wopcast

Magyar Ádám (2024.01.28)

· PT1H40M3S

Összefoglaló

Magyar Ádám videó- és fotóművész önállóan épített fel sikeres művészi karriert, eljutva a világ számos múzeumába és galériájába. Az epizódban életútjáról, főbb projektjeiről, valamint a művészetről és a világról alkotott filozófiai gondolatairól beszélget.

Röviden

Műsor
wopcast
Megjelenés
2024. 01. 28.
Hossz
1 óra 40 perc
Szereplők, említett nevek
Magyar Ádám
Témák
művészet, filozófia
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[Zene] sziasztok sok szeretettel üdvözlök mindenkit a wobcast 49 adásában remélem mindenkinek remekül indult 2024 és izgatottan várjátok hogy mit tartogat a műsor negyedik évadának első epizódja mint látjátok az arculat ismét megújult nem csak színben hanem dizájnban is mindez testvérem ákos munkáját és aktivitását dicséri én magamtól nem sokat foglalkoznék az arculattal pedig fontos úgyhogy ezúton is köszönöm neki az egyébként egész éven át tartó precíz kreatív és megbízható segítséget ami az idei esztendőt illeti sok-sok izgalmas beszélgetésre van most is kilátás nagyon különleges vendégeim lesznek akiknek életéből és gondolataiból rengeteget tanulhatunk és remélem hogy a párbeszédek közvetlen őszinte jellege továbbra is segít nekünk majd abban hogy valóban közelebb kerüljünk ezekhez a nem mindennapi egyéniségekhez a ney negyedik évad első vendége tökéletes példa mindarra amiről eddig beszéltem magyar ádámról van szó akinek élete és művészete számtalan izgalmat és finomságot rejteget debrecenben nőtt fel a fotográfiával csak mérnöki tanulmányai befejezése után a világot járva került közelebbi kapcsolatba ez a médium volt a legalkalmasabb arra hogy a segítségével ádám megvizsgálja kifejezze és bemutassa mindazt ami leg inkább foglalkoztatja az életben különös tekintettel az idő érzékelésére és a létezés misztériumára története azért is tanulságos mert a világ és önfelfedezés útját járva teljesen egyedül 100%-os hitének kemény munkájának és persze egyedi látásmódjának köszönhetően épített ki sikeres biztos megélhetést nyújtó művészi karriert a nulláró indulva jutott el oda hogy műveit a világ számos táján állították ki múzeumokban és galériákban köztük például a houstoni szépművészeti múzeumban a new york public library könyvtárában vagy épp legutóbb it magyarországon a tuby galleryben alkotásai komoly mag magán és közgyűjtemények részét képezik patinás nemzetközi szervezetekkel dolgozik együtt és rendszeresen kérik fel előadások tartására is a beszélgetésünk gerincét ádám életének karrierének és főb projektjeinek kronológikus bemutatása adta ezektől azonban számtalan gyönyörű kitérővel barangoltunk el filozófikusabb irányokba is amelyek meggyőződésem szerint mind kellettek ahhoz hogy ádám munkáit és a mögöttük rejlő gondolatokat jobban megértsük minden podcastnél javaslom ennél meg aztán különösen hogy a műsor előtt alatt nézzétek meg a művész munkáit a honlapján a részletesebben említett projektek mint az urban flow a stainless a matter vagy a blown így jóval könnyebben értelmezhetők egyéb iránt pedig dőljetek hátra nyissátok ki szíveteket és fületeket és hallgassátok miket mondánám az életről az elemekről a világunkról az alkotásról és számtalan egyéb izgalmas témáról mielőtt belevágnánk 2024-ben is része lesz minden intrónak az általatok már kívülről ismert szolgálati közlemény a műsorat ugyanis n erő ből csinálom és nagyon sokat jelent nekem a ti hozzájárulásotok persze már az is hatalmas öröm számomra ha hallgatjátok és szeretitek de ha még anyagilag is tudjátok támogatni a wobcastet az már tényleg maga a menyország erre patreonon és egyszeri utaláson keresztül is van lehetőség a folyamat pofon egyszerű a linkeket megtaláljátok a leírásban további hír és ezt már nem tudhatjátok kívülről mert teljesen új dolog a március 9-i hétvégén intenzív street fotós tanfolyamot tartok amelyen betekintést nyújtok majd a streetfoto csodálatos világába nem túzok ha azt mondom hogy alapjaiban változtatta meg az életemet az utcán fotózás emiatt a műfaj szépségeit már évek óta igyekszem átadni másoknak is elég nagy lelkesedéssel ezen a két teljes naponát tartó kurzuson a kulturrális történeti és filozófiai háttér mellett szó lesz még kompozícióról utómunkáról jelenkori példákról és vendégelőadás keretében megismerkedhettek az egyik legfontosabb hozai streetfotós kollektíva a bpspc tagjaival illetve a magyar streetfoto élő legendájával gulyás miklóssal is a részletek benne vannak a leírásban gyertek mindenkit szeretettel látok na de elég volt a felvezetőből jöjjön tehát az ádámmal készült beszélgetés amelyhez kívánok nektek nagyon jó [Zene] szorrakozást szia ádám sok szeretettel üdvözöllek itt a műsorban szia korné köszönöm szépen hogy meghívtál nagyon különleges ez a mai nap nem csak azért mert élőben el tudtalak kapni hanem leesett a hó is ami elég ritka manapság magyarországon te szereted egyébként a havat mivel sokat járok a hegyekbe igazából annyira nem tehát ott ha leesik a hó az nem jó most a himalájáról beszélünk nem a kékesről igen nem itt 5000 feletti magasságokról beszélünk és hogyha ott leesik ahol az az nagyon nem jó úgyhogy m nekem ez egy nagyon meghatározó élmény az az elmúlt évekből minden minden nyarat a himanájában töltök il négy hónapot és elég sokat túrázok ígyog ezeket a természeti elemeket úgy kezdtem el látni ahogy ott határozza meg a létemet vagy nem létemett a nap a szél az eső és a hó az valahogy így átformálódott bennem nagyon szép a városban meg messziről meg kín az erdőben de de ott nem ott is szép csak így benne lenni az nem jó olyankor egyszer volt egy abnormális havazás szeptemberben és akkor egy hágóra tartottam de láttam hogy jön a fel és láttam hogy ez nem lesz jó és akkor visszafordultam három napig esett a hó megállás nélkül volt egy méter ké-3 m hó esett nagyon sok ember ragadt be mivel egyedül szoktam túrázni általában ilyenkor az ember nagyon védtelennek érzi magát mindentől hogyha nem egyedül vagyok és így szakad ez a ónos eső az emberre és tök hideg van akkor nem zavar annyira de ha egyedül kell ugyanazt csinálni akkor nagyon védtelennek érzem magam de pont tegnap amikor volt a finiszázsa a kiállításodnak amiről majd beszélünk később ott beszélgthetek az egyik ismerősöddel hogy az eső legalább ugyanakkora probléma ezen a vidéken mint a hó és ilyen ilyen rémtörténeteket hallottam hogy ott mit tud okozni igen mert változik az éghajlat ladakról beszélünk ez egy sivatagos terület itt lényegében nincs is növényzet csak a folyóvölgyekben ez indiának az északi része kisbetnek hívják úgy van és néhány évvel ezelőtt 2015 16 1-ben sose ásztam el szinte soha nem esett az eső és az utóbbi években pedig minden nap esik m júliusban amikor a monson bejön és ez elég sok problémát okoz hiszen nincs növényzet nincs talaj kőzet van e és ez így a víz így leszalad a hegyről és pillanatok belül megnő a folyók mérete illetve ilyen sárfolyamok formájában így elvisz mindent elviszi az utat elviszi az embert is ha odakerül úgyhogy igazából júliusban nem is szeretek túrázni emiatt mert mert ha kifogok egy ilyet és egy olyan helyen vagyok akkor nem tudok mit csinálni 15 perc alatt történik meg tehát ez nem úgy van hogy így elkezd így csorogni hanem így hogyha egy nagyobb felűzakadás van és mostanában van akkor ez így egyszer csak így elkezd jönni tehát az benne igazán az ijesztő hogy szemlátomást iss érezhetően változik az éghajlatunk tehát olyan monson esőket látok most olyan helyeken ahol korábban soha nem esett az eső de most a korábban az nem 100 évvel ezelőtt volt hanem mondjuk öt és most ott í ülök és nézem hogy három óráig szakad az eső a téli csapadék az meg vagy csökken vagy nagyon hektikus merlesernek az kell hogy kis mennyiségű hó esik ami megolvad nappal aztán visszafagy és így végülis jélesz belőle de hogyha egyszerre leesik fél m hó akkor abból nem lesz igazán gccser mer az az egész elolvad és lefolyik és hogyha utána nem esik hetekig vagy egy hónapig hó akkor akkor nem születik újra nem nem formálódik újra a glccher és ezek az emberek ezek ott élnek é minden falu a gleccser patakoktól függ mert a mezőgazdaság úgy van kialakulva meg az egész életforma és nagyon ijesztő hogy ezek az emberek nyilván nem utaztak soha nem túl sokat tudnak a világról de a klímaváltozásról tudnak és beszélnek róla és milyen érdekes az pont most olvastam egy könyvet ami hongkong játszódik 200 évvel ezelőtt és hong kong is nagyon ki van téve a természetnek tehát ottha áradás van vagy sárlavina tehát ott is van ugye typon satöbbi nagyon illékony az emberi élet tehát hogy amint az előbb mondtál hogy 15 perc alatt lezuddul a sárlavina és mindent elvisz út ugyanez megtörténhet bármikor bárkivel és ugye azokon a helyeken ahol a természetnek jobban ki vannak téve az emberek valahogy egy kicsit megváltozik a az élethez való hozzáállása pont attól hogy bármikor véget érhet míg mi itt európában ebben a kényelmes nagyvárosi környezetben teljesen adottnak vesszük hogy itt nem lehet probléma és megérdemelté válik a a létezésünk én is ezt tapasztalom hogy azzal hogy kimegyek ezekbe a helyzetekbe és kiteszem magam neki elkezd valahogy az elmém egészségesebben működni mert az ember megtanulja jobban tisztelni a világot maga körül az elemeket ezek olyan dolgok amitől az ember fél mi ezeket teljesen kiiktattuk az életünkből mert nem szeret senki félni és helyette csináltunk stresszt és szorongást és amikor van félelem akkor akkor ez a szorongás ez elkezd elmúlni mert mert felülér a félelem és az amikor félsz akkor félsz a következő napt mert tudod hogy valami lesz hát kell menni egy lecseren vagy nyilván félsz tőle túl vagy rajta és elmúlt és majd lesz megint egy nap de az egy más az egy új napnak az új félelme de nem nyomasztja az embert folyamatosan valami mint amiben mi élünk a természetet kiiktattuk építettünk helyette egy gépet és ebben a gépben élünk ez egy nagyon izgalmas gondolat amiről később terveztem beszélni de egyáltalán nem probléma hogy följött mert szerintem hihetetlen érdekes én ezt meg se fogalmaztam magamnak de amikor ilyen helyeken jártam ugyanezt éreztem hogy ott nem volt időm igazából szorongadni sokkal inkább a jel ben kellett aktívan figyelnem és persze bizonyos dolgoktól féltem de semmi jele nem volt annak a fajta állandó ilyen a háttérben mozgó szorongásnak ami mondjuk egy ilyen biztonságos nagyvárosi környezetben meg abszolút a mienk igen valahogy így a tarkunkra van akasztva egy ilyen kis csomag ami tele van ilyen kis nem tudom mikkel és azt így mindig így valahogy így kicsit előre görnyedve így így visszük és így duruzsol a fülünkbe valahogy az ember jobban rádöbben a a saját jelentéktelenségére meg múlék yságára amit nehéz érezni egy ilyen ez két irányú dolog hát igen egyszer érzed magad rettenetesen parányinak és jelentéktelennek ugyanakkor közelebb kerülsz magadhoz a határaidat feszegeted és ismered meg hogy hol vannak a fizikai és a a lelki határaid és valahol nagyobbá is válsz nem csak kisebbé ez gyönyörű gondolat mindjárt itt az elején de egy kicsit most előre szaladtunk úgyhogy visszarángatnám magunkat a a jelembe ugye azért is örülök hogy most tudunk itt élőben beszélgetni mert alapvetően te nem budapesten élsz hanem berlinben de így is rengeteget utazol szerte a világba és mint mondtad minden évben négy-öt hónapot ázsiában töltesz ez még most is így van ugye hát a négy-öt hónap az ladak és akkor amellett még még lehet hogy van még benne még két hónap india máshol mellette meg hát ahová ahová visz az élet elég sokat jártam new yorkba amíg a galériá megvolt melyik galéria julie galéria képviselt sajnos a julie meghalt ő úgyhogy mostanában nem járok annyit new yorkba de ez mindig változhat attól függ hogy mit mit hoz az élet mindenesetre nagyon sokat utazol te hol érzed magad otthon hát ez valahogy úgy van hogy engem nagyon motiváltak a metropoliszok a nagyvárosok és az összes munkám ezeken a helyeken készült és készül és és én nagyon jól éreztem magam ezeken a helyeken nagyon élveztem a az elveszettségemet és az egyedülétemet hogy ezt akkor mer nem volt ez így magány motivált az hogy így bolyongok egy ebbe a gépbe amiről beszéltem és ez így elkezdett idővel átalakulni én azt hiszem hogy kietróztam és kietropolisz hoztam magam és így kiégett belőlem ez a fajta motiváció valószínűle ezt kezdtem ellensúlyozni a hegyekkel és elkezdtem teljesen az ellenkezőjét csinálni tapasztalás miatt nem azért hogy dolgozzak benne még a a városokban azért jártam hogy dolgozzak az utóbbi években már nem élvezemát nekem már egy szenvedés a városokban lenni tehát azt hiszem hogy vannak ilyen képlékeny dolgok az emberben én mindig azt gondoltam hogy nem szeretem a természetet és akkor kiderült hogy igazából nekem valószínűleg a bokrokkal volt bajom na jó erre nem számítottam bocsánat azért röögtem ekkorát a bokrokkal en kinek van baja a bokrokkal hát mi nem tudom mert ami a amikor elkezdtem járni a hegyekbe és és ott találtam ezt a ezt nagyon sivár csak kő és csak hó és csak folyó végtelen tájat ez engem annyira legyűközött ahol az univerzum részének éreztem magam nem az ember lakt a földnek a részének és most én azt gondolom hogy ott érzem magam otthon és nagyon szeretem ezeket az embereket is akik ott élnek és kezd kialakulni most már egy ilyen nagyobb család minden faluban van szinte egy igen és egy elég jó kis network van most már és én nagyon szeretek játszani történetekkel imádom a történeteket keresem az állandóságot és én azokat valahogy ott találtam mindig íy otthont ahol valamilyen emberi dimenzióban folyik az élet és nincs ez a rohanás kapkodás többet jobbat gyorsabban ujjat hogy valaki ott ül 20 év múlva ahol 20 évvel azelőtt ül tehát vannak emberek akiket mondjuk indiában megismertem 25 évvel ezelőtt és most is ugyanott ül ugyanúgy csak közben eltelt 25 év és ugyanabban a székben ül ahogy egyébként az apja ült meg a nagyapja ült én ezeken a helyeken érzem magam otthon ahol ahol van ez a fajta emberi dimenzió ahol azt érzem hogy az ember hogy az életnek van egy ilyen egy ilyen íve mint egy szivárvány hogy van íyy eleje és akkor így van egy vége és ez így így ez így ez így eltelik és elfolyik és nincs nincs nincs sehol megerőszakolva mint ahogy a természetben minden létezik igen tehát nem gáz megöregedni ahol azt érzem hogy még a a bölcsességnek és az a az öregségnek még megvan a tisztelete ahol a társadalom még nem csak a fiatalságot és az okosságot ríjazza hanem a bölcsesség és az öregség a lelassulás az még valahol még értékesebb és még érdemel tiszteletet és amikor ezt érzem valahol akkor akkor ott ott érzem magam úgy úgy otthon…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Magyar Ádám (2024.01.28)”

Miről szól ez az epizód: „Magyar Ádám (2024.01.28)”?

Magyar Ádám videó- és fotóművész önállóan épített fel sikeres művészi karriert, eljutva a világ számos múzeumába és galériájába. Az epizódban életútjáról, főbb projektjeiről, valamint a művészetről és a világról alkotott filozófiai gondolatairól beszélget. Az epizód a wopcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2024. 01. 28..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Magyar Ádám (2024.01.28)”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Magyar Ádám.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Magyar Ádám (2024.01.28)”?

Fő témái: művészet, filozófia.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Magyar Ádám (2024.01.28)”?

Megjelenés: 2024. 01. 28.. Hossz: 1 óra 40 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/wopcast/049-magyar-adam-2024-01-28-14382270

Több epizód a wopcast-ből

  • Szaladják "Taikyo" István // I. Képek olvasása és elemzése

    A wopcast 95. adásának vendége Szaladják „Taikyo” István Balázs Béla-díjas operatőr és fotográfus, akivel a fényképek olvasásáról és elemzéséről beszélgettek. A műsor során a rész…

  • Rédei Ferenc (2026.09.06)

    A Wobcast 94. adásának vendége Rédei Ferenc fotóriporter, aki több mint 50 éves pályafutásáról, mentorálásról és életművéről mesél. A beszélgetés során szó esik korai éveiről, ami…

  • Bali // Harmincz Rita - A Sárga Ruhás Lány (2026.08.16)

    Ebben a podcast epizódban Harmincz Rita, a Sárga Ruhás Lány, Bali magyar ismerője kalauzolja el a hallgatókat az indonéz szigetre. Az adás középpontjában Bali földrajza, történelm…

  • Koleszár Adél (2026.07.26)

    Koleszár Adél fotográfus a wopcast 92. adásának vendége. Tiszaújvárosban nőtt fel, a MOME fotó mesterszakán végzett. Hat évet töltött Mexikóban, ahol emberi erőszakkal, konfliktus…

  • Molnár Zoltán (2026.07.05)

    Molnár Zoltán fotográfus a Wobcast 91. adásának vendége. Budapesten született 1973-ban, a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, majd a Magyar Iparművészeti Egyetem fotó szakán…

  • Bódis Krisztián (2026.06.14)

    Bódis Krisztián fotográfus, a Budapest Images alapítója a wopcast podcast 90. adásának vendége. Építőmérnöki diplomája után a fotózás mellett döntött, autodidakta módon sajátított…

  • Cseke Csilla (2026.05.24)

    Cseke Csilla fotóművész, fotóriporter, képszerkesztő és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes marketing- és kommunikációs vezetője a Wobcast 89. adásának vendége. Pályafutása tinédzserkén…

  • Gombai Gellért (2026.05.03)

    Gombai Gellért fotográfus a wopcast vendége, aki különleges látásmódjáról és eddigi életútjáról mesél. A teológiától a szállítmányozáson át a fotográfiáig számos területen kipróbá…

  • Az illatok birodalma // Zólyomi Zsolt, parfümőr (2026.04.19)

    Zólyomi Zsolt parfümőrrel, Magyarország egyetlen hivatásos illatszakértőjével az illatok titokzatos világát fedezzük fel. Az illatok hatását tárgyalják a párválasztástól az üzleti…

  • Szami (2026.03.22)

    Szami fotográfus, a RAW reklámügynökség art directora a Wobcast vendége. Győrben született, filozófiát tanult, majd a fotográfia felé fordult. Reklámfotóban szerzett tapasztalatok…

Hasonló epizódok más magyar podcastokból