wopcast

Cinthya Dictator (2024.02.11)

· PT51M44S

Összefoglaló

A wopcast 50. adásában Gombos Cintia (Cinthya Dictator) a vendég. Fiatalkora óta ismert influenszerként, majd fotóművészként vált ismertté, a MOME-n szerzett diplomát fotográfia és média design szakon. A műsorban mesél a kezdeti évekről, a celebélet kihívásairól…

Röviden

Műsor
wopcast
Megjelenés
2024. 02. 11.
Hossz
52 perc
Szereplők, említett nevek
Gombos Cintia
Témák
influenszer, fotóművész, média design
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[Zene] sziasztok sok szeretettel üdvözlök mindenkit a wobczben mérföldkőhöz érkeztünk hiszen ez sorban már az 50 adás kellemes érzés ezt kimondani hiszen az elején csak reméltem hogy jól sikerül majd ez a kaland a podcasttek világában de hála nektek a nagy erű vendégeknek és annak hogy tulajdonképpen baromira élvezem csinálni szűk három év alatt csak eljutottunk idáig ha rajtam múlik 5zadikat is fogunk még ünnepelni és bízom benne hogy ti is végig velem tartatok majd ezen az úton különleges vendéget hívtam erre az alkalomra olyat aki pontosan tudja mekkora jelentősége van a mérföldköveknek és a fordulópontoknak az életben gombos szintiáról vagy ismertebb nevén szintia diktátorról van szó aki fiatalkora ellenére igen változatos utat tudhat már maga mögött kreatív csodabogárként eltöltött gyerm meekkorból hirtelen csöppent bele a hírességek világába és már akkor influencerré vált amikor ez a szó még nem is létezett a kezeti csillogás és hírnév után azonban szépen lassan az élet árnyoldalaival is megismerkedett köszönhetően a támogató környezetnek illetve a közszerepléssel párhuzamosan folytatott önkifejezésre is lehetőséget nyújtó művészeti tanulmányoknak szinttia sikerrel vette az akadályokat s ma a magyar fotós élet egyik legkülönlegesebb képviselőit tisztelhetjük személyében a momin két diplomát is szerzett fotográfia illve médiadáignn szakon jelenleg alkalmazott munkákon és személyes projekteken egyaránt dolgozik színes és teljesen egyedi személyisége a social média felületein és a munkáiban is fényesen ragyog a sony nem véletlenül választotta őt hivatalos creatorének mindemellett egy végtelenül kedves ember akitől sokat lehet tanulni és akivel öröm volt beszélgetni a műsorban szintia mesél nekünk a kezdeti évekről és a kihívásokról a celebvilágról és a fotós karrier kiépítéséről szeretetről betegségről halálról marina abramovicról egisztenciális filozófiáról és még egy csomó más érdekességről mielőtt belevágnánk újra felhívnám a figyelmet arra hogy a wobcastet egyszeri utalással és patreonon is lehet támogatni a folyamat pofon egyszerű a megosztott linkek segítségével akár havi egy kávéárával is be lehet szállni nagyon hálás vagyok mindenkinek aki a figyelme mellett j módon is hozzá tud járulni a műsor készítéséhez valamint továbbra is várom szeretettel a jelentkezéseket a március 9-i hétvégén tartott intenzív streetfotós tanf ra amelyen betekintést nyújtok majd a streetfoto csodálatos világába a két teljes napon át tartó kurzuson a kulturális történeti és filozófiai háttér mellett szó lesz még kompozícióról utómunkáról jelenkori példákról és vendégelőadás keretében megismerkedhettek az egyik legfontosabb hazai streetfotós kollektíva a bpspc tagjaival illetve a magyar streetfotó élő legendájával gulyás miklóssal is a részletek benne vannak a leírásban gyertek mindenkit szeretettel látok na de vissza a lényekez vágjunk bele hallgassátok szeretettel a szintiával készült beszélgetést szia szintia üdv itt a wobcasben sziasztok kicsit megkésved a boldog születésnapot kíván nagyon szépen köszönöm hogy telt edig 2024 milyen volt neked két hétig beteg voltam ez szuper igen arc gyuladás antibiotikum kúra de utána milánóban töltöttem pár napot és hát az nagyon-nagyon feltöltött mi az ami annyira bejött milánóban nyilván a kultúra tehát hogy a művészet a divat maga a városangulata az nagyon tetszett hogy ilyen koncentrált és nagyon jó a tömegközlekedés szóval egy inspiráló szerintem amúgy is nagyon szeretem olaszországot hát olaszországot én is imádom meg milánóban is meg finenzében is volt egy olyan érzésem hogy ilyen nagyon stílusosak az emberek tehát olyan jó úy sétálni az utcán olyan mint egy ilyen divatbemutató igen igen igen utána hazajöttem és egy csomót pörögtem vintien és nézegettem a használt high fashion cuccokat péig amúgy egyáltalán nem vagyok ilyen de ott kint azért egy kicsit elkapott engem is egy fotóssal nem mindig olyan egyszerű utazni ugye állandóan előveszi a gépet köszetek tomival van egy ilyen megállapodás hogy jó szinti most akkor délelőtt nem fotózol majd délután izé nincs egy ilyen hát egyébként az van hogy mindig utazás előtt feljön a téma hogy akkor viszünk- gépet és akkor persze viszünk gépet és akkor az van hogy szegény ő végigcipeli nekem az utazásolna tudod három objektívet most már van egy zoom objektívem pont ezért hogy ne a három fixet cipelje de amúgy nagyon partner benne és igazából órák mennek el arra hogy fotózgatunk meg ő is egyébként szereti mondjuk amikor voltunk kint los angelesben ott egy videóklippet is forgattam neki én voltam az operatőr most ezt így csak ilyen idézes operatőrnek mondanám ez az első videós munkám volt de hogy nyilván ő ezt imádja úgyhogy ebben így nagyon társamra lelltem jó mondjuk ő maga is művészember zenész de akkor ezek szerint azért a fotó is közel áll hozzá figyelj ő tizen nem tudom négy éves kora óta videoklipeket forgat szóval hogy van egy ilyen vizuális vilá ki kellett találni neki is így az egész arculatát meg szóval hogy azt gondolom hogy hogy nagyon társmunka az amit ő csinált még hogyha nem is iskolában tanulta de de azt gondolom hogy a így a vizualitás az neki is annyira kézen fogva jár a zenével néha lehet hallani a a macskádat mert ugye itt vagyunk nálad hogy hívják a macskát ziginek hívják és ő david bwiy alteregójáról a zigi stardustról lett elnevezve na most például felugrot ide az asztalra és itt a laptopon mindjárt elviszi az interjú felületet nyugodtan lökd le nem fogom lelökni nincs szőre úgyhogy én nem merem bántani de ugye pont mondtad hogy bármit lehet vele csinálni lényegében igen a a másik amit nemrég láttam az instádon hogy szintén tomival voltatok nem is olyan rég londonban és ott megnéztetek egy marin abáramovic kiállítást erről hadd kérdezzek mert ez azért nem egy mindennapi dolog ugye abramovics egy ilyen szerb konceptuális művész akire nagyon sokan mint a műfaj egyik legmeghatározóbb egyéniségére tekintenek és híres arról hogy saját magát illetve a közönséget is felhasználja ezeken a kiállításokon és volt egy ilyen performansza amikor azt csinálta hogy az egyik kjtesen így farkaszemet nézett azokkal az emberekkel akik leültek vele szembe és ez azért lett tök híres mert egy volt partnere akivel nagyon régen együtt voltak és ez egy ilyen nagyon intenzív kapcsolat volt hirten ott termett előtte és azt végignézni youtube-on ahogy így egymással farkas szemet néznek tehát tényleg olyan dolgai vannak ennek a nőnek ami úgy hatással van a nézőre fú nekem nagyon-nagyon fiatalkorom óta ő egy ilyen nagyon meghatározó nyilván azért ismert női művész és sokkal inkább azért férfi művészekkel találkozunk így a művészet történetben vagy akár a kortársművészetben is mondjuk most már azért nem de de mégis nekem mondjuk ő 11 ké-3rom évesen annyira hát hogy felnéztem rá ráadásul olyan dolgokkal kísérletezik ami az én életem szempontjából is mindig jelen volt ez a fájdalom fizikai fájdalom és a a lelki akarat erő fú hát elképesztően nagy hatásra rám a kiállítás nagyon sok performansa így el volt játszva de hogy közben meg úgy mondanám hogy leutánozták mertogy voltak színészek át lehetett élni azt a az érzést mint amit mondjuk az ő performanszán nem tudom 10-20 évvel ezelőtt nem pont ezt a performance amit te említesz de például amikor a zulájal meztelenül álltak egy ajtó félfa két oldalán és ott mehettek át a nézelődők és ugyanúgy ott állt most két ilyen színész most hívuk ah é elő n isemátni é kerültem őet é íy szólt ott a egyik teremő hogy hogy próbáljuk ki mert hogy ez egy hogy ezt izgalmas így átni nem lesz még még ilyen hogy egy ilyen szituációba keveredek szóval hogy így így átsétáltunk és téleg annyira érdekes volt két meztelen ember között érted hozzáértem ahogy átmentem az emberek ez a egy férfi és egy nő tényleg nagyon érzékletes kiállítás volt úgy tudtam érezni hogy ott vagyok ráadásul amúgy én olvastam az életrajzi könyvét is és eléggé pontosan ismertem így a munkáinak a hátterét és így még inkább hát elragadtatott aha mit csináljak vele tényleg nem baj hogy néha bel leszün persze ne foglalkozz vele bizos figyelj eddig itt beszélgettünk meg se szólalt ja ja most elindult a felvétel ht hogy ez csak ilyen vicces szerintem hogy ott van a háttérben j a figyu a az életed és a személyiséged egy interjú szempontjából aranybánya mármint abban a tekintetben hogy rengeteg fontos és mély témáról lehetne órák hosszabb beszélgetni veled kénytelen voltam emiatt egy kicsit határozottabb fókuszt adni ennek a mai beszélgetésnek úgyhogy ha már alapvetően ez egy fotós podcast akkor a fotózást fogjuk a középpontba állítani és ezen keresztül kerülnénk egy kicsit közelebb hozzád is igazából ott kezdeném ez egy talán nem pont ide tartozó kérdés de erre kíváncsi vagyok hogy te mikor kezdted el azt érezni hogy egy kicsit más vagy mint a többiek talán akkor amikor közösségbe kerültem szóval hogy talán így az óvodába már így éreztem hogy hát kívülállónak éreztem magam de szerintem egyébként ez nem egy egyedi érzés és lehet hogy kábé mindenki ezt érzi amikor bekerül egy közösségbe szóval nem gondolom hogy én annyira szuper egyedi lettem volna ezzel az érzéssel de ott volt először ez hogy kicsit furának éreztem magam aztán nyilván ez az iskolában még inkább fokozódott és azt meg tudtad akkor magadnak fogalmazni hogy szerinted miben vagy egy kicsit más mint a többi egyébként ezeket okkal kérdezem mert ugye egy csomó minden az életedben abból is fakad szerintem hogy különleges vagy és ez biztos hogy már nagyon korán elkezdted érezni hogy hú hát azért mások nem olyanok mint én voltak amúgy furcsa szokásaim is meg kicsit másképp láttam így dolgokat vagy egyébként ami nagyon szembetűnő volt amikor felvételizni kellett az általános iskolába és ott ilyen tesztet is kitöltöttek meg amúgy egy tesiszakos általános iskola volt emlékszem és pont el volt törve a kulcs csantom úgyhogy nem igazán tudtam jól teljesíteni de maga a a tesztten volt kérdés hogy hogy hogy a kutya az mi és így azt mondtam anya szokt ezt nekem mesélni azt mondtam rá hogy élőlény és így azt mondták hogy hát azt kellett volna erre mondani hogy háziállat és így furcsa válaszokat adtam amit anya azt állít azóta is hogy nem butaságokat mondtam csak más megközelítést hát szerintem elkezdődött ez a beskatulyázás tehát hogy az hogy élőlény az egy tökéletes válasz csak mivel nem azt mondod amit ők elvárnak vagy ami szerintük a normális ezért ez a rendszer kilökött magából talán nem is olyan nagy baj egyébként egyébként hát igen de hogy itt kezdődött ez az egész szóval hogy amikor így amikor már felvettek a abba az általns iskolába ahova ahova való voltam ott ugye kiderültek ezek a ezek a tanulási nehézségeim és engem ez ilyen óriási meglepetésként élt mer úgy úgy képzeltem el magam az iskolában hogy majd ötöseim vannak meg piros pontjaim jót ez így tök vicces de de hogy így és ak akkor így kiderült hogy egy csomó minden hogy nem tudok odafigyelni hogy hogy nem tudom melyik a jobb és melyik a bal kezem szóval hogy ezek a tipikus olyan tünetek jöttek fel mii ugye diszlexia meg figyelemzavar gyanús volt és akkor el kellett mennünk egy ilyen nevelési tanácsadóba ahol ilyen képességfelméréseket csináltak és akkor én már így nagyjából akkor így úgy éreztem magamat mint valami ilyen kísérleti patkány mertogy így folyamatosan iq teszteket töltettek ki velem mindenféle ilyen mozgásokat kellett csinálni áom hogy kábbé olyan volt mint egy egy testióra de így felmérték hogy milyen a mozgásom az egyensúlyom szóval hogy szerintem ott indult nekem egy olyan érzés hogy így úristen én hova keveredtem mármint hogy így ez lehet hogy ez a bolygó nem is az én helyem mert belülről én nem éreztem magamat úgy igazából furcsának csak a reakciók alapján váltam azzá meg hogy láttam nyilván az osztátársimhoz képest én én én gyengébben tanultam nehezebben tudtam megtanulni a betűket szóval hogy hogy ez egy nehéz időszak volt azért az oktatási rendszer az nem arról híres hogy tolerálja vagy segíti azokat akik a rendszer által fontosnak vélt tantárgyakból nem jól teljesítenek tudod mondják azt is hogy hogyha egy halat az alapján ítélsz meg hogy hogy tud fára mászni akkor a hal az megbukik a a vizsgán de nem a természetes közegében van tehát hogy a legtöbb főleg művész lélek attól szenved sokszor egy ilyen klasszikus intézményben hogy az a sok-sok érték ami benne amúgy meg megvan az nem is tud felszínre kerülni és általában csak a szégyenérzet marad benne minden nap mert nem tud azokból jó lenni amik nekik fontosak igen nagyon sokszor éreztem ezt a szégyen érzetet például a hangos olvasásnál hogy nyilván nagyon rosszul olvastam hangosan de de közben meg nagyon megerősített meg meg nagyon céltudatos lettem tőle szóval nekem nagyon be voltak táblázva a napjaim én minden nap jártam valamilyen külön órára vagy a képességfejlesztőbe járt hogy matekórára volt olyan akivel a házi feladatomat csináltam tanítónénni szóval hogy anyukám felmért egy idő után hogy ő nem annyira tud velem tehát ő nem tud segíteni úgyhogy én mindent megtettem annak érdekében hogy tényleg tartsom a lépést a többiekkel hogy hogy ne bukjak meg hogy ne kelljen felhasználni a felmentéseimet érettséginél használtam fel egyedül a felmentéseimet de egészen addig minden tártyból akkor már tanárok szóltak amúgy hogy most használjam fel tehát nem is az volt hogy ilyen kettes és majd majdnem megbuktam mindenből tehát nem nem erről volt szó hanem a tantágnek egy bizonyos része az nagyon jól ment egy bizonyos része meg nagyon rosszul és az érettséginél azt mondták hogy inkább akkor ezt így használjam fel és akkor filozófiából és művészettörténetből érettségiztem matek és nyelvtan helyett aha hát gyönyörű tárgyak egyébként amúgy nem bánom hogy hogy megharcoltam érte és és annak örülök hogy amikor felnőttem akkor már volt annyi önbizalmam meg annyira helyre tudtam tenni magam meg tudtam annyit kompenzálni í így azokkal a dolgokkal amik meg mentek hogy hogy ez átsegített így a a nehézségeken és most már például tényleg teljesen nyíltan tudok beszélni a diszlexiámról vagy a adhd-ról egyébként tök vicces hogy…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Cinthya Dictator (2024.02.11)”

Miről szól ez az epizód: „Cinthya Dictator (2024.02.11)”?

A wopcast 50. adásában Gombos Cintia (Cinthya Dictator) a vendég. Fiatalkora óta ismert influenszerként, majd fotóművészként vált ismertté, a MOME-n szerzett diplomát fotográfia és média design szakon. A műsorban mesél a kezdeti évekről, a celebélet kihívásairól… Az epizód a wopcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2024. 02. 11..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Cinthya Dictator (2024.02.11)”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Gombos Cintia.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Cinthya Dictator (2024.02.11)”?

Fő témái: influenszer, fotóművész, média design.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Cinthya Dictator (2024.02.11)”?

Megjelenés: 2024. 02. 11.. Hossz: 52 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/wopcast/050-cinthya-dictator-2024-02-11-14450087

Több epizód a wopcast-ből

  • Szaladják "Taikyo" István // I. Képek olvasása és elemzése

    A wopcast 95. adásának vendége Szaladják „Taikyo” István Balázs Béla-díjas operatőr és fotográfus, akivel a fényképek olvasásáról és elemzéséről beszélgettek. A műsor során a rész…

  • Rédei Ferenc (2026.09.06)

    A Wobcast 94. adásának vendége Rédei Ferenc fotóriporter, aki több mint 50 éves pályafutásáról, mentorálásról és életművéről mesél. A beszélgetés során szó esik korai éveiről, ami…

  • Bali // Harmincz Rita - A Sárga Ruhás Lány (2026.08.16)

    Ebben a podcast epizódban Harmincz Rita, a Sárga Ruhás Lány, Bali magyar ismerője kalauzolja el a hallgatókat az indonéz szigetre. Az adás középpontjában Bali földrajza, történelm…

  • Koleszár Adél (2026.07.26)

    Koleszár Adél fotográfus a wopcast 92. adásának vendége. Tiszaújvárosban nőtt fel, a MOME fotó mesterszakán végzett. Hat évet töltött Mexikóban, ahol emberi erőszakkal, konfliktus…

  • Molnár Zoltán (2026.07.05)

    Molnár Zoltán fotográfus a Wobcast 91. adásának vendége. Budapesten született 1973-ban, a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, majd a Magyar Iparművészeti Egyetem fotó szakán…

  • Bódis Krisztián (2026.06.14)

    Bódis Krisztián fotográfus, a Budapest Images alapítója a wopcast podcast 90. adásának vendége. Építőmérnöki diplomája után a fotózás mellett döntött, autodidakta módon sajátított…

  • Cseke Csilla (2026.05.24)

    Cseke Csilla fotóművész, fotóriporter, képszerkesztő és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes marketing- és kommunikációs vezetője a Wobcast 89. adásának vendége. Pályafutása tinédzserkén…

  • Gombai Gellért (2026.05.03)

    Gombai Gellért fotográfus a wopcast vendége, aki különleges látásmódjáról és eddigi életútjáról mesél. A teológiától a szállítmányozáson át a fotográfiáig számos területen kipróbá…

  • Az illatok birodalma // Zólyomi Zsolt, parfümőr (2026.04.19)

    Zólyomi Zsolt parfümőrrel, Magyarország egyetlen hivatásos illatszakértőjével az illatok titokzatos világát fedezzük fel. Az illatok hatását tárgyalják a párválasztástól az üzleti…

  • Szami (2026.03.22)

    Szami fotográfus, a RAW reklámügynökség art directora a Wobcast vendége. Győrben született, filozófiát tanult, majd a fotográfia felé fordult. Reklámfotóban szerzett tapasztalatok…

Hasonló epizódok más magyar podcastokból