Kása Béla (2024.05.26)

Összefoglaló

Kása Béla fotóművész az 55. wopcast adás vendége, aki az eltűnőben lévő paraszti kultúra megörökítője. Életét és munkásságát mutatják be a műsorban, különös tekintettel erdélyi és indiai fotóira. Béla elmeséli gyermekkorát, a németországi éveket, a kölni főiskolát, az erdélyi…

Röviden

Műsor

wopcast

Megjelenés

2024. 05. 26.

Hossz

1 óra 56 perc

Szereplők, említett nevek

Kása Béla

Témák

fotóművészet, paraszti kultúra, erdélyi fotók, indiai fotók

Átirat

Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[Zene] sziasztok ez itt a wobcast egy műsor az életről a fotósok szemén keresztül az 55 adás vendége egy csodálatos ember és fotográfus kása béla akire sokszor mint az eltűnőben lévő paraszti kultúra és életmód megörökítőjként szoktak utalni béla 1952-ben született pécset gyermek és fiatal korában egyaránt vegyültek idilli korszakok és traumatikus események aztán fotográfiai életpályájára is nagy hatással voltak ttinnédzserként került ki nyugat-németországba ahol később a kölni képzőművészeti főiskolát is elvégezte 1973-ban utazott először erdélybe és az ottani élmények gyökeresen megváltoztatták az életét a népi kultúra elkötelezett kutatójává vált eleinte németországból ahol a reklámfotózás mellett európa legnagyobb képes magazinjainak a sternnek és a geunak is dolgozott majd a 80-as évek elejétől magyarországról kiindulva felfedezés vágya és hosszú évtizedeken át tartó fáradhatatlan munkája világszínvonalú anyagokat eredményezett kitartóan fotózta az erdélyi muzsikusokat a hortbágyi pásztorokat a dobrudzsai erdélyi és moldvai vándorcigányokat a kőrös révi fazekasokat az ír nomád szekereseket sőt indiába is rendszeresen visszatért mint minden fotós vendégem esetében itt is érdemes először megnézni az alkotó képeit béa anyagaiból az mma oldalán láthattok egy nagy nagyobb válogatást a link a leírásban ebben az adásban részletesen megismerhetjük az életét gyermekkorától kezdve a németországban töltött éveken keresztül a hosszútávú fotós munkáig különös hangsúlyt helyezve erdélyre és indiára elmeséli milyen hatással voltak életére az állandó költözések a szigor és az hogy a felhőtlen szabadság mellett annak szinte teljes elvesztését is megtapasztalta a végén még azt is elmondja miért jó szamarat tartani hogy látogatta meg őt kudelka a kórházban és hogy szerinte miért is érdemes élni egy remek ember tanulságos története melyhez szívből kívánok nektek jó szórakozást mielőtt belevágnánk újra felhívnám a figyelmet arra hogy a wobcast készítését patreonon és egyszeri utalással is lehet támogatni mivel a műsort önerőből csinálom tök sokat jelent nekem a ti rendszeres hozzájárulásotok amit ezúon is hálásan köszönök a támogatási folyamat gyors és pofon egyszerű a linkeket megtaláljátok a leírásban na de vágjunk is bele hallgassátok szeretettel a bélával készült beszélgetést [Zene] szia béla sok szeretettel üdvözöllek itt a vcastben szia kornél tegnap elmentem a mai manóház könyvtárába és egy rólat szóló 1996-ban megjelent könyvben olvastam saját visszaemlékezésedet gyermek mekorodról ezzel fogunk kezdeni mert ahogy én értelmeztem ezek az erős élmények alapvetően határozták meg a későbbi életedet ez persze mindenkire igaz de nálad különösen erős kapocs van a kettő között kezdjük tehát így írsz életed első szakaszáról hogy 1952 június 20-án születtem pécsen gyermekkorom első élményei az ormánsági vajszlóhoz fűződnek előttem van ahogy a nagyapám szekereket meg a szép sárga hintókat csinálta a műhelyben legszívesebben ott voltam ő mellette néztem hogyan kanyarodnak ki az óriási gyalujából a forgácsok s amikor már térdig gázoltunk az aranyos fürtökben s középre söpörte ráterítette bársonykabátját én meg lepihentem az illatos puha ágyikóra s onnan néztem ahogy dolgozik nagyon büszke voltam rá félálomban hallottam hogy siklik a gyaluja a deszkám többször éreztem azt miközben kutakodtam az életeddel kapcsolatban hogy a nagyopád nagyon fontos szerepet játszott az az életedben igen valószínű igen így van tényleg csak már olyan rég volt hogy most hogy így olvastad egészen hogy mondjam fú így elfogott valami olyan érzés hogy milyen jó emberek voltak ott annak idején ebbe a faluba az összes édesapámnak a rokonai nagybátyámég nagynéném még többen unokatestvéreim hat és az másod unoka testvérek szintén még még egyszer annyi szóval egy nagyon szép nagy család ád vett ott körül minden nyáron engem amikor édesanyám még föltettek a vonatra budapesten kezdődött az iskolaszünet és akkor bőrönddel megérkeztem valahogy vajszlóra volt olyan is hogy elaludtam vagy valahogy elpasszoltam azt a vonatot valami csatlakozást és elment a vonat és akkor ott álltam egyedül a állomáson és odajött valaki kalaus gondolom vagy vasúttal és kérdezte hogy hova megyek bajszlóra hát hát az már elment hú akkor azt mondja de nem baj jön itt mindjárt egy tehervonat arra majd fölteszünk és akkor így fogta és tényleg megérkezett a a gőzmozdony és fölraktak oda a fűtő meg a masiniszta mellé azok ilyen feketék voltak emlékszem és í pakolta be ilyen nagy lapáttal szívlapáttal a szenet oda a gép belsjébe mint a pokol olyan volt meleg füstölt szikra minden a lényeg az hogy én ott ültem a bőrön és csak néztem aztán egyszer csak megérkeztünk vajszlóra tényleg és akkor így tehát ott ilyen ilyen világ volt még akkor mindan nyári szünetet ott töltöttem aztán vajszlon és ugye mondtam hogy nekem nagyon úgy tűnt hogy felnéztél nagypapádra így vissza tudsz emlékezni hogy pontosan mi az amit szerettél benne hát ezt a nyugalmat egy ilyen nagyon nyugodt ember volt olyan szépen beszélt halkan olyan kedves jó ember volt mindig mindig volt rám ideje emlékszem mindig befogta a lovat szellőnek hívták a lovát és akkor az az is egy ilyen csoda volt nekem hogy ott ló közelében lehetek istálló tehenek állatok mindenféle ilyen dolgok amiket nagyon szerettem akkor de gépek is józska bátyám ő például mindig egy ilyen zetorral jött haza este és akkor fölülhettem az ölébe és egészembe az udvar végéig én kormányozhattam azt a zetort tehát olyan érdekes világ volt már régi de volt új is tehát az nagyon nagyon jó volt na édesapád szintén egy fontos ember az életedben mert bizonyos értelemben nem volt akkora példakép mint a nagypapád így írott hogy apám kéményseprő mesterként komlon dolgozott emlékszem minden reggel koronfekete szarvasbőr zugbonyban nadrágban és hófehér vasalt szájkendőben szerszámokkal a vállán indult el és esténként tetőtől talpig kormosan érkezett haza mindig siettem elé megfoghattam a kisúját és együtt sétáltunk haza ez egyébként egy nagyon érdekes vagy nagyon aranyos kép azonban 56-ban munkatáborba vitték ami teljesen megváltoztatta ott konkrétan hogyan jött haza hát fú meg teljesen megváltozott hogy mondjam hát csont és bőr volt az biztos és szerintem nagyon ideges volt türelmetlen már nem kapott sehol munkát ugye hát ez egy büntetett előéletű ember volt volt attól kezdve és akkor tudom hogy a szikranyomdába éjszakai műszakot kapott csak valahogy nagy nehezen ott tudott dolgozni az azt jelentette hogy este elment egész éjjel dolgozott kemény munka volt azt tudom ott a nagy gépek között irtózatos zaj meg az meg a minden ott emelgetni kellett ilyen hatalmas papírtekercseket vagy ilyesmir így így így rémlik rémlenek ezek a dolgok ugye akkor reggel hazajött na akkor aludt egész nap de akkor szóval ez ez ez egy ilyen már soha többé nem volt olyan mint előtte igen tehát így kiesett egy kicsit az életedből a édesanyádról viszont teljesen másképpen vallasz őt siffer juditnak hívják és írott hogy abaliggeten született 13-ban pécset végezte el a szabász varrász iskolát ősei elzászból vándoroltak magyarországra nagymamával otthon németül beszéltek és írodt hogy amikor a legnagyobb reménytelenségben és kétségbeesésben éltünk ő akkor is tudott szeretni és ölelni mell lenni mindig meleg és békés érzés volt amikor apámat elvitték egyedül tartott el minket de hogy miből azt máig nem tudom egy szobában laktunk a nővéremmel hárman ahol nem ent telt másra csak krumplilevesre és zsíros kenyérre igen hát igen ez már ugye budapesten éltünk ötvös utca 31-ben volt egy szobánk hát az egy szomorú vagy hát igen azt azért úgy emlékszem hogy hogy én én ugye zsíros kenyeret vittem minden nap valahogy az iskolába uzsonnára és voltak mások akik viszont tud barna péter még a nevére is emlékszem minden nap kiflit szalámival vajas kifl barna péter vajon él még nem tudom de nem én emlékszems nem fogom elfelejteni úgy látom mosolyogva szép göndörhjú fiú volt és ó úgy úgyá téle meg zsíros kenyeremet egyébként csak utólag értékeled azt egy szomorú korszaknak mert ahogy írod hogy szeretetben és melegségben tartott úgymond anyukát tehát hogy akkor ezt szintén gyerekként szomorúnak élted meg vagy az inkább ilyen kellemes időszak volt hát mondjuk azért szóval ennivaló volt mindig tehát nem volt az hogy nem kaptunk semmit enni de azért azt is láttam hogy van akinek meg van meg van apukája meg meg minden szóval úgy hiányzott apám nagyon hiányzott és amikor visszajött akkor pedig már inkább azt mondom hogy hogy nem találtuk soha a szót nagyon meg tudja törni az embert meg igazából az önbecsülését veszti el sokszor ilyenkor ugye ezt több irodalmi műben is lehet látni témaként hogy azok az emberek akiket meghurcolnak és utána egy más típusú életet kényszerülnek élni azoktól elveszik a az egyik legnagyobb értékét a büszkeségétá igen azt arra emlékszem egy ilyen látogatásunk volt édesanyám al mentünk valahogy sokat utaztunk de hogy már hova most így már nem is ugrik be valami annyi annyira emlékszem hogy volt egy ilyen kis vasút és olyan csillék de olyan nagyobbak hogy é az emberek oda beleugráltak engem is beledobtak és egy ló húzta fölfelé egy hegyre egy ilyen egy ilyen kőbányába érkeztünk meg valahogy nagysokára és akkor ott egy hosszú asztal mellett ott ültek a azok az emberek akik mind ilyen csíkos ruhá és akkor az asztal másik oldalán mi is leülhettünk de nem lehetett így nagyon se megölelni se semmit tehát a ilyen fegyveres őrök vigyáztak rájuk és az az az nagyon fájdalmas volt és az is úgy bennem van ez a kép hogy úristen hova hova kerültem vagy hova került apám üüm és miért tulajdonképpen semmiért azért mert ők dolgoztak tovább ugyanúgy a forradalom alatt a kenyérgyárakat mindent azt söpörni kellett ez így többször el el hangzott mindig így a családbaan itt ott a mt bár úgy sokat nem beszélt róla soha sajnos így nem nagyon sokat tudok de azt tudom hogy tulajdonképpen semmiért csak azért mert mert ők meg dolgoztak és hogy valami vezetőállásban volt kéményes eprőmester és akkor már ennyi elég volt hogy azt a nővérem mondta pont most egy hete telefonáltunk hogy tudom-e hogy miért hát mondom igazából nem és ő se tudta nem hát egy ilyen koholt vádak alapján a szüleid viszonylag régen meghaltak már de azt említed többször hogy a nővéred zsuzsa aki négy évvel idősebb nálad ő ő nagyon fontos szál az életedben ti így összetartottatok így testvérként mindig igen igen nagyon is zsuzsa volt az aki várt egy testvérkét mindig és akkor egyszer csak ott voltam és tényleg a mai napig ez a nagyon nagyon aranyos kedves szeretetteli viszony van köztünk ugyan ő most berlinben él de azért telefonon beszélgetünk nagyon sokszor meg találkozunk is amikor lehet úgyhogy mindig nagyon jó volt emlékszem például ő már elkerült 64-be németországba én meg nyáron 65-ben emlékszem vajszló mellett egy ilyen kertészetbe egy lovat vezettem és ilyen facsemetéket eggyeltem a lovat vezettem oda-vissza így a sorok közt és akkor a ez volt a munkám és az volt a terv hogy veszek egy gitárt magamnak de hát 300 ft-ot tudtam összekeresni a nyár alatt és a nővérem jött akkor haza és ő aztán megtoldotta és így tudt megvenni az első ilyen orosz dobgitárt az volt egy nagy élmény a gyermekkorodról még annyit írsz és ezt még gondoltam hogy felolvasom a gyerekkoromból ezek az ideák maradtak meg a szabad élti illúziói ahogy nagyapámék ormánsági falujában vajslón a falu végén a cigánoron a házak előtt égett a tűz legeléztek a lovak lengedeztek a színes ruhák a háttérben szólt az ének vagy a zene és mindig jókedvűek voltak legalábbis én így emlékszem ez fontos ez az utolsó mondat hogy legalábbis én így emlékszem mert a gyermekkori élmények megszépülnek egy idő után de én ezt azért olvastam föl a végére mert külső szemlélőként legalábbis úgy tűnik hogy azok a dolgok amik téged fotó gráfusként érdekeltek az életedben úgy igazán ez akár a mondjuk az erdélyi zenészeknek a dokumentálása vagy tehát sok más országban is voltál tehát hogy mindig olyan közegeket kerestél ahol ezek a hangulatok amiket annak idején ormánságban gyereként megtapasztaltál azok valahogy visszaköszöntek valahogy így kell hogy legyen mert az amit az ember gyerekkorában átél és és azt az az érdekli vagy vagy engem mindig izgatott már a másik nagy édesanyámnak az édesanyjánál é az ómamánál ott is mindig azt láttam király egyházán élt bocsánat ómamának hívtad igen ómama igen és akkor ugye ott ő mert az első világháborúban a nagyapám édesanyámnak az édesapja doberdonál meg sebesült valami repesz nem nem tudták kiszedni belőle vagy nem tudom mi lett és az ott jött ment a testébe a lényeg az hogy hamarosan meghalt utána és akkor nagymam ma özvegyen élt ott egyedül királyegyházán és a cigányasszonyok mindig jöttek be a nagy színes szoknyákba és mindig kaptak egy tál levest vagy valamit ami ami volt neki szóval ő mindig úgy bánt a ezekkel a részemre vagy nekem ez ilyen különös volt ilyen furcsa volt tehát a faluban nem úgy jártak és ők mindig a falu végén és akkor ő nagyon hogy mondjam egy ilyen csupa jólélek volt és ez volt az elsője élmény hogy néztem őket hogy ezek kik vagy miért néznek úgy másképp gondolom ez egy nagy élmény volt akkor utána vajszlón is szintén a falu végén ott sokszor ott megfordultam és így néztem messzirül őket ott mindig inkább az volt hogy hát ne menjetek oda nem tudom miért tehát ott inkább ilyen nem tiltás de nem kell nem kell é valahogy lehet hogy ezért érdekelt jobban de lehet hogy csak a látvány és ezek így megmaradtak örökre hogy hogy amikor már elkezdtem gondolkozni hogy fényképész leszek akkor már így a fejemben volt hogy én ezeket megkeresem egyszer illetve hát amikor az ember él egy társadalomban ahol elég kemény szabályok vannak és látja hogy egy közösségben látszólag sokkal szabadabban élnek az emberek és ugye az összes vándor népségre abszolút igaz hogy van bennük valami olyan harapható szabadság nyilván kívülről az ezzel járó szenvedéseket nem látja az ember de mégis hihetetlen vonzereje van és nem csod álom hogy neked is úgy hogy ott volt karnyújtásnyira mindez ez nagy hatással volt rád igen és…

Említett entitások

Témák

• fotóművészet
• paraszti kultúra
• erdélyi fotók
• indiai fotók

Személyek

• Kása Béla

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Kása Béla (2024.05.26)”

Több epizód a wopcast-ből

• Szaladják "Taikyo" István // I. Képek olvasása és elemzése 2026-09-27

  A wopcast 95. adásának vendége Szaladják „Taikyo” István Balázs Béla-díjas operatőr és fotográfus, akivel a fényképek olvasásáról és elemzéséről beszélgettek. A műsor során a rész…

• Rédei Ferenc (2026.09.06) 2026-09-06

  A Wobcast 94. adásának vendége Rédei Ferenc fotóriporter, aki több mint 50 éves pályafutásáról, mentorálásról és életművéről mesél. A beszélgetés során szó esik korai éveiről, ami…

• Bali // Harmincz Rita - A Sárga Ruhás Lány (2026.08.16) 2026-08-16

  Ebben a podcast epizódban Harmincz Rita, a Sárga Ruhás Lány, Bali magyar ismerője kalauzolja el a hallgatókat az indonéz szigetre. Az adás középpontjában Bali földrajza, történelm…

• Koleszár Adél (2026.07.26) 2026-07-26

  Koleszár Adél fotográfus a wopcast 92. adásának vendége. Tiszaújvárosban nőtt fel, a MOME fotó mesterszakán végzett. Hat évet töltött Mexikóban, ahol emberi erőszakkal, konfliktus…

• Molnár Zoltán (2026.07.05) 2026-07-05

  Molnár Zoltán fotográfus a Wobcast 91. adásának vendége. Budapesten született 1973-ban, a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, majd a Magyar Iparművészeti Egyetem fotó szakán…

• Bódis Krisztián (2026.06.14) 2026-06-14

  Bódis Krisztián fotográfus, a Budapest Images alapítója a wopcast podcast 90. adásának vendége. Építőmérnöki diplomája után a fotózás mellett döntött, autodidakta módon sajátított…

• Cseke Csilla (2026.05.24) 2026-05-23

  Cseke Csilla fotóművész, fotóriporter, képszerkesztő és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes marketing- és kommunikációs vezetője a Wobcast 89. adásának vendége. Pályafutása tinédzserkén…

• Gombai Gellért (2026.05.03) 2026-05-03

  Gombai Gellért fotográfus a wopcast vendége, aki különleges látásmódjáról és eddigi életútjáról mesél. A teológiától a szállítmányozáson át a fotográfiáig számos területen kipróbá…

• Az illatok birodalma // Zólyomi Zsolt, parfümőr (2026.04.19) 2026-04-19

  Zólyomi Zsolt parfümőrrel, Magyarország egyetlen hivatásos illatszakértőjével az illatok titokzatos világát fedezzük fel. Az illatok hatását tárgyalják a párválasztástól az üzleti…

• Szami (2026.03.22) 2026-03-22

  Szami fotográfus, a RAW reklámügynökség art directora a Wobcast vendége. Győrben született, filozófiát tanult, majd a fotográfia felé fordult. Reklámfotóban szerzett tapasztalatok…

Hasonló epizódok más magyar podcastokból

• Breglec Viktor: Magyarság, világjárás, kaland, életigenlés — Mindenségit!

  Breglec Viktor élete maga a kaland: opált bányászott, taekwondo-bajnok és filmsztár is volt, bejárta a világot. Az 1956-ban Ausztráliába emigrált férfi története az életigenlésről…