wopcast

Balázs Zsolt (2026.01.18)

· PT1H21M34S

Összefoglaló

Balázs Zsolt fotográfus a wopcast 83. adásának vendége. Elhivatottságát és társadalmi érzékenységét mutatja be, különös tekintettel az emberi kapcsolatokra konfliktushelyzetekben. Legújabb projektje a klímaváltozás alföldi hatásait dokumentálja, melyből könyv is készül. Emellett…

Röviden

Műsor
wopcast
Megjelenés
2026. 01. 18.
Hossz
1 óra 22 perc
Szereplők, említett nevek
Balázs Zsolt
Témák
fotográfia, klímaváltozás, alföld
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Boldog új évet kívánok mindenkinek!

Indul a Wobcast immáron hatodik évada.

Az első idei sorban a 83. adás vendége, Baláz Zsolt fotográfus.

Zsolt azon ritka és idítő kivételek közé tartozik, akiknek valóban lételeme a fotográfia. civil foglalkozása és a családi kötelességek mellett szinte minden szabadidejét ennek a szenvedélyének szenteni.

Elhivatottsága és társadalmi érzékenysége érett, izgalmas és fontos témákat vizsgáló anyagokban tükröződik vissza.

Projektjein éveken keresztül az alanyokat és környezetüket is alaposan megismerve dolgozik [zene] a dokumentarista és autonóm fotóriort műfajának legszebb oldalait megcsillogtatva. érdeklődésének fókuszában az ember és kapcsolatai állnak különösen konfliktus és egyéb megpróbáltatást jelentő helyzetekben.

Legfrissebb munkájában a klímaváltozás hatásait vizsgálja az Alföldön. 2020 óta jár le rendszeresen, megrörökítve a táj folyamatos átalakulását, a helyek életének kényszerű változását és azt az erőfeszítést is, amelyet újonnan létrejött közösségek tesznek a káros hatások csökkentése érdekében.

Zsolt részben közösségi finanszírozás segítségével a projektből most könyvet is készít.

What remains in the end, ami marad végül címmel.

Jól felépített, gondosan megszerkesztett fotóalbum gyönyörű kivitelben, amelynek létrejöttéhez te is hozzájárulhatsz a leírásban található linkek segítségével.

Munkásságát számos díjal jutalmazták már a magyar és a szlovák sajtófutópályázaton szorgosan gyűjti be az elismeréseket és rendszeresen nyeri el az alkotását támogató ösztöndíjakat is.

Beszélgetésünk fő témája az előbb említett Alföldről szóló projekt, illetve a Rákospatak közvetlen környezetét feltérképező Creekside Country, azaz Patakvidék című sorozata.

Megtudhatjuk továbbá, hogyan menedzseli Zsolt életének főbb aspektusait, miből merít erőt és inspirációt, hogyan kezeli a kudarcokat, és milyen jövőbeli terveket dédelget.

Mielőtt belevágnánk, szokás szerint felhívom a figyelmet arra, hogy a WBC készítéséhez te is hozzájárulhatsz.

Egyszeri utalás mellett a Patreonon van erre lehetőség, ahol párkattintással beállíthatsz havonta érkező támogatást hat különböző kategóriában.

Az első úgynevezett fehéröves opcióban havi 2 eurval, a legmagasabb polcon feketeövesként havi 100€-val is tudod segíteni a munkámat. [zene] Teljesen mindegy, melyik övet választod.

Minden támogatásért rendkívül hálás vagyok.

Na de vágjunk is bele az idei első podcastbe.

Hallgassátok szeretettel a Zsolttal készült beszélgetést.

Zsolt, boldog új évet kívánok és szeretettel üdvözöllek a podcastben. >> Boldog új évet neked is, illetve minden hallgatónak és köszönöm, hogy itt lehetek. >> Mi a Szellemkép Szabadiskolából ismerjük egymást.

Most már lassan 10 éve kezdtük el.

Mennyire vagy más ember ma, mint akkor?

Fú, sokkal másabb, mint akkor.

Hát azóta elkezdtem hosszútávú fotósorozatokon dolgozni, amik általában érzékeny témák.

Nyilván ezek hatással vannak az emberre, a gondolkodására, meg a lelki világára is.

Úgyhogy szerintem teljesen más vagyok, mint amikor elkezdtem. >> Elsősorban mondjuk arra gondoltam, hogy szerinted emberként mennyire vagy más, mint 10 évvel ezelőtt? >> Annyi minden történt azóta, hogy őszintén nem is emlékszem rá, hogy milyen voltam 10 éve.

Hát én emlékszem rád, meg arra is emlékszem, hogy sodortad a cigit, amit én nagyon szeretek nézegetni.

Viszont most már nem cigizel, ha jól tudom. >> Igen, >> ez így van. >> Mikor tetted le? >> Fú, két-három éve így körülbelül. >> És neked mi volt a nyertesstatégiád?

Mert ez egy állandó probléma az ismeretségi körönben, hogy nem tudják letegni. >> Nyertesstatégia, ez nem egy egyszerű kérdés amúgy, merthogy valójában letettem, de nem is tettem le, mert hogy átálltam erreő az elektromos, >> és az jobb? >> Más, más.

No, a fotográfiával viszont nem a szellemképben találkoztál először, hiszen már 1999-ben képszerkesztőként és nyomtatványvezőként végeztél.

Később pedig egyre aktívabban fotóztál, és felfedezted, hogy leginkább az autonóm riportban tudod megtalálni a saját hangodat.

És miután a szellemképpen lediplomáztál, ami 2019 volt, ugye? >> Igen. >> Akkor már kizárólag ilyen hosszabb távú fotósorozatokban gondolkoztál.

Minden anyagodon éveket dolgozol.

Ez azért is dicséretes, mert van azért egy civil foglalkozás ott, sőt emellett még apuka is vagy.

Mit is csinálsz? >> Projektmenedzserként dolgozom egy informatikai cégnél.

Na hát ez teljesen más teljesen más.

Igen. >> Ezt még hasznosíthatod mondjuk az ilyen könyvprojekteknél is, mint most benne vagy. >> Ó, nagyon jól.

Tehát így elképesztő így mindig szoktam azt figyelgetni, meg így gondolkodok rajta, és akkor rájövök, hogy ó, hát így igyekszem nagyon külön választani a munkát meg a munkát, merthogy valójában a fotózás sem egy hobbi, inkább egy szenvedéllyel eltöltött munka, merthogy azért van vele dolog bőven, de hogy átjár kettő skillset >> egyik a másikba.

Szóval, hogy nagyon sok esetben a szervezési ismereteket meg amit megtanultam, meg ahogy így hozzáállok dolgokhoz, azt azt át tudom vinni.

Engem nagyon érdekel, hogy hogyan tudod ezeket a dolgokat összeegyeztetni, hiszen ha az embernek van teljes állása, plusz gyereket nevel, és még szeretne hosszabb távú anyagokon is dolgozni, akkor egy valaminek igencsak hiány lesz, az pedig az idő.

Ezt hogyan tudtad megoldani? >> Ez egy örök kihívás.

És így kell hozzá egy rugalmas munkahely, kell hozzá egy jó feje család, akik besegítenek, és szerencsére mind a kettővel rendelkezem, merthogy ez olyan, tehát így egy hosszútávú projektnél, főleg az ember bele magát egy témába, és jön valami alkalom, vagy jön valami lehetőség, ami amire így tudom, hogy érdemes lenne elmenni fotózni, akkor azok nem mindig egy héttel előtte jönnek, hanem van úgy, hogy egy nappal előtte.

De volt már úgy is, hogy mentem a Hortobágyi halastavakat fotózni, hogy akkor mondjuk pont nem nálam volt a fiam, akkor munkanap volt.

És akkor én délelőtt kitaláltam, hogy hát most van a lehalászás, és hogy nekem akkor mindenképpen kéne valami olyan fotó, hogy tehát, hogy érdekelt a tevékenység, és és hogy nagyon szívesen részt vennék egy ilyen lehalászáson, mely soha nem láttam még ilyet, és hogy az Alföldnek egy fontos része a halászati tevékenység is már, ahol még ugye van víz. >> Mi az a lehalászás? lehalászás, amikor éretté válnak úgymond a halak, tehát hogy elérik azt a fejlettségi szintet, hogy tehát így megnőttek meg minden, és akkor utána egy piacra lehet őket vinni, de ahhoz előbb le kell őket halászni egy tóbot. >> Tehát, hogy ez a hal termelésnek az egyik folyamata, hogy amikor már készek arra, hogy begyűjtsed őket és elad őket, akkor kell őket úgymond lehalászni.

Igen. >> Igen. >> A fiad hány éves most? >> 12.

Ő el szokott kísérni az ilyen kalandokra, vagy ezeket szereted inkább egyedül csinálni? >> Volt egyszerkétszer, hogy jött velem egy fotózásra.

Még amikor így kisebb volt, akkor pont a Rákos Patak anyag kapcsán ifjab Sirilla György mártózott meg a Rákos Patakba.

És akkor így pont nem sikerült babyszittel találnom neki.

Úgyhogy akkor úgy gondoltam, hogy na akkor összecsomagolom a fotós felszerelés mellé a fiamat is.

Ott lakunk a Rákospatak mentén, hogy akkor nagyon jó, kényelmesen odasétálunk és akkor akkor így fotózzuk, ahogy Sirilla György megmártózik a Rákospatakban.

Ez egy nagyon érdekes dolog volt, mert a fiamnak ez az első ilyen fotózáson való részvétele volt, és rohanni kellett, szaladni kellett, felszerelést kellett cipelni, oda kellett menni, ismerkedni, beszélgetni, akkor megkérni a Sirilla Györgyöt, hogy ugyan mártozzon meg még egyszer, merthogy pont lemaradtunk az eseményről szegény.

Úgyhogy igen, ez egy ilyen kihívás, de hogy többnyire egyedül szoktam menni az ilyen fotózásokra, mert nagyon váratlan, hogy éppen mi fog történni, meg hol kötök ki, meg hogyan. >> És egyébként érdekli a fiadat, mert emlékszem, hogy én egyszer találkoztam vele, tökre meg is lepődtem, hogy van fiad, és az egy kiállításom volt, és oda elkísért téged. >> Igen, igen.

Tehát ő úgy azért nagyjából felfogja, meg érdeklődik az iránt, amit te csinálsz.

Persze a maga szintjén teljesen így, amikor ülök a gép előtt így órákon keresztül, és akkor már így megnézi, hogy él-e még az apja, akkor odajön, és akkor mondja, hogy hm, apa, nagyon ügyes vagy, nagyon jó munkát végeztél. >> De aranyos, istenem. >> Hát igen, vagy amikor így választani kell, hogy két fotó közül melyik legyen, és akkor rámnéz Dani, a fiam, és akkor mondja, hogy apa, válaszd azt, amelyik a legjobb.

Ez egy nagyon jó tanács, tehát ebbe nem lehet belekötni, >> de van amikor ezt hosszabban is elmondja, hogy válaszd azt, amikor amire azt érzed, hogy a legjobban fog passzolni abba a sorozatba, mert az előtte és az utána lévő képekhez is jól fog illeszkedni. >> De mi ez egy szakértő? >> Igen, teljesen. >> Gratulálok.

Üdvözlöm kedves Danit innen is.

Ja, hogyha ennyi áldozatot követel részedről az, hogy ilyen hosszútávú anyagokon dolgozzál, akkor mégis miért csinálod?

Tehát mit ad neked a fotózás, hogy megéri ilyen erőfeszítéseket tenni érte? >> Nekem a fotózás az elején egy kiútkeresés volt.

Egy volt egy életbeli esemény.

Én ugye elváltam és az eléggé eléggé padlóra tett. >> Ez mi ez mennyi ideje volt? >> Hát 10 éve volt.

És akkor így így értemetlennek találtam az életemet, meg így elég sok mindent.

És mivel korábban, tehát én nyomtatványtervezőként végeztem, et grafikákat terveztem, úgyhogy a vizualitás az úgymond így mindig fontos része volt az életemnek.

Akkor így gondolkodtam azon, hogy hát így lehet, hogy kipróbálnám magam, hogy elkezdek fotózni, és hogy így ez milyen jó, hogy akkor így egy csomót tudok lenni a terepen, mozgok is, elkezdtem streetelni. >> Ah streeteltél? >> Üüm. >> És ez segített ebben az egész helyzetben? nagyon sokat segített.

Tehát nem csak így önmagam megismerésébe, hanem valami olyan plusszal töltötte ki, meg tölti ki a mai napig az életem, amit egyébként máshol máshogy nem tudnék megkapni.

Szóval, hogy ezért nagyon hálás vagyok igazából, hogy hogy belevágtam ebbe a dologba, és hogy nagyon sok jó embert ismertem meg így a fotózás révén, a szakmából is, és nyilván persze így terepmunka kapcsán is, úgyhogy én azt érzem, hogy nagyon sokat adott lelkileg. >> Hát szinte megmentette bizonyos értelemben az életedet.

Nekem is transzformatív erejű volt az, amikor elkezdtem ezzel komolyabban foglalkozni.

És kifejezetten például a streetelés, amikor szántam magamnak egy-két-három órát arra, hogy a nyakamba kapjam a várost és csak nézelődjek, és tényleg meglepő, hogy most ott a sok-sok előnye mellett milyen sokat tud néha abban is segíteni, hogy a folyamat során valahogy a az érzelmi keszekusza a gondolatokban is egy minimális rend teremtődik.

Most nem azt mondom nyilván, hogy mindenki menjen el street fotózni, akinek éppen valami válsága van az életben, de az biztos, hogy segít.

Tehát egy kicsit tisztábban látod utána a dolgokat, és új ötletek is jönnek, úgyhogy örülök, ez így kezdődött. >> Igen, még egy kicsit visszakanyarodva az előzőre, a művészet mint terápia.

Mire jó a művészet, meg mire való a művészet? olyan értékeket tud adni, akár egy festménynek, egy képnek a megnézése, átélése, egy egy zeneszámnak a meghallgatása, egy szobornak a plasztikussága, ahogy a fény rávetül, és a formáknak, a formáknak, a színeknek, a fényeknek a játéka.

Szóval, hogy azt gondolom, hogy a művészet itt segít megismerni önmagunkat is, a helyünket a világba, illetve magát a világot is, a világot mozgató látható és láthatatlan erőket is.

És a streetben így pont az vonzott, hogy nekem ez a kettősség így megvan, hogy egyben ilyen vadászérzésem is volt így street fotózás kapcsán, hogy hú, amikor így felvettem a fényképezőgépet, beraktam a táskába, és akkor megyek vadászni.

Egyrészről ez az ősi ösztön így így előjött.

Másrészről meg ez a lenyugvás pillanata, amikor így nagyjából elképzeltem, hogy ó, ott most szeretném, hogy átmenjen egy ember, és akkor várni kellett, és akkor volt úgy, hogy vártam egy percet, két percet, öt percet, 10 percet.

Tehát a türelem tehát, hogy arra is nagyon megtanítja az embert, hogy türelmesnek lenni, elengedni dolgokat.

De hogy utána valahogy úgy voltam vele, hogy szerettem volna egy kicsit másba is kipróbálni magam, akkor kezdtem el kacsingatni az autonóm report felé, meg úgy voltam vele, hogy mivel igazából civil foglalkozásom van, tehát hogy nem kell a megélhetésért úgymond fotóznom, úgyhogy elkezdtem így tudatosan azt kialakítani, hogy én egy független dokumentarista fotográfus szeretnék lenni, aki hosszútávú témákkal foglalkozik, olyan témákkal, amik nem kapnak kellő hangsúlyt, pedig fontos lenne velük velük foglalkozni, és akkor végül is így így jutottam el a hatászárak kérdésköréshez.

Anno az volt az első ilyen így hosszútávú sorozat, amin elkezdtem dolgozni. >> Ebben a témában nagyon hasonló filozófiát vallasz, mint egyébként elég sokan, köztük talán a leghíresebb André kertész volt az, aki azt mondta, hogy az a legjobb, hogyha van valami fizetőállásod, és akkor mellette csak azzal foglalkozol igazán az alkotásban, ami ami nagyon érdekel.

És érdekes, hogy azt mondtad, hogy a türelemre is tanít, és az is, amikor válsz 5, 10, 20 vagy 30 percet, arra is megtanít, hogy hogyan kezeld az állandóan jelenlévő kudarcokat, tehát azokat egyszerűen nem tudod kivédeni.

A street fotózás az semmi másból nem áll, mint a kudarcok folyamatos elviseléséből és megszokásából, illetve annak megértéséből, hogy nem történik semmi, ha kudarcot válasz.

Ez egy tök érdekes dolog szintén ezzel kapcsolatban, hogy amikor az ember 30 percet vár egy fotóra, akkor viszont a hűvös józan értékelése is nehezebbé válik, mert onnantól kezdve már azt fogja gondolni, hogy ha már ennyit vártam rá, akkor ennek jónak kell lennie.

Tehát erre sokan panaszkodnak, nem csak streetben, természetben, minden más fotóban is, hogy nehéz objektíven értékelni egy olyan képet, amiben rengeteg munka volt. >> Érzelmileg érintetté válsz, de…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Balázs Zsolt (2026.01.18)”

Miről szól ez az epizód: „Balázs Zsolt (2026.01.18)”?

Balázs Zsolt fotográfus a wopcast 83. adásának vendége. Elhivatottságát és társadalmi érzékenységét mutatja be, különös tekintettel az emberi kapcsolatokra konfliktushelyzetekben. Legújabb projektje a klímaváltozás alföldi hatásait dokumentálja, melyből könyv is készül. Emellett… Az epizód a wopcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 01. 18..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Balázs Zsolt (2026.01.18)”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Balázs Zsolt.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Balázs Zsolt (2026.01.18)”?

Fő témái: fotográfia, klímaváltozás, alföld.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Balázs Zsolt (2026.01.18)”?

Megjelenés: 2026. 01. 18.. Hossz: 1 óra 22 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/wopcast/083-balazs-zsolt-2026-01-18-18462489

Több epizód a wopcast-ből

  • Szaladják "Taikyo" István // I. Képek olvasása és elemzése

    A wopcast 95. adásának vendége Szaladják „Taikyo” István Balázs Béla-díjas operatőr és fotográfus, akivel a fényképek olvasásáról és elemzéséről beszélgettek. A műsor során a rész…

  • Rédei Ferenc (2026.09.06)

    A Wobcast 94. adásának vendége Rédei Ferenc fotóriporter, aki több mint 50 éves pályafutásáról, mentorálásról és életművéről mesél. A beszélgetés során szó esik korai éveiről, ami…

  • Bali // Harmincz Rita - A Sárga Ruhás Lány (2026.08.16)

    Ebben a podcast epizódban Harmincz Rita, a Sárga Ruhás Lány, Bali magyar ismerője kalauzolja el a hallgatókat az indonéz szigetre. Az adás középpontjában Bali földrajza, történelm…

  • Koleszár Adél (2026.07.26)

    Koleszár Adél fotográfus a wopcast 92. adásának vendége. Tiszaújvárosban nőtt fel, a MOME fotó mesterszakán végzett. Hat évet töltött Mexikóban, ahol emberi erőszakkal, konfliktus…

  • Molnár Zoltán (2026.07.05)

    Molnár Zoltán fotográfus a Wobcast 91. adásának vendége. Budapesten született 1973-ban, a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, majd a Magyar Iparművészeti Egyetem fotó szakán…

  • Bódis Krisztián (2026.06.14)

    Bódis Krisztián fotográfus, a Budapest Images alapítója a wopcast podcast 90. adásának vendége. Építőmérnöki diplomája után a fotózás mellett döntött, autodidakta módon sajátított…

  • Cseke Csilla (2026.05.24)

    Cseke Csilla fotóművész, fotóriporter, képszerkesztő és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes marketing- és kommunikációs vezetője a Wobcast 89. adásának vendége. Pályafutása tinédzserkén…

  • Gombai Gellért (2026.05.03)

    Gombai Gellért fotográfus a wopcast vendége, aki különleges látásmódjáról és eddigi életútjáról mesél. A teológiától a szállítmányozáson át a fotográfiáig számos területen kipróbá…

  • Az illatok birodalma // Zólyomi Zsolt, parfümőr (2026.04.19)

    Zólyomi Zsolt parfümőrrel, Magyarország egyetlen hivatásos illatszakértőjével az illatok titokzatos világát fedezzük fel. Az illatok hatását tárgyalják a párválasztástól az üzleti…

  • Szami (2026.03.22)

    Szami fotográfus, a RAW reklámügynökség art directora a Wobcast vendége. Győrben született, filozófiát tanult, majd a fotográfia felé fordult. Reklámfotóban szerzett tapasztalatok…

Hasonló epizódok más magyar podcastokból