Az Én Kék Zónám

Kiss Gergely: A férfi szerepek válságban vannak | Az Én Kék Zónám #53

· PT54M41S

Összefoglaló

Kiss Gergely és Barbara a férfi szerepek válságát, az érzelmek kimondásának nehézségeit, és Kiss Gergely Warrior Tribe közösségének szerepét vitatják meg. Az epizód arról is szól, hogyan alakul át a férfiasság fogalma az öntudatos önismeret felé.

Röviden

Műsor
Az Én Kék Zónám
Megjelenés
2026. 01. 08.
Hossz
55 perc
Szereplők, említett nevek
Kiss Gergely, Kiss Gergely, Kiss Gergely
Témák
férfi szerepek válsága, érzelmek kimondása, férfiasság fogalma, öntudatos önismeret
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Régen én nagyon sokszor ilyen kívülállónak éreztem magam.

Engem mindig érdekeltek a mély témák, de valahogy úgy mindig másról volt szó.

Csajozás, >> foci, >> foci, politika, pénz.

Ezek engem annyira nem érdekelnek.

Én szerettem azt, amikor amikor mély témákról beszélünk, és miért [zene] kell ahhoz berúgni, mint az állat, hogy hogy előkerüljön az, hogy kivel mi van?

Egyébként Kis Gergely szabadfogású birkózó Olimpikon önismereti mentor nyolc éve dolgozik azon, hogy a férfiak megértsék, [zene] az erő nem az érzések elnyomásában, hanem azok felvállalásában rejlik.

Férfi közösséget hozott létre Warrior Tribe néven, ahol a testi, lelki kapcsolati és karrierbeli fejlődés kéz a kézben jár.

A program mély önismeretre, a gyökérok feltárására és a valódi kapcsolódásra épül, mert ahogy Gergely mondja, önismeret nélkül nincs valódi férfi.

Az élsport évei alatt megtapasztalta a küzdelmet, [zene] a fegyelmet és a határok feszegetését.

Ezekből a tapasztalatokból építkezik ma is, amikor férfiakat segít abban, hogy tudatosabb, stabilabb és hitelesebb emberekké váljanak.

Azt látom, hogy a férfiak nem mernek férfiak lenni, mert azt hiszik, hogy az az agresszióval egyenlő, az az erőszakkal, az a elnyomással egyenlő.

És emiatt kialakult egyfajta ilyen tojáshíon járkálás, hogy hogy [zene] úristen, hogy hogy most mi a dolga a férfinak.

A harcos az nem azt jelenti, hogy küzd és hogy harcol a világgal és hogy erőszakos és hogy egósakni, hanem pont ez az, hogy attól harcos, hogy lemeri tenni a [zene] sisakját, a kardját, és hogy meztelenül kimer állni az emberekkel, és aztán azt merondani, hogy ez vagyok én.

Tehát, hogy ez egy ez egy magasabb vagy számomra magasabb minőség. >> Köszönöm Gerg, hogy eljöttél hozzánk. >> Szia Barbie, köszönöm, hogy itt lehetek nálad. >> Nagyon nagyon izgalmas az, hogyha valaki sportolóként elkezd azzal foglalkozni, hogy önismeret és egyáltalán azzal, hogy mit is jelent számára a férfi lét.

Úgyhogy kezdjük is ezzel, hogy számodra mit jelent férfinak lenni? >> Fú, de jó kérdés.

Hát nagyon-nagyon sokat tudok beszélni erről.

Az első a biológia ugye, hogy hogy van egy testem, ami ami a férfiasságra hivatott.

Ezenkívül pedig az elmúlt években én is szedegetem össze ezt, hogy mitől férfi a férfi.

Tehát ez nekem nem volt egyértelmű, amikor amikor mondjuk kikerültem a a piacra úgymond mint férfi.

Ezt most így pejöíban vagy viccesen fogalmazva.

Szóval az elmúlt 10-20 évben szedegetem össze, hogy mitől férfi a férfi.

Többek között attól, hogy hogy már felelősséget vállalni a saját életéért, a saját érzéseiért, a saját testéért.

Én én régebben úgy szocializálódtam, hogy a férfi az az attól férfi, hogy kemény és lenyeli az érzéseit.

Ugye említetted a az intróban, hogy hogy fegyelmezettség, és hogy ez mennyire fontos egy férfi életében.

Ezzel ezzel én maximálisan egyetértek.

Nagyon sokat tanultam a birkózáson keresztül azt, hogy hogy lenyjam a fájdalmat, és hogy azt mondjam, hogy hogy ott a cél, és én tűzön, vízen keresztül megyek akár a falon is, hogy hogy elérjek valamit.

És ez egy nagyon hasznos dolog, amikor tényleg egy célért küzdünk.

Ugyanakkor férfiként nagyon sokszor hátrány is, hiszen megtanultuk, hogy lenyeljük a fájdalmat, lenyeljük az érzéseinket.

És sokszor ennek az az eredménye, hogy hogy egy férfi, egy kőfal, akihez nem lehet kapcsolódni, nem dolgozza fel az érzéseit, és és ezek az érzések egy idővel később kiütköznek a testen, betegségként vagy vagy stresszként, vagy függőségeként.

Szóval szóval ez a a férfiasság egyik egyik legfontosabb alapillére szerintem a felelősségvállalás. egyébként a női minőségben is megvan ez, de de férfiként, hogy felelősséget merjünk vállalni a testünkért, a a lelkünkért, és még van nagyon nagyon sok pont. >> Még beszélgetünk róla.

Ö engem az izgat, hogy hogy nyilván van egy életpályád élsportolóként valószínűleg a az egész fiatalkorodat gyerekkorodat tínédzser korodat, meg fiatal felnőtt korodatszínűleg a birkózótermekben töltötted férfiak között férfias környezetben.

Ott nyilván nem is vetődött fel az a kérdés, hogy mit jelent az, hogy mi férfiak vagyunk.

Vagy hogy jött neked ez nyolc évvel ezelőtt, hogy hogy efelé fordulj? >> Nagyon egyszerű válasz. belekerültem egy óriási válságba, egy egy önismereti párkapcsolt párkapcsolati karrierbeli válságba, ahol ahol rájöttem, hogy az eddigi minták, amiket követtem, azok azok nem oda visznek, ahova szeretnék.

Tehát tehát nem éreztem jól magam.

Én én akartam lenni a a világ legjobb embere, aki aki mindenkit boldoggá tesz.

És az a durva, hogy az se sikerült.

Tehát se a feleségem, se a családom, senki nem volt Isten igazából boldog attta, hogy én az vagyok, aki vagyok.

De a legkeményebb az az volt, hogy én nem éreztem jól magam a bőrömben, és tényleg kijutottam az olimpiára, volt egy gyönyörű házam, gyönyörű feleségem, egy cégem is volt, és hogy kőkeményen dolgoztam tényleg minden nap, hogy hogy ez ez a fár, amit felépítettem, ez ez otthonos legyen, ez ez örömöt okozzon nekem, de de ott arra jöttem rá, hogy ez nem az, amit én kerestem. >> Mi mi hiányzott, vagy mit éreztél?

Hát a most így mai fejjel visszanézve egyébként pont most írtam egy egy posztot erről, hogy az esküvői képünket rakom ki a posztba, és ránézek a szememre, és látom, hogy fáradt vagyok, és látom, hogy hogy megfeszülök, hogy megfelelek, hogy nem önmagam vagyok, hanem állandóan azt nézem, hogy ki mit gondol rólam, és hogy ki, hogy minél többen tapsoljanak, minél többen elismerjenek azért, hogy hogy az vagyok, aki vagyok.

És a kemény az, hogy nem ismertek el, nem örültek, és és belül is azt éreztem, hogy hogy ez ez egyáltalán nem az, amit keresek.

És nekem nem volt igazi mintám arra gyerekkoromban, hogy hogy milyen egy egész férfi, aki aki egészséges.

És ezt szándékosan így mondom, így tagolva, mert számomra ma már az az egész férfi, aki nem csak karriben, nem csak testben, nem csak lélekben, hanem kapcsolatokban is rendben van.

És én nekem ilyen férfi nem volt az életemben.

Voltak, akik egy-egy területen példaképek voltak, de de vagy az volt, hogy nagyon nagyot ment karrierbe, de alkoholista volt, vagy az volt, hogy hogy állandóan otthon volt a családjával, és nagyon nagyon jó szerető apa volt, de egyébként nem nem alkotott a világban, és úgy úgy hiányzott mindig valami, és ezt ezt ezt így mai fejjel rakom össze, hogy pontosan szerintem mi a dolga a férfinak a világban, és ezeket tanulom, szóval meg megvalósítom.

Ugye a mi podcastünk alapvetően a hosszú, boldog élet titkait keresi, és azért gondoltam, hogy téged mindenképpen meg szeretnélek hívni vendégnek, mert nagyon-nagyon sokszor a női problémákkal foglalkozunk, és keves kevés kevés vetül talán a a arra, hogy a férfiak milyen akadályokkal küzdenek.

Te te hogy látod, hogy a mai kor férfiának mik a legnagyobb legnagyobb megakadásai? >> Hú, ez is nagyon sok oldalról megközelíthatő ez a probléma.

Én azt gondolom, hogy a ami elsőre bevillant, az az, hogy nem tudom, volt régen egy egy olyan társadalom, ahol a férfi volt a vezető, a aki ő ő volt az Atya úristen, és ő mondott meg mindent, ő dolgozott, ő ő ő mondta meg, hogy merre megyünk, és utána ez ez valahogy falnak ment ez a ez az irányzat.

És és most bejött egy kicsit olyan, azt látom, hogy a férfiak nem mennek férfiak lenni, mert azt hiszik, hogy az az agresszióval egyenlő, az a az az erőszakkal, az a elnyomással egyenlő, és emiatt kialakult egyfajta ilyen ilyen tojáshé járkálás, hogy hogy úristen, hogy hogy most mi a dolga a férfinak.

Tehát én például kiírom a Facebookra azt, hogy a férfi vezessen, akkor azonnal lázadást tör ki minden irányból.

És én ezt ezt nem úgy gondolom, hogy elnyomás.

Tehát én azt gondolom, hogy nő is vezet vezet az életben.

Ő nálunk a feleségem vezeti a a gyereknevelés részt, a azt, hogy a házunk az nem úgy néz ki, mint egy börtöncella, amit mondjuk én rendeztem volna be, hanem hanem élet van benne, érzelem van benne. >> Ő sokkal intuitívabb, sokkal érzelmesebb.

Ő az, aki a kapcsolatainkat jobban ápolja.

Én megvezetem a mondjuk a a biztonságosabb, vagy a biztonság felvizető utat, a az anyagi részeket és egy csomó mást. is, hogy hogy ez tök jól kiegészti egymást, hogyha egymásra támaszkodunk, nem pedig egymással a versengünk. >> Amit most így felrajzoltál a ti házasságotok, azért ez egy elég klasszikus felosztás, tehát azért inkább a klasszikusabb női szerep meg a klasszikusabb férfi szerep, amivel én találkozom, hogy hogy egyre jobban rúgják föl a férfiak is és a nők is ezeket a klasszikus szerepeket.

Tehát nem biztos, hogy minden nő szeretne otthon csak a házi munkával foglalkozni, a gyerekneveléssel, vagy a különböző szociális események leszervezésével.

Tehát szeretnének a nők is a munkaerőpiacon nagyon intenzíven és aktívan és pénzkereső funkcióban részt venni, de a másik oldalról azt is látom, hogy a férfiaknak is van igényük arra, hogy adott esetben a gyerekekkel foglalkozzanak, adott esetben a háztartásban részt vegyenek.

Tehát, hogy nem gondolod azt, hogy ez egy picit már azért korrodálódott ez a ez az egész szövet? >> Várjál, most azért azt mondjuk ki, hogy a feleségemnek is van nem tudom karrierje, és ő ezt nagyon élvezi.

Ö, szóval nem az van, hogy nálunk konyhába be van zárva kulccsal és akkor nem jöhetsz ki innen.

Ök jó dolog, amit felvetettél.

Én visszatérve az első patriarcátusra, amikor a férfi dolgozott és a nő otthon volt, és és tényleg semmi más dolga nem volt, egyébként ez a semmi más, ez ez nagyon nagyon nagyon nagy idézőjelbe teszem, mert erre is mindjárt kitélek.

Szóval akkor a férfi vezetett, vagy férfi dolgozott, a nő otthon dolgozott, és hogy ez így tök jól működött.

Csak ugye azt látom, hogy akkor valahogy még még a a jövedelem az elég volt egy embernek arra, az egy ember jövedelem elég volt arra, hogy megéljen a család.

Tehát állítólag amerikai statisztikák alapján 37 munka elég volt arra egy ember 37-ig dolgozott egy évbe, hogy az egész család el legyen.

És ez most ki ki kinőtte magát arra, hogy 60 vagy 70 hetet kell dolgozni ahhoz, hogy hogy megéljen a család.

És ez egyből azt azt mondta magával, hogy a a nőnek is el kellett mennie a munkaerőpiacra.

És ugye ez meg azt mondta magával, hogy hogy a családnak a legalapabb eleme a a nő az az kiesett a háztartásból, ami ami nem azt jelenti, hogy ki legyen mosva a ruha, hogy hogy legyen étel az asztalon.

Ezek nagyon-nagyon fontos dolgok, de én azt látom a mai férfi társadalomban, hogy hogy hiányzik az a szeretet, az az elfogadás, az a jelenlét a a gyerekeknek az életéből, ami megteremti azt, hogy ők önbizalommal teliek legyenek, hogy tudják, hogy mi az a szeretet, mert egyébként felteszem a felteszem a kérdést egy önismeret táborba, hogy mi a szeretet, akkor általában ez a válasz, hogy hogy tényleg azt se tudjuk, hogy mi az, hogy szeretet.

És azért, mert a gyerekek általában úgy nőnek fel, hogy hogy anya vagy dolgozik, vagy iskolában, vagy valamit csinál, és igazából nincs jelen az életben se az apa, se az anya, hanem hanem valahogy így ilyen csúzlival letetik őket, és és aligalig találkoznak velük.

Tehát nálunk az a szerencsénk idézőjelben, hogy hogy hogy van egy anyagi bőség. a feleségemmel megteremtettünk egy olyan anyagi bőséget, amiben amiben tudunk jelen lenni a gyerek gyerekem életébe, és teljesen más minőségbe neveljük, tehát ott vagyunk és mi is tanuljuk a szeretet meg a jelenlétet, de de azt gondolom, hogy hogy a mai társadalomban, ami ami például a férfiak életéből hiányzik, az hogy a gyerekkorból hiányzott az a jelenlét és figyelem és szeretet, ami ami az alapja egy egy önbizalomtali az önbizalommal teli férfinak.

Az egyik posztodban azt írtad, hogy a feleségeddel már a majdnem oly válás szélén táncoltatok egy bizonyos pontján a kapcsolatotoknak, és és nagyon-nagyon kevés kellett volna ahhoz, hogy szétmenjetek, és onnan kellett gyakorlatilag újraépítenetek magatokat.

Te te húztad meg az utolsó vész vészcsengőt?

Hát ezt ezt mondom mondjuk így, hogy együtt húztuk meg valahogy így éreztük mind a ketten, hogy hogy ez nem az az élet, amibe amibe otthon érezzük magunkat.

Tehát, hogy én én nem éreztem magam eléggé férfinak, a párom nem érezte magát eléggé nőnek.

És egyensúly volt, de de küzködéssel volt egyensúly.

Én azt gondolom, hogy egy férfi is tud gyereket nevelni, meg egy nő is tud, nem tudom, céget vezetni, vagy vagy pénzügyi döntéseket hozni.

Viszont, hogy van mindannyiunkban férfi női energia.

És nálunk az volt, hogy hogy el elbillent ez, tehát hogy hogy én túl női energiában voltam, a feleségem pedig túl férfi energiába, és ez nálunk ez ez egyfajta kiégéshez, egyfajta ilyen ilyen megfeszüléshez vezetett.

És >> hogy lehet egy ilyenből visszatáncolni?

Tehát amikor kialakul egy ilyen párkapcsolati dinamika, azért szerintem nagyon sokan biztos magukra ismernek, vagy elakadásokban vannak, hogy hogy lehet ugyanannak a két embernek egyik nap fölkelni, és azt mondani, hogy mától másként lesz?

Mit csinálsz másként? >> Hát a nagyon nagy segítség az a fájdalom.

Én azt gondolom, hogy sokszor benne vagyunk a langyos vízbe, és azért vagyunk ott olyan sokáig, mert nem fáj eléggé, tehát nem fázunk eléggé.

És nekünk ott nagyon kiült az a az a pocsolya, és az volt, hogy egyszerűen nem tudunk itt maradni tovább, és bármi áron valamit változtassunk.

Az az közös döntésünk volt, hogy együtt egy évet beleteszünk, és tényleg apait, anyait beleteszünk, hogy ebből kiünk.

És nem egy év lett belőle, hanem hosszú évek egyébként.

De ez az önismeret, ami ami ami arról szól, hogy hogy felismered, hogy felismerem, hogy milyen minták vezetnek, és hogy hogy mi az, ami amit én szeretnék továbbvinni, és mi az, amit nem.

Általában gyerekként másoljuk a szüleinket, ahogy ők ők működnek.

Vagy ugyanazt csináljuk, vagy a szökes ellentét, de energiaszinten másoljuk.

Tehát hogyha édesapám kísű, akkor én lehet, hogy hogy én leszek a nagyszájú, de belül ugyanúgy kisfi kicsinek érzem magam, vagy én leszek az, aki a sarokban van, és meg se szólal, de ugyanaz az alapérzés van bennem.

És hogyha ezeket ezeket egyrészt felismered az önismeret során,…

Említett entitások

Témák

  • férfi szerepek válsága
  • érzelmek kimondása
  • férfiasság fogalma
  • öntudatos önismeret

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Warrior Tribe

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Kiss Gergely: A férfi szerepek válságban vannak | Az Én Kék Zónám #53”

Miről szól ez az epizód: „Kiss Gergely: A férfi szerepek válságban vannak | Az Én Kék Zónám #53”?

Kiss Gergely és Barbara a férfi szerepek válságát, az érzelmek kimondásának nehézségeit, és Kiss Gergely Warrior Tribe közösségének szerepét vitatják meg. Az epizód arról is szól, hogyan alakul át a férfiasság fogalma az öntudatos önismeret felé. Az epizód a Az Én Kék Zónám című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 01. 08..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Kiss Gergely: A férfi szerepek válságban vannak | Az Én Kék Zónám #53”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Kiss Gergely, Kiss Gergely, Kiss Gergely.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Kiss Gergely: A férfi szerepek válságban vannak | Az Én Kék Zónám #53”?

Fő témái: férfi szerepek válsága, érzelmek kimondása, férfiasság fogalma, öntudatos önismeret.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Kiss Gergely: A férfi szerepek válságban vannak | Az Én Kék Zónám #53”?

Megjelenés: 2026. 01. 08.. Hossz: 55 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/az-en-kek-zonam/kiss-gergely-a-ferfi-szerepek-valsagban-vannak-az-en-kek-zonam-53

Több epizód a Az Én Kék Zónám-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból