Az Én Kék Zónám

Sipka Bence: A telefon a saját magunkkal töltött időt vette el tőlünk | Az Én Kék Zónám #40

· PT58M6S

Összefoglaló

Sipka Bence pszichológus és a LifeTech Balance alapítója beszélget a technológia, az okostelefonok és a közösségi média mentális egészségre gyakorolt hatásairól. Az epizód kitér a generációs szakadékokra, a digitális kommunikáció pszichológiai következményeire és az önértékelés…

Röviden

Műsor
Az Én Kék Zónám
Megjelenés
2025. 10. 08.
Hossz
58 perc
Szereplők, említett nevek
Sipka Bence
Témák
technológia, okostelefonok, közösségi média, mentális egészség, generációs szakadékok, digitális kommunikáció
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Fejezetek

  1. — Az okostelefon 15 év alatt életünk legfontosabb eszköze lett 02:15 A telefonunk a Maslow-piramis mindegyik szintjére val
  2. — A digitális környezet nagyon más, mint az evolúciós környezet 05:33 Az okoseszközök minden eddiginél nagyobb generációs
  3. — A férfiak és a nők közötti tartalomfogyasztási különbségek 09:54 Ha nem vagy a social média felületeken, akkor nem is lé
  4. — A csetelés kevésbé intim, így mégis őszintébben beszélünk 15:49 A szociális készségek gyengülése figyelhető meg az onlin
  5. — A TikTok máshogy működik Európában és Amerikában 20:12 A vásárlói igények változása hozhat új irányt a technológiában 22
  6. — A közösségi média és a videójátékok hatása a fiatalokra 30:12 Az AI berobbant az életünkbe, amivel egy ú j világ nyílt m
  7. — Lehet globális szabályozása a technológia használatának? 38:19 Technikák a képernyőidő csökkentésére 41:59 A telefon a s
  8. — A chatgpt lett a terapeutánk és a barátunk is, pedig csak magányosabbak leszünk tőle 49:29 A technológiának nem csak a h
  9. — Vendég kér

Ebben az epizódban

Amikor kapok 200 lájk-ot egy posztomra, az elképesztő örömet okoz.

Amikor pedig posztolok valamit, és nem nézi meg senki, nem érkezik rá semmilyen reakció, az elképesztő frusztráció és szorongást jelent a fiatalok számára.

De amúgy számunkra is, tehát hogyha nem vagyok fenn az Instán vagy a TikTokon, akkor az olyan, mintogyha nem is léteznék. >> Sipka Bence szakszológus azt kutatja, hogyan formálja a digitális környezet a viselkedésünket, a döntéseinket és a kapcsolatainkat.

Ő vezette be a technológiai magzatburok kifejezést, amivel azt a minket körülölelőtt digitális teret írja le, ami szinte láthatatlanul hat ránk, körülvesz, véd és elválaszt is egyben.

A kérdés, hogy lehet-e tudatosan viszonyulni ehhez a digitális burokhoz?

Hogyan találhatjuk meg az egyensúlyt?

És mit tehetünk azért, hogy ne a technológia használjon minket, hanem mi használjuk őt? >> Ez egy szociális pontrendszert hoztunk létre, hogy ki mennyire értékes és menő.

Amikor azt mondjuk, hogy lájkok vannak, meg szívecskék, meg nézettség, akkor az gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy ilyen szociális hierarchiát látunk.

És ez főleg mondjuk a kamaszok számára, amikor legfontosabb számukra a kortársaknak a visszajelzése, akkor ez egy nagyon fontos információ. >> Szia, Bence! >> Szervusz! >> Örülök, hogy itt vagy nálunk.

Hát ez egy nagyon-nagyon kedvelt téma. korábban PT Lákos volt már nálunk egyébként dopamin ügyben, de valahogy a kütyüknél kötöttünk ki akkor is.

És én azt gondolom, hogy ez egy ez egy igazán húsbavágó húsba vágó problematika, hiszen szerintem nincs olyan ember ma, aki ne érezné saját magán azt, hogy elindult egy olyanfjta függőségi irányba akár a saját kütyűjeivel, amivel szinte nagyon nehezen tudunk magunk is mit kezdeni. >> Te ezt hogy látod?

Nagyon sok sokszor a hétközapokban, amikor azt mondják az emberek, hogy hát én telefonfüggő vagyok, ezt minnap én is hallottam, ahogy csak így az utcán sétáltam, és ezalatt szerintem valójában nem egy klasszikus függőséget értenek, mert nagyon sokszor ezeket a pszichológiai fogalmakat amúgy elkoptatjuk, mert túlhasználjuk a hétköznapokban.

Szerintem amikor valaki azt mondja, hogy ő telefonfüggő, akkor inkább csak arra a tényre próbál valahogy érzelmileg reagálni, hogy hát nem tudunk azzem mit kezdeni, hogy az elmúlt 15 évben ennyire fontos eszköz lett ez számunkra.

Gyakorlatilag az életünk legintebb pillanataiban is ott van velünk a telefon állandóan 024-ben.

És ugye, hogyha nincsen nálunk, akkor pedig elkezdünk szorongani.

És ez egy ez egy ilyen nagyon új élmény, hogy hirtelen egy tárgy, egy eszköz ennyire a hétköznapjainknak a része lett. >> Ühüm.

Ö so nem volt egyébként a az ember civilizációja során arra példa, hogy egy tárgyhoz ennyire ragaszkodtunk volna? >> De természetesen és a környezet pszichológusok ezt le is írják, hogy ez a tárgykötődés, tehát az, hogy elkezdünk kötődni tárgyakhoz, ez ez van.

Tehát ugye a gyerekeknél is látjuk, hogy mennyire kötődnek a játékmackóhoz, a babához hasonló.

Itt inkább az az érdekes, hogy egy teljesen új eszköz egyik pillanatról kvázi a másikra ennyire szerves része lett az életünknek.

Tehát hogyha megnézzük a többi technológiát, mint mondjuk a televízió vagy rádió, azoknak a társadalomban a széleskörű elterjedéséhez kellett körülbelül olyan 30-40 év.

Ühüm. >> Az okostelefonnak elég volt 15 év. >> Ühüm.

És hát minden ugye sokkal gyorsabban történik.

Tehát bármilyen új technológiai eszköz jöjjön, legyen egy okosóra, vagy bármilyen új kütyű, azt látom, hogy most már szinte robbanásszerűen pillanatokat el tud terjedni, ugye?

Hát azért a telefon nem csak egy tárgy, nem?

És egy kicsit meséljünk arról, hogy mi mindent, mi mindent pótol a telefon a mi életünkben. >> Üüm, ez egy nagyon izgalmas kérdés, hogy mi mindent pótol, és szerintem amikor az a vita zajlik, hogy tulajdonképpen csak a a tévét cseréltük le telefonra, és hogy képernyő képernyő, akkor igazából ez nem nem így van, mert nagyon sok mindenben más a az okostelefon, mint a tév.

Egyrészről az elérhetőség, tehát ugye az okostelefon mindenhova magunkkal tudjuk vinni. tulajdonképpen bármilyen pillanatban tudjuk olvasni a híreket, válaszolni tudunk a barátainknak.

A másik pedig az az, hogy hogy mennyiféle szükségletünkhöz, mennyiféle emberi szükségletünkhöz tud kapcsolódni és valamilyen megoldást szállítani az okostelefon.

Tehát így nem csak az van, hogy szórakozásra használjuk, a kommunikációra használjuk, a munkánkhoz használjuk.

Szóval, hogy hogy a az emberi a maszlop piramis, a szükséglet piramisnak tulajdonképpen minden szintjére valamilyen megoldást ez az okos eszköz tud szállítani. >> Nagyon-nagyon komoly.

Én én magaman vettem észre azt, hogy mondjuk mondjuk 10 évvel ezelőtt a laptopom nélkül nagyon nehezen indultam elnyaralni.

Ma már egyáltalán nem érdekel, hogy a laptopom nálam van-e.

Volt egy időszak, amikor iPad függő voltam, és mindent azon intéztem, és most már hát az az igazság, hogy a telefonomon gyakorlatilag bármit el tudok intézni.

És az, hogy bevezették ezeket a ugye mesterséges intelligencia alapú alkalmazásokat is, ez meg még egyszerűbbé teszi tulajdképpen a bármire való felhasználást.

Láttam vele egy nagyon izgalmas előadást, amikor gyakorlatilag arról meséltél, hogy a chat GPT vagy a több többi mesterséges intelligencia program hogyan fogja megváltoztatni a mi életünket.

Látsz erre már ma példákat, hogy már most megváltoztatta? >> Ühüm.

Lehet, hogy akkor akkor kettőt még hátralépnék, mielőtt erre a kérdésre válaszolnék, csak azért, mertogy a technológiával való kapcsolatunk az nagyon hasonlít a a környezetünkkel való kapcsolathoz, de mégis radikálisan más a digitális környezet, mint az evolúciós környezetünk.

A az evolúciós környezetünk, tehát amiben kifejlődtünk, amihez az agyunk tulajdonképpen a készségeket meg a mechanizmusokat hozza, az egyrészt egy erőforrásszegény környezet, másrészről ez egy kvázi egy passzív környezet.

Ezalatt arra gondolok, és ezt a hegymászók, vagy például Erős Solt is mondta az egyik interjújában, hogy amikor ő fönn van a hegyen, akkor azt éli meg, hogy mennyire közömbös bele a természet, és hogy csak rajta múlik az, hogy le tud-e jönni a hegyről, vagy nem.

És ilyen szempontból a digitális tér radikálisan más, mert ez egy adaptív környezet. >> Mit jelent ez? >> Arra gondolok, hogy ez folyamatosan adatokat gyűjt, profilokat alkot, preferenciákat néz és ajánl. nekünk döntéseket, keretezi a viselkedést és kvázi irányítja a döntési alternatívákat ad nekünk arra azzal kapcsolatban, hogy hogy mit csináljunk és hogy reagál ránk.

Tehát ez ugye, hogyha szeretjük a cicás mémeket, akkor kapunk 1000 darab cicás mémet.

Ez olyan evolúciós szempontból, mintogyha szeretjük az epret, és akkor azt mondja a természet, hogy hát akkor itt van egy eperföld.

Szóval ez egy nagyon új élmény számunkra a digitális környezetbe való belépés, mert ez teljesen más, mint az evolúciós környezet. azon szoktam a nagyobb gyerekeimmel nevetgélni, hogy mennyire más az algoritmus, amiket ők kapnak, és mennyire más tartalmakat kapunk mi.

És ugye hát nyilván a 20 éves generáció az mindig nevetgél a rajtunk boomereken, vagy mondjuk x generációsokon, ugye mi még szeretjük a cicás videókat, meg az állatos videókat, meg ne adj isten képesek vagyunk bedőlni az AI videóknak és elhinni, hogy ez egy valóság, és boldogan küldjük tovább, hogy nézd, micsoda őrületes videó, és ők csak nevetnek, hogy hogyan meg vagyunk meg vagyunk itten vezetve. >> Tehát, hogy azt is láthatjuk, hogy itt azért van egy őrületes generációs különbség, nem?

Tehát a a digitális benszülöttek, akik már ebbe születtek bele és közöttünk. >> Igen, igen, igen, igen.

A ugye teljesen más típusú szocializációt jelent ez a más típusú szocializáció volt az X generációnak meg az alfa generációnak.

És ez igen, ez részben abból fakad, hogy teljesen más típusú tartalmakat követnek, és hogy ez ezek az algoritmusok tulajdonképpen ahogyan köréjük szerveződnek teljesen más úton indítják el. és hogy a a technológiának a hatása az nagyon sokszor ilyen nem tudatosuló ingereken keresztül történik.

Szóval csináltunk egy kutatást a az LT-n, amiben a kísérleti résztvevőknek egy szürke árnyatos képernyő szűrővel kellett használni a telefonját két héten keresztül.

Megkérdeztük őket, hogy milyen volt a kísérlet, és mondták, hogy hát undorító volt ránézni a telefonra, hány ingerük volt.

Nagyon nehéz volt kibírni ezt a két hetet.

Tehát eltűnt ugye minden szín a telefonról, minden feketefehérben láttak, és egyrészről kíváncsiak voltunk arra, hogy hogyan változnak a telefonhasználati szokásaik.

És az egyik dolog, amit láttunk, az az, hogy naponta egy órával csökkent a képernyőidejük.

Tehát mire lehet eljutni, hogyha ha ezt nem tudom nyelvtanulásra, valami hobbira fordítjuk, vagy sportra.

Tehát, hogy egy órával csökkent a képernyőhasználatuk.

Másrészről pedig kíváncsiak voltunk arra, hogy hogyan.

Hát ez a belső érzés világukra.

És felvettünk velük egy depresszió stressz szorongás kérdőívet, és azt láttuk, hogy a két hetes periódusnak a végére javultak a pontszámai, tehát kevésbé voltak stresszesek és szorongóak. >> Ühüm. >> És ez egy nagyon érdekes. >> Pedig utálták a képernyőiket, >> mert pedig Igen.

És arról számoltak be, hogy az Instagram nem volt annyira élvezetes.

Szóval pusztán a a képernyőnek ezek a nagyon intenzív, élénk kontrasztos színei, ezek annyira jutalmazó, dopaminos élmények, hogy pusztán ezért tovább benne maradunk egy cselekvésben egy technológia használat folyamatban.

És amúgy nagyon sokszor az történt és mondták a kísérleti résztvevők, hogy hát lehet, hogy amúgy továbbra is technológiát használ, tehát mondjuk elkezdett duolingózni, nyelvet tanulni, de volt olyan, aki azt mondta, hogy jó, hát akkor ha ennyire unalmas a telefonom, akkor inkább elmegyek futni, meg akkor felhívom a barátomat, és akkor beszélgetek vele.

Szóval, hogy más cselekvés indultak el, és ez az, ami ahhoz vezetett, hogy utána kevésbé voltak stresszesek és szorongóak.

Kutatjátok azt, hogy például a fiúk és a lányok, fiatal férfiak, fiatalnők között van-e különbség, hogy mi az, ami őket leköti a telefonhasználatban? >> Abszolút.

Ezt tudjuk így a nemzetközi szakirodalomból, hogy a a fiúk azok alapvetően inkább a videójátékok iránt érdeklődnek.

Az az, ami be tudja őket szippantani.

A a lányok pedig a közösségi média.

Szóval, hogy rájuk annak van sokkal nagyobb hatása, az amit sokkal hát jutalmazóbbnak élnek meg.

Ö, azért a a lányoknál azért, mert hogy közben közösségi életet is élnek, tehát hogy vagy pedig ez csak ez csak rezek fogyasztását jelenti. >> M a közösségi média lányokra azért veszélyesebb, vagy azért vonzóbb, mert ott tulajdonképpen ugye egy egy ez egy szociális pontrendszert hoztunk létre arra vonatkozóan, hogy ki mennyire értékes és menő. >> Komolyan?

Hát amikor azt mondjuk, hogy lájkok vannak meg szívecskék, meg nézettség, akkor az gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy ilyen szociális hierarchiát látunk, hogy az osztályban ki mennyire menő és ki nem menő.

És ez főleg mondjuk a kamaszok számára egy amúgy a amikor a legfontosabb számukra a kortársaknak a visszajelzése, akkor ez egy nagyon fontos információ. >> Ühüm.

Mondjuk érdekes, mert az Insta sztorikba például nem lehet látni, hogy ki ki hány hányan lájkolták azt az adott sztorit, tehát hogy az nem tudom, hogy tudatosan a a tervezők tudatosan hagyták-e ezt ki ezt a lépést.

Ugye régen még a Facebookon mindenki számolgatta, hogy hány lájk van.

Ez pedig egy egy személyes történet maradt.

Tehát én magam tudom, hogy ki lájkolta, ki nézte meg, hány szívecske van, hány tűzjelecske van rajta.

Úgyhogy ez ilyen szempontból a közösség szempontjából nem biztos, hogy miért vadó.

Ugye az az érdekes, hogy amikor arról számolnak be, hogy hát hogyha nem vagyok fenn az Instán vagy a Tiktokon, akkor az olyan, mintogyha nem is léteznék.

Ö tehát, hogy azok, aki kimarad ebből az egészből, annak az az élménye, hogy ő tulajdonképpen nem számít ebben a közösségben.

Nyilván ez egy az, amikor azt mondjuk, hogy ez egy szociális pontrendszer, akkor ez egy ez egy túlzás, de hogy észelés szintjén meg érzés szintjén ezt jelenti.

Tehát amikor kapok 200 lájk-ot egy posztomra, akkor az elképesztő örömet okoz.

Amikor pedig posztolok valamit, és azt nem nézi meg senki, nem érkezik rá semmilyen reakció, az elképesztő frusztráció és szorongást jelent a fiatalok számára.

De amúgy számunkra is, tehát hogyha nem sikerül egy poszt, akkor akkor azt érezzük, hogy hát hogy valami gond van velem.

Rosszul posztoltam, vagy valamiért nem fogadnak el.

Nem, nem a miatt van ez, mert valahogy nagyon kevés visszacsatolást adunk úgy, úgy személyesen egymásnak, és borzasztóan vágyunk valamilyen visszajelzésre.

És itt azért ez egy instant, tehát kirakok magamról egy fotót, mondjuk jobban sikerül, egy kicsit lefilterezem, leszépítem a valóságot, még szebbé teszem, és akkor biztos, hogy fog jönni rá xe, vagy x szívecske.

Tehát azért ez nem azt jelenti, hogy ez ehhez is hozzá lehet szokni, hogy engem meg kell erősíteni minden nap abban, hogy jó vagyok, szép vagyok, helyemen vagyok, satöbbi, satöbbi.

A a az a nehéz, hogy ö hogy tulajdonképpen két tendencia zajlott le az elmúlt 30 évben egymás mellett.

A az egyik az az, hogy a az offline kapcsolatok, tehát a a face to face beszélgetések neek a tere az visszaszorult.

Tehát azt például látjuk, hogy még a 2000-es években a fiatalok körülbelül naponta 180 percet töltöttek együtt. ilyen csellengéssel meg egymással találkoztak meg hasonló.

Ez már a 30 percre, napi 30 percre csökkent, ami mondjuk a 30 éves korosztálynak meg az 50 éves korosztálynak a az átlagideje a barátaikkal töltött idő szempontjából.

És hogy igaz, hogy amúgy a fiatalok a legtöbb időt azt a az egymásra való csevegéssel töltik, csak a a Messengeren vagy bármilyen ilyen online chateléssel folytatott kommunikáció az intimitásnak az érzete szempontjából nagyon más, mint amikor szóval más az, amikor leülök és akkor a a barátommal beszélgetek, három órát kiülök a Gellért hegyre és akkor ott vagyok.

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • LifeTech Balance

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Sipka Bence: A telefon a saját magunkkal töltött időt vette el tőlünk | Az Én Kék Zónám #40”

Miről szól ez az epizód: „Sipka Bence: A telefon a saját magunkkal töltött időt vette el tőlünk | Az Én Kék Zónám #40”?

Sipka Bence pszichológus és a LifeTech Balance alapítója beszélget a technológia, az okostelefonok és a közösségi média mentális egészségre gyakorolt hatásairól. Az epizód kitér a generációs szakadékokra, a digitális kommunikáció pszichológiai következményeire és az önértékelés… Az epizód a Az Én Kék Zónám című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 10. 08..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Sipka Bence: A telefon a saját magunkkal töltött időt vette el tőlünk | Az Én Kék Zónám #40”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Sipka Bence.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Sipka Bence: A telefon a saját magunkkal töltött időt vette el tőlünk | Az Én Kék Zónám #40”?

Fő témái: technológia, okostelefonok, közösségi média, mentális egészség, generációs szakadékok, digitális kommunikáció.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Sipka Bence: A telefon a saját magunkkal töltött időt vette el tőlünk | Az Én Kék Zónám #40”?

Megjelenés: 2025. 10. 08.. Hossz: 58 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/az-en-kek-zonam/sipka-bence-a-telefon-a-sajat-magunkkal-toltott-idot-vette-el-tolunk-az-en-kek-z

Több epizód a Az Én Kék Zónám-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból