... és boldogan éltek

Megbékélés = önismereti csúcsteljesítmény?

· PT47M53S

Összefoglaló

A "…és boldogan éltek" podcast e heti adása a családi tabukkal, azon belül is a halál, pénz és szexualitás témakörével foglalkozik. A beszélgetés középpontjában az áll, hogyan hathat önismeretünkre a halandóság elfogadása, amelyet Dr. Kádár Annamária "önismereti…

Röviden

Műsor
... és boldogan éltek
Megjelenés
2025. 05. 30.
Hossz
48 perc
Szereplők, említett nevek
Dr. Kádár Annamária, Vörös István
Témák
önismeret, családi tabuk, önismereti csúcsteljesítmény, megbékélés
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

hogyha egy ősz öreg ember jönne és felénk nyújtaná a halhatatlanság italát, amelybe hogyha belekortyolnánk, akkor örökké élnék.

Tedd fel magadnak azt a kérdést, hogy innál-e ebből az italból vagy sem, és el tudnád viselni önmagad a végtelenségig?

Lehet, hogy rávágnánk egy adott ponton, hogy igen, de hogy az is borzongató érzés lehet, hogy visszavonhatatlanul és véglegesen életben kell maradni.

Tehát, hogy pont attól lesz értékes az életünk, hogy hogy egyszer csak már nem lesz. [Zene] Hát sziasztok!

Köszöntünk benneteket egy újabb és boldogan éltek podcastben, amiben ismét rendhagyó fölállással jelentkezünk, de aki nem hiányozhat soha az Ésboldogan éltekből, ő Dr.

És István sem, úgyhogy szia István!

És köszöntjük a hallgatóinkat is.

És köszöntjük a vendégeinket is, merthogy ketten is vannak vendégeink ebben az adásban.

Egy viszonylag speciális témát fogunk speciálisan megfogni, és ők ők ehhez nagyon jól tudnak majd kapcsolódni.

Mielőtt erről beszélgetnénk, azt fontos elmondanom, hogy ez az epizód termékmegjeníst tartalmaz, akik pedig a vendégeink lesznek.

Ők László Gábor, az MVM Otthon Plus Zrt-nek az értékesítési vezetője, illetve Kóka Antal, a Cikpannónia ügyvezetője.

Ők kapcsolódnak majd a beszélgetés egy adott pontján hozzánk.

Miért is kapcsolódnak hozzánk?

Egy olyan témáról fogunk ma beszélgetni, amelyeket részeiben itt-ot már korábbi epizódokban az elmúlt három évad során közelítettünk kapargattunk beszélgettünk róluk, beszélgetünk ugye mi már családi tabukról és a a családi tabuk között is a toplistás hármasról.

Ugye Anna azt mondta, hogy a veszteség vagy a a halál, a pénz, illetve az anyagiak, illetve a szexualitás.

Ez a három topplistás, ha családi tavukról beszélünk, tabusított témákról beszélünk.

Az utóbbiról egyébként ugye nemrég készült ilyen szexualitás és kommunikáció egy külön részünk Jábor Eszterrel.

Szeretettel ajánljuk figyelmetekbe.

Na most arra gondoltunk, hogy mivel a ebből a top hármasból ugye az elmúlás, illetve a veszteség, erről is van egy-egy részünk, hogyha valaki szeretné visszahallgatni, egy olyan speciális téma, amit nagyon sok oldalról lehet megközelíteni, ezért most egy olyan oldalról fognánk meg, amiről talán ritkábban gondolkodik az ember.

És ez egyébként Anna javaslata volt, hogy fogjuk meg ezt abból az irányból, hogy amikor megbékélünk az elkerületetlennel, az egyfajta önismereti csúcsteljesítmény számunkra.

Anna, miért mondtál ezt, hogy így gondolkodjunk erről?

Mit jelent ez, hogy megbékélni egy megbékélhetetlen dologgal az egyfajta önismereti csúcsteljesítmény.

Én azt gondolnám, hogy az csak egyfajta ilyen belenyugodtam, oké, leokéztam.

Hát, hogyha egy kicsit kapcsolódunk ahhoz a témához, ami egész évben ugye a vezérfonalunk, Eric Erikssonnak a pszichoszociális fejlődés elméletéhez, az utolsó ciklus, amiről külön fogunk beszélni, ez az énitás versus kétségbeesésnek a szakasza.

És itt nagyon-nagyon fontos ebből a szempontból ugye, hogyha a halálig egy fejlődési folyamatnak tekintjük az életet, az, hogy én megtaláltam-e az élet értelmét, hogy elfogadtam-e a saját múlandóságomat, tudok beszélni róla, ez nem egy tabutéma az életemben, hanem tudom, hogy mit hagyok magam után.

Tudom, hogy ez bármikor bekövetkezhet.

Na hát ez nem egy könnyű feladat, hogy elfogadjam a saját múlandóságomat, hiszen mindannyian pont amiatt közelítjük meg ilyen tabémaként, merthogy ez egyfajta ilyen védekezési folyamat, amikor érzelmileg távolságot tudok tartani, hogy mindenki más haláláról beszélhetek, csak épp a sajátoméről nem, mert hogy ebben nagyon nehéz ez a nyílt kommunikáció, mert ugye rengeteg családban erről nem lehet beszélgetést nyitni, hogy például ahol akár egy szülőnek a hagyatkozása, hogy hogy ez is olyan dolog, hogy rengeteg örökség körüli vita pont onnan indul, hogy a szülő nem volt képes elfogadni a saját mulandóságát, nem hagyott hátra különböző dolgokat.

És én azt látom, hogy ez a gyász és veszteségfeldolgozás nagyon-nagyon megnehezíti.

Tehát rengeteg komplikált gyászfolyamat onnan kezdődik, hogy nincs lehetőség a búcsura, hogy nincs lehetőség ezekről a kérdésekről beszélni, miközben, hogyha belegondolunk a mesékbe, mennyire gyönyörűen ott van.

Hát ugye ez az És és boldogan éltek a podcast cím, és pont onnan jön, hogy igen, aki él, az egyszer meg is hal, és hogy a mese mennyire egyértelművé teszi ezt a halálkérdést.

Tehát nem azt mondja, hogy na most a király, hogy is mondjam, ez lett vele, az lett.

Nem, meghalt a király és pont.

Tehát, hogy nevén ne lehet nevezni a halált.

Nagyon sokszor ki se mondjuk ezt a szót.

És azért is mondtam, mint ugye emlegettem ezt a koncepciót, hogy mint önismereti folyamat, mert szerintem ez a saját személyiségfejlődésünkben tehát általában élet közép körül jutunk szerintem oda, hogy már tudunk erről is beszélni.

És lehet, hogy pont az életközépválság is azért egy ilyen nagy krízis, mert akkor így szembesülünk a saját halandóságunkal, mert addig fiatalként 2030 vagy hát persze még 40-50 évesen is fiatalok vagyunk, de addig meg se gondoljuk, hogy ez velünk megtörténhet.

És úgy, ahogy már megtapasztaljuk a veszteséget, elhunnak akár a nagyszüleink, szüleink, tehát hogy egyre közelebb kerülünk ehhez a témához, és igen, valahogy farkasszemet tudunk nézni ezzel a kérdéssel is.

Én közben egyébként Kamiká módon Gábort, illetve Antalt vendégeinket kérdezem, hogy sziasztok és köszönjük szépen, hogy itt vagytok mindenek előtt.

Köszönjük szépen, hogy itt lehetünk.

Köszönjük szépen a lehetőséget.

Hogy tetszett, amit eddig hallottatok Annától ez a megközelítés?

Gondolkodtatok-e, már ti már például erről a dologról?

Így nekünk ez a szakmánk, tehát mi elég sokat gondolkoztunk erről, de nagyon érdekes volt, amit mondtatok.

Zseniális az, hogy a halált azt körülírjuk, ezzel foglalkozunk, hiszen ezt árazzuk be a biztosításban is.

És nagyon érdekes, hogy hogyha beszélünk róla egy podcastben, vagy írunk róla, akkor nem azt írjuk, hogy bármelyikú halál, hanem próbáljuk körülni, hogy valamilyen tragédia írja a családot, maga alán halálszót valóban próbáljuk kerülni, holott ez megtörténik nap mint nap.

És a másik, amit picit az első a bevezetődre visszatérnék, amikor mondtad, hogy három ilyen tabéma van, a biztosítás az pont az a történet, ahol maga a pénzügyek valamilyen szinten összekapcsolnak a veszteséggel, és ez kettőt megjelenik ebben a a történetben.

Úgyhogy szerintem ez egy ez egy zseniálisan jól passzoló téma a mostani podcastetekhez.

Igen, még azért annyit hadd tegyek hozzá, hogy tulajdonképpen az MVM-nek a biztosítási portfóliójában több olyan termék van, ami ügyfél igény alapján készült el.

És amikor felmerült az igény, hogy hogyan lehet olyan terméket készíteni, ami árértékarányban elérhetőbb, ugyanakkor könnyű felhasználást hoz, igen, tabu témát feszeget, mert az elmúlást érinti, akkor megnézzük a piacon, hogy kivel lehet a legjobban ezt a lehetőséget megtalálni, és már egy korábbi jelentős múlttal rendelkezett biztosítót kerestünk ebben, akik ilyen termékken már rendelkeztek. és a CPNIA olyan terméket hozott létre, ami nem csak könnyen értelmezhető és könnyen kezelhető, hanem olyan fajta megoldásokat kínál, ami a felhasználás.

Tehát most beszélünk itt a halálról, de hogy valójában amikor valaki egy temetési biztosítást indít el, akkor és erre talán az én anyukámat hagy hozzám példaként 2011-ben, tehát nem most kötöttünk neki egy ilyen biztosítást, akkor elég rzant állapotban volt szegény, majd hál istennek jobban lett, viszont akkorte, hogy hát ne figyelj már ilyen hülyeséget miért csinálsz?

Mert nem cserre szükség, meg egyébként is, meg miként is? majd eltelt két-három év, és közölte, hogy jó, jó, érti ő ezt.

Mi lenne, hogyha ő fizetne és nem mi?

Tehát, hogy a kocka megfordult és tulajdonképpen büszke lett arra, hogy van egy gondoskodás, ami működik.

És talán még egy másik apróságot hadd meséljek elentíben akunk, és ott a helyi közösségben, a katolikus közösségben korábban most kicsit a papváltás miatt másként működik, de hogy volt rengeteg ételfőzés és hajroknak rengeteg ételt főztünk.

Egy ilyen alkalommal nagyon kellemetlen helyzetbe kerültünk, ugyanis ruhaadományokat is otthagynak, majd válogattak a rászorulók a ruhák között, majd másnap visszajött és megköszönte, és nem tudtuk, hogy mit.

Kiderült, hogy a néni, aki után belkerültek ezek a ruhák, ő konkrétan gondoskodni akart egyébként a családtagokról.

Ő bevarta a belső zsebbe egyébként, és nem is kevés összeget, több millió Ftról beszélünk.

És ö amikor a próbálta a ruhát és valami nyomta az old, akkor ő kibontotta, megnézte és tulajdonképpen a család helyett tulajdonképpen a adományozat kapott egy jelentős summát, de nem így tervezték.

És tulajdonképpen igen, tehát vannak, vannak meglepetések, ahol a jó szándék megtörténik, de a kivitelezés hát mondjuk azt, hogy még lehetne jobban tenni.

Am amúgy amúgy szerintem ez a fajta gondoskodás, amit a a Gábor említett, ez benne volt az idősekben, hogy nem tudom mennyire emlékeztek rá, amikor a özdreseket ezreseket így a könyvekbe így szépen betették a fedlap alá a lapok közé, és ott vasalták és és meglepetés érte az embert, hogy elfelejtette, hogy hova tetted, de amikor kinyílt, akkor kihullott belőle valami.

Bennük valahogy azért nagyon tudatos volt, de hát most pont olvasom, én annyiszor emelgetem a Stigerbard Krisztiánt, imádom a Krisztiánnak a a könyveit meg a meg az előadásait, vendég is volt többször nálunk ugye generációkutató a könyvét.

És igen, ez arra a generációra nagyon-nagyon jellemző volt.

Anna viszont egy egy kérdés eszembe jutott, amikor Gábor az anyukájáról mesélt, ugye, hogy így így megváltozott valahogy a gondolkodása erről a dologról.

Anna mi változott mi változhatott abban az emberben?

Mit gondolsz, amikor azt mondta, hogy hogy most már én szeretném, hogy hogy akkor ezt most már én intézem, hogy tök jó, hogy hogy ezt eddig csináltátok, de akkor ez most legyen az én dolgom.

Hát szerintem ugye a betegség alatt azért mégis csak ott van mellettünk egyféleképpen ugye a halál, mint mint nem is tudom, hogy hogy mondjam, mint utitárs, aki végül születésünk óta utitársunk, ha belegondolunk, csak olyan, mintogyha láthatatlanná akarnánk tenni, és amikor megbetegszünk, akkor óhatatlanul előkerül az, és mi van akkor, hogyha meghalokk, vagy hogyha a család nélkülem kell a boldogújon.

Tehát, hogy egyszerűen elkezdjük közelengedni magunkhoz ezt a kérdést, eleinte megrémülünk, és borzasztó ugye elképzelni a saját halandóságunkat, de utána elkezdünk megbarátkozni vele.

És szerintem itt pont ez történt, hogy az, hogy én fizetem ezt az egészet, elfogadtam, hogy igen, én sem vagyok hallhatatlan, persze élni szeretnék, de hogy ez az én feladatom, és ez talán szimbolikusan is ugye azt jelenti, hogy nem más kell ezt az egészet végiggondolja és integrálja az életébe, hanem nekem kell farkasszemet néznem, és nekem kell elbírnom, és hogyha én elbírom, majd a család is jól lesz vele.

Tehát, hogy például ez nagyon érdekes, ami az előző részünkben is, amikor a halál témáját feszegettük, hogy amennyire fél a szülő, annyira fog félni a gyerek.

Tehát, hogy a halállal, a veszteséggel való szembenézés ott van mindig az életünkben.

És emlékszem pont azt a példát említettük, hogy nagyon sok családban, ugye az van, hogy meghal egy kiskedvenc, mit tudom én, egy hürcség, amelyiknek az állat átlag életkora körülbelül két év.

És ugye akkor a gyerek először találkozik a veszteséggel, mondjuk, merthogy még élnek a nagyszülei, nem? jár temetésen.

És akkor nagyon sok család úgy gondolkodik, hogy jaj, akkor gyorsan menjünk az állatkereskedésbe, vegyünk egy új hörcsögőt, cseréljük ki, hogy nehogy a gyerek megtapaszt az érzést.

Tehát, hogy óvjuk a gyereket, de közben nem a gyerekről van szó, mert a gyerek igen, megsiratja azt a hőcsögöt, hiszen az ő házi kiskedvence volt, hogy igen, fontos neki az a rit szertartás, hogy el kell temetni, és hogy ő utána ugyanolyan jól tud lenni, mert a gyerek jelen hedonista, és nem fog gondolkodni ezeken a dolgokon, de viszont nagyon sokszor a gyerek helyett önmagunkat féltjük, merthogy mindenkiben ott van ez a kérdés.

Nagyon sokszor akkor, amikor szülővé válunk, hogy ott van a felelőssége az életünkben, és és a legszörnyűbb rémámaink között tényleg ott van, mi lesz, hogyha ez a gyerek szülő nélkül kell felnőjön, mennyire kell vigyázzak magamra, aztán persze elhesegetjük, aztán megint visszatér.

Tehát, hogy ez egy örök kérdés és szerintem minden életciklusban szembenézünk, és ebben az utolsó szakaszban, amit ugye Eriksonnál említettem, integritás versus kétségbeesés, ugye az is történhetett, hogy a kétségbeesés helyett ott van az integritás, hogy végiggondoltam az életemet, igen, megéltem egy teljes életet, ez egy jó élet volt.

És hogy igen, ennek a vége az, hogy egyszer majd csak meghalok, és hogyha ezt én képes vagyok elfogadni, végülis akkor tudok jól élni.

Tehát, hogy ez nagyon érdekes, hogy az élet és a halál az kézen fogva jár, és hogy pont az ad értéket az életünk pillanatainak, hogy egyszer vége lesz, mert hogyha ugye pont Poppertől írtam ki egy nagyon jó kis gondolatot, ez a Fá meghalni című könyvéből, hogy ő játszik el ezzel a gondolattal, hogy egy, hogyha egy ősz öreg ember jönne és felénk nyújtená a halhatatlanság italát, amelybe hogyha belekortyolnánk, akkor örökké élnék, vajon felhajtanánk-e?

Tehát, hogy tedd fel magadnak azt a kérdést, hogy innál-e ebből az italból vagy sem, és utána ő maga válaszolja meg, és el tudnád viselni önmagad a végtelenségig, őszintén felej?

Kéred az üvegcsét, most azonnal készod a tartalmád, akarsz hallhatatlan lenni.

Lehet, hogy rávágnánk egy adott ponton, hogy igen, de hogy az is borzongató érzés lehet, hogy hogy visszavonhatatlanul és vég véglegesen életben kell maradni.

Tehát, hogy pont attól lesz értékes az életünk, hogy hogy egyszer csak már nem lesz.

Ugye szoktunk beszélgetni ajánlani…

Említett entitások

Témák

  • önismeret
  • családi tabuk
  • önismereti csúcsteljesítmény
  • megbékélés

Személyek

Szervezetek, cégek

  • MVM Otthon Plusz Zrt.

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Megbékélés = önismereti csúcsteljesítmény?”

Miről szól ez az epizód: „Megbékélés = önismereti csúcsteljesítmény?”?

A "…és boldogan éltek" podcast e heti adása a családi tabukkal, azon belül is a halál, pénz és szexualitás témakörével foglalkozik. A beszélgetés középpontjában az áll, hogyan hathat önismeretünkre a halandóság elfogadása, amelyet Dr. Kádár Annamária "önismereti… Az epizód a ... és boldogan éltek című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 05. 30..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Megbékélés = önismereti csúcsteljesítmény?”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Dr. Kádár Annamária, Vörös István.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Megbékélés = önismereti csúcsteljesítmény?”?

Fő témái: önismeret, családi tabuk, önismereti csúcsteljesítmény, megbékélés.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Megbékélés = önismereti csúcsteljesítmény?”?

Megjelenés: 2025. 05. 30.. Hossz: 48 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/es-boldogan-eltek/megbekeles-onismereti-csucsteljesitmeny

Több epizód a ... és boldogan éltek-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból