Futópodcast

Kisokos #8 - Versenyzés pt. 1

· PT59M10S

Összefoglaló

A Futópodcast Kisokos sorozatának 8. részében a versenyzés kerül terítékre, különös tekintettel az amatőr futók szempontjaira. A műsorban Kriván Andris (gyógytornász, erőnléti edző), Vitárius Bence (profi amatőr futó), Csere Gáspár (olimpikon maratonfutó, edző) és Seres Arthur…

Röviden

Műsor
Futópodcast
Megjelenés
2026. 02. 06.
Hossz
59 perc
Szereplők, említett nevek
Seres Gáspár, Csere Bence, Kriván András, Vitárius Bence
Témák
versenyzés, versenynaptár, szénhidrát töltés, tapering, edzéselmélet
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Üdvözlünk titeket a Futópodcast legújabb adásában, ahol a kisokos hát befejezésére fordulunk rá lassan.

A mai témánk pedig nem más, mint a versenyzés, miután már kitűztük a céljainkat, felépítettük a szezonunkat, megcsináltuk az edzéseket, most tényleg ültessük át a gyakorlatba és álljunk oda a rajtvonalhoz.

Mai részben szokásos módon itt van velem Kriván Andris, gyógytornász és erőléti edző. >> Sziasztok! >> Vitárius Bence, profi amatőr, amatőr profifutó. >> Sziasztok!

Csereg Gáspár, olimpikon maratonista és futóedző. >> Sziasztok! >> Én pedig Seres Arthur vagyok, sporttudományos szakember és futóedző.

A mai részben, ahogy már említettem, Gáspár a versenyzésről fogunk beszélni.

Már csak a tapasztalati okok miatt is neked adnám át a szót, de azért is, mert a a körvonalát most te írtad meg a a mai résznek, úgyhogy mesélj egy kicsit, hogy miről fogunk beszélni, és honnan indulunk. >> Köszönöm.

Igen, tehát a versenyzés azért mindenképpen egy központi lényegi része a futásnak.

Bár itt különbséget fogunk tenni, hogy attól függően, hogy ki milyen céllal milyen szinten fut.

Eltérő funkciója lehet a versenyzésnek.

Tehát értelemszerűen egy érsportoló versenysportó számára tényleg mindenek köré épül.

Lehet, hogy egy rekreációs futó számára ez inkább egy ilyen kaland, egy kihívás, vagy szeretne mondjuk egy bakancslistát teljesíteni.

Úgyhogy erre szeretnénk az elején kitérni, és utána azért végigménnénk egy olyan tematikán, hogy beszélnénk a magáról a versenyterhelésről, hogy ez mennyiben más egy átlagos edzésterheléshez képest.

Ez alapján hogyan érdemes fölépíteni egy versenynaptárt, hogy milyen legyen ennek így a a priorizálása, a sorrendisége, illetve a mennyisége, hogy mennyit érdemes versenyezni egy évben.

Aztán beszélnénk így a taperingről, tehát így a verseny előtti időszakról, majd a versenynapról. bevezetésnél kezdjük azzal, hogy különféle szinten, különféle hátterű futóknál mit jelent a verse, milyen funkcióval bír. >> Igazából, ha jól sejtem, ez nem csak a hátteren múlik, nem, hanem az attitűdön is, mert sok olyan szabadidő sportolót látunk, akinek egy-egy adott verseny mintha saját kis olimpiája lenne, nem?

Tehát hogy nekem az a tapasztalatom, hogy például akik egy évben mondjuk egy tényleg egy maratonra készülnek fel, és a mondjuk egy ráadis egy külföldi maraton utazással meg minden, annak olyan felkészülési körülménye és olyan súlya van a saját naptárukban, mint szinte egy-eg egy profi versenyzőnek egy kiemelt nemzetközi verseny.

Nyilván persze más következményekkel, de hogy szerintem nem csak a futási szint számít itt, hanem a futási attitűd valahol. >> Ez így van.

És ez szerintem lehet egy tök pozitív dolog, meg egy nagyon negatív dolog is.

Valószínűleg ez attól függesen lehet, hogy lehet dolgozni, hogy ezt az ember hogyan kezeli ezt a terhet, mert azért bárhogy nézzük, hogyha elindul az ember egy maratonan, abba azért mindenki baromi sok időt, munkát beletett, és azért mégis csak arról van szó, hogy ez tényleg egy pár órás intervallumban csúcsosodik ki ez az egész.

Ö és és az jó esetben úgy sül el, hogy akkor úgy állsz oda, hogy felszabadultan le akarod aratni ennek az egésznek a gyümölcsét, vagy pedig össze is nyomhat ez a ez a teher akár.

Ö igen, az izgulásnak a mértéke az abszolút kontraproduktív is tud lenni mindkét irányban úgy.

Tehát, hogyha valaki abszolút ilyen egy ilyen nihillel közönnyel megy a versenyre, az az is hát szuboptimális, mondjuk így, de a túlzott stresszelés is negatívan tud hatni a teljesítményünkre.

És amúgy ebben szerintem a rutinnak nagy jelentősége lesz, hogy minél nagyobb a versenyrutinunk, annál jobban tudjuk ezeket a ezeket a amúgy azért nem mindennapi helyzeteket kezelni, mert a verseny azért azért a legtöbb sportolónak nem egy mindennapi eseménye.

Én erre kicsit úgy is tekintek, mint a sport ünnepe kéne, hogy legyen.

Van, ahol azért ez ahol ez már kicsit egy inkább egy ilyen kötelességgé megy át, hogyha elitebb szintről beszélünk.

És és van, ahol meg tényleg, hogyha a pont a túlzott terhelés, vagy a teljesítmény terheléstől, nyomástól meg meg, mert nagyon nagyon nehézkes pillanatokat tud ez hozni.

Kíváncsi vagyok, hogy mondjuk ezzel kapcsolatban vagy a mentális részével kapcsolatban is, hogy nektek milyen a >> Én ehhez hozzátennék egy dolgot még, hogy azt szerintem tök nehéz megtalálni, hogy amúgy mennyit versenyezzünk, mert valószínűleg az sem jó egyébként, hogyha és mondjuk beszéljünk azért most nem el itt futókról, hogyha csak egy-egy versenyen, csak a nagy maratonal indulok el, nem tudom, akkor akkor egyszerűen nem lesz alkalmam gyakorolni a a frissítést, versenytaktikát, versenycipővel való futás, satöbbi, satöbbi, meg egyáltalán ezt az egész lélekállapotot picit átélni.

Ha viszont minden hétvégén elmegyek az összes utolsó utáni kis versenyre, akkor meg azért ez talán egy kicsit elveszti már a már a bályát. >> Én egyébként azt szoktam mondani a szabadidős futóknak, hogy a legtöbb szabadidős futó, persze van a másik rész oldalán is, de a legtöbb szabadidős futó szerintem keveset versenyzik.

És tényleg azáltal, hogy mondjuk van az évében egy félmaraton meg egy maraton, amit kitűzött, ezáltal a két versenyen olyan szintű nyomás van, hiszen nem máskor nem tudja úgymond kiadni magából azt az edzésmunkát.

És ezért szerintem ha van előtte tényleg mondjuk egy klasszikusan mondjuk maraton félmaratonra készülnek egy 10 km vagy egy 5 km, ahol fut egy olyat, hogy hoppá még magát is meglepi, hogy milyen jó időt futott, akkor már bárhogy bármi is lesz azon a csúcs vagy az a versenyen már nem lesz akkora nyomás rajta. >> Meg egyébként van a a nagyon klasszikus rektációs futó között egy olyan réteg is, aki magát nem is definiálja úgy versenyzőként, hogy nincsenek is ilyen távlati céljai, hogy rendszeresen el fogok járni versenyezni, hanem ő akár rendszertő eljár futogatni.

De azért van egy mondjuk egy ilyen bakancslistája, hogy meg akar csinálni egy 10 kmes versenyt, egy félmaratont, egy maratont, vagy vagy mondjuk ilyen közösségi jelleggel elmennek az Ultra Balatonra, vagy vagy életében egyszer el akar menni egy amerikai futóversenyre, és lehet, hogy évekig nem is versenyzik, mert nem érdekli így a annyira a teljesítményfokozás, de van egy-két ilyen esemény a bakancslistán, amit szeretnek kipipálni, tehát hogy a verseny erre is egy tök jó eszköz, hogy a a futóéletbe egy egy színességet hozzon, illetve szabadidős futóknál sokszor a motiváció fenntartására egy nagyon jó eszköz.

Nekem is vannak olyan futóim, akiket hidegen hagy a versenyzés, de mindig bátrorítom, hogy évente legalább egy két-három versenyre menjél el, tök mindegy, hogy hányadik leszel, meg milyen időt futsz, csak magad miatt, hogy ne legyen túl monoton a futás, nehogy kiégjél benne, hanem legyen ott fixen néhány dátum, ami ami életbe tartja a frekvenciáját a futásnak, hogy hogy azért az a tudat, hogy most télen itt a jeges időben is sötétbe kimegyek, mert márciusban azért jó formában szeretnék lenni.

Én kérdeznék egyet tőled, hogy azért a szabadidős rekreációs futóknak megvan az a kényelme, hogy úgymond a versenyen az egyedüli nyomás, ami van, az a saját maguk által keltett nyomás, hiszen semmi következménye nem lesz egy rossz versenyzésnek úgymond.

Míg mondjuk az elit rétegben már ott van, hogy van egy szponzor, van egy klub, van-e egy versenyhelyzet, van-e az edző mögötte, tehát az egész, hogy ez mennyire hogy lehet kezelni, vagy te hogy kezelted, hogy élted meg ezt a külső nyomást?

Egyáltalán érezted-e a versenyeken?

Hát ebben volt nekem is egy evolúcióm, tehát sokáig nem éreztem, és akkor általában mindig jól is teljesítettem, és amikor egyre jobban éreztem, hogy most már el is várják, akkor jöttek a hullámzások, majd a kiégés.

Úgyhogy szerintem egy versenysportolóanál elkerülhetetlen az, hogy a karrieres olyan egy-két- három kiégés legyen.

Úgyhogy igazából válaszolva kérdés erre szerintem olyan nagyon bevált módszer nincs, hanem néha az ember nekimegy a falnak, és akkor azt valahogy azon tovább lendül és földolgozza.

Szóval a külső nyomás megküzdésére szerintem nincsenek nagyon ilyen ilyen instant receptek, >> vagy ha vannak, akkor kommenteljétek oda mert akkor >> Igen, még amit a az UB-ről említettél, az az nekem így eszembe jutott, hogy szerintem sok embernek a a verseny az egy ilyen kvázi egy ilyen kapudroga a futás világába, és akik egyébként nem futnak, pont amiatt, hogy itthon egyébként rengeteg olyan verseny van, és ez egy tök pozitív dolog, ahol nem tudom, van ötféle le váltó, akkor az UB is egy ilyen tök nagy ilyen csapatépítő esemény lett egy csomó cégnél, hogy lehet, hogy kell még egy ember, találnak egy olyan kollégát, barátot, aki egyébként nem nem tudom, nem nem tud és hát nem tud ilyen nem nagyon van, de nem szokott futni, és akkor a verseny kapcsán akkor akkor elkezd erre felkészülni, és aztán lehet, hogy akkor utána meg is ragad a futás világában.

Úgyhogy szerzem ez is egy tök pozitív hozadéka versenyeknek. >> Igen.

De szerintetek így az amatőrkreációs futóknak hány százaléka az, aki abszolút nem is versenyzik?

És amúgy Gáspáes részben meg is válaszoltad, hogy mit ad pluszban nekik ez a versenyzés, de hogy hogy tényleg tudunk-e még tudtok-e még valami olyasmit mondani, ami miatt nekik is abszolút érdemes kipróbálni ezt a ezt a műfajt.

Tehát nem csak amikor nem csak maga az útcél, meg hogy a magának a sportnak a az értéke, szeretete, hanem hanem a verseny, ami ami miatt tényleg pluszt ad a azon kívül, hogy a folyamatban benne tart és és tényleg egy magának a sportágnak az ünnepe.

De hogy mi az, amiben még ez így, amivel be lehet őket ebbe az egészbe húzni? >> Hát én hallottam ilyen 500000-es, sőt az AI szerint ilyen 800000-es statisztikákat, hogy annyian futnak Magyarországon.

Ebbe gondolom szerintem azért beleszámolják azt is, akinek más a sportága, csak kiegészítő jelleggel eljár futni.

Tehát ez egy nagyon széleskörű szegmens.

Ebből szerintem maximum 100000 ember az, aki úgy valamilyen rendszerességgel, tehát mondjuk évente egyszer-kétszer legalább eljár versenyre, de az is lehet, hogy csak 50, 60 70000.

És és a maradék akkor egy jó nagy bázis, akiket még be lehetne vonni a versenyzésbe.

Én én én arra bár bátorítanám, hogy amellett, hogy tég a rendszeresség fenntartására, a motiváció fenntartására alkalmas, h nagyon jó személyiségfejlődési lehetőség. már valak melyik ötök utalt is, hogy ez nem csak a fizikai teljesményről szól, hanem azért így önmagunkat is megismerjük, mert olyan szituációkba tudunk kerülni, amibe edzéssel ritkán tuszkoljuk bele magunkat.

Tehát így a holdpontok, a különféle megküzdések, improvizációk, és magunkat is jobban megismerjük, és kialakul kicsit ilyen drogos igény, hogy hogy hú, ez a gyengeség, amit megtapasztaltam, ezen szeretnék csiszolni, javítani, és akkor jön a következő verseny meg a következő.

És és ez igazából tényleg egy egy hobbi amatőversenyzőnél nem is feltétlen az időkről szól, de egyébként a profiknál se feltétlen az időkről meg a helyezésekről, hanem szeretnék egy jobb emberré válni a a futás által. >> Szerintem egyébként azt is látni kell, hogy a az ilyen nagyobb versenyeken a teljesítők egy részének semmilyen időelvárása nincs magával szemben, hanem az, hogy egy jó élmény legyen.

Tehát a versenyzés, kifejezés talán nem is feltétlenül a legjobb.

Ez egy élményfutás szervezett köretek között.

És én ezért ajánlanám például sokaknak, mert van egy jól lezárt útvonal, ahol biztonságosan lehet futni olyan helyeken, ahol addig nem szoktal, ahol mindenki más egyben fut.

Tehát egy közösségi, pontosan ez egy közösségi élmény.

És amikor beérsz, akkor mégis csak kapsz egy érmet meg minden egy ilyen emléktárgyként meg meg azért neked is egy emlékké válik, mert a 20000 plusz egyedik futásod az már nem biztos, hogy megmarad benned, de egy ilyen futás azért úgy mégis ott lesz. hogy emlékeztek, amikor futottunk ott és ott.

Szóval ha még még valakinek tényleg nincs is időcélja magával szemben, ezért is érdemes szerintem versenyezni.

És a másik pedig, hogy úgy is szokták mondani, hogy evés közben jön meg az étváy.

Tehát hogy ezek a versenyek sokszor tényleg arra is jók, hogy az ember elmegy úgy oda, hogy na én tényleg csak teljesíteni akarom, és aztán na mégis csak most nem tudom 2:1 lett, hát akkor csak behozom majd kettő óra alá.

Szóval hogy >> azért versenyek a határoknak a kitolására azért azért alkalmasabb, mint az edzés.

Tehát nyilván az edzésen is általá állandóan a határokat tologatjuk kifel kifele, de azért a a verseny az, ahol ez ténylegesen megtörténik.

Tehát főleg így a magá a távnak a a viszonylatában. >> Igen.

A versenyt mégis csak komolyan vesszük. rákészülünk, aztán rápihenünk, ott megpróbálunk kicsit jobban regenerálni, enni, aludni satöbbi.

És a versenyen is, ha már ott vagyunk, beneveztük, meg mindenki lát minket, bár nyilván nem ez a fő szempont, de azért kicsit van egy ilyen színpadi jelleg is, akkor most tényleg nehogy már ne hozzam ki magamból a 100%-ot.

Tehát tényleg a versenyen nagyon sok százalék-kal jobban tudunk teljesíteni, és az nagyon motiválóz a közeg, hogy több 1zer ember ott van, és összeköt minket az, hogy szeretjük a futást, szeretünk küzdeni, elfáradni és valahogy úgy benne van így az atmoszférában ez a ez a sok motiváció összeadódik, és ebben az inspirált közegben sokkal jobban tudunk teljesíteni, mint egy sivár körülmények között így edzésen.

Bár ugye ennek elvileg létezik az ellentettje is, ugye ha már beszéltünk erről, hogy versenymenők edzésmenők ugye gyakorlatilag ez mondjuk, hogy a az emberek nagy része azért mégis csak versenyen tud egy olyan teljesítményt leadni, ami ami tényleg valahogy egy emeltebb szint ahhoz képest, amire mondjuk edzésen képes lenne, de azért mégis csak hallunk olyanokat, hogy van akiknek ez az ellentettje, mert a versenyomása vagy a a körülmények azok a pont ez a színpadi jelleg talán egyfajta plusznyomást és egy negatív értelemben lévő nyomást kelt, és nem fog olyan teljesítményt tudni kihozni, mint amire ké képes lenne a pályán.

Nyilván ezt sokszor mondjuk akár ilyen formaidőzítésnek is tekinthetjük, amikor valaki…

Említett entitások

Témák

  • versenyzés
  • versenynaptár
  • szénhidrát töltés
  • tapering
  • edzéselmélet

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Kisokos #8 - Versenyzés pt. 1”

Miről szól ez az epizód: „Kisokos #8 - Versenyzés pt. 1”?

A Futópodcast Kisokos sorozatának 8. részében a versenyzés kerül terítékre, különös tekintettel az amatőr futók szempontjaira. A műsorban Kriván Andris (gyógytornász, erőnléti edző), Vitárius Bence (profi amatőr futó), Csere Gáspár (olimpikon maratonfutó, edző) és Seres Arthur… Az epizód a Futópodcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 02. 06..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Kisokos #8 - Versenyzés pt. 1”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Seres Gáspár, Csere Bence, Kriván András, Vitárius Bence.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Kisokos #8 - Versenyzés pt. 1”?

Fő témái: versenyzés, versenynaptár, szénhidrát töltés, tapering, edzéselmélet.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Kisokos #8 - Versenyzés pt. 1”?

Megjelenés: 2026. 02. 06.. Hossz: 59 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/futopodcast/kisokos-8-versenyzes-pt-1-51143276

Több epizód a Futópodcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból