Hangsúly

Három sportág csúcsán – Mi hajtja Béres Alexandrát? | Hangsúly Podcast | S03E03

· PT59M32S

Összefoglaló

Béres Alexandra, a magyar fitness-élet meghatározó alakja mesél az elmúlt 30 év változásairól a sportban és az életében. Az interjúban szó esik arról, hogyan lett véletlenül curling bajnok, miért nem eszik cukrot, és milyen áldozatokkal jár a napi négyórás edzés. Érintik az…

Röviden

Műsor
Hangsúly
Megjelenés
2026. 02. 12.
Hossz
1 óra 0 perc
Szereplők, említett nevek
Béres Alexand, Czető Roland, Czető Ádám
Témák
fitness, curling, sportélet, egészséges életmód
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Sziasztok, Cető Roland vagyok, >> Sziok.

Én pedig Cető Ádám >> és ez a hangsúly podcast.

Hamarosan itt lesz velünk szemben az asztalnál Béres Alexandra, aki közel három évtizede meghatározó alakja hát tulajdonképpen a ritmikus gimnasztikának, az aerobiknak, a fitnessnek, >> curlingnek úgy van bizon érdekes sport.

Nem olyan sokkal ezelőtt azt sem tudtam, hogy mi az a curling. >> Ne csináld már. >> Pedig egyszer el kell mennünk curling >> szerintem egy 10 évvel ezelőtt, ha megkérdezed vagy 15, akkor nem biztos, hogy tudtam volna, de azóta már tudom.

És most egy curling bajnokkal is beszélgethetünk.

Szóval érkezik hozzánk máris a főcém után Béres Alexandra.

És ahogy ígértük, máris itt ül velünk az asztalnál szemben Béres Alexandra.

Nagyon szépen köszönjük, hogy elfogad a meghívást és ilyen mosolygósan vagy itt ezen az egyébként eléggé szürke havazós napon.

Ugye pont ma reggel kezdett el megint esni a hó.

Beszéltük is, hogy milyen jó addig amíg nem lesz belőle latyak.

Hát hogy vagy te ezeken a téli napokon?

Ú, én imádom a telet, de egyébként minden évszakot valahogy mindegyikben van szépség.

Bár idén már mi sieltünk is, már meg volt a szánkózás, curlingezés, mindenféle, de én én még még kitartok.

Most amikor beszélgetünk, akkor épp február eleje van, és havazik 1000erre, úgyhogy még én én még így benne vagyok szívesen ebben a történetben, de általában ilyen nyugis a természetem.

Nem szoktam ellenállni ilyen dolgoknak, mint ami az időjárás.

Tehát ez van, és most hőböröghetünk, de akkor is ez van. >> Volt-e bármilyen újévi fogadalmad, ami így publikus, és hogy sikerült tartani?

Nagyon érdekesek ezek az újvi fogadalmak, mert én a munkám során is sokat, sokkal és sokat találkozom ezzel a kérdéssel.

Én magam nem szoktam újvi fogadalmakat tenni, mert én abban hiszek, hogy amin változtatni szeretnék az életemben, azon változtatni kell, de hogyan miért várnánk azzal nem tudom, hónapokat, éveket, vagy legalábbis egy dátumot.

Én én akkor ezt rögtön megteszem, de értem azt, hogy sokaknak kell valamihez kötni a döntéseiket, és akkor ez lehet akár egy jó mozzanat is.

Hogyha egy dolgot kell megfogalmazni, hogy mi jutott eszembe, hogy mit szeretnék másként, az az, hogy letegyem a kezemből a dolgokat, mielőtt újat felveszek.

És ez most bármennyire is fura, nem átvitt értelemben értem. mindig tele van a kezem, és akkor így ez akadályoz.

Tehát, hogy ezt meg kell tanulnom, hogy ne egyszerre próbáljak mindent megoldani az otthonomban, hanem próbáljam ezt így organizálni. >> P ahogy hallgattalak, úgy elképzeltem, hogy milyen szép metafora, hogy valaki, aki ennyi dolgot csinál, ezt gondoltam megő, hogy hogyan szépen leten és közben valóban két kezi dolgokról van szó.

Azt mondtad, hogy egy nyugis nyugodt ember vagy, de közben annyi mindent csinálsz egyszerre, legalábbis kívülről így tűnik.

Noktatsu bármibe belekezdesz, azt mindig csúcsra is járatod.

Itt legyen szó sportról vagy akár ugye gyermekek, szóval mindenről.

Hogy hogy fér össze ez a kettő?

Hogy mi az, ami hajt akkor mégis, hogyha egyébként egy kicsit inkább ilyen nyugodt természet vagy. >> Ez olyan érdekes tényleg.

Én egy bika csaj vagyok, akinek a természete az abszolút ez a nyugodt, földhöz ragadt.

Nem szeretem a változásokat, elég konzervatív vagyok, és az életem meg ne teljesen nem erről szól.

Folyamatosan változik minden körülöttem.

Mindig meg kell felelni valami teljesen újnak, amit meg kell tanulnom.

És valahogy így ez összefér, talán izgalmad hoz. talán kilendít engem ebből az amúgy nagyon nyugis természetből, mert képes lennék minden nap ugyanazt csinálni.

Olyan a monotónia tűrésem, hogy így ez nekem így feküdne, de de nem ilyen az életem, hogy tényleg sok minden megy egyszerre mindig.

És én abban találok e így így megoldást, hogy hogy azt csinálom csak, amit amit szívvel, lélekkel tudok és szeretem is.

Tehát mindent így les teszek, amit nem. azt azt meg megpróbálom ezeket levagdosni, és akkor az marad, amit tényleg szeretek.

És akkor így aztán hiába újszerű, mindig új emberekkel találkozom, új élményekben van részem, de úgy megyek oda, hogy van hozzá kedvem.

A fontos >> az, hogy addig csináld, amíg kedved van, és leteszed.

Ugye te a ritmikus sportgimnasztikában, aerobikban, most a curlingben is tényleg, szóval a legmagasabb szintekig eljutottál.

Hogy mi a nehezebb, elindulni azon az úton, hogy az ember a csúcsra érjen, vagy elengedni ezt, amikor a csúcson van, és valami másba belekezdeni?

Mert mert ahogy azt mondtad, hogy ugye addig csinálod, amíg kedved van, hogy volt valamelyik, amelyikre azt mondtad, hogy most már elég kevesebb a kedvem, vagy inkább csak megújulni szerettél volna?

Ö >> ezeket mind imádtam. a ritmikus gimnasztikát is, a fitness is, curlinget is, hogy a sportokat, hogyha újra kezdhetném, akkor ugyanezt ugyanígy csinálnám tovább.

Nekem elengedni egyébként könnyebb volt.

Tehát akkor már eljutottam arra a pontra, hogy annyi nehézség is volt benne maga a versenyfelkészülés az, hogy hogy tényleg úgy elérjem azt, amit kitűztem, hogy az úgy jó volt megélni, hogy ez most megvolt ez a nap, és akkor akkor lehet pihenni.

Ö például a curlingnél nem ezt éltem meg, mint az előző két sportágamban mindig a ritmikus gimnasztikában is, a fitnessben is azt vártam, hogy túl legyek mindig, és hogy jól sikerülve túl legyek, tehát hogy meg tudjam csinálni.

A cörningnél imádtam a játékosságot, tehát imádtam benne lenni, és ettől így más volt.

Talán a csapat jellege miatt, talán amiatt, hogy ez valóban egy játék.

Úgyhogy így megélhettem azt is, hogy különbözőek a sportok, különbözőként készülünk, de a az első kettőben pedig a készülés részét imádtam, tehát hogy abba a részébe benne lenni, hogy hogy minél jobban sikerüljön majd az az adott másfél perc vagy pillanat vagy nap.

Úgyhogy ezek így mindig változnak.

De én én mindegyiknél eljutottam odáig, hogy hogy most már akkor más jön, és hogy azt vártam, ami jön. nyugodtan.

Na most ha már a curling ity szóba került, nem tudom mennyire tudja például a bátyám, nekem ez egy régi álmom így elmenni a családdal curlingezni egyet, mert >> bármikor >> mert mert évek óta látom a tévében, az Eurosporton szokták adni, és amikor először láttam ezt a sportot, hát egyáltalán nem értettem, hogy miről van szó, de nagyon elkezdett érdekelni és és akkor megismertem, hogy utána olvastam a szabályoknak satöbbi, satöbbi.

Azt nem tudtam, hogy Magyarországon mekkora bázisa van ennek gyakorlatilag, de nagyon érdekel, hogy te hogy találkoztál a curlingel, és hogy hogy kavarodtál ebbe bele, mert Magyarországon tényleg nem tartozik azért a legnépszerűbb sportok közé.

Ö nekünk ez mondhatom picit, hogy véletlen is volt.

Egy síelést szerveztem sok-sok baráttal együtt kint voltunk a pályán egész nap, és estére, mint ilyen szabadidős dolog, foglaltunk egy stock pályát, ami a curlingnek a kinti változata, forralt borral, és kiment az egész banda, és játszottunk, és annyira vicces volt, annyit nevettünk, mindenki persze forgott a hátán, mert elcsúszott, közben kialakultak extrém helyzetek, és nagyon-nagyon tetszett nekünk, és a fiúk elkezdt utánanézni.

Van-e Magyarországon szövetség?

És akkor kimentünk egy ilyen felnőtt oktatásra Kanadába, és én az utolsó pillanatban nem is tudtam elmenni, csak a csapat többi tagja, és elkezdték megtanulni egy egy edzőtől, egy mestertől, és akkor utána így elindult, hogy először még csak külföldön tudtunk játszani.

Aztán volt egy szuper meccénás a sportágnak, Nagy György, aki létrehozott egy pályát, és akkor ott tudtunk már gyakorolni, és a lánycsapattal folyton utaztunk, együtt voltunk, imádtuk egymást, és közben ment ez a játék.

Ez egy nagyon szép 10 év volt az életemben, és akkor ért véget, amikor már a második kislányom született meg, mert akkor már tényleg nem volt arra idő, hogy valahogy még szétszakadjak magamból.

Majd most nagyon várom, mert lassan 50 éves leszek, és akkor digre játszhatok újra a szenior csapatban. >> De hát azóta se hagytad abba, nem hiszen nem olyan rég pont a férjeddel és lányoddal egy csapatban indultatok? >> Tavaly indultunk a vegyesen.

Most idén nem indultunk, de jövőre szerintem fogunk.

Így így fánból néha én is voltam jégen azóta, de azért olyan komolyan nem.

De >> és és egyébként így, tehát mondjuk, ha azt mond mondom, hogy összejönnénk a családdal, nem tudom 10-en, tehát van lehetőség itt Magyarországon megapest kamarai ifjúsági park területén, de bárkíten >> segítenek, hát föl kell hívni a pályát, és akkor érdemes úgy megbeszélni, hogy segítsenek, és akkor ott van valaki, >> segít nektek, ki lehet próbálni.

Szerintem egyébként ilyen társaságoknak is nagyon vicces, >> tehát mindenki új szitu kerül, gondoljátok el.

Tehát a a főnök is ugyanaz, mint a mint a beosztottak.

Egy kicsit olyan más helyzet, nagyon kedves.

Elsőre is élvezhető egyébként, de azért alázadtan, mert jég az csúszik.

Az biztos hogy >> tapasztalhatjuk kint is.

Hogyha az ember csak gyalogjár vagy autóval.

Ahogy meséltél itt a curling végéről, ugye a második kislányod születéséről, azt mondtad, hogy nem tudtál ketté szakadni.

Szerintem sokan nem is gondolják, hogy a versenysport az micsoda áldozatokkal, lemondással járhat az ember életéből, mert ugye általában csak azt a pár pillanatot látjuk, amikor az ember ott van a kamerák előtt, vagy a bírók előtt, vagy bármi, és hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy á nem sikerült neki, elrontotta, vagy bármi ilyesmi, vagy nagyon örülni a sikerének, de nem látjuk az odavezető nem is egy-két évet, hanem évtizedeket, hogy erről tudnál egy kicsit mesélni, hogyha valaki szeretné esetleg versenysportra a gyermekét, vagy ő maga gondolkodik, hogy azért ez nem csak fény és csillag, Ás, hanem van ennek egy háttérrésze is.

Ez egy nagyon rendszeres gyakorlásnak az eredménye.

Hogyha három sportágamat nézem, ritmikus gimnasztikában napi négy órás edzés minden nap hétvégén is, tehát ott szombaton is edzettünk, a legtöbbször hétvégén verseny is volt.

A fitness az olyan szempontból nekem még jobban így bele kellett kerülnöm, mert ott a táplálkozás miatt egész napos figyelmedet igénylít.

Tehát ott nem nem tudsz ebből kiszállni.

Minden pillanatban ez elkísér és benne van a fejedbe és ott is hát egy vagy két edzés van minden nap.

A curlingnél pedig három-négy van, akinél öt edzés is lehet a héten.

Oda kell utazni, eldobálni a köveket.

Az már nem zavaró, hogy hidegben, mert azt az ember megszokja egy idő után, meg amikor sportolunk, közben nem is érezzük.

De én szerintem a legjobb tulajdonságokat mégis a sporttól tudjuk szerezni gyerekkorban, mert megtanít egy rendszerességre, egy alázatra, figyelemre koncentrációra arra hogy ne csak magunkra figyeljünk, hanem közben másokra is.

És lesz bennünk egy olyan érzés, hogy ahhoz, hogy bármit elérjünk az életünkben, nekünk tenni kell. ífosabb része, hogy végül ha megnézünk bármilyen munkát bármit, amit szeretnénk elérni, >> ez ez az odavezető út, hogy lépjünk, tegyünk, és ha még csak piciket is, akkor is így mindig lépünk előre.

Meg szerintem van még egy nagyon fontos tulajdonság a sportban.

Én ezt most a kislányaimnál nagyon érzékelem, hogy hogy ez mennyire nincs meg azoknak, akik semmilyen ilyen jellegű mozgásban nem voltak.

Talán még a zene olyan, mint a sport.

Ott is ezt meg lehet teremteni, hogy hogy egy koordinátaarendszerben elképzeljük magunkat.

Tehát, hogy tudjuk azt, hogy nálunk van ügyesebb >> Ühüm. és van kevésbé ügyes.

És mi ha teszünk ezen változtathatunk, de nem mindig a mi szavunk a döntő, nem mindig mi vagyunk a legügyesebbek, és hogy ez folyamatos még még akkor is, hogyha valaki bajnok, akkor is vannak esetleg olyan képességek, tulajdonságok, amiben van fölötte valaki.

És szerintem ez olyan olyan fontos abban a szituan, amikor már dolgozunk, hogy meghallgassuk azt, hogy másnak is lehet jó véleménye, hogy igenis bizony lehetnek jobb képességei is a a azoknak, akikkel együtt dolgozunk, és hogyha tudunk kooperálni, akkor ez ebből nyerünk.

Ha nem, akkor csak mindig magunkat >> vagyunk képesek hátráltatni ezzel. >> Igen, ez nagyon nagyon jó megfigyelés.

Át, már csak azért is, mert tényleg én is tapasztalom, nekem egy kilenc éves kislányom van, nemsokára 10 lesz, és hogy nagyon sok gyereket úgy ajnároznak a szülők, úgy nem azt mondom, hogy túl szeretnek, mert ez fura dolog, de hogy úgy úgy nem szembesítik azzal, hogy bizony nem mindig ő a legügyesebb, a legjobb, és sokzor a gyerekek csalódottak leszn nekem miatt, meg feszültek, meg il valami nem sikerül, akkor azt rögtön olyan kudarcként élik meg. nemerül hatszor és mondjuk 15 és még nyer, de akkor is ott van, hogy hatszor nem sikerült és tovább tud menni, tovább tud lépni.

Szóval szerintem ez egy olyan fontos dolog a gyerekeknél, hogy egyszerűen semmi gond nincs.

Az nem kudarc, ha valami nem sikerül, másként kell tennünk érte, többet kell tennünk érte.

Egyáltalán bele kell az életünkbe valahogy szervezni, hogy ezzel foglalkozzunk, de akár ez lehet egy sima matek példa is. >> Abszolút, abszolút.

Mindig is tudtál, mert ahogy hallgatom, ahogy erről beszélsz, tényleg annyira jól látod és pozitívan és nagyon tudatosan.

Mindig is ilyen voltál, vagy azért neked is voltak olyan periódusaid, amikor azt érezted, hogy á, hagyni kéne ezt a fenébe, ez nem ér ennyit?

Ez normális, hogy hogy vannak ilyen időszakok szerinted? vagy te mindig is tudtál ilyen pozitívan állni és így nag nagyobb egészben látni az egészet? >> Talán tudtam.

Azt azt éreztem, hogy nehéz, azt éreztem, hogy fáradt vagyok, vagy ha fáj valamim, az hátráltat, de a nagy egészet, hogy hogy én ezt borítani szeretném abbahagyni kilépni nem olyat olyat nem éreztem. >> Tehát, hogy erősebb volt bennem a tűz.

És egyébként azt gondolom, hogy az élsportra születni kell. ezemélen erőső meg aá nem is baj, mert mindannyian különbözőek vagyunk más-más tulajdonságokban is, de hogyha valaki erre…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Három sportág csúcsán – Mi hajtja Béres Alexandrát? | Hangsúly Podcast | S03E03”

Miről szól ez az epizód: „Három sportág csúcsán – Mi hajtja Béres Alexandrát? | Hangsúly Podcast | S03E03”?

Béres Alexandra, a magyar fitness-élet meghatározó alakja mesél az elmúlt 30 év változásairól a sportban és az életében. Az interjúban szó esik arról, hogyan lett véletlenül curling bajnok, miért nem eszik cukrot, és milyen áldozatokkal jár a napi négyórás edzés. Érintik az… Az epizód a Hangsúly című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 02. 12..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Három sportág csúcsán – Mi hajtja Béres Alexandrát? | Hangsúly Podcast | S03E03”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Béres Alexand, Czető Roland, Czető Ádám.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Három sportág csúcsán – Mi hajtja Béres Alexandrát? | Hangsúly Podcast | S03E03”?

Fő témái: fitness, curling, sportélet, egészséges életmód.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Három sportág csúcsán – Mi hajtja Béres Alexandrát? | Hangsúly Podcast | S03E03”?

Megjelenés: 2026. 02. 12.. Hossz: 1 óra 0 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/hangsuly/harom-sportag-csucsan-mi-hajtja-beres-alexandrat-hangsuly-podcast-s03e03-80965a44

Több epizód a Hangsúly-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból