Hangsúly

Találjatok utakat, amelyek önmagatok felé vezetnek – Erdélyi Timea | Hangsúly Podcast | S03E02

· PT1H14M54S

Összefoglaló

Erdélyi Timea színésznő és jógaoktató a Hangsúly podcast S03E02 epizódjában mesél spirituális útjáról, melyet a meditáció indított el. Elmondja, hogyan segítette az önismeret fejlődését a COVID-időszak, miért tartja fontosabbnak a jelenlétet a technikánál, és hogyan gazdagította…

Röviden

Műsor
Hangsúly
Megjelenés
2026. 01. 29.
Hossz
1 óra 15 perc
Szereplők, említett nevek
Czető Ádám, Czető Roland
Témák
spirituális út, meditáció, önismeret, jóga
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Sziasztok, Cető Roland vagyok. >> Sziok.

Idén >> és ez a hangsúly podcast bizony idén már a második adása már, ami a harmadik évadt illeti, de egyébként 2026-ban is, szóval most itt pont íg.

Mint ahogy azt megszokhattátok, lesz ma is vendégünk, akit hogyha követtetek minket a beharozókban, akkor már bizonyára tudjátok, hogy Erdélyi Timea két rövid ível, mert ugye ezt elmondtuk.

Na, hogy de hát ennek is ugye története van, amit elmesélt nekünk, hogy ível, hosszú ível ejtjük, de azért röviden kell írni.

Na, szóval a lényeg az, hogy itt lesz velünk Timi hamarosan, akivel beszélgetünk majd egy kicsit a pályáról is, de >> igen, belső világról. >> Így van, de azér >> spiritualitásról nehéz szó. >> Abba az irányba is elkanyarodunk, nem is kicsit, úgyhogy tartsatok velünk, máris jövünk a főcím után.

És ahogy ígértük, a főcím után máris itt ül velünk szemben a stúdióban az asztal túloldalán Erdélyi Timea.

Szervusz! >> Köszönjük, hogy elfogadtad a meghívásunkat. >> Köszönöm, hogy meghívtatok és itt lehetek veletek. >> Mindenek előtt, mielőtt belekezdenénk bármiféle beszélgetésbe, hogy vagy kint szürke, kicsit latyakos idő van.

Elég komoly hóhelyzet volt itt az elmúlt napokban.

Mindenféle ítéletidő, >> hogy bírod ezt?

Ilyenkor is széles mosollyal nekivágsz az életnek, vagy kicsit befele fordulsz?

Meséljél egy kicsit. >> Valahogy a kettő ikrek vagyok, és valahogy valahogy mind a kettő énem megállja a helyét ebben a helyzetben, és egyrészt nagyon szeretek otthon lenni, és a létező legkevesebbet mozdulok ki ebben a szituációban, és próbálom úgy szervezni, vagy átszervezni a programjaimat, hogy ne legyen az, hogy hogy menni kell, menni kell és csinálni kell, de másfelől pedig így egyáltalán nem áll meg az élet.

Menni kell a kutyákkal, ki kell őket vinni sétálni, ki kell menni ellapátolni a a portál elől a havat.

És bent még rengeteg aktivitást tudok csinálni.

Tudok jógázni, tudok meditálni, rengeteget főzök, az nekem egy kikapcsolódási forma, úgyhogy aktivizálom magamat, csak megpróbálom ezt a négy falon belül megtenni. >> És mit szóltál ehhez a nagy hóhelyzethez?

Illetve mit szóltak a kutyák ehhez a nagy hóhoz?

Mert azért évek óta nem láttunk ekkora havazást, mint ami most volt. >> Hát figyelj, az egyikük egy terrier, akinek neki mindegy.

Tényleg nincsenek olyan időjárási körülmények, ahol ne lehetne eldobni egy labdát, és hogyha így már ő maga sem látszik a hóban, és a labdát is meg kell keresni, az is oké.

Hát a Tacskónak meg már októberben tél van, úgyhogy ő meg az a fajta, aki így a legszükségesebb esetekben kimegy a házból.

Van egy ilyen kis közlekedő a bejárati ajtón, elvégzi a kis dolgát, és aztán már fut vissza, és kuckózik be.

Úgyhogy ők is nagyon nagyon más típusúak, energetikában is, személyiségben is, úgyhogy meg kell találnom az egyensúlyt köztük. >> Nekünk is tacskónk van, úgyhogy abszolút átérzem ezt, amit mondasz.

Tehát nagyon lerövidülnek a sétai idők, mert tényleg elvégzi a dolgát, és próbálnám még, hogy picit sétáljon, de á semmi. >> Képzeld el, hogy ma voltam a tacskómmal egy terápián, mert gondok vannak a gerincvel, egyszer már megműtötték, mert lebénult.

És most megint eldok és ajánlottak egy nagyon jó helyet, ahol akupunktúrás kezeléssel már műtétre ítéltókat is vissza tudnak hozni.

És tényleg, amikor ott kezelték az enyémet, egy másik kezelő asszony egy bénult tacsit kezeltek éppen.

És mondta a doktornő, hogy hogy ez a tacskóél, ez egy ilyen vicces dolognak hangzik, de hogy minden tanulmány kimutatta, hogy körülbelül október végétől november elej október végén, november elejétől addig, amíg nem kezd el ténylegesen melegedni az idő, akkor van a legtöbb bénulás és lebetegedés a tacskóknál.

És most a lebetegedés nem úgy értem, hogy hogy megfázik, vagy köhög, vagy ilyesmi, hanem hogy a mozgásszervi lebetegedések.

Tehát egyszerűen nekik a csontozatuk is olyan, hogy nem bírja, és ilyenkor van a a legtöbb baleset, vagy sérülés, bénulás.

Úgyhogy úgyhogy ez szó szerint is hat rájuk, vagy szó szerint a Tacskótél az egy veszé az egy veszélyes jelenség.

Eddig én is csak viccesen hallottam ezt a kifejezést.

Nem tudtam, hogy ilyen komoly tudományos.

Én viccesen használtam is ma délelőtt, aztán egyszer csak így kiviláglott a az elmém ezzel a témával kapcsolatban, és megértettem, hogy ilyen hát hát akkor azért van most ő is rosszabbul. >> Hát külön köszönjük akkor egyébként, hogy eljöttél hozzánk most nem csak a tacskó állapotára tekintettel, hanem egyébként erre a havazós dologra is, hogy ilyenkor inkább szeretsz otthon maradni.

Ez a befelé fordulós kicsit néha önmagammal lenni dolog, ez egyébként is fontos a te életedben, vagy inkább így a a téli időszakra jellemző? >> Egyébként is fontos.

Teljesen mindegy, hogy milyen évszak van.

Én nagyon szeretek egyedül lenni >> és nagyon sok nagyon sok időt is töltök egyedül, és nagyon egy igényem van rá, hogy egyedül tölthessek időt.

Olyan munkám van, hogy rengeteg ember között dolgozom óhatatlanul.

Akkor is, hogyha színházban vagyok, és most ugye nyilván hát ott ül rengeteg ember a nézőtéren, az nagyon sok energia, nagyon sok embernek a nagyon sokféle energiája érkezik felém, de hogyha őket nem is nézzük, ami egyébként lehetetlen, hiszen nekik játszunk, akkor is azért egy színházi stáb is meglehetősen nagy a kellékestől, a díszítőig, az öltöztető, a fodrász a kollégák, a nem tudom.

Szóval, hogy ez egy nagyon sok embert mozgató munka.

A forgatáson még több embert mozgató munka.

Ott ugye a közönséggel nem találkozunk, viszont körbenézel és rengeteg ember áll körülötted.

Úgyhogy igazából >> talán a szinkron stúdiók magányában tudok egy picit egyedül lenni, de de az ritkább viszonylalag keveset szinkronizálok. >> Igen.

Csak azt gondolná az ember, hogy valaki, aki akár a színpadon rivalda fényben van, vagy akár kamerák előtt ugye tulajdonképpen, és ezt most a szó szoros értelművé mutogatja magát, az az vágyik arra, hogy állandóan társaságban legyen, pörgés legyen körülötte, meg ilyenek.

Te mindig érezted magadban ezt a fajta helyerakás csendben lévős dolgot, vagy pedig ez az évek alatt alakult ki? >> Ez az évek alatt alakult ki.

Az egyetemen azért elképesztően nagy életet értem.

Tehát én nyomtam az egyetemistáknak a a ritmusát meg az életét az egyetem elvégzése után is.

Hát ó, minden este ott maradtunk előadás után a büfében.

És úgy nem is éreztem jól magamat, hogyha egyszer csak kiürült és mindenki ment haza.

És én ugye budapestiként ott ültem egy vidéki színház büfében egyedül, és azon gondolkoztam, hogy jó, de hát nekem nincs kihez hazamennem, csak a kis színészlakásban vagyok az albérletemben, mikor mi volt azalatt a négy év alatt, amíg ott voltam tag.

És akkor így az nem volt egyszerű, de ahogy így mentek az évek, meg én is elindultam így a a az önismeret útján, valahogy egyre nagyobb igényem lett rá, és nem egy döntés volt, hogy na most akkor el kell kezdenem befelé figyelni, hogy jobban megismerjem önmagamat, és a spirituális útra lép blá blá blá, hanem egyszerűen ez így jött jött magától.

Meg minden minden adás, ami ami hivatásunk van.

Tehát adunk akkor is, amikor forgatunk, adunk akkor is, amikor a színpadon állunk, adunk akkor is egyébként a a képességeinkből, amikor ugye szinkronizálunk, ezt tudjátok jól, adunk akkor is, amikor én ugye jógát oktatok most már egy ideje, akkor is adok adok az embereknek és kell valami, amikor magamba veszek annyi muníciót, hogy hogy ebből aztán ki tudjak áramolni, de ahhoz muszáj begyűjteni.

És én ezt a begyűjtést, ezt otthon tudom megtenni akkor, amikor egyedül vagyok. illetve h sosem vagyok egyedül, mert öt állatom van.

Most január 2-áig hat állatom volt, most már csak öt van.

De hogy az ő társaságuk az, ami engem úgy tölt vissza, hogy hogy aztán utána ki tudok áramolni. azért az nagyon jó dolog szerintem, hogyha valaki magának tudja előállítani ezt a muníciót, amit aztán kiadhat, mert az a tapasztalatom, hogy az emberek többsége akárcsak ahogy az előbb mondtam, mindig külső ingerekből várja ezeket, és onnan próbálna töltekezni, de hogy tulajdonképpen ezzel nem tölti magát szerintem, hanem csak kapaszkodik saját maga után, hogy elérje azt a szintet, ami a nulla kéne, hogy legyen, és onnan fölfelé a többiektől.

Tehát hogy te hogy találtad meg azt az utat?

Mi vezetett odáig, hogy saját magad vagy képes tölteni erre? >> Én szerintem a covid az egy nagy tanító volt mindenkinek, mert akkor egyszerűen kénytelenek voltunk egyedül lenni.

Mindenki otthon volt és mindenki bezárkózott, és aztán ott volt végtelen mennyiségű idő, és nem tudtuk, hogy ez a végtelen mennyiségű idő egy hét, egy hónap, egy év, vagy hogy most pontosan mennyi időt fogunk a a négy fal között a magányunkban eltölteni.

És nekem az egy nagyon nagy felfedezés volt.

Sokan nyilván rosszul élték meg, de de nekem az az egy az egy olyan jó időszak volt, mert rengeteget tanulhattam magamról. egybe is esett egy nagyon komoly betegségemmel, ami nagyon sok elgondolkodásra adott lehetőséget, sőt kötelezett arra, hogy hogy újra gondoljam az életemet és értelmezzek néhány dolgot.

És ehhez viszont idő kellett, és a szembenézés az pedig én nem egy könnyű folyamat.

És amikor szembenéztem démonjaimmal, akkor pedig akkor pedig azoknak a feldolgozásához is folyamatosan idő kellett.

Úgyhogy azt éreztem, hogy az idő az nem az ellenségem, hanem a barátom. >> Ühüm.

Annyira jó, hogy ezt mondtad így a covid kapcsán, mert én én is mindig félve mondom ezt, hogy igazából nem volt egy rossz időszak számomra a covid, és persze történt nagyon sok rossz dolog, betegség satöbbi, satöbbi, de ez pont egy olyan dolog volt, amit ha az ember akar, akkor fel tud használni olyan dolgokra, amikre addig nem volt idő.

Én is azt éreztem, hogy csak rohanásban vagyok, satöbbi, satöbbi.

És volt volt egy pici idő, hogy így lenyugodjunk, hogy tényleg így befele nézzünk.

És igen, csak sokan elítélnek, vagy olyan olyan furán néznek, mikor így én is ezt mondom, hogy ez végül is nem volt egy rossz időszak.

Attól függ, hogy ki hogy élte meg.

Abszolút. >> Igen, mert az megint más, hogyha úgy nézzük, hogy hogy egyébként mit hozott, és hogy így a társadalmi hatása milyen volt, vagy a pszichés hatása személyenként milyen volt.

Ez megint egy másik dolog, mintogy teljesen personálisan egyébként milyen volt.

Én nem tudom például, hogy hogy milyen érzés lehetett úgy hosszú hónapokig bezárva lenni, hogy valaki nem egyedül van, hanem mondjuk a párjával, férjével, feleségével gyerekek is vannak ott, vagy akár egy több generációs családi házban élnek, és akkor egy még nagyobb család van ott.

Lehet, hogy egyébként abban én is megmakkantam volna, de egyedül lenni az azért az azért eléggé felszabadító volt. >> Hát már akinek, aki szembe tud nézni saját magával, ugye, mert sok >> van akinek hog nagyon ijesztő volt. >> Sokan félnek egyedül lenni.

De azért mondom, hogy azt nem tudom, hogy milyen lett volna, hogyha hogyha valakivel vagyok, mert azért ahhoz sem vagyunk hozzászokva, hogy hogy egy folytában együtt legyünk.

Tehát azt gondoljuk, tehát hogy az az életünk, hogy elmegyünk dolgozni, a gyerekeket, az emberek elviszik a nem tudom, óvodába, iskolába, ide-oda, és aztán újra találkozik a család.

Tehát bizonyos idősávokban vannak együtt emberek, de amikor egyfolytában együtt öltesz időt, mintogyha egy lakatlan szigetre vetett volna titeket egy hajótörés, akkor az nyilván tök más, mert akkor 024-ben ott van, és lehet, hogy három és fél nap után az agyadra megy olyan dolgok miatt, amiről nem is tudtad, hogy az ő tulajdonságának vagy a személyiségének a része.

Szerencsére nekem ebben akkor nem volt részem. állatok vettek körül, és az a fajta energia, ami ő bennük van, az semmilyen más teremtett lényben ebben az univerzumban nincsen jelen.

Ez csak nekik adta a jó Isten azokat a skilleket, amivel ők rendelkeznek, azt a figyelmet, azt a szeretetet, azt a közlési formát.

És azzal én nagyon tudok azonosulni, és egész életemben tudtam, azért van ennyi állatom. >> Kutyáid és macskáid is vannak, ugye? >> Igen.

Három kutya, három cica volt, és most két kutya, három cica van.

Így vagyunk. >> A ahogy hallgatom, ahogy mesélsz. ö megütötte a fülemet, hogy az elején úgy kezdted, hogy ikrek vagy, tehát hogy a horoszkópnak is ezek szerint fontos szerepe van az életedben, vagy legalábbis jelentőséget tulajdonítasz, energiákról beszélsz, most is azt mondtad, hogy adta az univerzum az energiát az állatoknak, hogy a spiritualitás az láthatóan és nem tehát köztudattan a mindennapjaid része, de hogy ez egészen korai, tehát mit tudom én, gyermekkorodra datálódik, amikortól ez kialakult, vagy valahogy volt egy nagy találkozásod ezzel kapcsolatban, hogy hogy szőtte ez át az egész életedet mostanra, vagy ez a pályá ával érkezett hozzád? >> Nem, a pályának semmi köze nem volt ehhez, de ilyen etapokban jött, különböző időszakokban, különböző csomagok érkeztek. gyerekkoromban nagyon sok, ahogy egyébként rengeteg gyereknek nagyon sok lény vett körül, vagy hogy én ezeket így neveztem őket, vagy vagy ilyen játszótársaknak, vagy nem tudom, hogy hogyan hogyan is definiálhatnám őket egészen pontosan, és ugyanabba beleszaladtam, mint amibe szerintem számtalan gyerek, hogy jaj de édes ennek a kislánynak milyen nagy a fantázia.

Jó, hát persze a fantázia, jó, hát persze.

És akkor valahogy ezt így elzárják az emberben ezt a csapot.

Tehát a felnőttek nem kíváncsiak erre, vagy nem tudnak vele azonosulni, és megpróbálják egy olyan folyóba beleterni ezt az egészet, ami ami amifelé megy mindenki, vagy a nagy átlag, és mindenkit arrafele próbálnak rakni, és és engem is próbáltak ebbe beletenni.

Én nem hittem el, hogy hogy az ez az én fantáziám, de úgy nem beszéltem nekik többet erről, és ez szépen lassan így csitulni kezdett.

Ühüm. >> És aztán volt egy álm, ez pici gyerekkorom, és aztán volt egy álmom olyan 12 éves korom körül, vagy nem az édesapám mondta azt, hogy milyen érdekeseket álmodik az ember.

Tehát, hogy így definiáltad egy megtapasztalásom, amikor nyaralni voltunk, és a az öcsémmel egy ágyban…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Találjatok utakat, amelyek önmagatok felé vezetnek – Erdélyi Timea | Hangsúly Podcast | S03E02”

Miről szól ez az epizód: „Találjatok utakat, amelyek önmagatok felé vezetnek – Erdélyi Timea | Hangsúly Podcast | S03E02”?

Erdélyi Timea színésznő és jógaoktató a Hangsúly podcast S03E02 epizódjában mesél spirituális útjáról, melyet a meditáció indított el. Elmondja, hogyan segítette az önismeret fejlődését a COVID-időszak, miért tartja fontosabbnak a jelenlétet a technikánál, és hogyan gazdagította… Az epizód a Hangsúly című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 01. 29..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Találjatok utakat, amelyek önmagatok felé vezetnek – Erdélyi Timea | Hangsúly Podcast | S03E02”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Czető Ádám, Czető Roland.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Találjatok utakat, amelyek önmagatok felé vezetnek – Erdélyi Timea | Hangsúly Podcast | S03E02”?

Fő témái: spirituális út, meditáció, önismeret, jóga.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Találjatok utakat, amelyek önmagatok felé vezetnek – Erdélyi Timea | Hangsúly Podcast | S03E02”?

Megjelenés: 2026. 01. 29.. Hossz: 1 óra 15 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/hangsuly/talaljatok-utakat-amelyek-onmagatok-fele-vezetnek-erdelyi-timea-hangsuly-podcast-89b5788f

Több epizód a Hangsúly-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból