Hangsúly

„Elválni túl egyszerű lett volna" – Kiss-P. Nóri | Hangsúly Podcast | S03E10

· PT1H20M7S

Összefoglaló

Kiss-P. Nóri, mindfulness- és önismereti tréner, elvonulásvezető vendégeskedett a Hangsúly podcastban. Férjével közösen tanítják az embereket az önmagukhoz való visszatalálásra. Nóri őszintén beszélt egy nyolc évvel ezelőtti házassági válságról, amelyből hivatás lett. A…

Röviden

Műsor
Hangsúly
Megjelenés
2026. 08. 06.
Hossz
1 óra 20 perc
Szereplők, említett nevek
Kiss-P. Nóri, Czető Roland, Czető Ádám
Témák
mindfulness, önismeret, házasság, válságkezelés
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Ez a Hangsúly podcast új adása.

Én Cető Roland vagyok. >> Én pedig Cető Ádám. >> Örülünk, hogy itt vagytok velünk most is.

Hát Ádám, egy különleges beszélgetés vár ránk. >> Igen.

Tanulságos, önismerettel teli beszélgetés vár ránk.

Utazunk saját belsőnk felé, vagy hát a tiétek felé, vagy szóval a lényeg az, hogy >> mindenki utazik a saját belsője felé. >> Így van.

Bízunk benne, hogy velünk tartotok ezen az úton.

Majd ki fog derülni, hogyha ennek örültök, az tök jó.

Ha nem, az meg duplán tök jó, mert akkor hátha a végén örülni fogtok annak, hogyha egy kicsit ismerkedhettek magatokkal.

Egy belsőséges utazás lesz, nem belsőséges, ahogy Hannibal Lekter [nevetés] gondolná, de mindenesetre aki minket végigkaluzol majd ezen az úton, az Kis Póri lesz, akinek így is előre nagyon köszönjük, hogy elfogadta a meghívásunkat.

Úgyhogy ha sikerült kellően felcsigázni benneteket, akkor tartsatok velünk, mert a főcém után máris kezdünk.

És itt is vagyunk máris a főcím után, ahogy ígértük velünk szemben Kisp Nórólit.

Köszönöm, hogy itt lehetek! >> Hát köszönjük, hogy elfogadtad a meghívást így nyár közepén.

Na, mielőtt belemerülnénk itt mindenféle témába, mindenek előtt hogy vagy, hogy telik a nyár, van-e pihenés egy kicsi, vagy állandóan megkeresések és feldolgozandó traumák, tartalmak várnak rád, hogy telnek a napjaid? >> Hát ez egy olyan időszak, ahol a legjobban lehet gyakorolni a határhúzást.

Ugye [nevetés] ez pont annak az időszaka, amit ugye tanítok, hogy tudjál határhúzni, tudd azt, hogy mi az, ameddig, amennyit be tudsz vállalni, mi az, ami neked komfortos.

Hát ilyenkor itt visszanyal a fagyi.

És teljes mértékben ezt >> nekünk is, hogyha beszéltek több szemben, hogy a férjemmel együtt gyakorolni kell, és van, hogy kihívást jelent.

M igazából július elején lement az utolsó egyhetes táborunk, és igen, tehát nekem vannak olyan időszakok, a karácsony előtti időszak volt az, amikor tényleg annyira azt érzem, hogy el vagyok fáradva, hogy előveszem olyankor a naptárom, és tényleg így kihúzok egy hónapot, és olyankor csak a chill, csak a vásárlás.

Ugye itt most a karácsony előtről beszélek, és most >> a mostani időszakhoz kanyarodva most is csak a kislányommal medencézés, játék.

Tegnap épp elkapták a barátnőjével és hát megcsinálták a hajam.

Úgyhogy egy kicsit kevesebbet láttok, az a véget van, mert tegnap egy hét éves és egy nyolc éves fodrász szalonjában jártam, [nevetés] de de igen, tehát határozottan ilyenkor mi is feltöltődni szeretnénk.

Nem mondom, hogy nem ugrik be hébe hóba egy-két hívás.

Viszont >> nagyon szívesen fogadjuk, nagyon szívesen reagálunk rá, hisz az annak a jele, hogy jól csináljuk, amit csinálunk, mert van eredmény, vannak mélységek és mélységek után meg magasságok is.

Úgyhogy >> hát igen, annyi problémával találkozol te is, meg keresnek meg téged is, hogy tényleg az embernek ugyanúgy szüksége van erre a feltöltődésre, énidőre, satöbbi, satöbbi, amire tényleg egy a nyár egy tök jó lehetőség igazából, nem? >> Így van, így van.

Viszont azért mondom itt a határhúzást szigorúan, mert ugye mi azon szerencsések közé tartozunk a Gerryvel, akinek a hobbija az a ühüm. >> Hivatása is egyben, tehát vagy rosszul fogalmazok, tehát a munkája az a hivatása.

És tényleg mi ezt imádjuk csinálni, nagyon szeretjük látni azt.

Én is mai napig aktív vagyok a csoportjainkban.

Most voltunk a számszarában garábon egy hangtálas rendezvényen így a a női csoportommal.

Ez is ilyen kikapcsolódás volt, de hát mennyire lehet kikapcsolódás, természetesen előjön a női kör a tűz mellett, mert mert azért [nevetés] azért csak történnek a dolgok így a csajokkal is, illetve velem is.

És igen, tehát meg kell találni azt a mergyét, hogy mi az, amikor tényleg így a hivatásodba beleállsz és azon vagy, hogy támogassad így a hozzádfordulókat, és mi az, amikor te is ott vagy, és piház.

É képzeljétek el hog it meg tudtam csinálni azt a tzáradtam elmegyek lefeküdni és oan jó volt ezt így megélni és gyönyörűen fogadták a lányok szépen tartották a teret és és zseniális volt. >> Olyan egyszerűnek hangzik ez, nem? hogy az ember elfárad és kimegy, de akkor annyi minden belénk kódolt vagy vagy hozott, vagy vagy vélt valós gondolat az, ami megakadályoz minket ebben, hogy kimaradunk valamiből, de a többiek, ott kell lennem, én szerveztem.

Olyan nehéz ez, hogy hogy megtalálni ezt a mezgét, amit te is mondtál.

Egyébként azt hiszem, hogy azt mi is aláírhatjuk, hogyha az ember szereti azt, amit csinál, mert mi is tulajdonképpen nem tudnánk ezt az egészet csinálni. hogy legyen szó színházról, szinkronról, podcastről, bármiről, ha nem szeretnénk, hogy pillanatok alatt felülkerekedik az emberen, és azt veszi észre, hogy sokkal több időt tölt a hobbijával, ami egyben a munkája is, mint amennyit adott esetben éppen jól esik a szervezetének, vagy ilyenek.

Szóval ezek borzasztó nehéz dolgok.

Te manapság, amikor tényleg az ember minden sarkon találkozhat a tudatossággal, a tudatos jelenléttel, a coachsal, coachingolással meg minden eféle kifejezéssel, hol és hogyan találtál rá úgy, hogy ilyen, hogy úgy mondjam, ilyen táptalajba ül ültetődjön el ennek a magnak a kezdete, és aztán csirázzon ki benned?

Szóval, hogy hogy hol datálódik ez nálad, hogy valami probléma volt, amit elkezdtél kutatni, vagy pedig egyszer csak úgy érezted, hogy valahogy te máshogy állsz ezekhez a dolgokhoz?

Esetleg nem volt hozott traumád, amit azért kétlek, mert szerintem az embereknek többnyire van.

Tehát, hogy ez hogy alakult a te életedben? >> Hát egy mély fájdalomból.

Tehát azt szoktuk mi is mondani, hogy amíg nem szorít a cipő, és nem nyomja kellően azt a bizonyos tyúkszemet, addig nem fog elkezdeni az ember szenvedni.

Tehát most itt a szenvedés alatt azt értem, hogy a legnehezebb kihívás az az, hogy saját magunkkal szembenézzük, hogy meglássuk azt, hogy hogy éltünk addig a bizonyos dátumig, mik voltak azok a hiedelmek hitrendszerek érzések gondolatok, amik amik minket vezettek így a mindennapokban.

Hát nekünk nagyon könnyű ezt datálni, mert hát egész pontosan így nyolcadik éve, nem tudom, számokban nem vagyok annyira jó.

Körülbelül nyolc éve volt az, hogy a Gerivel egy mélypontra került a házasságunk és >> mi előtte így önismerettel nem nagyon foglalkoztunk.

Jól, hallgattunk egy-két dolgot, meg mit tudom én, így elmentünk egy-két előadásra, hogyha volt úgy egy nagyobb név Szegeden, viszont úgy különösebben nem foglalkoztunk vele, tehát ilyen, hogy most pszichológushoz minek menjünk, tehát tök jól vagyunk.

És ott jött egy mélypont az életünkben, ahol hát igazából két út nyílt meg előttünk.

Az egyik az az, hogy jó, akkor itt vége és akkor elválunk, mert ez így nem mehet tovább, ahogy működünk.

A másik az pedig az volt, hogy akkor egy eléggé hát most nem tudom, mondjam azt, hogy küzdő szellemek vagyunk mindketten a Gerry is és én is.

És hát, hogy elválni az túl egyszerű. >> Aha. >> Viszont ezt az egészet így kisimítani, kivasalni, na az aztán kihívás.

Ugye mi arra jöttünk rá ott nyolc éve, hogy nem ketten vagyunk a kapcsolatunkban, hanem sokkal többen. >> Ühüm. >> Itt a sokkal több alatt értem azt, hogy ott voltak Gerinek a hűtlenségei, ott volt a család, a szülők, a az anyósom, apósom, ott voltak a testvérek, ott voltak a barátok, és semmi mást nem akartunk mi ketten, csak mindenkinek megfelelni, hogy mindenkinek jó legyen, mindenki véleményét meghallgatni. ahhoz alakítani azt, ahogy mi működünk.

És hát körülbelül így most ahogy felsoroltam, tehát körülbelül ilyen hat hét heted nyolcadik voltunk így a saját életünkben, és tehát ez ez ilyen ilyen hihetetlenül felőrölt és és nyomasztó érzelmi állapotot hozott létre a Gerben is, és bennem is, de ez ugye nem volt látványos.

Mi az, amit látott a külvilág? az, hogy van egy olimpikon birkózó sportoló, van neki egy szép párja, aki aki hihetetlen sikeres így a munka bármilyen területén, és amúgy jól élünk, jól vagyunk, és ez legtöbbször ugye az ilyen péntek szombati baráti összejöveteleknél volt, ahol ahol csúcsosodott, mert azon kaptuk magunkat, képzeljétek el, hogy elkezdtek így összesúgni a barátok, hogy csak nehogy külön csoportba kerüljenek, és így, hogy hát miért?

Tehát mi olyan szinten tudtuk egymást a Gervel hergelni, ha külön csoportban voltunk, idegesíteni, hogy hibázzon a másik.

Tehát ez a versengés, ez mérhetetlen módon ott volt így a Geri meg köztem. >> És hát utána hadd ne mondjam, hogy mi lett a vége, egy jó kis összeveszés, és utána nem szóltunk egymáshoz, ám kőkeményen egy-két napig.

Aztán amikor már nagyon megunta az egyik, akkor nyitott a másik felé, de volt éppen mi innen jövünk. >> Ühüm.

És ott volt egy olyan pont, amikor amikor így azt mondtuk, hogy jó, tehát ez nem mehet tovább, hogy vannak tabémák akár így a családon belül, hogy én miről beszélhetek, miről nem.

Egyáltalán a Gerinek elmondhatom-e, hogy mik azok a dolgok, amik engem nyomasztanak.

És ezek ezek kőkeményen így kibuktak, hál istennek, aminek most már nagyon hálás vagyok így utólag.

Viszont ez volt az, ami elindított minket azon az úton, hogy akkor párterápia, aztán egyéni terápia, aztán családállítás, kineziológia, minden is.

És hihetetlen hálásak vagyunk, mert minden egyes alkalom, amin részt vettünk, az egy lépcsőfok volt ahhoz, hogy mi most itt vagyunk.

De igazából az tök jó volt hallgatni, meg tök tökre jó, hogy ennyire őszintén beszélsz, nem csak a pozitívumokról, hanem a negatívumokról is, mert tényleg a mai social világban nagyon sokan csak a tökéletességet próbálják mutatni, és akkor ez alapból egy frusztrációt szül szerintem az emberben, hogy basszus, de az én életem nem ilyen, satöbbi, satöbbi.

Szóval ez már egy tök pozitívum.

A másik, ami eszembe jutott, hogy hogy ami tök fontos volt így hallgatva a ti utatok utatokat, az hogy ugyanúgy a férjed is partner volt ebben, nem? elég, de egy ponton túl muszáj, hogy mindkét fél alávesse magát ezeknek a dolgoknak nem? >> Hát mindenképp egy könnyebbítő tényező, hogyha hazamész, és tudja a másik, hogy mi az, ami amiről beszélsz, és és mi az, ami ami ehhez a folyamathoz hozzátartozik.

Ami még képzeljétek meglepő, hogy itt mondod, hogy jó, hogy a férjem csatlakozott, nem?

Tehát nálunk a férjem kezdte el hamarabb >> így ezt az egészet.

Tehát ugye párterápiára együtt mentünk értelemszerűen.

Viszont ezután, hogy ahogy elmentünk párterápiára, egyéni terápiára, ott észrevettük, hogy valami nem oké.

Tehát amikor valami konfliktus van, ugyanúgy visszacsússzunk, és ugyanazok a minták azok, amik felszínre jönnek, kibuknak, és újra elkezdjük őket működtetni.

És ott jött ugye a tudatosság be az életünkbe, ott a covid időszakában.

Akkor volt fél éves amúgy a kislányunk, és voltaképpen ott találkoztunk először avval, hogy mi történik akkor, hogyha a minták nincsenek megdolgozva és hogy azok mennyire befolyásolják a mindennapjainkat.

Addig, amíg erre oda tudunk figyelni, nincs akkora krízis, nem vagyunk annyira sarokba szorítva, addig tök oké, megkontrollálható, fegyelmezettszerű.

Ugye ezt így szoktuk mondani, hogy a fegyelmezettség az nem egyenlő azzal, hogy nincs is probléma, hanem az, hogy te megtanulsz fegyelmezetten viselkedni, az nem jelenti azt, hogy neked meg vannak dolgozva a hiedelmeid, hitrendszereid, illetve a traumáid. >> És hát amivel ugye mi találkoztunk, az pont az, hogy nézd meg a gyökérzetet, tedd rendbe, és onnantól kezdve fogsz te virágozni. >> Ühüm.

És hát mi ott ugrottunk kőkeményen, tehát itt megindultunk a hét-nyolc hónapos kislányunk mellett elvonulásokra és a többi.

És utána elkezdtük ugye ebbe mélyebben belemenni, elkezdtük megtanulni, aztán utána folyamatosan tanulunk azóta így mellé innen onnanamonnan, és annak az eredménye volt eképp, hogy hogy itt vagyunk.

De igen, tehát az, hogy mindig ugyanoda megyünk vissza, az már eléggé egy, én azt gondolom, hogy egy megunható állapot mindenki részéről, hogy ugyanazt a vitát hozom le, ugyanazt a sértődést hozom le, ugyanazt nem szólok hozzá, nem beszélek, vagy ignorálom állapotot hozom le.

És ami az érdeked, bocsánat, csak még egy dolog jutott eszembe, hogy ez sokszor nem is csak egy kapcsolaton belül ismétlődik, hanem tényleg az, hogy jó, szétmegyek ezzel a fiúval vagy lánnyal, aztán a következő kapcsolatban ugyanazok jönnek elő, aztán megint ugyanazok. >> Hát mert konformot ad az a fajta mintázat, ugye, amit az ember ismer valószínűleg könnyebben megtalálja a hozzávalót, és ugye újra és újra abba, amiből tanulni kell, azzal találkozunk.

Szerinted annak mi lehet az oka, hogy az elmúlt nem is években, most már talán évtizedekben kezdett ez ennyire felszínre bukni, hogy korábban az embereknek nem volt erre igényük, vagy nem volt ennyi tudatosságuk, nem volt lehetőségük, vegyük csak a történelmet akár a különböző világészések, háborúk satöbbi.

Tehát mással kellett foglalkozniuk, mint magukkal.

És most idézőjelbe véve könnyebb idők vannak, többet tudunk magunkkal törődni, vagy egyszerűen csak fejlődik az emberiség a pszichéje, vagy ilyesmi, hogy mi lehet az oka annak, hogy ezek manapság ennyire előtérbe kerültek, főleg itt a nyugati civilizációban, mert azért keleten egy kicsit talán máshogy fogják fel a dolgokat, más irányból közelítenek.

Ez egy picit nekem ilyen ambivalens abból a szempontból, hogy voltaképpen az, amit mi is ugye tanítunk így a hozzánkfordulóknak, hogy térj vissza így az alapokhoz, találd meg a belső harmóniát, az ugye pont a felgyorsult élettel, amikor te kilépsz az utcára és és 28 jármű halad el előtted egy perc alatt ik. viszont igen, tehát ez amit amit mondasz, hogy nem nem lehetett erre igényük úgymond az embereknek. [torokköszörülés] Mi mindig Maszló piramisából indulunk ki, ahol ugye ott vannak a legalsó szinten a a fiziológiai szükségletek.

Tehát hogyha megnézzük akkor akkor a déd nagymamáink, akik a háborús nemzet, ők ezeket rakták össze.

Tehát hogy ő hogy tud túlélni egy háborúba, milyen az, amikor napok igéhez áll, milyen az?

Nekem például a mai napig a nagymamámnak van egy szobája, ami tele van >>…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „„Elválni túl egyszerű lett volna" – Kiss-P. Nóri | Hangsúly Podcast | S03E10”

Miről szól ez az epizód: „„Elválni túl egyszerű lett volna" – Kiss-P. Nóri | Hangsúly Podcast | S03E10”?

Kiss-P. Nóri, mindfulness- és önismereti tréner, elvonulásvezető vendégeskedett a Hangsúly podcastban. Férjével közösen tanítják az embereket az önmagukhoz való visszatalálásra. Nóri őszintén beszélt egy nyolc évvel ezelőtti házassági válságról, amelyből hivatás lett. A… Az epizód a Hangsúly című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 08. 06..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „„Elválni túl egyszerű lett volna" – Kiss-P. Nóri | Hangsúly Podcast | S03E10”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Kiss-P. Nóri, Czető Roland, Czető Ádám.

Milyen témákat érint ez az epizód: „„Elválni túl egyszerű lett volna" – Kiss-P. Nóri | Hangsúly Podcast | S03E10”?

Fő témái: mindfulness, önismeret, házasság, válságkezelés.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „„Elválni túl egyszerű lett volna" – Kiss-P. Nóri | Hangsúly Podcast | S03E10”?

Megjelenés: 2026. 08. 06.. Hossz: 1 óra 20 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/hangsuly/elvalni-tul-egyszeru-lett-volna-kiss-p-nori-hangsuly-podcast-s03e10-6223e028

Több epizód a Hangsúly-ből