Hibrid Lifehackerek

Milanovich Domi: „LMBTQ emberként olyan, mintha állandóan egy két lábon járó érzékenyítő eszköz lennél.”

· PT57M17S

Összefoglaló

A Hibrid Lifehackerek legújabb adásában Milanovich Domi, a WMN újságírója, pszichológusa és aktivista mesél kiégéséről, a figyelmeztető jelek felismeréséről és a kisebbségi stresszről. Domi pszichológusként, tanárként, emberi jogi aktivistaként (főként LMBTQ témában) és…

Röviden

Műsor
Hibrid Lifehackerek
Megjelenés
2024. 03. 17.
Hossz
57 perc
Szereplők, említett nevek
Milanovich Domi
Témák
kiégés, kisebbségi stressz, pszichológia, lmbtq
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[Taps] [Zene] kösz sziasztok hiybrid lifeehackerek üdvözlünk mindenkit itt vagyunk a negyedik részben amit most élőben online is élvezhettek és videófelvétellel is készültünk nektek a mai adással és itt van velünk szemben a vlmen újságírója és pszichológusa és sportpszichológusa is ilyen sok kalappal érkezett hozzánk milanovic domi de az első kérdés hogy kicsit mesélj magadról szia domi sziasztok nagyon köszi a meghívást örülök hogy itt lehetek hát mit is meséljek magamról pszichológusként végeztem az lt-n ennek most már azért hát van egy 15 éve talán utána tanárként dolgoztam aztán aktivizmussal foglalkoztam emberi jogi területen főleg lnbtq témában a budapest pride-enak voltam az egyik sajtószóvivője aztán a magyar lmbt szövetségnél vittem egy egy éves emberi jogi kampányt és aztán később a tasznál a társaság a szabadságjogokért civil szervezetnél dolgoztam fogyatékosságügyi területen az adott egy ilyen más rálátást és akkor utána kezdtem el újságírással foglalkozni a díványnál voltam három évet és most már két és fél éve erősítem a vmn csapatát főszerkesztőhelyettes vagyok és ott dolgozom főállásban úgyhogy igazából ez a sokféle tevékenységem most valahogy így a az vagy hát relatíve sokféle az újságírásban tök jól összeért úgyhogy ez az amit mostanában használok nagyon jó hogy ennyi kalapod van mert ugye a hybrid life hackerek igazából erről szól újhullámos polihistorokat hívunk bebeszélgetni és abszolút illik rád ez a kép és hogyan is kerültél ide hozzánk vagy szóba egyébként hogy olvastunk egy cikket a kiégésről tőled a vmn-en hm úgyhogy alapvetően így csöppentél ide az a kérdés hogy voltál-e már kiégve mert erre nem találtunk választ ó igen én az a szerző vagyok a vmnen aki viszonylag kevesebbet ír magáról többször írok kvázi szakmai cikkeket vagy tudományos újságírást folytatok de igen voltam én is már kiégve egészen súlyosan is szerintem egyébként ez egy olyan dolog hogyha egyszer megtörténik az emberrel akkor onnantól kezdve mindig figyelni kell rá nyilván más különben is de de hogy de hogy aztán megtanod azokat a jeleket amik ilyen vészharangok és akkor én például tudom hogy oda kell figyelnem magamra vagy vissza kell vennem de ez a kiégés egyébként a az emberi jogi aktivizmussal töltött időm végén következett be ott egy ilyen nagyon durva túlvállalásban voltam de azért nagyon vitt a lelkesedés igazából akkor még tanárként dolgoztam nappali tagozatos oks képzéseken tanított pszichológiát 19-21 éves diákoknak de ez heti 26sz 45 perc tehát elég sok órám volt és mellette vittem ezt az egy éves emberiogi kampányt aminek egyébként a része volt az is hogy hogy 10 vidéki helyszínen meg a fővárosban különböző nyári fesztiválokon egy láthatóan lmbtq sátorral megjelentünk városoknak a főterém ami hát nyilván lmbtq szempontból egy nagyon fontos dolog hogy a hogy közterületen ott vagy a nyilvános szférában látható módon ott vagy és közben ez egy nagyon izgalmas folyamat volt nagyon sok aktivistát tudtunk behívni ebbe a ebbe az egész kezdeményezésbe de azért utána eléggé elfáradtam úgyhogy az én tevékenységeimben vagy legalábbis az életemnek ebben a részében azért a kisebbségi stressz is benne volt meg hát a mai napig benne van szóval ez lmbtq emberként azért ez egy mindennapi tapasztalat illen meer ennek a egyik professzora a pszichológiában és gyakorlatilag ő mondja azt hogy a stressz azért nem egyenlően oszlik meg a társadalom tagjai között hanem hanem azok akiknek kisebbségi csoporthovatartozásai vannak azért az hogy egy alapvetően ellenséges vagy vagy sokszor ellenséges világban kénytelenek élni az komoly megterhelést tud rájuk rónni és volt-e feloldása a történetnek úgy értem hogy megtörtént a kiégés és utána egy fél év szünet vagy elvonultál valami távoli ázsiai országba majdnem egyébként ez olyan érdekes hogy meg hát szokták is pszichológiai elméletekben is mondani meg meg persze a hétköznapi tapasztalata is sok embernek mutatja ezt hogy hogy a krízisekből nagyon sokszor azért kinő valami más ugye maga a görög szó is egyszerre veszélyt és esélyt és ez hát nagyon így van hogy én is gyakorlatilag akkor fordultam az újságírás felé amikor amikor ez a eléggé padlót fogó kiégés benne volt a az életemben akkor kiléptem a tanításból lezárult ez az emberi jogi kampány ezt szerettem volna végigvinni és hát akkor így gyakorlatilag mindenhol felmondtam de nem volt még új állásom és tudjátok ez is olyan érdekes hogy hogy nem tudom a a szüleitekkel mi a tapasztalatotok de hogy szerintem abban a generációban még különösen erő teljesen megvan ez hogy úgy felmondani hogy nincs új állásod hát úgy nem lehet felmondani mire mondasz fel mi lesz veled de hát akkor szerencsére olyan helyzetben voltam hogy meg tudtam tenni anyagilag is hogy hogy egy két-három hónapot erre rászánok akkor pont nyár volt nem tűnt fel kvázi hogy munkanélküli vagyok ebből az ból nem volt annyira stresszes de hát tényleg ott volt pár hét hogy hogy három ilyen alapszabályom volt hogy minden nap zuhanyozzak le minden nap nézzem meg az emailjeimet és minden nap lépjek ki az ajtón és h a kávé hol a kávé ebből a sor k az féluton az olvasás és a zuhanyzás között igen úgyhogy és akkor ott lett egy ilyen szünet és akkor egy egébként nem mondtam teljesen jól mert akkor még a taszhoz mentem el ott volt egy két év ott még területet váltottam és akkor és akkor végülis utána jött az újságírás zseniális ez a feloldás egyébként tehát hogy megsemmisíted a hétköznapokat és belemész egy ilyen ilyen semmis állapotba vagy hogy így újraérrtelmezed saját magad nem tehát hogy hogy az ami eddig alap volt hogy bemész reggel dolgozni hoztál egy olyan döntést hogy akkor mindent lenulláztál és hogy ez olyan szép hogy ez egy b ez egy brutális adag bátorság egyébként igen meg az is lehet hogy hogy ezek nem megspórolható körök abból a szempontból hogy én emlékszem hogy tanítani is úgy kezdtem amit egyébként nagyon élveztem meg nagyon szerettem de amikor a az egyetemen végzős voltam én eléggé tartottam ettől az álláskeresés témától és még nem vettem készhez a diplomámat de akkor kaptam már egy ajánlatot egy is ettől az iskolától hogy menjek oda tanítani és én olyan büszke volt arra hogy engem máris keresnek hogy nekem lesz hova menni tudjátok hogy én rögtön rögtön elfogadtam igen de ha így azon gondolkodni hogy akkor hosszútávon meg mi mást is csinálhatnék valahogy valahogy ott nem volt meg bennem az az erő hogy ezt így annyira meg meggyúrjam egyébként örülök neki részben hogy így történt mertogy nagyon sok tapasztalatot szereztem a tanításban olyat amit mind a mai napig használok az újságíráshoz is nekem az egy óriási muníció főleg hogy hogy hogyan fogalmazzak hogyan lehet közérthetőbben átadni gondolatokat ott a diákjaim pillanatok alatt mondták hogy tanárnő ne beszéljen már így mert izé mondja mál normálisan tehát hogy ott nagyon kaptam az ívet ilyen szempontból úgyhogy ők ők tök sokat tanultam tőlük nekem egy olyan kérdésem van hogy ugye mesélt erről a masszív kiégésről hogy egyébként az életed melyik területe okozta ezt hogy az aktivizmus mert annyira belepakoltad magad feltételezem ahogy így elsőként találkozunk hogy hogy belepakolod magad egyébként a munkádba is hogy az aktivizmus miatt volt a tanári léted miatt volt vagy ez így együtt összességében okozta a kiégést hogy erre van-e válaszod vagy megrágtad-e ennyire boncolgattad-e ezt a kiégés dolgot hogy megtörtént és puff meg kell oldani hát úgy kumulálódott azért a dolog tehát úgy egymásra is hatott ö részben azért közze lehetett hozzá valahogy a szereplésnek is hogy hát nyilván az iskolai szituációban is azért bemenni megtartani egy előadást az valahol egy ilyen minizereplés is persze vagy a médiában jelen lenni lmbtq emberként ugye az egy nehéz dolog hogy hogy néha kicsit mintha ilyen két lábon járó érzékenyítő eszköz lennél vagy legalábbis van egy ilyen nyomás hogy újra meg újra mondd el ezeket a ezeket az élményeket vagy az előbújás történetedet vagy ami egyébként egy oké igény a másik fél részéről csak hogy ez tud egy idő után mondjuk mondjuk fárasztó lenni és egyébként csak az még közben eszembe jutott vagy most elgondolkodtam rajta hogy hogy így a munkahelyváltás meg kiégés kapcsán szerintem tök fontos val hogy erről a a társadalmi kontextusról is beszélni ami körülvesz minket tehát például az hogy én meg tehettem azt hogy három hónapig nem dolgozom az egy csomó embernek nem nem kivitelezhető lehetőség tehát hogy az azért valahol az egy ilyen középosztálybeli kérdés szerintem hogy mennyire tudsz mozgékony lenni egyáltalán a munkaerőpiacon mekkora kockázatot tudsz vállalni nyilván egy más élethelyzetben lehet hogy sőt hát biztos hogy nehezebben hozom meg ezt a döntést hogyha másokról kell anyagilag gondoskodnom hogyha hónapról hónapra élek tehát szerintem ezt mindig fontos mellétenni amikor amikor ilyen témákról beszélgetünk egy olyan kérdés merült fel hogy azért ha kiégtél detektáltad meghoztad a kis szabályokat hogy kértél- ezzel szemen külső segítséget akár coachs pszichológus akár egy egy workshopra elmentél hogy hogy bármi ami ami nem a saját szabályid és kereteid és rendszeredben működött hanem azt mondtad hogy most akkor ott kell egy külső nézőpont er igen ez elég természetesen is jött mert a budapest pride csoportnak a a szupvízora a s péter ő hozzá akkor jártam egyébként így a csapattal együtt meg ismertük egymást évek óta és emlékszem egyébként egyszer egy ilyen pont egy hát ez szerintem megosztható mert csak a rólam fog szólni hogy egy ilyen csoportos alkalmon voltunk és még kábé semmi nem történt csak c a péter így rámnézett én már ilyen nagyon kimerülten ültem ott és rámnézett és valami ilyesmit mondott hogy soha nem láttam még ilyen szomorúnak a szemeidet de csak ennyit és én mint háá tudjátok így elkezdtek folyni a könnyeim valami így annyira elindult bennem és akkor ott meg is beszéltük hogy jó hát akkor párszor el eljövök hozzá de mivel volt egy bejáratott kapcsolatunk azért ez ez nem nyúlt hosszúra ez a ez a folyamat mert utána tényleg így kvázi tudtam hogy mi történik csak kellett idő hogy picit így újraépüljek de te mint pszichológus egyébként kezdtél öndiagnosztizálni lehet ilyet vagy vagy tud ilyet egy pszichológus saját magával kapcsolatban elindulni ezen az úton hogy hogy meg tudod saját magad pszichologizálni vagy bárhogy nem tudom hogy megtudom-e folyton teszem nyilván ja persze nem persze egy csomó ö dologban nem lehet viszont szerintem az az a pszichológussal való munkának kliensként is egy nagyon fontos része hogy a pszichoedukáció megtörténjen tehát azért egy pszichológus akkor dolgozik jól hogyha hogyha nem tudom minél több tudást át tud adni a kliensének tehát az hogy valaki észre tudja venni a kiégésnek minél előbb felismerje a korai jeleit és onnan mindig akkor ügyesen visszatáncoljon én ez a az amire ma is törekszem az életemben vagy például azt tudom hogy hát ez egy másik egzisztenciális pszichológiai irány ott ugye azt mondják hogy az embernek négy alapszorongása van minden embernek a haláltól való félelem az elszigeteltségtől az izolációtól a szabadságtól érdekes módon meg a jelentésnélküliségtől hogy dolgoknak nincs értelme de mivel ez a négy fő szorongás forrás van ezek össze is függnek egymással tehát én például most már tudom magamról hogy amikor bennem megjelenik az az érzés hogy hú van-e értelme a munkámnak nem jelenik meg sokszor szerencsére de megjelenik hát mindannyiunkkal megban megjelenik akkor néha én már tudom hogy hm lehet hogy csak nem figyeltem eléggé az emberi kapcsolataimra mert mondjuk annyit dolgoztam hogy hogy hogy a barátaimat mellőztem vagy nem mentem el társaságba vagy nem tudom és amint azt így pótolom érdekes módon a másik része is enyhülni kezd a dolognak tehát ezek azért így össze vannak huzalozva hogy hogy az értelem érzet az mitől jön meg és sokszor a részvételtől jön meg meg a kapcsolódástól jön meg nekem ez a két válaszom van erre tulajdonképpen én minden nap gondolkozom ezen mi az életértelme vagy mi az életem értelme úgyhogy abszolút tudok kapcsolóni egy kicsit még ha visszatérünk a történetedhez amikor ugye befejezted az iskolát téged egyből megkerestek hogy tanárként akkor elhelyezkedsz hogy így megélted-e esetleg utána a későbbiek során a kapunyitási pánikot vagy vagy így az elején egy ilyen nagyon szuperül indult minden és ahogy ismerve teljes erőbedobással belevetetted magad és ezen így így átugrottunk az élet során hát nem tu nem emlékszem egy ilyen jól körülhatárolt szakaszra de lehet hogy azért is mert hogy én pont kicsit megkerültem ezt a kapunyitási pánikot lehet hogy annyira tartottam tőle hogy hogy így egy picit úgy úgy elmentem a a dolog mellett azzal hogy rögtön elfogadtam ezt a ezt a lehetőséget illetve nálam ilyen hát úgy hogy mondjam érdekesen alakultak a dolgok arról is vagy hát az sem titok hogy hogy nálam azért maga az egész pszichológia is nem volt egy ilyen nagyon kiforrott pályaválasztás kicsit adhok módon alakult hogy én ott kötöttem ki érdekelt de nem volt egy ilyen nagyon 18 évesen egy ilyen erős hivatás tudatom ami hát szerintem szintén érthető de ott maradtam a nagyon jó közeg miatt a tényleg eszméletlen izgalmas elméletek miatt meg tudásanyag miatt ami ennek a területnek a sajátja de talán itt az adás előtt beszélgettünk róla hogy a hogy a kliensekkel való munka is talán azért nem jött el annyira az életemben merthogy inkább ilyen irodalmi irányból vagy vagy ilyen tudom tudományos kutatói érdeklődésből indultam neki jobban ennek a ennek a pályának és aztán és aztán tényleg olyan ez hogy így csipegetsz mindenhonnan és igyekszel olyan tevékenységeket találni amiben így tö jól tudod minden területet korábbi területet használni akkor most egyébként az újságírásban azt érzed hogy megérkeztem tehát hogy összeért az a sok minden amit eddig csináltál csak azért kérdezem mert nálam is ez volt hogy így de én nemzetközi tanulmányok szakon tanultam az is ilyen adhok jött id vettek föl annyira nem érdekelt oké majd én leszek magyarország következő miniszterelnök nője vagy az első ugye akkor szóval hogy hogy én egy időben azt éreztem hogy most…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • WMN

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Milanovich Domi: „LMBTQ emberként olyan, mintha állandóan egy két lábon járó érzékenyítő eszköz lennél.””

Miről szól ez az epizód: „Milanovich Domi: „LMBTQ emberként olyan, mintha állandóan egy két lábon járó érzékenyítő eszköz lennél.””?

A Hibrid Lifehackerek legújabb adásában Milanovich Domi, a WMN újságírója, pszichológusa és aktivista mesél kiégéséről, a figyelmeztető jelek felismeréséről és a kisebbségi stresszről. Domi pszichológusként, tanárként, emberi jogi aktivistaként (főként LMBTQ témában) és… Az epizód a Hibrid Lifehackerek című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2024. 03. 17..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Milanovich Domi: „LMBTQ emberként olyan, mintha állandóan egy két lábon járó érzékenyítő eszköz lennél.””?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Milanovich Domi.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Milanovich Domi: „LMBTQ emberként olyan, mintha állandóan egy két lábon járó érzékenyítő eszköz lennél.””?

Fő témái: kiégés, kisebbségi stressz, pszichológia, lmbtq.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Milanovich Domi: „LMBTQ emberként olyan, mintha állandóan egy két lábon járó érzékenyítő eszköz lennél.””?

Megjelenés: 2024. 03. 17.. Hossz: 57 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/hibrid-lifehackerek/milanovich-domi-lmbtq-emberkent-olyan-mintha-allandoan-egy-ket-labon-jaro-erzeke

Több epizód a Hibrid Lifehackerek-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból