Könyves Magazin

A Z generáció nem lakásra gyűjt, hanem terápiára? – Puskás Ágota // TBR II./3.

· PT52M56S

Összefoglaló

Puskás Ágota író a Könyves Magazin TBR podcastjének vendége, ahol az Y- és Z-generációt érintő mentális egészségügyi kérdésekről, a szorongásról, a testképről és az önelfogadásról beszélgetnek. Ágota megosztja tapasztalatait írói identitásáról, karrierjének alakulásáról…

Röviden

Műsor
Könyves Magazin
Megjelenés
2026. 04. 16.
Hossz
53 perc
Szereplők, említett nevek
Puskás Ágota, Bognár Edmond, Bakó Sára
Témák
z-generáció, mentális egészség, szorongás, testkép, önelfogadás, írói identitás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

És az, amikor utána felhívtam anyukámat, és az, hogy ne várjak 60 éves koromig, amég szépnek látom magam, azért az ebben mennyi minden van, hogy hogy amúgy tulajdonképpen hány nő van, hány nő él köztük édesanyám, és akik éveket élnek le úgy, hogy hogy egyszerűen nem tudják szépnek látni magukat.

És ez tényleg nem attól nem attól függ, hogy hány kiló vagy, hány éves vagy, milyen ruha van rajtad.

Abszolút tényleg belső érzet. >> Bármilyen könyv szóba jöhet, a lényeg, hogy olvas.

Pakó Sára vagyok, ez pedig a Könyves magazin és a Bookline közös podcastje, a Tubí Red.

Sok szeretettel köszöntök mindenkit.

Ez itt a Könyves magazin és a Bookline közös podcastje, a TBR.

És a mai vendégem Puskás Ágota író, akinek eddig két könyve jelent meg.

Az első ahogy bírót 2024-ben ez magánkiadásban jelent meg és igazából terápiás írás jelleggel kezdtek el kezdett el születni ez a szöveg.

Aztán a második könyve A jól nézel ki fogytál.

Ez már a Libertin kiadónál jelent meg 2025-ben.

És azért mutatom a borítót, mert a borítót is Ágota tervezte.

Dolgozott grafikusként, most pedig UIUX designer, ugye jól mondom, ami azt jelenti, hogy appokat tervezel.

És szeretném még hozzátenni azt is, hogy jelöltek téged idén a Women of the Year gálán, a glamour glamur gáláján az év írónője díjra.

Ezt gratulálunk és benne voltál a Forbesnak a 30 alatti 30 sikeres magyar listájában is, úgyhogy ez egy nagyon szép pálya.

És arról szeretnélek először kérdezni így mindenek előtt, hogy pont a napokban láttam az Insta sztoridban, hogy beszéltél arról, hogy ha korábban megkérdeztek téged, hogy mivel foglalkozol, akkor még ugye a rendes szakmádat szoktad egy ideig mondani, és hogy most már azért néha mondod azt, hogy író vagy.

Hogy hogy állsz most ezzel az írósággal meg ezzel az identitással? >> Nagyon jó kérdés.

Hát amúgy nagyon nagyon jó tapasztalat volt, amikor ugye meséltem is ugye ebbe a bizonyos Instagram sztoryból, hogy megkérdezték, hogy mivel foglalkozom és elsőnek azt válaszoltam, hogy író vagyok, mert nyilván nekem ez egy ilyen kis hobbinak indult, meg egy ilyen hát nézzük meg, hogy mi lesz belőle, meg hogy egyáltalán élvez élvezni fogom-e az írásnak a folyamatát és nagyon nagyon nagyon élvezem azt, hogy egyre több százalékát kiteszi az életemnek az írás és nagyon furcsa, főleg most, hogy ugye ott voltam a Glamurgálán és ilyen elképesztő nagy nevek mellett ülhettem, mint Liner Laura, meg Szabó Anna, meg Vasvirág, és így ahogy így felolvasták a neveket, hogy kit miért jelöltek, így így ott ültem, hogy így úristen, én én így mit csinálok itt, és tényleg nagyon néha így meg kell állnom így nap mint nap, hogy így realizáljam, hogy ez amúgy így történik, és hogy ez mennyire Ö mennyire király dolog.

Szóval egy kicsit még ilyen lehetetlen, meg hogy ilyen hihetetlen kategória, de mégis mégis nagyon nagyon jó érzés.

Nekem Bognár Edmond ajánlott téged a figyelmembe, aki egyébként ennek a podcastnek a csoportos adásának az állandó vendége.

És hát mielőtt még belemennénk a könyvei tartalmába, először is szeretném elmondani, hogy én Edmondnak nagyon hálás vagyok ezért a javaslatért.

Én most egyszer olvastam mindkét könyvedet, és nagyon mélyem mind a kettő nekem. igyekszem, hogy azért ez ne menjen át ilyen terápiás alkalomba ez a beszélgetés, de sokat gondolkozom azon, főleg így ennek a podcastnek a kapcsán, hogy mi is az irodalomnak a funkciója, vagy hogy miért olvasunk.

És én például nagyon szeretem a nagyon szeretem a történeteket, nagyon szeretem, hogyha a társadalomról kapok képet, ha a történelemről.

Viszont régen olvastam ilyen könyvet, ami a mentális egészségemre hatott ennyire és és szerintem a ennek a két könyvnek ez a legnagyobb értéke.

És hát ugye ez abból is fakadt, hogy nyilván neked is az írással egy ilyesmi kapcsolatod volt az elején.

Viszont így az jutről eszembe, hogy milyen érzés az neked, hogy amikor a könyveidről beszélgetned kell, mint például most is, hogy azért eléggé személyes hangvételűek ezek a beszélgetések, hogy hogy vagy ezzel, hogy amikor kiülsz, akkor mindig egy kicsit saját magadból is kiteszel egy darabot a színpadra? >> Abszolút nagyon nehéz.

Szerintem valamilyen szinten ez az egyik legnehezebb így az írói létemnek vagy karrieremnek, hogy kiálljak és mondjuk akár emberek előtt beszéljek, vagy így indirekt módon, akár ilyen podcast felvételeken, vagy bármilyen felvételeken.

Ö nyilván az olvasók nagyon sokszor összekötik azt, hogy amit én mondjuk leírok egy könyvbe, meg így általánosságban, amit az író leír egy könybe, az egy az egyben.

Tehát sokszor gondolják azt, hogy az egy az egyben úgy történik.

Meg én is kaptam azért olyan üzeneteket, hogy ami a kör könyvben történt, az tényleg úgy történt.

És hogy egy kicsit így azt éreztem mindig, hogy nekem így magyarázkodnom kell, hogy nem nem feltétlenül, de közben meg teljesen jogos, hogy valamilyen szinten így is értelmezik az olvasók.

Ö nyilván nagyon nagyon nehéz meg nehéz az, hogy hogy amúgy nekem ez egy nagyon intim dolog, hogy én otthon ülök a négy fal között és akkor csendben egyedül írok és teljesen más az énem, mint mint amikor mondjuk itt ülök.

És nehéz, nehéz mondjuk akár nekem például én azért nem is szeretek felolvasni a könyvemből, merthogy amit én írtam, az egy teljesen más énem volt.

Most ez lehet egy kicsit furán hangzik, de hogy ilyen egészséges módon. >> És hogy egy kicsit ilyen furcsa, hogy hol húzom meg a határt így a a saját privát életem, meg nyilván így a művészi életem között. >> Igen, értem. teljesen.

A másik dolog viszont az, hogy nekem az első dolog, ami eszembe jutott a könyveidről, az az, hogy hogy mennyire tükröt tart.

Szóval, hogy amellett, hogy szól nagyon rólad, amellett egy picit szól szerintem mindannyiunkról, főleg így a héves korosztály szerintem nagyon tud belemenni.

Hogyha belemegyünk az első könyvbe, a Hogy Bírott címűbe, ott ugye Rozinak hívják az elbeszélőnket, és az ő igazából ilyen gondolat folyamába nyerünk betekintést, amiben van rengeteg szorongás, van egy elég terhelt családi múlt, van egy toxikus párkapcsolat, amiből nagyon nehezen szabadul, vannak barátságok, munkahely.

Szóval jutott eszembe, hogy igazából a héves generációról ez egy ilyen látlelet, hogy hogy milyen az, amikor bekerülünk a munkahelyünkre, amikor szorongunk az anyagi biztonság miatt, meg amikor hiába vagyunk szarul, azért minden reggel ugyanúgy föl kell kelni és és csinálni kell a napunkat.

Szóval amikor én ezt így olvastam, akkor tényleg azt azt éreztem, hogy ez sokunknak tükör lehet és arról is kérdeznélek egyébként, hogy kaptál ilyen reakciókat.

Gondolom sokat, hogy azért ez rólam szól, és hogy ott vagyok benne.

Nagyon sok olyan visszajelzést, reakciót kaptam, hogy nagyon tudtak azonosulni.

Nyilván ez nekem valamilyen szinten jó érzés, de közben meg tudom, hogy nagyon sok olyan rossz dologgal tudtak azonosulni, ami ugye a könyvben volt.

Én azt gondolom, hogy nyilván minden karakteremben fő szereplőben ott vagyok én így hát elég nagy százalékban, de hogy például RZI is, bárki lehet, szóval nemtől függetlenül.

Meg amúgy amit még hallottam, hogy korosztálytól függetlenül.

Én nagyon sokszor hallom, hogy ugye ez a Z generációnak meg a 20-as korosztálynak ez a problémája, akár ez a szorongás, anyagi szorongás, de hogy ez minden korosztályra igaz, csak a Z generáció beszél róla, és ezért gondolják azt, hogy ez egy ilyen generációs dolog, pedig pedig tényleg mindenkit érint.

Pont voltam hát egy éve voltam egy könyvklubban, ahol az átlagletkor ilyen 70 volt, >> és nagyon nagyon furcsa volt, hogy így ilyen nagyon idős emberek kerültem ott, és ott voltam, hogy úristen, mondom, itt miről fogunk akkor beszélni, mert azért tényleg azért elég sok trágár kifejezés is van a például a hogy bírodban azért vannak benne ilyen tipikus Z generációs kifejezések és annyira nyitottak voltak, Amúgy ott az idősebbek, hogy hogy mondták, hogy például ez a könyv nekik egy ilyen egy híd a az ő generációjuk és az generáció között, hogy így megértsék jobban, hogy most miben vannak az emberek. >> Igen, ezt később akartam behozni, de a másik regényedben van az a mondat, amit ki is írtam az Insta sztorimban, hogy hogy tényleg az van a hogy ilyen ez az égációs felnőtt élet, hogy nem a lakásra gyűjtünk, hanem a terápiára.

És itt az lett volna a kérdésem, hogy szerinted szarabbul van ez a generáció, vagy csak tényleg szívesen, vagy csak meg hajlandóak vagyunk megoldani a problémáinkat, vagy hogy van ez? >> Szerintem mi vagyunk azok a mi vagyunk az a generáció, akik így foglalkoznak ezzel.

Szóval, hogy nyilván már így a a milleniel én >> én ugye pont így a határán vagyok, tehát hogy még a Z generáció elején vagyok. >> 97-es vagyok. 2001-es vagyok.

És és és hogy ugye pont ez az, hogy én az E generációhoz túl millenniának érzem magam, a millenniához meg túl Jenszynek, és és így egy kicsit a testvéreim ugye a Millenniel korosztályba tartoznak, és velük tök sokat beszéltem, beszélgettem ezekről, hogy ők azért már ők is elkezdtek ezekkel a dolgokkal foglalkozni, de nem nem ennyire aktívan, vagy nem ennyire hangosan.

És szerintem így az generáció az, aki így hangot ad ennek, vagy vagy így hangosan, tehát kihangosítja ezeket a dolgokat, és ezért tűnik az, hogy ez tényleg a mi problémánk. >> Igen.

Meg azért van egy olyan vetülete is szerintem például, ahogy bírodnak, hogy én én azt látom így a barátaimon is, hogy azért a 20-as években van ez a amikor elköltözöl otthonról.

Oké, egyedemot még nem biztos.

Hát nekem például úgy volt, hogy amikor elkezdesz dolgozni és tényleg beüt a felnőtt, akkor akkor jön valami ilyen világméretűnek tűnő tűnő krízis. hez egy rossz párkapcsolat, lehet egy munka, hogy nem találsz munkát, lehet egy általános depresszió, vagy nem tudom, de hogy nagyon sok barátom, meg nagyon sok ismerősöm küzd ezzel, de valahogy mintha ez egy ilyen ugródeszka is lenne ahhoz, hogy utána ezt megfejlőd, hogy te látod ezt a tendenciát, vagy csak az én baráti körömben?

Meg meg azt azt látom, hogy most már egyre kevésbé invalidáljuk, vagy így bagatelizáljuk a saját problémánkat.

Tehát, hogy amikor van valami az életemben, és a az adott esetben mondjuk másnak nem egy nagy probléma, attól én még ezt rosszul érem meg, meg szarul érem meg.

És értem, hogy lehet mondani, és mindig van rosszabb szokták mondani, ez a de Afrikában éheznek, de attól az én problémám még nem fog megoldódni, és attól én még ugyanúgy rosszul érzem magam.

Én nekem nagyon sokszor eszembe jutt, hogy amikor érettségiztem, most már nyilván most visszagondolok, hát azért csináltam már nehezebb dolgokat, mint az érettségi, de hogy ott abban a pillanatban én azt éltem meg a legnagyobb krízisnek, hogy úristen, most itt az életem múlik rajta, és akkor tényleg azt éltem meg, és hogy ez egy teljesen normális dolog, és szerintem így is tudunk tovább lendülni ezeken a dolgokon hatékonyan, hogyha nem nem hagyjuk, hogy így jaj, hát ez egy semmiség.

Tehát, hogy nem bagatelizáljuk el. >> Igen.

Meg szerintem az is tök jól látszik például ebben a könyvben, hogy azért a szorongás az mindig egy olyan spirál, amiben hát nem tudod logikusan átgondolni azt, hogy ez most nem akkora probléma.

Tehát tényleg mindig így így egyszerűen behúz, hogy felébredsz azzal a problémával, hogy mondjuk nincs kedved bemenni dolgozni, de akkor rájön az anyagi biztonság, de jó párkapcsolatban vagyok-e?

Ha nem vagyok párkapcsolatban, akkor mi lesz, ha egyedül maradok?

És akkor így húzd be a csőbe, és nagyon nehéz belőle kijönni.

Neked van most már erre valami hát nem azt mondom, hogy tuti módszered, de hogy hogyan küzdesz ez ellen a mindennapjaidban?

Hát én mindig szoktam emelni a terápiát, meg azért a könyveimen is azért ezt eléggé nyomatékosítom, hogy persze vannak olyan hobbik bármilyen ö nem tudom, eszközök, amik terápiás jelleggel bírhatnak, de hogy maga az, ami gyökeres változást tud hozni az életünkbe, vagy segíteni tud, az abszolút a terápia.

Szóval én én jártam, meg járok is terápiára, és nagyon nagyon nagyon sokat segít.

Nyilván az írás az nekem tényleg abszolút nagyon sokat segít meg a a mozgás amúgy, és nem azért, hogy jól nézek ki, vagy hogy néz ki a testem, vagy bármi ilyesmi.

Még még nem is feltétlenül a testi egészségem miatt, vagy a fizikumom miatt, hanem tényleg tényleg amiatt, hogy így egy kicsit jobban átlássam a dolgokat, vagy hogy így én azért szoktam érni például futni, hogy egy kicsit így kifussam ezeket a gondolatokat, mert mindig elképzelem, hogy vannak ezek a gondolatok meg ezek az érzelmek, és így össze vannak így gabajodva bennem.

És ahogy elkezdek futni, ugye nem tudok futás közben max zenét tudok hallgatni, de nem tudok mást csinálni, csak így futok, és azt képzelem el, hogy így a futás végére ezek így egy kicsit így ott lesznek még, meg ott vannak, meg nem oldódnak meg, de hogy egy kicsit így kisimulnak, vagy így nem nem lesznek már annyira összegubancolódva. >> Igen, fogunk itt még erről részletesebben is a másik könyvnél beszélni, de nagyon tudok menni a a futás szeretetével, főleg.

Tehát nekem például ugye a másik könyvben ott van egy ilyen testképzavarproéma és az ezzel való állandó küzdelem és amikor az én életemben ez volt márhogy nyilván az én életemben is volt akkor akkor nekem például a futásnak meg a mozgásnak a a megszeretése hozta ezt el és nem és nem tök érdekes, hogy nem nem úgy mentem el, hogy ilyen önsanyargatás jelleggel, hanem pont covid volt.

És akkor az volt, hogy így ráértem, meg vágytam, mindenki ment a természetbe, és akkor kezdtem el futni, és olyan erőt adott, meg olyan endorfin felszabadulás volt az, hogyha hogyha kimész, és tényleg meg tudod ajándékozni a testedet azzal, hogy hogy hogy mozogsz, hogy hogy abszolút ki tudott ezekből a mentális problémákból húzni.

És most is az van, hogyha érzem, hogy mondjuk egy, nem tudom, egy huzamosabb ideig nem megyek el egy ilyen jó leizzasztó futásra vagy edzésre, akkor sokkal rosszabbul vagyok mentálisan.

Szóval >> igen, de ez a ez amit mondtál, hogy mega ajándékozod…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Könyves Magazin

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „A Z generáció nem lakásra gyűjt, hanem terápiára? – Puskás Ágota // TBR II./3.”

Miről szól ez az epizód: „A Z generáció nem lakásra gyűjt, hanem terápiára? – Puskás Ágota // TBR II./3.”?

Puskás Ágota író a Könyves Magazin TBR podcastjének vendége, ahol az Y- és Z-generációt érintő mentális egészségügyi kérdésekről, a szorongásról, a testképről és az önelfogadásról beszélgetnek. Ágota megosztja tapasztalatait írói identitásáról, karrierjének alakulásáról… Az epizód a Könyves Magazin című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 04. 16..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „A Z generáció nem lakásra gyűjt, hanem terápiára? – Puskás Ágota // TBR II./3.”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Puskás Ágota, Bognár Edmond, Bakó Sára.

Milyen témákat érint ez az epizód: „A Z generáció nem lakásra gyűjt, hanem terápiára? – Puskás Ágota // TBR II./3.”?

Fő témái: z-generáció, mentális egészség, szorongás, testkép, önelfogadás, írói identitás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „A Z generáció nem lakásra gyűjt, hanem terápiára? – Puskás Ágota // TBR II./3.”?

Megjelenés: 2026. 04. 16.. Hossz: 53 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/konyves-magazin/a-z-generacio-nem-lakasra-gyujt-hanem-terapiara-puskas-agota-tbr-ii-3

Több epizód a Könyves Magazin-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból