Kösz jó(l) vagyok!

Hogyan írd felül a gyerekkori traumáidat és állj bele az életedbe? | Dr. Andrek Andrea

· PT1H3M57S

Összefoglaló

Dr. Andrek Andrea pszichológus a Köszönöm, vagyok podcast vendége, ahol a prenatális és perinatális pszichológia elismert szakértője a gyermekkori traumák felülírásáról és az életbe való beleállásról beszélget Krizsó Szilviával. A beszélgetés során szó esik arról, hogyan…

Röviden

Műsor
Kösz jó(l) vagyok!
Megjelenés
2026. 05. 27.
Hossz
1 óra 4 perc
Szereplők, említett nevek
Dr. Andrek Andrea, Krizsó Szilvia
Témák
gyermekkori traumák, pszichológia, prenatális pszichológia
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

A fogantatással kapcsolatos bizonytalanságokban nagyon fontos az, hogy a felnőtt korban megadjuk magunknak a lét jogosultságát.

Mert ez a bocs, hogy élek, itt se vagyok, úgy megyek be egy idegen helyre, hogy aj csak észre se vegyék, leginkább szorongok azon, hogy most itt hogy fogadnak, itt észrevesznek, én itt látható vagyok, hangoskodhatok, vagy jobb ha csendben maradok, vártak, várnak ide.

Ezek a kérdéseknek a legmélye nagyon sokszor ebben a nagyon korai időszakban van.

Én azért azt gondolom, hogy az egészséges önbizalom az hozzátartozik az, hogy maradnak kérdésekön magunkkal kapcsolatban, és az szerintem rendben van.

Inkább az a tapasztalatom mostanában, ahogy így öregszem, hogy egyre inkább merek az intuícióra hagyatkozni.

És ettől sokkal felszabadulbb vagyok, akár oktatási helyzetben, akár ilyen terápiás jellegű oktatási helyzetben, műhelyekben, akár magában a terápiában, mert valahogy így tényleg tapasztalom azt, hogy a tudás a tapasztalat az egy idő után egyre mélyebb tartó tégeje az intuíciónak.

Én emlékszem egy elhatározásomra.

Én nem leszek az az anyuk, aki boldog boldogtalannak mesél a kisbabájáról, megmutogatja a gyerek fényképeit ha kerik erre, hanem.

Aztán megszületett a kislányom, és boldog boldogtalanak meséltem róla, meg mutogattam a fényképeit, de azért valamennyit megtartva az egykori elhatározásból nem vettem túlzásba, vagy legalábbis azt hiszem.

De azt mindenkinek elmondtam, hogy én már gyerekként is tudtam, hogy egy gyerekem lesz, és mindenképpen lány.

Azt egyszerű nem tudtam elképzelni, hogy nekem fiam legyen.

És végül egy gyerekem lett még pedig kis lány.

De vajon mi van a hátterében, hogy ez így alakult?

Egyáltalán hol, hogy és mikor dől el, hogy lesznek a gyerekeink, ha igen mikor, hányan és milyen neműek.

És az, hogy milyen szülők leszünk, és hogyan alakul a gyerekek személyisége, megküzdési stratégiája, döntési mechanizmusa.

A közölok podcaszban ma olyan pszichológust hívtam, aki ezt kutatja, tanítja, terápiában pedig abban is segíti a hozzáfordulókat, hogy hogyan készüljenek a szülői szerepre, miként éljék meg a szülőségüket, és ha nehézségeik adódnak, hogyan birkozzanak meg velük.

Ez a leendő vagy a már megszületett babák szempontjából is nagyon fontos, mert a tudomány mai állása szerint jóha tudatosítjuk magunkban, hogy jóval azelőtt hatással vagyunk rájuk, hogy egyáltalán megfogalmazódott volna a gondolat, hogy szülők szeretnénni.

És az sem mindegy, hogy mi történik a születésk, majd az azt követőn néhány órában, de nem szaborítom a szót, hiszen ahogy említettem a téma szakértőét és kutatóját hívtam.

A Köszönjó vagyok Podcast vendége dr.

Andre Andrea PSD pszichológus, a magyar pre és perinatális pszichológiai és orvostudományi társaság alelnöke, akinek tavaly jelent meg hiánypótló könyve, kis életgombocnak képzelem, vándós anyák és apák kötődése magzatukhoz címmel.

I van velem akkor Ai Szia Andi.

Szeiszi, úgy örülök, hogy itt vagyok.

Én is nagyon örülök, és ennek szerintem majd azok is örülnek fognak, akik néznek, és hallgatnak minket, mert nekem hála a jó istennek, hogy nagyon sokszor volt szerencsém hallgatni az elméletet, a tudásodat, megtapasztalni egyrészt a könyvmutatódon, előadásokon, és nagyon gondolat ébresztőek, és igazából így ilyen kis felkiáltójeleket tesznek az ember adjába, hogy mikor mire kell figyelni.

A mielőtt belemegyünk a részletekbe, a könyvednek a címét gyorsan elmondod, hogy ez konkrétan mit akar.

Nagyon hálás vagyok annak az édesapának, aki engedélyezte, hogy végül ez legyen a könyv címe, ő mondta ezt a kisbabájáról, vagy inkább mondjuk a magzatáról, amikor a felesége vándósága idején egyszer nálam jártak, és adódtak mindenféle nehézségek, bizonytalanok voltak egy vizsgálatnak a kimenetelei, és akkor egyszer csak így.

Sohajtott egy nagyot, és azt mondta, én őt egy kis gombócnak, képzelem, egy életgombócnak.

És akkor valahogy ott mindannyiunkban azt gondolom, hogy az édesanyjában is, és bennem is érkezett egy olyan bizonyosság, hogyha az apának van egy ilyen tiszta víziója, hogy ez a kisbaba, egy kis életgombóc, akkor az, és igazából valóban ez történt, úgyhogy aki ott volt a könyvbemutató az erdő könyvtárában.

Ott volt ez az édesapa a kislányával, a nyakában, és még azt is megengedte, hogy egy adott pillanatban integettek, és ez egy kis életgombocotta a lépcsőházban, azt hiszem, nyolcor vagy tíz felfutott körben.

Addigra már ilyen másfél két éves volt korában.

Igazából innen kapta a könyv címet, hogy milyen izgalmas dolog ez, hogy már a vándosság idején személyiségjegyekkel, karakterjegyekkel, temperamentum érzetekkel ruházuk fel a felnővő magzatot, és vannak gondolataink arról, vannak fantáziáink arról szülőként, vagy jövendőszülőként, hogy milyen is lesz ez a kisbaba.

És a tudomány meg ugye azt mutatja, hogy ennek igenis van jelentősége.

Nagyon érdekes, hogy hogyan van jelentősége, mert valahogy úgy van jelentősége, hogy kell egy ilyen optimális mértékű elképzelése a magzatnak, szóval nem az se jó, ha túl precíz és merev, és ez elkezd egy ilyen elvárás lenni.

Pont ez jutott eszembe, ha elvárod, és nem azt kapod kváz, akkor azért az út csalódást okozok.

A tud csalódást okozni, és hát ugye azért erre számtalan példa van, akár így a baba nemére vonatkozóan, ezek főleg azokból az időkből, amikor még nagyon sok volt a téves diagnózis így az ultrahang hőskorában, de még a mai napig is vannak téves mondások erre vonatkozóan.

Akár arra vonatkozóan, hogy valahogy nagyon más lesz a kisbabának a karaktere, ahhoz képest, hogy mire várnak a szülők, vagy miről álmodnak a szülők.

Ez ugye különösképpen olyan korig az, hogyha egy ilyen nyugodt, kiegyensúlyozott kisbabára várnak, és közben meg egy érzékeny idegrendszerű, sírós, nehezen megnyugtatható.

Akár úgy is szokták mondani, hogy két emberes babát kapnak, akkor az azért egy hosszú idő elfogadni azt.

És hát mondjuk a kis életgombóc esetében is azért az volt, hogy egyáltalán nem volt könnyű az az első év, de ilyen szempontból is fontos az, hogy ha van egy képzet, van egy kapcsolat a szülőkben, vagy egy észlel kapcsolat a magzatukkal, akkor ha van is nehezítettség akár a szülés körül, akár így a gyerekárgyjén, vagy a kezdet időkben, amikor azért nagyon sok nehezítettség van.

Újra, meg újra vissza lehet nyúlni abba a kezdeti időszakban, és építeni erre a kapcsolatra.

Igazából a kutatások is azt mutatják, hogy ez az optimális mértékű, elképzelés ennek legyen egy rugalmassága, de azért ez a fajta kapcsolódás, ez induljon el, tehát legyen figyelem ezen a babán, és akár amit a bevezetőben mondtál, hogy majd én azt képzelem, hogy nem gügyögök, majd én azt képzelem, hogy nem mutogatom a fotóit, én majd ezt máshol csinálom, de aztán egyszer csak előáll az úgynevezett anyasság állapota.

Ugye úgy hívja ezt vinikot, és nagyon szép ez a kifejezés, mert az anyasság állapota az ilyen van benne egy ilyen ösztönös rész, azt tudom mondani az ösztönöskről, hogy szerintem az én férjemben több anyagi ösztön van, mint bennem, mert én nagyon tudatosan a könyveket olvasva, és odafigyelve, hogy akkor a szellemi lelki testi fejlődése legyen a gyereknek.

És azért akartamok egy kicsit, mert azt én tudom, mert nagyon jól ismerjük egymást, hogy ha belemendősz, akkor egy egyetemi előadás fogsz itt mindjárt tartani, de én most egy kicsit beszélgetünk szeretnék veled.

Viszont ahhoz, hogy teljesen érthető legyen az, amiről beszélsz, és amit tényleg kutatsz, nagyon-nagyon röviden mond már el, hogy mi az a prenatális, illetve perinatális pszichológia, tehát miről szól ez a kutatási terület.

Ez a pszichológiának egy speciális területe, egy viszonylag új terület, mert ugye kellette hozzá azért azok a technológiai eszközök is, mint az utrashang, meg egyébként képalkotó eljárások, amivel nyomon lehet követni azt, hogy valójában mi történik a méhembüli fejlőd során.

A pszichológiai része pedig az, hogy a magzati oldalról azt kutatja, hogy milyen kompetenciákkal rendelkezik a magza, tehát milyen készségei vannak, honnantól fogva lehet vele kapcsolatot teremteni, honnantól fogva van az a készség, hogy reagál, hogy bevonható egy interakcióban, mondjuk akár egy játékban.

Tudjuk ma már például azt, hogy bizonyos egyszerű szekvenciákat, össze tud fűzni, tudja, hogy miután következik, és összezavarodik, ha nem úgy következnek a dolgok egymás után, tehát mondjuk ilyen hipotézis, felállítás, ellenőrzés.

Csak ilyen nagyon egyszerű dolgokban, hogy mondjuk ha hosszan hallgat valamilyen hangsort, akkor azt várja, hogy ez bekövetkezzen, és ha valami más jön, akkor máshogy reagál.

Ezek a magasabb rendőrciók azért már a 30. hét után, de például úgy a hallás, az már a 20. 20, 20-24. hét között már aktív.

Azaz érdekes ebben, hogy van egy olyan fenomenológiai megközelítés, ez egy ilyen tudományos látószög, ami azt mondja, hogy maga a jelenség szempontjából írjuk le azt, ami történik.

Mi is a fenomén, mi is a jelenség.

És ebben a megközelítésben a fejlődés során már akkor is hallunk, amikor még csak a fül képződik embriális korban.

Ez a megközelítés azt mondja, hogy valójában az élettani fejlődés, az anatómiai kialakulás már a hallásnak az előfutára.

És hogy nincs egy olyan pont, amikor azt mondhatjuk, hogy itt még nincs semmi, és innentől meg már van valami.

Nyilván van ilyen ingerületvezetés és egyebek, de ebben a megközelítésben nincsenek ilyen ugrások a fejlődben, hanem valójában egy kontinuitást feltétel.

Ami szerintem egy nagyon szép megközelítés, és pláne ha azt a kérdést tesszük fel, hogy honnantól van lélek, akkor abban sokat segít, hogy olyat nem tudunk ma mondani tudományos szempontból, hogy itt még nem volt, onnantól meg van, hanem ilyen fenomenolai megközelítésben azt tudjuk mondani, hogy kezdetektől minden struktúra azt támogatja, hogy egy adott ponton túl megjelenjen a lélek, mint olyan, tehát valójában mondhatjuk azt is, hogy kezdetektől.

De ugye lehet érezni, hogy innentől fogva már azért itt vannak ilyen filozófiai, akár vallási dimenzió ennek, hogy mit is gondolunk arról, hogy honnan tó van lélek, onnan érkezik a lélek.

Van lélekvandorás több így nem szeretnék bevenni, azért mégis csak így a tudománykein belül maradva.

Úgy próbáljuk valahogy áthidalni ezt a bizonyos ugrást a testből, a lélekbe, feljődés lélekni szempontból.

Anni, ez az egész podcast arról szól, hogy hogyan tehetünk saját magunkért úgy, hogy az önismereti úton végigmegyünk ki gyorsabban, ki lassabban, önbizalmat növeztünk magunkban, ha éppen ezzelkán van, hogy ő azonosan tudunk létezni, és jól legyünk a saját bőrünkben.

Ebből a szempontból mindegy is, hogy mi mit csinálunk, már még eldőt.

Eldőt azelőtt, hogy a szüleink azt gondoltak volna, hogy gyerekek szeretnének, eldőt már akkor, amikor embryonális állapotban voltunk, nyilván majd fogom kérdezni azt, hogy mit tehetünk annak ellenére, hogy mi történt.

Tehet, hogy most, hogyha egy szülővé akar valaki válni, és elkezdem gondolkozni, akkor az is a fejébe kell, hogy keveredjen, hogy azért már úgy is felelősségem van, hogy milyen személyisége lesz, hogy fog tudni megküdeni, milyen életet fog élni, milyen nehézségei lesznek.

Hát ezt azért egy picit árnyal, nem, mert az eldől szó az hiszem, hogy túlerős, az valami fajta determinációt jelentene, és ezt nem gondoljuk így.

Lehet, hogy vannak olyan irányzatok is, amelyek így gondolják, én sokkal árnyaltabban látom ezt.

És itt azért elsősorban a tápiás tapasztalataimra tudok-eben hagyatkozni, szóval én igazából azt mondanám, hogy érdemes úgy tekinteni az életre, hogy minden tapasztalat amit megszerzünk, annak van lenyomata.

A kérdés az csak az, hogy ez a lenyomat, ez hol keletkezik.

Ugye a legelső lenomatok, azok alapvetően nagyon erősen testbe ágyazottak, és nem tartozik hozzá verbális tartalom.

Nincs hozzá szó, még csak érzés, hanem inkább egy testérzet, minden amígy prénatális, a születés előtti, azok a lenyomatok, azok alapvetően testbe ágyazott, főleg ilyen stressz válaszreakciók.

Tartozik hozzá valamilyen tónus, mindenképpen valamilyen izomtónus, tartozhat hozzá valamilyen keringés, tartozhat hozzá akár lzésritmus, már bármennyire is furcsa, de van lzésritm, vagy működik így kázzi a lző izmok már magzati korban is, annak ellenére ugye, hogy vízben van.

De vannak ilyen mintázatok, és ezek a dolgok, amiket mondtam, ezek egy ilyen értelmes egységé állnak össze.

Ezért mondom, hogy ezek mintázatok.

És azt mondhatjuk, hogy ezeknek a mintázatoknak van lenyomata az életünkre.

Éppen tegnap tartottam egy műhelyt, az volt a címe, hogy jókor jöttem.

És egy olyan perciensnek a történetét dolgoztu fel, meg aztán még mellette másokat is ott a kollégákkal, aki egy adott ponton, amikor az édesapjával való kapcsolatáthoz értünk a terápia során, akkor egy következő alkalommal úgy jött be a rendelőben, hogy ugye csenget, kinyitom az ajtót.

Azt érdemes tudni róla, hogy addigra már kb. éve jár terápiába, mindig ugyanabban az időpontban, kedv tizenegy óra, soha nem volt más időpontja, soha nem tettük át máshova.

Ebben semmilyen bizonytalanság nem volt.

Kinyitom az ajtót, nagyon mélyen a szememben néz, és azt kérdezi riadtan.

És abban a pillanatban így átfut rajtam, hogy így megérzem azt, hogy ez most egy más helyzet.

Hát úgy hívjuk ez, hogy széna, hogy ez egy jelenet.

És erre azt válaszolom itt szinte zsigerileg, hogy rád váltam.

Most ezt így nem nagyon mondom tovább, de az ülés során kiderült, hogy nagyon sokféle rétege bomlott ki ennek a kérdésnek.

Semmi köze nem volt ahhoz, hogy ő akkor a terápiában jókor jötte.

Hanem ahhoz a témához volt köze, hogy ő egy nem várt baba, egy szerelem gyerek, az édesapja nem vállalta fel.

Aztán később úgy látogatta őt, hogy teljesen véletlenszerűen jelent meg az ajtóban havonta egyszer.

Soha nem tudták, hogy mikor jön.

Amikor jött, akkor őt elvitte egy napra, majd este visszavitte, és nem lehet tudni, hogy mikor jön legközelebb.

És ez lenne azt hiszem, így a válasz a kérdésedre, hogy olyan, mintha ezek a témák, vagy mondhatjuk traumának is, vagy ezek a lenyomatok, vagy mintázatok egymásra épülnének.

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Hogyan írd felül a gyerekkori traumáidat és állj bele az életedbe? | Dr. Andrek Andrea”

Miről szól ez az epizód: „Hogyan írd felül a gyerekkori traumáidat és állj bele az életedbe? | Dr. Andrek Andrea”?

Dr. Andrek Andrea pszichológus a Köszönöm, vagyok podcast vendége, ahol a prenatális és perinatális pszichológia elismert szakértője a gyermekkori traumák felülírásáról és az életbe való beleállásról beszélget Krizsó Szilviával. A beszélgetés során szó esik arról, hogyan… Az epizód a Kösz jó(l) vagyok! című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 05. 27..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Hogyan írd felül a gyerekkori traumáidat és állj bele az életedbe? | Dr. Andrek Andrea”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Dr. Andrek Andrea, Krizsó Szilvia.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Hogyan írd felül a gyerekkori traumáidat és állj bele az életedbe? | Dr. Andrek Andrea”?

Fő témái: gyermekkori traumák, pszichológia, prenatális pszichológia.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Hogyan írd felül a gyerekkori traumáidat és állj bele az életedbe? | Dr. Andrek Andrea”?

Megjelenés: 2026. 05. 27.. Hossz: 1 óra 4 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/kosz-jo-l-vagyok/hogyan-ird-felul-a-gyerekkori-traumaidat-es-allj-bele-az-eletedbe-dr-andrek-andr-19242539

Több epizód a Kösz jó(l) vagyok!-ből