Szűcs Sándor

A trauma átok helyett áldás is lehet!

· PT2M18S

Összefoglaló

A videóban Sanyi a szégyen érzéséről és annak gyermekkori eredetéről beszél. Elmondja, hogyan élte meg saját gyermeki érzékenységét és különbözőségét, ami miatt szégyenérzettel küzdött. Kiemeli, hogy a szülői megítélés és a társadalmi elvárások hogyan ronthatják az önértékelést…

Röviden

Műsor
Szűcs Sándor
Megjelenés
2025. 04. 21.
Hossz
2 perc
Témák
trauma, szégyenérzet, gyermekkori trauma, önértékelés, pszichológia
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Ebben a videóban pedig a szégyenről fogok beszélni.

Az első kérdésem az hozzád, hogy te mennyire szégyelled azt, aki vagy?

Mennyire van benned ott az, hogy időnként elbújnál, bekuporodnál egy sarokba, és annak örülnél a legjobban, hogy senki ne vegyen észre?

Nekem az életemben sokszor volt ilyen.

Már gyerekként is nagyon érzelmes voltam, és olyan értelemben érzékeny, hogy éreztem olyan dolgokat, amit mások nem.

És ezt nagyon sokszor nem értették, és én emiatt nagyon sokszor elvonultam.

Volt bennem egy feszület, nem tudtam kifejezni azt, amit mondani akarok, de valahol pedig szégyem azt, amilyen vagyok.

Szégyem azt, hogy nem tudom kimondani, amit szeretnék.

Szégylem azt, szégyeltem azt, hogy más vagyok.

Szégyem azt, hogy hogy nem értették az emberek azt, hogy hogy nekem az ilyen kis apróságok, amiken mások simán túllendülnek, én azokba beleragadok.

Arra senki se gondolt akkor, hogy lehet, hogy külső segítséget kéne igénybe venni, mert mert nem tudom kifejezni az érzéseimet, és emiatt emiatt magamba fordulok.

De hogy nekem sok ilyen tapasztalatom volt, és és az életemnek egy nagy szakaszán kísért a szégyenem, és van, hogy a mai napig kísér, van, hogy a mai napig velem van.

És én azt látom, hogy ez nem csak engem érint, hanem társadalmilag szinte mindenkit.

Hány olyan helyzet van, hogy hogy a kisgyerek épp önfelfedezésben van?

Lehet, hogy épp a nemi szervét babrálja, piszkálja, vagy vagy egyszerűen csak kimond valami olyat, amit hát szépen szólva, olyan értelemben szülői perspektívából ott nem illik, és azt mondja a gyereknek, hogy szégyáld magad. [Zene] Tehát hogy alapvetően ezek a mondatok nagyon megsemmisítőek, identitás szinten pusztítanak és rombolnak, és és nem az önszeretet erősítik az emberben vagy egy gyerekben, hanem hanem pont azt, hogy hogy érezd magad egy senkinek, vagy vagy szégyeld el azt, aki vagy.

Ne mutasd, ne látszódj, ne légy ön magad, mert ez gáz.

Ez jön át ezzel, amikor valaki azt mondja, hogy szégyeld magad.

És nagyon sok felnőtt szenved attól, hogy gyerekkorában sokszor megszégyenítették és és érik ezt a szürke kisegér életet, amiközben én azt gondolom, hogy amúgy senki sem szürke kisegér, senki sem arra született, hogy hogy beálljon a sorba és ne fedezze föl a saját individumát.

Azt gondolom, hogy mindenki arra született, hogy a benne lévő különlegességet megtalálja, és ezáltal létrehozzon valamit a világba, vagy hozzájáruljon valamihez a különlegességével, és ezáltal a világ jobb hely legyen, mint nélküle. hogy ez az apró porszem, aki ő vagy aki én vagyok, az ha a helyére kerül, akkor attól az apró porszemtől, annak a porszemnek a formájától, a különlegességétől képes megváltozni a világ, és anélkül a porszem nélkül nem ugyanolyan, mint vele.

Én azt gondolom, hogy hogy ebben van a jövő, ebben van a jelenls, ebben van a lehetőség, hogyha a saját szégyenfoltjainkkal szembenézünk, és ezeket ezeket levetkőzzük, akkor akkor olyan őszinte emberi kapcsolódásokat tudunk elkezdeni kialakítani, amikben ott van az igazság, ott van a valódiság, és ott van benne az a tökéletlenség, ami minden emberben ott van, hiszen én se vagyok tökéletes, te se vagy te se vagy tökéletes.

De valahol én azt látom, hogy a világban pont az a rendszer omlik össze per pillanat, hogy hogy egészen eddig a tökéletességet várták tőlünk, és még sokszor most is ezt ezt várják tőlünk a a diktatórikus munkahelyi rendszerek a barátságokban is sokszor elvárják egymástól tökéletességet, a párkapcsolatokban is ez omlik össze.

Tehát társadalmilag sem működik már az, hogy hogy csak a tökéletest próbáljuk mutatni.

És szerintem pont abban van igazából a lehető legnagyobb csoda egyén szinten meg társadalmilag is, hogyha elkezdjük vállalni a saját tökéletlenségünket.

És ehhez szerintem az első lépés az a saját szégyenünkkel való szembenézés, annak a lepuculása, amiről elhittük, hogy hogy az szégyenni való.

De valójában nem szégyenivaló, csak más, mint a norma, vagy különleges.

És pont ez az, amit nagyon kevesen nem látnak meg saját magukban, hogy hogy én amiről itt itt beszéltem, ez az érzékenység, és én ezt inkább nem is érzékenységnek hívnám, mert ez így a köztudatban egy negatív szó, hanem az az érzékelő, ami nekem volt és van, nekem az a szuperképességem, és valójában ezzel teszem jobbá mások életét, hogy a tanácsadásokba használom az érzékelésem, és az én életem is azáltal a dolog által vált szabaddá és nagyszerűvé, hogy hogy ad nekem egy fantasztikus életet, hogy a szenvedélyemből élhetek, és abból, ami nekem könnyű, hiszen nekem könnyű érzékelni azt is, amit más észre sem vesz, hiszen gyerekkoromban ez volt a legnagyobb nehézség az életemben.

Tehát sokszor szerintem az, hogy az embernek mi a dolga az életben, az is ki tud derülni abból, hogy mi az, ami a legnagyobb traumád, mi az, ami mi az, ami ebből kifolyólag nehéz, és ez hogy tud a te szupererődé, a szuperképességeddé válni.

Én ezt látom, tapasztalom, nem csak magamnál, másoknál is.

Szóval lehet, hogy amit a legjobban szégyelsz, azzal tudnál a legjobbat tenni magadnak és a világnak is, ha azt elkezdenéd felvállalni.

Ez egy jó zárómondat, egy zárógondolat, úgyhogy én ezzel zárom.

És ha azt érzed, hogy vágysz egy olyan közösségre, ahol igazán őszintén felvállalhatod a tökéletlenségedet, akkor nagyon nagy szeretettel ajánlom neked figyelembe a humánia.

Be fogom linkelni a saját profilomat is.

Ha gondolod, nézd meg, nézd meg, hogy én milyen tapasztalatkártyákat osztok meg ezen a platformon, hiszen ennek ez a lényege, hogy tapasztalatkártyákat lehet megosztani, amik nem az embernek a habosbabos, szép mézesmázos oldala a kirak élet, hanem a szintiszta valóság, ami sokszor kegyetlenül őszinte és kegyetlenül bűnös csúf, vagy akár mondhatnám úgy is, hogy igaz.

Döntsd el, hogy melyik neked igaz.

Én szeretettel ajánlom ezt a platformot.

Nekem nagyon jó tapasztalatom van vele, úgyhogy berakom ide a videó leírásába.

Említett entitások

Témák

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „A trauma átok helyett áldás is lehet!”

Miről szól ez az epizód: „A trauma átok helyett áldás is lehet!”?

A videóban Sanyi a szégyen érzéséről és annak gyermekkori eredetéről beszél. Elmondja, hogyan élte meg saját gyermeki érzékenységét és különbözőségét, ami miatt szégyenérzettel küzdött. Kiemeli, hogy a szülői megítélés és a társadalmi elvárások hogyan ronthatják az önértékelést… Az epizód a Szűcs Sándor című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 04. 21..

Milyen témákat érint ez az epizód: „A trauma átok helyett áldás is lehet!”?

Fő témái: trauma, szégyenérzet, gyermekkori trauma, önértékelés, pszichológia.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „A trauma átok helyett áldás is lehet!”?

Megjelenés: 2025. 04. 21.. Hossz: 2 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/szucs-sandor/a-trauma-atok-helyett-aldas-is-lehet-3e9fadbe

Több epizód a Szűcs Sándor-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból