Nőszintén Podcast

Fent és lent – Hogyan éljük túl a mélységeket és mit tanulhatunk belőlük? | S02E33

· PT55M58S

Összefoglaló

A Nőszintén Podcast ezen epizódjában a műsorvezetők, Monostori Proheszka Ágnes, Makó Marián, Udvarhelyi Mónika és Szlivka Tünde, arról beszélgetnek, hogyan lehet túlélni az élet mélységeit és mit lehet tanulni belőlük. Monostori Proheszka Ágnes megosztja fia, Barbus…

Röviden

Műsor
Nőszintén Podcast
Megjelenés
2025. 04. 30.
Hossz
56 perc
Szereplők, említett nevek
Monostori-Prohászka Ágnes, Makó Marian, Udvarhelyi Mónika, Makó Mariann
Témák
life, trauma, resilience
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[Taps] [Zene] [Taps] Négy velencei tavi nő, négy hang, négy élet, négy stílus, négy út.

Gyertek velünk, hallgassatok minket őszintén, tabuk nélkül.

Anyaságról, párkapcsolatról, női vállalkozói létről, gyereknevelésről énidőről önismeretről és minden másról, ami minket, nőket és anyatársainkat érint.

Ez itt a Nőszintén podcast, és akiket hallhattok Monostori Proheszka Ágnes, Makó Marián, Udvarhelyi Mónika, Szlivka Tünde és néha a téma szakértő vendégei. [Zene] Sziasztokasztok.

Szeretettel köszöntünk mindenkit ugyanonnan, mint a múltkor itt vagyunk a Bortékában, a Borostyán Tamaránál, mert vendégül lát minket és azért ez így hozzátartozik, mint kulissza a titok, de a csajok most biztos leszedik a fejem.

Hogy itt a szünetben válogattunk a borok közül?

És hát van még egy van még egy bor, ami így névadásra vár, és akkor itt mondogattuk, hogy mit kéne csinálni, és hát így kerestünk alkalomhoz borokat, és akkor így szóba került, hogy szexhez, szexhez milyen bor?

És akkor így jöttek az ötletek, hogy névadás, hogy igen, névadás, és hogy mert hogy ésre vagy ásra kell végződnie a borneveknek itt a Tamaránál kommentben aláírhatjátok, hogy szerintetek miket mondtunk.

És hogy egyébként az a vicces, nem?

Tehát hogyha mondjuk ezeket a neveket adnánk egyébként miért nem mondjuk el.

Hát szerintem volt először azt is mondés szeretkezés.

Tehát közös ülés is lehet az, hogy ne?

Ez az, hogy ugye játék a szavakkal, de hogy így az a vicces, hogy ezt nő talált ki.

Tehát, hogy íy az a vicces, hogy ahogy ki ki esett a számon az, hogy szexhez, abban a pillanatban mindenki odött, hogy melyik van szex.

Na jó, de hát ki én is kicserélem, én meg viszem beszélgetéshez.

Hülye vagyok beszélgetni nem is kó, hogy elmúltunk 18 évesek, miért ne?

Végül is meg hát legyen valami jó a férjeinknek is abban, hogy ilyen jó helyeken vagyunk, nem?

Akkor amúgy is felfokozott állapotban vagyunk.

Borozunk, kávézunk második kávé.

De egyébként tényleg itt van már nagyon jó dolgunk van itt a maránálat.

De istenit amú tni megjött és rákapott ági borára.

Nem azért, mert ő nem kapott volna isteni finom borára, aminek a ennek nincsen még neve.

És mi VIP vendégekként megkóstolhattuk előre.

És itt leszünk, mikor palackoz.

És lehet az lesz a neve, hogy ragyogás.

Bizony, mert őszintén bor lesz.

Reméljük, hogy az előző epizódhoz már odaírtátok sokan, hogy szeretnétek ezt a hajózást és már szervezés alatt van.

Nem is tudom, mikor jön ki ez az epizód.

Hány már szerveztük és öt perccel ezelőtt volt.

De hát nekem azonnal elindította a fantáziámat, hogy fú, ezt össze kéne kötni, úgyhogy ilyen nagyon.

Képzeljétek, én hoztam hát na egy nagyon aranyos sztori volt egyébként, mert Barbuséknak ma nincsen sulija, és nem mondta el nekem, hogy nincsen suli, és reggel meglepetésből hazajött a kollászból.

Hát valmint 4 órakor kelt, vagy nem tudom, hogy mikor, hogy hazaérjen, és hogy még így úgy érjen engem, hogy ágyban vagyok, és olyan cuki volt, hogy de ar nagyon aranyos volt.

Úgyhogy és akkor hát így mondtam, hogy jó, akkor nem megyek edzésre, hanem akkor sétáljunk egy pár kört a parkerdőbe együtt.

És akkor elmentünk, és hát persze a parkerdő az mindig beszélgetés, beszélgetés, beszélgetés és igazából ott jött elő ez a téma, hogy hogy azért neki így nagyon nehéz volt ez a szeptemberi kezdés.

Tényleg a az egy az egy erős kezdés volt, mert ilyen teljesen derültékből villámcsapásként augusztusban kiderült, hogy új focicsapata lesz az akadémiára, bekerül a honvédba, akkor újs és kolesz, és hogy hát ott volt egy éles váltás egy két hét alatt és és hát azért voltak mélypontjaink, amiket így nehezen éltünk meg, és én rengeteg sokat aggódtam miatta, és és tényleg nehéz volt.

És és valahogy most így most éppen egy ilyen hullámhegyen ülünk, és tök jó, és nagyon sokat tudunk beszélgetni, és valahogy így visszatért a bizalom bennem iránta, hogy hogy nem nem hiába volt ez a sok duma, amit így toltam bele, hanem hanem hogy egyébként így van értelme, és hogy hogy olyan kis értelmes meg ügyes, meg tehát, hogy így nagyon büszke vagyok rá, és ö és reggel így beszélgettünk ott a parkerdőbe, és így elmondtam neki, hogy én azt tanultam ebből a helyzetből, hogy ne nem baj az, hogyha így probléma van, hogy hogy igenis tehát, hogy így hozzátartozik az életünk az a fönt meg a lent.

És pontel beszélgettünk egy fantasztikus házaspárral, és már az az adásunk lement a variorosokkal, és annyira na szóval, hogy egyébként én a hatása alatt vagyok nagyon azóta is, hogy hogy olyan hihetetlen volt, hogy hogy ők is ahogy így beszéltek, eleve az, hogy hogy ahogy így bejöttek hoznak, hát olyanok voltak, mint valami nem tudom friss szerelmesek.

Tehát, hogy így, és akkor utána így a beszélgetés során kiderült, hogy olyan mély pontról jöttek vissza, ami én megmondom őszintén, hogy én erről beszélgettem volna velük szívesen, hogy így hogy lehet visszatalálni ilyen mélységekből, ilyen magasságba és hát az önismerettel.

Csak hogy két ember kell hozzá.

Tehát hogy egyedül hát két ember, akik egymást választják. meg az önismerő meg önmagukat.

Tehát elsőként önmagunkat kell szerintem választani és na mindegy.

Tehát, hogy így, hogy az a tanulság, hogy hogy az életnek a szerves része a fent és a lent, és hogy ne akarjunk így küzdeni ellene, hogy úristen, most akkor mit tudom én, mélypont van a bármilyen kapcsolatunk, vagy a munkahelyen, vagy az iskolába, vagy bárhol, hanem hogy ez így legyen egy egy normális, nem tudom, tehát hogy egy ilyen elfogadott dolog, hogy igen, vannak mélypontjaink, és hogy ezt egyszerűen így simán túl kell élni.

Tehát, hogy így amikor mit tudom én tehát ahhoz tudom hasonlítani, pont reggel láttam erről egy videót, hogy most így kinézek az ablakon, hogy azt mondod, hogy kint szakad az eső, és a tudatosság az az, amikor bentről nézed, és tudod, hogy kint szakad az eső, azt is tudod, hogy majd késüt a nap.

Amikor nem vagy tudatos, akkor kint állsz és szétázol és nem látsz egészből.

De hogy amikor már így tudod, hogy igen, volt már rossz is, és ö és lesz még jó.

És én tudom, ezt mondtam egyébként a Barbarának is, hogy én nagyon bele tudtam halni a dolgokba, tehát akár egy szakításba vagy bármibe, tehát hogyha valaki tudott padlon lenni és így előadni a az itt a világ vége, és úristen, én ez szerencsétlen vagyok és meghalok és a többi.

Tehát, hogy és akár még nem tudom 30 fölött is tudtam zokogni a fürdőszoba padlóján, hogy jaj most mit tudom én, engem nem szeret senki.

És hogy hatalmas dolog az, amikor az ember eljutra a szintre, hogy ühüm, oké, most lehet, hogy nem érzem jól magam, vagy most lehet, hogy nehéz helyzetbe kerültem, de ilyen az élet.

És akkor a mai műsorunkat le is zárhatjuk.

Meg meg megmondtad a konklúziót.

És hogy és hogy azt azt mondtam a Barbusnak, hogy hogy az a nagyon fontos, hogy az az időszak, amikor így benne vagyunk ebbe a mélypontba, akkor így egyrészt tudatosítsuk, hogy nem tart örökké, mert volt már ilyen, és utána lett jobb, tehát akkor most is lesz jobb.

És hogy tudom túlélni ezt a rossz időszakot?

És akkor itt jönnek be az eszközök, hogy milyen eszközöket tudunk erre használni, hogy hogy oké, és nem azért, mert kevésbé fog fájni, ugyanúgy fog fájni, hanem az, hogy milyen eszközhöz nyúlok, hogy hogy próbálom meg túlélni azt az időszakot, amikor nehéz.

Erről szerettem volna beszélni. meghal nagyon nagyon nagyon tudok azonosni ezekkel a dolgokkal, hogy a az igazán lentektől tudod értékelni a fentet szerintem mindenféleképpen.

Tehát, hogy én is futtattam ezeket a sztorikat nagyon, mintha rólam beszéltél volna, hogy nekem milyen rossz a bántalmazások, a fizikai, verbális, bármilyen az ezekből kialakult most már tudom betegségek, és így ezekbe így így folyamatosan ö sztoriztam, és jött jött egymás után ez állandóan és és biztos, hogy ez a ez a rengeteg.

Nyilván nem kell mindenkinek ekkora tanulópénzt fizetnie, mondjuk azért, hogy meg tudja becsülni a jót, de de nem ez az ember lennék most azok azok nélkül.

Biztosan ö lehet anélkül is értékelni a a ezt ezt a szintű ragyogást és jó létet, mert amiben most vagyok.

De de azt hiszem, hogy az egyetlen egy dolog, ami ami amivel előnyt előny az, hogy hogy ennyi rosszat mondjuk átéltem, hogy hogy sokkal sokkal jobban tudom értékelni utána a jót.

És emlékszem még, amikor egyáltalán nem voltam tudatos sehol az önismeretbe, és egy nagyon nagy mélypontomon az egyik barátom azt mondta, hogy hogy Mónika, ne feledd, a felhők felett mindig kék az ég.

És nekem akkorát adott az a mondat, hogy ez már szerintem 15 éve biztos, hogy volt.

Hz hon úristen, nem is tudom hány éves vagyok.

Ögy nekem akkorát adott, hogy a mai napig bennem van ez az egy mondat, és és kapaszkodtam ebbe ebbe a mondatba.

És utána, amikor már én jobban voltam, mindig adtam tovább, mert nekem nagyon sokat adott.

Én is nagyon szeretem ezt a mondást és így képletesen is.

De szülőként ez nagyon nehéz, hogy hogy megvédd a gyerekeket ezektől a a rossz dolgoktól, meg csalódásoktól, hogy mit tud átél, tehát hogy az idő idejét sose tudod megmondani, hogy meddig tart.

És szerintem ez az, ami a legkétségbejtőbb egy olyan lenti lent lévő időszakodban, amikor lakár már technikáid is vannak, vagy tudod, hogy a nap az ki fog sütni, mert mindig kisüt.

Tehát amikor nem tudod a mikort, hogy ez meddig tart, az szerintem nagyon nehéz azt arra eszközt használni.

Igen, de szerintem tehát, hogy hogy ennek is van egy ilyen folyamata pont a hétvégén ugyanít itt voltunk Pázmándon ugye a nőnapon és hát a közönségünk az olyan hölgyek voltak, akik már hát azért így jócskán 6070 80 igen igen még 80 feletti nénik is voltak.

Bár nem hiszem, hogy podcastet hallgatnak.

De hogy annyira érdekes volt így beszélgetni, hogy ők az a generáció, akik nem kapcsolódtak a saját érzelmeikhez, és hogy nem tudom, hogy hogy mit gondolhattak. nagyon szívesen belenéztem volna a fejükbe, hogy vajon mit gondoltak, de hogy hogy azon gondolkoztam, hogy hogy ők azok a az a generáció volt, akik ugye a túlélésért küzdöttek, tehát hogy így hol foglalkoztak ők azzal, hogy most én mit érzek, vagy csalódtam, vagy valami fáj, vagy nem tudom, hanem hanem ők csak csinálták a dolgukat.

Hát hiszen ugye annak a generációnak nem szabadott, hogy fájön.

És hogy teljesen leválasztották magukat a a érzelmeikről, és aztán utána valahogy így jöttünk mi, akik meg ilyen iszonyatosan kapcsolódunk az érzelmeinkhez, és olyan szinten, tehát hogy így nézem a a tínédzsereket, és hogy olyan szinten be tudja szippantani őket, ahogy engem is annak idején be tudott szippantani egy-egy érzés, hogy hogy teljesen azonosultam vele, hogy úristen, most tényleg én vagyok a szerencsétlen, most Én vagyok a szerelmes, tehát hogy ugyanúgy pozitív meg negatív irányba is így teljesen elvitt az egész, és azzal azonosultam, hogy hogy na igen, az érzelmen vagyok én, és hogy ez már egy következő az a haladószint, amikor rá tudok nézni, hogy nem az érzelmem az az érzelmem, és én itt vagyok, és ez a én vagyok a a nap, ami süt a felhők fölött, és az érzelmem azok a felhők, és azok jönnek mennek.

És van egy olyan, bocsánat, mondjad csak.

A, az jutott eszembe, hogy a Máté Gábor ezt úgy fogalmazta meg ugye korábban, hogy a trauma ajándéka, hogy mi végül is arról beszélünk, hogy mi az a transzformáció, ami eljuttat A-ból B-be, és hogy van akinek kell hozzá nem, vagy nem egy, hanem akár több ilyen transzformáció is az életében, hogy valahova eljusson, és hogy az egy tök jó dolog, amikor az ember ezt visszafelé fel tudja ismerni, de még jobb, hogyha akkor a helyzetben tudod felismerni.

Ez már egy következő lépcsőfok, amikor persze megélheted ezeket a dolgokat, és a a Buda László mondja a könyvében, hogy hogy ne is akard elnyomni, hogy ne is az legyen, hogy így berakod egy fiókba és nem dolgozod meg, hanem kell az, hogy hogy beengedd, átengedd magadon, csak az is egy ugye megint az időfaktor, hogy meddig csinálod ezt magaddal, hogy az a meddig engeded át, mert hogyha Igen, tehát hogyha túlságosan hosszan tart mondjuk egy akár egy trauma vagy egy rossz időszak és ugye átenged ed magadon és megengeded magadnak, azért annak is megvan a veszélye.

Tehát, hogy pontosan azokat az eszközöket veszi el tőled, az hogy megengedő vagy magaddal szemben, hogy elveszíted a kontrollt esetleg már afelett a trauma vagy fájdalom felett, és nem fogsz tudni lépni egyet, hogy egy kicsit távolabb húzódjál tőle akár, hogy meg tud meg tudd ezt az eszközt próbálni.

Tehát, hogy szerintem ennek nagyon nagy veszélye van.

És egyébként, hogy mi melyik generáció vagyunk, azt mondod, hogy az, aki már megengedi magának az érzelmeit.

Én azt gondolom, hogy kis kiegészítéssel, hogy lehet, hogy már megmered magadnak engedni az érzéseket, de nem biztos, hogy tehát hogy de lehet, hogy van benned egy szégyenérzet.

Tehát, hogyha akár a fájdalmadat megélni, vagy az, hogy sírsz valami miatt, vagy beleengeded magad abba az adott traumába, amibe beleengeded magad, mindig nálam legalábbis ott volt az, hogy na ne csináld már.

Tehát, hogy ez azért nem akj fel, csináld, lépj tovább satöbbi.

Tehát hogy ne már ennek meg annak sokkal rosszabb volt, nehezebb volt.

Te nem veszítheted el itt önmagad felett.

Tehát, hogy szerintem mi tudunk már kapcsolódni, viszont ott van az, hogy az anyáink generációja, hogy hogy na tehát, hogy álljál fel, nem sírunk nem, igen.

Hogy másnak sokkal rosszabb, nem sajnáltatjuk magunkat, nem nyalogatjuk a sebeinket és már lehet, hogy remélhetőleg az utánunk következő generáció már ezt úgy tudja, lelki…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Fent és lent – Hogyan éljük túl a mélységeket és mit tanulhatunk belőlük? | S02E33”

Miről szól ez az epizód: „Fent és lent – Hogyan éljük túl a mélységeket és mit tanulhatunk belőlük? | S02E33”?

A Nőszintén Podcast ezen epizódjában a műsorvezetők, Monostori Proheszka Ágnes, Makó Marián, Udvarhelyi Mónika és Szlivka Tünde, arról beszélgetnek, hogyan lehet túlélni az élet mélységeit és mit lehet tanulni belőlük. Monostori Proheszka Ágnes megosztja fia, Barbus… Az epizód a Nőszintén Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 04. 30..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Fent és lent – Hogyan éljük túl a mélységeket és mit tanulhatunk belőlük? | S02E33”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Monostori-Prohászka Ágnes, Makó Marian, Udvarhelyi Mónika, Makó Mariann.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Fent és lent – Hogyan éljük túl a mélységeket és mit tanulhatunk belőlük? | S02E33”?

Fő témái: life, trauma, resilience.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Fent és lent – Hogyan éljük túl a mélységeket és mit tanulhatunk belőlük? | S02E33”?

Megjelenés: 2025. 04. 30.. Hossz: 56 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/noszinten-podcast/fent-es-lent-hogyan-eljuk-tul-a-melysegeket-es-mit-tanulhatunk-beloluk-s02e33

Több epizód a Nőszintén Podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból