Nőszintén Podcast

Határok szeretettel – Pozitív Fegyelmezés a mindennapokban | Vendégünk: Füstös Móni | S03E14

· PT1H4M39S

Összefoglaló

Füstös Móni, a Pozitív Fegyelmezés oktatója a Nőszintén podcast vendége, aki a szeretetteljes, de határozott gyermeknevelésről beszél, kiemelve a pozitív fegyelmezés, a szülői tudatosság és a szülőség tanulhatóságának fontosságát, valamint a gyermekeinkhez való kapcsolódás…

Röviden

Műsor
Nőszintén Podcast
Megjelenés
2025. 12. 03.
Hossz
1 óra 5 perc
Szereplők, említett nevek
Füstös Móni, Udvarhelyi Mónika, Monostori-Prohászka Ágnes, Makó Mariann
Témák
pozitív fegyelmezés, gyermeknevelés, szülőség
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Ez itt a Nőszintén podcast, ahol kimondjuk, amit mások csak gondolnak.

Ha nem is tudjuk mindenre a választ, legalább feltesszük a kérdést.

Négy nő, egy közös hang tabuk nélkül, akiket hallhattok >> Manostori Proházka Ágnes, >> Makó Marián, Szlivka Tünde, Udvarhelyi Mónika és néha a téma szakértő vendégei. >> Sziasztok!

Szeretettel köszöntünk mindenkit, különösen a mai vendégünket, Füstös Mónit köszönthetjük itt a Nőszintén podcast köreiben.

Nagyon, nagyon örülünk, hogy elfogadtad a meghívásunkat Móniok.

Ö, Móniról szerintem nagyon sokan tudnak már a hallgatóink közül, ugyanis láttam, hogy nagyon sokan fel vannak iratkozva a csatornádra, és én is úgy ismertelek meg, sőt a Moncsi is. >> Igen, itt kiderült, meg is kérdeztelek, mert hogy én már hallgattam veled podcast beszélgetést is, és a határozott, de kedves nevelési elvemet tőled tanultam.

Nagyon örülök egy apróság, hogy ha lehet, hogy kedves és határoz és határoz.

Igen, merthogy ugye a de és ugye általában kedvessel szoktuk kezdeni és a de érvénytelení és hogy ez de hogy de hogy szerintem ez amúgy én ezt nagyon szeretem tanítani, mert hogy nagyon jól tudjuk saját magunknak bizonyítani vele, hogy milyen jól át tudjuk huzalozni az agyunkat arra, hogy ez ugye automatikusan jönne, hogy de, mert úgy adja ki nyelvtanilag helyesen a mondat. viszont ahogy folyamatosan javítgatjuk ki magunkat és átszoktatjuk magunkat arra, hogy és kapcsolok össze egy ilyen mondatot, >> az egyébként egy tök jó bizonyíték is arra, hogy fú, amúgy tökre tudunk változtatni.

Köszönöm és ne haragudj, hogy nem jól mondtam.

Igen igen. >> Nem, nem, nem haragszol, hogyha kijavítom, csak itt a szerintem ez egy tök fontos eleme igazából ennek a pozitív fegyelmezészköznek, úgyhogy ez rögtön bele is vágtun.

Igen, bele is vágtunk a szakma közepébe, mert ugyanis a a füstös Móni a pozitív fegyelmezés oktató, >> és van neki egy nagyon szuper könyve, ez a Vanegoldás, amit hát én nem olvasok mostanság könyvet, mert mert nagyon kicsi még a gyerekem.

Ugye ez az elmúlt epizódokban szó volt pont ilyen könyvajánlós részekben, de ezt végigolvastam. >> Jaj, de jó, jó.

Igen, és valószínűleg azért kisgyerekes anyukák figyelmében ajánlanám.

Nyilván Móninak a a felvételeit is, az oktató, a rövid kis oktató videóidat, ami tényleg Instagramon, Facebookon fent van, most azt nem tudom, hogy Tiktokon is fenn vagy-e, de majd az elérhetőségeket úgy is megadjuk.

Viszont a könyv az én szerintem egy kisgyerekeseknek is, meg majd meg is fogom kérdezni, hogy szerinted hány éves korig, de hogy egy abszolút kézi könyv, szituációs gyakorlatok vannak benne.

Én nagyon sokban szituációban nyilván saját magunkra ismertem természetesen, merthogy úgy van megszerkesztve a könyv, hogy egy szülő és gyerek napját veszi végül a reggeltől az esti szituációkat, ami nem mindig könnyű és gördülékeny, hogy azt hogyan lehet pozitív fegyelmezéssel is, illetve azzal a mérvadó szülői hozzáállással kezelni, amit amit igazából a Móni nagyon hangsúlyoz, hogy a háromféle stílus közül ről hogyan ö tudjuk azt elérni, hogy miért vadó szülőként ugye jól mondom álljunk a gyerekhez, ami nekünk ugye különösen azért nagyon nehéz a mi korosztályunknak, hiszen mi tekinti elvő szülőknek a nevelésében nőttünk fel, és nagyon sokszor ugye reflexből ez a minta kapcsol be, >> úgyhogy úgyhogy köszönjük, hogy eljöttél, Móni, úgyhogy csapjunk bele tényleg már ha így sikerült egyben. >> Igen, igen.

Ugye mondtam egyébként a a suli előtt mindig állunk az anyukákkal, és akkor ott várunk a gyerekekre, és akkor mondtam, hogy jössz, jössz, és veled fogunk beszélgetni.

Jaj, de jó, jaj de jó, nagyon fog, mert hogy a hallgatóink nagy része, kisgyermekes szülő, vagy majd szeretne az lenni, tehát hogy így ez a korosztály és jaj, nagyon fogunk fülelni, hogy hogy hogy mi van, úgyhogy úgyhogy várják a hallgatóink hogy >> Igen.

Kezdjük is azzal, Móni, hogy mi az a te olvasatodban, hogy pozitív fegyelmezés.

Jó, hát elég sokat tudok róla beszélni, úgy napokig, hogyha nem nem kapcsolnak le, úgyhogy úgyhogy úgyhogy lőjetek le, de megpróbálom röviden összefoglalni, mert azért megvannak rá a paneljaink.

Szóval a pozitív fegyelmezés nagyon röviden összefoglalva egy amerikai gyereknevelési módszertan, ami Jane Nelsen nevéhez fűződik.

Ő egy pszichológus, aki Adler és Drake munkái alapján dolgozott.

És ez azért fontos hangsúlyozni, mert hogy egy nagyon nagy elméleti és egy nagyon nagy tudományos háttér van tulajdonképpen emögött.

Pszichológia az alapja abszolút.

És talán annyit érdemes így Adlerről még tudni, hogy ő Freudnak a kortársa volt, de egy picit más szemléletben gondolkozott, mint Freud.

Freudnak a szemlélete az, ami így a mai pszichoterápiás vonalat meghatározza.

Tehát ez a gyerekkorban gyökerező nehézségek és problémák, amik amikkel egyébként szerintem Adler is így egyetért, de a fókusz mégis nála azon van, hogy de hogy attól függetlenül, hogy vannak a múltjainkban traumák, vannak nehézségeink, vannak tanul dolgaink, ezeken tudunk változtatni.

És itt amit mondtam is, hogy tudjuk magunkat programozni, és hogy ezt azóta ugye most már a a Heart Science, tehát a biológia is bizonyította azáltal, hogy tudjuk, hogy van neuroplaszticitás, mármint hogy az idegrendszerünket képesek vagyunk áthuzalozni.

És hogy szerintem ez egy nagyon-nagyon fontos dolog, hogy az egész szemlélet ebből gyökerezik.

A Drake nevéhez igazából mind a kettőjüket így a szülői pszichológiának az úttörőinek tartjuk, Adlert és Drejurst is.

És és Drakeál pedig az a az a nagyon fontos, hogy hogy egyrészt nem ne reaktívak legyünk, tehát hogy ne a viselkedésre fókuszáljunk, hanem nézzük meg azt, hogy mi okozza azt a viselkedést, és azokra az okokra reagáljunk, és így tudunk hatékonyan bán. >> Ez már egy kőkemény tudatosság a nevelésben, hogy ne az érzelmeink sodorjanak egyből el. >> Így van. nagyon nagy tudatosságot igényel, nagyon nehéz, de ez is abszolút tanulható, és erre is átprogramozható az agyunk.

És ez az, amit Jane Nelsen tovább dolgozott, és >> lehozta ebből az elméleti felhőből onnan, hogy hogy kéne és hogy nem kéne csinálni egy olyan szintre, hogy itt vannak hozzá konkrét kézzel fogható eszközök.

Viszont amit én imádok benne, hogy nem ment ennél tovább.

Tehát nem azt mondta, hogy itt vannak a készmegoldások és csak ez az irányó mindenkinek, mert ez nem így van.

Tehát, hogy vannak igen, a pszichológiában olyan alapvetések, például amiket most mondtam, hogy a viselkedés az egy üzenet és nézzünk mögé.

Vagy mondjuk az, hogy mindenki arra vágyik, hogy kapcsolódni tudjon a környezetéven élő emberekkel.

A gyerekek is és a felnőttek is erre vágynak.

Minden ember arra vágyik, hogy kompetensnek és fontosnak érezze magát a saját életében. >> Gyerekek és felnőttek egyaránt.

A gyerekeknek adunk erre egyébként lehetőséget?

Értjük azt, hogy azzal a viselkedéssel, amit most produkál, ő valójában kapcsolódni szeretne.

És tudom, hogy nehéz belelátni abba, amikor nem tudom, lekaratézza a testvérét, belelátni azt, hogy kapcsolódni szeretne, de valójában ez történik. és hogy ez az a nagy elméleti buborék, amiből ugye kiindulunk.

Viszont tényleg ez a csodálatos benne, hogy hogy kézzel fogható eszközök szintjén van.

Viszont ezeket az eszközöket tartalommal minden család úgy tölti föl, ahogy a saját értékrendjének, a saját temperamentumának, az ő gyerekének a temperamentumának megfelel.

És pont ezért van szerintem szükség arra, hogy edukáljunk magunkat.

Nem elég ezeket az, vagy hát van, akinek elég egyébként ezeket az eszközöket megtanulni, vagy megismerni, mondjuk akár a az Instaól, vagy a Tiktokról, mert mondjuk olyan szerencsésen dobta a gép, hogy eléggé jól passzol a temperamentum, de van egy csomó család például mi tud nehézséget okozni, ha nagyon hasonló a temperamentum, vagy ha nagyon eltérő a temperamentum, és egy csomó ok miatt egyébként tudnak a a gyerekeink olyan extra kihívások elé állítani minket, Hát például akár akkor, hogyha itt Freudra visszakanyarodjunk, a saját múltunk miatt ugye elkezdik behzni azokat a helyzeteket, azokat a triggereket megnyomkodni.

Olyan kemény tükröt tartanak nekünk, amitől >> elszáll ugye az embernek az agya. >> Igen. >> Szóval, hogy hogy azért ez egy nagyon-nagyon kemény munka, és hogy én nagyon hiszek abban, hogy a szülőséget, a szülőségre nem születünk, hanem kell tanulni.

És ugye mindig ez az ösztönös vagy tudatos kérdéskör.

Én azt szoktam mondani, hogy nem tudom, hogy mi lenne akkor, hogyha tudnánk ösztönösen gyereket nevelni, mert pont amiatt, hogy van egy csomó tanult dolog a múltunkban, nem tudjuk, hogy az milyen lenne pontosan az az ösztönös.

És éppen ezért nagyon fontos szerintem az, hogy hogy igen, a szülőséget lehet tanulni, igen, a szülőséget kell tanulni, kell hozzá eszköztár, és kell hozzá önismeret, és kell hozzá szerintem érzékenység is.

Mert még abban az időben is, amiben mi felnőttünk, ahogy itt mondtátok is, hogy hogy volt egyrészt az a tekintélyelvű irány, amit nem szeretnénk a gyerekeinknek, úgyhogy jól átesünk sokszor a ló túloldalára, >> és leszünk engedékenyek >> és leszünk túl engedékenyek, és ez sem jó a gyereknek, mert iszonyat bizonytalanságot élnek meg ilyenkor a gyerekek, és ebből sok-sok szorongás lesz.

Szóval, hogy ez sem jó, de erre majd még visszatérhetünk.

Nem csak az van, hog az a tekintjelvű ai, hanem egyszerűen a gyerekkép is más volt akkor, mint ma. >> Nem volt ennyi kutatás, nem tudtunk ennyit a gyerekekről, nem volt ennyi információ hozzáférhető.

Tehát azért Jane Nelson ezt a 70-es években írta le egyébként Amerikában a a saját disszertációja egyébként ez a könyv, ami ami megjelent, tehát hogy ott volt igazából, de hát nem jött el Magyarországra, vagy meg Amerikába se jutott el úgy mindenkihez, mint mondjuk ma.

Szóval, hogy ez egyfelől egy nagyon szerencsés helyzet szerintem a mai szülőknek, másfelől egy óriási felelősség a mai szülőknek, hogy oké, nekünk már lehet eszköztárunk, nekünk már itt vannak ezek a lehetőségek, élek-e vele vagy nem. ak igen.

És én mindenkit bíztatnék egyébként rá, hogy hogy éljen vele mert mert majd erről is beszélek szívesen, hogy hogy egyszerűen az, hogy nem csak a gyerekeknek kell a kapcsolódás nekünk is, és ezt mi is megéljük, és ez az, ami minket is visszatölt energiával.

Tehát a gyereknevelés így is, úgy is nehéz, ha kiabálok, ha túl engedékeny vagyok, és hogyha ezt csinálom, akkor is való igaz, hogy hogy mivel itt egy idegrendszer áthuzalozásról van szó a felnőtt részéről, kőkemény munkát bele kell tenni az elején, de én azt gondolom, hogy abszolút megéri, és nem csak azért, mert fú, mennyire visszatölt az, hogy kapcsolódni tudok a gyerekemmel.

A a másik része pedig az, hogy azért a gyerekeknek a azon is alapszik ez a pozitív fegyelmezés tulajdonképpen, hogy együttműködést tanítsunk a gyerekeknek, a belső motivációt erősítsük, és ez iszonyat nagy meló eleinte, főleg, hogyha mondjuk kiskorban kezdjük el, és egy kisgyereknél próbáljuk ezt fölépíteni, de azért én azt gondolom, hogy minél előbb, annál jobb, de senki nincs elkésve ugyanakkor, hogyha mondjuk később találkozik ezzel a módszerrel, mert abszolút ót az, hogy együttműködést kialakítsunk a a gyerekekkel, és ezt a belső motivációt erősítsük benne.

Ez bármelyik életkorban egyébként elkezdhető és tök jól működik, és hogy ez lenne igazából a hosszú távú cél. >> Azt gondolod már, hogyha itt kitérünk arra, hogy életkor, hogy akár tínédzsereknél is?

Hát szerintem tíédzsereknél működik bizonyos szempontból a legjobban.

Tényleg. >> Mert mertogy az is benne van ebben a szemléletben, hogy a gyerek az egy külön entitás, és erről szülőként azért gyakran elfeledkezünk. és aksús aáló szerepkörbe, hogy azért had hibázzon, meg azért hadd kövesse el a hadd próbálgassa a szárnyait, és abban hadd legyenek kudarcok, mert abból tanul az ember a legtöbbet, és hogy nagyon kicsi a gyerekeknek a frusztráció tűrése és a kudarctűrése, de ahogy a konditerembe eljárunk azért, hogy az izmainkat erősítsük, az ő izmaikat is egyébként nem úgy erősítjük frusztrációtűrésre és kudarctűrésre, hogy megkim méljük őket tőle és megmentjük őket, hanem hogy bizony biztonságos keretek között, tehát hogy nyilván most nem arról beszélek, hogy hagyjuk leesni a mászokáról vagy ilyesmi, tehát a biztonságos kereteket meg kell hozzáteremteni, fizikai biztonság és lelki biztonság is, de ezek a biztonságos keretek között viszont hagyjuk őket >> hát próbálgatni a a saját dolgaat, élni és hogy hogy gyakran ugye ez történik, hogy hogy ezt is leszorítjuk.

Igen, meg én azt látom egyébként, mert még nekem ugyan nem tíédzser a gyerekem, de a körülöttem lévő gyerekek meg keresztgyerekek azok, hogy nagyon sokszor én szerintem a szülő, meg nem csak a szülő, mi felnőttek azt felejtjük el, hogy ők még gyerekek, >> tehát hogy nagyon sokszor ugye már nagyok, már kikérik magukat, már maguknak már annyira önállóak, hogy nagyon sokszor szülőként vagy felnőttként belecsúszunk abba, hogy úgy ítéljük meg őket, vagy a döntéseiket, vagy a reakcióikat, mintogyha már felnőtt, kis felnőttek lennének, holott ők nagyon is gyerekek még. >> Igen.

Én már kezdjük szerintem egy bocsánat egy kicsit másképpől csinálni.

Én ebbe nagyon sokszor belecsúsztam, hogy nekem van egy 13 éves lányom és egy kilenc éves kisfiam és amikor megszületett a kisfiam, négy és fél éves volt a a lányom.

De de hogy mondjuk a nagyszülők már sokszor kis felnőttként kezelték, mert hogy már te vagy a nagy, és és én és én kikértem ezt magamnak és a Rebeka nevében is, hogy ő attól még gyerek, és nem kell beállnia neki most egy felnőtt szerepbe, hogy ő neki most jól kell viselkednie és jónak kell lennie. >> De egyébként ez is, amit mondtál, hogy hogy az entitást, hogy hogy így így elfelejük. hiszen nekünk nem volt még ez meg, és hogy tényleg a generációkról, ahogy változik, mi tanuljuk újra ezeket a dolgokat.

Tehát a mi szüleink még ezbe ebbe teljesen másképp voltak, de én látom a nővéremen neki hétgy gyermeke van, abból hat nagy és egy kicsi.

A hat nagy már hévesek, teljesen másképp nevelte őket, mint most a kicsit.

És a kicsivel >> most tudja megélni az…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Nőszintén podcast

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Határok szeretettel – Pozitív Fegyelmezés a mindennapokban | Vendégünk: Füstös Móni | S03E14”

Miről szól ez az epizód: „Határok szeretettel – Pozitív Fegyelmezés a mindennapokban | Vendégünk: Füstös Móni | S03E14”?

Füstös Móni, a Pozitív Fegyelmezés oktatója a Nőszintén podcast vendége, aki a szeretetteljes, de határozott gyermeknevelésről beszél, kiemelve a pozitív fegyelmezés, a szülői tudatosság és a szülőség tanulhatóságának fontosságát, valamint a gyermekeinkhez való kapcsolódás… Az epizód a Nőszintén Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 12. 03..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Határok szeretettel – Pozitív Fegyelmezés a mindennapokban | Vendégünk: Füstös Móni | S03E14”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Füstös Móni, Udvarhelyi Mónika, Monostori-Prohászka Ágnes, Makó Mariann.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Határok szeretettel – Pozitív Fegyelmezés a mindennapokban | Vendégünk: Füstös Móni | S03E14”?

Fő témái: pozitív fegyelmezés, gyermeknevelés, szülőség.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Határok szeretettel – Pozitív Fegyelmezés a mindennapokban | Vendégünk: Füstös Móni | S03E14”?

Megjelenés: 2025. 12. 03.. Hossz: 1 óra 5 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/noszinten-podcast/hatarok-szeretettel-pozitiv-fegyelmezes-a-mindennapokban-vendegunk-fustos-moni-s

Több epizód a Nőszintén Podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból