Nőszintén Podcast

Nők a teraszon. Madarat tolláról, embert barátjáról? | S02E41

· PT46M33S

Összefoglaló

A Nőszintén podcast ezen epizódjában a barátok, kollégák és a környezetünk ránk gyakorolt hatását vizsgálják, különös tekintettel a társadalmi elvárásokra és az összehasonlítgatásra. Szó esik arról, mennyire fontos megtalálni az önazonos működésünket a különböző kapcsolatokban.

Röviden

Műsor
Nőszintén Podcast
Megjelenés
2025. 06. 25.
Hossz
47 perc
Szereplők, említett nevek
Udvarhelyi Mónika, Monostori-Prohászka Ágnes
Témák
társadalmi elvárások, önazonos működés, kapcsolatok
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[Taps] [Zene] [Taps] Négy velencei tavi nő, négy hang, négy élet, négy stílus, négy út.

Gyertek velünk, hallgassatok minket őszintén, tabuk nélkül.

Anyaságról, párkapcsolatról, női vállalkozói létről, gyereknevelésről énidőről önismeretről és minden másról, ami minket, nőket és anyatársainkat érint.

Ez itt a Nőszintén podcast, és akiket hallhattok Monostori Proheszka Ágnes, Makó Marián, Udvarhelyi Mónika, Szlivka Tünde és néha a téma szakértő vendégei. [Zene] Szia!

Emlékeztek, azt a témát akartuk, vagy azt a nevet akartátok, hogy nők a tónál, amikor a nő, móta nő szintén lett volna, az volt még a második nők a pult mögött.

Kórház a város szélén, nők a pult mögött.

Ez ezt már csak egy bizonyos korosztály érti, hogy mi nem tudom mire nem beszéltek.

Igen, ő most távolról gondol ránk.

Úgyhogy és a mai témánkat már megint én hoztam, és nekem kell fölkonferálnom, ez a legnehezebb.

Hát én valami olyan témát hoztam ami na hogy hogy mondjam, hogy mindenki értse, mert sose érti senki, hogy mit akarok.

Két mondatban, hogy hogy ugye a gyerekeknél is mondjuk, hogy rossz társaságba keveredik, és hogy egyébként szerintem felnőttként ugyanúgy hat ránk a környezetünk. erről már egyszer beszéltünk, de hogy én így azt látom, hogy nagyon meghatározó ö a felnőttek, férfiak és nők esetében tényleg azt, hogy hogy hogy ki van körülöttünk.

Tehát, hogy például nőként szerintem én azt vettem észre, hogy amikor a gyerekek után visszamentem dolgozni, akkor nagyon nagy hatással voltak rám a kolléganőim.

Tehát, hogy az, amikor így elmentünk kávézni, és akkor mindenki ott mesélte így az életét, akkor akkor így így fölmerült bennem, hogy jálunk nem így van, és akkor így kéne lennie, hogy hogy akkor nálunk mi mit tudom én, miért nem járunk mit tudom én, két havonta wellness hétvégére, vagy a férjem miért nem hoz minden akármikor virágot, vagy nem tudom, tehát hogy így hogy úgy elkezdjük összehasonlítgatni magunkat, és akkor mondjuk bennünk most így a női oldalt mondom, akkor így Így megszületik az elvárás, hogy hát akkor nekem is így kéne, meg akkor a férjemnek is, vagy páromnak is, vagy tök mindegy, neki is így kéne viselkednie.

És szerintem a férfiaknál ugyanígy, hogyha így, mit tudom én, együtt dolgoznak valakivel vagy valakikkel, tök mindegy.

És akkor a a másiknak mondjuk a párkapcsolata vagy az élete az egy minta számukra, hogy ha mit tudom én a másik csak használja a társát és csak arra van, hogy otthon rendet tartson, főzzön, nevelje a gyerekeket és örüljön neki, hogy azért én nem iszok meg, nem nőzök, hazahozom a pénzt, és akkor így ennyiből áll egy párkapcsolat.

Akkor azt gondolja az ember fia, hogy ja hát akkor én mit örölködök itt?

És akkor hogyha mondjuk a felesége meg a másik oldal hazahozza, hogy hogy de hát a Pirikének a férje és mit tudom én, akkor ő meg erre neki az a válasza, hogy hát de a Józsiéknál meg semmi ilyen nincsen, úgyhogy örülj mi van?

Na úgyhogy fölfele és lefele is igaz ez teljesen tényleg.

Pont a napokban özem telefonon valamikor így napközben jött hazafele tipcsi és ilyennel példálózott, hogy nem is tudom kivel beszélgetett, és hogy ő ő hogyan viselkedik a feleségével és aztán te vagy velem mindig elégedett, holott én ilyeneket nem csinálok, és nyilván vannak vannak a tehát kinek mi a mi fér bele, vagy hogy tehát hogy tök különbözőek vagyunk, de tényleg pont valamelyik nap egy ilyen Belefutottam éppen meg arról is beszélgettünk, hogy én hogy örülök, hogy most mondjuk munkahelyet váltott a párom és igen Andi hallgatsz minket párom tudom a galamboknak van beszélgetünk erről tehát hogy munkahelyet váltott és és hogy hogy Lacival dolgozik én ennek nagyon-nagyon örülök mert ő például egy szuper ember és tényleg tudom hat ránk a környezetünk és mindig jó hatással van rád De hogy hogy ugyanez van, hogyha tényleg, hogyha ezt látjuk, hogy mondjuk ő ezt csinálja, ó, akkor én is megteltem, vagy lazább lehetek akár ezekbe a dolgokba.

Tényleg nagyon tud ránk hatni.

Nekem most ez jutott eszembe, hogy én a hasonlítgatástól valahogy alapvetően így fel, tehát tök ideges leszek tőle, hogy így miért hasonlítgatjuk magunkat másokhoz, mikor most ez csak egy olyan hétvégi példa, ugye együtt lehettünk volna a pázmándi borfesztiválon, hogyha odatalálunk a biciklivel, de nem sikerült.

Egy részen ott voltunk, de Móniek pont nem sikerült összetalálkozni.

Kerg igen kergettük egymást, de ugye biciklivel voltunk a fönn a szőlőeggyen, tehát tök keméntetek.

És volt egy pont, amikor fölértünk a tetőre oda nem tudom már melyik pincészetbe, de gyönyörű kilátás volt, fesi vagy köllő, vagy nem tudom már, de nagyon nagyon szép volt és fölértünk, és akkor Gergő mondta, hogy de cica nézd a tájat.

És mondom, nem írtak el a tájai fröccsöt akarok, és pont elment mellettünk egy család, és a nő annyira röhögött rajta, hogy idült alkoholista kolléganő megérkezett.

Tehát akkor már nem tudom hány 30 k, nem talán nem annyit, de 20 km-t minimum tekertünk ugye jógafesztivál után meg a kerti munka meg minden, tehát hogy nagyon kemény volt.

És egyébként is fölfelé gyereké fölfelé és a gyerekek.

De hogy van egy nagyon kedves házaspárbarátunk, ahol mind a három lány triatlonozik.

A szülők Iron Mant csináltak legutóbb aem Hamburgba, és az én kedves férjem hozzájuk hasonlított bennünket, hogy ahhoz a családhoz képest mi sehol nem vagyunk.

És akkor így végképp azt hittem, hogy eldobom a biciklit, hogy hogy így hogy jut eszedbe hozzájuk hasonlítani bennünket, amikor amikor így szerintem rengeteget sportolunk így is, de hogy hozzájuk képest tényleg nem vagyunk sehol, de hogy igazából mindig meg lehet azt találni, hogy kihez képest vagy nagyon kicsi, ki kihez képest vagy sok, és hogy vajon miért csináljuk ezt magunkkal, hogy elkezdjük hasonlítani, mert igazából ebből szerintem jó nem születik.

Ma reggel Hubával mentünk a az oviba, ő biciklivel, én meg rollerrel, és valahogy így neki ilyen nagyon fontos, hogy hát mint minden gyereknek, hogy így mie van, de nem az a legfontosabb, hogy mie van, hanem mindig az, hogy az ovist társának, hogy de neki van ilyen, és hogy így mindig ez a csak az a lényeg, hogy nekem több legyen.

És ezt így nézek rá, hogy négy éves.

Tehát hogy így és ma reggel ahogy mentünk megint valahogy szóba került, hogy vajon a nem tudom kicsoda is hoz bukós sisakot meg nem tudom.

És akkor így nem tudom, hogy huba, ne foglalkozzál vele, tehát hogy te saját magaddal foglalkozz, és hogy ahogy ezt így kimondtam, hogy ne mással foglalkozz, hanem magaddal, így új értelmet nyer.

Tehát hogy mint az önismeretbe, hogy hogy például ezt akartam egyébként nektek mesélni, hogy a múltkori elvonulás után, hogy nekem az ilyen nagyon sok változást hozott, pedig mi tartottuk, de hát nyilván ránk is hat.

És hogy valahogy így megtanultam magamat választani.

És hogy ez egy akkora dolog, hogy hogy nem az van, hogy most jaj, mit fog szólni a férjem, jaj mit fognak szólni a gyerekek, mit fog szólni a család.

Tehát, hogy így így úgy úgy gondolom végig a dolgokat, hogy oké, hogyha egyedül lennék, akkor hogy döntenék?

És ez nem azt jelenti, hogy jó, akkor ott hagyom kész a gyerekeket. nyilvánelősöntés de hogy így nem arról az életem hog így alárendeljem magam hanem hanem az hogyha tehát hogy tényleg az hogyha én jól vagyok akkor ők is jól lesznek és és hogy ez szerintem ilyen nagyon fontos és ez a ez a magaddal foglalkozne a másikkal és és ebbe az összehasonlítgatásba is szerintem nagyon fontos az hogy megkérdezzük magunktól az a az az elvárás ami megszületik bennünk mondjuk a az összehasonlítás kapcsánm én aztá mitom két havonta és akkor hogy így hogy de mi miért nem hogy akkor így megkérdezem mag de biztos, hogy akarok én egyébként tehát hogy én már voltam a maldív szigeteken utálok repülni tehát hogy így baromira nem akarok két havonta balira menni meg egyáltalán nem akarok sehova se repülni tehát hogy szerintem ezek így nem tudom hogy férfiként még sose voltam férf hogy így Így nőként szerintem érdemes ezeket az elvárásokat megkérdőjelezni magunkban, hogy ez tényleg az én igényem, vagy pedig egy ilyen átvett környezettől való dolog.

Hát hogyan igen, bocsáss meg, bocsán elmondjut.

Ha eljutsz erre a szintre, szerintem az egy óriási szabadságérzés.

Én is érzem ezt és tudom, hogy nem éreztem mondjuk évekkel ezelőtt, vagy még akár tavaly sem.

Tehát, hogy ez folyamatos szerintem egy ilyen folyamatos fejlődés.

És annyira akkora szabadságot ad, amikor amikor jön a tudatossággal az, hogy nem ítélkezel semmi felett és senki felett és és magaddal foglalkozol meg a te környezeteddel.

És számomra ez akkora szabadságérzés, amikor belekerülök egy-egy szituációba, és tudom azt, hogy hogy régen bepörögtem volna rajta, rosszul esett volna, probléma lett volna belőle, stresszeltem volna rajta, bármi tehát, hogy hatással lett volna rám, és most nincs. és belekerültem pár héttel ezelőtt egy olyan szituációba, amikor úgy éreztem, hogy támadásért, és és még ilyet nem csináltam, és lehet, hogy hogy most ilyen nagyon spiri meg izé meg hogy vagy vagy valaki hülyének néz, de hogy hogy kiültem a teraszra, és akkor és akkor így így feladtam a kérdést, hogy jó az út, amin vagyok, hogy jó az, amit mondok, jó az, amit csinálok, vagy ugye el tehát nyilván elgondolkozom rajta, és akkor így így feladtam, hogy jó, és És az a az a válasz érkezett, hogy hogy kimondja, miért mondja, és akkor és akkor hogy hogy magaddal, tehát hogy hogy hogy te magaddal, ami ami neked jó, ami ami ami jönérzésből, és hogy hogy így így tök jó jó jó, oké, de közben meg szóval, hogy annyira nyugodtan tudja az ember onnan már kezelni a dolgokat, hogy meg azt veszed észre, nem, hogy amibe így régen így így bele tudtál volna süllyedni és így vergőtt meg mit tudom én, hogy így én így rácsodálkozom magarról, hogy basszus tök jól vagyok.

Tehát hogy így régen ilyenkor ezekből a helyzetekből már ketté törtem volna és most annyira jól vagyok, hogy így ezt így, hogy és akkor ez meg még így plusz ilyen h de jó, hogy ez így ez ez és akkor így így így megö azt a mindenit tök van egy van egy olyan hálanaplom, amivel minden nap le kell írni, hogy a napom fénypontja miért vagy ma hálás? zztettem a magamért.

És akkor ugye mindig mi ezek feljönnek, hogy akkor akkor aznap mi?

És és többször is belekerül ez a dolog, hogy hogy ezek a fejlődési ugrások, mert amúgy ez annyira jó dolog, mert olyan oly tényleg szabadságot ad, tehát hogy hogy egy teljes ö ilyen ez az ítélkezésmentesség, ezt ezt már sokszor mondom, tudom, bocsi.

Nekem az jutt eszembe, hogy most ugye pár napot töltöttem anyukámmal meg a tesómmal Párizsba, és ugye gyerekek nélkül voltunk, férjek nélkül mindenféle, csak így hárman, és a reggeleken tökre kijött az, hogy ki mi milyen környezetben van amúgy, hogy hogy nálunk hogy indul egy reggel itthon, meg hogy úgy egy éninkén.

És akkor a nagyon nagyon érdekes volt amúgy azt megtapasztalni, hogy én ilyen tök jó kedvűen ébredek alapvetően.

Ez ez már eleve így nagyon furcsán állunk, de hogy így nagyon jó volt.

És akkor elkezdtem jógázni, átmozgattam magam, és ilyen új tökre örültem, hogy ott vagyunk.

És akkor a a tesó úgy rámnézett, hogy te minek örülsz ennyire?

És akkor így ah ja mégis minek is?

Tehát így figy hát Párizsban vagyunk, mehetek le a pékségbe, ami három lépésre volt tőlünk, és olyan pékárú volt, hogy úristen, tehát hogy na.

Tehát kicsit tovább maradunk, szerintem egy néhány kiló pluszúlyal jövünk haza.

És és tök érdekes volt ezt megtapasztalni, hogy ugye itthon mi úgy ebben indulunk el, a Gergő is kimegy, meditál, csikungozik, én is áthengerezem magam közben persze csipognak a gyerekek, mert közben csinálom a reggelit meg nem tudom mi, de hogy így valahogy muszáj ezeket a kis apró dolgokat betenni magunkért.

És nagyon érdekes volt ez a visszacsatolás, hogy hát máshogy is lehet.

És ettől függetlenül tök jól elvoltunk, csak így mindig itt zörüldére próbáltam anyut meg a tesómat így ráébreszteni arra, hogy figyú igazából tök hálásak lehetünk.

Szóval, hogy így nézzünk körül, hogy miben vagyunk.

És akkor így persze amikor a 28000. lépést anyukám megtette egy kedves pénteki napon, és akkor kérdezték, hogy anyukám, hol van a hála a szívedben?

És akkor hagyjál békén, fáj a lábam és tökre megértettük.

De hát sokat kellett, sokat kellett sétálni.

De hogy szerintem a környezet, amiről beszéltünk, hogy hogy nagyon fontos az, hogy mi az, amit amit magunkért megteszünk, és hogy aztán nem is biztos, hogy számít, hogy ki mit mond erre.

Tehát, hogy te mitől vagy jól, neked mik a mi mi lesz az a reggeli rutinod, amivel el tudsz indulni, amivel jobb a napod, mi az esti rutinod, és hogy igazából ezt meg aztán végképp nem kell összehasonlítani senkivel, mert ez tök magánügy, nem?

De amúgy, ahogy elmondtad, így vizualizáltam hy, hogy hogy indul egy reggel, vagy hogy a hogy a Gergő meditál, és hogy te is, hogy hogy a jóga és satöbbi, és hogy a gyerekek közben csipognak, és hogy milyen jó már, hogy tehát hogyha a gyerekek ebbe nőnek föl, hogy hogy én is emlékszem, hogy abban a gyerekkorban voltam, hogy nem lehetett az, hogy fekszünk vagy pihenünk.

Nálunk például nem volt olyan, hogy sokáig aludjunk vagy ilyesmi, hanem nem volt olyan, hogy egy helybe vagy, hanem mindig kellett valamit csinálni.

És ugye ugye ezt én hozom is, ez mindig kell valamit csinálni, de de tanulom, hogy hogy ne kelljen mindig, és tanítom is a gyerekeknek és és én most látom magamon azt, hogy látom, amikor Rebekán mikor mondjuk túlterhelt, úgy nagyon sokat tanul, sok rajtuk a a annyi inger éri őket, hogy örület és csak pihenj el, hallgat zenét, vagy ami jól esne, mi esne jól, és hogy nem emlékszem, hogy bármikor is feltették volna ezt a kérdést nekem, de hogy annyira jó érzés ezt adni, hogy hogy ő már tudja azt, hogy pihenhet, és majd a gyerekének ő is ezt adja tovább, hogy ő már elpihenhet, és hogy…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Nőszintén podcast

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Nők a teraszon. Madarat tolláról, embert barátjáról? | S02E41”

Miről szól ez az epizód: „Nők a teraszon. Madarat tolláról, embert barátjáról? | S02E41”?

A Nőszintén podcast ezen epizódjában a barátok, kollégák és a környezetünk ránk gyakorolt hatását vizsgálják, különös tekintettel a társadalmi elvárásokra és az összehasonlítgatásra. Szó esik arról, mennyire fontos megtalálni az önazonos működésünket a különböző kapcsolatokban. Az epizód a Nőszintén Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 06. 25..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Nők a teraszon. Madarat tolláról, embert barátjáról? | S02E41”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Udvarhelyi Mónika, Monostori-Prohászka Ágnes.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Nők a teraszon. Madarat tolláról, embert barátjáról? | S02E41”?

Fő témái: társadalmi elvárások, önazonos működés, kapcsolatok.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Nők a teraszon. Madarat tolláról, embert barátjáról? | S02E41”?

Megjelenés: 2025. 06. 25.. Hossz: 47 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/noszinten-podcast/nok-a-teraszon-madarat-tollarol-embert-baratjarol-s02e41

Több epizód a Nőszintén Podcast-ből