Partizán Podcast

A gyermekvédelem ne túlélő üzemmódban működjön | Ez egy hivatal

· PT1H9M38S

Összefoglaló

A gyermekvédelem rendszere Szabó Zita jegyző és Nagy Réka, egykori gyámügyi és szakszolgálati dolgozó (mindketten PhD hallgatók) részvételével. A beszélgetés a rendszer hiányosságaira, szakemberhiányára, alulfinanszírozottságára és túlterheltségére összpontosít. Megvizsgálják a…

Röviden

Műsor
Partizán Podcast
Megjelenés
2026. 05. 06.
Hossz
1 óra 10 perc
Témák
gyermekvédelem, szakszolgálati dolgozó
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Mielőtt elindul a podcast, gyorsan hadd hívjam fel a figyelmed arra, hogy a Partizán döntően közösségi támogatásokból működik.

Ha fontosnak tartod a munkánkat, csatlakozz te is.

Ajáld fel nekünk személyi jövedelem adód 1%-át, és szállj be a finanszírozásunkba rendszeres támogatóként is.

Így lesz a Partizán közös veled, független miattad.

A részleteket megtalálod a partizan.hu/ támogatásoldalon. เฮ Szeretettel köszöntök mindenkit.

Ez az Ez egy hivatal podcast, amit átvettem elődeimtől, Udvarhelyi Tessától és Gészabó Dánieltől.

A mai adást én törősikerit készítem, továbbvé véve az alapító kitalálók szellemiségét.

A podcast célja, hogy közösen megértsük a közigazgatás működését, a jó és a rossz oldalait, és megtaláljuk azt is, hogy hogyan lehet megújítani és olyanná alakítani, ami az embereket szolgálja.

Ma egy olyan témáról beszélgetünk, amely az elmúlt hónapokban Magyarországon talán mindennél nagyobb figyelmet kapott a gyermekvédelemről és a gyermekjogok érvényesüléséről.

Kevés ügy van, ahol ennyire élen látszik, hogy hogyan működik a rendszer, vagy éppen hol akad el.

A döntések több szinten pattannak ide-oda.

Önkormányzat, gyámhivatal, bíróság, intézmények, szakemberek.

És közben ott van egy gyerek, akinek nincs ideje megvárni, amíg a hatáskörök végre összehangolódnak.

A gyermekvédelem ma már nem csak szakmai kérdés, ez közügy.

A családok biztonsága, a szakemberek teherbírása, a rendszer átláthatósága, és végsősoron az, hogy a gyerekek, a jövőnk milyen világban nőnek majd fel.

A társadalom érzi, hogy változás van a levegőben.

Érzik az önkormányzatok, amelyek egyre nagyobb nyomás alatt működtetik a szolgáltatásaikat.

Érzik a gyámhivatalók, ahol naponta születnek súlyos és nagytétű döntések.

Érzik a családok, akik gyakran magukkal maradva próbálnak eligazodni egy bonyolult rendszerben, és érzik a terepen dolgozó szakemberek, akik nagyon sokszor erőnfelül, mégis elszántan tartják helyben a frontot.

Ma hárman ülünk itt ebben a stúdióban.

Három doktori hallgató a Győri Egyetemről, három szakember, aki különböző oldalról lát bele a rendszer működésébe.

Az önkormányzati gyakorlatból, a társulási modellekből és a hatalmi architektúra elemzéséből, a gyerekjogok mindennapi érvényesítéséből.

Engedjétek meg, hogy bemutassam vendégeimet Szabó Zita, jegyző, PhD hallgató és Nagy Réka, gyámhivatali és szakszolgálati dolgozó, PhD hallgató.

A mai beszélgetésben azt keressük, hol van ma a gyerek gyermek érdeke a rendszerben, kihez kerül a döntés, és hogyan lehetne mindez valóban gyerekközpontú.

És talán azt is meg tudjuk mutatni, nem a rendszerért vannak a gyerekek, hanem a rendszer van a gyerekekért.

Köszönjük a meghívást. >> Sziasztok.

Annyit azért szeretnék elmondani, hogy volt gyámhivatali dolgozó és volt szakszolgálati dolgozó.

Szeretettel üdvözlök én is mindenkit.

Üdvözlöm a kedves hallgatókat és köszönöm a lehetőséget. >> Jó, nagyon szívesen.

Örülök, hogy itt vagytok és reméljük a almamáterünk is ugyanilyen büszke ránk, mint amilyen én vagyok most arra.

Azt, hogy nekünk ez hármunknak sikerült.

És a a győri jogi doktor iskolának köszönjük szépen a lehetőséget azt, hogy mind a hármunk ott tanulhat.

Szóval kezdjük azzal, hogy kihez milyen ügy kerül ma, mit csinál az önkormányzat, mit csinál a gyámhivattal, mit mi működik jól, és hol csúszik el az együttműködés.

Zita, te mint jegyző, ezt nap naponta látod?

Ugye a jegyző az, aki az alapellátás és a hatósági gyermekvédelmi munka közötti kapocs, és magának az önkormányzatiságnak a kulcsszereplője.

Mondhatnánk úgy is, hogy egy kapcsolattartási híd az önkormányzat, a gyermekjólti szolgálat, illetve a gyámhatóság között elsőfokú hatósági jogkör gyakorlójaként működünk, akik elsősorban a gyermekjóléti alapellátásokat biztosítják, pénzbeli és természetbeni gyermekvédelmi támogatások helyi formáit biztosítják, valamint ellenőrzik a gyermekjólti szolgálatot.

És én azért vagyok speciális esetben, mert a mi önkormányzatunkhoz tartozik egy társulás, aki elvégzi ezt a fajta feladatot. >> Réka, mi volt az a pillanat, vagy az az ügy, amikor rájöttél, hogy ezen a rendszeren változtatni kell, és ennek első lépése az, hogy mondjuk egy konferencián, ahol mind a hárman előadtunk, ott te egy nagyon lelkes előadással készültél.

Tehát na lelkes és nagyon-nagyon őszigen őszinte >> ő szinte >> és nagyon-nagyon mélyreható volt. >> Köszönöm.

Igen, az mindig célom, hogy lehetőségeimhez mérten az őszintességében nyilvánuljak meg.

Nem tudok igazából kezdeti dátumot felhozni.

Tudjuk, hogy a gyerekvédelmi rendszer az 1997-es GVT, a keret jogszabálya.

Azt szokták mondani, hogy a gyerekvédelem működne, hogyha ebben a jogszabályban benne lévő minden egyes norma működni tudna, és be is lenne tartva.

Mindig is az eredetibb koncepcióm, hogy a gyerekvédelem pozitív példát, pozitív mutatót ritkán tud mutatni.

Az én álláspontom az, hogy akkor tudunk jót tenni, hogyha ha nincs politikai ára a az ügyeknek és az eseteknek.

Tehát a gyerekvédelem akkor tud funkcionálni, hogyha annak nincsen politikai ára.

Az apropója az én megnyilatkozásomnak vagy felszólalásomnak az talán a bicskei eset volt, amikor azt gondoltam, hogy noha mindenképpen pozitívnak tartom, hogyha a közéletben közbeszéd tárgya a gyerekvédelemben dajló hiányosság.

Ugyanakkor azt is szeretném hangsúlyozni, hogyha amennyiben annak politikai ára van, politikai következménye van, akkor az elsősorban a gyerekeknek nem használ, másodsorban a politikának sem használ, és ezzel igazából egyen egyen ugyanazon a szinten a szakembereknek sem használ.

Tehát fontos a szemléletformálás, fontos tudatosítani kérdéseket, de tokenizálni gyerekeket semmi esetr sem szabad és nem is ajánlott.

Ez az én gondolatom ezzel kapcsolatban. >> Vannak ezek a varázskérdések.

Hogyha egy mondatban kéne elmondani, hogy mi a legnagyobb baj, akkor ti mit mondanátok?

Szerintem ez nem egyetlen tényezőből áll, hanem több, inkább egymást erősítő struktúrális gondból, mint például, ahogy mondta és a Réka, súlyos szakemberhiány van.

A szakemberek alul vannak finanszírozva, mindennapos stresszéri őket, ezáltal ugye magas a fluktuáció, aztán hiányzik a prevenció, tehát inkább ugye a család segítő rendszer túlterhelt, nem a prevencióra fókuszálnak, hanem éppen a az adott pillanatban történő reagálásra.

És ugye mindezekből következik az is, hogy a gyermekeknek az ügyei, a gyermekvédelmi ügyek elhúzódnak, és a veszélyeztetettségnek az észlelése az nagyon későn érkezik meg, amiben szerintem nagyon el vagyunk maradva, és itt a gyökeredzik a probléma leginkább.

De nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy kialakult egy bizonyos bizalmi válság, és a rendszerláthatóságot sem úgy figyelik az emberek, a rendszerláthatóság sem olyan, mint amilyennek kellene lennie.

És a botrányok, a politikai botrányok is rombolják ezt a fajta bizalmat.

És ebből következik az is, hogy az érintettek hangja kevésbé látszódik.

Azt gondolom, hogy minden egyes politikai botrány megelőlegez egy kezdeti problémát.

Hogyha azt mondjuk, hogy gyerekvédelem, akkor látnunk kell egy szemléletet, amelynek a gyerekvédelemnek érv amelynek a gyerekvédelemben érvényesülnie kellene.

Ez a szemlélet a speciális és a nevelés vonatkozásában és egyfajta speciális prevenciónak kellene, hogy érvényesüljön.

És ezzel egyidejűleg egy traumatudos traumákat fókuszba helyező egyrészt ellátás, másrészt eljárásnak kellene érvényesülnie.

Azt vitül az vitán felül áll, hogy ezeknek a feladatoknak a az érvényesíthetősége az államnak kell, hogy legyen a feladata.

Ezek nem tartom helyesnek akkor, hogyha ha teljes mértékben az állam kiszervezi, nem lehet kiszervezni ezeket a feladatokat.

Igaz, szektorsemleges értelemben lehet szó megosztásról a tekintetben, hogy megoszthatja a feladatokat a az állam, az egyház, a civil szervezetek és az a az egyéb állami résztvevők között.

És akkor itt kapcsolódnék rá a különböző botrányokra.

Amennyiben, és itt is értem azt, hogy hogy mi az, amikor annak politikai ára van, amennyiben bekövetkezik egy gyerekvédelmi hiátussal kapcsolatos botrány, az végsősoron az állam legitimitásába vetett hitet fogja sérülni.

Amennyiben a közbizalom sérül, az viszont már igen súlyos következményekkel jár, amelyeket a gyerekek elszenvednek, és nem a gyerekek legfőbb érdeke fog érvényesülni.

Úgyhogy az érzelmi fókuszom igazából innen kötődik.

Az, hogyha azt mondjuk, hogy a gyerekek legfőbb érdik érdekének kell érvényesülni, akkor ezalatt azt tartom, hogy minden szakembernek valóban a gyerekek, és nem csak szavakban kifejezve.

Tehát azt hiszem 10-15 évvel ezelőtt került verbalizálásra az, de előtte egyébként a New Yorki egyezményben is lefektettük a GVT is szól erről.

Szavakban kifejezzük azt, hogy mármint jogi értelemben, norma szinten is kifejezzük azt, hogy a gyerekek legjobb érdekének kell érvényesen.

És amikor azt mondom, hogy hogyha kint kint vannak a kirakatban a gyerekek, akkor azt mondom, hogy tokenizáljuk őket, mert meg kell nézni azt, hogy kinek az érdekében állítjuk ki ezeket a gyerekeket.

Nem gondolom, hogy hogy az lenne a gyerekeknek a legfőbb érdeke, hogy hogy az ő traumájukat újra és újra előhozzuk.

Ugyanakkor azt is gondolom, hogy a társadalmi felelősség vállalásnak a revideálása mindenképpen szükséges.

Tehát ezalatt azt értem, hogy mind közügy a gyerekvédelem és a gyerekek nem csak a tieid, nem csak az enyém, hanem mindennyi mindannyiunknak közös gyerekehről beszélünk és védjük őket. >> Hát amit most én fogok mondani, az a legunalmasabb téma a hármunk közül, hogy hogyan én hogyan kapcsolódom a a gyermekvédelemhez.

A ugye az én PhD-nak a témája a jegyzői jogállás változása és a rendszerváltozástól napjainkig.

És én már akkor is jegyző voltam, amikor még a gyámhatósági hatáskörökkö jegyzőhöz tartoztak. és a komplex vizsgálon tavaly júniusban a konzulens és a a vizsgáztató azt hozta fel, hogy vizsgáljam a jegyzői hatásköröket abból a szempontból, hogy az én meglátásom szerint bizonyos hatáskörök hol működnek hatékonyabban, és egyáltalán a a közjogi gondolkodásunk szerint hol van jó helyen.

És ugye én azt azt fogom keresni egy fejezetben, hogy például ezek a gyámhivatali hatáskörök hol vannak jó helyen.

Teljesen nyilvánvalóan tisztában vagyok azzal vele, hogy ez állami feladat.

És nagyon a tetszett az, amikor Réka azt azt mondta, hogy a tehát, hogy szektorsemlegesen feladatokat el lehet osztani.

És így például én simán el tudom képzelni, mint önkormányzati jegyzőként, hogy részt veszek ebben a folyamatban, tehát általános alany, tehát nem én személyesen, hanem az önkormányzati jegyző, méghozzá azért, mert az én személyes tapasztalatom az volt, hogy egy kistelepülésen egészen más az, amikor ott helyben történik.

Tehát, hogy mindenki tökéletesen ismeri a az ügyet, és sokkal hatékonyabban, gyorsabban tudtunk beavatkozni akkor, mint azután, amikor ez egy tőlünk távolabbi helyre került, és ugye a a gyámhivatal ugye az a járási hivatalokon belül működik, tehát hogy nem abban a kistelepisen, ahol én voltam, hanem egy közeli városban.

Tehát, hogy én a szubszidiás elvére hozom föl, vagy húzom föl az érvelésemet, hogy a hogy ez azért fontos, mert hogy legolcsóbban és leghatékonyabban ott lehet megoldani, ahol a probléma keletkezik, és sokkal nehezebb szerintem papírból jó döntéseket hozni akkor is, hogyha tudjuk, hogy nyilván most én nem akarom leértékelni az esetmenedzsereknek a a feladatait meg az ő munkájukat, de attól függetlenül én erről fogok írni ebben a a PhD-ban, hogy a a ennek a tehát a szektorsemlegesség jegyében legyen az önkormányzati jegyzőnek is olyan feladata, ami amit ebben a gyermekvédelemben hatékonyan is jól tudja a működtetni. >> Akkor erre gyorsan rácsatlakozom, amíg levegőt vettél, kihasználom az alkalmat.

Ö tehát, hogy valójában arról beszélünk, hogyha a gyerekvédelemnek a a szemlélete a prevenció, akkor ezt a prevenciót már ezekben a primár közegekben el lehet kezdeni.

Azt szokták mondani az esetmenedzserekre, hogy szakmán belül, hogy pénz, paripa, fegyver kell ehhez ez ez nyilván egy szimbólum ahhoz, hogy tudjon ténylegesen működni az erős családmegtartó szolgálat, ami azt képes megakadályozni, hogy a gyerekek bekerüljenek a szakellátásba, merthogy mindannyiunknak ez itt az érdeke, hogy a gyerekek a családjukban tudjanak maradni.

Nem csak, nem csak az államnak az érdeke, nem csak a szakembereknek az érdeke, hanem a gyerekeknek is az érdeke.

Tehát így tud működni egy erős családmegtartó szolgálattal.

És aztán igen, mindannyiunknak vannak erre elképzelései, és vissza is adom a levegővételt.

Nem tudom, ismeritek-e, van a Facebookon a legnagyobb női csoport, az asszony sutyorgó, ahol nagyon sokszor szoktak írni arról, hogy milyen problémáik vannak privát életben, gyerekekkel és belek, tehát gyakorlatilag gyermekvédelemmel kapcsolatos segélykérések is megfogalmazódnak ott.

És én nagyon sokszor szoktam javasolni, hogy a a családvédelmi szolgálathoz helyben forduljanak, a szociális munkáshoz, tehát hogy van helyben megoldás.

És nagyon sokszor érdekes, nyilván ezek névtelen posztok, tehát hogy nem tudod, hogy hogy melyik az ország melyik részéről van a probléma, de nagyon érdekes az, hogy a reakcióknak a legnagyobb része az, hogy fenntartásokkal, tehát bármilyen szereplőhöz, aki ebben a rendszerben megjelenik, tehát önkormányzat, esetmenedzser, szociális munkás, bármi, ezek iszonyatosan nagy fenntartásokkal viszonyulnak.

És akkor itt csatolok vissza arra, amit te mondtál, hogy mennyire fontos az, hogy a közbizalmat ne romboljuk.

Nem csak tehát a most a gyermekvédelem, tehát az, hogy hogy az, hogy politikai cél, az ugye az sok minden, mert azt is én el tudom fogadni politikai célnak, hogy a rendszert változtassuk meg, de hogy márhogy a gyermekvédelmi rendszernek a működését, az mint politikai cél, de itt ugye én azt érzem, hogy te ezt inkább úgy értetted ezt a politikai célt, amikor felhasználják ezt a problémát valami olyas valamire, ami igazából nem akarnak rajta…

Említett entitások

Témák

Személyek

  • Szabó Zita
  • Nagy Réka

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „A gyermekvédelem ne túlélő üzemmódban működjön | Ez egy hivatal”

Miről szól ez az epizód: „A gyermekvédelem ne túlélő üzemmódban működjön | Ez egy hivatal”?

A gyermekvédelem rendszere Szabó Zita jegyző és Nagy Réka, egykori gyámügyi és szakszolgálati dolgozó (mindketten PhD hallgatók) részvételével. A beszélgetés a rendszer hiányosságaira, szakemberhiányára, alulfinanszírozottságára és túlterheltségére összpontosít. Megvizsgálják a… Az epizód a Partizán Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 05. 06..

Milyen témákat érint ez az epizód: „A gyermekvédelem ne túlélő üzemmódban működjön | Ez egy hivatal”?

Fő témái: gyermekvédelem, szakszolgálati dolgozó.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „A gyermekvédelem ne túlélő üzemmódban működjön | Ez egy hivatal”?

Megjelenés: 2026. 05. 06.. Hossz: 1 óra 10 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/partizan-podcast/a-gyermekvedelem-ne-tulelo-uzemmodban-mukodjon-ez-egy-hivatal-31a6bdf6

Több epizód a Partizán Podcast-ből