Partizán Podcast

A legtöbb anya úgy lesz hajléktalan, hogy elmenekül a bántalmazótól | Zsófilter #s04e14

· PT1H8M2S

Összefoglaló

A Partizán Zsfilter című podcastjának epizódban Balok Zsófi vendégei Wirth Judit nőjogi szakértő és Horváth Csilla (HoCsi) tapasztalati szakértő, aki maga is átélte a hajléktalanságot. Az adásban a hajléktalanságba kényszerült anyák és gyermekeik helyzetét vizsgálják, különös…

Röviden

Műsor
Partizán Podcast
Megjelenés
2026. 05. 09.
Hossz
1 óra 8 perc
Témák
hajléktalanság, női jogok, családsegítés, bántalmazás, gyermekvédelem
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Ez itt a Zsófilter a Partizán Feminista podcastja.

A mai adásban a hajléktalan anyák helyzetéről beszélgetünk Virt Judittal és Horvát Csillával.

Csilla alkoholista bántalmazó apa mellett nőtt fel. 1980-ban súlyos anémiával született a kislánya.

Beteg gyermeke mellett gyakran kellett munkahelyet változtatnia. 2002. december 12-én lett hajléktalan. 2009 óta tagja a város mindenkiét csoportnak és a Balok Gyula által szervezett első kézből a hajléktalanságról csoportnak.

Szociális asszisztensi tanfolyamot végzett, nyugdíjazásáig a Menhely alapítványnál dolgozott.

Részt vett két színházi produkcióban is.

Mellette ír, rajzol, fest, köt, horgol, var és hímez.

A fedél nélkül művészeti pályázatain többször is nyert munkáival.

Judit Jogász, nőjogi szakértő több mint 25 évnyi civil szervezeti tevékenysége során egyebek mellett képzéseket, protokollokat dolgozott ki a nők elleni erőszak áldozatokkal és elkövetőkkel kapcsolatba kerülő szakembereknek, intézményeknek, emellett [zene] önsegítő csoportokat facilitált párkapcsolati erőszak és gyerekkori szexuális visszaélés áldozatainak.

Ha támogatnátok a Zsfiltert és a Partizánt, a leírásban található linkeken keresztül megtehetitek, illetve most újra felajánlhatjátok a személyi jövedelemadótok 1%-át a részünkre, ami [zene] segít biztosítani a csatorna hosszútvú működését.

Kezdünk, és köszi nektek is, hogy itt vagytok. >> Köszönjük. >> Mi is köszönjük, hogy itt lehetünk. >> Én bevallom egy kicsit ilyen ziláltan érkezem ebbe a beszélgetésbe, mert nem bírom magam utolérni.

És ez a téma amúgy is olyan, hogy hogy így nehéz nekem megérkezni bele.

Nemrég a Partizán főcsatornáján ezt a hallgatóknak is mondom, készítettem egy interjút a BMSZKi két munkatársával, Lánckirékával és Fehér Borókával.

És akkor ott is ilyen kicsit nehezemre esett az, hogy hogy kezdjük ezt a témát kitárgyalni így Hoppa, közepébe.

De Csilla hál istennek megoldotta nekem ezt a műsorvezetői feladatot, mert mondtad, hogy hoztál egy saját írást, amit felolvasnál nekünk.

Úgyhogy ezt meghallgatnánk akkor és folytatjuk onnan. >> Hajlékony mese.

Rendben van, mesélek neked, mielőtt elalszol, de csak egyet, aztán csicsikálnod kell.

Szóval volt egyszer egy király.

Nem, nem az éjszaka királya volt, csak egy mezei király.

Szép nagy országgal, nagy palotával, dolgos néppel, és volt neki egy gyönyörű szép leánya.

Erre nem is volt szükségük, mert a dolgos népet jól megadóztatták.

Nem lázadtak föl, mert nem és kész.

A király kihirdette országszerte, hogy annak adja a lányát és fele királyságát.

Nem, nem eladja a lányát, hanem férjhez adja.

Ha folyton közbe kotyogsz, elfelejtem a mesét.

Szóval a király annak adja a lányát feleségül, aki a világ legmagasabb hegyének tetejéről el tudja hozni azt a világban nagy drága követ, amit eddig senki sem tudott megszerezni.

A követ tündérek őrzik, a tündérekre egy hétfejű sárkány vigyáz, a sárkány testőrei pedig valódi nindzsák.

Nem, nem teknőcök, csak olyan japán kommandózsok.

Szóval a király kiírta a pályázatot, jelentkeztek is a pályázók dögivel.

Persze a pályázók közül csak a szomszédkirály léhűtő fia lehetett a nyertes, mert egyedül ő tudta lefizetni a nindzsákat, akik elkábították a hétfejű sárkányt. mit tudom én, étterrel talán.

Szóval a szomszédkirály gazember fia könnyedén eljutott a tündérekhez, akik még sohasem láttak ilyen jóképű fickót, ezért hagyták magukat elcsábítani.

Persze a királyfi is kimerült, mint a laposelem, de mire a tündérek felébredtek, ő már a világban a drága kővel meg is jelent a király udvarában.

Így lett a gyönyörű és gazdag királylány egy lelkiismeretlen gazfickó felesége.

Persze, hogy húatos a lépcsőház, hiszen töpen kitörted az ablakot.

A kő nem azért kemény, mert rossz csontka vagy.

Holnap megint megpróbálkozunk az anyaotthonnal.

Ez már az utolsó puszi. v >> hú köszi, hogy elhoztad.

Hú, hát gyakorlatilag végigmehetünk szerintem a mese elemein, és kirajzolódik a [nevetés] az egész adásterv. >> Nekem is nekem is az jutott az eszembe, hogy mindent beleírtál. >> [nevetés] >> Hát tulajdonképpen arról szól, én ezt úgy képzeltem el, hogy egy lakó valamiért kimegy éjszaka a lépcső, vagy késő este a lépcsőházba, és csak az anyát hallja.

A gyerek az nagyon halkan beszél, mert fáradt álmos, mit tudom én, és csak ennyi jut el hozzá. >> Ühüm.

Az első fele a korrupt királyfiról [nevetés] az szerintem most ilyen nagyon messzire vezető téma lenne.

Van ehhez ilyen személyes élményed, vagy hogy ez hogy ez valami figyel? >> Hát ezt a még 2004-ben írtam.

Akkor még az oltalomszáló női szállóján laktam, és hát tulajdonképpen az egyik lakótársamról szól. >> Üüm.

Meg tudta tartani a gyereket? >> Hát nem.

A végén elvesztette. >> Ez az. >> Hát elvették.

Én se tudom, hogy most a a kormánykritikával vagy a női szerepekkel, vagy a melyik részével a mesében, mert egyébként azon is gondolkoztam, hogy milyen régen hallgattam mesét, és hogy ezeken növünk fel, vagy hát meséken növünk fel, és hogy abban ugye mennyi ilyen motívum van, ami a lányoknak szánt szerepekről szól.

A másik szintje, amit megmondasz, hogy ez ez milyen szituációban hangzik el, mondjuk ez a mese, az is annyira előttem volt, vagy annyira beszédes volt. >> Igen, hát az anya végül is a saját történetét szövi bele ebbe a mesébe, csak hát nem királylány volt, hanem mit tudom én, jó módú családban nőtt fel, aztán kifosztották. >> Ühüm.

És [torokköszörülés] így került utcára. >> És így került utcára.

Igen. [torokköszörülés] És neked is hasonló a történeted, ha jól tudom? >> Hát nem, mondjuk engem [torokköszörülés] nem fosztottak ki.

Nekem az volt a problémám, hogy 1990 után borzasztó nehéz volt munkát találni, és ha találtam is, akkor feketén, vagy kifizettek, vagy nem.

Szóval nagyon-nagyon keserves időszak volt.

És hát 91-ben a gyerekem apja, akivel nem kötöttünk házasságot, az fölajánlotta, hogy kiviszi a lányunkat az Egyesült Államokba, merthogy ő ott kezdett el dolgozni 90 után, [horkantás] és hát elég nehezen, de beleegyeztünk végül is a gyerekkel együtt. és 98-ig volt kint, tehát ott fejezte be az általános iskolát, meg ott is érettségizett, viszont mire hazajött, addigra perfekt angol volt.

És hát ott már abban az időszakban is oktattak számítás technikát, tehát ezzel is előbbre volt a kortársainál. >> És te mindeközben itthon próbáltál?

Próbálkoztam talpon maradni, de mondom, mindez 91-ben ment ki.

Hát egész 2002-ig meg tudtam tartani a lakást. >> Ühüm. >> Azzal együtt, hogy nagyon nehezen. [horkantás] És akkor, amikor a lányom visszajött, akkor már annyira fölhalmozódtak az adóságaim, hogy a kilakoltatás veszélye fenyegetett és a lányom hitelt vett föl. abból kifizette az adósságaimat.

Ennek fejébe én átengedtem neki meg közbe férhez is ment egy olyan pasihoz, aki az apjának se tetszett meg nekem se.

És akkor átengedtem a nekik a lakást, mert aztán meg is született az unokám is nemsokára.

Én meg kiköltöztem egy lovardába, ahol hát gyakorlatilag rabszolga voltam, mert csak szállást és ellátást kaptam, fizetéstem, de aztán onnan is kirúgtak, és akkor jöttem föl Budapestre vissza, és így jöttem hajléktalan. >> És meddig tartott ez a időszaka az életednek?

Hát ez 2006 januárjáig tartott, mert akkor a lányom rájött, hogy neki se tetszik a férje, elvált tőle, és az apja, akinek hát azóta is jól megy, meg folyamatosan jól ment neki anyagilag, vett neki egy lakást jutalmul, amiért elvált selej testvérjétől. >> Ühüm.

És így tudtál visszaközni? odaköztem a lányomhoz, tehát azóta is szívességi lakhatást veszek igénybe. >> Ühüm.

Mennyire tipikus szerinted a te történeted? >> Hát szerintem semennyire, illetve addig tipikus, hogy az ember, ha nem talál megfelelő munkát, akkor nem tudja a lakhatását se fedezni.

És hogyha [torokköszörülés] kisgyereket nevel, akkor még nehezebb dolga van.

Ha egyedül neveli a gyereket, akkor annál is nehezebb dolga van.

De hát [torokköszörülés] találkoztam már olyan családokkal, amik a hajléktalan ellátásba dolgoztam, hogy apa dolgozott, anya gyesem volt, de összesen nem volt annyi jövedelmük, hogy fönnt tartsanak egy lakhatást.

És ott voltak két-három gyerekkel, és simán kilakoltatják őket, és nincs segítség.

Tehát nincs az, hogy mit tudom én, jó, van három kölyköd, akkor kapsz valami lakhatási támogatást, vagy rezsitámogatást, vagy bármit.

Ilyen nem létezik. >> És a támogatásoknak a ha amilyen támogatások megvannak, amik ilyen univerzálisak, azok meg apró pénz, tehát ugye a mostani >> Hát igen, tehát >> viszonyok között is, de egyébként korábban sem volt sok.

Hát az, ami 1990-ben az a 26500 Ft, nekem is körülbelül annyi volt a haviésem, >> és az még úgy jó volt.

De hát azóta eltelt 30 év és semennyit nem emeltek rajta. >> A egyébként a beszélgetésünknek a az apropója az az, hogy a a fedél nélkülnek megjelenik egy anyáknapi száma.

Most egyébként anyák napja előtt vagyunk, mikor ezt felvesszük a szám megjelenése után, és valószínűleg anyák napja után fog megjelenni ez a beszélgetés, de a téma aktuális bármikor, nem csak ezért, de hogy azért ti ketten ültök itt, mert Judit is a ebben a lapszámban szerepel, mint a témához hozzászóló és hozzáértő Csilla, mint tapasztalati szakértő ül itt.

És most Judit hozzád fordulnék egy kicsit, hogy neked mi az ilyen első pár dolog, ami beugrik erről a két dologról, hogy hajléktalanság és anyaság.

Meg milyen módokon foglalkoztál, foglalkozol a témával? >> Ühüm.

Mert először is egy ilyen disclaimer, nem tudom, hogy hívják ezt Magyarorsza, azért azt szeretném mindenképp jelezni, hogy én nem vagyok hajléktalansági szakértő, tehát azt én átengedem a szakmai szervezeteknek, amelyek ezzel foglalkoznak.

Én szerintem én úgy kerülök itt most a képbe leginkább, hogy igen, azt kérték tőlem, hogy most ebbe az anyáknapi számba írjak. alapvetően a bántalmazott nőknek, az anyáknak a helyzetéről vagy problémáiról.

De én azt gondolom, és Csilla majd erősíts vagy száfolj meg, hogy a hajléktalan nőknek egy jelentős része azért hajléktalan.

Tehát egyrészt az egyik út, amibe bele, amivel bele lehet kerülni ebbe, az amit említettél, hogy egyszerűen nem lehet fönt, nem tudják fönntartani magukat emberek.

És a nőkre nyilván ez különösen leselkedik ez a veszély.

Mivel, hogy tipikusan ők látják el a gyerekeket, tipikusan kevesebbet keresnek, ha van is munkájuk, ha ha tudnak a gyerekek mellett vagy a gyerek mellett dolgozni, ha a partnerük hagyja, hogy dolgozzanak, és általában minden körülmények között anyagilag rosszabbul jönnek ki. tipikusan egy bármilyen párkapcsolatban benne is, meg utána is.

És hogyha ez még megtötetéződik azzal, hogy a párkapcsolat bántalmazó, ami egyébként a másik útja, tipikus útja, azt gyanítom a nők számára a hajléktalanságba kerülésnek, akkor adott esetben menekülniük kell.

És én ezt a én ezt az egész rendszert az intézményrendszer oldaláról hát szeretem leginkább vizsgálni vagy vagy piszkálgatni, mert az én az én tapasztalatom az egyrészt a hosszú nem tudom közel 30 éve foglalkozom ezzel a témával, tehát a szakmai tapasztalatom meg a segítői munkámban is a a tapasztalatom az, hogy az egész intézményrendszer összes eleme a leg alsóbb szinttől, tehát amivel az emberek így napi szinten akár találkoznak, mint a mint az oktatási intézmények, az egészségügyi intézmények és a és a szociális ellátó intézmények, mint a családsegítő központok, vagy a gyerekjóléti központok egészen a legmagasabb szintig, a bíróságokig bezárólag, rendszeresen, módszeresen, tudatosan cserben hagyják a gyerekek. et cserben hagyják az anyákat akkor is, hogyha gazdasági nehézségekkel küzdenek, és ezért kerülnek ilyen nagy bajba.

De akkor különösen, hogyha bántalmazójuk van, és miközben megállás nélkül szajkozzák mantraszerűen, hogy a gyerek érdeke, a gyerek érdeke, a gyerek érdeke, aközben egész egyszerűen olyan szinten tesznek a gyerekekre magasról, annyira nem veszik figyelembe azt, hogy mi lenne egy valódi érdeke egy valódi élő gyereknek, amelyik lélegzik, és nem tudom, ennie kell és iskolába kéne járnia, vagy óvodába. vagy bölcsödébe, és nem tudom, orvoshoz kéne jutnia, és iratokat kéne neki beszereznie, hogy az az égbe kiáltó.

Szóval számomra ez egy teljesen teljesen fölháborító dolog.

És persze nyilván majd konkrét példákat is fogunk érinteni, de hogy az a feltétele, és ez a nem hajléktalan nőkre is igaz abszolút, és az a feltételezésem meg amennyit így amennyit így hallottam, meg beszéltem, meg olvastam erről érintett nőkkel, az az, hogy nyilván ha az embert még ezen felül a hajléktalanság is sújtja, akkor ott aztán meg végérvényesen, tehát hogy ott tényleg a rendszernek az egyetlen az egyetlen reakciója az a gyerekek elvétele, azaz a gyereknek a megfosztása jellemzően az egyetlen biztonságos szülőjétől.

Ez igaz akkor is, hogyha bántalmazás van a családban, és esetleg ezután lesz a nő hajléktalan.

Ö és és igaz akkor is, ha a nő már hajléktalan, mert mondjuk például el kellett menekülnie, vagy gazdaságilag kisemiszte a partnere, az expartnere és ezért került az utcára, és hogy akkor ez az egyetlen egyetlen reakciója, egy az egyetlen válasza az államnak, miközben hát kis millió megoldást lehetne találni ehelyett.

És mindeközben a legfelháborítóban számomra az, hogy megállás nélkül szajkozzák azt a mantrát, ami mögött a világon semmi nincs a gyakorlatban, hogy a gyerekek mindenek felett álló érdeke.

Zér olyan üres, mint a tök ez a mondás.

Nem tudom, most foglalta össze egy kolléga egy listán javaslatokat, hát javaslatokat szednek össze nőszervezetek meg nőgyekkel foglalkozó szakemberek szociális hát intézkedésekre. is fogalmazta meg az egyik kolléga, hogy például nincsen megoldva, de ez ez nem kapcsolódik szorosan a témához, ez csak egy ilyen példa arra, hogy milyen piti dolgokat nem bírnak megoldani a nem a dolog nagy, de a megoldása lenne pitiáner,…

Említett entitások

Témák

Személyek

  • Wirth Judit
  • Horváth Csilla
  • Balok Zsófi

Szervezetek, cégek

  • Menhel Alapítvány
  • BMSZKI

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „A legtöbb anya úgy lesz hajléktalan, hogy elmenekül a bántalmazótól | Zsófilter #s04e14”

Miről szól ez az epizód: „A legtöbb anya úgy lesz hajléktalan, hogy elmenekül a bántalmazótól | Zsófilter #s04e14”?

A Partizán Zsfilter című podcastjának epizódban Balok Zsófi vendégei Wirth Judit nőjogi szakértő és Horváth Csilla (HoCsi) tapasztalati szakértő, aki maga is átélte a hajléktalanságot. Az adásban a hajléktalanságba kényszerült anyák és gyermekeik helyzetét vizsgálják, különös… Az epizód a Partizán Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 05. 09..

Milyen témákat érint ez az epizód: „A legtöbb anya úgy lesz hajléktalan, hogy elmenekül a bántalmazótól | Zsófilter #s04e14”?

Fő témái: hajléktalanság, női jogok, családsegítés, bántalmazás, gyermekvédelem.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „A legtöbb anya úgy lesz hajléktalan, hogy elmenekül a bántalmazótól | Zsófilter #s04e14”?

Megjelenés: 2026. 05. 09.. Hossz: 1 óra 8 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/partizan-podcast/a-legtobb-anya-ugy-lesz-hajlektalan-hogy-elmenekul-a-bantalmazotol-zsofilter-s04-9b18ca38

Több epizód a Partizán Podcast-ből