Szociális Szájjegyzet

Szociális Szájjegyzet I. évad, 8. adás

· PT1H47M

Összefoglaló

A Szociális Szájjegyzet podcast ezen adásában a hajléktalanság témakörét járják körbe Gurály Zoltánnal, a Menhely Alapítvány módszertani vezetőjével. A beszélgetés során tisztázzák a hajléktalanság fogalmát, visszatekintenek a probléma szervezett kezelésének kezdeteire…

Röviden

Műsor
Szociális Szájjegyzet
Megjelenés
2026. 03. 25.
Hossz
1 óra 47 perc
Témák
hajléktalanság, szociális ellátások, segítés etikai határai, közéleti szereplők
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Ez itt a szociális szájjegyzet, a keket, az örök kereső és a belga műsora.

Beszélgetések, reakciók a szociális ellátások aktualitásairól és kihívásairól, az emberekért életre hívott szakma művelőiként.

Mert akár ismered, akár műveled, akár tanítod, [zene] véleményed mindig van róla.

Szeretettel köszöntünk mindenkit.

Ez itt a szociális szájegyzet.

Ha jól tévedek, akkor már nyolcadik alkalomban fogjuk az önök idejét igénybe venni.

A szokásostól eltérően most egy taggal kevesebben vagyunk, ugyanis az örökkereső Nyitrai Imre sajnos már nem tud velünk tartani.

Úgyhogy Gellérttel kettesben fogadtuk a és fogadjuk a mai vendégünket, aki szerintem kapásban meg fog rám orolni, mert gondolkoztam rajta, hogy hogy lehet őt bemutatni, de de nekem ő a szakmának az egyik doenje, ajléktalan ellátása egyik doennje.

És és hivatkozási alap elég régen, bár tudom, hogy utálja, hogyha őt így ilyen megszemélyesítően vagy vagy egy kicsit ilyen piedesztára emelve említik.

Arra gondoltunk, hogy hát honnan is kezdem.

Szóval általában a közvéleményben az szokott lenni az általános reakció, hogy a tél közelettével szokott a hajléktalanság téma lenni a médiában, amikor bejönnek a fagyok, a amikor az aluljárókban esetleg megjelennek hajléktalanok, nem már nem a parkokban szabadtéren a meleg miatt itt ottamot, hanem inkább a téli időben.

Ekkor kapja föl a híradó is satöbbi, satöbbi.

És aztán azt látjuk, hogy ahogy ahogy kitavaszodik, ahogy ahogy nyár következik, ez mindig feledésbe merül.

És általában a november és január közötti időszak az, amikor a kollégáinkat is a sajtó rendszeresen megkeresi, hogy na hát mi is a helyzet a fővárosban, meg a megyeszékhelyen a hajléktalansággal.

És hát így a tavasz beálltával megint csak nincs hír, megszokottan, ahogy az előbbi bevezetőben is szerepelt arról, hogy mi is van a hajléktalanokkal.

Úgyhogy arra gondoltunk, hogy a mai adásban egy picit körbejárnánk ezt az egész témát.

A tulajdonképpen az alapoktól kezdve kérdeznénk is, meg meg talán meg tudunk valamilyen irányt mutatni azoknak, akinek akiknek ez a téma még esetleg tényleg csak a médiából, vagy csak felületesen van meg a fejében, és lehet, hogy aha élményt fogunk okozni egy-egy egy-egy dologgal, legalábbis ez lenne a cél.

És ezért gondoltuk azt, hogy a mai vendégünk ehhez a legtökéletesebb, akit Burá Zoltánnak hívnak, és a ő pályafutása gyakorlatilag hát most már szerintem két és fél évtizede összefort a hajléktalan ellátással, illetve a Mhely Alapítvánnyal, amelynek a módszertani vezetője is, de csomó minden mást csinál, dolgozott háttérintézményekben oktat és hát hát egyébként >> ír, olvas >> ír, olvas és hát nagyon nagyon szeretjük a gondolata és nagyon szeretjük azokat a megfogalmazásokat azt gondolom szakmazerte, ahogy ő vélekedik és gondolkodik erről a témáról.

Úgyhogy nagyon szépen köszönjük, hogy elfogadtad a meghívást.

Sok szeretettel köszöntünk és reméljük, hogy te is jól fogod magad érezni az elkövetkezendő mondjuk másfél órában. >> Igen, igyekszem. >> És hát akkor hadd kezdjem egy személyes szállal.

Ahogy én először találkoztam a hajléktalansággal, és ahogy láttam, hogy mondjuk a környezetem hogyan viszonyul ezzel a történettel, én gyerekként ugye nem láttam hajléktalanokat, merthogy közveszélyes munkakerülés intézménye volt, és és üldözték a hatóságok a a hajléktalan embereket, illetve hát mi úgy tudtuk az én gyerekkoromban, kamaszkoromban, hogy nem is nagyon vannak hajléktalanok.

Aztán jött a rendszerváltás, jött a magyar ipar összeomlása, és akkor egyszer csak megjelent a mi fejünkben az a dolog, hogy hoppá, hát itt akkor lehet, hogy baj van, vagy baj lesz, akkor már azért ugye közeledtünk a, vagy már valaki át is lépte a a felnőtt korhatárát, és elkezdődött Magyarországon egy intézményrendszer épülni.

A laikusok számára az látszott. a Máltai Szeretzolgálata Nyugati Pályaudvaron hajléktalan vonatot nyitott. elkezdtek elkezdtek az utcákon megjelenni segítő szakemberek, de ugyanakkor elkezdődött a hajléktalanság is.

Öze nem itt kezdődött a hajléktalanság, de valahogy nagyon sokan, akik akiket mondjuk magánemberként megkérdez ember, ők valahogy ezt a rendszerváltás egyik hátulütőjeként vagy a rendszerváltás okozta problémaként szokták leírni, de én azt gondolom, hogy ez nem nem így van.

Hogyan hogyan alakult ez Magyarországon?

Most elsősorban én arra lennék kíváncsi, hogy te hol látod ennek a ennek a szakmai alapjait?

Mikor kezdődött az intézményesült hajléktalan ellátás Magyarországon?

És most nem szociálpolitika történeti értekezést várok tőled, hanem hanem te mikortól gondolod úgy, hogy ez ez a szakmarész, vagy ez a szakmaiassulás, ha nagyon magyartalanul akarom fogalmazni, elindult.

Hát 90-es évektől, de azért korábban is.

Tehát nyilván azért a SZEA meg a Mezei Gyuri, szóval azért voltak itt a a rendszerváltás vagy rendszerváltozás, nem is tudom, hogy hívják a 90-est.

Szóval azelőtt is voltak kezdemények, ahol ugye a szegénység volt a fő téma.

Tehát ugye a szegénység megjelent, a szegénység és a szegénység, extrém szegénység egy része volt a hajléktalanság, és az és az valahogy így először a szamizadirodalomba, aztán utána később a kicsit nem annyira szammizart, hanem egy kicsit progresszívabb részben is bejött, de hát igazából az intézményes ellátás az nyilván a rendszerváltással kezdődött.

De szerintem egy kicsit más lehet a történet abból a szempontból, hogy ugye mikor kezdtük el észlelni.

A hajléktanság ugyanis egyfajta észlelés.

A 90-es évek közepe, táján voltam egy konferencián, amikor volt ott egy Romániából, volt ott egy hölgy Nis városából, és beszélgettünk ott a szünetben, és beszélgettünk a hajléktanságról is, és akkor beszél mondtam, hogy itt mi van Budapesten satöbbi, hogy magányos férfiak nagy szatyorral meg utcán alszik, meg szállóra bemegy, meg alkalmizik, meg kukázik, meg mit tudom én mi.

És akkor ő mondta, hogy hát hát talán náluk is van ilyen, de azt nem tudja, hanem hát a hajléktalanság a kísérő nélküli gyerek, tehát a kísérő nélkül, tehát ő ő most ezért van itt, és az egész város attól van felboldulva, hogy a kísérő nélküli gyerekhajéktalan, és ugye azzal kell valamit csinálni.

És hogyha visszaemlékszem, én Kecskeméten nőttem föl.

Gyerekkoromban is voltak ezek a hasonló figurák.

Így kinézettre látványra, talán utcán is aludtak.

Hát miért is ne aludtak volna?

Nyilván ott aludtak, de valahogy nem láttuk őket hajléktalannak.

Nem látuk őket, hogy mondjam, kevésbé szegénynek, vagy kevésbé szerencsétlennek, de valahogy a olyan típusú hajléktalanságot nem képzeltünk mögéjük, amivel lenne dolgunk, vagy lenne dolga a hatóságoknak, vagy lenne dolga valakinek, hanem azt gondoltuk szerintem így vissza, így visszagondolva, hogy ez egy szerencsétlen ember, akivel aki akivel nem történt meg sok minden olyan, ami mással megtörtént, akár gyerekkorban, akár később, családja elhagyta satöbbi.

Tehát egy olyan ember, aki szerencsétlenül járt, és és hogy és hogy nyilván megvan a saját életútja ebben a formában, és ezt nekünk tolerálnunk kell, és valahogy így meg kell próbálnunk lehetőség szerint ehhez viszonyulni valahogy, és megfelelően viszonyulni valahogy. és a szüleim is azt mondták mindig, hogy nem kell rajta nevetni meg úgyhogy tehát szóval, hogy így viszonyulni kell, de nem gondoltuk, hogy dolgunk van bele, hogy szerintem alapvetően nagyon sokáig egy közösség az az ezeket a helyzeteket tolerálja, megpróbál együtt élni vele, és el kell jutnia egy pontnak, amikor azt gondolja, hogy ezzel van dolga.

És szerintem a rendszerváltás talán talán azt hozta, hogy ezzel a dologgal valamit kezdeni.

Talán mi azt gondoljuk, hogy ezt hozta, de most a 2010-es történések után nem vagyok benne biztos, 10-es18-as történések után nem vagyok benne biztos, hogy ez hogy ez egy általános nézet volt.

Azt próbáltuk hinni, hogy ez egy általános közszemlélet.

És hogy mindenkit aggarsz, vagy mindenki aggódik, meg igazából mindenki azt gondolja, hogy segíteni kell, de ez lehet, hogy nem így volt.

Igen, ez azért érdekes több szempontból, amit amit mondasz, mert mert ahogy emlékszem meg, ahogy mi annak idején a szociális tanulmányokban elmélyedve megkaptuk a az első úgymond szociológiai áttekintését annak, hogy kikből állnak a hajléktalanok, az volt kihangsúlyozva, hogy azért alapvetően Magyarországon a az ipari termelésnek a felrobbanása és a és a és a kapitalizmusra való átállás okozott egy olyan robbanásszerű változást, és olyan döntően betanított munkából, vagy pedig valamilyen segédmunkából élő embereknek a a tömeges lecsúszását és aztán hajléktalanná válását, ami ami hirtelen nagy arányban megnövelte a a gyakorlatilag a hajléktalanok számát a közvélemény szemében.

És amit említettél, hogy megvoltak ezek az emberek, illetve voltak ilyen emberek, de valahogy a közösség nem reagált rá.

Ö ez valóban így volt, de itt valami olyasmi történt azzal, hogy tényleg tömegével egyes kutatások szerint ugye 450000 fővel főre ugrott meg nagyon nagyon hamar azoknak a lakhatási szegénységben, illetve konkrétan utcai hajléktalanságban élőknek a száma összességében, akik akik hirtelen látszani kezdtek, és és e ez már egy olyan kritikus tömeget ért el, amire valamilyen reakciót adott esetben a fiatal demokráciának adnia kellett, tehát a kormányzatnak is is valami valamilyen lépést kellett, hogy kellett tennie, és muszáj volt vele foglalkoznia már az első gyakorlatilag az első jogszabályok egyikében, mert ugye nagyon hamar ez egy közrendészeti kérdésé is vált, és aztán a szociális törvény megjelenésével, a szociális törvényben is megjelent kifejezetten a hajléktalanságra legalább egy félmondat, hogy ezzel valamit kezdeni kell.

Hát meg ugye volt egy volt egy nagy trauma ott a ugye amikor a délibe megjelentek, az egy ilyen nagy sajtóesemény is volt, ott a nagy bandó volt, azt hiszem, aki ott még meg többen.

Igen. >> És ott valahogy így ez nagyon kezdett látszani, hogy ezzel valamit kezdeni kell, mert hogy itt emberek vannak, akik nem tudnak hol aludni.

Tehát, hogy ez a ez a része volt a dolognak, ez biztos.

De de az egy nagyon érdekes kérdés.

Nem tudom, lehet, hogy erre erre erről neked van valami információd, hogy mi sokáig, meg maga a rendszer is, gyakorlatilag a hajléktalan embernek azokat tekintette, akik kint alszanak a közterületen, és nem tudom én >> nincs hol lakniuk.

És hát most már azért, ahogy erről gondolkodik, mondjuk legalábbis a hajléktalan ellátásban dolgozók mindenképpen, ugye ez egy borzasztóan komplex és összetett társaság.

Ugye bejött a lakhatási szegénység is, mint ilyen a bizonytalan lakhatásban élők.

Ugye van a hajléktalan ellátószervezeteknek egy ilyen európai ernyőszervezete, a FEANC, amelyiknek van egy ilyen tipológiája is, és ott például sokkal több fajta van az, aki az effektíve a az utcán él, van aki nem megfelelő lakhatási kör egészen odáig elmegy, hogy a legszélsőben már a nem megfelelő körülmények között lakó kisnak. egyébként tök érdekes, megnéztem abba a legszélsőben én is beletartozom, képzeljétek el a nem megfelelő, mert 48 nmen lakom negyed magammal, vagy hát igen, negy négyen lakunk 48 egy nagy n 48 nes panellakásban és a az egy főre eső négyzetméter meg a hogy mindenkinek legyen saját szobája meg ezek ami úgy benne van ebbe a legszélső részébe, az meg hát náluk így nincs meg.

Tehát, hogy tehát hogy ez egy tök fontos dolog, hogy ez egy, ez egy hihetetlenül összetett probléma.

Valószínűleg nehéz is megfogni.

Tehát amit te is mondasz ugye, hogy hogy a Romániából érkező kolléga azt a részét látta, és az is benne van ebben a dologban.

Mi egy tök más részét láttuk ennek a dolognak.

Ö de hogy kicsit erre rímeljek, hogy hogy ugye ez a Fanca, szóval most volt ez a nemzetközi kutatás, amiben a F3 február 3-a, gondolom máre lesz róla szó. >> Igen, igen, hogy nem >> becsatlakozott és akkor itt volt 30 darab európai város párhuzamosan. nyolc nyolc sztendard kérdés volt, ahol mind a 30 helyen kérdeztek, és egyébként még mindenki másokat is.

Na, nem is az a lényeg, hanem voltak egyeztetések.

És képzeljétek el, az egyik egyeztetésen [sóhajtás][zihálás] valami holland kisvárosból volt egy kutató lány, és az azt mondta, hogy hát náluk az a probléma, hogy náluk a utcán nem csak hajléktalanok alszanak, hanem van a van a Laber Migrant, vagyis a kelet-európai munkások, akik ugye mennek oda dolgozni És vagy azért, hogy megspórolják a lakhatási költségeket, vagy azért, mert éppen most át szóval valamiért, >> hogy ők ők nem hajnél talanunk, mondta a hölgy, hanem ők tehát van olyan utcán élő ember, aki nem hajlá, >> akiről azt mondják, hogy nem. >> Vá.

Szóval ez ez azért egy >> ez azért egy érdekes, hogyha belegondolsz, akkor akkor tulajdonképpen a gondolatsort te magad is fel tudod építeni magadba, és el tudod képzelni azt, hogy hogy például egy sokkal szegényebb országból ide vendégmunkásként jövő ember számára az az alternatíva, hogy hazamegy és nincs, nem lesz munkája meg pén pénze és otthon nem tudom baját kis lakásával most nem tudom Dél-Amerikában vag nem tudom hol elnyomorog vagy itt esetleg átmenetileg vagy hosszabb távon az utcán alszik akkor szóval ez az alternatíva is úgy dönt hogy az utcán alszik inkább akkor most miért neveznézőt hajlékt vagy szóval hogy hogy hogy hogy hogy hogy hogy hogy hogy hogy hogy hogy hogy hogy hogy hogy hogy hogy hogy hogy hogy hogy hogyan tényleg ő a ő ő akkor attól hajléktalan lesz ettől a döntésétől szóval ez egy ez egy tényleg érdekes kérdés ö És ez visszautal arra, hogy mit is tekintünk a hajléktalanságnak.

Szerintem ezek a definíciók, hogy lakás meg 48 néz, ahogy mondtad, hogy azon belül meg hogy mennyire biztonságos, meg hogy mennyire.

Szóval ezek ezek szerintem nagyon jó közelítésre, tehát nagyon jó az azért, hogy így a szociális segítségnyújtást meg tudjuk fogni.

De ha úgy ténylegesen megpróbálunk valamit csinálni ezzel a helyzettel, a azért számtalan kérdést felvet, például, hogy mit csináljunk egy ilyen emberrel, aki dolgozni jött ide, és szóval, hogy szát azok a megoldások, amit úgy úgy egyébként kitalálnánk egy hajléktalan helyzetre,…

Említett entitások

Témák

  • hajléktalanság
  • szociális ellátások
  • segítés etikai határai
  • közéleti szereplők

Személyek

  • Guraly Zoltán

Szervezetek, cégek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Szociális Szájjegyzet I. évad, 8. adás”

Miről szól ez az epizód: „Szociális Szájjegyzet I. évad, 8. adás”?

A Szociális Szájjegyzet podcast ezen adásában a hajléktalanság témakörét járják körbe Gurály Zoltánnal, a Menhely Alapítvány módszertani vezetőjével. A beszélgetés során tisztázzák a hajléktalanság fogalmát, visszatekintenek a probléma szervezett kezelésének kezdeteire… Az epizód a Szociális Szájjegyzet című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 03. 25..

Milyen témákat érint ez az epizód: „Szociális Szájjegyzet I. évad, 8. adás”?

Fő témái: hajléktalanság, szociális ellátások, segítés etikai határai, közéleti szereplők.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Szociális Szájjegyzet I. évad, 8. adás”?

Megjelenés: 2026. 03. 25.. Hossz: 1 óra 47 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/szocialis-szajjegyzet/szocialis-szajjegyzet-i-evad-8-adas-62b77eda

Több epizód a Szociális Szájjegyzet-ből

  • Szociális Szájjegyzet I. évad, 12. adás. Vendégünk: Toszeczky Renáta

    Az adás Toszeczky Renátát, a Baptista Szeretetszolgálat emberkereskedelem elleni programjának vezetőjét látja vendégül. A beszélgetés középpontjában az emberkereskedelem elleni kü…

  • Szociális Szájjegyzet 1. évad, 11. adás. Vendég: Busi Zoltán szociálpolitikus

    A Szociális Szájjegyzet podcast vendége Busi Zoltán szociálpolitikus, a Magyarországi Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatok Országos Egyesületének elnökségi tagja. Az adásban…

  • Szociális Szájjegyzet I. évad, 10. adás

    A Szociális Szájjegyzet című podcast adása a hospice és palliatív ellátások rendszerét járja körül. A vendég, Szöllősi Melinda biológus, szociálpolitikai szakértő és a Pallium Int…

  • Szociális Szájjegyzet I. évad , 9. adás

    A Szociális Szájjegyzet podcast ezen adásában a "Felforgatókönyv" című kiadványt vitatják meg. A tanulmánykötet szociális fejezetének két szerzője, Miklós Kata és Bódy Éva vendége…

  • Szociális Szájjegyzet I. évad, 7. adás

    A Szociális Szájjegyzet című műsor ezen adása a szociális ellátások aktualitásaival és kihívásaival foglalkozik. A műsorvezetők Sebők Éva országgyűlési képviselővel, a Momentum or…

  • Szociális Szájjegyzet I. évad, 6. adás

    Ez a Szociális Szájjegyzet podcast hatodik adása, amely az előző év (2025) értékelésével és a szociális ellátások aktualitásaival, kihívásaival foglalkozik. A műsorban Kekec, az Ö…

  • Szociális Szájjegyzet I. évad, 5. adás

    A Szociális Szájjegyzet podcast ezen adásában a szegregátumokban folyó szociális segítő munka kerül terítékre. A Felzárkózó Települések program kapcsán két vendég, Fellegi Kató és…

  • Szociális Szájjegyzet I. évad, 4. adás

    Ez az epizód a szociális tanulmányok és képzések aktuális kérdéseit tárgyalja. Dr. habil Sziklai Istvánnal, az ELTE Szociális Tanulmányok Intézetének igazgatójával készült interjú…

  • Szociális Szájjegyzet I. évad, 3. adás

    A Szociális Szájjegyzet podcast ezen adásában a lakhatás aktuális kérdéseit járják körül. Vendégük Dr. Hegedűs József közgazdász, szociológus, aki a lakáspolitika, a csok, és az ú…

  • Szociális Szájjegyzet I. évad, 2. adás.

    A Szociális Szájjegyzet podcast legújabb adásában a magyar gyermekvédelem helyzetét vitatják meg. Vendég Sztupa József, szociális munkás, ifjúságsegítő és gyermekvédelmi szakember…

Hasonló epizódok más magyar podcastokból