Partizán Podcast

Guernica, a művészet mint politikai fegyver | No pasarán!

· PT1H3M8S

Összefoglaló

A Partizán Nopaseram podcastjának vendége András Edit művészettörténész, aki Pablo Picasso Guernica című művéről és annak politikai jelenségeiről, utóéletéről beszélget a műsor házigazdáival. Az adásban szó esik a kép 1937-es világkiállítási szerepléséről, az ENSZ-ben történt…

Röviden

Műsor
Partizán Podcast
Megjelenés
2026. 05. 14.
Hossz
1 óra 3 perc
Témák
művészettörténet, politikai művészet, antifasizmus, picasso, guernica, spanyol polgárháború
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Mielőtt elindul a podcast, gyorsan hadd hívjam fel a figyelmed arra, hogy a Partizán döntően közösségi támogatásokból működik.

Ha fontosnak tartod a munkánkat, csatlakozz te is, ajáld fel nekünk személyi jövedelem adód 1%-át, és szállj be a finanszírozásunkba rendszeres támogatóként is.

Így lesz a Partizán közös veled, független miattad.

A részleteket megtalálod a partizán.hu/ támogatásoldalon.

Nagy szeretettel köszöntöm a kedves hallgatóinkat.

Ez itt a Nopaseram podcast a Partizánon, ahol az antifasizmus elmúlt 100 évének történeteiből válogatunk, és a mai napra is egy nagyon érdekes témát hoztunk önöknek.

Itt van velünk András Edit, magyar Ajka és Igor Zábeldíjas művészettörténész, és a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Intézetének nyugalmazott tudományos főmunkatársa, és ma egy nagyon érdekes műalkotásról és annak politikai jelenségeiről és utóéletéről lesz szó.

Nagy szeretettel köszönjük a tanárnőt a stúdióban. >> Üdvözöljük. >> Üdvözöljük.

Üdöljünk. >> Köszönöm szépen. >> És itt van velünk még Zombori Máté. >> Sziasztok.

Bódi Loránt. >> Sziasztok. >> Jó magam pedig Fenyvesi Balázs vagyunk.

Vagyok és >> forduljunk is rá erre az izgalmas témára. >> Szóval a téma az remélhetőleg azért tágabb lesz, mint ami itt már majdnem elhangzott.

Picasso gernikája, de hogy arra gondoltunk, hogy ahhoz, hogy hogy eljussunk a napjainkig, és arról beszéljünk, hogy mondjuk a művészetnek milyen politikai szerepe van, milyen viszonya van a politikai aktivizmushoz, talán mégis érdemes egy ilyen fontos kiindulóponttal kezdeni.

Ugyanis az egész antifasiszta kultúra, az antifasiszta diskurzus szempontjából, ugye a spanyol polgárhábor ez egy nagyon fontos esemény volt.

És mi ezzel már foglalkoztunk korábban tulajdonképpen két adás keretében egyszerű filmes oldalról, másrészt meg inkább politikaörténeti szempontból.

Most viszont akkor a művészettörténet lapjairól válogatnánk.

És hát ugye volt egy nagyon érdekes előadása Pablo Picassónak a Gernika című művéről, és tulajdonképpen erről szeretnénk először kérdezni, hogy tulajdonképpen miért is választotta ezt a témát először ennek az előadása.

A látképfesztiválon, amit öt évenként rendez meg az intézet, fölkértek ke speakernek, és előzőleg láttam egy kiáltást Grácba, aminek az volt a címe, hogy hogy Emotions of Power, és ott volt egy fantasztikus munka, Gosa Macgának a munkája, ami leszőtte a Vseppel galériában tartott Gernika kiállítás sajtóját.

Szóval az ember beérkezett a térbe, >> tehát úgy, hogy ő ez egy ez egy lengyelországi művész, aki Angliában él, és amikor a Gernika elindult európai vándorútjára, akkor először a White Chapel Galériába mutatták be Londonban.

Igen. >> És és utána viszont volt egy olyan története is, hogy ez most nagyot ugrunk időbe, amikor a Nelson RCel leszőttette, megbeszélte Picaszóval, hogy ez rendben van-e. esző tette a művet, amit egy darabig magánál tartott, majd odaadta az ENS épületéből, ahol nagyon sokáig függött ez a mű egészen 2003-ig, amikor a Colin Power bejelentette Irak megtámadását, és az valahogy olyan diszonánsnak tűnt, és akkor letakarták kék leperrel. >> Ezt lehet tudni, hogy ez egyébként konkrétan ez volt a Igen, abszolút a >> az oka.

Aha. >> De most újra látható, én úgy tudom.

Igen, igen, de nem ott, nem a főteremben, hogy pont hol, annak utána kéne nyomozni, hogy most éppen hol.

Szóval, hogy nagyon sok minden történt evvel a művel, és a Gosa Macuga, aki aki nagy textileket készít, visszament erre a munkára, és és leszőtte azt a jelenetet, amikor a háttérben ott van a Gernika, és William William herceg megnyitja a sajtótájékoztatót.

Tehát ez az ő kiállítása volt 2009-ben, de visszautalt a az ENS Z által bemutatott műre, és visszautatott a Gernikára is.

És itt kiállított egy nagyon érdekes egy kerekasztalt, amin ott voltak a dokumentumok, ami mind a gernikával függött össze, és ez volt nekem a trigger.

Ez váltotta ki, hogy fú, hát ez annyira jó, hogy ennek utána megyek egy kicsit.

És akkor lényegében, bocsánat csak még egy mondat, hogy lényegében avval akartam foglalkozni, nem stilisztikai jelemzéssel, azt már olyan sokan megtették, hanem hogy milyen diskurzusvitákba került be a gernika, és ez állandóan változott, mindig máshogy értelmeződött, soha nem tudott egy stabil helyet kapni.

Szerintem kezdjük az elején, hogy ugye 1937-ben készült ez a festmény, hogy elmondaná, hogy hogy mi a története a keletkezésének, mert ha jól tudom, a Picasso egészen eddig a munkájeig nagyon apolitikus volt, annak ellenére, hogy spanyol származású és annak ellenére, hogy rokonai Barcelonában átérték a mondjuk így, hogy a lázadásnak a következménye Szóval, hogy hogy van itt egy ilyen fura elköteleződés, amit az ő személyében vagy amit ő megtapasztalt, vagy megélt. >> Igen, ez nagyon jó, hogy hogy szóba került ez az apolitikus jellege, mert ez volt neki egy nagy problémája.

Őt fölkereste egy egy küldöttség.

Ugye az előzmény az, hogy 36-ban egy népfont kormány kerül hatalomra, és az már a az a kormány kapja a megbízást arra, hogy a world az a világkiállításon a a spanyol pavilonba, a párizsi világkiállításon Spanyolországot képviselje.

Ez a küldöttség elmegy Picassohoz és azt mondja neki, hogy hogy szeretnének egy olyan munkát, ezt be is idézem, mert ezt nagyon pontosan megfogalmazzák, egy merész egyértelmű figyelemfelkeltő propagandaművet.

A Pikashoz zavarban van, mert így ahogy mondta, nem csinál direkt politikai művet, politikait politikus művet, vagy társadalmi érzékenységgel bíró műveket csinált, de politikus művet nem.

A másik, hogy nem dolgozott ilyen nagy méretbe soha. >> Ez egy hatalmas méret.

Ez 3x7 m. >> És ő mindig kicsi szobaméretben dolgozott.

Ez az egész polgári festészeti hagyó ugye írtem hagyomány Aha. >> Absolút abszolút olyan olyannyira, hogy a TJ Clark, aki foglalkozik az a társadalom elkotelezett művészettel, ő innen értelmezi a Gernikát, hogy az is megmaradt tulajdonképpen egy ilyen privát térben. >> Ühüm.

És a a másik pedig az, hogy megrendelésre se dolgozott soha.

Úgyhogy ő ő nagyon zavarban van ettől a felkéréstől.

Ebbe ebbe a pillanatnyi vákuumba be is nyomulnak festők.

A Dali például elmegy a francia követségre és fölajánlja a szolgálatait, köszönik, nem kérik.

A és hát vannak a a Bask kormányban olyan figurák is, akik szívesebben látnának egy hagyományos festőt.

És akkor itt nagyon sokan tulajdonítják maguknak, hogy ők adták az ötletet Pikaszolnak.

De mindenesetre abba a pillanatba ő nekiáll ennek a feladatnak, falfestményre szól a fölhívás, ami nagyon érdekes.

Ő ön nem akar falfestményt csinálni, azt mondja, hogy vásznot fog csinálni, amit föl lehet tekerni, és bizonyos értelemben ez hozzá is járult ahhoz, hogy hogy ennyire ismert lett.

A készülés történetével nagyon sokan foglalkoznak.

Az akkori szerető Dóra már csinál egy fotósorozatot róla.

És hát nagyon rövid idő alatt készül el. >> Hát két szeretője volt, nem?

És volt egy volt felesége, akivel meg pereskedett. >> Így van.

Így van. >> És azért volt egy, ha jól tudom, volt egy ilyen egy másfél év, amíg nem is alkotott, mert attól félt, hogy elperelik tőle a a fá >> Igen.

Az a helyzet, hogy minden egyes korszakához tartozik egy nő.

Legalább >> a Dorra már a Gernikához tartozott, és el is megy megnézni a pavilont, és oda elkészül a mű.

Na most annyi még annyit fontos megjegyezni, hogy a világkiáltásoknak mindig van egy van egy tematikája, amihez tartani kell magát a pavilonoknak.

A spanyolok nem tartották magukat.

A tematika az lett volna, hogy művészet és technológia a modern életben.

Az oroszok, a németek nagyon erősen fókuszálnak erre, a spanyolok nem.

Ők azt mondják, hogy a művészet és propaganda lesz a téma. >> Hát ők fel akarják használni a polgárháború utá. >> Így van.

És egyrészt fölhasználni, másrészt pedig ugye a a Gernika bombázása után volt egy olyan olyan propagandaszöveg, hogy voltaképpen ezt a baszkok csinálták maguknak.

Mert magukra föl akarták hívni a figyelmet.

Volt egy olyan propaganda is, hogy a hogy ez a baloldali kormány meg a baloldaliak, a kommunisták, azok művészetellenesek.

Tehát mindezt bizonyítani akarták, hogy nem, mert ez a ez a népfrontkormány, ez nagyon is támogatja a művészetet, a oktatást satöbbi.

Úgyhogy tulajdonképpen ki van tapétázva az egész spanyol pavilon tulajdonképpen propagandával, térképekkel statisztikákal fotókkal.

És ebbe a vonulatba illik a gernika. >> Egy gyors kérdés még abban segítsen nekünk úgy elhelyezni, hogy 37-ben a Picasso mennyire ismert, mármint hogy ő ki volt akkor ebben a pillanatban már így a a ugye az avangard mozgalmak meg az avangard recepciója meg globálisállás tekintetében.

Tehát hogy >> ez egy nagyon jó kérdés.

Akkor ő már abszolút igen, abszolút ő már akkor nagyon ismert.

Olyannyira, hogy a moma, ami Ekortályt épül és az első igazgatója lesz a híres, neves Alfréd Bár, ő már 31-ben megkörnyékezzi a Picassot, mert úgy tekinti, hogy ő a modern művészet atyaistene, hogy egy kiállítást csináljon neki.

Ezt visszamondja a Picasso, amit a bár rendkívül rossz néven vesz. állítólag emiatt kapott ideg összeroppanást és eljön egy európai körútra 32-33-ba üüm >> elmegy Németországba, elmegy a Szovjetunióba, és többek között akkor ismerkedik meg a Panovkival, és ő segíti ki Panovskit a New Yorki egyetemre. >> Aha. >> Tehát ő már nagyon tudja, és tulajdonképpen az egész MMA koncepciót a Picassra akarja fölépíteni.

Tehát a 30-as évek elejétől ő már egy abszolút sztár.

A nehézség valóban ez volt, amit Máté mondott, hogy hogy nem csinált politikai művet, >> de állítólag szóval, hogy igen, tehát hogy hogy honnan jött az input, azt ugye nem tudjuk, de hogy azt tudjuk, hogy hogy egy újsághír volt, ami amiről tehát hogy nyilván hallott ismerősöktől, elsősorban nyilván spanyol barátaitól, akik elkötelezettek voltak vele szemben.

Szóval, szóval, hogy hogy egy újságc volt, ami ami itt egy állítólag nagy szereppel bírt, amit szerintem emlékezzünk meg róla, hogy ki írt, egy George Steer nevű dél-afrikai újságíró, akirőt már egyszer megemlítettünk, méghozzá a spanyolos adásunkban, mert mert az a az a az az ő elköteleződésének az útja az nagyon érdekes, tehát hogy dél-afrikai apartheid ellenes, vagy hát felszabadításpárti a az etiópiai elleni fasiszta agressziónak a a elleni mozgalomnak egy jelentős képviselője, és így jut el a az iériai félszigetre, ahol tudósít a a háborúról, és és egy van egy nagyon plasztikus leírása a bombázásról. leírja, hogy milyen repülőgépek, mely a városnak mely részét hogyan bombázták és mi történt.

És akkor ezt el elolvasta az emberi szenvedést nagyon prasztikusan szinten.

Igen. >> És és akkor és akkor állítólag ez ez betriggerelt valamit a a Picassunnál, és hogy mintegy 35 nap alatt ezt az óriási alkotást megcsinálta. >> A a Lemon címlapjára hivatkozik ugye az a cím.

Már képeket is látott ugye fényképeket. >> Igen, igen, igen, igen.

Ráadásul azon a azon a azon a címlapoldalon a Gramsi halálát is közlék, mert másnap meghalt a Gramsi a bombázást követő napon, és hát ő egy azért egy referenciapont volt. >> Igen, így van.

Szóval a fotók is nagyon sokat számítottak és és valóban tulajdonképpen egy lehetetlenül rövid időszak alatt csinálta meg ezt a hihetetlenül nagy képet.

Úgyhogy erre egy külön műtermet kellett bérelnie, mert a sajátja erre nem volt alkalmas, ugye a kis polgári képekhez való.

Na >> és hogyan alakul aztán a gernika recepciója?

Tehát hogy >> hát az nem egy sikerztori, már legalábbis a a helyi értelmezést illetően rendkívül csalódott a Baszk delegáció, amikor meglátásztja.

Erre mondok is egy idézetet, mert írtó érdekes, hogy azt mondja a spanyol követség egyik tagja, hogy műalkotásként ez az egyik leggyengébb dolog, amit valaha a világon alkottak. 2zer3 mes pornográfia, amely a gernikára, euskádra, ami a baszkneve >> a városnak mindenre szarik.

És és hát az egész küldöttség rendkívül csalódott, mert ők azt gondolták, hogy hogy ez nem igazán fejezi ki sem a szolidaritást, sem a baszknép szenvedését.

A Picasso fölajánlja nekik, mert mit kezdjen egy ilyen óriás festménnyel a baszképnek?

Fölajánlja, köszönik kérik. >> Nem kell.

És hogy a tudósítások szerint a közönség se nagyon lelkesedett.

Tehát, hogy van egy emlékszem egy ilyen tudósításon, nem tudom ki írta, hogy hogy leginkább a hátukat mutatják a a festménynek.

Szóval, hogy vagy azért, mert meghökkentő volt, vagy vagy zavaró volt, vagy pedig azért, mert mert mert ilyen ilyen szenvedéspornó volt, nem tudom, de hogy állítólag a közönség se nagyon lelkesedett. >> Igen.

Megosztotta nagyon a közönséget. azért például voltak olyan művészettörténészek, akik nagyon abban a pillanatban úgy ítélték, hogy ez egy, hogy ez egy meghatározó munka.

De voltak olyanok is, akik akik azt mondták, hogy például a bal oldalról is kapott kritikát, hogy ez tulajdonképpen egy ilyen bourzsoá köldöknézés, >> és hogy hogy ez >> nem elég expresszív, vagy vagy nem elég solidáris, hogy nem eléggé értem érzékem annyira érz nem lehet érteni.

Ez tulajdonképpen az ő agyszüle.

Tehát egy mindenki egy kicsit ambivalens volt a képpel kapcsolatban. >> Ez nagyon érdekes, mert hogy most ez nyilván ezt el lehetne vinni nagyon sokáig.

Most azt a kérdést, hogy mondjuk az emberi szenvedést hogyha valamilyen szimbolikus tárgyba akarjuk megfogalmazni, mondjuk egy emlékműbe, akkor az milyen ellentmondásokat szül abban a tekintetben, hogy annak mennyire kell reprezentatívnak lennie, vagy mennyire kell szolgálnia például ugye a modern művészetnek a nem tudom esztétikáját, meg annak a a az érték értékét.

Most akkor ugye nagyon távoli példát mondjak, például az első nagy Ausvici emlékmű kapcsán is egy ilyen vita volt, hogy akkor legyen-e absztrakt, vagy ne legyen absztrakt, mennyiben legyen, men mennyiben felel meg mondjuk a túlélőknek, és mennyire felel meg mondjuk…

Említett entitások

Témák

Személyek

  • András Edit

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Guernica, a művészet mint politikai fegyver | No pasarán!”

Miről szól ez az epizód: „Guernica, a művészet mint politikai fegyver | No pasarán!”?

A Partizán Nopaseram podcastjának vendége András Edit művészettörténész, aki Pablo Picasso Guernica című művéről és annak politikai jelenségeiről, utóéletéről beszélget a műsor házigazdáival. Az adásban szó esik a kép 1937-es világkiállítási szerepléséről, az ENSZ-ben történt… Az epizód a Partizán Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 05. 14..

Milyen témákat érint ez az epizód: „Guernica, a művészet mint politikai fegyver | No pasarán!”?

Fő témái: művészettörténet, politikai művészet, antifasizmus, picasso, guernica, spanyol polgárháború.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Guernica, a művészet mint politikai fegyver | No pasarán!”?

Megjelenés: 2026. 05. 14.. Hossz: 1 óra 3 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/partizan-podcast/guernica-a-muveszet-mint-politikai-fegyver-no-pasaran-6d83d969

Több epizód a Partizán Podcast-ből