Partizán Podcast

Kit érdekel, hogy a Tavaszi szél propagandisztikus? | Semmi kóla #30

· PT57M45S

Összefoglaló

A Semmi kóla podcastsorozat ezen epizódja a propaganda fogalmát járja körül, különös tekintettel a Tavaszi szél – Az ébredés című filmre. A műsorvezetők, Vas Máté és Vida Camilla arról is beszélgetnek, hogyan változott meg a propaganda értelmezése az évek során, és hogyan…

Röviden

Műsor
Partizán Podcast
Megjelenés
2026. 03. 25.
Hossz
58 perc
Témák
propaganda, filmanalízis, meggyőzés, politikai kommunikáció, kultúrtörténet, semmi kóla
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Fejezetek

  1. — Beköszönés 1:06 - Propaganda-kisokos, Luki bácsi, és a Mókus 6:10 - Rogán Antaltól a megértésig 12:19 - Magyarország, én
  2. — Humanista levlista 22:11 - A vezető esendősége és a propaganda 25:48 - Minden filmes propagandista, aki változást akar?
  3. — Hajas Tibor: Szia — Kövessétek a Semmi kólát az Instagramon! https://www.instagram.com/semmikolapodcast/ Hivatkozott tar

Ebben az epizódban

Ez itt a Semmi Kóla, a Partizán Filmes kultúrtörténeti podcastja.

Én Vas Máté vagyok, >> én pedig Vida Camilla. >> Vezetőszerkesztő: Bozzai Balázs.

Hangutómunka Lőrinci Áron és grafika Kilis Anna. >> Te nem azt mondtad, hogy egy temetés lesz? >> Az lesz a saját temetésünk.

Arra jöttünk akik >> komoly? meg!

Meg tök szomjas is vagyok. >> Adjatok már valamit.

Jó, ezért szeretem. >> Saját temetésén ne hallogasson az ember. >> Aha. >> Na ezt utálom a kólába rohadn. >> Hú de szar. >> A mai adásban a propagandáról lesz szó, hogy mi számíthat annak, és hogy mi segíti a megértést inkább, ha tágan, vagy épp szűkre szabottan értelmezzük ezt a fogalmat.

Ezenől a tavaszi szél az ébredés című filmről lesz szó, aminek alkotóival Topolánki Tamás Iván rendezővel és Klaudia Sümegivel a Partizán is készített egy beszélgetést.

Te mire gondolsz akkor, ha meghallod, hogy valami propagandisztikus?

És csak és kizárólag negatív áthalásai vannak a számodra, vagy ennél tágabb módon értelmezed?

Régen biztos, hogy negatív érzések kapcsolódtak hozzá, szerintem akkor, amikor még nem foglalkoztam politikával.

Azóta inkább talán, hogyha erről a fogalomról gondolkozom, egy tágabb fogalmat látok magam előtt, vagy azt találom hasznosabbnak.

Bár ez is lesz a témánk ma, hogy mennyire van értelme egyáltalán egy fogalmat kitítani annyira, hogy később akár el is veszíti a jelentését, mert már annyira tág, hogy bármit jelenthet.

De az biztos, hogy a meggyőzés művészete az a mindennapjaink része, és nem csak a politikának a része, hanem a személyes életünknek is a része.

És úgy keretezni dolgokat, úgy tálalni dolgokat, hogy az eszköze legyen annak, hogy meggyőzzünk a saját igazunkról másokat. >> [sóhajtás] >> Arról nem gondolom azt, hogy minden értelemben a morális rossznak a megfelelője.

Szóval azt érdemes szerintem mindig figyelembe venni, amikor arról beszélünk, hogy valami propagandisztikus, hogy biztos, hogy ugyanazt értjük-e azalatt, amikor ezt kimondjuk. >> És te eleinte mit értettél rajta?

Szóval mondjuk gyerekként igazán fiatalon mit értettél ezen a fogalmon, és hogyan változott meg annak a hatására kifejezetten, hogy politikával kezdtél el foglalkozni, vagy mondjuk a politikát úgy kezdted elzámlélni, hogy ugye be kell iktatni a politikusoknak a szemszögét is, meg hogy mondjuk azt is, hogy ennek megvan a maga gyakorlata.

Hát azt gondoltam, hogy ez egy ilyen undok és hazug dolog, amit csak diktatúrák alkalmaznak, vagy valami ilyesmi lehetett a fejemben általános iskolában, miközben ugye ez teljes tévedés, és talán kicsit valami olyan dolghoz tudtam hasonlítani, mint amikor egy gyereket azzal próbálnak nevelni, vagy csendreeni, hogy kitalálnak hazugságokat arról, hogy ha nem maradsz most csendben, rendben, Akkor eljön érted a szörny és elvisz a zsákban.

Valahogy azt hiszem, hogy így a képzett társítások szintjén valami ilyesmi jelent meg a fejemben. >> Téged ijesztgettek egyébként hasonlóval, hogy elvisz bármi?

Hát igen, az volt az egyik rokonomnak a megoldása, hogy a szomszédot tette meg egy ilyen ijesztő figurává, akit Luki bácsinak hívott, mert ez is volt az ilyen bece neve.

És amikor az unokatestvéreimmel ennél a rokonomnál voltunk és rossz alkottunk, akkor mindig azt mondta, hogy na ha tovább kiabáltok, akkor lejön majd a nem tudom harmadik emeletről a Luki bácsi, és elvisz titeket a zsákban.

És akkor az unokatestvérem évekkel később leleplezte ezt a hazug propagandát, mert Luki bácsi ott volt a lépcsőházban, és megkérdezte Luki bácsitól az unokatestvérem, hogy te tényleg elviszed a gyerekeket zsákban?

És akkor erre Luki bácsi azt válaszolta, hogy hát mi ez a hülyeség?

Ő szereti a gyerekeket, nem viszi el őket zsákban, majd megkálta az untestvéremet szőlővel. >> Na, ez egy profi riporteri munka.

Meg lett fekcsekkelve Luki bácsi. >> Igen. >> Igen.

Pedig egészen hosszan lett építve.

De >> a te életedben volt Luki bácsi?

Nem, az én életemben nem Luki bácsi volt, hanem a mókus, aki jön a zsákkal és elvisz fel a padlásra a birodalmába, vagy nem is tudom, de én konkrétan egy két és fél mteres mókust képzeltem el, >> ahogy így bármikor lejöhet és aztán így elragadhat magával.

Szóval, hogy van egy életszakasz, ahol borzasztóan retegtem a mókustól, >> de legalább abból a szempontból ez egy ártatlanabb történet, hogy nem egy élő embert igazából mártottak be.

Igen. >> Aki utána ezen igazából meg is sértődhetett [nevetés] volna.

Nem, de ahogy elmesélted, nem csak, hogy megértően kezelte a helyzetet, hanem rögtön ellontozta is, hogy Igen. >> Ehhez képest így mi a helyzetnek az állása. >> Igen.

De akkor te a mókussal végül nem beszélted meg a dolgokat?

Nem, nem, de valamilyen szempontból mégis csak meggyőződtem arról, hogy hogy hogy vannak egyszerűen nagyobb kockázati tényezők is az életben, mintogy jön a mókus, [nevetés] és tőle aztán bármi kitelhet.

Na de hogyan formálta át a propagandáról való gondolkodást, vagy a meggyőzésről való gondolkodást, hogy politikai újságíró lettél?

Hát egyrészt ugye sokat olvastam arról, hogy hogyan épül fel a rogáni propaganda, az milyen eszközöket használ adott esetben, hogy mit gondol emlékezpolitikáról az Orbán rendszer, és hogyan írja át a múltat azért, hogy azt valahogy be tudja illeszteni a saját kommunikációjába.

Ezeknek kétségkívül voltak és vannak olyan eszközei, amik szerintem azokon a határokon abszolút kívül esnek, ami a fairplayről szólna, vagy arról, hogy hogyan lehet és érdemes úgy meggyőzni a saját politikádról az állampolgárokat, hogy közben nem írod át a valóságot, és közben viszont mindenképpen szükség van egyébként olyan eszközökre ezeken a fairplay kereteken belül, amivel az üzenetedet eljuttatod, ami amivel a saját gondolataidat valamelyest leegyszerűsíted, hogy sokszorosítani tud, hogyha látsz egy fontos társadalmi kérdést, azt kihangsúlyozd, és nyilván, hogyha hiszel magadban, meg hiszel a saját munkádban, meg annak a politikának az értelmében, akkor keresed az eszközöket arra, hogy ezt minél többen mások is elhigyék.

Ez alapvetően egy legitim gyakorlat, egy legitim eszköz, hogyha közben nem szennyezed olyan módon a közös nyilvános teret, hogy az káros legyen, társadalmilag károsabb annál, mint amilyen kárra te egyébként fel akarnád hívni a figyelmet, vagy adott esetben ezt olyan erőforrásokból hozod létre, ami abszolút módon illegittém.

Szóval a propaganda szerintem egyébként nem feltétlenül egy rossz dolog, mert szerintem arról szól valójában, hogy hogyan lehet professzionális módon eljuttatni az üzeneteidet a tömegekhez. >> És alapvetően a Rogántól a megértésig hogyan jutottál el?

Mert mert itt valamilyen szempontból feszül egy ellentmondás, hiszen van egy egy olyan hatalom, ami arra törekszik, hogy abszolutizálja saját magát, az üzeneteit.

Alapvetően a rogán és a megértés az így a kettő között mi az, ami van?

Nagyon sokszor éreztem azt a Fidesz esetében, hogy amit csinálnak, azt csinálhatnák jól is, vagy tisztességesen is, és nem kellene azokat az eszközöket feltétlenül használniuk, amiket használnak.

És elkezdtem úgy figyelni ezt a dolgot, hogy nem tudom szakmailag hogy sokat gondolkodtam azon, hogy mi szükség van bizonyos dolgokra, mi szükség van olyan lejárató kampányokra, amiknek a jó része teljes hazugság, vagy ami konkrétan kárt okoz embereknek az életében, vagy a sorsában, vagy mi szükség van arra, hogy hogy teljesen összekever verjük azt az emberek fejében, hogy mi az állam és mi a párt.

És amikor megértettem azt, hogy ez a propagandagépezet hogy működik, meg ez a rendszer hogy működik, akkor a pont a hibák miatt mutatott rá ennek az egész kommunikációnak a működése, hogy egyébként ezeket a hibákat nem lenne kötelező elvéteni, hanem lenne lehetőség arra, hogy vagy az én fejemben, az én ilyen idealista gondolkodásom szerint lenne lehetőség arra, hogy hogy tudással szorgalommal szakértelemmel győzd meg azokat, akiket meg akarsz győzni, és hogy ez adott esetben ne lépjen át mondjuk egy bűncselekmény kategóriába.

Szóval a hibái szerintem nagyon tanulságosak ennek a rendszernek.

Egy kicsit úgy értelmezem azt, amit mondasz, hogy egyetlen rendszer sem tud úgy működni, hogy ne szembesüljön azzal, hogy teli vagyunk meggyőződésekkel, és vannak döntési helyzetek, amikor kell súlyozni, hogy mi az, amit inkább támogatsz, aminek mentén elköteleződsz, aminek mentén megpróbálsz másokat meggyőzni, hogy ők is köteleződjenek el, vagy valamilyen szempontból fogadják el azt, hogy hogy egyszerűen számodra az az igazán fontos terület, amivel mondjuk így döntéshozóként foglalkozni szeretnél.

És ugye itt nagyon sokszor felcserélődnek, nem is az, hogy így felcserélődnek, hanem állandóan mozgásban vannak az észreelések, hogy én akarlak téged meggyőzni arról, hogy a saját akaratommal átformáljam magát a közös ügyeinket, vagy pedig én vagyok az az eszköz, a te eszközöd, amivel valójában te vagy az, aki mondjuk általam formálod a közös ügyeinket.

Szóval, hogy ez a kettő valójában egyszerre tud igaz lenni számos esetben.

És mégis az a helyzet, hogy amit mondasz, abból leginkább így az következik, hogyha mondjuk így visszatekintünk egy-egy időpillanatban, hogy hogy mi a helyzet a nem tudom, a propagandával, akkor valójában nagyon sokszor nem azzal van gond, hogy mondjuk egy kormányzóerő az hogyan és hát, hogy nagyon is meg akarja győzni a maga igazáról a társadalom. hanem hogy mik voltak ezek az ügyek, meg az elszalasztott lehetőségek.

És inkább ezt akarom kihangsúlyozni, hogy az elszalasztott lehetőségek azok, amik valójában kínosabbak, kellemetlenebbek tudnak lenni, mint mondjuk azok a beszédmódok, eszközök, amik amiket mondjuk propagandisztikusként is fel lehet szintézni.

És egyébként, hogyha valakit kifejezetten mozgóképpel akarunk meggyőzni, akkor rendkívüli módon számít az is, hogy hogyan van megszerkesztve az az adott mozgókép, hogy az információk hogyan kerülnek adagolásra.

És ehhez hoztunk egy példát is, a Soproni Magyarország Én Így Szeretlek című kampányfilmjét.

Neked mit jelentett ez a reklám, vagy hogyan emlékszel vissza rá? >> Hát tudtam kívülről, arra emlékszem. vízilabdában mi vagyunk a császárok.

Ezt így kiabáltam otthon gyerekként.

Meg [torokköszörülés] azt hiszem, ez talán egybeesett azzal az időszakkal, hogy a színénész, aki ezt elmondja, Száraz Dénes, ő közben népszerű sorozat szereplő volt a Jobban Rosszban című napi [torokköszörülés] kórházas sorozatban, amiben a Tamás atyát játszotta.

Tehát, hogy ráadásul az ő arca is szerintem sokat jelentett az embereknek, vagy hogy egy ilyen olyan ember tolmácsolásában hangzott el ez a nagyon agitált reklám, aki azért akkoriban nagyon közismert és nagyon szeretett személyiség volt.

Nagyon érdekes szerintem, hogy hogy Magyarországról beszél ez a reklám, miközben egy sört akar eladni, és hogy szerintem azért is az egyik ilyen legismertebb meg legtöbbet idézett reklám, mert mert valójában kicsit egy ilyen közös szimbólum lett, vagy hogy így bele lett sűrítve csomó ilyen nagyon ismert jelkép, nagyon ilyen jól van felépítve szerintem az egész így retorikailag, vagy hát úgy, hogy így megragadjon a az ember fejében. >> Hát konkrétan olyan, mint egy szónoklat.

Egymás után következnek azok az elemek, amik kirajzolnak egy közös identitást, ahogyan mondod.

És az az érdekes, hogy nagyon sok minden elhangzik, a Mákos Guba, a sárga villamos, a magyar nők, és ez mind-mind ugye azt a kijelentést teszi igazabbá, hitelesebbé az érvelésben azért dolgozik, hogy megadja annak a súlyát, hogy Magyarország, én így szeretlek.

Az egyetlen dolog, ami nem hangzik el, az maga a soproni, mint márkanév.

Az erős pista az elhangzik, >> de a sopronit azt igazából a szónoklat után látjuk megmutatva.

És ugye az volt a szlogán, hogy hozzánk tartozik.

És most újrave a reklámot, engem az fogott meg, hogy van ebben valamilyen szerény és elegáns gesztus is, meg igazából cinkosság is, hiszen valamilyen szempontból neked kell beleillesztened ebbe a szónoklatba a sopronit. megteremti a lehetőséget a megszerkesztettségével, a vágásmikéntjével, az információ adagolásnak a formájával.

Maga a reklám, hogy hogy ugyanúgy elképzelhető egy magyarság identitás elemként a soproni sör is, mint például a mint a vízilabda például.

És rosszabbul működne, hogyha kimondaná, mert pont ezzel a hiánnyal, a hiány megképzésével éri el azt, hogy amit te is mondtál, hogy nem rontja el azzal, hogy ő mondja ki, hanem hogy te csináld meg azt a asszociációs ugrást, hogy valójában ebbe a felsorolásba a magyarság elemek közé beletartozik a soproni is, hogy ne neki kelljen kvázi így önmagát így árusítania, pedig ugye egy reklám, vagy hát ez a ez a vicc, vagy ez a csapda, hanem hogy ebbe te is vegyél részt azzal, hogy ő nem rontja el ezt a nagyon megható, nagyon hatásos beszédet azzal, hogy belemondaná magát a márkát, mert úgy az egészet elcsapná a végén, hanem hogy te azt rakd bele, hogy ezek is mi vagyunk, akik isszák a sopronit, azok ugyanazok, akik szerettik Magyarországot, és azért szerettik, mert olyan amilyen.

Ergo, magunkat szeretjük azzal együtt, hogy szeretjük a villamos, szeretjük a magyar sportolókat és szeretünk közösen sörözni. >> Igen, ott van egy szerelmes levél és ott van egy soproni sör.

És ezt a kettőt egybetartozónak láthatod, hogyha akarod, de nem kötelező.

És azáltal, hogy nem kötelező, hogy hogy valamilyen szempontból megvan ez a óvatosság a reklám részéről, meg már megvan az érzelmi felfokozottság, amire megérkezik maga ez a vágókép a leges legvégén.

Úgy igazából sokkal sokkal inkább tudod összekapcsolni ezeket a dolgokat. >> Igen.

Jó szó erre a szerénység, vagy hát ez ilyen látszott szerénység, vagy a szerénység látszatának a használata.

És a reklám azért is egy jó példa, mert itt nem kérdés, hogy valamiről meg akarnak győzni minket, és a hatalomhoz való viszony esetében is ugye magától értetődő a propaganda fontossága.

Beszéltünk erről a jelen esetében, és hogyha múltbeli példákat veszünk, akkor ott is igazából számos kreatív megoldásra láthatunk rá.

És ami nekem mondjuk a történeti példák esetében kifejezetten érdekes tapasztalat volt, az…

Említett entitások

Témák

Személyek

  • Vas Máté
  • Vida Camilla
  • Topolánki Tamás Iván
  • Klaudia Sümegi

Szervezetek, cégek

  • Partizán

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Kit érdekel, hogy a Tavaszi szél propagandisztikus? | Semmi kóla #30”

Miről szól ez az epizód: „Kit érdekel, hogy a Tavaszi szél propagandisztikus? | Semmi kóla #30”?

A Semmi kóla podcastsorozat ezen epizódja a propaganda fogalmát járja körül, különös tekintettel a Tavaszi szél – Az ébredés című filmre. A műsorvezetők, Vas Máté és Vida Camilla arról is beszélgetnek, hogyan változott meg a propaganda értelmezése az évek során, és hogyan… Az epizód a Partizán Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 03. 25..

Milyen témákat érint ez az epizód: „Kit érdekel, hogy a Tavaszi szél propagandisztikus? | Semmi kóla #30”?

Fő témái: propaganda, filmanalízis, meggyőzés, politikai kommunikáció, kultúrtörténet, semmi kóla.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Kit érdekel, hogy a Tavaszi szél propagandisztikus? | Semmi kóla #30”?

Megjelenés: 2026. 03. 25.. Hossz: 58 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/partizan-podcast/kit-erdekel-hogy-a-tavaszi-szel-propagandisztikus-semmi-kola-30-a3652fea

Több epizód a Partizán Podcast-ből