Szociális Szájjegyzet

Szociális Szájjegyzet I. évad , 9. adás

· PT1H46M50S

Összefoglaló

A Szociális Szájjegyzet podcast ezen adásában a "Felforgatókönyv" című kiadványt vitatják meg. A tanulmánykötet szociális fejezetének két szerzője, Miklós Kata és Bódy Éva vendégek. A beszélgetés érinti a kiadvány létrejöttének hátterét, a magyar közélet és politika elmúlt…

Röviden

Műsor
Szociális Szájjegyzet
Megjelenés
2026. 04. 25.
Hossz
1 óra 47 perc
Témák
szociális ellátások, politika, kormányprogram, felforgatókönyv, szakmai visszhang, közélet
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Ez itt a szociális szájjegyzet, a keket, az örök kereső és a belga műsora.

Beszélgetések, reakciók a szociális ellátások aktualitásairól és kihívásairól, az emberekért életre hívott szakma művelőiként.

Mert akár ismered, akár műveled, akár tanítod, véleményed mindig [zene] van róla.

Nagyon sok szeretettel köszöntünk mindenkit.

Ez itt a szociális szájegyzet immáron kilenced.

Reméljük, hogy akik eddig meghallgattak minket, azok most is itt vannak.

Akik még nem hallottak minket, azok újonnan csatlakoztak hozzánk.

Mindenkit nagyon sok szeretettel köszöntünk.

Na, szóval az élet a legjobb forgatókönyvíró, vagy úgy is mondhatnám, hogy felforgatókönyvíró, merthogy a mai témánk az egy kicsit alakult így a a egyeztetési kérdések miatt is.

Meg hát ugye nem lehetetjük véke alá, hogy most amikor ez a felvétel készül, akkor 2026 április 10.

Az országgyűlési választások után vagyunk egy nappal, és nem még nem egészen 24 óra tertál a tegnap este 7 órás urnazáráshoz képest.

És hát ott egy olyan eredmény született, amire egyesek számítottak, egyesek nem.

Egyesek várják a szabadcsapatokat drónokkal, akik lerohanják az országházat, vagy akik forradalmat robbantanak ki. egyesek utcai ünneplésbe torkoltak tegnap este, és ma reggel szerintem nagyon régen nem volt ennyi beteget jelentő munkavállaló bizonyos munkahelyeken.

Szóval történt valami a magyar közéletben és a magyar politikában, de ez a felforgatókönyv, mely ugye ennek az évnek a tavaszán jelent meg, illetve inkább telén, ha jól sejtem, akkor februárban.

Ez tulajdonképpen Lányi András szerkesztésében 50 szakértő részvételével megpróbált volna egy támpontot vagy valamilyen fajta segítséget nyújtani abban a helyzetben, amikor idestóval 10 éve nem voltak kormányprogramok Magyarországon.

És talán ez a közösség, ezek a ezek az alkotók, ezek a szakemberek megpróbáltak ebben a kötetben olyan javaslatokat megfogalmazni az oktatás, a gazdaság, a kultúra, a szociális terület legfontosabb kérdéseiről, amellyel segítséget tudnak adni egy jobb rendszer érdekében, vagy adott esetben most ebben a helyzetben lehet, hogy egy rendszerváltás érdekében.

Hát meglátjuk, hogy ebből ugye most mi sül ki ebben az új politikai helyzetben, de én természetesen semmilyen ólógiát nem szeretnék senkire ráakasztani, semmilyen ideológiát.

Úgyhogy nem szaporítanám tovább a szót, hanem bemutatnám Miklós Katát és Bódi Évát a mai két vendégünket, akik szerzőként is meg motorként is állnak emellett a mögött a kötet mögött.

És az lenne az ötletünk, hogy beszélgessünk arról, hogy egyrészről mi történt itt az elmúlt időszakban.

Mi rendszeresen ezt az elmúlt időszakot ketté szoktuk bontani, tehát egyszer szoktunk beszélni a rendszerváltás óta eltelt évekről, meg azért szoktunk beszélni a most már múltiidőben folyamatos 16 évnyi kormányzásról, amikor azért egy csomó minden más irányt vett, mint mint az előző években, vagy mondhatnám, hogy két évtizedben.

Ö, és hát az is nagyon fontos lenne, hogy egy kicsit beszéljünk azokról a tanulságokról, akár amit már láttok, ennek a ennek a tulajdonképpen tanulmánykötetnek a a megjelenése óta, hogy ez mennyire talált szakmai visszhangra, azért most már eltelt közel két hónap. illetve az is egy érdekes kérdés lehet, hogy szerintetek milyen szerepe lehet szabad gondolkodó alkotó szakembereknek egy gyakorlatilag fixen felállt kormány kormányprogramjának vagy négy éves munkájának az alakításában, mert úgy vettük észre, hogy azért most volt itt pár év, amikor ez nehezebben ment, mint általában szokott, és most meg nem fogjuk nem tudjuk egyelőre, hogy hogy fog menni.

Szóval erről mindenről beszélgetnénk.

Nyilván nem leszünk politikamentesek.

Nem célunk természetesen senki földönfekvőbe vagy magasanzárnyalóba belerúgni, de azt gondolom, hogy a véleményünket azért ahogy szoktuk el fogjuk mondani.

És én tulajdonképpen egy ilyen szabad keretet engednék ennek a beszélgetésnek abból a szempontból, hogy persze azért kérdezni fogunk és fogunk.

Én szokás szerint inkább a a kekec oldaláról.

És én kezdeném ezzel az aktualitással, illetve egy személyes élménnyel.

Én tegnap este a Zeneakadémiában hallgattam egy koncertet a családommal, és ennek olyan 21-40 környékén lett vége, és mire a ruhatárban átvettük a kabátjainkat, és kiléptünk az utcára, addigra a telefonon gratulált Orbán Viktor, Magyarország korábbi miniszterelnöke, Magyar Péternek a választási győzelméért.

Azt tudtuk, hogy gyakorlatilag december 31-e, 238 per van ott a Királyutca és a és a Körút sarkán, és dudáló autók és örjöngő emberek, és ugráltak a telefonfülkék helyén, ugráltak a villamosmegálló tetején, és mire trollival elértük a városléketet, addigra ott már tűzi játékoztak az emberek.

Tehát egy ilyen, nem is tudom, egy ilyen örömhangulat, örömít hangulat volt. és az én 10 éves kisfiam ült ott mellettünk, és kérdezte, hogy ez most a választások miatt van, vagy vagy miért ünnep miért miért kiabálta ez a néni, hogy Orbán Viktort leváltották és és és döbbenetes volt látni utána bekapcsolódva a tév közvetítésbe a rengeteg fiatalt az időnként nagyon éles megállapításokat, amiket ezek a fiatalok mondtak, akár a kontroll, akár a Partizán, akár a akár a Telex, akár más médiumok riportereinek a kérdéseire. és egy ilyen fiasztes népünnepei hangulat volt, amit azért nagyon régen nem láttunk.

Így egy nappal ezután a történés után a kör az első körkérdés, hogy vagytok ti ezzel?

Hogy éltétek meg ezt a tegnap esti történetet?

Mondjatok róla egy pár szót. >> Szervusztok és sok szeretettel köszöntöm a hallgatókat.

Én Miklós Kata vagyok. bemutatkoznék, hogy a hangomat jobban be tudjam be tudják esetleg a hallgatók azonosítani.

Én azt gondolom, hogy én egy nagyon m már egy már szinte azt mondom, hogy egy megbetegítőnek éreztem azt, ami az egész választás előtt volt.

És nem is azt mondom, hogy vártam, hogy vége legyen, hanem hanem tényleg inkább egy ilyen pszichózisnak írnám le az utolsó az utolsó egy hónapot.

Úgyhogy mindenféleképpen felszabadulás volt ől ettől kvázi megszabadulni.

És az én mentális állapotomnak nagyon jót tett a felforgatókönyv, és nagyon jót tett az a közösség, amiben ezt együtt megalkothattuk szakemberek, mert van egy 12 fős szociopusz névre hallgató kis közösségünk, am ahol amihez körülbelül két éve különböző beszélgető esteket tartunk, ahol a politika szót megpróbáljuk pozitívan értelmezni, mert Azt gondolom, hogy most nagyon nagyon negatívan értelmezzük a politikát.

Tehát igenis szakembereknek felelősségünk van arról arra arra nézve, hogy szakpolitikát alkossunk.

Úgyhogy ez nekem egy nagyon fontos kalaszkodó volt, hogy hogy ebbe a pszichózisba épp mentális állapotomban legyek.

Én felszabadulásnak éltem fel a éltem meg a tegnapi napot, és az egyik gyerekünk is velünk volt, úgyhogy nagyon jó volt.

Ilyen kicsit ilyen generációk közötti egymásra a találásnak is megéltem a tegnapot, de azt is tudom, hogy hogy nem mindenkinek volt felszabadító, szóval ne felejtsük el, hogy 54% támogatta most ezt a ezt a rendszerváltást.

És nekünk meg az az üzenetünk, hogy közösen együtt közpolitikát kell alkotnunk.

Én is üdvözlöm a hallgatóságot.

Bódi Éva vagyok, ennek a Szo Plus csoportnak a tagja, amire eléggé büszke is vagyok, hogy megtartottak, bevettek és megtartottak a csoportba.

Én [sóhajtás][zihálás] én úgy érzem most magam, hogy amikor a Fgatókönyvbe behívást kaptunk Lányi Andrástól, akkor egyszerre örültünk, hogy az a Szociopusz beszélgetés, ami két éven keresztül egy picit olyan belső körös volt, abból nem tudunk kilépni, és a szakpolitikáról kifelé más szakpolitikusokkal vagy más típusú gondolkodókkal beszéljünk.

Bocsánat, nem szoktuk megakasztani a vendégeinket, különösen nem, de behívás.

Erről mondjatok már egy mondatot, hogy hogy kerül egy tucatnyi.

Én is ott voltam korábbi beszélgetéseiketeken.

Ne felejtsük el, hogy a 12kből itt van egy harmadik is a állandó beépített emberünk, ugye a a belga.

Öö de hogy ö most tehát provokatív mondom, miért miért nem mondjuk a 3 kapott ilyet, vagy miért nem mondjuk valamelyik egyetem, mondjuk az ELTE?

Hogy kerül az ember egy ilyen történetbe, ami egyébként ugye ez nem csak szociálpolitikáról szól, de ezt majd elmesélitek, gondolom.

Szóval, hogy hogy ez a behívás, ez hogy történt?

Hát mindig van egy szerelmi szál.

Tehát itt is van egy, hogy András mikor keresett fel felszólalókat vagy írókat, akkor nagyon sok embert megkeresett akadémikusoktól elkezdve, és ez ő el szokta mondani őszintén, hogy nagyon sok nemet kapott.

Ez tavaly tavaly ősszel jutott el hozzánk a labda.

És a szerelmiszára az az, hogy az élő láncba ő együtt volt annak idején az én párommal.

És akkor amikor a felforgató ötlete, könyv ötlete megjelent akkor leültek a főleg zöld ideológiai elkötelezettségű gondolkodók, és akkor rájöttek, hogy szociális nélkül nem megy.

És akkor az én párom, Vargail és Levente föl tette a kezét, hogy ő ő ismer.

Ő már látott [nevetés] szociális munkát. >> Szokott testéket beszélgetni egy ilyennel. >> Igen.

És akkor megkérdeztem a többieket.

Persze kiderült, hogy egyébként mindenki ismer mindenkit, és akkor így belevágtunk.

És ez azért is volt egy nagyon jó fordulat, úgy mint a tegnapi nap is egy jó fordulat ehhez, mert azért majd összekötöm ám az alapkérdést, amit Gergő föltett, hogy mi már az első perctől kezdve, vagy főképp Gellért és Acélági, akik ugye ezt az egész gondolkodókört kitalálták és elindították sejtből szövetti alakulását, hogy dolgoztunk azon az első perztől, kezdve, hogy majd egyszer csak ugye, mert jövőképünk az volt az első perctől kezdve, mert ugye azt tanítjuk és azt tanultuk, hogy anélkül nem tudunk semmilyen stratégiát magunkévá tenni.

Szóval hogyan tudunk 20-30 fős szociális szakember gárdából a minket egyébként érintő más szakpolitikák, illetve az állampolgárok felé szakpolitikai kérdésekben megjelenni?

Volt egy-egy példa, hogy meghívtak minket értelmiségi klubok klub beszélgetésre, akik maguknak szerveznek különböző szakpolitikai beszélgetéseket, és akkor nagyon boldogok voltunk, hogy jaj, de jó, akkor vannak rajtunk kívül emberek, akiknek hiányzik az, hogy hogy szakpolitikáról beszélgessenek, és nem feltétlenül tudományos szinten, hanem sokszor, persze a tudományt nem félretéve, de sokszor akár hétköznapi napi szinten.

Ez egy nagyon nehéz történet, hogy a hétköznap, a mindennapi módszertani munka és a tudomány mégis csak összefonódásában hogyan lehet úgy kommunikálni, és ez az írás közben is nagy nehézség volt, de aztán remélem, hogy megugrottuk ezt a kihívást, hogy hogy ez az egyensúly megmaradjon, és ne valamelyik fej felé, tehát akár a tudományos, akár a túl általános populista állampolgári, vagy pedig pont az egyelekből senki számára nem érthető szöveggé alakuljon valamilyen beszélgetés, akár szó óbeli beszélgetés, akár írásbeli, mint a felforgatókönyvben.

És ilyen szempontból a felforgatókönyv írás az pont erre lehetőséget adott.

Egyszerre lehetőséget adott a társszakpolitikák határmestgyéjén kommunikálni.

Volt is azóta több ilyen találkozásunk.

Mi magunk is szervezünk ilyen beszélgetéseket, és minket is hívtak más fejezetek írói ilyen beszélgetésre.

Másrészt pedig én mi azt gondoltuk, hogy akkor ez egy jó megmérettetés, hiszen azt is tanítjuk, hogyha el akarjuk adni a szakmánkat, akkor érthető emberi módon kell beszélni.

Az nem mindig sikerül nekünk, nekem legalábbis biztos, hogy nem mindig sikerül lefordítani a szakmai szöveget érthető emberi szövegre.

És itt a felfgató könyv írásakor nekünk azt azt a középutat kellett megtalálni.

András azt kérte tőlünk, hogy ez egy felütés legyen. egy felütés legyen arra, hogy egy adott szakpolitikába az elmúlt akár nem csak 16 évben, tehát nem az volt a feladat, hogy kizárólag erre a 16 évre fókuszáljunk, hanem az elmúlt sok-sok év vonatkozásában a szociálpolitikai tématerületben, mik azok, amik most a felszínen vannak kihívásként jellemzőként nehézségként.

Ha tudunk rá válaszokat, akkor adjunk bele válaszokat.

Ha pedig nem tudunk válaszokat, akkor azt jelenítsük meg, hogy bizonyos kérdések mennyire komplexek és társ szakterületek nélkül megoldhatatlanok.

És én talán arra vagyok a legbüszkébb, hogy a ezt András nagyon jól értette, b ezt értették más a könyvben szakpolitikát írók.

Úgyhogy ez egy nagyon nekem egy nagyon nagy utazás volt.

És amikor a tegnapi nap során elérkeztünk oda, hogy lett eredményhirdetés a választások kapcsán, akkor az a lépés is meg tud születni.

Talán nem az, hogy most ezt persze adjuk oda az új kormányt alakítóknak önmagában, hanem az, hogy na arra lettünk fölszólítva, hogy próbáljunk meg demokráciát építeni.

A demokráciában nagyon fontos az, hogy szakpolitikákról beszélgessünk állampolgárokkal azért hogy az állampolgár képes legyen az adott tématerület kapcsán saját életének a mindennapjaihoz mérten képviselni magát.

És ugye az egész felforgatókönyv mi fejezetünknek a középpontjában ez a kép képessé tevé képviselet, a képviselet támogatása szakszóval empowerment az ami amit próbáltunk körülírni illetve a komplexitást ami nélkül ez az összefonódás, tehát szakpolitikák összefonódása nélküli eredmény vagy eredménytelenség jelző megjelenjen.

Tehát én azt gondolom, hogy tegnap az volt a fejemben, hogy na most mindegy, hogy ezzel így mint szakpolitika felütés kezd-e valamit a kormány, mert nekünk nem feltétlenül azzal kell foglalkoznunk, hisz láttuk egyébként a Tiszának a programját, tehát látjuk azt, hogy nagyon sok mindenben megtalálunk hozzánk hasonló tartalmakat, tehát nyilván olyanokkal írták, akik ugyanúgy ismerik a területünknek a jellemzőit, vagy a megváltozott jellemzőit, de hogy az egy nagyon fontos dolog, hogy más szakpolitikusok és állampolgárokkal való közbeszéd szintjére keveredjenek ezek a témák, mert az elmúlt években, az elmúlt nagyon sok évben ez a közbeszéd szűnt meg.

Ezt akartam is kérdezni, hogy hogy ugye általában amikor egy ilyen tulajdonképpen a politika oldaláról egy alulról jövő kezdeményezésként létrejön egy ilyen egy ilyen anyag, az általában valamilyen hiányállapotot jelez, hogy a ti érzésetek szerint…

Említett entitások

Témák

  • szociális ellátások
  • politika
  • kormányprogram
  • felforgatókönyv
  • szakmai visszhang
  • közélet

Személyek

  • Kekec
  • Örök Kereső
  • Belga
  • Miklós Kata
  • Bódy Éva

Szervezetek, cégek

  • Felforgatókönyv

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Szociális Szájjegyzet I. évad , 9. adás”

Miről szól ez az epizód: „Szociális Szájjegyzet I. évad , 9. adás”?

A Szociális Szájjegyzet podcast ezen adásában a "Felforgatókönyv" című kiadványt vitatják meg. A tanulmánykötet szociális fejezetének két szerzője, Miklós Kata és Bódy Éva vendégek. A beszélgetés érinti a kiadvány létrejöttének hátterét, a magyar közélet és politika elmúlt… Az epizód a Szociális Szájjegyzet című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 04. 25..

Milyen témákat érint ez az epizód: „Szociális Szájjegyzet I. évad , 9. adás”?

Fő témái: szociális ellátások, politika, kormányprogram, felforgatókönyv, szakmai visszhang, közélet.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Szociális Szájjegyzet I. évad , 9. adás”?

Megjelenés: 2026. 04. 25.. Hossz: 1 óra 47 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/szocialis-szajjegyzet/szocialis-szajjegyzet-i-evad-9-adas-6343c96d

Több epizód a Szociális Szájjegyzet-ből

  • Szociális Szájjegyzet I. évad, 12. adás. Vendégünk: Toszeczky Renáta

    Az adás Toszeczky Renátát, a Baptista Szeretetszolgálat emberkereskedelem elleni programjának vezetőjét látja vendégül. A beszélgetés középpontjában az emberkereskedelem elleni kü…

  • Szociális Szájjegyzet 1. évad, 11. adás. Vendég: Busi Zoltán szociálpolitikus

    A Szociális Szájjegyzet podcast vendége Busi Zoltán szociálpolitikus, a Magyarországi Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatok Országos Egyesületének elnökségi tagja. Az adásban…

  • Szociális Szájjegyzet I. évad, 10. adás

    A Szociális Szájjegyzet című podcast adása a hospice és palliatív ellátások rendszerét járja körül. A vendég, Szöllősi Melinda biológus, szociálpolitikai szakértő és a Pallium Int…

  • Szociális Szájjegyzet I. évad, 8. adás

    A Szociális Szájjegyzet podcast ezen adásában a hajléktalanság témakörét járják körbe Gurály Zoltánnal, a Menhely Alapítvány módszertani vezetőjével. A beszélgetés során tisztázzá…

  • Szociális Szájjegyzet I. évad, 7. adás

    A Szociális Szájjegyzet című műsor ezen adása a szociális ellátások aktualitásaival és kihívásaival foglalkozik. A műsorvezetők Sebők Éva országgyűlési képviselővel, a Momentum or…

  • Szociális Szájjegyzet I. évad, 6. adás

    Ez a Szociális Szájjegyzet podcast hatodik adása, amely az előző év (2025) értékelésével és a szociális ellátások aktualitásaival, kihívásaival foglalkozik. A műsorban Kekec, az Ö…

  • Szociális Szájjegyzet I. évad, 5. adás

    A Szociális Szájjegyzet podcast ezen adásában a szegregátumokban folyó szociális segítő munka kerül terítékre. A Felzárkózó Települések program kapcsán két vendég, Fellegi Kató és…

  • Szociális Szájjegyzet I. évad, 4. adás

    Ez az epizód a szociális tanulmányok és képzések aktuális kérdéseit tárgyalja. Dr. habil Sziklai Istvánnal, az ELTE Szociális Tanulmányok Intézetének igazgatójával készült interjú…

  • Szociális Szájjegyzet I. évad, 3. adás

    A Szociális Szájjegyzet podcast ezen adásában a lakhatás aktuális kérdéseit járják körül. Vendégük Dr. Hegedűs József közgazdász, szociológus, aki a lakáspolitika, a csok, és az ú…

  • Szociális Szájjegyzet I. évad, 2. adás.

    A Szociális Szájjegyzet podcast legújabb adásában a magyar gyermekvédelem helyzetét vitatják meg. Vendég Sztupa József, szociális munkás, ifjúságsegítő és gyermekvédelmi szakember…

Hasonló epizódok más magyar podcastokból