Reaktor Podcast

Hogyan változik meg a francia politika? - Beszélgetés Soós Eszter Petronellával

· PT37M10S

Összefoglaló

A Reaktor Podcast e heti adásában Soós Eszter Petronella francia szakértővel beszélgetnek Franciaország globális befolyásáról. Szó esik a francia nyelvhez, kultúrához és az államhoz fűződő sajátos viszonyról, valamint a centralizációs törekvésekről. Megvitatják, hogyan változott…

Röviden

Műsor
Reaktor Podcast
Megjelenés
2025. 06. 17.
Hossz
37 perc
Szereplők, említett nevek
Soós Eszter Petronella
Témák
francia politika, franciaország, globális befolyás, francia nyelv, francia kultúra, centralizáció
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[Zene] Franciaország nem egy ország, hanem egy világnézet, mondta John Gunter, és ehhez a világnézethez igyekszünk közelebb kerülni ebben az adásban lesz szó Macronról, magyar francia kapcsolatokról és a francia politika változásáról.

Ezekben pedig beszélgető partnerem Sós Eszter Petronella lesz, aki a Milton Friedman Egyetem adjunktusa és francia a szakértő.

Köszönjük, hogy elfogadta a meghívást.

El is kezdjük akkor az adást, de előtte le kell szögeznünk, hogy május 8-án kerül ki ez az adás, ami jelzi is azt, hogy mennyire pezsgő a francia közélet, hiszen lehet, hogy addigra egészen máshogy fog alakulni a dolgok, mint amit most megbeszéltünk.

És akkor most már rendesen elkezdve az adást, első kérdésem az lenne, hogy gyakorlatilag az élet bármely területét, ha nézzük, akkor valahogy találkozunk a franciákkal, akár gasztronómia, akár tudomány, akár kultúra, és hogy azért mégse egy ilyen óriási nagy hatalomról beszélünk, mint például Kína.

És így adódik az a kérdés, hogy minek köszönhető ez a óriási befolyás?

Egyáltalán tényleg van-e óriási befolyásuk, és van-e titkuk, hogy ha már ilyen előkelő helyet tudnak elfoglalni a világ életében?

Hát azt nem tudom, hogy van-e egységes titok, tehát hogy tudok-e egy dolgot mondani, de az biztos, hogy vannak olyan jellegzetesen francia dolgok.

Az egyik az talán az államhoz való sajátos viszony, a francia nyelvhez való sajátos viszony, a centralizációs törekvések.

Ö, alapvetően a francia történelem leírható a nyelvi és állambéli centralizáció történetén keresztül is.

Tehát biztos, hogy ez a potens állam elképzelés ez ott van a háttérben.

Aztán ott van a szintén a nyelvhez kapcsolódó önkép.

Ugye a franciák úgy gondolkodnak, hogy a francia a tiszta kifejezés, a racionalitás nyelve, az érvelés nyelve.

Valószínűleg ezért is tartjuk őket annyira számon a filozófia területén vagy akár az irodalomban.

De ez ez alapvetően része a a nemzeti identitásnak is.

Tehát hogy ugye ahogy szokták mondani, ami nem tiszta az nem francia.

Tehát hogy aki franciául szólal meg, az beszéljen logikusan tisztán és úgy adja elő a dolgait.

Tehát egészen biztos, hogy hogy mondjam, ezek a szempontok ott vannak a háttérben, de egy egy nagyon picit azért finomítanám az állítást.

Persze Franciaország befolyása mondhatjuk, hogy töretlen, de ez nem azt jelenti, hogy változatlan.

Tehát itt azért mégis csak az történt, hogy a második világháború után ők ők bőven veszítettek a befolyásukból.

Tehát azért világhatalom maradtak bizonyos szempontból mondjuk az ENS biztonsági tanácsában ott vannak.

Ö, és hát természetesen Európában a gyakorlatilag az Unióban az egyetlen atomhatalom az egyetlen olyan hadsereggel bírnak, amely képes Franciaország területén kívül is operációkat végrehajtani, de azért ez messze nem az a világhatalmi pozíció, mint korábban.

És hát akár azt is mondhatnám, hogy ez lehet, hogy össze is függ a gondolkodásmóddal, vagy a korszellemmel.

Egy amerikai szociológus írt arról, hogy a a nyelv, a gondolkodásmód az milyen értékrendet tükröz.

És hát volt egy olyan érve, hogy az angol az egy az egy nagyon gazdaságos, nagyon pörgős nyelv, és hát tulajdonképpen a kapitalizmusra van optimalizálva.

A francia talán kevésbé, tehát hogyha a francia nyelvre gondolok, akkor azért nem a 240 karakteres xpztok jutnak róla eszembe, hanem valamilyen szép, hosszú, megérvelt traktátus.

Tehát azért ez mégis csak az az ország, ahol azért a középiskolában még előfordulnak filozófiaórák.

Tehát azért az egészen biztos, hogy hogy a a globális kapitalizmusban, vagy hát ebben a ebben a korszakban a franciák kevésbé befolyásosak, mint korábban.

És hát hagyd tegyem hozzá, hogy az etatizmus egyébként a francia választóra is jellemző.

Tehát azért ez a ez a, hogy mondjam, kereskedelem korlátok nélkül és és gazdaságkorlátok nélkül koncepció egyébként sincs feltétlenül ott a a gondolkodásmódjukban.

Szóval valahogy így foglalnám össze, de hát nyilván ez egy olyan kérdés, amiről egyetemi kurzusokat lehetne tartani, de így 10 mondatban legyen ennyi.

Hogyan érdemes Franciaországnak a befolyására, a méretére tekintenünk?

Mert hogy mégiscsak az EU-n belül eléggé nagy befolyást tudunk tulajdonítani nekik, de a világon belül is ilyen nagyobb befolyásuk.

Magyarországhoz képest egyébként mekkora a befolyása Franciaországnak?

Pontosan milyen szempontok alapján érdemes megvizsgálnunk ezt?

Tegyük föl úgy a kérdést, hogy miük van a franciáknak, ami ami globálisan számít, és akkor tudunk egy listát csinálni.

Egyik oldalról, amit említettem, az ENS biztonsági tanácsának az állandó tagsága az azért fontos, hiszen ott vétó joggal rendelkeznek az állandó tagok.

Ez egy előjog, ez a második világháborús győztesek előga.

Nagyon régóta beszélnek az ENSZ biztonsági tanácsának a reformjáról.

Nem véletlenül nem valósult még meg.

Ugye ez a kemény kemény hatalom, ahogy említettem, a a a francia hadsereg azért képes az ország területén kívül fellépni.

Hogy milyen sikerrel, az ugye mindig vitatott és kérdéses, de maga az, hogy egy operáció fölépíthető a határokon túl, ez egy fontos szempont.

Az atomütőerő, szintén említettem, fontos szempont.

Ög Franciaország ezt egy olyan eszközként tekinti, ritkán mondja, de de mi jellemzők kell, hogy mondjuk, ami adott esetben a hatalma növeléséhez is hozzájárulhat, különösen az európai szintéren.

Aztán mondjuk el azt is, hogy ha már terület, akkor azért Franciaországnak vannak tengeren túli területei, méghozzá olyan fontos régióban, mint a Csendes Óceáni Térség.

Na most, hogyha arról beszélünk, hogy a hatalmi egyensúly a 21. században átmegy a Csendes óceán térségébe, márpedig átmegy.

Akkor azért fontos, hogy ott Franciaország közvetlenül és direkt módon érintett hatalom.

Tehát van egy van egy területi kiterjedése.

És hát van egy puha hatalmi rész, egy puha hatalmi dolog.

A francia kultúra, a francia irodalom, a francia filművészet, a francia zene, turisztika.

Ugye Franciaország a világ egyik legyakrabban látogatott, és ezen belül Párizs a világ egyik leggyakrabban látogatott turisztikai célpontja.

Tehát van egy ilyen puha hatalmi vonzósága, ugye ez a liberté, egalité, fraternité, az emberi jogok hazája, azért ennek van ereje.

Ugye az ideológiának, az értékeknek van ereje.

És hát még egy utolsót hagyd tegyek hozzá, hogy mie van Franciaországnak.

A francia nyelv, ami egy világnyelv.

És hogyha azt nézzük, hogy a következő évtizedekben mennyi frankofón ember fog születni, és különösen Afrikában, akkor itt több 100 millió emberről is beszélhetünk.

Tehát a francia nyelvnek a, hogy mondjam, a perspektívá nem rosszak.

Az egy más kérdés, hogy lehet, hogy dialektusokra bomlik, lehet, hogy ebből egy-két 100 év múlva több nyelv lesz.

Tehát, hogy úgy jár a francia, mint a latin egykor.

De de az, hogy sok 100 millió ember fog franciául vagy valamilyen francia dialektussal együtt élni, beszélni, ez azért egy nagyon komoly puha hatalmi erő lehet a továbbiakban Franciaországnak.

Tehát bár azt mondtam, hogy veszített a hatalmi erejéből, különösen a kemény hatalom területén természetesen, részben a puha hatalom területén is, hiszen azért a 20. század második felében a szovjet és az amerikai puhahatalom is meglehetősen erős volt.

De de így a 21. század elején azért azt mondhatjuk, hogy hogy van egyfajta rezisztencia a francia kultúrában és hogy ez a puha hatalom, ha ha mással nem perspektívával bír, hogy mit csinál vele a francia elit, az persze egy más kérdés, nyitott kérdés, de ezekkel az erőforrásokkal azért tudnak a franciák gazdálkodni.

És ez a demográfiai erő, ez minek köszönhető, hogy most ilyen sok új francia nyelvű fog születni?

És egyébként így alapvetően így a bevándorláspolitika így a demográfiai megváltozása Franciaországnak ez ez hogyan alakul ennyire dinamikusan, mint most?

Ugye a a frankofónok globális számának a növekedése az elsősorban az afrikai népességrobbanáshoz fog kötődni, vagy várhatóan oda kötődik.

A francia népesség az természetesen átalakul, de de ott nincs népességrobbanás, tehát nem erről van szó.

Ö és hát nyilván van egy dinamikus ö népességmozgás ö a az egykori gyarmatbirodalom, illetve egyébként más országok felől is.

Franciaországban éppen most nézegettem, hogy nagyon sok afgán érkezett az elmúlt években.

Tehát azért Franciaország egy bevándorlási célország, ez tény.

És hát tegyük hozzá, hogy a az erős puha hatalommal rendelkező országok azok azért jellemzően bevándorlási célországnak számítanak.

És ha már így a Magyarország viszonyítás a Franciaországhoz, erről beszélgettünk, akkor milyen ez a két országnak a kapcsolata?

Mindig is barátok voltunk, mindig is ellenségek voltunk.

Most milyen kapcsolatot ápolunk?

Ugye a hírekben azt láthatjuk, hogy hogy többször is találkozik Orbán Viktor Macronnal, de közben meg a politika, amit tudunk, hogy mit képvisel az egyik és a másik ország, az meg nagyon úgy tűnik, hogy szembeszegül a egy egyik a másikkal.

Kezdjük innen hátulról, mert így könnyű könnyű könnyebb megérteni.

A magyar-fancia viszony jelenleg egy ilyen pragmatikus munkakapcsolat.

Vannak olyan kérdések, olyan szakpolitikai területek, amelyekben hagyományosan együtt tud működni a két ország.

Franciaország egy mezőgazdasági ország, Magyarország egy mezőgazdasági ország.

A vezetők jellemzően egyetértenek a védelempolitika kérdéseiben.

Tehát ugye ezt a Macron ebbe az Európai stratégiai autonómia, európai szuverenitás keretben fogalmazza meg.

A magyar politika egy kicsit máshogy, de de mégis csak a vége az, hogy hogy azért a a haderőnek kicsit erősebbnek kellene lennie a NATO belül, és hát Európának képesnek kellene lennie megvédeni magát.

Ez egy tulajdonképpen közös álláspont.

Ugye a kortárspolitikai vitákban ez egy nagyon nyitott kérdés.

Nagyon sok a vita, és Franciaország az energia ellátásának egy jelentős részét atomenergián keresztül szerzi be.

És hát Magyarország is azt az álláspontot képviselte, hogy az atomenergiának részének kell lennie a tiszta energiáknak ahhoz, hogy ez az átmenet megvalósítható legyen.

És hát persze mondjuk el, hogy azért Franciaország befektetőként jelen van Magyarországon.

És hát időnként egyébként adhok politikai kérdésekben is van egyetértés.

Itt csak emlékeztetnék például arra, hogy az európai tanácsban mondjuk amikor a csúcsjelölti rendszerrel kell foglalkozni, vagy amikor nem tudom én Európai Bizottsági elnököt kell jelölni, akkor azért előfordul kooperáció.

Tehát ilyen típusú pragmatikus kérdések határozzák meg a magyar-fancia viszonyt.

De hadd tegyem hozzá, hogy különösen a Macron korszakban, francia részről van egy szándéka arra, hogy Kelet-Európában és közép-kelet-Európában erősítse a francia jelenlétet.

Nem csak Magyarországon, hanem Lengyelországban és máshol is.

És és hát tulajdonképpen, hogy mondjam, ennek a francia szándéknak is egyfajta megjelenési módja az, hogy hogy gyakoriak ezek az egyeztetések.

És hát a francia elnök egyébként gyakran egyébként is olyan diplomáciát folytat, ahol a személyes kapcsolatoknak van jelentősége.

Tehát nem véletlen az, hogy ezek a tárgyalások jellemzően inkább munkavacsorák, tehát nem feltétlenül ezek a díszes hivatalos látogatások, hanem munkavacsorák.

Bár hadd tegyem hozzá, hogy egyébként is ugye olyan gyakran találkoznak a vezetők az Európai Tanácsi üléseken, hogy egyre kisebb a jelentősége az ilyen nagyon szervezett több napos találkozóknak, mert egy csomó dolgot egyébként is meg tudnak beszélni és el tudnak intézni.

Ha már Macron elkerülhetetlen, mikor Franciaországról beszélünk, Macronnak a neve.

Ö habár a történelem szokott ítéletet adni egy politikusról, de azért talán ennyi idő után már kirajzolódik az, hogy mégis milyen eddig Macronnak a karrierje, milyen hagyatéka lesz a politikában.

És pont erről szeretnék kérdezni, hogy az eléggé kalandos élete volt, és eléggé sok minden köthető a nevéhez így a francia politika kapcsán.

Így ezt leszűrve, a múltat értékelve és akár a jövőre is áttérve, hogy milyen kilátásai vannak Macronnak.

Itt most lehet, hogy vitatkoznom kell egy kicsit, mert nem biztos, hogy meg tudjuk még mondani, hogy mi lesz az ő hagyatéka. azzal együtt is, hogy nyolc éve francia elnök.

És hogyha mondjuk megnézegetjük az ő külpolitikai és európai programját, a a választási, az első választási programját, akkor persze azt tudjuk mondani, hogy előre tudott lökni ügyeket, és tulajdonképpen az európai politika iránya, mondjuk így, abba az irányba indult el, ahova ő szerette volna, de nem ért el oda.

Tehát például a a szorbon beszédet, hogyha megnézik a a kedves hallgatók 2017 őszén, akkor azért persze megvalósultak dolgok, de de nem messze nem minden.

Tehát ez az egyik, hogy hogy az európai politikában azért Macron most lát lehetőséget arra, hogy a Trump elnökség örvén az európai szuverenitás programját még egy kicsikét előre toolja és megvalósítsa.

Tehát ez nagyon fontos, hogy hogy ő valószínűleg úgy gondolkodik, hogy hogy ez az utolsó két év, ez egy lehetőség, hogy itt elérjen dolgokat és és ezzel élni akar.

Tehát ezért is mondom, hogy majd lehet, hogy a végén kell mérleget vonnunk, mert fontos két év következik francia szempontból és személyes szempontból is Macronnak.

Belpolitikailag a az ő győzelme átrajzolta a pártrendszert. nagyon csúnyán fogok fogalmazni, de gyakorlatilag lepusztította a régi pártokat, a szocialistákat és a republikánusokat.

Létrejött a az Ammás majd a reneszánsz és csatolt részei, és ugye nem csak Macron miatt, de az ő érdekével egyébként nem ellentétesen megerősödött a nemzeti front.

Tehát gyakorlatilag átalakult a pártrendszer a hagyományos, jobb bal vita helyett, mellett fölnőtt a globalizációs vita.

Ugye Macron ennek a vitának az az oldala, amelyik azt mondja, hogy a globalizáció megnyerhető, és nyerjük meg, üzeni a választóknak.

Az, hogy ez tartós lesz-e, ez a mérleg kérdése.

Ugye a választói preferenciák azért egy idő óta mutatnak arra, hogy ilyen típusú kínálati piacra igény van, de az, hogy ez…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Hogyan változik meg a francia politika? - Beszélgetés Soós Eszter Petronellával”

Miről szól ez az epizód: „Hogyan változik meg a francia politika? - Beszélgetés Soós Eszter Petronellával”?

A Reaktor Podcast e heti adásában Soós Eszter Petronella francia szakértővel beszélgetnek Franciaország globális befolyásáról. Szó esik a francia nyelvhez, kultúrához és az államhoz fűződő sajátos viszonyról, valamint a centralizációs törekvésekről. Megvitatják, hogyan változott… Az epizód a Reaktor Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 06. 17..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Hogyan változik meg a francia politika? - Beszélgetés Soós Eszter Petronellával”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Soós Eszter Petronella.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Hogyan változik meg a francia politika? - Beszélgetés Soós Eszter Petronellával”?

Fő témái: francia politika, franciaország, globális befolyás, francia nyelv, francia kultúra, centralizáció.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Hogyan változik meg a francia politika? - Beszélgetés Soós Eszter Petronellával”?

Megjelenés: 2025. 06. 17.. Hossz: 37 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/reaktor-podcast/hogyan-valtozik-meg-a-francia-politika-beszelgetes-soos-eszter-petronellaval

Több epizód a Reaktor Podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból