SzexPlicit

Szorongás és pánikbetegség mellett lehet jó a szex? | Takács Dalma, művészetterapeuta

· PT1H8M1S

Összefoglaló

Takács Dalma művészetterapeuta, aki maga is szorongással és pánikbetegséggel él, megosztja a beszélgetés során azokat a technikákat, amelyek számára segítettek. Emellett szó esik a művészetterápiás gyakorlatokról a szexuális önismeretben, és a japán "kintsugi" fogalmáról, mint…

Röviden

Műsor
SzexPlicit
Megjelenés
2025. 05. 15.
Hossz
1 óra 8 perc
Szereplők, említett nevek
Takács Dalma, Takács Dalma, Füzes Nóra
Témák
szorongás, pánikbetegség, szex, művészetterápia, önismeret, kintsugi
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Nem igazán hiszek ebben a ami nem öl meg, az megerősít attitűdben, mert azt gondolom, hogy ami nem öl meg, az traumatizáltál tez.

Tehát, hogy és az nem jó, szorongó emberként egy ilyen állandóan analizáló és ilyen ilyen ilyen mindent mindent megfejteni akaró ember vagyok.

Én nem tudtam a másik felé nyitni, mert annyira erősek voltak a szorongásaim, hogy teljesen tényleg annyira csak így a túlélésre mentem, hogy hagyjon engem mindenki békén, és hogy azt éreztem, hogy még ez is egy plusz feladat, amit teljesítenem kellene, amiben nem tudok megfelelni.

És egyébként abban az ilyen nagyon elárasztott, szorongó állapotban a szexgondolata az márm ilyen ilyen groteszk vagy ilyen abszurd, vagy ilyen nem is tudom, ilyen taszító.

Képzeljük el úgy az agyunkat, mint egy nagy lakást, amiben különböző szobák vannak, és megvan, hogy melyik szobából hova van átjárás.

És hogy van olyan szoba, ami a haragszobája, van olyan szoba, ami a szomorúságszobája, van olyan szoba, ami a motiváltságé, ami a munkáé, és valahol pedig van a vágy.

És hogy a vágyba nem mindegyik szobából van átjárás ezek közül. voltál Japánban, és ott találkoztál a kincugi fogalmával.

És szerintem ez egy elképesztően gyönyörű szimbolikája annak, hogy életünk fejemen mindannyiunkon fognak keletkezni repedések.

Kint kisebbek, kint nagyobbak.

És hogy ahelyett, hogy ezeket a repedéseket megpróbálnánk minden áron elmas maszkolni, vagy pedig láthatatlanná tenni, megláthatjuk azt is, hogy milyen, mi az, amit hozzánk tesznek, vagy milyen fejlődési potenciál van benne.

És ez így van a szexben is tulajdonképpen nem?

Üdvözlünk titeket a Szexpricit következő adásában.

Mai vendégünk Takács Dalma, művészetta, a Safes Space alapítója, illetve autogén tréning, relaxáció vezető és a VMN-nek az újságírója.

Üdvözlünk, illetve állandó beszélgetőpartnerem, Varga Gréta, szexuál pszichológus.

Ha szeretnétek támogatni a csatornánkat, akkor iratkozzatok fel.

Izgalmas témával készülünk, ugyanis a művészetterápiát szeretnénk megnézni, hogy hogyan is illeszthető be ebbe a szexualitásnak a témaköre, hogyan dolgoztok ti művészetterápiás kurzusokon, workshopokon a szexualitásnak a témakörével, és hogy a szorongással is fogunk foglalkozni, mert hogy te személyesen is érintett vagy ebben, és hát tulajdonképpen a szorongások kezelésének a tapasztalati szakértője vagy.

Ezt így én fogalmaztam meg, te nem írtad le magadról, de hogy tulajdonképpen erről van szó, hiszen te egészen testközelből ismered, és végigjártad azt az utat, hogy hogyan lehet a szorongást oldani.

Igen, tulajdonképpen a szorongás az nekem mindig is az életemnek egy szerves része volt.

Gyakorlatilag már egészen picike koromtól kezdve valami, amivel így együtt élek, és amivel kezdenem kell valamit.

Nyilván az, hogy mennyire tudok ezzel kezdeni bármit, és az azért nagyon nagyban függ attól, hogy amikor én ott a kil én 94-ben születtem, és hogy hogy ott a az a 90-es években meg 2000-es évek elején azért még nem tartott ott alapvetően a pszichoedukáció, hogy egyáltalán szavaink legyenek arra, amivel én most küzdök, és ami most már gyakorlatilag a hétköznapi párbeszédeknek egy szerves része.

Úgyhogy azért végig kellett járnom vele egy olyan utat, amikor nem tudtuk, hogy mi az pontosan, amin én keresztül megyek, amikor nem voltak ebben sorstársaim, amikor nagyon egyedül éreztem magam vele, és nekem az hozott el egy óriási változást, amikor először tudtam erről nyíltan beszélni, és amikor először találkoztam olyan emberekkel, akik hasonlón mennek keresztül, és ekkor érkezett meg az a felismerés is, hogy mennyire jó lenne, hogyha az a dolog, ami mindig egy ilyen óriási handikapnek tűnt, az valamennyire akár így hát valamenny annyire talán az előnyömre fordíthatnám, vagy legalábbis valami olyan dolgot kezdhetnék vele, ami ami nem csak elvesz, hanem így hozzám is ad, meg akár a közösséghez is hozzáad. azzal, hogy amit én átéltem, hogy magányos voltam ezzel a problémával, most másokról, amennyire lehet egy akár egy icipici közösségről, akár csak egy-egy emberről levenni annak a terhét, hogy ez hogy ez egy megosztható dolog legyen.

És így jött az egész művészetterápia, illetve így jött az, hogy erről az egészről így nyíltan kommunikálok most már.

És így jött a szép space is, ahol ezek a művészetterápiás kurzusok, workshopok.

Mi mik ezek a foglalkozások? workshopokat tartok és csoportokatm.

Tehát a különbség a kettő között az az, hogy vannak egy alkalmasok, illetve vannak ny-10 alkalmas csoportok is.

Belevághatunk-e a közepébe a szexualitás témájába, hogy hogy is kapcsolódik a művészetterápia a szexualitáshoz, illetve szexualitás a művészetterápiához?

Ez egy nagyon-nagyon izgalmas kérdés, és tökre örülök, hogy felteszitek, mert alapvetően ugye nekem nem a szex volt a fő fókuszom a művészápián belül, hanem eleinte a szorongásoldás, illetve alapvetően önismereti kérdések.

És tulajdonképpen ezzel az aspektusával, hogy itt is alkalmazható, egy ilyen három-négy éve kezdtem el foglalkozni, mégpedig akkor, amikor észrevettem, hogy akik jönnek hozzám a különböző foglalkozásokra, nagyon-nagyon sokan hoznak be testképpel kapcsolatos nehézségeket.

Ennyire expliciten, nem mindig mondták ki, hogy szexualitással kapcsolatos, de hogy mondjuk párkapcsolattal kapcsolatos, intimitással kapcsolatos gátlásokkal, teljesítménykényszerrel kapcsolatos.

És hiába az alkotói térben és az alkotás során jelentek ezek meg, nagyon sokszor perhuzamban állíthatók voltak a szexuális működéssel.

És így viszonylag gyorsan körvonalazódott az, hogy alapvetően az alkotói tevékenységben és a szexuális életben rengeteg párhuzam van, hiszen a kreativitás, a a az alkotás, illetve a szex, mind a kettő alapvetően egy ilyen beszűkült tudatállapot, amiben a fókuszunk egy dologra nagyon erősen rákapcsolódik amiben amiben van egy csomó kreativitás, tér a játékra a kísérletezésre, önmagunk megismerésére, amiben rajta van a saját kéznyomunk, hiszen mindannyian mások vagyunk ezen a téren, és mindannyian egy bizonyos módon működünk ezekben a helyzetekben.

És amiben ugyanúgy megjelenhetnek mind a kettőben a szorongások, az elakadások, a félelmek a különböző elvárásoktól, ezek a különböző kinti vagy benti vagy vélt és valós elvárások, illetve hát eleve az, hogy hogy maga a teljesítménykényszer is. annyira sok ponton pár huzambá állítható a kettő, hogy egy idő után azt éreztem, hogy hiba lenne nem megragadni ezt az eszközt ahhoz, hogy erről is kommunikációt kezdeményezzünk.

Főleg úgy, hogy hál istennek most már vannak olyan beszélgetések, mint ez is itt, de hogy azért összességében a mentális egészség is tabu, a szexis tabu, a kettő együtt, illetve az egymásra gyakorolt hatása, az aztán pláne tabu.

És azt láttam az első pár ilyen workshopon, hogy így elképesztően felszabadító volt az embereknek az, hogy hogy találkoztak az övékkel hasonló történetekkel, meg megoszthattak olyan dolgokat, amiket egyébként nagyon-nagyon zavarba megtaláltak volna.

És ha jól értem, akkor te először a a negatív testképpel vagy a testképben megjelenő jelekkel találkoztál, és ezek mutattak rá arra, hogy itt esetleg a szexualitásban is vannak bizonyos elakadások konfliktusok amik megjelennek most a művészetterápiás foglalkozáson. mondhatni, hogy igen, azt látom, hogy gyakorlatilag amikor a szorongásokról beszélünk, szerintem még sosem tartottam olyan csoportot, ahol valaki nem mondta egy ponton azt, hogy problémája van azzal, ahogyan ő kinéz, amilyen ő a bőrében, ahogyan ő ő a amire képes a testével, tehát hogy hogy a a fizikai megjelenéssel valahogyan ez ne forna össze.

Ugyanakkor nagyon sok női csoport volt, és a női csoportokban meg azért könnyebben megjelent már a szexualitás témája is, mint a vegyes csoportokban.

És ott nagyon sokszor felmerültek olyan kérdések is, mintogy például ciklussal kapcsolatos témák, mitől érzem én magam nőnek, mitől érzem magam jó nőnek a bőrömben, mitől érzem azt, hogy én egy női princípumot beteljesítő ember vagyok, milyen elvárások tevődnek rám, mint nőre?

És ezek nagyon-nagyon könnyen hozták már magukkal a szexualitás témáját.

És mindig nagyon jót tett, amikor volt a csoportban, vagy a workshopon egy-egy ember, aki valahogy erről bátrabban mert beszélni, mert az látszott, hogyha valaki elindítja, akkor viszont így elindul a lavina, és akkor mindenkiből kijön az a rengeteg, rengeteg dolog, ami ott van, de amit nem biztos, hogy ki merne tenni.

Márpedig erre baromi nagy igény van, merthogy nem mindenkinek van meg az a kettő-három olyan barátnője, akival ezeket ki tudja beszélni, és főleg nem egy biztonságos és zárt és intim és titoktartást ígérő térben, amilyen alapvetően a művészetterápia.

Lehet arról beszélni a titoktartás tiszteletben tartása mellett, hogy mik ezek a témák, amikhez általában ha valaki megnyitja a csapot, akkor utána mindenki tud kapcsolódni és mindenki ben mozgat valamilyen érzést, valamilyen gondolatot.

Volt egy gyakorlatunk, amit Emily Nagovskinak az úgy ahogy vagy című könyve alapján találtunk ki.

Az első ilyen csoportatot egyébként Jábor Eserrel tartottam a a Tesuli alapítójával, és ezt ezt vele vezettük be, és nagyon-nagyon szeretem ezt a hasonlatot, amit az Emily Nagovki ír ebben a könyvben.

Tulajdonképpen ott a az emberi természetet egy ilyen apró kis termőföldhöz hasonlítja, amiben ültetnek különböző növényeket.

És már amikor megkapjuk ezt a termőföldöt, amire amivel így együtt születünk, akkor megvan, hogy ez a termőföld mennyire termékeny, milyen növények vannak rajta, milyen kártevők vannak rajta, mi az, amivel mi így így így elindulunk ebben az életben.

Ezeket a kis növényeket a társadalom, a szüleink, a bennünket nevelő pedagógusok ültetik oda be, és nekünk pedig az a dolgunk lesz innentől kezdve, hogy valamilyen módon ezekkel együtt éljünk.

És aztán persze egy ponton túl mi is elkezdünk beleültetni még plusz növényeket.

Mi is elkezdjük gondoskodni a saját kis virágunkról úgy, ahogyan mi azt jónak látjuk.

És hát azért egészen eltérő azt megvizsgálni, hogy kinek a kertjében mennyi kártevő van, és kinek a kertjében mennyi napfény jut, és ki az, aki meg tudja hallani a saját kis növényének az ő igényeit, ami lehet, hogy eltérő, mint a másik ember növényének az igényei.

És tulajdonképpen minden, most messziről indítottam, de minden, ami itt felmerül egy ilyen kis növénynevelésénél, az felmerülhetett ott az, hogy mik voltak az első dolgok, amiket tanultunk a testünkről, mik voltak az első dolgok, amiket tanultunk a határtartásról, a nemetmondásról, mi volt az első dolog, amit megtanultunk a szexről meg a szexualitásról, hol találkoztunk ezzel először innentől kezdve egészen odáig, hogy ö férfira és nőre milyen különböző elvárások ö helyeződnek ezekben a témákban, hogy én mit engedhetek meg magamnak nőnek, mit engedhet meg magának egy férfi, hogy miért kell, hogy ennyire külön és erősen kategorizálva legyen ez a kettő már önmagában hogy hogy milyen élményeink voltak, mondjuk milyen az első szexuális élménye valakinek, hogy ez hogyan kapcsolódik össze későbbiekben azzal, hogy hogyan tekint magára.

És innentől egészen odáig, hogy egyébként az anyává válásig akár vagy a saját gyerekünk felnevelésével és a vele való kommunikációval, tehát azért ez egy annyira óriási téma. aminek annyi rengeteg aspektusa van, hogy az mind-mind bejön a képbe általában.

A workshopokon volt már szó endometriózisról volt már szó, vaginizmusról volt már szó, vetélésről volt már szó, BDSM partyról volt már szó, poliámor kapcsolatokról.

Ahányan vagyunk, annyiféle dolog foglalkoztatja, foglalkoztat bennünket ezen belül annyi dologban van számunkra önismereti aspektus.

És pont azt nagyon jó látni, hogy a legesleeltérőbb életutak találkoznak ezeken a helyeken, és hogy ők is tudnak egymással kommunikációt létesíteni.

És akkor az első itt a felismerés, vagy vagy így a a megtalálása mondjuk ennek a az egyik ilyen problémának, utána mi történik?

Tehát, hogy itt már az terápiás hatással van, hogy hogy erről beszélnek, vagy itt még ezzel dolgoztok tovább?

Ez egy nagyon izgalmas kérdés.

És akkor itt meg is ragadom a szót ahhoz, hogy egy kicsit a művészetterápiáról összességében beszéljek, merthogy alapvetően a művészetterápiában azt hiszem, gyakran találkozom azzal, hogy sokan úgy képzelik el, hogy nálunk annak van egy ilyen gyógyító ereje, hogy így festünk, és akkor ez így stresszoldó.

És egyébként ez valóban így van, mert a festés maga meg az alkotás maga tényleg stresszoldó, de ezt meg lehet csinálni otthon a négy falt között egyedül bárkinek, tehát hogy ehhez nem kell én, meg nem kell egy csoport. ami nálunk valóban önismereti funkcióval bír, és amiben benne van ez a nagyon komoly fejlődési potenciál, az az, hogy egyrészt van egy strukturált csoportfolyamat, amiben a bent lévő emberek egymáshoz kapcsolódnak, és igen, egyrészt, amit mondasz, hogy megosztanak egymással nehéz történeteket, és egy sostársi közösséget alkotnak, és ott egymással tudnak kommunikálni.

De ennél talán még egy picit fontosabb is az, hogy tulajdonképpen a csoportban való működés, illetve az alkotás során való működés nagyon sokszor párhuzamb állítható azzal, ahogyan a hétköznapi életünkben működünk, és amilyen elakadásokkal találkozunk.

Viszont ez egy védett tér, egy olyan védettér, ahol bármi kibeszélhető, ami bármi észrevehető, amit ahol bármiről tudunk egy újabb beszélgetést kezdeményezni, ahol mindenki védve van és biztonságban érezheti magát. és ezen a pici téren belül megfigyelni különböző működéseinket, akár az, hogy én a közösségben hogy működöm, akár azt, hogy én az alkotás során hogy működöm, ez önmagában szerintem nagyon sokszor egy ilyen transzformatív élmény tud lenni.

Nyilván azért azt szeretném itt elmondani, hogy hozzánk is be szoktak jönni súlyosabb esetek, súlyosabb traumák.

Én nem mondom ezzel azt, hogy a művész terápia ezeket megoldja.

Én azt mondom inkább, hogy ennek van egy nagyon erős önismereti aspektusa.

Nagyon sok izgalmas kérdést fel tud vetni, aminek a mentén el tudunk indulni és tovább bogózni magunkban…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Szorongás és pánikbetegség mellett lehet jó a szex? | Takács Dalma, művészetterapeuta”

Miről szól ez az epizód: „Szorongás és pánikbetegség mellett lehet jó a szex? | Takács Dalma, művészetterapeuta”?

Takács Dalma művészetterapeuta, aki maga is szorongással és pánikbetegséggel él, megosztja a beszélgetés során azokat a technikákat, amelyek számára segítettek. Emellett szó esik a művészetterápiás gyakorlatokról a szexuális önismeretben, és a japán "kintsugi" fogalmáról, mint… Az epizód a SzexPlicit című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 05. 15..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Szorongás és pánikbetegség mellett lehet jó a szex? | Takács Dalma, művészetterapeuta”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Takács Dalma, Takács Dalma, Füzes Nóra.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Szorongás és pánikbetegség mellett lehet jó a szex? | Takács Dalma, művészetterapeuta”?

Fő témái: szorongás, pánikbetegség, szex, művészetterápia, önismeret, kintsugi.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Szorongás és pánikbetegség mellett lehet jó a szex? | Takács Dalma, művészetterapeuta”?

Megjelenés: 2025. 05. 15.. Hossz: 1 óra 8 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/szexplicit/szorongas-es-panikbetegseg-mellett-lehet-jo-a-szex-takacs-dalma-muveszetterapeut

Több epizód a SzexPlicit-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból