The Long Story

Szauer Tamás: "A vezetés egy magányos dolog" – Üzlet, Média és a Cápák között

· PT1H16M16S

Összefoglaló

Szauer Tamás, a HVG vezérigazgatója és a Cápák között befektetője a The Long Story Podcast vendége. Beszél a generációváltás nehézségeiről, a vezetői magányról, és a média jövőjéről. Elmeséli, hogyan vette át édesapjától az üzletet, és miért hagyta ott londoni pénzügyi…

Röviden

Műsor
The Long Story
Megjelenés
2026. 02. 26.
Hossz
1 óra 16 perc
Szereplők, említett nevek
Szauer Tamás, Tóth-Czere Péter
Témák
generációváltás, vezetői magány, média jövője, üzlet
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

meg nem nevezett vezetője, aki annyit mondott a váltásnál, hogy ne [ __ ] el.

Szerintem a legtöbb sikeres vállalkozásnál, hogyha a vezetőnek, a tulajdonosnak becsatlakozik a gyereke, hátrányból indul, mert kétszer annyit kell bizonyítania, mert nem csak a vállalat vezetőjének kell bizonyítania, hanem az apjának, anyjának, attól képpen a cégnek a vezetője.

A vezetés az egy magányos dolog. megbeszélheted rengeteg emberrel a problémáidat, tanácsot kérh nap végén egyedül fogsz ott állni.

Neked kell döntést hozni a dolgok súlya, a te válladat fogja nyomni.

Volt olyan pillanat, vagy olyan reggel, amikor volt benned megbánás, vagy nem biztos, hogy a legjobb döntés volt ezt az ajtót választani?

The Long Story podcastnek a mai vendége Sawuer Tamás, a HVG vezérigazgatója, Cápa.

És óra fogunk arról beszélgetni, hogy hogyan lehet ma a médiapiacon megélni üzleti alapon, és hogyan tud egy generációváltás sikeres lenni egy cégen belül, ugyanis ők már túl vannak rajta.

Köszönöm szépen, hogy elfogadtad a meghívást és itt vagy. >> Köszönöm szépen.

És üdvözlöm a nézőket is. >> Mint vezérigazgató és cápa mutattalak be, de igazándiból, hogyha ezeket a titulusokat letesszük, akkor hogyan tudod megfogalmazni magad, hogy ki vagy te? >> Ez egy jó kérdés, hogy egyből az elején ki vagyok én. meg még hozzátehetted volna, hogy amúgy mit keresek itt.

De amúgy szerintem mindenkinek vannak nagyon erős identitásai különböző helyzetekben.

És nekem nyilván az üzleti életen kívül a legerősebb identitásom amúgy a családi kötelék.

Az apukaérzésem az most már három és fél éve tart.

Úgyhogy mindenképpen az az egyik legerősebb dolog, amit el tudok mondani magamról, vagy legfontosabb dolog, hogy amúgy apuka vagyok.

Amúgy pedig ezen sokszor szoktam gondolkozni, és nincsen egy ilyen nagy átívelő monológom, hogy én ki lehetnék, vagy mit gondolok magamról.

Egy dolog tetszett nagyon a amit nem annyira régen olvastam, ez a az első római császárnak volt a mondása Augusztusznak, hogyan képzeli el a halálos ágyát, úgy, hogy amikor eltemetik, akkor azt tapssal tegyék. >> Ühüm.

Ö és a pontos dolog, amit megfogalmazott, hogyha jól játszottam a szerepemet, akkor tapssal kísérjetek a sírba.

És ez nagyon megmaradt bennem.

Egyrészt az a része, hogy valójában mindenki szerepet játszik folyamatosan az életében, csak különböző helyeken.

Én játszhatok vezérigazgatót, játszhatok apukát, különböző helyzetekben különböző identitásokat vezek fel, de a legfontosabb az, hogy azt jól csináljam, és hogyha jó helyet hagytam magam mögött, akkor tapssal kísérjenek majd ki engem is. >> Amúgy mennyire látod azt, hogy jók azok a szerepek, amiket most játszol?

Mennyire vagy elégedett? >> Hát, hogy mennyire jók, ugye, ezt mindig a közönség dönti el.

Ö de alapvetően szerintem nem az a kérdés, hogy mennyire jók a szerepek, mert akkor tud az ember jól teljesíteni a különböző szerepköreiben, hogyha ott azt önazonosan tudja tenni.

És azt gondolom, hogy ezért a HVG-ben eléggé önazonos tudok lenni, nyilván a családi kötelék miatt, hiszen mondhatni azt, hogy nulla éves korom óta ott van az életemben a HVG-m, mert a HVG lassan 50 éves lesz, és szerencsére ezt még magamról nem mondhatom el.

Mindig egy picit idősebb marad, mint én.

De mindenkinek kell tanulni ezeket a szerepeket, és hogyha komfortos benne, akkor akkor önazonos tud lenni, és annál nem kell több. >> Én korábban azt olvastam, hogy ezt konkrétan úgy fogalmaztad meg, hogy neked volt egy testvéred pluszban, mert hogy a HVG gyakorlatilag így a testvéredként volt ott egész gyerekkorodban.

Hogy mikor vált egyébként az életedben ez a testvéri viszony munkaviszonnyá?

Hát azt pontosan tudom, hogy mondjuk 2017 Igen.

Nem tudom január-án vált vált hivatalossá a kapcsolatunk.

Nyilván ez a testvéri megfogalmazás, amit korábban is elmondtam, ez úgy nézett ki, hogy a HVG-nek a szerepe, mint cég, mint eszmélyiség, hogy mennyi időt töltenek ezzel a szüleim, már eleinte elsősorban az édesapám, utána édesanyám is nagyon sokáig dolgozott a HVG-nél, még mindig most is szokta tenni ezt.

Tehát azt éreztem, hogy ez valami olyan fontos dolog, ami része annyira a családunknak, hogy nekem is úgy ilyen fontossággal kell ezt kezelni.

Az, hogy testvér, ez egy nyilván jó megfogalmazás, amit a családon belül >> szoktunk viccelni.

Elsősorban amúgy anyukám szokta mondani, hogy olyan, mintogyha lett volna még egy családtagunk, és nekem meg nyilván természetes azt mondani, hogy mintha még egy testvérem lett volna, de hogy mikor vált ez erősebb kötelékké, vagy hát nem erősebb kötelékké, hanem mondjuk ilyen ilyen konkrét munkajellegű dologgá.

Amikor egyetemista voltam, akkor néha volt egy-egy projekt, egy-egy kérdésfeladat, amibe amibe bevont apukám.

De akkor még nem gondoltam, hogy én itt fogok dolgozni feltétlenül.

Tehát egyáltalán nem az volt a történetben, hogy nem tudom, fiam, te készülj fel arra, hogy itt és itt fogsz dolgozni, ezt és ezt fogod csinálni.

Tehát nagyon nem ilyen volt a dolog, hanem őszintén szóval amikor éppen volt egy olyan probléma, amihez lehet, hogy egy friss fej, vagy éppen az, amit én tanultam, hasznos volt, akkor akkor kértek segítséget.

De amúgy 2017 január 2-a óta dolgozom a HVG-ben hivatalosan is, de nem is itt kezdtél el dolgozni, azt ugye tudjuk, ha mennyire volt az tudatos, hogy tényleg nem itt akarsz elhelyezkedni? hogy nem volt nem volt megfogalmazva gyerekkorodban az, hogy ezt át kell venned majd fiam, de hogy benned se volt meg ez a az a gondolat, hogy te viszed tovább a családi céget? >> Nem, mert ez nem egy családi cég volt, ami inkább egy nagy váltása a HVG életében, hogy hogy ennyire megjelent a családi kötelékben.

Az egy dolog, hogy il akkor még nem is volt >> társasági forma, amiben létrejöhetett volna. amúgy mint cég 1989 óta létezik, és egy nagyon szép története van. 89-ben a teljes szerkesztőség, mindenki, aki a HVG-ben dolgozott, ennek a cégnek a tulajdonosa lett.

Szépen lassan eljutott odáig a HVG Kiadó, akkor még RT, hogy a különböző állami kiadói jogtulajdonosoktól felvásárolta a kiadói jogokat a kamarától, egyéb különböző állami szereplőktől, és mindenki tulajdonos volt a HVG-ben, inkább úgy nézett ki, mint egy ilyen kooperatív, kollektív tulajdonosi struktúra, és ez egészen tartott a 2000-es évek elejéig, amikor az egyik legnagyobb német lapkiadó és Európában is az egyik legnagyobb lapkiadó többségi tulajdont vásárolt a HVG-ben.

És akik addig tulajdonosok voltak, ők vagy kisebbségben megmaradtak, vagy teljes mértékben kiszálltak.

És ez egészen 2014-ig tartott.

Az édesapám a kezdetektől fogva a HVG-nek a vezérigazgatója volt, de mint tulajdonos szépen lassan lett egyre meghatározóbb.

Tehát a HVG nem úgy indult, mint egy családi vállalkozás.

Nem is tudott volna úgy indulni.

Igazából attól lett az, hogy azt gondolom, hogy én becsatlakoztam.

És ez ez nyilván a kultúrának is a a kultúrára is nagy hatással van, szépen, lassan, fokozatosan alakul.

Tehát azt gondolom, hogy most már lassan 10 éve, hogy a HVG-ben dolgozom, és ezalatt a 10 év alatt alakult át ez az egész inkább egy ilyen családi vállalak, nem is családi vállalkozása, hanem egy család által vezetett vagy befolyásolt vállalkozásá.

Viszont visszatérve a kérdésedre, hogy ez akartam-e lenni, amikor azt gondoltam, hogy mi leszek, ha nagy leszek, >> nem nem volt se ilyen presszió, sem pedig nekem ilyen határozott elképzelésem, hogy én pedig ezzel fogok foglalkozni.

Matematikus akartam lenni gyerekkoromban.

Nagyon szerettem ezzel foglalkozni.

Ez a vágyam 13 éves koromig tartott, >> amikor elmentem külön a a Fazekas gimnáziumnak a külön matematika óráira, és ott rájöttem, hogy lehet, hogy én ügyes vagyok, meg tehetségesemben, de aki igazán jó, az Kenterbever.

Tehát ott ott ott megláttam, hogy ki az, aki aki tényleg ős tehetség ilyen területen. >> És ez ez úgy akkor azt eredményezte bennem, hogy jó, akkor akkor keressünk más dolgokat.

És 13 évesen ilyen racionális alapokon nyugó döntést hoztál meg, hogy igazából érdekel, de >> nem nem.

Én szeretek viszonylag magasan teljesíteni, meg ugye a a a topba lenni abban, amit csinálok, és láttam, hogy h ebbe nem fog menni.

Tehát aki aki őstehetségként ebbe kenterbe ver engem és leköröz, azzal nem fogok tudni versenyezni.

Tudod, ez vannak olyan területek, ami amikor ez meg tud jelenni már viszonylag fiatalon.

Az, hogy még a lusta tehetség is sokkal magasabban van, mint a a szorgos átlag. átlagosnak nem gondoltam magam, viszont viszont egyértelmű volt, hogy úristen, én már 13 évesen is fel tudok nézni egy másik 13 évesreő, aki aki sokkal jobb a 16, a 18, a 20 éveseknél és akár bizonyos területen.

Szóval, de nem ez nem így nézett ki, hogy én annyira racionálisan eldöntöm, hogy oké, ez igen, ez nem, ez nem.

Egyszerűen csak valami, amiben jó voltam, éreztem, hogy mások sokkal jobbak.

Illetve nyilván ahogy az ember nő fel, azért ha a matematikus, az nem biztos, hogy a legizgalmasabb, vagy mondjuk a legprosperánsabb szakmának tűnik.

Ez se az is egy jó kérdés, hogy mi lenne egyáltalán ebben a szakma, de az egyértelmű dolog, hogy ebben volt amúgy szerintem tehetségem.

És tehát számolni, írni, olvasni, azt tudtam, de ebből ki kellett hozni azt, hogy mivel szeretnék foglalkozni.

És a két dolog volt nagyon erős bennem amúgy gyerekkoromban, hogy alapvetően egy történelmi érdeklődés, meg egy gazdasági, matematikai gazdasági közgazdasági tehát ezek viszonylag erősek voltak.

És ezt most később már ilyen felnőtt fejjel meg tudom fogalmazni magamnak, hogy én azt látom, hogy vannak azok az emberek, akik meg akarják érteni, hogy hogyan működik a világ, és ehhez kell viszonylag fiatalon egy eszköztárat választani, és ilen különböző eszköztárak vannak.

Valakinek ez a a az irodalom és a művészet, amin keresztül látni akarja a világot.

Van akiknek a reál tudománya ez egy fizika, egy matematika, egy deskriptív leíróvalóságot akarnak látni.

És nekem közgazdászként az jutott, hogy én az embereket akarom megérteni, hogy hogy működnek, és hogy az emberek hogyan cselekszenek, és mi alapján cselekszenek ebben a világban.

És szerintem a közgazdaságtan egy nagyon jó leíró rendszer arra, hogy hogyan működnek az emberek.

Ugye nem tökéletes rendszer, mert annyira bonyolult az ember, hogy nem lehet leírni valójában.

Tehát szerintem se a közgazdaságtannal, se az irodalommal, a művészettel, viszont mégis erre törekszik.

Szóval én ezen a lencsén keresztül akartam megérteni a világot, és ennek nem volt akkor még alappillére az, hogy ez egyenes út ahhoz, hogy én a HVG-t fogom vezetni.

És mikor történt a a váltás gondolatban, hogy akkor te a HVG felé szeretnéd fordítani az életed?

Vagy inkább akkor úgy kérdezem, hogy amikor elkezdtél dolgozni, akkor már az egy tudatos kezdet volt, hogy szépen lentről fölépíted magad, vagy egyszerűen csak jött a lehetőség, hogy akkor dolgozz itt, mert tudsz fejlődni? >> Amikor elkezdtem dolgozni, akkor nekem nagyon határozott elképzelésem volt, hogy én bankár akarok lenni, pénzügyekkel foglalkozni, nem tudom, Kennery Warf, Wall Street, mint kint laktam Londonban hat és fél évig.

Tehát az én elképzelésem az volt, hogy én a világ közepében akarok lenni, ott kell teljesíteni, nem a kismedencében, hanem az óceánban úszni.

Tehát ilyen nagyon kemény vad Igen.

Ide nekem az oroszlánt is elképzelések voltak >> és nem gondolom, hogy ezel ez változott feltétlenül.

Inkább az, hogy ahogy ismertem meg ezt a világot, részben az időpillanat vagy időszak, amikor én ebbe belecsöppentem, annak volt egy nagyon specifikus jellegem.

Ezt mindjárt elmondom, hogy mire gondolok.

Illetve az én személyiségembből is kiderült, hogy mi az, ami itt passzolna, mi az, ami nem.

És ami engem illetően kiderült, hogy nem passzol, hogy én nem tudok egy több 1000 fős, több 10000 vagy akár több 100000 fős szervezetben motiváltan dolgozni.

Hát egyszerűen kiölte belőlem azt a az előrejutási vágyat, azt a bizonyítási vágyat, hogy keretek vannak, és hogy márpedig ezeken a kereteken belül lehet működni.

Most már azt gondolom, hogy nyilván kellő munkával, kitartással az ember ezeket a kereteket is tudja tágítani, meg egy nagy vállalatnál, egy multinál is ki lehet teljesedni.

Tehát nem gondolom, hogy ez lehetetlen lenne, de az én érzésem az volt, hogy magamat nem tudom igazán kiélni. azt, amit én akarok adni a világnak, arra ez a rendszer, vagy ezek a keretek nem alkalmasak.

A másik fontos dolog az, hogy milyen időszakban volt ez, amikor én elkezdtem dolgozni a londoni pénzügyi szférában, az a nagy gazdasági válság mondjuk úgyhogy minimális talpraállási lépéseinél volt, tehát nagyon a legelején.

Az azt jelenti, hogy kijöttem Londonból a világ egyik legjobb egyeteméről, vagy egyetemeiről több diploma után, és azt gondoltam, hogy hát mindenkinek én kellek majd.

De annyira földbe volt verve ez a szakma és az egész pénzügyi banki világ, hogy mindenki a sebeit nyalogatta, és úgy voltak vele, hogy hát majd itt van mondjuk a top 10 egyetemről Londonban, Angliában, ami amúgy a világon is a top 10 20 között van. pár ezer fiatal srác, lány, mondjuk van 20 pozíciónk, na nézzük meg, kik a legjobbak.

De még tágítsuk ki a fizikusokra, a matematikusokra mindenkire akinek amúgy alapvetően jó képességei vannak.

Tehát olyan szintű versennyel soha életemben nem találkoztam máshol, mint amikor egy >> épphogyő épphogy talpra álló pénzügyi szférába a világ legtehetségesebb embereivel kellett versenyeznem mindenfajta szférából.

És ez egy időben volt azzal, hogy kezdett lenni bennem egy felismerés, hogy az a hozzáadott érték, amit én akarok tenni a világba, az nem feltétlenül ezen a szakmán keresztül fog megvalósulni.

Látok hozzáadott értéket a pénzügyekben, abszolút, nem csak a befektetésekben, a kereskedéstől kezdve mindenben.

Ez mégis csak van ebben egy erős oktatásom, meg egy elős tanulmányi hátterem.

Tehát tudom, hol van ebben az értékteremtés, és hogy miért tudja a világot megfelelően előrevinni.

De nem éreztem azt, hogy nekem ez lesz az utam, hogy ott ülök a 32. emeleten majd valamilyen banknak a hatalmas épületében, és optimalizálok egy, nem tudom, vállalati hitelcsomagot, vagy…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • HVG
  • Cápák között

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Szauer Tamás: "A vezetés egy magányos dolog" – Üzlet, Média és a Cápák között”

Miről szól ez az epizód: „Szauer Tamás: "A vezetés egy magányos dolog" – Üzlet, Média és a Cápák között”?

Szauer Tamás, a HVG vezérigazgatója és a Cápák között befektetője a The Long Story Podcast vendége. Beszél a generációváltás nehézségeiről, a vezetői magányról, és a média jövőjéről. Elmeséli, hogyan vette át édesapjától az üzletet, és miért hagyta ott londoni pénzügyi… Az epizód a The Long Story című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 02. 26..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Szauer Tamás: "A vezetés egy magányos dolog" – Üzlet, Média és a Cápák között”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Szauer Tamás, Tóth-Czere Péter.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Szauer Tamás: "A vezetés egy magányos dolog" – Üzlet, Média és a Cápák között”?

Fő témái: generációváltás, vezetői magány, média jövője, üzlet.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Szauer Tamás: "A vezetés egy magányos dolog" – Üzlet, Média és a Cápák között”?

Megjelenés: 2026. 02. 26.. Hossz: 1 óra 16 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/the-long-story/szauer-tamas-a-vezetes-egy-maganyos-dolog-uzlet-media-es-a-capak-kozott-18739588

Több epizód a The Long Story-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból