Tudatos család podcast

#142. Képernyőidő a családban - mit tesz velünk a média- és kütyühasználat?

· PT38M57S

Összefoglaló

A műsor a képernyőidő és a médiahasználat családi vonatkozásait járja körül. A beszélgetés kitér arra, hogy a túlzott képernyőhasználat mögött gyakran érzelmi szükségletek, mint az unalom vagy a figyelemkeresés húzódhatnak meg. Szó esik a függőség kialakulásáról, a digitális…

Röviden

Műsor
Tudatos család podcast
Megjelenés
2025. 12. 12.
Hossz
39 perc
Szereplők, említett nevek
Koller Zsuzsi, Koller Krisztián
Témák
képernyőidő, médiahasználat, függőség, digitális nevelés
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Ugye elég sok mindent befolyásol, meg a testünkre.

Sok-sok hatással van ez a képernyőzés, hogy nem mozog a testünk, nem [zene] termelnek bizonyos hormonokat ilyenkor.

Sőt, hogyha én ideges vagyok, akkor csak egy jó sok stresszhormont kezd el [zene] termelni a az agyunk is, az egész testünk is.

Szóval, hogy egyébként alapvetően stresszt termelünk magunknak.

És tulajdonképpen ez egy függőség, ez egy dopamin függőség, hogy unatkozom.

Jó, de akkor játszom is egy kicsit, de akkor már megyek az eredményért játszani.

És szerintem ez elveszette ebben a a gyerekeknél elveszett az, hogy ez ez tényleg kikapcsolódás kellene, hogy legyen.

És ehelyett egyébként meg egy stresszforrássá alakult ki. >> Mik azok a dolgok, amiket szeretek csinálni, amit egyszerűen csak előhúzhatok, mint ötlet, és akkor máris nem az lesz, hogy nem képernyőzhetek, akkor nem tudom, ideges leszek meg mérges, hanem ja, oké, akkor mi mást csinálhatnék? így a szegény gyereknek, hogy neki jó legyen, én adok képernyőt, és akkor sajnálatból odarakom.

És az a bajom, hogy ez a saját gyerekkorunknak a kompenzációja, és nem, hogy egyébként ugye mennénk a mostani jelennel, hogy mi az, ami működik nekünk.

Elfelejtünk magunkra figyelni a saját céljainkra, a saját életünket.

Mindig azt nézzük meg, hogy másnak mi az, ami működik.

Szóval szerintem tud behozni ez a képernyőidő nagyon sok bizonytalanságot, még számunkra is, nem, hogy a gyerek számára alapvetően, arról nem is beszélve, hogy mennyi inger jön onnét.

A mai adásban olyan témáról fogunk beszélgetni, ami egy kicsit kilóg a többik közül, kilóg a sorból, de szerintem ettől lesz igazán izgalmas, hogy mit tudunk ebből kihozni.

Ugyanis a digitális detoxról, pontosabban a kütyükről szeretnék veletek egy picit beszélgetni.

Szeretettel köszöntök mindenkit, és persze titeket is Koller Zsuzsival és Koller Krisztiánnal beszélgettünk.

Helló! >> Szia! >> Szia! >> Szóval, hogy ez a ugye ez egy közszáonforgó téma.

Nyilván ti is egy csomót hallottatok, vagy hallotok arról, hogy hát a digitális detox milyen jó lenne, meg hogy a családban milyen szakadékokat képes létrehozni, hogyha mindenki a kütyűjét nyomkodja.

Nem tudom, hogy nektek a téma releváns-e, de biztos vagyok benne, hogy a konzultációk során előkerül, ha más nem olyan kontextusban, hogy hát a gyerekkel nem lehet beszélni, mert állandóan nyomkodja azt a telefont, meg a tabletet, meg nem tudom micsodát.

És kíváncsi lennék egyrészt a véleményetek véleményetekre, hogy úgy ezekkel az eszközökkel kapcsolatban, amik tényleg el tudják rabolni az ember idejét, meg be tud szippantani, hogy ti hogy csináljátok, vagy a gyerekekkel, hogy próbáljátok esetleg megértetni, hogy hol vannak a határok, vagy ti belecsúsztatok-e már abba, hogy több lett a szörfözési idő, mint terveztétek, meg meg ilyen apróságok.

Szóval én erről szeretnék beszélgetni ma.

Hogy álltok ti magatok a képernyőidővel, illetve a digitális eszközökkel? >> Nálunk elég sokáig sikerült elhúzni, hogy ne legyen a gyerekeknek.

Tablettjük volt kiskorukban is, de csak mesét néztek rajta, tehát hogy annyit nem használták, csak ugyanannyit, mint bármilyen más játékot.

Tehát, hogy valahogy ez a függőség, ez ez ott nem alakult ki, aminek így nagyon örültünk, meg annak is, hogy a telefon az nem került elő, vagy nem lett nekik telefonjuk egészen addig, amíg el el nem kezdtek önállóan is járni iskolából külön foglalkozásra.

Tehát csak ebből adódóan lett nekik.

És akkor viszont nagyon hamar megjött az az érzés, hogy ezt bizony korlátozni kell, merthogy így bízhatunk benne, hogy elég tudatosak vagyunk, és és majd mi ezt kordában tartjuk, de de szerintem nagyon erős hatása van ennek a képernyőfüggőség dolognak, és és nagyon résen kell lenni felnőttként is, hogy ne túl sokat nézzük.

Hát még, hogyha a gyerekekről van szó.

Úgyhogy mi ezt nagyon hamar megbeszéltük a lányokkal, hogy hogy napi mennyit használhatják, és be is lett állítva a képernyő idő, szóval le is kapcsol nekik, hogyha ez lejár.

Aztán akkor jön néha az üzenet, hogy anya, adsz még egy kis időt.

Tehát szerintem ezt így minden hasonló korú gyermekszülő szülője ismeri, hogy ez egyfajta ilyen kompromisszum tárgya lett, vagy nem is tudom, fizetőeszköz lett a képernyőidő.

De szerintem ezzel nincs is egyébként semmi gond, hogyha tényleg az ember odafigyel, hogy hogy akár saját magát is, mint szülő m kívülről megnézve, hogy milyen példát mutatok.

Én nagyon én igyekszem őszinte lenni sebezhető velük.

Tehát amikor azt mondom, hogy nekik is elmondom, hogy én is beállítottam magamnak annak a bizonyos szocial média platformnak a használati idejét, mert egyszerűen az az olyan szinten be tud szippantani, hogy eltűnik az időérzékem.

Úgyhogy ilyenkor magamnak is beállítom, és akkor tudok egy kicsit jobban odafigyelni. >> Tehát a titok nyitja a kontroll. >> Abszolút szerintem >> végre valaminél. >> Igen. >> A kontroll a titok nyitja.

De hát ugye azért nehéz, mert ti dolgoztok is ezeken az eszközökön, úgyhogy egy csomó nyomkodás az gyakorlatilag már elmegy, meg egy csomó idő, amíg ezt azt az ember megcsinál.

Meg nyilván vannak olyan üzenetek, amikre válaszoltok.

Tehát hogy nem csak az van benne, hogy ilyen önkénytelen scrollozás meg pörgetés, hanem hogy ebben ebben munka is van.

Tehát hogy ha meg saját magadnak beállítod a képernyőidőt, akkor ezt meg okosan kell csinálni, hogy ne a munka rovására menjen a dolog.

Igen, azért olyan ügyesen állítottam be, hogy bőven belefér a munka és a scrollozás [nevetés] is. >> És van egy olyan opció, amikor így feldobja, hogy lejár a képernyőidőm, hogy így felülírom, tudod, hogy így még 15 percet [nevetés] kérek.

Szóval >> ez olyan, mint a reggeli szundi. >> Igen. >> Hogy még még 10 perc jó lesz. >> Igen.

Szóval szerintem senki sem szent.

Ez ez a mai kornak szerintem egy olyan kihívása, amivel a legtöbb ember, főleg szülőként is találkozik, és és itt is itt is törekedni tudunk rá, hogy tudatosak legyünk ebben és odafigyeljünk.

Nákem például az a fontos, hogy amikor együtt vagyunk, akkor akkor azért próbáljunk meg arra figyelni, hogy ne nem akkor nyomkodjuk.

Tehát én azt szeretem, hogyha a család együtt van, már így este otthon vagyunk, akkor legyen szemkontaktus közöttünk. az simán megvan, h hogyha hazajön mondjuk a Krisztián, és akkor én éppen bújom a telefont.

Szóval azért ezt nem nem tartom jónak, vagy amikor odaülünk az asztalhoz és együtt eszünk, akkor sincs ott telefon.

Tehát, hogy vannak azért ilyen megállapodások, hogy hogy legyen egy olyan kapcsolódásunk, ami ami tényleg arról szól, hogy akkor egymásra figyelünk, és nem pedig csak a testünk van ott. >> Egy nagyon gyors sztori, mert hogy milyen tükör az, hogy mi mi történik, meg egy-egy egy-egy helyzet.

A a mi nap történt a a 16 éves kamasz, amikor leültünk enni.

Így én fel voltam rá készülve, hogy a szokásos dolog történik. mindenki nyomkodja a telefonját, de ugye ez nem egy ilyen nagy közös étkezés volt.

És nekem ezzel nem szokott problémám lenni.

És mikor látta, hogy leülök és megkérdezte, hogy te is így teszel?

Mondom, igen, akkor nem nyomkodom.

És lerakta és nem ez volt ez egy klassz dolog.

Az volt a hihetetlenül vicces, hogy az első gondolatom az volt, hogy a francb, akkor én sem nyomkodhatom. [nevetés] És ilyen nagyon szűrális.

És ezek nyilván csak ilyen apróságok, de hogy hogy az embernek ez így [torokköszörülés] is, úgy is tükröt tud tartani.

Krisztián pedig nagyon hallgat.

Ő nem tudom mennyire telefonozik, mennyire mennyire vagy rákattanva, mondjuk mennyi időd van egyáltalán neked is hogy >> én a ne nálam az van, hogy a telefont azt mindig dolgozással használom.

Én azon kívül egyébként föl se veszem a telefont, tehát hogy nagyon sok kliensám üldöz napokig, hogy van, >> hogy elérjen.

A Zsuzsi általában nem szokott elérni, mert le van némítva is.

Nem is akarom hallani, tehát hogy én valahogy így vagyok ezzel. viszont én is használom egyébként szórakozásra, de kimondottan csak arra használom, tehát hogy mondjuk nézek mondjuk ilyen kis részvideókat, vagy ilyen kis rövid videókat, de azt kimondottan egy a szórakozással alkalmazom, és múltkor végre otthon hagytam a telefonomat, úgy nem is tudom, talán egy hete, vagy nem tudom egy hete, és reggel bementem, hogy akkor fel kellene vennem az Életöröm akadémiába a napi videót, és hát az a nagy igazság, hogy nem volt nálam sajnos most nem tudtam felvenni, úgyhogy nem tudtam aznap dolgozni, és be kell, hogy vajon hogy egyből visszakapcsoltam magamra, és nagyon élveztem azt az egy órát, hogy és élveztem azt az egész napot és utána el kellett mennem érte haza.

Szóval, hogy délután 2-ig annyira élveztem, hogy egyébként nem nincsen nálam.

Nyilván másik feléből meg nekem munkaeszköz, és azért sokat használom így munkára, mert hogy a social médiában azért csak jelen vagyunk.

Szóval, hogy ezen belül megnézem, de a másik felében, mivel nagyon szép családi házba lakunk, egyébként sok képernyő időre, otthon nincsen időm, mert alapvetően ment a felújítás, megy megy még most is a felújítás.

Szóval, hogy van mit ténykednem otthon, vagy elfoglalom valami mással magamat, szóval én nem szeretem nézni a a képernyőt, és hát én el vagyok enélkül bőven.

Tehát én bármikor tudom azt mondani, hogy ez engem nem érdekel, és hogy én nem szeretem nagyon nézegetni. viszont nézegetem eleget a munkám miatt, úgyhogy ezzel nincs >> akkor neked az elég, de akkor neked ez a digitális detox ez megy is, tehát gyakorlatilag >> én megy abszolút.

Tehát én például én én így nagyon ki tudok kapcsolni például abban, hogy én fölülök a motor, és akkor én ott is én ott elfelejtem a világot, tehát hogy ott én vagyok a motor meg a földi sík, és akkor vá az én én nagyon szépen elvagyok.

De egyébként én el vagyok enélkül, nekem vannak gondolataim, meg működtetem így a jobb agyféltekémet ezzel, >> és akkor így a kreativitás, vagy a gondolkodás, vagy az, hogy közben akkor vizionálom mondjuk a jövőképemet, ami pozitív.

Szóval, hogy én én én el vagyok enélkül.

Viszont a munkámban ezt én úgy alkalmazom, hogy ugye sok gyerek függővé vált ettől a képernyőtől.

És hát ez a szülőként szerintem ez egy eszköz is lehet egyébként nálunk.

Például nekem van egy szabályom, amit az én gyerekémnek felállítottam és megpróbáltam nekik megmutatni és megtanítani is, hogy amikor játszunk bármilyen játékkal, és ez szerintem a a gyerekek korosztályától függetlenül és felnőtteknek is szerintem független ez a dolog, hogyha valamivel játszom, ugye, mert itt különböző dolog, hogy játszunk a telefonon, vagy dolgozunk a telefonon, vagy laptopon dolgozunk, mert az azt gondolom, hogy mindegyik más egy kicsit.

De amikor játékról van szó, a játék az elméletileg az öröm kedvéért játszunk.

És én azt gondolom, hogy nagyon sokan elfelejtik ezt és amikor idegesek, akkor mindig azt mondom a klienseimnek, figyelj, hogyha játszol, akkor örömből játszál, és ha ideges vagy, akkor kelj föl, mert ez nem játék, hanem idegeskedés.

Szóval és akkor itt már van egy ilyen ugye elég sok mindent befolyásol meg a testünkre sok-sok hatással van ez a képernyőzés, hogy nem mozog a testünk, nem termelnek bizonyos hormonokat ilyenkor.

Sőt, hogyha én ideges vagyok, akkor csak egy jó sok stresszhormont kezd el termelni a az agyunk is, az egész testünk is.

Szóval, hogy egyébként alapvetően stresszt termelünk magunknak.

És tulajdonképpen ez egy függőség, ez egy dopamin függőség ilyenkor, hogy hát én odamegyek a játékba és akkor meg akarom nyerni, mert hogyha én nem értem el azt az eredményt, amit már az osztálytársam elért, akkor egyébként én rosszabb vagyok, és belemegyünk ebbe a ebbe a dologba, hogy unatkozom, jó, de akkor játszom is egy kicsit, de akkor már megyek az eredményért játszani.

És szerintem ez elveszett ebben a a gyerekeknél elveszett az, hogy ez ez tényleg kikapcsolódás kellene, hogy legyen.

És ehelyett egyébként meg egy stresszforrássá alakult ki mostanában, legalábbis én így látom. >> Ez azért érdekes, amit mondasz, merthogy sokan pont azért használják, vagy legalábbis az a duma hozzá, hogy amikor stresszhelyzet van, hogy kikapcsolja őket. >> Értem.

Tulajdonképpen átmegyünk egy másik világba, tehát hogy az egyik mondjuk stressz világában most tételezzük fel, hogy az iskolát stresszként érik meg a gyerekek.

Oké, azt a stresszt is éppen azért mondom, hogy hogy örömmel kellene játszanunk, hogy ott ugyanolyan stresszt érünk meg, hogyha nem érjük el azt az eredményt, mert ugye nagyon eredményorientálásban vannak ezek a játékok is.

Tehát attól teszem függővé, hogy én jól érezem magamat, hogy elértem valamilyen eredményt.

Ugye ugyanez van az iskolában is sajnos, tehát hogy az iskolában ugyanúgy eredményorientált a dolog, ugyanúgy a a játékokban is ugye az van, hogy én mennyire vagyok jó, vagy mennyire vagyok rossz.

És nyilván kapok egy iskolai bántást, akkor bemegyek egy másik világba, ahol ugyanúgy tudom magamat bántani, mondjuk, hogyha nem érem el azt az eredményt.

Szóval szerintem ezzel a probléma van.

A másik feléből meg, hogyha jó dologra használjuk, mint például lehet szerintem a képernyőt arra is használni, például, hogy angol tanulás, tehát hogy különböző nyelveknél.

Szóval, hogy ennek van egy olyan terméke a gyerekeknél, én ezt is látom, hogy amikor ők nem tudom YouTube-ot néznek vagy játszanak, akkor nagyon sok angol szót már megtanulnak, és nagyon könnyedén megy nekik ez miatt a nyelvtanulás, mivel az bele beleivódik tulajdonképpen a tudattalan.

És én nekem ez azért ennek van szerintem pozitív hozadéka is, de én mindig azt tudom mondani, hogyha örömből játszunk, akkor az lehet, ha valaki mérges, akkor azt kapcsolja le, mert az már nem játszás, hanem az már idegeskedés.

Szóval ez egy nagy tanúság így a szülőknek, vagy önmagunk számára is.

És még van egy olyan ezzel a dologgal, hogy a hogy a gyerek művel függővé vált tőle.

Ezért egyébként lehet ezt használni szerintem motivációra is, hogyha és szerintem ez az előnye ennek, hogyha ezt okosan ki tudjuk tapogatni, hogy hol van ennek a határa, hogy nyilván nálunk például a gyerekeknél van egy képernyő idő, és általában az van, hogy hogy…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „#142. Képernyőidő a családban - mit tesz velünk a média- és kütyühasználat?”

Miről szól ez az epizód: „#142. Képernyőidő a családban - mit tesz velünk a média- és kütyühasználat?”?

A műsor a képernyőidő és a médiahasználat családi vonatkozásait járja körül. A beszélgetés kitér arra, hogy a túlzott képernyőhasználat mögött gyakran érzelmi szükségletek, mint az unalom vagy a figyelemkeresés húzódhatnak meg. Szó esik a függőség kialakulásáról, a digitális… Az epizód a Tudatos család podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 12. 12..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „#142. Képernyőidő a családban - mit tesz velünk a média- és kütyühasználat?”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Koller Zsuzsi, Koller Krisztián.

Milyen témákat érint ez az epizód: „#142. Képernyőidő a családban - mit tesz velünk a média- és kütyühasználat?”?

Fő témái: képernyőidő, médiahasználat, függőség, digitális nevelés.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „#142. Képernyőidő a családban - mit tesz velünk a média- és kütyühasználat?”?

Megjelenés: 2025. 12. 12.. Hossz: 39 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/tudatos-csalad-podcast/142-kepernyoido-a-csaladban-mit-tesz-velunk-a-media-es-kutyuhasznalat-95b76da0

Több epizód a Tudatos család podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból