itt vagyok. - élet és egészség podcast Bánhalmi Katával

Mit tesz a telefon a gyerekek agyával?

· PT1H46M4S

Összefoglaló

A műsorban Szász Máté neurobiológus és Pöltl Ákos családbiztonsági szakértő vendégszerepelnek. Megbeszélik a képernyőidő túlzott használatának hatásmechanizmusát, és hogy miért vonzóbb a digitális világ a gyerekek számára a hagyományos élményekkel szemben. A szakértők kitérnek a…

Röviden

Műsor
itt vagyok. - élet és egészség podcast Bánhalmi Katával
Megjelenés
2026. 02. 11.
Hossz
1 óra 46 perc
Szereplők, említett nevek
Szász Máté, Bánhalmi Kata
Témák
képernyőidő, gyermekek fejlődése, digitális világ, neurobiológia
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

A legtöbb szülő érzi, hogy a túl sok képernyő nem tesz jót a gyereknek. [zene] De mit jelent a túl sok?

Hol húzódik a határ, a játék, a tanulás [zene] és a valódi terhelés között?

És egyáltalán milyen a mai digitális világban gyereknek lenni [zene] egy olyan világban, amihez mi felnőttek még nem így alkalmazkodtunk?

Az Itt vagyok Élet- és Egészségpodcast mai adásában a gyerekek digitális valóságáról fogunk beszélgetni. [zene] arról, hogy a képernyő hogyan hat a fejlődő idegrendszerre, a figyelemre, az alvásra [zene] és a mentális jól létre.

A mai vendégeim Szász Máté neurobiológus és Ptöl Ákos [zene] családbiztonsági szakértő.

Azért jöttek ma hozzánk, hogy megértsük együtt a kockázatokat, és megnézzük azt, hogy a szülők mit tehetnek a mindennapok szintjén.

Tartsatok velünk! [zene] Ez az Itt vagyok.

Élet és egészség podcast Bánhalmi Katával. [zene] A Rossman minden életterületeden ott van veled, hogy támogasson a mindennapokban és a fontos pillanatokban is.

A podcast beszélgetést a Rossman támogatta.

Nagyon köszi, hogy itt vagytok ma.

Ma ugye a gyerekeknek a digitális valóságával fogunk foglalkozni, és eléggé mély bugyraiba merülünk ennek a témának.

Viszontán érdemes onnan indítanunk, hogy szerintetek milyen a gyereknek lenni?

Miben más ma egy három-tól 16 éves korú gyereknek a a az élete, mint akár 10-15 évvel ezelőtt?

Hát a ja kezdhetem én nekem a Mátrix című film jut eszembe, amikor benne vagy valamiben, am tudod, hogy benne vagy, amíg rá nem ébresztenek, és azt gondolod, hogy ez a világon a legjobb dolog, ami létezik, amíg meg nem kapod azt a kapszulát, amit beveszel, és akkor ráébredsz, hogy benne vagy a mátrixban.

Szerintem a gyerekek valahol így vannak ebben.

Tehát nagyon sokat szoktam gondolkodni, hogy ha valaha beleszületsz egy ilyenbe és már kisgyermekkorodban megkapod azokat a a kütyüket, tehát beleszülsz egy olyan világba, és olyan dolgot megkapsz a és a társadalmi norma ezt mutatja, meg ezt sugározza, akkor egyszerűen nem is nem is tudsz viszonyítani, hogy milyen lenne, hogyha nem az nem úgy lenne, és nem úgy lennénk.

És ezért van az, hogy amikor a gyerekeknek ugye próbáljuk elmagyarázni, hogy milyen jóként játszani, meg kardozni, meg fárra mászni, meg bunkit építeni egyébként, és ő nem tud ehhez nagyon viszonyítani.

Ott van egy ilyen magas dopamin dopamin kis löketeket okozó tevékenységekbe, és egyszerűen nem tudja elképzelni, hogy mi miről beszélünk.

Tehát én, hogyha egy szóval kéne összefoglalni, szerintem nagyon rossz most gyereknek lenni a korábbihoz képest, és úgy történik mindez, hogy ezt nem tudják, nem értik, nem érzik, hogy miben vannak.

Én gyakorlatilag azt hiszem, hogy körülbelül 34 éve vagyok gyerek, tehát én én tudom mihez kötni ezt az egészet.

És gyakorlatilag igen, az volt 12 éves, 33 éves kora óta. a világ legidősebb csecsemője.

Én most nem lennék gyerek, tehát én nekem nagyon-nagyon jó gyerekkorom volt.

Nem vagyok benne biztos, hogy nem én vagyok az utolsó generáció, akinek ez a nagyon jó gyerekkora volt.

Nekünk egy nekünk olyan gyerekkorunk volt, mint az ifjúsági filmekben ezek a nyári kalandos részek.

Tehát a mi életünk teli volt felfedezéssel, kalanddal, közösségi élménnyel, mozgással, újdonságokkal, valódi újdonságokkal, fizikai újdonságokkal.

És ezek nekem olyan kaland velem olyan kalandok történtek meg, hogy a gyerekeim azt szeretik, amikor leülünk együtt a kanapéra, és mesélek a régi élményeimről.

Tehát nekem nem kell levenem egy könyvet, hanem el tudom mesélni, hogy milyen volt, amikor betörtünk a szovjet laktanyába és elloptuk a szerszámokat.

Milyen volt, amikor tehát, hogy nekünk nekünk rengeteg ilyen élményünk volt.

Az 1986-os székesfehérvári áramszünet, azt mi csináltuk tulajdonképpen. [nevetés] És a gyerekek imádják hallgatni, hogy hogy ástunk Árkot a a székesfehérvári transzformátor állomás fel, és vezetük oda az esővizet, amíg az egész gyakorlatilag le nem csapott.

És tehát nekünk vannak ilyen ilyen nagy katarzés élményeink.

Mi éltük az életet, rosszak voltunk.

Nagyon sajnáltam a nagyszüleimet, akik neveltek.

Miattunk többször hívták ki a rendőrséget.

Mi enged miattam még a katonai búvárokat is ki kellett egyszer hívni [nevetés] Székely Fehérváron.

A mert a csónakázótóban kibéreltünk a testvéremmel egy vízi biciklit, és bementünk a híd alá, a gyalogos híd alá, és fölkapaszkodtunk, és ellöktük a vízibiciklit, és ott feszítettünk, mint Pohar utcánában, és vártunk, és amikor látták a part, hogy egy vízi bicicikli ott ugye utas nélkül, akkor megnézték távcsajóra a számát, és látták, hogy két kisgyerek véte ki, és akkor hívták a rendőrséget.

Ugye akkor nem volt szülő, nem volt mobiltelefon, nem volt megadva email cím, semmi.

Fogalmunk nem volt, hogy ki vagyunk.

És mi meg vártuk, hogy kihívják a búvárokat, akik meg alámerültek.

És néztük, hog milyen fantasztikus [nevetés] így mondtuk, hogy tessék mond, hogy miket kerestem [nevetés] tehát hogy tehát hogy hogy ugye ez ez azen már elután [nevetés] remélem úgy volt nem voltunk magam ellen való.

Tehát, hogy nekünk nekünk rettetesen sok ilyen élményünk volt, ami akkor is elképesztően izgalmas volt, és utólag is jó rá visszagondolni.

Tehát én azt gondolom, hogy ha majd én egyszer ott fekszem abban a bizonyos ágyban, én én vissza fogok tudni gondolni olyan dolgokra, hogy azt fogom mondani, hogy úristen, de jó, hogy ezek a dolgok így alakultak.

De a mostani fiatalokban ezt nem látom.

Ezeknek a fiataloknak szerintem már nincsenek ilyen élményei.

És ami a legrosszabb, hogy nem tudják, hogy miről maradnak le. nem is keresik ezeket az élményeket.

Mondtod nagyon jól ezt a példát.

Én ezt úgy hívom, hogy a torvában született kukac, amelyik azt hiszi, hogy ez a legédesebb gyümölcse a világon, mert még nem volt ananászban.

És ö és azt gondolom, hogy ez ez a az élet nagyon sok terén jelentkezik náluk.

Nem csak a mozgás, nem csak a táplálkozásuk változott meg, a napi ritmusuk borult föl, a szülőkhöz, a családhoz való viszony, nem találkoznak a nagyszülőkkel.

Hát én nekem volt d ugye minél távolabbi rendő egy rokon, tehát nagypapa, apuka, nagypapa, dédpa, ükpapa, annál azáb az öreg, ugye neki már mindegy, tulajdonképpen nem ő viseli el a a a a követ következményeket.

Hát nekem a dédpapám hazaszökött Szibériából.

Szerinted milyen élményem van egy olyan őszhajú 90 éves emberrel, aki gyalog hazajött Szibériából, meg vonatot raboltak el a társaiból, és ez és nincsenek újjai, nincsen, hiányzik a keze, és ezt ezt így át tudja adni neked ezt az élményt, és ezek teljes mértékben hiányoznak, és ezt váltja föl egy elképesztő mértékű digitalizáció és teljesen irreleváns információknak a folyamatos és megállás nélküli habzsolása. hogy értsük, hogy hogy milyen világban vagyunk, mik azok a főbb környezeti tényezők, amik ma merőben mások, mint 10-20 éve.

Egy dolgot még a mielőtt erre válaszolok a hadd reflektál még a a arra, amit a Máté mondott.

Én mindig azt szoktam a szülőknek mondani, hogy képzeljük el, hogy felnő az a gyerek, mi itt sztorizunk, ahogy én is el tudnék mondani, nem tudom egy ilyen sztorit, hogy biciklivel ugrottunk, letört a kormány, bul bunkit építettünk, meg kellett hívni a a tényleg a a rendőröket, hogy hol vagyunk.

A szülő aggódva telefonált körben mindenkit, hogy hol a gyerek, amikor ne nem értél vissza.

És azt mondtam, hogy gondoljuk el, hogy felnő most egy Z generációs gyerek, 40-50 éves lesz, mint mi.

És akkor mire fog visszaemlékezni, hogy nem tudod belépni a Ja, igen.

Vagy a Fortnite-ban, hogy tudtam legyőzni a legtöbb embert, vagy a Robloxban mennyi Robuxot gyűjtöttem, és akkor de az a baj, hogy nem is lesznek emlékeim, mert az agyad ugyan átalakítja, hogy nem lesznek emlékei.

Tehát és és a és azt a sivár dolgot, mert ugye azért az egy jó dolog, amikor 40-50 éves vagy, és akkor le tudsz szűrni barátokkal, és akkor sztorizgatni.

Ugye ez az öregség jele, amikor elkezdesz már a régi dolgokról szorizgatni.

Nálam is elkezdődött, de hogy alapvetően ugye ez egy egy olyan élmény, amit amit ami nekik nem lesz meg egyszerűen.

És azért ez egy ez egy nagyon-nagyon rossz dolog.

És akkor a kérdésedre válaszolva, hogy ebbe az egész történetben nyilvánvalóan a a digitális eszközök és ez az egyfajta virtuális világ, ami bejött, szerintem az változolt meg környezetében nagyon erőteljesen, hogy egyszerűen a és itt majd nyilván erről fogunk sokat beszélni, de hogy alapvetően a társadalmi normát átvette egy technológiai cégek által létrehozott olyan világ, ami egyébként szöges ellentétben van a gyerekeknek az ép egészség es idegrendszeri fejlődésével, és valahogy így így egyik pillanatról a másikra a profit lett az első számú szempont és a tagcégeknek a narratívája a gyerekekkel szemben.

És ha belegondolunk, van egy-két ilyen szakértő, pont most olvasgattam ebben a témában, aki azt mondja, hogy hogy és nagyon helyesen, nagyon nagyon elgondolkodtató, hogy a világon az emberiség az mindig úgy fejlődött, hogy mindig egy eszközt egy problémának a megoldására kifejlesztett.

Tehát volt mondjuk a a daru, ami mondjuk a nehéz súlyok emelésére kifejlesztettek, vagy volt a kerék nyilván erre.

Tehát mindig volt valami probléma, kitaláltak rá valamit, kreatív vált az ember, kitalálta, ami ugye megkönnyítette az életét.

Most vagyunk egy olyan fázisban, amikor nem egy probléma megoldására fejlesztenek ki dolgokat, hanem csak azért, mert képesek rá. kifejlesztik, és akkor azt mondják, hogy hát akkor használjátok valamire, majd legyen, találjátok ki, hogy mi lesz ennek a ennek a része.

Ennek egyébként ma tudom, nem fogjuk érinteni, de ennek a legkesebb példája a most már ugye a digitális eszközök után a mesterséges intelligencia, amire azt szokták mondani, hogy egy olyan dologgal, amit senki nem kért egy olyan problémának a megoldására, aminek akinek senki nem jelentkezett, senkinél nem volt meg, az a probléma.

Ez a mesterséges intelligencia és a digitális eszközök is ilyenek, hogy alapvetően alapvetően egy nem egy probléma megoldássál, hanem hanem profitot termelünk.

Nyilván az alap dolog az az volt, hogy hogy fejlődjünk, meg csináljunk valami jó dolgot.

Kiderült közben, hogy profitot termel.

Nagyon jó profitot lehet vele létesíteni.

Na és ez a megváltozott világ szerintem, ami a gyerekeknek a ugye a környezete mivel egy van egy óriási kortársnyomás, ki se tudsz belőni, hogyha nem akarsz. van egy ilyen norma, ez teljes mértékben megváltoztatta az ő gyermekkorukat, ahogy beszéltünk, meg megváltoztatja a gondolkodásukat, és egy olyan illúziót ad nekik egyébként, amire jó esetben majd felnőttkorban döbbennek rá, hogy ugye szoktuk ezt mondani, hogy mit fogsz mondani a amikor felnőssz az édesanyádnak, hogy köszönöm, hogy megóvtál ettől és hogy nagyon hálás vagyok érte, vagy azt fog neki mondani, hogy miért nem voltál erőteljesebb ebben a dologban, miért nem szabályoztál be, akkor nem itt lennék, ahol most vagyok.

Tehát, hogy ez itt a kérdés ebben a dologban, és a ez egy nagyon erőteljes környezeti tényező, ami megváltoztat gyakorlatilag mindent.

Szerintem lehet, hogy én vagyok indokolatlanul optimista, de én szeretném azt hinni, hogy hosszú távon ez ez egy fejlődést fog bizonyos szempontból hozni.

Viszont valószínűleg nagyon nagy lesz az olló, és nem véletlenül foglalkozunk ma ezzel a témával, és mielőtt belemegyünk így a sűrűjébe, talán még az érdekel, hogy mi az, amit amit a szülők gyakran nem vesznek észre, vagy nem értenek a mai gyerekek mindennapjairól.

Szerintem indokoltan, vagy optimista.

Valóban én azt gondolom, hogy ami most következik, az egy társadalmi összeomlás, amit egy talán egy 20 év múlva látni fogunk.

Ugyanis az a generáció és a a kérdésedet úgy kérdezted, kezdted, hogy milyen ma gyereknek lenni, nem tudom, ha hat évesnek satöbbi, ne felejtsék, hogy ezek azok a gyermekek, ez a korosztály, akinek aki mondjuk a életének a tudatos részének lehet, hogy több mint a felét a covidban töltötte egy lezárásban, ahol gyakorlatilag az online a képernyő volt az egyetlen kapcsolódási pont a kővilághoz.

Ez egy olyan alapállapotot épített föl az ő agyában, amiből nagyon nehéz kilépni.

A azok a jelenségek, amiről Ákos elkezdett beszélni, és amiről majd itt ma beszélni fogunk, azok mindavezetnek, hogy megváltozik az agyunk szerkezete, tehát anatómiailag, tehát képalkotó módszerekkel láthatóan megváltozik az agy szerkezete, megváltozik a a viselkedése az agynak, megváltozik a felfogó képességünk, a munkavégzőképességünk, a egész egyszerűen a társadalomhoz való viszonyulásunk is. és ennek drámai társadalmi hatásai lesznek.

Ugye kérdezte, szóba került az, hogy hogy Ákos mondta, hogy majd mit fog mondani az anyjának később.

Én nem vagyok benne biztos, hogy beszélni fognak.

Egész egyszerűen az a helyzet, hogy azok például a digitális függőségnek van egy olyan következménye, hogy csökkennek a valós érzelmek, a a a társas kapcsolatok iránt érzékenység, és egész egyszerűen a gyermekek szociópatakként kezdenek el viselkedni.

Beszéltem pszichológusokkal, pszicherekkel, akik elmondták azt, hogy hogy egy internetfüggő gyermek az konkrétan nem érez sok esetben kötődést a családtagjai iránt.

Nem érez kötődést a testvérei, az apja, az anyja, az még még általában egy kicsit erősebb a kapcsolat, de nagyon sokszor azt mondják, hogy azt azt látják a pszichológusok, hogyha ha kivennénk az életéből valamelyik közeli családtagot, egyáltalán nem érdekelné, mert annyira csakis az online világ érdekli.

És ennek tehát lehet, hogy a technológia ezt meg fogja tudni oldani egy bizony néhány év múlva.

Lehet, hogy lesznek rá jogszabályok.

Amúgy a jogszabályi környezet elkezdett jó irányba változni.

Csak az a probléma, hogy ez ugye késve követi a a a károknak a kialakulását.

És most jön egy olyan generáció, egy vagy két olyan generáció, attól függ, hogy mit tekintünk majd egy generációnak, ami ebben masszívan benne van, akinek az életében ez nincs megoldva.

És a törvényszerűség az, hogy ha az első vagy és a második generáció érintett, tehát lehet, hogy a harmadik generációra lennének…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Mit tesz a telefon a gyerekek agyával?”

Miről szól ez az epizód: „Mit tesz a telefon a gyerekek agyával?”?

A műsorban Szász Máté neurobiológus és Pöltl Ákos családbiztonsági szakértő vendégszerepelnek. Megbeszélik a képernyőidő túlzott használatának hatásmechanizmusát, és hogy miért vonzóbb a digitális világ a gyerekek számára a hagyományos élményekkel szemben. A szakértők kitérnek a… Az epizód a itt vagyok. - élet és egészség podcast Bánhalmi Katával című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 02. 11..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Mit tesz a telefon a gyerekek agyával?”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Szász Máté, Bánhalmi Kata.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Mit tesz a telefon a gyerekek agyával?”?

Fő témái: képernyőidő, gyermekek fejlődése, digitális világ, neurobiológia.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Mit tesz a telefon a gyerekek agyával?”?

Megjelenés: 2026. 02. 11.. Hossz: 1 óra 46 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/itt-vagyok-elet-es-egeszseg-podcast-banhalmi-kataval/mit-tesz-a-telefon-a-gyerekek-agyaval

Több epizód a itt vagyok. - élet és egészség podcast Bánhalmi Katával-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból