Ügyvéd Podcast

146. Az '56 utáni megtorlás: a Nagy Imre perről történészekkel jogászoknak

· PT1H38M53S

Összefoglaló

Az Ügyvéd Podcast 146. adásában Lőrik József jogász Zinner Tibor és Rainer M. János történészekkel beszélget az 1956-os forradalom utáni megtorlásról, kiemelten a Nagy Imre perről. A beszélgetés kitér a koncepciós perek definíciójára, funkcióira a szovjet típusú rendszerekben…

Röviden

Műsor
Ügyvéd Podcast
Megjelenés
2025. 10. 22.
Hossz
1 óra 39 perc
Szereplők, említett nevek
Zinner Tibor, Rainer M. János, Retteghy Dóra, Gerő Tamás, Méhes Dávid, Lőrik József
Témák
1956-os forradalom, nagy imre per, megtorlás, politikai bíráskodás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Én Lőrik József Balázs vagyok, és ezúttal nem jogászokkal beszélgetünk, hiszen a mai adásunknak az apropója az 56-os forradalom nemzeti ünnepünknek az évfordulója.

És ebből az alkalomból két történészvendégünket hívtuk meg, akik az 1956 utáni megtorlásról, Nagyim Imre és Társai ellen folyamatban volt büntetőeljárásról, és ennek hatásairól fognak velünk beszélgetni.

Röviden bemutatom vendégeinket, és aztán kezdődik a beszélgetés.

Cinner Tibor történész, egyetemi tanár, kutatása területe a 19.20. századi politikai bíráskodás és annak társadalmi következményei az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlás szakértője Rajnerem János történész, egyetemi tanár, Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Azt gondolom, hogy abban valamennyire konszenzus van a történettudományban is, hogy ez a Nagy Imre és Társai ellenfolyamatban volt büntető eljárás, az nyugodtan nevezhető koncepciós pernek, de hogyan határozza meg a történettudomány ezt a fogalmat, illetve hogyan illeszkedik be az egyéb ebben a megtorlás korszakában lefolytatott egy többi büntetőeljáráshoz?

Az koncepciós perknek elsősorban a szovjet típusú rendszer egész fejlődés történetén végig vonuló jelenséget szokták nevezni a hatalom megszerzésének, illetve a hatalom megtartása szempontjából válságos időszakoknak a terméke ez.

És a minta az a Szovjetunióban alakult ki természetesen, mint az egész rendszernek a körvonalai. végülis az az archetípusa a az ilyen rendszereknek a a sztálini úgynevezett második forradalom után az 1930-as években a koncepciós per politikai jelentőségű és politikai funkciói vannak a a ilyen funkció az ellenfelek beleértve a potenciális tehát lehetséges ellenfelek kiatása a velük való leszámolás a végső kig koncepciós perk ugyan létezhetnek elvileg, de többnyire nincsenek halálos ítélet nélkül.

Emellett van edukációs funkciójuk, bizonyos tételek demonstrációjára szolgál, felmutatja a rendszer ellenségképét és demonstrálja a az elszántságát, hogy állandóan mindig kész a az ellenfeleivel leszámolni és a leg szélsőségesebb eszközöket igénybe venni annak érdekében, hogy a kommunizmusnak nevezett projektet az A bizonyos elit, amelyik rendezi a koncepciós pert, vigye tovább.

Hát nagyjából ez a ez a a funkcionális megközelítése a koncepciós pernek.

Emellett a koncepciós per általában kirakadt per, vagyis van bizonyos nyilvánossága.

Ez egy nagyon sajátos nyilvánosság, amihez hozzátartozik, hogy a a vádlottak bűnösségét azt elsősorban a saját beismerő vallomásuk biztosítja. és hozzátartozik a vádlottak emberi, tehát nem csak politikai, hanem emberi lealacsonyítása.

Nemcsak, hogy szembeszegültek az egyedüli igazúttal, hanem emellett gyenge minőségű erkölcsileg elítélhető emberek is.

Úgyhogy ez egy nagyon komplex jelenség a elsősorban a sztálini korszakra jellemző.

A sztálin utáni korszakban már viszonylag ritkán nyúltak ehhez.

Ez azonban nem jelentette azt, hogy ez nem fordul elő.

A szóban forgó Nagy Imre per az egy posztszálini koncepciós per.

Emellett pedig a koncepciós per, tehát az, hogy a a büntetőjog eszközét politikai eljárásokban használják, ez a késő modern korban más rendszerekben is előfordul, de nem annyira része egy politikai eszköztárnak. mint a szovjet típusú rendszerben. >> Én ezt annyival egészíteném ki, hogy ezeknek a perknek, ezeknek az úgynevezett törvénysértő perknek majdnem mindegyike a legmagasabb, legkiemelkedőbb politikai adott esetben egypárti vezetők tudtával és az általuk létrehozott különböző grémiumok közreműködésével zajlik.

Hát ha itt most a Nagyre perrel ugye koncentrálunk, elég beszélni arról, hogy volt egy úgynevezett koordinációs bizottság, amelyik állt a párt legszűkebb vezetésének az adminisztratív titkárából, az adminisztratív osztály vezetőjéből, két miniszterből, a bel, illetve igazságügyminiszterből, a legfő ügyészből és a legfelsőbb bíróság elnökéből.

Ez a hat ember például Magyarországon 1960 áprilisáig a politikai perkben kivéve a csendörügyeket és a gyilkossági ügyeket konkrétan döntött arról, hogy ki marad életben, vagy ki hal meg. 1960 áprilisától pedig volt egy olyan politikai vezetői szintű döntés, ahol ezt a hatalmat a halálos itílet kérdésében, tehát az élet vagy halál kérdésében a legfőbb ügyészre szignalizálta, ami azt jelentett, hogy eleve már a vád olyan volt, hogy nem lehetett eleve halálbüntetést kiszokni.

Ez volt az egyik, amivel kiegészíteném, amit János mondott.

A másik pedig az, hogy nem csupán a társadalom vagy politika kiemelkedő vezetőnek úgymond eltüntetése húzódott meg, hanem a társadalom egészével szemben, a hatalom szerzés időszakában, ugyanúgy mint a hatalom megtartási vagy a hatalom visszavétele időszakában nagyon széles tömegeket sújtó különböző jellegű, akár gazdasági, akár politikai célok alátámasztására használták a politik Cónok között, mert értve az egyházellenességet, a katonatisztika megtisztítását és így tovább.

És ennek a büntetőeljárásnak pusztán a magyar vezetés részéről volt elvárása az, hogy egyáltalán megtörténjen a felelősségre vonás, milyen büntetések ket szabjanak ki, vagy volt nemzetközi vonatkozása is, nem tudom a moszkvai hatalomnak volt-e erre a büntetőeljárásának a lefolytatására valamilyen hatása, illetve mi volt az, ha volt?

Természetesen volt koncepciós perek különböző szinten képzelhetők el.

És ha a a per vádlottai, a politikai csúcs elit tagjai voltak, mondjuk egy szövetséges országban, akkor azt egyeztetni kellett Moszkvában, vagy esetleg a kezdeményezés is onnan érkezett.

A a Nagy Imrepper esetében ez teljesen nyilvánvaló, és szerencsére még dokumentumok is fennmaradtak arról, hogy hogy ez hogyan zajlott, de azt hiszem, hogy a az összes kelet-európai kirakat per a 40-es évek és az 50-es évek fordulóján az ilyen fajta moszkvai egyeztetéssel zajlott le.

Úgyhogy voltaképpen a Szovjetunió, vagy mondjuk Kína lehetett a a azok az országok, ahol ilyen egyeztetésre nem kellett, vagy nem került sor.

Ha alacsonyabb szinten Út is elképzelhető persze koncepciós per, akkor erre erre nem volt szükség.

Tehát aki mondjuk Moszkva nomenklatúrájába tartozott, és mondjuk egy politikai bizottsági tag, egy miniszterelnök, vagy akár egy fontosabb kormánytag, az az odatartozott, tehát a kinevezését moszkvai egyeztetés előzte meg, akkor az elítéléséhez is ugyanez kellett.

Ez a az egyeztetés, ez egészen a részletekbe menően képzelendő el, tehát nem arról van szó, hogy igen vagy nem. hanem a például a Nagy Imre Per esetében azt, hogy elindítják az eljárást, hogy hogy igazságügyi eljárás nyomán jelölik meg az 1956-os ellenforradalom, ahogy ők nevezték felelőseit, hogy ez hogyan történik, hogy mik lesznek a vádak, ezeket minden egyes alkalommal magas szinten egyezt ették a a per előkészítésének időszakában Kádár János oldalán Biszku Bélával, az akkori belügyminiszterrel 1957 tavaszának nyár elején titokban Moszkvába utazott.

A vádirat első változatát ugyanannak az évnek, tehát 1951-nek augusztusában Pisku Béla egyedül vitt el Moszkvába.

Ott egyeztettek először, hogy hány halálos ítélet lesz és ki. fog olyat kapni.

És aztán amikor a per anyaga hát így nagyjából készen volt, egyeztették a fő vonalakat, akkor egy megfordult ez információ csere idézőjelben, és Moszkvából három alkalommal is azt kérték, tanácsolták, hogy a pert halasszák el, hogy a pertolyásolják és így tovább.

Tehát ez egy hosszú folyamat volt és egy bonyolult informális egyeztetés, a amiben hát lényegében egyenrangú volt a magyar és a szovjet fél.

A a szovjetfél jelenléte egy csomó kelet-európai koncepciós perben, ezt Tibor sokkal jobban tudja, még a mindennapi kivitelezés szintjén is megvalósult, hiszen szovjet tanácsadók dolgoztak az államelmi szerveknél az igazságügyben, mint az élet minden más pontján. részt vettek kihallgatásukon, saját jegyzőkönyveket vettek fel, vagy megkapták a jegyzőkönyveket, úgyhogy ez millió szállal fonódott össze, és hát tulajdonképpen a az egész szovjetípusú rendszer és az egész szatellit rendszer központi vezérlésével függött össze.

Ehhez csak annyit még kiegészítésként, hogy november 4-én már Kruscsov követeli a jugoszláv vezetéstől, hogy Nagy Imrét és társaid az 53 embert, akik ott vannak a jugoszlávkövetségen adják ki a felelősségrehoz.

É kádár erre például több alkalommal visszatér, hogy amikor még a leggyengébbek voltunk, akkor kellett volna a hatalomból ezeket megszerezni, a hatalom számára és felelősségre vonni.

De ahogy a János itt mondta, a augusztusi, illetve a közvetlen a pártértekezdet előtti titkos kádárlátogatást, amit a Kádár különben elhallgat, és csak a legszűnkebb kör számára mondja meg, hogy mit akartak és hogyan akartak, ez nem véletlen.

Hát Rákosi is két alkalommal van két Sztálinál a Raj Brankov ügnek az esetében. kiviszi a vádiratot sztálin saját maga javít bele piros ceruzával és amikor hazönnek rákosi megmondja hozzá nem lehet nyúlni mert szálin elftárs döntött ezekben és ezekben a kérdésekben.

Tehát itt a bűnbeesés, ha szabad így fogalmaznom, ez birodalmi szinten jelent meg, ha úgy tetszik, egyfajta haladó hagyományként.

És ebben tényleg semmiféle különbség nem volt.

Egyetlen ország úzta meg, ha lehet így fogalmazni, halálbüntetések nélkül.

Ez a német demokratikus keztársaság volt.

Az összes többi országban legyen ez Albániától Bulgárián keresztül Romániáig, de beleértve Jugoszláviát is.

Ezekben az országokban ez sajnálatos módon bekövetkezett.

És ami a legfontosabb talán, hogy a társadalom egészét sújtotta, tehát nem csupán kiemelkedő személyiségek tragikus életsorsai lezárásáról szólt ez a történet. hanem a társadalom egészének a megrendszabályozásáról idézőjelbe.

Ha már ennél a megrendszabályozásnál tartunk, akkor mi lehetett mégis az oka például annak, hogy ennyire titkos volt ez a büntető eljárás, hogy nyilvánosság teljes kizárásával folyt és hát ennyire gyorsan még szerintem a kor büntetőeljárásaihoz is képen képest is nagyon gyorsan ö darálták le ezt a a az eljárást. az egész körülményeiről, hogyha egy néhány szót mondanának, hogy ezt mi indokolta >> a titkosságot először is ugye az indokolta, hogy a a magyar forradalom miniszterelnökének és a a vele együtt internáltak jogi helyzete az az telséggel tisztázatlan volt.

A nyilvánosság annyit tudott, hogy ezek a azt is késve tudta meg napokkal, hetekkel később, hogy hogy Nagy Imre 1956. november 4-én Jugoszlávia követségére ment, és hogy ott vele van egy csomó ember.

Aztán egy hónappal a forradalom kitörése után egy közlemény adta tudtul azt, hogy őket úgymond saját kérésükre Romániába. november 26-án ez volt az utolsó és utána olyan július 17-e addig van. >> Igen.

Tehát több mint másfél év telik el.

Ezt azért nem mondanám olyan nagyon rövid időnek.

Ma amikor vannak büntető perk is, amik öt-h meg még több évig elhúzódnak, a ez lehet, hogy rövidnek tűnik, a koncepciós perek világában azonban ez elég hosszúnak, inkább hosszúnak számított.

A a nyilvánosság kizárása ugye azért volt fontos, mert a november 4e után berendezkedő KDár rezsim súlyos legitimációs problémákkal küzdött.

Hónapokon keresztül gyakorlatilag kettős hatalom volt a munkástanácsok rendszere, egy laza rendszere, aminek az élén a nagybudapesti központi munkástanácsát szemben állt a kormánnyal. félelmetes eszköz volt a kezében az országos politikai szájk.

És amíg ezt le nem verték, amíg a a kényszer útján a elő nem állt egyfajta normalitás, amiben azért lehetett arra számítani, hogy a társadalom engedelmeskedik a hatalomnak, addig nem nagyon volt célszerű piszkálni annak a vezető csoportnak a az ügyét, akit az emberek mégiscsak utólag, legalábbis azonosítottak az 56-os forradalommal.

A amikor már ez megtörtént, akkor pedig ugye azt kellett mérlegelni, hogy a társadalom megrend szabályozása, ahogy Tibor ezt mondta, illetve a normalitás fenntartása, tehát egy konszolidációs folyamat szempontjából mi kedvezőbb, ha újra fölszítják a kedélyeket, mert ilyen szintű koncepciós perben eleve halálos ítéletekre készültek. és nem nagyon volt elképzelhető, nem nagyon látszott, hogy úgy mondjam, értelmesnek, hogyha el kell ítélni az ország minisztere, volt miniszterelnökét, akkor nem kaphat két és fél év börtönt, mert az az nevetséges lenne, és a hatalom tehetetlenségére utalna.

Ha meg akarják félemlíteni a társadalmat, elvenni a kedvüket bármilyen hasonló megmozduláshoz, ahhoz bizony drákói ítéletek kellnek.

Ez ennek mindenki tudatában volt.

Moszkvában is tudták és Budapesten.

Egy koncepciós perben nem bár nagyon sok energiát fordítanak rá, hogy bizonyítékokat találjanak, de itt úgy is a lényeg, hogy mi a koncepció, ami egyáltalán nem egyszerű.

Ezt legfelsőbb szinten politikai grémiumok sokszor informálisan döntik el.

Ö, és aztán az a kérdés, hogy sikerül-e a vádlottakat beismerő vallomásra bírni, illetve olyan ö látványos, jól prezentálható tanúkat felsorakozni, akik ezt a politikai tételt bizonyítják, ami valóságos cselekedeteket kriminalizál.

Ezt egy dolog akaszthatja meg, hogyha a vádlottak nem játsszák el a szerepüket.

A klasszikus koncepciós pernek ugyanis bármilyen borzalmas is ez a a vádlott, aki aztán a végén az akasztófán vagy a kivégzőosztag előtt végzi is a része, szerves része.

Ez egy hatalmas előadás, célja a megfélemlítés, a hatalom reprezentációja, és ennek a vádlott is része, aki elismeri bűnösségét, kegyelemért könyörög, és tulajdonképpen előadja, ha kell, saját vádbeszédét simán.

Mindenki része ennek a fogaskeréknek.

Ha itt valaki nem játssza el a szerepét, akkor megakad ez az egész dolog.

És itt ugye 1957-58-ban ez történt.

A nyilvánosság elé minden ilyen eljárás akkor lép ki, amikor kész az előadás, amikor lehet tudni, hogy ezt ezt lehet prezentálni.

A a forma, hogy ezt közvetíti egyenes adásban a rádió, mint Rajklászló esetében, vagy vagy nyilvános tárgyalást tartanak, persze jól megválogatott közönséggel, és tudósítókörmölhetik ott, hogy mit mondott ki.

A Nagy Imre Perné például eleve nem számoltak azzal, hogy ez nyilvános lesz, de terveztek…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Magyar Tudományos Akadémia

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „146. Az '56 utáni megtorlás: a Nagy Imre perről történészekkel jogászoknak”

Miről szól ez az epizód: „146. Az '56 utáni megtorlás: a Nagy Imre perről történészekkel jogászoknak”?

Az Ügyvéd Podcast 146. adásában Lőrik József jogász Zinner Tibor és Rainer M. János történészekkel beszélget az 1956-os forradalom utáni megtorlásról, kiemelten a Nagy Imre perről. A beszélgetés kitér a koncepciós perek definíciójára, funkcióira a szovjet típusú rendszerekben… Az epizód a Ügyvéd Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 10. 22..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „146. Az '56 utáni megtorlás: a Nagy Imre perről történészekkel jogászoknak”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Zinner Tibor, Rainer M. János, Retteghy Dóra, Gerő Tamás, Méhes Dávid, Lőrik József.

Milyen témákat érint ez az epizód: „146. Az '56 utáni megtorlás: a Nagy Imre perről történészekkel jogászoknak”?

Fő témái: 1956-os forradalom, nagy imre per, megtorlás, politikai bíráskodás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „146. Az '56 utáni megtorlás: a Nagy Imre perről történészekkel jogászoknak”?

Megjelenés: 2025. 10. 22.. Hossz: 1 óra 39 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/ugyved-podcast/146-az-56-utani-megtorlas-a-nagy-imre-perrol-torteneszekkel-jogaszoknak

Több epizód a Ügyvéd Podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból