Agroinform

Litkai Gergely: Megújulhat-e a magyar mezőgazdaság, vagy elkéstünk?

· PT1H16M53S

Összefoglaló

Litkai Gergely, a Zöld Válasz Podcast műsorvezetője vendége az Agroinfon podcast legújabb adásának. PL Péterrel beszélget a magyar mezőgazdaság megújulásának lehetőségeiről, a fenntarthatóságról, a klímaváltozás agrárhatásairól, a talajvédelemről és a biodiverzitás…

Röviden

Műsor
Agroinform
Megjelenés
2026. 04. 24.
Hossz
1 óra 17 perc
Szereplők, említett nevek
Litkai Gergely, Kátai-László Károly, Koczor Ádám
Témák
mezőgazdaság, fenntarthatóság, klímaváltozás, talajvédelem, biodiverzitás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Agroinform podcastas, a mezőgazdaság hangja. >> Sziasztok, ez az Agroinfon podcast legújabb adása.

Engem PL Péternek hívnak és a mai vendégem Litkai Gergely, a zöld válasz műsorvezetője.

Szia Gergő! >> Helló! >> Hát nem tudom, hogy az agrár társadalomban mennyire ismernek már, de ahogy mondtad már a beszélgetés elején, vagyis hát így a beszélgetésen kívül, hogy azért fel szoktál lépni gazdák előtt.

És nagyon érdekes a tapasztalatom, mert hát nem feltétlenül ölelnek keblükre, ha azt kell, amit abszolút megértek.

Én egy városi gyerek vagyok, nem egy közülük.

Ráadásul olyan dolgokról beszélek, amik szerintem nagyon kellemetlenek.

Tehát ez az egész természethez való viszonya az agráriumnak.

Meg egyáltalán nekük embereknek a viszonyunk a bolygóhoz, hogy ez a fajta kizsákmányoló attitűd, amivel ez nem a gazdákra vonatkozik, hanem rád rám bárkire kiittél, ez mennyiben fenntartható?

Egyáltalán gondolkodjunk el azon a metrikán, ami mentén ezt a ezt ezt csináljuk, és hogy ezt meddig lehet csinálni.

Tehát, hogy ezek nem kellemes témák, ez általános hallgatóknak is néha kellemetlen.

Ugyanakkor meg nagyon sokszor azt érzem, hogy így így rezonálunk egymásra, tehát hogy ők is azt mondják, hogy mi is így gondoljuk, ezt ezt így kéne csinálni, de hát minden más vektor ezzel szemben mutat. >> Igen, mert a Gergő már így félszavakban így felvázolta azt, hogy miről fogunk beszélni.

Tehát, hogy így nem a standupról fogunk beszélgetni, hanem fenntarthatóságról, hiszen Gergő szerintem az ország egyik leg produktívabb, vagy nem is tudom, hogy hogy mondjam, progresszívebb arca ebből a szempontból, hiszen ő civil kezdeményezésként kezdett el foglalkozni környezetvédelemmel fenntarthatósággal, és nagyon sokat tesz az országban azért, hogy edukálja, segítse a ezt a rendszert felépülni Magyarországon. az, hogy mit jelent fenntarthatóság környezetvédelem és erről szeretnénk beszélni majd az adásban.

És ahogy így említetted már, hogy hát igen, a gazda társadalom azért így elég furcsán fogadja így ezt a fenntarthatóságot.

Sokszor így, amikor ugye jönnek az új EUs irányelvek, előírások, így vakarom a fejemet, hogy ezt hogyan tudjuk mi be illeszteni a mostani menetrendünkbe, tehát a mostani működésünkben, hogyan tudunk mi ezzel együtt élni, úgyhogy megmaradjon a gazdaságunk is nyilván valamilyen szinten a az irányeveket beépítve.

De te ezt hogy látod, hogy mennyire jellemző ez, hogy mennyire ügy a környezetvédelem, vagy mennyire a hétköznapokhoz kapcsolódó túlélési kérdés is ez már a gazda társadalom számára? >> A hát ez a környezetvédelem, természetvédelem, ez ez nagyon érdekes, hogy erre van egy ilyen külön szavunk, mert például olyan szó nincs, hogy embervédelem.

Nem, tehát azért nem merül föl bennünk napi szinten, hogy megöljünk valakit.

És ez szerintem a legnehezebb, hogy mindig azt várjuk, hogy lesz majd néhány civil, aki majd odakötözi magát, meg táblákat emelget meg ellenez vagy valamit, meg valahogy küzd a természetért, de hát akkor lenne igazán hatékony a természetvédel, ha nem lenne rá szükség.

És ez ez, hogy miért miért van mégis erre szükség?

Erre én azt a választ szoktam adni, hogy nagyon eltávolodtunk a természettől.

És nyilván egy gazda azt mondja, hogy hogy távolodtam volna.

Én minden nap ott vagyok, beülök a a traktorba, azt nyomom a John Deert, égetem a gázolajat.

Tehát, hogy én én sokkal közelebb vagyok, mint egy ilyen kis pesti fsúr, mint én.

De hogy én azt azt tudom mondani, hogy ez már nem a természet.

Tehát az első legfontosabb dolog lenne, ami mindenkinek, hogy hogy képzeljük el együtt a természetet, hogy milyen, hogy vajon ilyen volt mindig a természet, a feltört földek, a monokultúrák, a hát a a nem biológiailag sokféle életközösségeknek a nagyon sok vegyianyaggal és inputanyaggal való növesztés és a a talaj kizsákmányolása, hogy a a tájnak egy teljesen újraértelmezése.

És ráadásul az is egy nagyon érdekes kérdés, hogy a tájat milyennek képzeljük el, nem?

Mert hogy mi azt szeretjük, hogy van egy ilyen nagy táblás valami, amit GPS-re megy a traktor fordulgatni, az mennyire hatékony, de hogy a táj az nem ilyen volt.

Tehát a 60-as évek előtt azért nem így nézett ki Magyarország sem.

Tehát kis parcellák voltak, mezővédő erdősávok, ugye amit itt az EUs támogatás miatt egy ideig azért nem volt jó ötlet, ha van mezővédő erdősávk, meg csak mert csak a baj van vele.

És utána pedig amit amit láthatunk, hogy ez nagyon visszajára fordult, és ez a 60-as években kezdtük.

Ez hogyha kiszámoljuk, az nagyjából 66 esztendeje.

Tehát 66 év az már egy olyan idő, ami alatt már nagyon sok kárt lehet okozni.

És hogy ez ez létfenntartási kérdés vagy sem.

Erre Sipos Kati, a VVF-nek az igazgatója mondott egy nagyon jót, hogy eddig amiket elkövettünk hibákat, mivel egy viszonylag kíméletes klímánk volt, ezekre nem hívta föl a figyelmet annyira a természet. sok mindent el tudott fedni, sok mindent helyre tudott állítani, volt elég csapadék, nem volt annyira szélsőséges az időjárás, de most már ezek a dolgok, amik eddig elmentek úgy szódával, azok nagyon nagyon-nagyon kiadják magukat egy aszályos évnél, egy hőhullámnál, korai fagyoknál, ugye amik azzal, hogy változik a klíma, ezek az extremitások a saját mondatni emberi beavatkozásunkat at emelik ki. [horkantás] És mégogy hogy a tájal való kapcsolatunk milyen legyen, az is egy nagyon-nagyon nehéz dolog, hogy akik mondjuk ezeket a terményeket fogyasztják, vagy azokat a mit tudom én állatokat eszik, amik amik a mezőgazdaságból mezőgazdaságban megtermelődnek, vagy létrejönnek, nincs közvetlen kapcsolatuk vele, tehát hogy teljesen Öy olyan, mintha én egy széket vennék, vagy egy asztalt, egy ilyen nagyon ipari gondolkodásunk van, és elveszett az, ami nagyon régen megvolt, sőt nem is olyan régen, amíg volt egy kiserted, megvolt ez a kölcsönösségnek az ismerete, hogy én mit tudok elvenni a földtől, és mit kell nekem visszaadnom.

És azzal, ahogy ez elveszett, tulajdonképpen azt nézzük, hogy mi az a maximum, amit ki tudok venni belőle, és nem gondolkodunk rá abban, hogy hát ezt 10 év múlva is ki fogom tudni, mert lesz az még a ahogy Dobsendrő szokott fogalmazni, hogy gyakorlatilag hidropóniában tudok növényeket termelni, hogy ez valóban jó a természetnek, és ez valóban még működőképes lesz.

Úgyhogy én ezeket látom, és ezért szerintem a a természettel való viszonyok nagyon-nagyon alapvető.

Tehát hogyha ezt nem tudjuk helyreállítani és valahogy másként elképzelni azt, ahol ahogy működünk, és ez nem csak a gazdákra vonatkozik, hanem bárkire, aki akár egy nagyvárosban is él, akkor nagyon nagy baj van.

Ight igazából ezekkel ugye egyetértek, hogy a miket elmondtál, ugye azt látni, hogy mondjuk ezelőtt 200 évvel vagy 300 évvel mondjuk az ipari forradalom előtt ugye mondjuk 60-70%-a az embereknek az élelmiszertermelésre foglalkozott.

Most meg körülbelül egy másfél, hogyha még belevesszük az élelmiszaripart, akkor még lehet hozzá lehet adni 1%-ot, meg a kiskereskedelmet, az megint egy más történet.

Tehát azért a kulturális közeg is megváltozott, tehát hogy nem elvárható az emberek ugye városokban élnek kényelmesebb életkörülmények között, hogy kinyek a természetbe és élelmiszert termeljenek, hogy ezt >> én nem is arra gondolok, hogy mindenkinek legyen kis kertje és érelmiszer termeljen új palotán, hanem arra gondolok, hogy a egyrész, hogy a természetet olyan közel kell vinni az emberekhez, amennyire lehet.

Tehát nem az kéne legyen, hogy az emberek lepjék el a természetet, hanem ahol élünk, az legyen minél természetközelibb, legyen sok diversz növény felület vagy növénnyel borított felület, legyenek zöld homlokzatok, legyenek tetőkertek, tehát hogy ne távolodjunk el ennyire a természetől.

És egy gazdánál pedig nyilván az, hogy minél közelebb a természethez tudjon gazdálkodni.

Tehát természetközeli módszerekkel művelje a földjét.

Na most erre majd kitérhetünk, hogy ez amit kérdeztél, hogy ez fenntartható vagy nem.

Egy van egy nagyon provokatív könyv, ami szerintem úgy nagyon alapos is, a MB Mombiónak a Regenesis című könyve, amiben ő területhasználatból indul ki, hogy mennyi területet használunk, mint azért, hogy ott önön bármit megtermesszünk, vagy és azt hogyan használjuk föl.

És azért ő azt mondja, hogy hát itt ez a nagyon-nagyon pazarló ez a területhasználatunk.

Tehát egy csomó olyan helyen is termelünk, ahol nem kéne.

Egy csomó olyan dolgot termelünk meg, ami teljesen fölösleges, vagy nem erre kéne használni.

És egy csomó mindent pedig nagyon-nagyon messze termelünk meg attól, ahol ezt elfogyasztjuk.

Ezt a gabonáknál csinálta a Nature Food egy ilyen kutatást, és hogy egy átlagos nagy városba a gabona az ilyen 2300-3000 km-ről jön, hogyha ez egy sivatag közepén van, akkor van, hogy 5000 kmről jön a gabona, ami azért az az nagyon durva.

Hát ugye ebből is volt most probléma még 2022-ben, amikor kitört az orosz-ukrán háború, hogy ugye ezek a nagy hajók nem tudtak elindulni, és pont, hogy Afrikába meg Ázsia egy-egy részére nem jutott el a gabon szegényekhez.

És egyébként te ezt hogy látod, hogy az emberek alkalmasak erre, hogy egy kicsit változtassanak a szokásaikon.

Most még nyilván még nem megyünk bele annyira a részletekbe, de hogy így a városi emberek is akár vagy a gazdálkodók, hogy hogy így kezdik ezt így megérteni, hogy muszáj, hogy változtassunk egy kicsit. >> Hát én szerintem az emberek mindig hajlandók a változása, hogyha nem maguktól döntenek, akkor a kényszer hatására.

Tehát az ember egy rendkívül adaptív faj.

Valószínűleg ezért tartunk itt, hogy nagyon nagy házaink vannak, nagyon nagy autóink, és nagyon sok nyelven beszélünk, és mégis nem tudom, ilyen nyolc vagy 10 milliárd ember hamarosan együtt tud élni.

Tehát, hogy ez abszolút vagy valahogy alkalmazkodunk ehhez a kérdéshez, csak szerintem mindig könnyebb egy saját elhatározás alapján alkalmazkodni, mint a körülmények hatására.

Ez sokkal kevésbé lesz hatékony, sokkal erőforrásigényesebb és sokkal fájdalmasabb.

És ezért mondom azt, hogy szerintem ezt érdemes előbb elkezdeni, mintogy ez így alakul.

És a másik része pedig, hogy ahhoz tudni kéne, hogy mihez akarunk alkalmazkodni és hogyan, mert erre szerintem azért nincsenek olyan konkrét válaszaink.

Én nekem amiket olvastam, mindenbben az derül ki, hogy hát ez egy nagyon komplex kérdés, hogy most akkor mit csináljunk, hol csináljuk, miért?

Ugye ez is egy nagyon ellentmondásos, hogyha csak valaki megkérdezi, hogy most a rövid ellátási lánc vagy a hosszú ellátási lánc jó? [horkantás] És nyilván az ha megnéz ember egy egy ételnek a karbonlábnyomát, akkor mindig az jö azér ki, hogy hát a szállítás az nem olyan nagy ebből.

Tehát ez már olyan hatékonyan, olyan nagy a hajókkal, mindenféle más eszközökkel, vasúton lehet már úgy szállítani a kamionokban, ami még akkor is sokkal kisebb, mint az, ahogy termesztjük ezeket a növényeket.

És akkor ez fölmerül az első, mer a másik pedig nyilván azt mondja, hogy legyen egy ilyen rövid ellátási lánc, ismerjed azt, akitől vesz, farm to fork, nem tudom micsoda.

Erre nagyon sok ilyen pszichológiai tanulmány van, hogy mennyivel jobban esik az, amit te látsz, hogy hol termet, ha nem is te termed, de ismered azt a gazdát, hogy pszichológiailag egy hihetetlen pluszt ad a fogyasztónak.

De hát azért ha utának alkulálunk, ez egy nagyon nagy kihívás. hogyha mondjuk te mindent organikusan akarsz megtermeszteni, azért az organikus terméshozamok nagyon sok esetben sokkal alacsonyabbak, mint mondjuk egy ilyen sok inputanyagos vagy intenzív gazdálkodás.

És ez pedig olyan területpazarlással jár, ami a természettől veszi el a lehetőségeket, mert még akkor is, ha organikus öntermeszted, és ott vannak gyógynövények, meg takarónövények, meg nem permetezel, meg elvileg nincsen inputanyagod, meg nincsenek ezek az úgynevezett, úgy szokták kihívni ezeket ez a árnyék vagy szellem hektárok ugye ahonnan jön be, tehát hogy lehet, hogy te egy hektáron vagy organikus gazdot egy 12 hektáron hordod be a faccipszet meg a mindent, hogy hogy az ott működjön.

Tehát, hogy akkor akkor egy csomó helyet elveszel attól, ahol tényleg igazi természet lenne ahhoz képest, amit még akár organikusan is elő tudsz állni. >> Igen.

Itt azért a hatékonyság nagyon fontos, meg nyilván a pazarlás is, amit említettél talán az első mondataidban, hogy ugye az élelmiszerpazarlás azért még mindig jelentős, főleg a világ szerencsésebbik felén.

De de mond itt a pazarlást arra is gondolok, hogy most nekünk kell-e mondjuk annyi repce, amiből majd >> bioet bioetanol vagy biodízelt biodízelt csinálunk vagy >> kell-e ennyi ultrafeldolgozott ételhez gyakorlatilag ipari alapanyagot termelnünk, vagy mondjuk jobb minőségű ellátás kell, vagy ami mindig a legkritikusabb kérdés, hogy vajon kell-e ennyi hús ugye amit szarvasmarha, sert és baromfi.

És ebből is tényleg a legkritikusabb azért mindig a szarvasmarha, hogy az igazi pazarlás, hogy egy mondjuk hektárból mennyi kalória jön ki egy embernek.

Vagy ha még a fehérjét is nézzük, hogy az valóban ez a leghatékonyabb módja-e annak, hogy ellássuk az emberiséget fehérjével, amikor 10 millió embernek van erre igénye, hogy egészségesen táplálkozzon? >> Hát egyébként igen, tehát a Szarvasmarra az egy pont egy ilyen jó példa, de ugyanakkor meg ugye vannak olyan élőhelyek, amiket meg tök jól lehet hasznosítani. >> De ez is, ez is nagyon érdekes egyébként.

Tehát ez, hogy ez a szarvasmha kérdés.

Hát én nekem is nagyon sok van ez a forest grazing, vagy egy erdei legeltetés, meg ez a ez a Pure Fed, ugye, aki a legelőn kint tartott szabadtartású szarvasmarhák, de hogy ebbe ez is ugye ez a svery féle, hogy akkor ott mennek, taposás az milyen fontos, és hogy az szinte karbon elnyelő, hogy ezzel meg lehet menteni a világot.

És azért most amit amiket én olvastam ehhez hozzá, és nyilván ez ezen is lehet majd vitatkozni, de hogy ez nem igaz.

Tehát ha ezt kiszámolják és valóban megnézzük ennek a carbon footprintjét vagyis a a üvegházhatású gázlábnyomát, tehát ez soha nem lesz negatív.

Tehát ez egy erősen pozitívban lévő dolog, hogyha…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Litkai Gergely: Megújulhat-e a magyar mezőgazdaság, vagy elkéstünk?”

Miről szól ez az epizód: „Litkai Gergely: Megújulhat-e a magyar mezőgazdaság, vagy elkéstünk?”?

Litkai Gergely, a Zöld Válasz Podcast műsorvezetője vendége az Agroinfon podcast legújabb adásának. PL Péterrel beszélget a magyar mezőgazdaság megújulásának lehetőségeiről, a fenntarthatóságról, a klímaváltozás agrárhatásairól, a talajvédelemről és a biodiverzitás… Az epizód a Agroinform című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 04. 24..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Litkai Gergely: Megújulhat-e a magyar mezőgazdaság, vagy elkéstünk?”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Litkai Gergely, Kátai-László Károly, Koczor Ádám.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Litkai Gergely: Megújulhat-e a magyar mezőgazdaság, vagy elkéstünk?”?

Fő témái: mezőgazdaság, fenntarthatóság, klímaváltozás, talajvédelem, biodiverzitás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Litkai Gergely: Megújulhat-e a magyar mezőgazdaság, vagy elkéstünk?”?

Megjelenés: 2026. 04. 24.. Hossz: 1 óra 17 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/agroinform/litkai-gergely-megujulhat-e-a-magyar-mezogazdasag-vagy-elkestunk-a7ab0299

Több epizód a Agroinform-ből

  • Mikotoxinok a telepen - a rejtett veszteségek nyomában

    Az Agroinform podcast legújabb adásában a mikotoxinok kerülnek a középpontba, különös tekintettel az állattenyésztési gyakorlatra. A vendégek – Dr. Kisgerda (állatorvos), Dr. Deák…

  • Ammónia és légszennyezés: Miért kulcskérdés ez a mezőgazdaságban?

    A műsor az Agroinform Podcast legújabb adásában az ammóniával és a mezőgazdasági légszennyezéssel foglalkozik. Annus Norbert, az Agrárközgazdasági Intézet szakértője, aki a klíma…

  • Állati teljesítmény nyáron: hogyan védekezzünk a hőstressz ellen?

    Az adás a hőstresszről, az állattenyésztés egyik legkomolyabb kihívásáról szól. Beszélgetés arról, hogyan hat a meleg a tejelő állomány teljesítményére, egészségi állapotára, szap…

  • Adatintegráció az agráriumban: az ökoszisztémák új szintje

    Pitli Péter és Szabó Levente az Agroinform podcast legújabb adásában az agrárszisztémák és az adatintegráció fontosságát vitatják meg. Szabó Levente, a Forágsi Informatikai Zrt. p…

  • Növénykondicionálás stresszhelyzetben

    A magyar gazdálkodásban a biostimulátorok és lombtrágyák szerepét, elvárásait és fogalmait tárgyalja a podcast. A vendégek, Faragó Gábor, Kasza István, Guys Dénes és Illés Róbert…

  • Autonóm mezőgazdaság testközelből

    A magyarországi autonóm mezőgazdasági gépekkel kapcsolatos tapasztalatokat mutatja be ez az Agroinform podcast epizód. A holland származású Kalfbeek Harm, az Europe Farming Kft. ü…

  • A jövő agráriuma Mezőhegyesen: stratégia és precízió

    A Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. vezérigazgatója, Kovács Norbert osztja meg tapasztalatait a podcastban. Az közel 10 ezer hektáron gazdálkodó vállalat működését, a modern…

  • Termelési rendszer új alapokon

    A gazdálkodás jövőjét tárgyalja az Agroinform podcast legújabb adása, Pli Péter műsorvezetésével. Rezsek Attila, a Prolansys Kft. ügyvezető tulajdonosa az új termelési rendszerek…

  • Agrárium üzleti alapon

    Az Agroinform podcast e heti adásában Pitli Péter vendége Hollosi Dávid, az MBH bank agrári és élelmiszeripari üzletágának ügyvezető igazgatója. A beszélgetés az agráriumot érintő…

  • Mérhető-e a fenntarthatóság az agráriumban?

    Az Agroinform Podcast legújabb adásában a fenntarthatóság mérését vizsgálják az agráriumban, mint hatékonysági és piaci alkalmazkodási feladatot. A vendégek, Dr. Tikás Szilidkó Ed…

Hasonló epizódok más magyar podcastokból