Apaidő

Palya Bea - Megújulás szülőként és énekesként - Apaidő Podcast 21. adás

· PT1H4M32S

Összefoglaló

Palya Bea, aki a Paja Bea márkanéven is ismert, vendég a 21. Apaidő Podcast adásban. Kertész András műsorvezetővel beszélget a szülői szerep, az énekesi pálya és az üzleti élet közötti egyensúly megteremtéséről. Bea elmeséli, hogyan lett a Paja Bea márkanév a gyermekeiből és…

Röviden

Műsor
Apaidő
Megjelenés
2023. 09. 23.
Hossz
1 óra 5 perc
Szereplők, említett nevek
Palya Bea, Kertész András
Témák
szülői szerep, énekesi pálya, üzleti élet, megújulás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

amikor hazamegyek és a gyerek lázas vagy másnap a sonka helyett szalámit kér a kiflibe akkor ott nincs művészet ott az van hogy időre oda kell vinni és mit kér a gyerek és ő a fontos mennyire féltjük a gyerekeinket attól hogy művészek legyenek valójában az éret az a jelenlétnek a művészete akit pajabeának hívnak az egy brend az apaidő podcastot a vodafon podcast ps programja támogatja nagy szeretettel köszöntöm az apaidő podcast nézőit és hallgatóit kertész andrás vagyok a mai vendégünk pajaba csak így pajaaba egyben és azon gondolkodtam amikor amikor a pajabea néven itt most vagyok velem szemben amikor a amikor a pajabea néven gondolkodtam hogy milyen nagyszerű dolog ez hogy tulajdonképpen hogyha ha belegondolunk akkor akit pajabeának vagy most nagy képpian azt fogom mondani kertész andrásnak hívnak és nem kertész andrásnak vagy nem paja beának az egy brand az már valaki ugye hogy pajabea és hát ő a pajabea így ékezet és minden nélkül egybe úgy úgy ahogy ahogy kimondjuk és nekem ez egy nagy öröm és megtiszteltetés és amikor olvastam az életrajzát akkor és és egy pár sort róla akkor döbbentem rá tulajdonképpen hogy ha én úgy konferálnám beőt a mai adásunkba hogy hölgyeim és uraim kedves nézőink és hallgatóink találják ki ki az aki coach énekes tréner tanár előadóművész akkor mien elgondolkodnának akkor mondhatnák azt hogy hát kertész andrás de nem nem rólam van szó hanem róla úgyhogy nagy szeretettel köszöntöm itt a stúdióban pajabát hát ilyen felkomfort nem sűrűn kapok tudod mi jutott róla eszembe egyrészt köszönök hogy köszönöm hogy itt lehetek és köszönök is neked másrészt a gyerekek hívtak engem paja beá ak egybe sőt jvel pajabeának és voltak olyan kisfiúk is meg kislányok is akik otthon pajabeának kérték hogy szóítsák őket mertogy ők ezt így egybe hallották hogy a paja be sőt a lányaim is amikor elkezdték ezt így megérezni hogy anya híres ember akkor anyukád a pajabea hát nekik csak anya szóval abszolút igen szóval gratulálok neked hogy pajabea lettél k és és az az első kérdésem pont erre vonatkozik hogy hogy hogy lettél te tehát hog a gyerekkorodból ha ma visszaemlékszel akkor mik azok a momentumok amik már akkor esetleg arra mutattak hogy egyszer belőled pajabea lesz olyan szépen fonod ezt a szálat egyrészt én mindig is pajabea voltam tehát az az első válasz hogy kérdezték hogy ez milyen név ezt így kitaláltad hogy művésznév nem hát pont ugyanezt mondta a fizika tanárom is amikor felolvasta névsort paj be én mindig ez voltam másrészt haár momentumok és mérföldkövek ö nagyon korán kezdtem el énekelni hat éves lehettem hat-hé éves lehettem amikor a kis falumban bagon a muhraai elemér népű együttesbe elkerültem ahol nagyon magas fokon folyt a néptánc és a népzeneoktatás és nem csak hogy magas fokon folyt csodálatos tanáraim voltak már sajnos nem élnek rónai lajos igló éva hanem látták hogy ez ez a kislány olyan ambiciózus mondta lajos bácsi menjen nétből éneklési versenyre a kislány ment is és mindegyiket megnyerte onnan és hát ez egy nagynagy utazás volt mert akkor találkoztam először nénikkel meg bácsikkal kazettából népzenei gyűjtésekről van szó amely nénik és bácsik már akkor nem éltek de mintogyha átnyúltak volna téren és időn és leültek volna mellém és ott énekeltek volna csak nekem és ez mindenképpen az én pajabává válásomnak az egyik fontos alapköve volt hogy egy szál ének és semmi má más meg az énekelt történet meg a díszítmények ahogy így mint gyöngysorok így ott megjelennek a térben a dallamok az valami olyan teljesség volt meg egy ilyen átkukkantás egy másik illékony világba ami engem már akkor gyógyított és azóta is és nem csak engem hanem másokat is elárulom hogy együtt skáláztunk itt a a a a felvétel előtt és olyan jó volt hogy van valaki aki aki értü éreztem hogy engem is ért saját magát is érti persze erről majd még lesz sokat ma szó és ugye egy hullámhosszon vagyunk életünkben először most találkozunk egyébként pedig egy helyen is lakunk ráadásul egy kis faluban lakunk hogy így mondjam és ami amit mesélsz arról nekem például eszembe jut a hogy kuporgok a nagymamám zongarája mellett egy magnó mellett és ditrick fisher discounnak a diel libéét hallgatom zongorakísérettel laalala és ugyanezt élem át a klasszikus zenében amit te a népzenével hogy hogy uram atyám hogy mi nyílik itt meg bennem körülöttem és persze fölfelé és hogy hogy lehetne ezt ezt nekem is így és ú ezt tanuljuk meg gyönyörű amit mesélsz lehet hogy nagyon érzékeny állapotban kaptál el erre a beszélgetésre de látod így elkönnyesedett a szemem smink ide smink oda meg lefelé is mert hogy annyira értem ezt és én is úgy érzem hogy ahogy nagyon hasonló sok ponton az életünk és ettől olyan könnyű ez a beszélgetés meg amikor valakinek van ilyen gyerekkori flese hogy a zene a zenébel a zenébe való feloldódás és azáltal valami nagyobbhoz kapcsolódás az nagyon meghatározza utána az életet hadd mondjak még egyet mert lehet hogy erre is lesz párhuzamod hogy nagyon volt is mit feloldani hogy így mondjam szóval én egy én egy falusi lány vagyok egy parasztlány és azért az nem mindig olyan művészeti iskola volt az otthoni tér hogy mást ne mondjak szát ott az egy paraszti világot kőkemény munka van és én nagyon sokszor valójában nem csak önmagában szerettem elszállni mert ezt igazrám most is hanem volt is mit elfeledni az ide itteni világban tehát volt is milyen mocsarat fájdalmat átoldani aoda ha ezt így érted tehát hogy nagyon sokszor szerintem a zenében és hogyha zenész interjúkat biztos te is olvastál meg figyeled ezeket az a sorsokat nagyon sokszor mesélnek arról hogy ugye általában ezek nagyon érzékeny emberek mint te meg én meg sokan mások és nagyon sok fájdalom az ő sorsuk mocsaras a lényük alja és hogy a zenében ez ez valahogy fel tud oldódni vagy át tud hangokká énekelt szavakká transzformálódni és ez nagyon fontos lesz majd a beszélgetésünk későbbi pontján mert hogy ez van az életem központjában igen igen ahogy ahogy meséled abszolút hú én még nem meséltem mélyen a gyerekkoromó de nagyon nehéz volt tehát nagyon nagyon nagyon kemény gyerekkorunk volt a testvéreimmel és és igen a zene az egyfajta menekülés vagy egy eg egy egy világ amelyik amelyikbe el lehet úgy menni hogy aztán úgy lehetsz önmagad hogy közben tudod hogy nem ér bántódát és bennem az fogalmazódott meg kérdésként ilyenkor most lenyelem a saját történeteimet próál pedig annyira sajnálom és nem biztos hogy hagyni fogom jó jó csak csak egy mielőtt a szavadat tovább szüvöd az előbb azért volt és nagyon erős érzelmi reakcióm volt amikor leírtad azt a kisfiút aki te voltál és hallgattad a klasszikus zenét hogy ez nagyon különleges amikor szülők hahó apa idő ha egy kisgyereket elmerülve láttok zenében és l látjátok hogy elszáll lehet hogy a másik oldalon is van valami tehát hogy valami nehézséget olt föl és az előbb azt hiszem hogy ezt érezhettem meg hogy tehát én azt hiszem hogy egy ilyen szinte áttetszően érzek és hogy ahogy meséltél az előbb éreztem hogy ez nem csak az hogy te nagyon tetszett a zongora meg az ének nem csak ez történt hanem hogy volt mitől ellépned oda n abszolút abszolút és a jó akkor tovább szövöm hogy 11 éves voltam amikor először színházban elkezdtem dolgozni nekem az édesap ám a nagypapám is operaénekes volt és az anyukám huga is és az édesapámmal közösen esténként bár elváltak a szüleim de ott találkoztunk a színházban és esténként a három kertész fiú és az édesapám felléptünk debrecenben a csokanai színházban és hát ez egy csodálatos élmény volt és akkor kerültem be egy olyan világba ami ami nagyon-nagyon megfogott és azt gondoltam hogy ott ott ki lehet teljesedni önmagam lehetek de teljesen és hogy hogy azt éreztem p pedig én csak statisztáltam bevittem egy tálcát és kijöttem és nem tudom és ott álltam a sugó mögött és persze az összes darabot megtanultam előlről hátulra és és valahogy azt éreztem hogy ott hogy ez az a terep ahol én valóban önmagam lehetek és aztán ami nagyon izgalmas és majd erről fogunk beszélni hogy te miért lettél coach meg tréner meg most mesélted hogy hogy rengeteg videót forgatsz és pajabea vagy hogy hogy szerintem ez egy nagyon érdekes fejlődési út amikor az ember ebből a világból tudatosan ki tud lé és azt tudja mondani hogy hogy nem csak ott akkor hanem egyébként a magánéletemben is szeretném úgy érezni magamat mint amikor egyébként egy mesterséget csodálatos világot teremtek zenével színházzal színpaddal magam köré nagyon meghalt amit mondasz és úgy most vannak bennem így í tágbla a mellkasomban a szívem így érzem hogy meg foglak ölelni a végén így megölelgetlek hogy ez annyira szép hogy elmondtad és nagyon köszönöm és tudom hogy elvileg én vagyok az interjú alany de olyan jó hogy mesélsz mert szerintem em nagyon szép ez a találkozás így a történetben és arról amit mondasz az is eszembe jut hogy ugye meséltél arról hogy ott egy világ megteremtődik és hogy ott így valahogy picit mintha mások lennének a szabályok és olyan elemelt a normálistól és hogy azt hiszem hogy ez a fajta akár a az operában a szerepjáték a szerepeknek az eljátszása vagy akár csak sima éneklésben ahogy a dalok meg azt azt a dalok kiéneklődnek kibudyannak a az ajkadon és az a hangot csinál valamit az önmagában gyógyító és nagyon nem vagyunk olyan nagyon kevesen akik nem csak a színpad deszkáit a világot jelentő deszkákon akartak élni hanem azon túl is tehát még ez jutott erről eszembe hogy én pontosan emlékszem most kicsit nem időrendben megyünk mérföldkövekkel amikor 30 évesen az akkori mexikói barátom elvitt mexikóba öt hétre mondom öt hétre jézusom nekem koncertjeim vannak én egy fontos pályát építek mi le mit csinálunk ott you know we are looking at the sea and doing nothing doing az azt nézzük a tengert és csináljuk a semmit semmit nem csinálunk mondom mi az hogy semmit nem csinálunk én egy duör vagyok egy aktív cselekvő valaki anyám is mondta haladjunk már be a fiam egyról a kettőre tudod ez volt a tételmondat mondjuk azt nagyon tudok haladni pihenni nem tudok és amikor ő oda elvitt akkor az történt velem és itt jön vissza a te megfestett jeleneted hogy statiszta szerepet váltál meg neked tudtad az összes szerepet hogy hogy egyrészt nagyon sok zenésznek az élete mintha csak a színpadon zajlana és amikor megnyílik egy másik dimenzió hogy a világot jelentő deszkákon túl is van élet sőt az élet csak akkor teljes ha ott is élsz és ott is szeretnek és szeretve vagy és szeretsz te is az egy másik fajta teljesség és ez a kérdésedre azért válasz egy másik oldalról mert azt mondom hogy én egy idő után elkezdtem azt a színpadot ami nekem hat éves korom óta a világ egy picit szűknek érezni vagy azt éreztem hogy azon a lookukon nagyon árad a fény de mi van még nézzük meg még igen igen igen igen és hát akkor én most ugrani fogok mert ugye próbáltam itt a gyerekkorból egy picit elcsípni de majd ide még talán visszamegyek de ez hogy ez mennyire fontos hogy én amikor amikor még aktív operaénekes voltam és néztem a pályatársaimat azt láttam hogy aki nem tudott egy színházon kívüli életet építeni azoknak a színházon kívüli élete mindig vagy szomorú volt vagy sivár vagy csalódásokkal teli tehát ugye a zenész sorsok ugye ismerjük a sztároknak a filmszínészeknek a mindenek tehát hogy hogy és én azt gondoltam hogy hogy én nem szeretnék így élni szóval hogy az hogy én csak ott érzem jól magam és egyébként sehol máshol nem ez nem oké mikor gondoltad ezt először vagy mikor volt ez ilyen már benne voltál vaskosan a pályádban vagy azért nehéz erre válaszolnom mertogy nekem nekem volt két tehát nekem én sos se voltam csak operaénekes mindig valamilyen szervezetet vezettem mellette és a én úgy hívom hogy a menedzser munkám az mindig operaénekléssel párhuzamosan ment mertogy intellektuálisan mindig próbáltam tágítani az én teremet és a és az éneklés és a zene világa mellett paragrafusokat olvastam és menedzsmentkönyveket és nem tudom már a főiskolán is zeneakadémián is és akkor utána folytattam ezt párhuzamosan amikor ezt mesélem nekem a miskolci nemzeti színház büféje jelenik meg ahogy előadás után cigizünk és és sörözünk és borozunk és beszéljük hogy milyen volt az aznap esti előadás este 11-kor és ez jutt eszembe azok az emberek amikor rájuk nézek és azt gondolom hogy akkor ti hazamentek akkor boldogok lesztek vagy jól jól vagytok ezzel és hogy mit kell tenni azért hogy tényleg azok legyetek és hogy én szeretném élem-e a saját életemet is úgy ahogy szeretném van-e másik életem a színpadon túl hú nagyon-nagyon mély úrokat pendítesz meg de annál is kezdettő fog vol hát erre nem voltam fölkészülve hogy én itt sírok a podcast mindik percében de nagyon szeretem ezt az egészet ami itt felépül és nagyon beszél is hozzám mert közben pedig szeretnék rengeteg szeretést és kreditet és hitelességi pecsétet adni mindazoknak akik az érzékenységüket vásárra viszik és ha én még olyan színpadi embert vagy alkotóembert nem láttam aki ne ilyen lenne olyat láttam aki nem ennyire tudatos róla de valójában mind aki odamegy a színpadő h elmondjon egy verset vagy elénekeljen egy dalt vagy eljátszon egy szerepet az valahol legbelül egy olyan érvényesítést keres hogy nézd ez vagyok én szeressetek még a a legalján nagyon sok réteg van eközött de legeslealul az m hogy szeressetek igen abszolút és hadd szeressek és ez nem nem lebecsülendő tehát nem azt mondom hogy ne lenne attó mé komplex mesterségbeli tudás mondjuk egy színész vagy egy énekes mögött de azért nagyon sokszor a legeslegajját az mozgatja hogy nagyon érzékeny emberekről van szó és nagyon-nagyon sok fájdalmas mocsár munícióval vannak megáldva amit aztán transzformálnak dallá meg valamilyen színpadi alkotássá és ez nagyon nagyon fontos nekem hogy megtanulni sok dolgot meg kell tanulni az hogy utána ne cigizzek és sörözzek és fön legyek évfilig és mondja hogy én én énekes vagyok és én élek az éjszakában ez is tök jó de mi lenne akkor hogyha megtanulnám mondjuk és ez volt az én másik pajabáváválási utamban mérföldkő x hogy megtanultam ezeket a kapukat tudatosan kinyitni és bezárni mert amikor elmegyek és koncertet adok akkor én kábé a fa vagyok a hold vagyok…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Palya Bea - Megújulás szülőként és énekesként - Apaidő Podcast 21. adás”

Miről szól ez az epizód: „Palya Bea - Megújulás szülőként és énekesként - Apaidő Podcast 21. adás”?

Palya Bea, aki a Paja Bea márkanéven is ismert, vendég a 21. Apaidő Podcast adásban. Kertész András műsorvezetővel beszélget a szülői szerep, az énekesi pálya és az üzleti élet közötti egyensúly megteremtéséről. Bea elmeséli, hogyan lett a Paja Bea márkanév a gyermekeiből és… Az epizód a Apaidő című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2023. 09. 23..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Palya Bea - Megújulás szülőként és énekesként - Apaidő Podcast 21. adás”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Palya Bea, Kertész András.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Palya Bea - Megújulás szülőként és énekesként - Apaidő Podcast 21. adás”?

Fő témái: szülői szerep, énekesi pálya, üzleti élet, megújulás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Palya Bea - Megújulás szülőként és énekesként - Apaidő Podcast 21. adás”?

Megjelenés: 2023. 09. 23.. Hossz: 1 óra 5 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/apaido/palya-bea-megujulas-szulokent-es-enekeskent-apaido-podcast-21-adas

Több epizód a Apaidő-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból