Kösz jó(l) vagyok!

Hazudsz, amikor azt mondod: "Jól vagyok"? – Az önbecsülés csapdái

· PT31M11S

Összefoglaló

Az önértékelési zavarokkal és megfelelési kényszerrel küzdő Szilvia az első epizódban őszintén vall küzdelmeiről. Gyakran mondjuk, hogy "jól vagyunk", de ritkán merjük kimondani, hogy "jó emberek vagyunk", különösen szakmailag. Ez az adás arra ösztönöz, hogy szembenézzünk belső…

Röviden

Műsor
Kösz jó(l) vagyok!
Megjelenés
2026. 03. 12.
Hossz
31 perc
Szereplők, említett nevek
Krizsó Szilvia
Témák
önértékelési zavarok, megfelelési kényszer, önbecsülés
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Ha megkérdezik tőlünk azt, hogy hogy vagy, simán rávágjuk, hogy kösz, jól vagyok.

Még ha nem is igaz, én meskönben azt szoktam mondani, hogy ember jobban nem lehet.

De ha azt kérdezik tőlünk, hogy milyen vagy.

Ki tudjuk-e, ki merjük el mondani, hogy kösz, jó vagyok.

Aki igen már is hátrad, mert ő nem küzd azokkal a déonokkal, amikkel nagyon sokan köztük én is.

Akiknek viszont ez nem megy, na nekik van pár jó tanácson.

Hidd el, hogy jó vagy, és jól leszel.

Egyszerűnek hangzik, de egyáltalán nem ilyen egyszerű, pláne nem megvalósítani.

Paran szóra senki nem tud hinni magában.

De törekedni lehet arra, hogy jóban legyünk magunkal, és ezáltal jól legyünk a saját bőrünkben.

Mert aki ki tudja és kimeri mondani magáról, hogy jó, az jól van.

Hiszen hisz magában, az adottságaiban, a megszerzett készségében, a helyzetfelismerő és döntéshozó képességében?

Ezáltal abban, hogy megvannak az eszközei arra, hogy bármi is történik, tud reagálni, és ha mégis rossz döntésthoz, tud korrigálni.

Ez a hitaderőt a megfelelő döntések meghozatalára az esetleg szükséges újra tervezésre az elégedettség érzésének megélésére.

De hányan vannak, akik így gondolkoznak és beszélnek magukról?

Az emberek többsége kritikus magával szemben, a hibáit hiányosságait felnagyítja, az erősségeit nem értékeli, sőt észesen veszi, és nem látja azt, amit mások igen, hogy mennyi mindenért lehet büszke magára és elégedett az életével.

Krizolszel vagyok, több mint húsz ezer napja leginkább magával küzdő nő, anyja, feleség gyerek, nemnesleg tréner, kócs, műsorvezető a köz jól vagy a podcast kitalálója.

A célom ezzel a podcastal, hogy erősítsem mind magamban, mint bennetek, hogy soha nem késő elhinni, hogy képesek vagyunk többet kihozni magunkból és az életünkből.

Hogy van okunk jónak látni magunkat és megérdemeljük, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben.

A címben ezért is van záró jelben az elbető, hiszen még egyszer.

Ha megkérdezik tőlünk, hogy hogy vagy, rávágjuk, hogy köz jól vagyok.

De ha arra kérdeznek, hogy mit gondolunk magunkról szakmailag nagyon sokan nem tudjuk kimondani, hogy köz jagyok.

És nem áll szénységből, hanem azért, mert nem hiszük ezt magunkról még akkor sem, ha egyébként minden okunk meg lenne rá.

A magánéletemben a különböző szerepeimben ki tudom és kimerem mondani, hogy jó vagyok.

Szakmailag viszony sokszor küzdök önértékelési problémákkal hiába kapok a külvilágtól elképesztem pozitív visszajelzéseket.

Ezért nehezen élem meg a sikert, és folyamatosan aggódom, hogy mi hoz a jövő.

A köz jól vagyok podcastal az a célom, hogy megmutassam, miért káros ez a működés, és konkrét példákon valamint szakértői tanácsokon keresztül támogassalak titeket és persze magamat is abban, hogy a hozzánk állásunk megváltoztatásával jóban legyünk magunkkal, ezáltal jól legyünk testileg, lelkileg és szellemileg.

Hiszen akkor tudunk karriert vagy életmódot váltani egészségesebben, tudatosabban élni, ha akarunk fogyni, új dolgokat kipróbálni bízni a jövőkben, ha elhisszük, hogy képesek vagyunk elérni a céljainkat.

Ebben az első adásban nem lesz velem szemben senki, hiszen az önismereti út első lépése a saját magunkkal való őszinte szenbenézés.

Így arra gondoltam, mesélek kicsit arról, hogy hogy is állok ezzel a közsz jó vagyok kielentéssel.

Hát, ki tudom kimere mondani, mert milyen hiszek benne, hogy jó anyag, jó gyerek és jó feleség vagyok, sőt, jóbarát is.

Persze a barátaim azért sokszor hiányolják a társaságomat, mert nekem minden körülmény között első a család, viszont ha bajban vannak én vagyok a legelső a ott erem mellettük és segít mindenben, persze abban a műben tud.

Szakmailag ugyanakkor komoly kétségeim vannak magammal, hogy tudok-e eleget, jó vagyok-e kellek a világnak, és ezek a kérdések nagyon sokszor felelősödnek benne és nem hagynak nyugodni.

Ilyenkor elszomorodom, nincs semmi kedven, mert felelősödik benne a gondolat, hogy teljesen értelmetlen bármit is csinálni hisz úgyse lesz jó.

Meg úgysa fog senkit se érdekelni.

Olyan érzések, amelyekkel kapcsolatban azt is mondhatnám, hogy a valósággal való egyezésük csak a véletlen művel.

Ezek inkább annak a bizonyítékai, hogy a saját elménk kegyetlen gonosz játékot üzvelünk.

Elhirdi azt, hogy az új az ismeretlen veszélyes ezáltal kerülendő, hiszen alkalmatlanok vagyunk a megvalósításra, és bajba kerülünk, ha mégis megpróbáljuk.

Elérni, hogy ne vágjunk bele dolgokba mondván, akkor nem tapasztaljuk meg a kudarcot.

De ez a potenciális sikert is elveszi tőlünk.

És bárki bármit is mond, ahhoz, hogy jól legyünk, kellenek a sikerek.

Azt persze már más kérdés, hogy kinek mi számít sikernek, mint ahogy azt is szeretném hangsúlyozni, hogy a siker érzésnek belülr kell jönnie, hiszen ahogy mondtam, a külső visszajelzések sokak számára nem elégségesek ahhoz, hogy elhiggyék magukról azt, hogy jók.

És ezért van az, hogy a külvilág szemében tehetséges, eredményes és sikeres emberek magukat értéktelennek és sikertelennek tartják, és ezeket az érzéseeket rendszerint meg is osztják saját magukkal.

Most szeretnének megkérni titeket, hogy vegyetek elő egy füzetet.

Írjátok bele azokat a mondatokat úgy is mondhatnám válogatott szidalmakat, amelyekkel magatokat illetitek.

Nem akarok tippeket adni, de mondjuk olyanokat, hogy jaj, hülye vagyok, mekkor egy csőtt tömeg vagyok, úristen, hogy nézek már megint ki, nekem soha nem sikerül semmi, hogy lehetek ilyen szerencsétlen.

Most képzeljétek el magatok mellé valakit, és adjátok a kezébe ezt a füzetet, és kérjetek meg, hogy olvassa fel egyes szám második szemében nektek ezeket a mondatokat.

Jaj, de hülye vagy, mekkora csöttömeg, vagy úristen, hogy nézel már megint ki, neked soha nem sikerül semmi, hogy lehet ilyen szerencsétlen?

Milyen érzés lenne ezt hallani valaki mástól.

És most képzeljétek el a másik oldalatokra azt az embert, akit a világon a legjobban és feltétel nélkül szerettek.

A gyereketeket, a férjeteket, a feleségeteket, anyukátokat, apukátokat, szeretőtöket mindegy, akit szeretnétek, és képzeljétek el, hogy ezeket a mondatokat nekik mondjátok, képesek lennétek rá.

Tudnátok nekik azt mondani, hogy jaj, de hülye vagy mekkora csöttömeg, vagy hogy lehetsz ilyen szerencsétlen, stb.

Még a gondolatától is szégyelnétek és rosszul éreznétek magatokat.

Ahogy én tettem, amikor körülbel két évvel ezelőtt egy kurzuson megcsináltam ugyanezt a feladatot, amit egyébként Krisztina ment lakiáni adott, ő motivációs előadó és írt is egy könyvet arról, hogy miként élhetünk tökéletlenül tökéletes önazonos életet.

Nem árulok el titkot, ebben a könyvben az ön szeretett fontosságára hívtam fel a figyelmet izgalmasan elgondolkoztatóan.

Nagyon megrázolott számomra különben, hogy hány rémes módotat tudtam beleírni a füzetembe, mert jó pár évvel ezelőtt megfogadtam, hogy abba hagyom saját magam szapulását.

Akkor Londonban részt vettem Anthony Robins amerikai kócs négyes félnapos kurzusán, ahol kaptunk egy meditációs feladatot.

En el pés gyakorlat vagyis neurolingvistikus programozáson alapul, aminek az a lényege, hogy átkeretezzünk korábbi negatív élményeket, hogy azok ne befolyásolják károson a jelenlegi esetleg jövőbeni döntéseinket.

Rólar egyébként tudni kell, hogy egyáltalán nem vagyok meditatív alkot, pedig még relaxációs tanfolyamra is jártam, de a legnagyobb sikerélményem az volt, miközben már mindenki látta a zöld madarat a kék mezőben, hogy békésen eludtam.

Szóval visszatérve erre a feladatra, a következőt javasolnám nektek, mert tőlünk is azt kérték, hogy csukjuk be a szemünket.

Én is szeretném persze csak akkor, hogyha most nem hallgattuk és nem autóvezetés közben vagytok, mert az a balesetet nem okozzunk.

Szóval a feladat lényege, hogy csukjuk be a szemünket, majd képzeljük el, hogy megszólal egy ételi zene, és aztán egy nagyon kellemes hang a következőt mondja.

Képzeljétek el azt, hogy 5 év múlva ilyenkor az álomházatokban vagytok.

Ez lehet az a ház egyébként, ahol most éltek, de lehet tényleg az, ahova nagyon-nagyon vágytok.

És öltök békésen otthon a nappalitokban, és egyszer csak csöngetnek.

Kinyitjátok az ajtót, és ott áll, egy rég nem látott ismerősödök.

Betessékelitek, és elkezditek neki körbemutogatni a házatokat.

Beléptek a nappaliba, és ő el van állva, hogy ez milyen gyönyörű, mennyi a ti ízléseteket dicséri, és hogy hogy voltatok képesek erre a fantasztikus teljesítményre, hogy egy ilyen gyönyörű házat összehoztatok, és milyen szép a konyha, és milyen fantasztikusan szép az étkező.

És szépen mentek sorba a sorba a különböző szobákba, eljutok.

Egyszer csak a fürdőszobai, és ahogy beléptek a fürdőszoba aján, szemben ott van egy hatalmas dükör.

És ahogy most belenéztek ebbe a hatalmas dükörbe, belenézetek bele, és egyszer csak azt látjátok, hogy ez a rég nem látott ismerősödök, ezért mostani ének.

És most öljetek meg egymást, és mondjátok én hangosan, hogy szeretlek.

És amikor hangosan kimondtam magamnak, hogy szeretlek, elkezdtem nagyon erősen sírni.

Mert én korábban soha nem mondtam ezt magamnak.

É mindig csak azt soroltam, hogy mi mindent nem szeretek magamban, meg hogy ehesse, meg ahhoz se értek.

Ha valami sikerült, akkor ideig óráig örültem, de aztán elintéztem azzal, hogy hát ez igazából nem nagy dolog.

Emlékszem az egyik cégnél csináltam a felső vezetésnek egy tréninget, és a végén az összes részvő azt mondta, hogy életük legjobb tréningje volt.

El voltam állóva, mert ez a cég nagyon-nagyon sok tréninget tartotta az első számú vezetőinek, hogy tényleg nagy dolog volt, hívtam a férjemet boldogan, hogy el újságoljem neki, hogy mekkora sikerem volt.

És amikor ezt mind elmondtam neki, akkor azzal fejeztem be a telefonbeszélgetésünket, hogy te tudod, azért öt év múlva ezzel a tudáson nem fogok tudni tréninget tartani, és ezen teljesen ki akarsz, hogy mi lenne, ha egyszer az életben csak őrülnék a sikeremnek és megélném, és nem kezdenné rögtön azt mondani, hogy ez se jó, meg az se jó, magyarul, nem kezdenném lehúzni és leértékelni magam.

De egyébként ugyan erre példa, hogy az Anthony Robinsos kurzuson az első nap végén át kellett gyalogolni mesitláb egy izzó parázágyás.

Amikor ezt meghallottam, akkor mondtam, hogy én biztos nem fogok ezen átvenni, majd a nap végén átmentem.

És akkor felhívtam a férjemet, és újságoltam nekül, hogy én most mentem át a parázson, hogy mit csinálta.

Hát mondom, éppen most mentem át az izzóparázon, de figyelj.

Ha én át tudtam menni rajta, akkor biztos, hogy hideg volt.

Még egyszer mondom, láttam, hogy izzük, mert azt is láttam, hogy meggyújtották a farönköket és égtek láttam az égő mágiákat egész nap, de jött a jól ismerős schéma.

Ha én meg tudom csinálni, akkor ez biztos, hogy nem igaz, hiszen ugye, hogy lennék én már képes ilyen dolgokra.

Mert az ügyfeleim, akik közül szakmailag sokan nagyon elismert emberek rendszeresen hasonló gondolatokról számolnak be.

Amikor hazajöttem a Londoni kurzusról, eldöntöttem, hogy új fezetet nyitok, dicérni és szeretni fogom magam, és nem hagyom, hogy a saját kisítőségem eltántorítson a cél megvalósítását.

Egyébek nyolc napra még a kávé írást is abba hagytam, aztán úgy döntöttem, hogy ezért az önmegvalósításnak is vannak határai.

Viszont kitőztem magamnak célokat, leírtam őket, és megterveztem a megfelelő lépéseket, majd nem lett belődünk semmi.

Ott vannak egyébként az íróasztal fiókonban a szinopszisok, például egy online oldalterve a hozzátartozó nyomtatott magazinnal, tévéműsorral rendezvényekkel, amelyeket egyébként még 2011-ben álmodtam meg.

Számos egyéb tvéműsörötlet, online műsorőtlet, akadémia, ismeretterjesztő könyvek, amelyek ez már interjúkat is csináltam, regény kezdemény, szóval nagyon sok minden, amelyek működhettek is volna, de nem működnek, mert hogy mindegyiket elnapoltam.

Egyszerűen lebeszéltem magamat róluk.

A hallogatás hátterében ugyanis az esetek nagy többségében szorongás áll.

Mondjuk mosokat tényleg utálok, és azt addig húzom halasztom, amíg lehet, de azért most ennél komolyabb dologról van szó.

Bizonyos dolgokkal azért nem csinálunk semmit, hogy nehogy kiderüljön, hogy alkalmatlanok vagyunk rá.

Magyarul kerüljük a kudarcokat, de ezzel a lehetséges sikerektől is megfosztjuk magunkat.

Mert mi van, ha még is tudjuk.

Csak éppen nem derül ki, mert meg se próbáljuk.

Vagy mire eljutunk oda, hogy megpróbáljuk, más már rég megcsinálta előttünk.

Ő aradja le a babérokat, nekünk pedig marad a poffogás vagy a körülmények hibáztatása.

Pedig a hiba sokszor a mi készülékünkben rejlik.

El akad a tűz, és folyamatosan csak azt halljuk saját magunktól, hogy ugyan már ez kitérekel tőled, mit akarsz már megint, hiszen te alkalmatlan vagy nem érsz semmihez.

És még erő teljesebben védelmez minket a feltételezett csalódásoktól.

Ez egy ördögi kör, amiből nagyon nehéz kikerülni.

A kis hitűségünkből táplálkozó belső hangunk ugyanis sokkal erősebb és hangosabb annál a hangnál, amely azt mondja, hogy meg tudod csinálni.

És mivel hangosabb, az elménk jobban hallja, és mivel evolúciósan úgy alakult, hogy óv minket, elkövet mindent azért, hogy nehogy ismeretlen ezáltal veszélyes terepre tévedjünk.

Hát nem úgy, hogy be fogjuk a szánkatna meg a fülünket, hanem mindkettőt ki kell nyitni, csak változtatni kell a beszédmódon.

Azt kell hangosan kimondani, hogy mit szeretnénk, mire vágyunk, jó élményeket, pozitív gondolatokat kell hozzájuk társítani, és azt kell mondogatni, hogy miért is lesz jó nekünk, ha ezeket megcsináljuk, meg hogy nagyon is alkalmasak vagyunk a megvalósításra.

Mert még egyszer: az elménk távolít a rossz dolgoktól és közelít a joghoz, hiszen azon dolgozik, hogy túlélünk, meg persze, hogy jól legyünk.

Toni Robins egyébként sok minden máson kívül három olyan mondatot mondott Londonban, illetve nem olyan régen egy webináriumán, amelyen szintén résztem, amik nagyon mélyen megmaradtak a fejemben.

Az egyik, hogy az élettől azt kapod, amit elversz tőle.

A másik, hogy az vagy, amit elhiszel magadról.

A harmadik, ami szerintem fontos tanítás és a második kifejtése,…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Hazudsz, amikor azt mondod: "Jól vagyok"? – Az önbecsülés csapdái”

Miről szól ez az epizód: „Hazudsz, amikor azt mondod: "Jól vagyok"? – Az önbecsülés csapdái”?

Az önértékelési zavarokkal és megfelelési kényszerrel küzdő Szilvia az első epizódban őszintén vall küzdelmeiről. Gyakran mondjuk, hogy "jól vagyunk", de ritkán merjük kimondani, hogy "jó emberek vagyunk", különösen szakmailag. Ez az adás arra ösztönöz, hogy szembenézzünk belső… Az epizód a Kösz jó(l) vagyok! című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 03. 12..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Hazudsz, amikor azt mondod: "Jól vagyok"? – Az önbecsülés csapdái”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Krizsó Szilvia.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Hazudsz, amikor azt mondod: "Jól vagyok"? – Az önbecsülés csapdái”?

Fő témái: önértékelési zavarok, megfelelési kényszer, önbecsülés.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Hazudsz, amikor azt mondod: "Jól vagyok"? – Az önbecsülés csapdái”?

Megjelenés: 2026. 03. 12.. Hossz: 31 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/kosz-jo-l-vagyok/hazudsz-amikor-azt-mondod-jol-vagyok-az-onbecsules-csapdai

Több epizód a Kösz jó(l) vagyok!-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból