Édesebb Napokért

✨Hogyan szabadulj meg a megfelelési kényszertől és kezdd el végre a saját életed élni?✨

· PT21M34S

Összefoglaló

Vastag Emese az Édesebb Napokért podcast mai epizódjában a megfelelési kényszerről beszél. Elmondja, hogy ő maga is küzd ezzel a problémával, és megosztja, hogyan próbál kilépni ebből a mintából. Az epizód kitér a megfelelési kényszer definíciójára, annak mélyebb okaiba, mint…

Röviden

Műsor
Édesebb Napokért
Megjelenés
2025. 07. 22.
Hossz
22 perc
Szereplők, említett nevek
Vastag Emese
Témák
megfelelési kényszer, önismeret
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Szia, Emese vagyok, és ez itt az Édesebb Napokért podcast, ahol kitárgyalunk mindent annak érdekében, hogy megtaláljuk az úunkat ebben a gyönyörű és mégis néha kaotikus világban.

Legyen szó egészségről, motivációról vagy önismeretről, körbejárunk minden olyan témát, ami ahhoz kell, hogy önmagunk legjobb verziójává váljunk.

Tarts velem, és vegyük át együtt az irányítást az életünk felett.

Köszöntelek újra a csatornámon.

Nagyon örülök, hogy ismét ellátogattál.

És a mai téma az nem lesz más, mint a megfelelési kényszer, ami hát őszintén egy kicsit gondolkodtam, hogy elkezdjek-e erről felvenni bármilyen epizódot, mert ez egy olyan kihívás, amivel én is nagyon küzdök, és nap mint nap próbálok ezen dolgozni, de úgy voltam vele, hogy már így is nagyon sokat megtettem az utamon, és nagyon sokat fejlődtem a kiindulóponthoz képest, és szeretném megosztani igazából veled azt, hogy mik voltak, amik nekem segítettek.

És igazából ebben az epizódban szeretnék beszélni arról, hogy mi is tulajdonképpen a megfelelési kényszer.

Miért olyan nehéz ezt ezzel felhagyni?

Miért van az, hogy ennyi ember úgymond küzd ezzel értelemszerűen valaki jobban, valaki kevésbé.

És szeretnék néhány technikát is mutatni annak érdekében, hogy hogyan tudod esetleg elkezdeni azt, hogy egy kicsit elenged ezt a megfelelési kényszert, és könnyebben átlendüljél, könnyebben nemet tudjál mondani dolgokra.

Szóval igazából kezdjünk is bele.

Nem tudom mennyire lehet hallani a háttérben, de elkezdtek fúrni és őszinte leszek, gondolkodtam, hogy abbahagyjam a podcastnek a felvételét, viszont közben meg most vagyok benne ebbe a gondolatban.

Szóval előre is elnézést, hogyha egy kicsit néha a furrás hallatszóni fog a háttérbe, de hát ez az ára, hogyha az ember társashos házban lakik, és nem szeretném, hogy ez akadályozza azt, hogy most ezt a gondolatot megosztam veletek.

Szóval ez csak egy ilyen kis kitekintő volt és akkor mehetünk is vissza az epizódba.

És ahogy említettem, az első dolog ugye az, hogy mi is maga a megfelelési kényszer.

Ehhez írtam egy kis definíciót is.

Szóval a megfelelési kényszer, vagyis a folyamatos törekvés arra, hogy mások elvárásainak megfeleljünk, egy olyan pszichológiai minta, amikor valaki következetesen mások igényeit, véleményét vagy elismerését helyezi a saját határai, szükségletei és értékei elé.

Szóval nem feltétlenül arról van szó itt, hogy kedvesek akarunk lenni vagy odaadóak, hanem itt, mert értelemszerűen ez egy teljesen más szituáció.

Itt arról van szó, amikor ez már egy olyan szintre lép fel, és olyan szintekig megy el, hogy igazából saját magad áldozat be.

És tulajdonképpen itt egy sokkal mélyebb félelem húzódik, meg egy félelem attól, hogy elutasítanak, egy félelem attól, hogy nem vagy elég jó, egy félelem attól, hogy valamilyen konfliktusba kerülsz bele.

Amikor elhatároztam, hogy ezzel az epizódal fogok foglalkozni egy kicsit, akkor utána kutattam az interneten, hogy mi lehet az oka annak, hogy ez az egész kialakult.

És persze ez minden ember, minden egyén életében teljesen más.

Viszont van egy olyan katalizátor, ami szerintem lehet, hogy egy kicsit több embert is érint.

És ez pedig nem más, mint ez a gyerekkori kondicionálás. ugyanis a legtöbben, amikor ugye gyerekek vagyunk, akkor kapunk dicséretet, akkor kapunk szeretetet és elfogadást, amikor jól viselkedtünk.

És tulajdonképpen így kialakult bennünk az, hogy akkor vagyunk értékesek, és akkor vagyunk szerethetőek, amikor megfelelünk a szeretteinknek.

És ugye értelemszerűen ez eszkalálódik az idővel.

Nem csak a szeretteinknek fogunk vagy szeretnénk megfelelni, hanem mindenki másnak, mert egy pár huzamot vunk azzal kapcsolatban, hogy mennyire vagyunk értékesek, hogy mások mennyire fogadnak el minket, és mennyire tulajdonképpen mennyire felelünk meg számukra.

És ugye úgy, hogy ez a minta igazából már gyerekkorunkban kialakult bennünk, ezt így visszük magunkkal, mint egy kis puttonyt.

Minden egyes alkalommal, amikor valakinek úgy érezzük, hogy nem szeretném mondani, előre már azt feltételezzük, hogy a másik csalódni fog bennünk, és hogyha csalódik bennünk valaki, akkor mi nem vagyunk elég értékesek.

És egy ilyen és stressz fog kialakulni bennünk. egy stressz, amit egy igen válasszal igazából hirtelen tudjuk kezelni, mert abban a pillanatban a hirtelen nem lesz kényelmetlen. viszont hosszú távon ez tényleg romboló hatással tud lenni, hogy minden egyes alkalommal, amikor kimondasz egy ilyen igent, vagy megteszel valamit, amit igazából nem is szeretnél, ez csak hirtelen az adott szituációban egy könnyebbség, mert nem kell konfrontálódod az adott személlyel, nem látod rajta a csalódást, de hosszútávon igazából már nem történik más az életedől, mintogy más elvárásai alapján próbálod élni az életedet.

És az már nem olyan, mintogyha saját életedet élnéd. és idővel, ha nem is ma, nem is holnap, nem is egy-két év múlva, de hogy tényleg idővel mindenki másnál, de hogy valamilyen formában vissza fog köszönni az, hogy igazából minden ilyen döntést azért csinálsz az életedben, minden ilyen tettet, hogy másnak jó legyen, és másnak ne okosz csalódást, mert úgy érzed, hogy azzal igazából véded saját magadat, mert nem lesz nem leszel stresszes.

És utána, hogyha valaki megköszöni neked, vagy vagy örül azért, hogy te igent mondtál, minden egyes alkalommal ugye kapsz egy ilyen visszacsatolást, hogy te jó vagy és az agyad tulajdonképpen egy dopamint kezd el termelni, örülni fogsz ennek és már csak szinte csak ebből fogod nyerni igazából ezt a dopamint, hogyha más igent mond.

Belülről ezt az egészet nem fogod tudni megalkotni, mert csak a külső validáció lesz már érvényes számodra.

És ez ha belegondolsz, ez tényleg nem annyira jó.

És az idővel tényleg nagyon káros tud lenni, aki mindig aláássa a saját vágyait, a saját céljait azért, hogy megfeleljen másoknak akár a saját egészségét, mert ugye egy idő után ezek az összes ilyen stresszel és ez már az egészségére is rá tud menni az embernek, ha mindig ezt aláássa, akkor igazából egyre jobban veszíti el saját magát, egyre inkább kezdi el más életét élni, és nem a sajátját az ember.

És igazából nálam az egyik legnagyobb pozitív változás és a legnagyobb ugródeszka a fejlődésemben akkor következett be, amikor bevallottam magamnak.

Bevallottam magamnak azt, hogy igenis én egy ilyen ember vagyok, aki sajnos nagyon sokáig megfelelési kényszerrel élt, és valamilyen szinten még mindig benne van az életemben.

És egy ideig úgy voltam vele, hogy ú hát ezt teljes mértékben akkor ki kell iktatni itt, ezt így nem akarom. viszont hirtelenül nem egyrészt nem is találtam ön magam, nem is tudtam, hogy akkor most így oké, de hogy én amúgy így mit akarok, merthogy az elmúlt nem tudom 20-23 évben ezt így nem így csináltam.

Szóval, hogy mindig az volt, hogy azt próbáltam meg előrehelyezni, hogy más mit szeretne.

És aztán hogyha ők megdicsértek, akkor úgy éreztem, hogy jó igen, hát igen, akkor értékes vagyok. bármit csináltam, bármit létrehoztam az életben.

Addig a pontig, amíg mások nem validálták, hogy igen, az tényleg jó, addig én nem hittem el, hogy ez tényleg értékes.

És már elfogadtam, hogy nem vagyok rossz ember amiatt, hogy szeretnék másoknak megfelelni, csak nem szabad engednem, hogy ez irányítsa a mindennapjaimat.

Nem szabad engednem, hogy ez uralja az érték az önértékelésemet.

És itt jön igazából a kulcs, az önbecsülés és az önértékelés.

Az, hogy önétékelés, az, hogy én hogy értékelem magam, az csakis rajtam múlik.

Nem, és nem az alapján, hogy ki mit mond rólam, hanem hogy én mit érzek, mi az, mik az erősségeim a gyengeségeim, miket tettem le az asztalra, és tisztában vagyok vele, és tudom, és ezt tudatosítom magamban, hogy igenis én minden egyes nap pontosan úgy teljesítek, ahogy ahogy az adott pillanatban azt az erőm engedi.

És nem mindig tudok azonos szinten teljesíteni, ez is teljesen rendben van, de akkor is csakis magammal versenyzek, csakis magamnak kell megfelelnem, és nem másnak.

És ettől függetlenül természetesen nagyon jól esik, hogyha megicsélnek.

Nagyon jól esik, értelemszerűen ez bennünk van, hogy felül is értékeljük ezt az egészet, hogyha minél több ember úgymond megicsér, annál jobban érzed magad.

De nem szabad, hogy csakis ezen múljon ez az egész.

Nem ettől leszek jó, nem ettől leszek értékes.

És nagyon fontos, hogy attól függetlenül, hogy most ugye az a cél, meg arról szól ez az egész epizód is, meg én is próbálkozok leszokni úgymond a megfelelési kényszerről, az nem azt jelenti, hogy mostantól kezdve akkor elfordulok mindenkitől és kizárok mindenkit, és mostantól csak magammal foglalkozok, és akkor mindenki csinálja azt, amit akar, nem segítek senkinek.

Ez nem erről szól, nem arról szól, hogy önző leszek mostantól, hanem meg kell találni egy ilyen egyensúlyt, és meg kell találni a módját annak, hogy hogy fordulj mások felé, úgy, hogy közben igazából nem fordulsz el saját magadtól, nem fordulsz el a saját értékeidtől és határaidtól.

És hogyha megtaláltad ezt az egyensúlyt, akkor ugyanúgy tudsz másoknak is segíteni.

Sőt, amúgy szerintem egy kicsit jobban is tudod másoknak adni azt, amit szeretnének ők, amit szeretnél te nyújtani, mert már magadnak egyszer megadtad.

És van egy ilyen mondás, amit egy könyvben olvastam, és valószínűleg nem tudom szó szerint visszaidézni, de az volt a lényege ennek az egésznek, hogy attól, mert szeretnél másoknak meleget adni, azzal nincs semmi baj.

Adhatsz másoknak meleget, nyújthatsz másoknak meleget, de figyelned kell arra, hogy eközben csak azért, hogy másnak meleget adjál, nehogy véletlenül felgyújtsad magadat, felégesd önmagadat. meg kell találni azt a módot, hogy tényleg másoknak is tudjál mellet nyújtani, viszont magadat se tett tönkre ebben a folyamatban.

És akkor most jönnek azok az eszközök, amiket használok annak érdekében, hogy egy kicsit fejlesztem ezt a úgymond leszokást az a megfelelési kényszerről.

És az első dolog az, hogyha van egy szituáció, egy kérdést feltesznek neked, megkérnek valamire, akkor te nem azonnal reagálsz, nem zsigerből reagálsz, mert ugye sokszor amikor ilyenkor zsigerből reagálunk, akkor hajlamosak vagyunk ugye a könnyebb irányt választani, ami ugye sokszor az igen, ugyanis az a kényelmes, az a megszokott, ez a biztonságos, mert akkor nem kell konfrontálódni és nem okozol senkinek csalódást, azaz megkönnyíted magadat igazából egy ilyen tehertől.

Szóval a lényeg, hogy nem reflexből kell válaszolni, hanem egy pillanatra érdemes megállni.

De tényleg csak egy pillanatra.

Értelemszerűen nem kell ott öt percig állni és valaki előtt, mert az eléggé furcsán vennék ki magát.

De hogy tegyél fel magadnak három, három nagyon egyszerű kérdést.

Az első kérdés az, hogy van-e kedvem hozzá?

De tényleg őszintén, van-e kedvem hozzá?

Van-e kedvem ahhoz a találkozóhoz?

Van-e kedvem ahhoz a segítséghez?

A második, hogy hogyan fogom érezni magam utána, milyen érzelmekkel fogok eljönni erről az erről a találkozóról, hogyan fogom érezni magam, hogy a segítettem annak a bizonyos embernek, esetleg fel fog-e tölteni, elvesz az energiámból?

És a harmadik, hogy ha most válaszolok erre a kérdésre, akkor tényleg azt fogom mondani, amit szeretnék, vagy igazából csak kibúvót szeretnék találni egy kellemetlen szituáció alól.

És hogyha nem tudod megválaszolni ezt a három kérdést, akkor nagyon egyszerű a válasz, amit az adott embernek tudsz mondani.

Hadd gondoljam át és visszajelzek.

Tudom, nagyon evidensnek hangzik, de néha a legevidensebb válaszok nem jutnak az eszünkbe ilyenkor.

És fontos, hogy tényleg adj időt magadnak.

Nem az a lényeg, hogy automatikusan válaszolj, hanem az, hogy önazonos legyél.

Önazonos legyél, és tényleg azt tedd, úgy válaszolj erre az adott kérdésre, ahogy ezt szeretnéd, ahogy a szíved is, és ahogy a gondolataid is súgják.

És hogyha az a válaszod erre, hogy igen, feltől, igen, tényleg van kedvem, hát akkor ha így van, akkor egyből tudsz rá válaszolni, és megmondhatod azt, hogy igen, a második technika, ahogy mond, ami annyira nem is technika, de a lényeg, hogy gyakorold azt, hogy nemet mondasz, és ne érezzd úgy, hogy a nem az egy negatív dolog.

Ne érezd úgy, hogy a nem az összév zsugorít.

Ne érezd azt, hogy a nem miatt te egy rosszabb ember vagy, mert amúgy szerintem néha az egyik legnehezebb és a legtöbb erőt igénylő válasz az az, hogy nem.

És értelemszerűen ezt a nemleges választ is meg lehet kedvesen fogalmazni.

Lehet azt mondani, hogy köszönöm szépen mondjuk a meghívást.

Köszönöm szépen a meghívást, de jelenleg mondjuk nem fér bele az időmbe, vagy nagyon szeretnék menni, de most sajnos ezt nem tudom megtenni. legközelebb lehet azt is mondani, hogy nagyon szívesen segítenék, de most ezt nem tudom bevállalni.

Nem ördögtől való, bár az elején tényleg elég durva.

Hát nekem is, amikor először így nevet mondtam, akkor csak így utána így jöttem el, és így hují nagyjából így ez volt a gondolatmenetem, hogy így így mit tettem, ki vagyok én ezt?

Ezt ezt mintha nem is én mondtam volna, szerintem nem is hagyta el még a számat az, hogy nem, mert mindig mindenbe mindenre igent mondtam, mintogyha végtelen energiám lenne és mindenhol is ott tudok lenni.

Igazából ott tudtam lenni mindenhol is, kivéve egy helyen, ott, ahol én akartam lenni.

És ez nem udvariatlanság, ez nem udvariatlanság, hanem határhúzás.

És megvéded a saját békédet és a saját boldogságodat.

És minél többet használod, annál természetesebb lesz.

Egy ideig még tényleg kilépés a komfortzónádból, de egy idő után meg annyira zsigerből fog jönni, mint ahogy az igen egy ideig zsigerből jött. hidd el, ezt tényleg alá tudom támasztani.

És ahhoz, hogy ez tényleg ne egy ilyen udvariatlanságnak hasson, nagyon fontos, hogy tisztán kommunikáljunk.

Szóval, hogyha már igent mondasz valamire, akkor ne az legyen.

Főleg úgy, hogy tudod, hogy amúgy hát elég nagy valószínűséged amúgy le fogod mondani azt az ad az adott találkozót, vagy azt az adott segítséget vissza fogod mondani, akkor már az elején érdemes megmondani.

Az elején érdemes, főleg, hogyha tényleg tudod azt, hogy a találkozó előtti egy nappal…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „✨Hogyan szabadulj meg a megfelelési kényszertől és kezdd el végre a saját életed élni?✨”

Miről szól ez az epizód: „✨Hogyan szabadulj meg a megfelelési kényszertől és kezdd el végre a saját életed élni?✨”?

Vastag Emese az Édesebb Napokért podcast mai epizódjában a megfelelési kényszerről beszél. Elmondja, hogy ő maga is küzd ezzel a problémával, és megosztja, hogyan próbál kilépni ebből a mintából. Az epizód kitér a megfelelési kényszer definíciójára, annak mélyebb okaiba, mint… Az epizód a Édesebb Napokért című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 07. 22..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „✨Hogyan szabadulj meg a megfelelési kényszertől és kezdd el végre a saját életed élni?✨”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Vastag Emese.

Milyen témákat érint ez az epizód: „✨Hogyan szabadulj meg a megfelelési kényszertől és kezdd el végre a saját életed élni?✨”?

Fő témái: megfelelési kényszer, önismeret.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „✨Hogyan szabadulj meg a megfelelési kényszertől és kezdd el végre a saját életed élni?✨”?

Megjelenés: 2025. 07. 22.. Hossz: 22 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/edesebb-napokert/hogyan-szabadulj-meg-a-megfelelesi-kenyszertol-es-kezdd-el-vegre-a-sajat-eleted-d379f8d9

Több epizód a Édesebb Napokért-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból