Palikék Világa

„A VESZTESÉGGEL EGYÜTT IS LEHET BOLDOG ÉLETET ÉLNI” – BIBÓK BEA ŐSZINTE VALLOMÁSA Szóló Palikék

· PT45M14S

Összefoglaló

Bibók Bea szexuálpszichológus Dombovári Vandával beszélget veszteségről, lelki megküzdésről és a parentifikációról. Saját tapasztalatairól mesél férje elvesztése kapcsán, és arról, hogyan lehet a gyász ellenére is teljes életet élni. Kiemeli a terápiás munka fontosságát a…

Röviden

Műsor
Palikék Világa
Megjelenés
2026. 04. 30.
Hossz
45 perc
Szereplők, említett nevek
Bibók Bea
Témák
veszteség, pszichológia, önismeret, terápia, parentifikáció, gyász
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Amikor a férjem beteg volt, mindenki mindent megtett, limfóma betegsége volt, és [zene] és nagyon keveset volt kórházban.

De egy idő után lehetett tudni, hogy nem fogják [zene] tudni meggyógyítani.

Kapunk olyan helyzeteket, feladatokat, amivel meg kell [zene] küzdenünk.

Amikor az ember megküzdi, akkor a veszteséggel [zene] együtt tud boldog életet élni.

Az egyik az ellopott gyermekkor, a másik az ellopott felnőtt kor. egy olyan maximalista ember válik egy parentifikált [zene] gyermekből, akinek az az alapműködése, hogy nincs lehetetlen, azt tanulja meg, hogy úgy vagyok biztonságban, ha a másik [zene] feladatait elvégzem.

És nagyon lehet például felnőtt korban is ezt látni.

Ők azok, akik nem tudják kifejezni az érzéseket, de megszületik bennük, de nincs output, mert nem volt kivel megosztani az érzelmeiket. >> Hihetetlen ördögi kör.

Az, hogy lehet ebből kiszabadulni?

A palikék világa szóló vendége egy különleges hölgy, Bibea. [horkantás] Pszichológus, szexuál pszichológus, de nekem ami nagyon megérintett, amikor egyszer nagyon-nagyon régen magáról így vallott: "Nő vagyok, édesanyám lánya, lányaimnak anyja, férjemnek özvegye, páromnak kedvese, társ, anya." olyan ritkán tartunk önvizsgálatot, amikor címkézés nélkül, bélyegek nélkül el tudjuk mondani, hogy mi minden szerepbe, pozícióba kötelességbe édes kötelességben vagyunk mi nők.

Olyan fokon érintett meg, ahogy ezt ilyen magi kockaként röviden összefoglaltad bea, hogy azt kell mondjam, hogy próbáltam a saját felsorolásomat megalkotni.

Hát emlékeim szerint ez egy jó pár éve írott novellának az eleje, és és nagyon mozgolódtak bennem a kapcsolataim, merthogy a az anyukámmal való kapcsolatról kellett írni akkor, de hát az egy szerep az életemben, és nyilván az öndefinícióhoz az is hozzátartozik, hogy még mennyi szerepünk van, mert időben, energiában meg kell osztani magunkat. kat a különböző szerepekben.

Úgyhogy meghatározó az, hogy ki milyen szerepekben él, merthogy mindegyikben energiát kell tenni. >> De azért ebben volt fájdalom is, tehát férjemnek özvegye, ezt leírni is nagyon nehéz.

Úgy vélem, viszont nekem mégis erőt adott, hogy ezt ilyen szépen, felsorolásszerűen, némi távolságtartással, de nagyon szerényen papírra vetetted, mert azért ez annak sem lehet könnyű, aki mindezt a szerepet már megért, és ideje korán lettél példáulözve egy három kislánnyal gyakorlatilag.

És micsoda erő kell ahhoz, hogy arról is szintj, és számomra ez volt, ami nagyon meggyőző a szakmádat illetően, hogy soha nem rejtetted véka alá, hogy terápiára jársz.

Nagyon rég úgy érzed, hogy ez kötelességünk is gyakorlatilag a szakembernek is, mert mi laikusok azt gondoljuk, hogy ti rendben vagytok, hiszen látod a problémát, monitorozol, önreflexió, mi bajotok lehet?

És lá jön valaki, aki azt mondja, hm, magam is gyakorlomb, mindezt a másik oldalról is. >> Hát én úgy gondolom, itt több szempont miatt fontos szerintem terápiába járni egy szakembernek.

Egyrészt azért, mert rengeteg minden rakódik ránk.

Nagyon nyilván pszichológus és pszichológus között is van különbség, de azért mi átéljük a kliensek problémáit, empatikusak vagyunk, monitorozzuk az ő érzéseit, amit magunkon is átfuttatunk. biztos, hogy különbözőképpen dolgozunk, de én nagyon el tudok egyébként érzékenyülni és meghatódni egy-egy kliens örömein és veszteségein is.

Ö például volt most egy kliensem, akivel karácsonykor beszéltünk arról, hogy egy külföldön élő apukája van, és ő nem nem tartja, illetve az apukája nem tartotta vele a kapcsolatot, és én biztattam, hogy keresse meg az apukáját, és úgy jött vissza januárban, hogy megtalálta és utazik ki hozzá.

Hát bevallom, hogy nekem ott könyben lávadt a szemem, és rendkívüli módon megérintett, hogy ezt ennyire gyorsan abszolválta, és hogy sikeres lett ez az igyekezete.

És most már azt is tudom, hogy találkoztak és és remekül alakul az apa fiia kapcsolat.

Tehát, hogy itt pozitív és negatív értel értelemben is van olyan, hogy hogy érzelmileg megérinti az embert.

Visszatérve a férjem halálára, erről pedig én úgy gondolkozom, hogy ez egy óriási veszteség volt, >> kétség, >> de hogy ezeket a veszteségeket is fel lehet dolgozni.

És én ezzel együtt egy nagyon boldog életet élek, úgy gondolom.

Ö és mindig elmondom a klienseimnek azt is, hogy mindenkinek van egy sorsa.

És ezt én nem ilyen ezoterikus szempontból értem, hanem amikor két ember szereti egymást, bármennyire szeretem a másikat, neki van egy külön élete, és a kettőnk élete között akkor is, ha egypár vagyunk, akkor is, ha a gyermekem van egy betonfal, hogy én nem tudok az ő sorsába beavatkozni, és ő sem az enyém enyém.

És amikor a férjem beteg volt, mindenki mindent megtett azért, hogy ő meggyógyuljon.

Én nagyon hálás voltam az orvosoknak, a a nővéreknek, bár el kell mondjam, hogy nagyon szerencsés is voltam, mert nem láttam összesve a férjemet, nem láttam lefogyva, egy limfóma betegsége volt, és és nagyon keveset volt kórházban.

De egy idő után lehetett tudni, hogy nem fogják tudni meggyógyítani.

És bár bármennyire igyekeztek a a szakemberek is, illetve a család is, nem tudtunk beavatkozni az ő sorsába, és nekem is lett egy sorsom.

Érintve vagyok a dologban, hiszen megözvegyültem, illetve a gyermekeim félárvák lettek.

És azt gondolom, hogy itt lehet nagyon szépen látni, hogy van az életünkben egy sorszerűség. mindenkinek van az életében egy sorsszerűség, és kapunk olyan helyzeteket, feladatokat, amivel meg kell küzdenünk.

És ennek azt gondolom, hogy az egy nagyon szép része, hogy amikor az ember megküzdi, akkor a veszteséggel együtt tud boldog életet élni. [horkantás] >> Azért akárhonnan nézzük, óriási lelki erő kellett ahhoz, hiszen igen, fiatalon lettél édesanya.

Talán 22 évesen szülted az első kislányatokat, ugye? >> Igen. >> És ha számolok, egy alig 30-as hölgy, aki három kisgyermekkel, három hát félig tíédzserkorban pubertásból ki az egyik, a másik kijön.

Tehát egy egy zűrös korszak mindenképpen.

És még a megözvegyüléssel járó rengeteg fájdalom.

Tehát ideje sincs szinte feldolgozni.

Anya tennivaló egy fiatal anyukának.

Három gyermek ellátásánál iskolába, 10 órai ide rendezem edzés.

El tudom képzelni, hogy az valami őrületes órendet hozott akkor számodra, de a feldolgozása nem volt idő.

Vagy ez nálad egy döntés volt, hogy te akkor is boldog édesanyja, de legalábbis kiegyensúlyozott édesanyja szeretnél lenni a gyermekeiteknek?

Ö nagyon jól rátapintottál a lényegre, mert én amikor meghalt a férjem, ez egy február eleje volt, én elhatároztam, hogy ennek ellenére meg szeretném tanítani a lányaimnak azt, hogy az élet szép a veszteségeinkkel együtt, vagy a veszteségeink ellenére.

És akkor elvittem őket júniusban egy hónapra Görögországba.

Mi sokat utaztunk a férjemmel egyébként, és a gyerekekkel is, illetve gyerekek nélkül is telkeletre négy-öt hetes utakat tettünk.

Köszönet a nagyszülőknek, hogy a három gyermekünket itthon tudtuk hagyni.

Hát ezek ilyen hátizsákos, nagy volumenű utak voltak.

Nem volt még internet, nem volt telefon.

Tehát kopogtattunk a motelek ajtaján, hogy hol van hely és hol tudunk szállni. >> És hát így ártuk be Távolkeletet, Mexikót Észak-Afrikát Dél-Afrikát Zimbabwe, tehát Viktória zuhatag, ami nekem például egy nagyon sors fordító élmény volt.

Úgyhogy >> miért volt sorsfordító?

Hát azért, mert volt egy ilyen érdekes része ennek az utazásnak, amikor elhatároztuk, hogy elmegyünk a Viktória zuhatakhoz, ami ugye tudva levőleg a legbővőbb zuhattag és béreltünk, nem volt sok pénzünk, úgyhogy egy ilyen szakadt Suzuki Jimn béreltünk, és haladtunk a a vidéki Zimbabwében, ahol nem volt áram, és a családok sárkunyhóban éltek áram nélkül. akkoriban hát itt 95-ről beszélünk, tehát 1995-ről, és egyszer megálltunk valahol az autóval, gyerekek jöttek, mindig koldultak és vittünk nekik ajándékokat, és éppen a azért álltunk meg, hogy a gyerekeknek tudjunk adni cukorkát, vagy csokoládét, vagy valami apróságot, és dübörgést hallottunk, ilyen nagyon furcsa hangot, nem tudtuk, hogy ez mi, félelmetes volt egyébként. ö de nem tudtuk, honnan jön.

Majd mentünk tovább az autóval és ö itt itt az első állásnál 30 kmre voltunk még a célunktól, a zuhataktól, aztán ahol megálltunk 10 km-re, és azt hallottuk, hogy egyre, hogy erősebb, sokkal erősebb a hang, és nem tudtuk még akkor sem, hogy ez a Viktória zuhatak hangja.

És amikor odaértünk, és ott azt úgy kell elképzelni, hogy nem volt kiépített ösvény, nem voltak boltok, ár árusok, hanem a természet volt a bokrokkal, bozóttal ösvénnyel >> a maga nyers erején.

Tehát, hogy ott ott ott ott ez egy nagyon elmaradott ország volt akkor egyébként kevés turistával, és megálltunk az olaggal szemben, ami ami nagyon-nagyon széles és úgy úgy mondják ott, ilyen kataraktok, tehát ilyen külön vízesésekből áll, és döbbenetes hangja volt.

Nyilván a vízpermet az embert beterítette, és ott állt Livingston szobra, ugye, aki felfedezte a sivatagot, és ott álltam, és azt éreztem, hogy porsz vagyok, és hogy itt egy olyan őserő vesz körül a az erő, hogy a a zuhatag mindig volt és mindig lesz.

Hozzáteszem, hogy két vagy három éve kiszáradt, de azóta ismét zubog.

Ö aziszem, hogy elég sok híradás volt erről, és és hogy ott állok, és egy olyan erő ö van ott a térben, a vízesésnek az ereje, az a rengeteg víz, az a véget nem érő özönlés, hogy megéltem azt, hogy nincs kontroll az életünk felett és és hogy porszemek vagyunk.

És ez egyfajta paradigmaváltást hozott az életedben, azaz utána a sorszerűséget, mint olyat elfogadtad, vagy nagyobb eleganciával fogadtad el? >> Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy én mindent a sorsra bízok, hogy íy azért elég kontrollos ember vagyok a parentifikáltságommal együtt, tehát hogy >> hogy szeretem kézben tartani a dolgokat, de ez egy olyan zsigerig hatoló élmény volt, amit szerintem nem sok helyen lehet átélni.

Tehát biztos, hogy vannak ilyen helyzetek az életben, amire oda kell figyelni, és el kell rajta gondolkozni, mert megváltoztatják a gondolkodásunkat. >> Parentifikáció, mint olyan, ha megvilágítanád azon nézőinknek, akik először találkoznának, meg a kifejezésre megköszönném. >> A parentifikáció, hát két könyvet írtam.

Az egyik az ellopott gyermekkor, a másik az ellopott felnőtt kor, az első, a világos kék könyvem az ellopott gyermekkor, ami arról szólt, hogy hogy vannak olyan személyiségű emberek, akikkel én nagyon sok emberrel találkoztam ugye a rendelésem alatt, és én magamat is közben monitoroztam, illetve amiket ők meséltek, azok az én életemben is annó megjelentek.

Egy olyan maximalista ember válik egy parentifikált gyermekből, akinek az az alapműködése, hogy nincs lehetetlen, és úgy is megoldom, és nem nyugszom addig, amíg ki nem hozom a maximumot.

És nagyon sokszor ennek a az odaadó maximalista működésnek a fókuszában a másik ember áll általában a társ, a a barátok >> mindig más a fontos, >> mindig más a a munkatárs, tehát hogy nagyon-nagyon szívesen csinálják meg a másik ember feladatait.

És most a napokban is mond az egyike, hogy hogy annyira érdekes, hogy előbb érez késztetést a barátnője problémáinak a megoldására, mintogy a sajátjával foglalkozzon.

Ez egy nagyon érdekes, és hát részletesen el tudnám mesélni, és erről szól a könyv, hogy ez miért van, mert nem tanulja meg ez a gyermek a gyermekkorában nem kap olyan üzeneteket, hogy joga van a saját szükségleteihez, hanem a családnak olyan a szerkezete, vagy van egy alkoholista apa, vagy van egy összetört anya, van egy beteg testvér, van egy vagy sok gyermek van, ahol nagyon kell a fizikai és az érzelmi támogat hatás is a gyermek részéről, hogy hogy nem tanulja meg azt az önreflexiót, hogy kapcsolódjak a saját igényeimhez.

Ő azt tanulja meg, hogy le kell képeznem a másik ember igényeit.

És a a másik ember igényével való azonosulás az sokkal gyorsabban történik, mint hogy önmagába önmagához kapcsolódjon, és a saját igényeit hozza felszélre.

Magyarul a másik ember valósága válik az ő valóságává is.

És ő azt érzi, hogy én is pont ezt szeretném.

Nem sikerül megcsinálnod egyedül, gyere csináljuk együtt.

És ez az együtt, ez nagyon-nagyon fontos együtt örülni, együtt együtt ö sikerre vinni valamit.

Ez nagyon fontos része az életüknek.

Tehát egy parentifikált egykori gyermek, aki azzá lett felnőttként, a másik igényeit teszi jóval prioritásként előrébb a sajátjánál, és ő akkor boldog, ha a másikhoz úgy tud kapcsolódni, hogy az jól van.

Ha nagyon leegyszerűsítem, akkor nagyjából így így képzeljem ezt el.

Tehát, hogy ha te jól vagy, akkor én is.

Lásd az imént említett hölgy, aki a barátnőjének az igényeit fontosabbnak tartja a sajátjánál is, és inkább érzi rosszul magát, de ennek nincs tudatában, ugye, csak érzi a bőre alatt, hogy valami nem oké.

Ez úgy működik, hogy a a gyermekkorban ugye egy jól lévő anya ad biztonságot.

Na most ha anya nincs jól és a gyermeknek kell valahogy úgy módosítani a viselkedését, hogy könnyítsen anyán, és ő azt érzi, hogy ezáltal anya jó lesz, azt tanulja meg, hogy úgy vagyok biztonságban, ha a másik feladatait elvégzem, ha kimaxolom a helyzeteket, ha segítek a másiknak.

Tehát a biztonság érzése összekapcsolódik a max azt, hogy maximálisan végzem el a feladataimat és a másik szükséglete kerül fókuszba. >> Értem. >> Tehát ez a biztonságérzettel függ össze, hogy ő így alkotja meg a biztonságát.

Vannak gyerekek, akik úgy alkotják meg a biztonságukat, hogy leülnek a sarokba némán, és fél napon keresztül 2 mteres körzetbe tologatják az autót.

Ők olyan családból származnak, ahol senki nem akar hozzájuk kapcsolódni, és akkor mosolyog anya, ha ő megszűnni kilétezni szó szerint. >> És nagyon lehet például felnőtt korban is ezt látni. ők azok, akik nem tudják kifejezni az érzéseket, de megszületik bennük, de nincs output, mert nem volt kivel megosztani az érzelmeiket ilyenkorban. >> Szomot talán a a az ellopott gyermekkor című könyvedbe, de könnyen lehet, hogy az egyik cikkben olvastam egy konkrét példát. a parentifikált egykori gyermek, aki az édesanyját azzal akarta boldoggá tenni, hogy elment a…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „„A VESZTESÉGGEL EGYÜTT IS LEHET BOLDOG ÉLETET ÉLNI” – BIBÓK BEA ŐSZINTE VALLOMÁSA Szóló Palikék”

Miről szól ez az epizód: „„A VESZTESÉGGEL EGYÜTT IS LEHET BOLDOG ÉLETET ÉLNI” – BIBÓK BEA ŐSZINTE VALLOMÁSA Szóló Palikék”?

Bibók Bea szexuálpszichológus Dombovári Vandával beszélget veszteségről, lelki megküzdésről és a parentifikációról. Saját tapasztalatairól mesél férje elvesztése kapcsán, és arról, hogyan lehet a gyász ellenére is teljes életet élni. Kiemeli a terápiás munka fontosságát a… Az epizód a Palikék Világa című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 04. 30..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „„A VESZTESÉGGEL EGYÜTT IS LEHET BOLDOG ÉLETET ÉLNI” – BIBÓK BEA ŐSZINTE VALLOMÁSA Szóló Palikék”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Bibók Bea.

Milyen témákat érint ez az epizód: „„A VESZTESÉGGEL EGYÜTT IS LEHET BOLDOG ÉLETET ÉLNI” – BIBÓK BEA ŐSZINTE VALLOMÁSA Szóló Palikék”?

Fő témái: veszteség, pszichológia, önismeret, terápia, parentifikáció, gyász.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „„A VESZTESÉGGEL EGYÜTT IS LEHET BOLDOG ÉLETET ÉLNI” – BIBÓK BEA ŐSZINTE VALLOMÁSA Szóló Palikék”?

Megjelenés: 2026. 04. 30.. Hossz: 45 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/palikek-vilaga/a-veszteseggel-egyutt-is-lehet-boldog-eletet-elni-bibok-bea-oszinte-vallomasa-sz-7e996533

Több epizód a Palikék Világa-ből