Partizán Podcast

Anyukám nyugdíjas | Zsófilter #s04e08

· PT1H24M17S

Összefoglaló

Balog Zsófi és édesanyja, Grósz Zsuzsa a Zsófilter podcast vendégei. Az adás a Rudas fürdő női napjáról, az idősödésről, a testi-lelki rendrakásról, az alkoholhoz való viszonyról, valamint az idősek tiszteletéről és elfogadásáról szól nőként. Az évindító beszélgetés célja, hogy…

Röviden

Műsor
Partizán Podcast
Megjelenés
2026. 01. 22.
Hossz
1 óra 24 perc
Témák
női nap, idősödés, testi-lelki egészség, alkoholfogyasztás, önbizalom, önelfogadás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Én Balog Zsófi vagyok, és ahogy minden év elején, most is anyukámmal indítjuk az új évet.

Boldog 2026-ot és üdv anyukám a stúdióban.

Ismét szeretném elmondani, hogy nagy megtiszteltetés ez nekem.

Nagyon sok szeretettel köszöntök mindenkit.

Köszönöm szépen a meghívást, hogy itt lehetek.

Várj, mert tudom, hogy már mondanád, amivel készült, de azt szeretném kérdezni még az elején, hogy milyen volt tegnap neked a Rudasfürdő női napján, mertogy elmentünk mi ketten az első női napravben, a Rudasba.

Hát ha azt mondom, hogy egy életre szóló élmény volt, komolyan nem hizzelegni akar akarok, a legőszintébben mondom, hogy egy életre szóló élmény volt.

Tehát első alkalommal megtapasztalni azt, hogy milyen az a női közösség, amely közösség háborítatlanul férfiak jelenléte nélkül, kérem ezt ne vegyék sértésnek a férfiak, egyszerűen egy ténynek.

Egymás között vannak lenge öltözetben, öltözet nélkül teljesen mindegy.

Idősek, fiatalok. feszes testűek, nem oly feszes testűek.

Ez először nekem is egy kicsit furcsa volt, egy kicsit meglepő volt, de amikor az atmoszféra magával ragad, az az őszinte könnyedség és könnyebbség, hogy itt csak mi vagyunk, hogy ez most a mi vibunk, ez a mi terünn, ott olyan ellazult volt, kedves mindenki.

Ott olyan természetes volt, hogy egymásra mosolygunk.

Soha életünkben nem találkoztunk.

Valószínűleg esetleg nem is fogunk már, de itt most mi vagyunk.

És ahogy én most vettem egy levegőt, és ilyen sóhajszerűen mondom ezt az egészet, ez tulajdonképpen egy most önkéntelenül kiszakadt ez a sóhaj belőlem, hogy ez olyan ritka, egy olyan áldott tér volt.

Nem csak mondom, hogy tér volt, azért azt ne felejtsük el, hogy valamit nagyon tudtak azok az építőmesterek, akik 450- 500 évvel ezelőtt ezt a fürdőt megkonstruálták.

A méret, a kvázi köralaprajz, a fönti kupolatető egy olyan búra hangulatot ad, amelyben mindenki azt érezheti, hogy nincs természetes bevilágítás, nagyon intim a tér, a méretei is nagyon el vannak találva.

Még pont olyan, amiben nem szóródunk teljesen szét.

Még pont olyan, hogy az egytérben lévők sem zavarják egymás intim szféráját.

De egyébként, hogyha közelebb kerülünk egymáshoz, a vízben lét mindent felold.

Feloldja a gátlásokat, mossa azokat az esetleges érdeklődő tekinteteket, ami egy ilyen újonnan érkezőt azért magával ragad.

Én több évtizeddel ezelőtt voltam nudista strandon, és ott is az első két napban természetes, hogy mindenki egy kicsit intenzívebben nézett körül és bámulta meg az embereket.

Ez elmúlik, fel se tűnik, nem is érdekel senkit.

Nekem van egy kép a tegnapi eseményről, amikor egy 70-en felüli idősebb hölgy csak áll, és egy csobolyóból zubogtatja a homlokára a vizet, úgy, hogy szemben áll a csobolyóval, a homloka előtt összeteszi a két kezét, és hosszú perceken át csorog rá a víz.

És én azt láttam, hogy ebben ő annyira feloldódik, természetesen be is kell, hogy csukja a szemét, de ott neki megszűnt a világ.

És egy ennyi idős hölgy, ez egy magyar hölgy volt, természetesen az ő 70 éve alatt, hét évtized alatt mikent menhetett keresztül, és azt láttam, hogy ez a hölgy teljesen átadta magát ennek, és ez a víz, ez csak mosta őt, és mosta őt, és annyira jó volt látni, hogy most, ahogy erről beszélek, is elérzékenyülök, amikor teljesen átadod magad.

És ő érzékelte az én közelségemet, még esetleg néha azt is, hogy kitartóan figyelem.

Bár igyekeztem nem tapintatlanul figyelni, és újra visszahunyva a szemét, újra átadta magát ennek.

Szóval ez nem tudom, hogy a amit most elmondok, az mennyire érthető.

Ez nekem annyira megmaradt, de az is megmaradt, amit az imént említettem, hogy itt olyan mosolyokat láttam, és teljesen mindegy volt, hogy ez oroszul beszélő nők csoportja, kínaiak.

A másik, ami nagyon megmaradt, egy négy-öt fős kínai hölgycsapat üdvözli az újonan jövő barátnőiket.

Már messziről üdvözlik a mosollyal egymást.

És amikor egymás közelébe kerülnek, olyan öröm szakad ki belőlük, pedig nyilván rendszeresen találkoznak, mert ez volt az atmoszférában.

Ugye most tegnapi napon több hét után lehetett újra női napra menni a rudasba.

Na most azok a hölgyek, akik ezt rendszeresen és szeretettel igénybe veszik, ezt nagyon várhatták.

Én ezt feltételezem, mert valahogy az is benne volt a levegőben, hogy kérem szépen mi most újra együtt vagyunk.

Ráadásul a te nagyon nagy és ható segítségeddel és koordinációdal és támogatásoddal és tényleg maximális kalapot le elelőtted. >> De drága vagy. >> Egy teljes napot újra élvezhetnek reggeltől estig.

Nincs korlátozás, nem kell nézni az órát.

Ha valaki időkorlátos jegyet vesz, akkor 4 órán keresztül, a többiek 8 órán, 9 órán keresztül ezt az atmoszférát élvezhetik.

Ki a szaunába, be a gőzbe, be a hideg vízbe, be a meleg vízbe, amit akarsz.

És ne felejtsük el, mindenkinek nagyon ajánlom, hogy próbálja ki ezt az együttlétet, a női napot, mert egy ilyen misztikus gőzterjeng a fürdőben.

Tehát ha te még az első felindultságodban ér nagyon érzékeny szemekkel néznéd a többieket, nem tudod érzékeny szemekkel nézni a többieket, mert nem látsz.

Gyakorlatilag akkora a gőz, hogyha akarod se vizslathatod a többieket, mert nem látsz egy két méternél tovább tisztán nem látsz.

Ez önmagában ad egy ilyen védelmet, szerintem egy ilyen pszichés védelmet.

Ugyanakkor, amikor bemegyünk a szaunába, és kedvesen üdvözöljük akár csak egy mosollyal egymást, vagy a sziasztok, vagy bármi, és akkor ott együtt izzadunk, és akkor az is egy ilyen jó élmény, hogy van, aki teljesen pőrén, van, aki egy kicsit dörzsikéli magát, átadva magát, és itt senki nem játszik semmit.

Ott tegnap is találkoztunk híres emberekkel, kettővel is.

Mindenki ismeri őket, aki Magyarországon él, satöbbi.

A kutyát nem izgatták, és senkinek eszébe nem jutott volna megszólítani egyikőjüket sem.

Ez az ő intimterük, meg a mi inimterünk.

Itt mi nők vagyunk, teljesen mindegy, hogy ki honnan jött, milyen tudományos fokozata, vagy milyen művészi szakákban dolgozó.

Szóval magyarul én jó sokat beszéltem, de azt akarom mondani, hogy nagyon hálás vagyok az élményért, és mindenkinek a legjobb szívvel ajánlani tudom.

Na most arról nem beszélve, hogy azért nekem, mint anyának nagyon-nagyon nagyszerű élmény volt azt látni, hogy téged ott néhányan olyan kedvesen fogadnak, üdvözölnek, elismerik azt, amit te ezért az egészért tettél.

Azt is nagyon nagy szeretettel ajánlanám, hogy nézzétek meg, ha még nem tettétek a Zsófinak azt a podcastját, ahol ezek a hölgyek elmondják, és ez most ez egy képes podcast, ahol elmondják, hogy ők csak azt szeretnék tisztelettel, hogy hagyják őket ezen az egy napon békén.

Ezt ilyen egyszerűen egy mondatban le lehet csupaszítani.

Ühüm. >> A lecsupaszítani az itt most teljesen helyénvaló.

Én már akkor is, amikor ezt először néztem, mondtam neked a legnagyobb elismeréseim közepette, hogy ezek a hölgyek akkor és ott olyan pőrén, szó szerint is, meg átvitt értelemben is, olyan pőrén, olyan kedvesen és olyan őszintén tették ki a lelküket ebben a riportban, >> amiben néha volt egy kis kritikai felhang, meg volt benne egy kis indulat is, de ez is finoman nem dobtuk el a nem vetették el a súlyt. ot, hanem úgy finoman jelezték, hogy kérem tisztelettel adják meg nekünk ezt a teret meg ezt a szabadságot.

Nem kérünk mi ezzel olyan nagyon sokot, sokat a hét hét napjából egyetlen egyet tessék már nekünk így biztosítani.

Gondoljunk bele a hét hét napjából ezt az egyet. a sok fürdő közül egy darab fürdőben.

És egyébként sajnos amellett, hogy tényleg csodálatos az egész, nagyon szomorúan konstatáltam én tegnap, hogy drágult a jegy, és megszüntették a diákjegyet a törökfürdőre, és azt és azt mondta egy hölgy, hogy a nyugdíjas jegyet is.

Tehát én csak ugye a a teljes árújegyet vettem, és azt konstatáltam, hogy az drágább lett és most már 8000 Ft.

Szóval, hogy van ez a tér és mindig szűkülnek a lehetőségek.

És nyilván ezt a riportban is elmondták a nők is, meg én is ugye megtudtam egy csomó infót erről, hogy ez hogy szűkül, meg hogy mindenféle módon válik hozzáférhetetlenné szegények számára, dolgozónők számára, a nyugdíjasok számára, diákok számára.

Annyira szomorú, tehát annyira annyira szar, de még megvan ez a nap, és tényleg én is kevés dolog indít meg engem annyira, mint ez az élmény, ami szerintem a tavalyi évemnek, vagy lehet, hogy az egész, nem tudom, ilyen feminista karrieremnek a a legszebb pontját jelenti ez a rudasos az egész riport, ahogy elkészülhetett.

És azóta, ahogy tényleg ahogy mondod, ahogy fogadnak engem ezek a nők, azóta hát én én nem tehát nem hiszem el, hogy ez ezt átélhetem, hogy ebben részem lehet, és hogy most már én is egyébként e emiatt az élmény miatt sokkal könnyebben közeledek bárkihez.

Tehát én régebben, hogyha a Rudasban nagyon ritkán voltam, vagy fürdőben, én olyan értelemben éreztem magam feszélyezve, hogy nem testileg, hanem ilyen szociálisan.

Tehát, hogy jaj, én nem mosolygok rá, nem akarom zavarni, jaj most itt hogy hova kell menni, melyik teremben hogy van, melyik vízbe szabad, nem tudom most itt hova ússzak, de azóta, amióta ezt átéltem a rudasban, és amióta ennyi barátnőm lett ott és ilyen helyes nőkkel megismerkedhettem, én is átvettem ezt, és most már ott idegenekre rámosolygok, ha látom, hogy külföldiek vannak.

A múltkor ortodoxz zsidó nőkkel kezdtem el beszélgetni, és akkor láttam, hogy mert mondtam nekik, hogy ugye nagyon hosszú öltözékben jöttek be a vízbe, és olyan finoman, de mondtam nekik, hogy figyú, tök jót tesz a bőrötöknek, és itt nem fognak titeket zavarni, és ide nem jön be férfi és lalala.

És láttam, hogy a következő héten már kevesebb volt rajtuk fedve, és olyan fürdtő ruciban voltak, hogy már a karjuk kin volt.

Szóval, hogy meg mit tudom én, francianőkkel a múltkor, akik életükben először voltak ebben a térben, és itt vannak csak látogatóban, és akkor ott meséltem nekik, hogy hova érdemes, meg hogy érdemes, meg a medencék, meg izé, meg egy kicsit a történetről.

Szóval rám ragadt ez az egész, ez a közvetlenség, és és a Rudason kívül is most már úgy könnyebben szólok oda bárkihez, amit régen úristen, teljesen gátlásos voltam ezzel kapcsolatban, hogy engemj nem akarok máshoz meg jaj mit fog szólni, meg mi van, ha hülyén néz rá, most már nem érdekel.

A másik nagy élményem, hogy tegnap veled ott azért jó néhány órát eltöltöttünk, és az első óra után, amikor én is már átvettem az atmoszférát és azt a vibe-ot, ami ott mozog és és minden porcikájában jó, tehát az az egész jó, akkor egyszer csak azon vettem észre magam, hogy ölik belőlem a szó. >> Igen. >> Olyan dolgokról is, amiről úgy gondoltam, hogy majd a podcastban beszélünk, ne lőjem el az összes petárdámat, majd holnap majd így meg úgy.

De nem csak, hogy belőlem ömlött a szó, hát ott aki nem egyedül élvezte a magányt, ott olyan csacsi volt, olyan csacsi bya bya bocsa bsa elképesztő, ömlik a nőkből minden.

Én nem értek kínaiul, oroszul is csak csipet, de azt éreztem, hogy ezek úgy nyomják apám, ezek most mindent, ami úgy felgyülemlett, mondjuk három hét alatt még nem voltak a női napon, de közben nem azt éreztem, hogy csak kinyomod magadból, hanem a másik vette az adást, nevetgért, ő is mondta, egy ilyen nagyon egészséges csivitelés volt az egészben.

Pont annyi a zsivaj, hogy senkit nem zavar, hogy a másik mit csiripel.

Meg azon vettem észre magam, hogy jaj, mondom, hát itten oroszul beszélnek, akkor jobban hegyezem a fülemet, hogy értem-e, hogy miről.

Aztán azt mondtam, hogy mit akarom én hegyezni a fülem.

Na hagyjam már békén őket, hadd beszéljenek, amiről akar.

Nem, mégha egy kicsit érdekes is lenne, hogy hogy készítik a blincsikit, tegyük fel.

Ez most az ő terük, az ő csevegésük.

De az is nagyon jó volt, amikor egy orosz hölgy odament hozzád, aki ismerősöd volt.

Én ezt a medencéből figyeltem ti a parton váltottatok néhány szót.

Majd te bejöttél és mondtad, hogy te egy szót nem beszélsz oroszul.

Ez a hölgy egy szót nem beszél magyarul.

Neked fogalmad sincs, hogy ő miről beszélt, de úgy nagyon szépen egy pár mondatban ti úgy elvoltatok.

Igen. >> De hogy nem is kell ehhez semmit érteni.

Nyilvánvalóan kedvesen mosolyogtatok.

Őt láttam, hogy olyan kedves és bátorító és mosolygós és ilyen nagyon jó atmoszférával beszélget hozzád.

Te is nagyon kedvesen reagáltál, hogy mosolyogtál majd elpúcsúztatok.

Te bejöttél a medencébe a födörszén.

Óriási volt, nagy élmény volt. >> Én úgy örülök, hogy te eljöttél.

Úgy tényleg nagyon-nagyon örülök, hogy átélted, meg hogy ennyire tetszett.

És akkor térjünk rá arra anyukám, hogy mi újság veled, merthogy ugye a ez az éved neked egy szignifikáns év volt fordulópontokkal, és amit megosztanál, kérlek mesélj.

Erről nagyon szívesen beszélek.

Mondjuk mindenről nagyon szívesen beszélek, mint azt látjuk, de erről aztán különösen hát ez nagyszerű érzés.

Szóval én szívből, tiszta szívből kívánom mindenkinek, hogy egészségben, épelmével élje meg a nyugdíjas kort, merthogy te nyugdíjas korú lettél, 65 éves lettél.

Ez a sztori, csak hogy a hallgatóknak világos legyen, hogy >> én kérem, december 10-én lettem 65 éves, és akkor azt csináltam, hogy én már előtte három hónappal nem dolgoztam, így alakult, nem is kerestem, nem is akartam, mondtam, hogy ez remek.

Ilyen szépen beleúszunk ebbe a nyugdíjas korba.

Én ezt jobbnak tartom, mintogy dolgozol az utolsó napodig valahol alkalmazottként, és puff, holnaptól már nem kell bejönnöd, ha úgy döntesz.

Nekem ez a három hónap rákészülés a lelassulás időszaka volt, mert én nem tudom, hogy érezi-e úgy a nagy közönség azt, hogy nagyon nehéz lelassulni.

Szóval az nem megy ám úgy, hogy hát a kormától nincs semmi dolgom, úgy pörögsz még, mint a villanyóra, meg mondhatod te azt, hogy lazulj el.

Érzed azt, hogy te még benne vagy ám a darálóban rendesen, fiziológiailag is meg kattog az elméd.

Na, ez a három hónap ez úgy simán szépen lelassított, vitt bele ebbe a…

Említett entitások

Témák

Személyek

  • Balog Zsófi
  • Grósz Zsuzsa

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Anyukám nyugdíjas | Zsófilter #s04e08”

Miről szól ez az epizód: „Anyukám nyugdíjas | Zsófilter #s04e08”?

Balog Zsófi és édesanyja, Grósz Zsuzsa a Zsófilter podcast vendégei. Az adás a Rudas fürdő női napjáról, az idősödésről, a testi-lelki rendrakásról, az alkoholhoz való viszonyról, valamint az idősek tiszteletéről és elfogadásáról szól nőként. Az évindító beszélgetés célja, hogy… Az epizód a Partizán Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 01. 22..

Milyen témákat érint ez az epizód: „Anyukám nyugdíjas | Zsófilter #s04e08”?

Fő témái: női nap, idősödés, testi-lelki egészség, alkoholfogyasztás, önbizalom, önelfogadás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Anyukám nyugdíjas | Zsófilter #s04e08”?

Megjelenés: 2026. 01. 22.. Hossz: 1 óra 24 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/partizan-podcast/anyukam-nyugdijas-zsofilter-s04e08-f6b06e0f

Több epizód a Partizán Podcast-ből