RageQuitPodcast

Listáztuk A Kedvenc NPC-inket | RageQuit Podcast #8

· PT1H14M39S

Összefoglaló

A RageQuit Podcast 8. adásában Dani és a műsorvezető a kedvenc NPC-ikről beszélgetnek. Kitérnek a 2023-as év játékaira, valamint Dani személyes kedvenceire, mint a Pókember Remastered és a Dungeons & Dragons. A beszélgetés során szó esik a nyílt világú játékokról és a D&D…

Röviden

Műsor
RageQuitPodcast
Megjelenés
2025. 07. 21.
Hossz
1 óra 15 perc
Témák
videójátékok, npc-k, dungeons & dragons, szerepjáték, nyílt világú játékok
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Fejezetek

  1. — 06:41 Donkey Kong Bananza - 06:41 - 21:50 Game of they Year jóslás - 21:50 - 39:20 Dani, Bálna Top 6 - 39:20 - 44:12 Top
  2. — 1:14:38

Ebben az epizódban

Üdvözlök mindenkit a Rage Kit 8cadik adásában.

Itt van velem Dani, mint mindig.

Szia Dani! >> Sziasztok! >> És ebben a fantasztikus kis nyári könnyed epizódban mindjárt rá is fogunk térni a komolyabb témákra, de addig is gondoltam, hogy beszéljünk arról, hogy mivel játszunk mostanában, mik a friss élmények.

Dani, szerintem kezdte. [Zene] >> Miért csinálsz ezt?

Hát én igazából ugye már múltkor említettem, hogy hogy még mindig ezen a son Sony bepótlásom vagyok.

Videójátékok terén nekem a a Pókember az a a az első Spider-Man remasterded, az amit most épp newzok és baromira élek >> és ki fogodni. >> Amúgy az a vicces, hogy én csináltam már anó egy videót a szar open world játékokról, hogy mennyire idegesítőek tudnak lenni ezek a nagy nyíltvilágok.

Full a Spider-Man szerintem az első olyan open world játék, ahol így effektíven hallogatom a főküldetést, mert annyira élvezem, hogy összegyűjtsem a kis szarokat, amik a világban vannak, és megcsináljam az extra challenge-eket és a és a science izé laborokat meg mit tudom én.

És így már a hátizsákokat már levadásztam mindent, meg már a a a blackket izéket is, hogy meglegyen a mert látom a jutalmat, hogy ú egy még egy ruha leki ú és így >> fú ez ez az, amiről még el tudom képzelni, hogy kiplatinázom, mert ez tényleg olyan játék és nem tudom, nekem nem volt open worldökkel eddig.

Eddig mindig ezt ilyen sallangnak éreztem, és ilyen szarul megvalósítva, de itt nagyon jól meg van valósítva.

Meg főleg az, hogy utazni a világban annyira jó, hogy így kábé nem is tudom, tehát ilyen nagyon sok óra után vettem észre, hogy van fast travel a játékban, mert annyira nem igényeltem, hogy legyen, mert annyira jó érzés.

Igen. >> Tehát, hogy az a az a legjobb része a játéknak így lengedezni a házak között, és azt csinálni. >> Igen, persze. >> Úgyhogy igen, ezt most nagyon élem.

Meg hát igazából ez nem teljesen videójáték, de elkezdtünk megint DND-zni, és ez az, ami így az agyamnak egy nagy részét újra leköti, mert már nagyon hiányzott.

Ugye hát volt egy DND-s társaság még régen, de >> mi évek alatt, >> és az még offline volt baráti körrel.

Aztán mindenkinek ugy munka, barátnő, család hát gyerekek mindenkinél és egyre nehezebb volt összeszervezni.

De most kitaláltuk azt, hogyha mindenkinek kicsit korábban alszik el a gyereke, akkor este van még idő játszani, és elkezdtünk most ilyen esti este újraindítani, és most most nagyon élem azt is. >> De DM játék én én ilyen Forever Forever DM vagyok, de én ezt élvezem, tehát én a >> az írás részét élvezem az egész meg >> hivatalosat mesélsz, vagy valami nem >> teljesen homebrew.

Én mindig szeretem a saját sztorijaimat.

Igen, mármint hogy a tehát maga a DND fifth edition még az eredeti eredeti fifth edition, >> de maga a sztori az teljesen saját.

Üüm. >> Meg saját világban minden.

Én ezt ezt ezt imádom ezt így megalkotni.

Hát mondjuk annak, aki nem tudja, hogy ez micsoda, röviden talán úgy tudnám összefoglalni, hogy képzeljétek el egy egy olyan szerepjátékot, mint ugye a Stranger Thingsben is, hogy nem nem megtörténik előttetek valami vizuálisan, hanem szinte minden csak a fejetekben.

K ez a >> az elmeszínházban játszódik, elmesélés alapján történik minden, és a különböző paraméterek meg statisztikák meg kockadobások döntik el a kölcsőhatásokat hatásokat. >> Ja.

És igazából a poén része az, hogy kikerekedhet belőle valami iszonyat nagy hülyeség is, mert bármit lehet csinálni, mert a képzeleterej az végtelen.

Igen, igazából olyan, mint egy ilyen teljesen teljesen sandbox videójáték, merthogy igazából csak a kalandmester határozza meg, hogy hogy mik a következmények.

Szóval, hogy nincsenek olyan határok, mint egy videójátéknál, hogy ez a része nem lett lefejlesztve, mert én bármire tudok reagálni, bármire tudok imprózni.

De nyilván olyan nagyon nem kell magyarázni, mert hogyha azért a Baldus Gate-et szerintem azért azt sokan ismerik meg látták, tehát hogy annyira nem annyira mainstream Magyarországon, mint mint lehet gondolnánk. >> De igen, de hát tehát a Baldos Gate az ugye egy az egyben ugyanaz a szabályrendszer, tehát az a az a az a DND-nek az ötödik kiadásának a szabályait ültheti át videójátékban és ja, olyan mintogyha egy Baldus Gate egyedi sztorit találnánk ki.

Hát hát azér Badurgate az nyilván azér videójátékot nem lehet bármit csinálni.

Ott azokat az akciókat hagytatod végre, amiket a játék enged, de egy DND kalandban ott a barátaiddal mondhatod azt, hogy te most fogod és nem is tudom az oldaladnál lévő kis törpének kinyomod mindkét szemét.

Ilyet megtehetsz, hogyha tudsz olyat dobni. >> Igen.

Igen. >> És rá kell hozzni a szabályokat, hogy hogy működik.

Ja, de egyébként elég fun dolog.

Én is nyomtam jó sokáig, de de online például már nem nyomnám rájöttem.

Tehát az, hogy túl lassú és túl megköveteli szerintem a hangulatot az, hogy együtt legyetek a a játék, hogy tényleg ki tudjon teljesedni és eléggé immerzív legyen.

És ahhoz nekem az az nem nem adta soha, hogy hogy online kizárólag.

Bár nyilván, hogyha valaki nagyon szereti a mechanikákat, akkor ott is meg tud lenni.

Na hát figyelj, örömmel hallom, hogy >> Ja, hát én >> Ja, várjál, ezt nem mondtad.

Most akkor online nyomjátok. >> Most online.

Igen, igen. >> Jó, de mondjuk közeli barátokkal talán egy fokkal jobb azért. >> Igen.

Hát meg velük éveken áttoltuk offline, tehát hogy így megvan már ez a ez az egész hangulat, hogy hogy csinálunk.

Meg szerintem biztos, hogyha ha most ebbe belejövünk és megy megy jó ide, akkor majd majd valahogy biztos sikerül egy-egy offline alkalmat is találni, mert azért Igen, az tényleg teljesen más, amikor gurulnak az asztalon a kockák, meg ott lépegettek, meg közösen vagytok, meg chipszeztek, meg sörzt, meg mit tudom én, azért hozzátartozik erősen az élményhez. >> Igen.

Ühüm. >> Ja, hát hát én folytattam továbbra is a a Kingdom Two Crownsozást.

Kipróbáltukba egyik cimborámmal.

Hát gyakorlatilag harmadannyi idő alatt meg lehet csinálni a kampányt, mint egyedül, mert hát ketten vagytok.

Szóval, hogy kétszer annyi pénzt tudtok elbírni.

Mind a két oldalát a királyságnak elbírjátok látni mindennel, úgyhogy nem tudom, kinek tudnám ajánlani.

Egyébként nem nem rossz élmény egyébként a COP, csak hát nagyon könnyű lesz tőle a játék.

Domkeeperben is próbáltam ügyeskedni, ugye ez volt az a fúrós játék.

Kicsit olyan, mint a terrária, csak >> nincsenek boss fightok.

És hát a másik, ami még nyilván egy nagy megjelenés volt, és és eléggé vártam, az az nem más, mint a Donkey Kong Bananza.

De ezzel akkor már rá is fogunk kanyarodni az első témánkra, úgyhogy hát akkor vágjunk bele.

Szóval két dolgot emelnék ki a Donkey Kong Bananza kapcsán.

Az első az az, hogy nekem ez volt a legjobban várt játék az évben, ami nagyon sokat elmond rólam, >> és láttam pár ilyen nagyon kellemetlen kommentbe, hogy ez ezek milyen óvodások izé, taknyuk nyáruk. egybe folyik, hogy egy izé egy Nintendo platformel szeretnek játszani.

És közben meg azt látjuk, hogy a világ összes híresebb média orgánuma szinte maximális pontszámokat ad ennek a játéknak.

Jelenleg 91 van a a Metacriticán.

És ezzel gyakorlatilag egy szinten van a Mario Dusyvel, ami ugye a 2018-as hát leghíresebb, legnagyobb ilyen >> Nintendo játék volt.

Na, én játszottam a játékkal már olyan kábé 10 órát, én ezt mind streamelem és ki is pakolgatom YouTube-ra, úgyhogy van egy valamekkora véleményem erről.

És igazából érdekes módon valahogy megint nekem egy ilyen saját véleményem van. egyik oldalhoz se tudnék csatlakozni, ahhoz se, aki azt mondja, hogy ez a az év játéka egyelőre.

Egyelőre nem tudom azt mondani, ahhoz se, aki azt mondja, hogy ez egy ez egy béna Nintendo játék, és hát mi a franc keresünk, mi a francot akarunk.

Én azt gondolom, hogy ahhoz képest, amit korábban gondoltam, hogy ez a játék, ez nagyon rizikóvállalós lesz, és itt lesznek olyan új ötletek megvalósítva, olyan mechanikák, amiket sehol máshol nem láttunk, és ez olyan fajta új ingert kínál majd, olyan élvezetes, dinamikus környezetet meg újfajta megvalósítást, hogy hogy már ez önmagában annyira túlcsorduló lesz, hogy hogy észre se fogom venni, hogy eltelik 20-30 óra játék idő, mert annyira bele fog merülni.

Hát ehhez képest azt érzem, hogy ez egy nagyon nagyon biztonságos kör volt szerintem a Nintendonak.

És ezt azért mondom, mert nagyon-nagyon érződik, hogy ugyanaz a csapat csinálta, mint a Mario Dysit.

Nagyon hasonlóak a biomok, úgymond, tehát a a pályarészek, tehát dzsungeles, jeges lávás kanyonos, szinte minden ugyanazt felismered, mész egy egyre inkább a föld közepe felé, de ezt valójában nem látod, csak az, hogy mindig lejjebb mész aik világból a másikba.

Donkeyikon mindent szét tud törni.

Nem minden, de szinte mindent szét tud törni. >> És ezen kívül van három forma.

Az egyikkel gyorsabban futsz, másikkal gyorsabb tudsz repülni.

A harmadikkal meg erősebb vagy.

És ezen kívül meg egy nagyon kis széve platformer, azt kell mondjam.

Te nem érzed azt a újítást benne, hogy megérdemelje a 10-es >> kijelzőt?

Nem, egyelőre nem érzem meg, és mondom, úgy mondom, hogy én elfogultan ezt a játékot a szinte majd lelki szemeimmel a tényleg a legjobbak között érzem, vagy éreztem, illetve hát a a korábbi játékokkal elképesztő nosztalgiám van.

És itt az van, hogy játszom a játékot, nagyon élvezem, de nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy hogy én idén már éltem át sokkal nagyobb ekztázist videójáték téren.

Tehát, hogy jó játszani vele, ez egy nagyon jó játék. főleg aki szeret gyűjtögetni, aki szeret felfedezni marha nagy világokat és kitalálni különböző akadályokra a a megoldást, de hogy ennél nekem egyelőre nem adott többet.

Személyiségben, lélekben szerintem a játék nagyon keveset ad.

Tehát ez a tipikus, ez a tudod, ez a Mario sztory lány, hogy az elején történik valami rossz, megismered konkrétan ar negatív karaktereket, és akkor az a játék, hogy eljuss bossziga, amikor majd legyőzöd őket. helyre kell hozni, meg kell menteni, ki kell szabadítani és csá. >> Igen.

És egy másik nagyon súlyos szerintem mellékfogás a játékban.

Nem egy, nem kettő olyan boss fight volt, ami nem hazudok 20 másodpercnél tovább nem tartott. pedig cinematic előtt a cinematic utána nagy rákészülés és így és így a volt egy olyan boss fight, hogy meghívott a boss valamilyen eltűnős koktélt, valami invisibility potiont, invisibility potiont.

És simán láttam, hogy hol van. megütöttem, leütöttem a féléletét, másodszorra jött megszakítás nélkül, leütöttem a második félét és vége volt.

És ez egy olyan boss fight volt, egy olyan gonosz majomnő, aki az első cinematicól odáig mindegyikben ott volt, és és látszott, hogy egy ilyen nagy ilyen negatív karakter, meg beszéltek róla az NPC-k is, tehát meg volt alapozva valamennyire az ellen szenvessége, és nekem nagyon furcsa, hogy így döntenek, hogy legyen csak egy boss fight. aminek van egy mechanikája, és nem kell a játékosnak túl egyáltalán megerőltetni magát, hogy gondolkoz.

Nincs nehézségi fok, nem, nincs hard mode.

Van egy assisted, ami ilyen >> gyengébb látóknak, meg gyengébben érzékelőknek, vagy akiknek segítsék kell az irányba, hogy éppen hol van a következő objeektív, és van egy normál mód.

Szóval mindezzel együtt azt tudom mondani, hogy ha én most hat-hét éves lennék, biztos, hogy másként élném meg.

Lehet, hogy mint akkor annó, amikor megéltem.

Bár azok a játékok kevésbé voltak ennyire kiforrottak, és ott nagyon kevés úgymond ilyen quality of life dolgot érezhettél.

Tehát itt mindenhol ment a játék nélküled meg ilyesmi, tudod, nem fagy ki, vagy nem tesz tönkre azzal, hogy 1000erféle gyűjtögethető tárgy van.

Nem, vannak gyűjtögető tárgyak, de szinte minden opcionális.

Tudsz kozmetikumokat. pénz, pénz, pénz az borzasztó mennyiségű volt.

Tehát hogyha megszoktad a mit tudom én, a coinokat a Márioban ahhoz képest itt itt sokkal nagyobb nem termelődik újra.

Tehát nem az van, hogy szétversz egy pályát és akkor visszamész, megint összegyűjtesz annyi aranyat belőle, hanem a gold az nincs nincs több.

Tehát amennyit fölszedz, viszont abból bőségesen tudsz tehát, hogy mindent meg tudsz venni.

Olyanokat tudsz megvenni, hogy például csináljon egy hidat valamelyik MPC, vagy robbantson le valamit.

Ö, és akkor azt ki kell fizetni.

Vagy egyébként tudsz belőle venni házikókat, ahol hogyha befekszel egy ilyen ágyba, akkor visszatölti az összes HP-dat, plusz még egy csomó extra HP-t.

Szóval ilyen ilyen ha meghalsz, pillanatokkal korábbra rak vissza csak.

Szóval nincs nincs nagy büntetés, kics megtorlás.

Szerintem ez egy olyan játék, hogy végigviszed, és hogyha nagyon tetszett, akkor akkor megpróbáld megtalálni az összes banandium gemet, vagy mind egy banánt, meg megtalálod az összes kiváltod az összes coszmeticet, tehát outfiteket, és ennyi. >> Hát na jó, csak hogy most ez alapján, amit elmondtál, ben nem az a kérdés fogalmazódik meg, hogy tényleg túl könnyű lett a játék, vagy csak te nőttél ki belőle?

Tehát, hogy azért a Nintendo nyilvánvalóan úgy akarja mindig is pozicionálni magát, és ez ez egy ilyen nagyon kimondott céljuk, hogy hogy a leggyerekbarátabb, a legcsaládközpontúbb konzol.

Tehát hogyha megnézel más olyan mondjuk jó játékokat, presztízsjátékokat, triplá játékokat, azok mindig egy idősebb korosztálynak szólnak már.

Tehát mindig inkább mondjuk legalább kamaszoknak, de inkább már a fiatal felnőtteknek akár témájukat, sztorijukat, nehézségüket tekintve.

Tehát a gyerekeknek szinte senki nem csinál, vagy senki más nem csinál játékokat, csak a Nintendo.

Meg jó van ilyen, hogy Peppa Pig meg mit tudom én, meg Roblox, de hogy ez nem annyira pozitív élmény, de hogy a az olyan igazán nagy szabású gyerekeknek szóló játékokat már csak a Nintendo csinálja.

Tehát, hogy nem az van most, hogy egy kicsit egy olyan szemmel, szemüveggel nézed ezt, hogy hát nyilván felnőttként minden túl könnyű.

Tehát most hogyha ha megnézed, ahogy a gyerekek szenvednek a homokozóban, akkor rajtuk is röhögzet simán csinálok egy formát.

Nekem nem lesz semmi bajom vele.

Tehát, hogy nem ez van benned egy kicsit? >> Lehetséges,…

Említett entitások

Témák

Személyek

  • Dani

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Listáztuk A Kedvenc NPC-inket | RageQuit Podcast #8”

Miről szól ez az epizód: „Listáztuk A Kedvenc NPC-inket | RageQuit Podcast #8”?

A RageQuit Podcast 8. adásában Dani és a műsorvezető a kedvenc NPC-ikről beszélgetnek. Kitérnek a 2023-as év játékaira, valamint Dani személyes kedvenceire, mint a Pókember Remastered és a Dungeons & Dragons. A beszélgetés során szó esik a nyílt világú játékokról és a D&D… Az epizód a RageQuitPodcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 07. 21..

Milyen témákat érint ez az epizód: „Listáztuk A Kedvenc NPC-inket | RageQuit Podcast #8”?

Fő témái: videójátékok, npc-k, dungeons & dragons, szerepjáték, nyílt világú játékok.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Listáztuk A Kedvenc NPC-inket | RageQuit Podcast #8”?

Megjelenés: 2025. 07. 21.. Hossz: 1 óra 15 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/ragequitpodcast/listaztuk-a-kedvenc-npc-inket-ragequit-podcast-8-0475c4c5

Több epizód a RageQuitPodcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból