Reaktor Podcast

Maratonfutásról és felkészülésről Csere Gáspár olimpikonnal

· PT26M10S

Összefoglaló

A Reaktor Podcast vendége Csere Gáspár olimpikon maratonfutó, aki az edzésmunka kulisszatitkairól, a sport és a magánélet közötti egyensúlyról, valamint a motiváció fenntartásáról mesél. Gáspár elmondta, hogy édesapja példája és a mozgás szeretete indította el a sportpályán, már…

Röviden

Műsor
Reaktor Podcast
Megjelenés
2025. 12. 11.
Hossz
26 perc
Szereplők, említett nevek
Csere Gáspár
Témák
maratonfutás, sportolói felkészülés, motiváció
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Sziasztok kedves nézők és hallgató.

A mai adásunk vendége Csereg Gáspár, maratonfutó, atléta és nem melles olimpikon.

Szia Gáspár, köszi, hogy elfogadtad a meghívásunkat. >> Szia és köszöntöm a kedves hallgatókat, nézőket is és köszönöm a meghívást. >> Hogyan jött a futás az életedbe?

Tehát elvittek a szüleid egy futóedzésre, vagy >> nagyjából igen.

Tehát az édesapámnak a példája volt nagyon ragadós.

Ő már óvodás koromban vitt magával.

Sokszor már reggel az óvoda előtt elmentünk egy kört futni, és simán mentek ilyen két- 3 4-5 km is.

Nagyon tetszett ez a hosszútávú futás, utcai futás, terepfutás, úgyhogy ebbe így beleszerelmesedtem.

És akkor beírattak atlétikára.

Ott még ugye tanultunk mindenfélét, ugrás, dobást, tehát az alapokat megtanultam, de úgy 10 éves korom környékén látszódott, hogy hogy nekem a versenyszerű hosszú távutásban van a helyem.

Úgyhogy egy komolyabb klubba elmentünk a Beacba.

Ott voltam 20 éven keresztül és ott lettem felnőtt, válogatott futó.

Úgyhogy ez az egész versenyezés így beszippantott és apukámnak édesapá sportoló volt, vagy van a családban rajtad kívül valami, vagy valaki, aki úgymond előhírnöke volt ennek?

Igen, tehát egy nagyon sportos családban születtem, de az az érdekes, hogy nem élsportoló családban, tehát a szüleim nem voltak élsportolók vagy profisportolók, hanem ez a klasszikus szabadidős sportos outdoor család voltunk, hogy minden hétvégén mentünk túrázni, sokat jártunk ide-oda a biciklivel, megtanították nekünk az alap sportágakat úszás sielés atlétika tehát mindig mozogtunk, és ezt a mozgás szeretetét, sport szeretetét adták át.

És maga a kompetitív jellege, hogy én aztán versenysportoló lettem, az már inkább személyes döntés volt.

Persze ők ebben is utat biztosítottak, tehát terelgettek, meg megadták a lehetőséget, de sose nyomtak engem, hanem ezt rám bízták, és engem így elkapott így a gépzi.

És mondod, hogy ez egy ilyen személyes döntés volt, hogy te sportoló leszel, mikor volt meg, vagy hogyha ezt adott esetben nem lehet időhöz, akkor valami eseményhez kötni, hogy te akkor nem csak, nem tudom, egy bármilyen egyetemista leszel, vagy középiskolás, aki mellette sportol, hanem akkor neked ez lesz a hivatásod?

Hát ez nagyon korán persze minden gyerek álmadozik, én is álmadoztam, és például egy klasszikus momentum volt 2000-ben a Sydney Olimpia, akkor kilenc éves voltam, és ott mindenféle sportközvetítést végignéztem.

Úszás, ökölvívás, atlétika, szertorna és mindegyik nagyon tetszett.

Tehát engem nem csak az állóképessége, hanem az erő meg technikai sportágak is vonzottak.

Érdekes a a csapatsportágak, labdasportágok valahogy nem.

A lényeg az, hogy amikor láttam, hogy Csollán Szilveszter Gyűrűn olimpiai bajnok lett, akkor így teljesen leesett az állam, és ott ott valami nagyon erős inspiráció jött az életembe, úgy megfogalmazódott bennem, hogy én szeretnék én is olimpikon vagy akár olimpiai bajnok lenni, nem szertornában, de úgy akkor még egyébként nem tudtam pontosan, hogy futó leszek, mert én egyébként atletizáltam, de más dolgokat is azért csináltam mellette, de aztán egyre jobban kiválasodott a kép, hogy én hosszú távutó szeretnék lenni, és lehetőleg a legeslejobbak közé ododa szeretnék férkőzni.

És akkor persze nem gondolkoztam azon, hogy ez hivatásos is legyen, hogy akkor ebből majd megéljek.

Ez így step by step így kialakult.

Nyilván ott a gimnázium végén azért ez egy éget égetőbb kérdés volt, hogy akkor most valami klasszikus pálya vagy vagy tényleg sport, végül is egyiket se kellett föladni, hanem egy ilyen kettős karriermodellt meg tudtam valósítani. >> És mondod, hogy igazából az csak egy későbbi ponton dőlt el, hogy te akkor hosszútáv futás lesz úgymond a te választott sportágad.

Ez sportág vagy versenyszám? >> Hát szak mondjuk >> szakág.

És hogyha és amikor ez eldőlt, az pontosan egyébként miatt dőlt el.

Tehát itt arra gondolok, hogy nem tudom, testi adottságok, vagy szimplán nem tudom, te mentálisan nagyon jól bírod a a nagy távokat, tehát mi alapján döntöttél? >> Mind a kettő, tehát a fizikális meg a mentális is benne van, meg maga az érdeklődés.

Tehát elég hamar kiderült, hogy az ügyességi számok, sprintfutás nemcsak, hogy nem megy annyira kiemelkedni, hanem nem is annyira érdekel, hanem kimondottan a hosszabb távok.

Ugye azt azért tudni kell, hogy egy 102-14 évesnek még nincsenek maratoni meg versenye meg 10 kmes, hanem rövidebb távok.

Tehát azért is mondtam, hogy később alakult ki a specializáció, mert eleinte ilyenkor rövidebb távokon versenyzünk, 600 m, 800 m, maximum 3 5 km.

Tehát ezek a leghosszabb távok, de kamaszként is ezek már nagyon jól mentek.

És akkor valahogy ott ilyen 16 éves korom környékén akkor szemeltem ki, hogy majd a maraton legyen az én főtávom, és oda kezdtünk el orientálódni. >> És mikor volt az első maratonod?

Tehát amikor egy rendes maratont végigfutottál? >> Azér 23 éves koromban volt.

Hozzá kell tenni, hogy korábban is már ment volna.

Tehát nem a terjedelmi korlát volt az, ami miatt vártunk, hanem az edzőmel szerettünk volna már egy nagyon jó debütálást megvalósítani, hogy minél jobb szintről kezdjük el a maratoni pályát.

Úgyhogy éveken keresztül csak félmaratoni távokon versenyeztem, az 21 km.

És amikor az már nagyon gyorsan ment, akkor váltottam át a maratonra. >> És egyébként ez melyik?

Ez budapesti vagy valamelyik? >> Ő Frankfurtba futottam az elsőt. >> És az mennyire sikerült?

Jól, hogy mondod, hogy egy olyan debütálást szerettetek volna, ami emlékezetes. >> Jó volt nagyon.

Edző mondta, hogy 2: 200 legyen az első, végül is 2:22 lett.

Egy picivel kicsúsztunk, de ez tényleg erre azért felfigyelt a szakma.

Tehát mondhatjuk, hogy a hazai atlétikába onnantól számítva lett úgynevem. >> És egyébként ez a 2:23 perc, ez a hazai mezőnyben ez ez mennyire számított akkor jónak? >> Hát ez nagyon jónak számított, tehát akkor végülis ezzel magyar bajnokságot is lehetett nyerni.

Hozzá kell tenni, hogy a magyar hosszú távfutás az utóbbi 20-25 évben azért sokat mérséklődött a színvonala, vagy inkább úgy mondanám, hogy a mezőny az nagyon megritkult mert ebben nagyon nagy munkát kell befektetni, és nagyon nehéz például ebből megélni és sokan ezért hamar a 20-as évek elején lemorszolódnak, és nem is érik el azt az életkort, amikor ezt profil lehet csinálni.

Úgyhogy az elmúlt 20 évben igazából ilyen 220 körüli vagy 220-on belüli maratonista nem sok volt néhány és közé sikerült kerülnömát a magyar hosszatáfutás a 70-es 80-as 90-es éekben volt a legerősebb akkor azért volt 10 2030 hasonlóan jó futó most különféle okokból ez ez ritkásabb lett a mezőny >> de akkor alapvetően annak köszönhető ez hogy nem tudom amit mondasz itt a 70-es 80-as 90-es évekb akkor meg lehetett élni ebből ől teljesen normális életszínvonalom manapság egyébként majdhogy nem >> hát a 70-es80-as évben ugye sportállások voltak szocializmus hát akkor az az egy nagyon erős megtartóerő volt és és sokan tudtak együtt edzen edzőtáborozni versenyezni tehát volt egy olyan erős konkurencia ami egy egy mozgásban tartotta az eredményeket ez a 90-es évben még ez a lendület valahogy kitartott és ott az 1000 ezred forduló után csappantak meg nagyon az eredmények azóta Azok csinálják ezt, akik igazán kitartóak, kemények és hajlandóak magukat menedzselni. >> És ebből azóta sincsen akadott esetben lassú növekedés, hanem inkább csökken mai napig. >> Ő van egy-két kiugróeredmény, amelyek nagyon biztatóak, például Szemerei Levente.

Ő tavaly megdöntötte a a 30 éves országos csúcsot, amit egyébként én is szerettem volna.

Ezt a skalpot végül is ő behúzta.

Tehát ő egy nagyon nagy reménység, és még mondhatnék rajta kívül pár 20 éves futót, akik szintén nagy reménységek.

Tehát az eredmények minősége az megvan.

Itt inkább amire gondolok, hogy az a széles mezőny nincs meg.

Tehát nem tudok, nem lehet sajnos tucatnyi futót felsorolni, akik akik ezen a szinten vannak, hanem ezt csak néhányan csinálják ilyen szinten.

És egyébként hosszútáv futásba mennyire a vagy tehát mi igazából az ideális kor, amikor ezt úgymond a legjobb formában van az ember, tehát hogy nem tudom ugye futballba 23 évesen mondod, hogy akkor futottad a az első maratonodat, ugye az már igaz?

Tehát akkor vannak úgymond a legjobb formában ez a 23-tól nem tudom 27-ig.

Futóknál egyébként mi ez a kor?

Ez ő változó, nagyon széles a spektrum, tehát ezt nagyon sokáig lehet csinálni.

A a 20-as években járó futók által zöld füleknek számítanak a maratonfutásba.

Persze vannak, tehát van, akik korán érik, és 23-25 évesen már nagyon jó maratonokat fut például Levente, de a nagy átlagban a legjobb időszak, úgy gondolom ez a 30 kötő 35 év.

Tehát statisztikailag szerintem ott látjuk a legerősebb eredményeket.

És akiknek az egészségük, motivációjuk kitart, azok 35 kötőel 40 éves kor között is egészen szenzációs eredményeket még el tudnak érni, de egyébként még 40 fölött is vannak nagyon jó eredmények, de azért az az már kevésbé jellemző. >> Tehát maga egyébként egy ilyen maratonfutás az fejben amúgy milyen élmény?

Tehát ez a 42 km ez egy küzdelem vagy egy eufória?

Tehát mihez tudnád hasonlítani?

Hát sok minden történik, pedig kívülről elég monotonnak látszik, mert szinte egy tempóba végigfutjuk az egészet, de sok minden lezajlik bennünk.

Már sokszor a rajt is nagyon szorong stresszes tud lenni, hiszen aki már több maratont futott és újra és újra nekivág ennek a kemény küzelemnek, az tudja, hogy mire vállalkozik.

Általában amikor eldördül a rajtpisztoly, akkor utána megkönnyebülünk, mert végre elkezdjük azt, amitől egy picit féltünk.

És általában azért a maraton első 15-20 km az elég eseménytelen.

Tehát ott ott az elég nagy gond, ha ott valami probléma adódik.

Viszont ott féltáv után azért időnként vannak ilyen kis apró holdpontok, amivel meg kell küzdeni.

És úgy klasszikusan az utolsó harmada az, ami nehéz szokott lenni a maratonnak. tényleg egy olyan tempót választunk, ami úgynevezett küszöb intenzitás, tehát ami nem egy maximális intenzitás, de elég magas intenzitás ahhoz, hogy hogy hogy hogy már azért egyáltalán nem könnyű fönntartani, hanem egy ilyen éppenhogy fenntartható, tehát két óráig fenntartható intenzitás.

És igazából az utolsó harmad az igen igen nehéz szokott lenni elsősorban testileg, csak ugye úgy működik az idegrendszer meg az agy, hogy ahogy a test fárad, azokról kapunk impulzusokat.

És ezektől ez kicsit rajtunk múlik.

Erre szoktuk mondani, hogy fejbe dől el, hogy ezektől a impulzusoktól mennyire ijedünk meg, vagy mit mit üzenünk válaszként, hogy visszaboxolunk és azt mondjuk, hogy nem baj, csak azért is végigcsinálom, vagy van, aki alárendeli magát az impulzusoknak és akkor elkezd lelassulni.

Úgyhogy tényleg az utolsó harmad az egy elég erőteljes mentális erőpróba, amiben persze egy egy tényleges fizikai fájdalom is ezt kíséri.

Ez kicsit ilyen lassú halálhoz hasonlítható.

Tehát itt nincs olyan nagyon magas pulzus, nincs olyan nagyon erőteljes elsavasodás, hanem egy egy ilyen egy ilyen kicsit ilyen folytogató érzés kezd a végén kialakulni.

Meg van egy kicsit egy ilyen kapuzárási pánik is, hogy amikor mondjuk ott vagy ilyen 30-35 km-nél, akkor kezdesz egy picit megkönnyebbülni és fölszabadulni.

Viszont hogyha belegondolsz, hogy azért még 10-12 km van hátra, azért az mégsem olyan rövid.

És és sokszor ez a dilemma, ami fölli a futókat, hogy nem tudják a végén eldönteni, hogy most örüljenek, hogy közeledik a vég, vagy vagy sírjanak, hogy azért még azért még bő még fél órát legalább szenvedni kell.

Úgyhogy nagyon hideg fejjel kell ilyenkor futni, nem szabad túl emocionálisnak lenni.

Most ittor beszéltünk a versenyzésről és akkor egy kicsit a előtte lévő folyamatokról, az edzésről, hogy ahhoz, hogy eljussoda, hogy te lefutsz egy maratont, hogyan néz ki a te edzésed?

Tehát, hogy nem tudom mondom, naponta edzel. >> Persze, tehát egy egy ilyen ahhoz, hogy eljuss az első maratonodig, ahhoz is hosszú éveket vagy akár évtizedeket bele kell tenni a sportba.

Most a elit maratonfutásra gondolok.

Tehát hogyha valaki csak a teljesítésre megy, akkor lehet, hogy pár év alatt is persze eljuthat egy egy lassabb biztonságos teljesítéshez.

De élsport szintjén ott ott tényleg legalább egy évtized munkája megelőzi, ami mindennapos edzést jelent.

Sőt, a 20 éves kor környékén azér sportolók elkezdenek naponta kettőt is edzeni.

Tehát én is az utóbbi 10 évben jellemzően, ha nem is minden nap, volt napi kétedzésem, de sűrűm volt.

Tehát hetente egy 10, 1213 futás azért összegyűlik.

Ebben van mindenféle rövid, közepes, egészen hosszú futás, tehát így az 5 km-től a 40 kmig mindenfajta terjedelmű futás.

Vannak benne egész könnyű átmozgatófutások, alacsony intenzitású ilyen alapállóképességfejlesztő futások vannak közepes tempójú, moderált mérsékelt kellemesen elfáradós edzések és vannak magas intenzitású edzések, például résztávok, farklek, váltogatós edzések, terepedzések, ilyen versenytempó gyakorlásos edzések.

Úgyhogy nem unalmas a futók élete, sokféle edzéstípust váltogatunk.

És te az adás elején említetted, hogy ugye két gyermekes családapa vagy.

Mennyire nehéz egyébként össze illeszteni ezt a adott esetben napiek kettő edzést a családi élettel? >> Amíg egy gyermekem volt a kislányom, addig elég jól meg tudtam oldani, hiszen a feleségemnek bármikor mégis ott hagyhattam a kislányomat.

Tehát a legjobb eredményeim is akkor tájt voltak, amikor született a kislányom.

Az olyan 2020 22 talán 23 és 23-ban jött a kisfiam.

Tehát azóta én ő átálltam ilyen fél profi vagy harmad profi státuszban, ami azt jelenti, hogy dolgozok edzőként, kevesebbet tudok edzen nagyobb lett a regenerációs igény, hiszen azért két kisgyermeket nem tudok mindig ott hagyni a feleségemnek.

Úgyhogy az utóbbi két évben visszább kellett vennem a a terveimből, meg a futóéletemből.

Viszont mivel egy nagyon nagy munka van bennem, ezért még így kevés kevesebb edzésből is így lendületből elég jól haladok.

Úgyhogy egyelőre még nem vonultam vissza, de már megbarátkoztam azzal a gondolattal, hogy valószínűleg a a nagy részén meg a csúcson már túl vagyok.

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Maratonfutásról és felkészülésről Csere Gáspár olimpikonnal”

Miről szól ez az epizód: „Maratonfutásról és felkészülésről Csere Gáspár olimpikonnal”?

A Reaktor Podcast vendége Csere Gáspár olimpikon maratonfutó, aki az edzésmunka kulisszatitkairól, a sport és a magánélet közötti egyensúlyról, valamint a motiváció fenntartásáról mesél. Gáspár elmondta, hogy édesapja példája és a mozgás szeretete indította el a sportpályán, már… Az epizód a Reaktor Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 12. 11..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Maratonfutásról és felkészülésről Csere Gáspár olimpikonnal”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Csere Gáspár.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Maratonfutásról és felkészülésről Csere Gáspár olimpikonnal”?

Fő témái: maratonfutás, sportolói felkészülés, motiváció.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Maratonfutásról és felkészülésről Csere Gáspár olimpikonnal”?

Megjelenés: 2025. 12. 11.. Hossz: 26 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/reaktor-podcast/maratonfutasrol-es-felkeszulesrol-csere-gaspar-olimpikonnal

Több epizód a Reaktor Podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból