Tudatos család podcast

#133. „Nem tudom… és ez rendben van!” – A bizonytalanság ereje

· PT31M18S

Összefoglaló

A Tudatos család podcast #133. adásában Koller Zsuzsi és Koller Krisztián a bizonytalanság erejét és a „nem tudom” kifejezésben rejlő lehetőségeket járják körül. A beszélgetés során megosztják személyes tapasztalataikat a megfelelési kényszerrel és az önkorlátozással…

Röviden

Műsor
Tudatos család podcast
Megjelenés
2025. 10. 05.
Hossz
31 perc
Szereplők, említett nevek
Palkó Zsuzsi, Koller Zsuzsi, Koller Krisztián
Témák
bizonytalanság, önismeret, tudatosság
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[Zene] Minden egyes ilyen helyzet, amikor kiderül, hogy valamit látszólag nem tudunk, akkor az egy lehetőség arra, hogy ott fejlődjünk.

Nem tudom, az az, hogy én elzárom magam minden tudástól, kicsivé teszem magam, és ahogy én kicsi vagyok, ez egy ilyen hát így fogom mondani, hogy tudattal ez egy megfelelési kényszer, hogy a másiknak én megfeleljek, hogy én tudjam mindenre a választ, hogy én meg tudjak felelni a másik embernek.

Az egyfajta önkorlátozás is lehet, hogy hogyha tényleg így kijelentem, hogy nem tudom, akkor ott pont ott teszek a mondat végére, és nem hagyom meg a lehetőségét magamnak arra, hogy hogy utána járjak, hiszen akkor nem ismerem el, hogy én amúgy ugyanúgy hozzáférek az információk végtelen garmadájához.

Ebben a mai korban tényleg nincs olyan, aminek nem tudsz utána járni. >> A kíváncsiságot állítod meg.

Igen, igen. >> És a az a nem tudom, az ugye összeszűk itt az, hogyha én meg kíváncsi vagyok, vagy utánanézek dolgoknak, akkor kitárul elém a lehetőségek tere, >> tárháza. >> Tárháza.

És hogyha azt mondom, hogy nem tudom, akkor bezártam magamat a saját üres szobámba, és leengedem a rolót, és magámra zárom az ajtót. [Zene] Sok szeretettel köszöntünk mindenkit Kollár Zsuzsival és Kollár Krisztiánnal.

Szia! >> Képzeljétek, hogy mostanában elkezdtem vezetni egy listát arról, hogy miket szoktam mondogatni magamban, meg magamnak, akár hangosan is, de ez most részlet kérdést.

És ezek között van egy favorit, a nem tudom, és már annyiszor mondogatom magamnak, hogy elkezdett zavarni, de gondoltam, hogy mielőtt kidolgoznám ezt magamból, hát behozom nektek a témát, hogy mi van a nem tudom mögött.

Sőt, egy olyan címet adtam, hogy figyeljetek, tudatosan élni a nem tudom. >> Ó, >> tudtam, hogy tetszeni fog. >> Tényleg. >> Szóval ez a nem tudom dolog.

Nem tudom, nem tudom persze honnan tudhatnám, hiszen most fogom megkérdezni, >> hogy nem tudod, >> hogy nem tudom.

Szóval nálatok előfordul-e ilyen időszak, vagy vagy amikor előfordul, nyilván van olyan helyzet, amikor az embernek ez a válasza, hogy milyen érzés van nektek emögött egyáltalán?

Mit éreztek, amikor nem tudtok valamit? >> Ez nagyon érdekes, mert nekem is van ilyen szófordulatom. meghallgatom a podcastjainkat, és nagyon sokszor én is elmondom, hogy nem tudom, pedig tudom, >> hiszen mondod, >> hiszen mondom, kötőszóként használom. >> Igen, ez is érdekes, hogy ez egy ilyen szokás is tud lenni.

Nem biztos, hogy van nagyon nagy töltés rajta, de ha van rajta, mint például nálad, hogy elkezdett zavarni, akkor akkor lehet, hogy érdemes egy kicsit megnézni, úgyhogy tök örülök, hogy ezt behoztad, és nagyon kíváncsi vagyok, merre fogunk kilyukadni, mert jelen pillanatban nem tudom hogy >> hogyan ugye ugye mennyi nekem nem ezt most direkt mondtam.

Szóval az első, ami eszembe jutott, az egy történet a múltamból, hogy régen ezt mennyire mennyire zavart engem, amikor ez volt az érzésem, gondolatom, hogy nem tudok valamit, mert ugye én nagyon tele voltam ilyen maximalizmussal megfelelés kényszerelés és nagyon zavart, ha valamiben mondjuk nem vagyok ügyes, vagy valamire éppen nem tudom egyből a választ.

Tehát, hogy ilyen érdekes elvárások voltak a fejemben, mintogyha lenne olyan a világon, aki mindent tud.

Tehát, hogy én azt szerettem volna lenni.

Úgyhogy egyébként meg erre majd visszatérünk, mert amúgy van, de hogy amúgy nem a nem úgy, hanem amúgy, tudodem, >> szóval az a történet jutott eszembe, nem tudom, >> amikor amikor az első munkahelyemen dolgoztam és nagyon hát nagyon zöld fül voltam így mindenhez, az élethez is, meg meg a munkához is, meg úgy mindenhez. és egy pénzintézetben dolgoztam, és helyettesítenem kellett egy héten keresztül a kolléganőmet, aki a titkárnője volt az elnökasszonynak, és én mivel a fiókban dolgoztam, így én nem volt ilyen titkárnői tapasztalatom, és kiszólt az irodából, hogy Zsuzsi, merre van az XY, vagy hol van, valakit keresett?

És akkor én azt mondtam, hogy nem tudom.

És akkor ilyen teljesen kiakadt, hogy ez nem válasz egy titkárnőtől, hogy nem tudom.

Ilyenkor azt kell mondani, hogy keresem.

Szóval, hogy mennyire van megítélve ez a nem tudom, nem?

Így a így a világban, meg a hétköznapokban.

És hogy valójában meg egyrészt mennyire normális, hogy hogy így kapásból nem biztos, hogy úgy mindenre egyértelműen eszünkbe jut a válasz.

A másik dolog meg, hogy hogy milyen más értelme is lehet ennek a tudásnak, hogyha mondjuk nem az elméből hozott tudást nézzük, hanem hanem egy másfajta aspektusát ennek a dolognak.

Szóval köszönöm ezt a témát, mert így visszaemlékeztem arra az önmagamra, és most már így elismerem, hogy mennyit változott ez az egész azóta, és hogy mennyivel kevesebb elvárásom van, már csak ha ezt nézem, hogy mit kell nekem tudni, meg mit nem. hiszen nem kell mindenkinek mindenhez érteni, nem kell mindenkinek mindenhez okosakat hozzászólni, hogyha éppen az nem az ő területe.

De ez nem jelenti azt, hogy ő ahhoz a dolghoz teljesen hülye, vagy hogy vagy nincsen valami hozzáadott értéke ott. >> Örülök, hogy ezzel a sztorival indítottál, mert nekem is az volt az első ilyen vezérfonal, hogy miért félünk ettől a nem tudomtól, mert hogy azt hiszük, hogy de nekünk tudnunk kell.

És sokszor beszéltek a sebezhetőségről, és hogy hány olyan alkalom van vajon az ember életében, amikor abszolút sebezhetően és mindenféle töltet nélkül mondja azt, hogy nem tudom. >> Figyelj, ez is a szülőként, tehát most a gyerekek iskolába járnak.

Hát szerinted hányat kérdeznek ilyet, hogy anya, mit tudom én mi ezt, hogy kell kiszámolni?

Most pont a matekkal volt egy ilyen felismerésem, hogy úristen, ez honnan tudjam?

Hát mi egy soha nem is tudtam.

És igen, és a sebezhetőség az egy nagy előny ilyenkor, vagy vagy érdemes ezt gyakorolni, mert mert én nem mondom azt a gyerekem, tehát hogy én felvállalom azt a gyermekemnél, hogy én nem mindent tudok így elsőre, vagy nem mindent tudok így felidézni az iskolás koromból, >> és és akkor együtt utána keresünk.

Tehát én azt csinálom ilyenkor, hogy hogy gyere, akkor akkor utána járunk, mert ez engem is érdekel.

Pontosan azért, hogy őt is megerősítsem abban, hogy nem baj, ha valamit elsőre nem tud, vagy még nincs benne rálátása, vagy tapasztalata, legalábbis ebből az életéből nincsen emléke róla, akkor akkor ott van a lehetőségünk, hogy utánanézünk, kérdezzünk, utánajárjunk, mert minden egyes ilyen helyzet, amikor kiderül, hogy valamit látszólag nem tudunk, akkor az egy lehetőség arra, hogy ott fejlődjünk és több több tudásra, több információra és rá ellátásra tegyünk szert. >> Így talán nem is lesz akkora töltés rajta, hogyha a nem tudást azt ugye onnét nézzem meg, hogy oké, lehet, hogy most nem tudom.

Lehet, hogy akkor utána nézek például a ugye, hogy a gyerekek jönnek, hogy akkor apa, Matek, Lenyó, hát mondom, gyerekek, akkor nézzük meg.

De hogy már nem az az első reakció, hogy én honnan tudjam. >> Ühüm. >> Szóval szerintem ez egy ilyen fokozat is lehet hogy >> Igen.

Hogy nem kellemetlen, hanem hanem lehetőség. >> Lehetőség.

Viszont nektek a másik oldal, hogy szakemberként meg nyilván nem mondhatjátok azt valakinek, hogy nem tudom, >> de képzeld el, hogy igen, én ezt nagyon szeretem. >> De ez azért is jó, mert mert szerintem hogyha ha úgy akarunk elmenni bármilyen segítőhöz, hogy konkrét válaszokat akarunk és meg is kapjuk, akkor az lehet, hogy nem olyan jó nekünk.

Ö meg hogy meg a másik ott van, hogy attól függetlenül, hogy valaki valamilyen ilyen területen jó, az nem azt jelenti, hogy pontosan én rólam, pontosan most mindent tud, és olyan választ fog tudni adni.

Szóval >> szeretné tud mondani, >> val nem azt mondom, hogy nem a nem tudom, ott szeretem mondani, hanem nem kell mindent tudnom.

Kettő, én is kaphatok olyan kérdést, amire tényleg nem tudom a választ, mert utána kell néznem.

De én nem azt szoktam megfogalmazni, hogy én ezt nem tudom.

Mert ezzel a nem tudással, a tagadással, ezzel ő egy elutasítást is kap, meg nem tud rám felnézni, akkor most így fogom mondani, mint szakemberként.

És nem is ez a lényeg, hogy most érám felnézzen, hanem hogyha én azt mondom, hogy hm ez egy érdekes kérdés, amit felvetettél, utána kell néznem, mert a nem tagadással azzal saját magamat is elvágom attól a lehetőségől, hogy tényleg tudjam én azt, hogy bekapcsolódjak egy olyan tudás könyvtárba, nekem van így a az el hát így a fejemben van egy ilyen ilyen mindentudó könyvtár, ahol ez az én képzeletemben létezik, ahol alapvetően minden tudás hoz hozzáférünk.

Ez nem tudom, ez valahogy így jön az én fejemben.

Ez egy intuícióként jött meg, >> és ott csak így képzeletben utánanézek, hogy akkor ott kihúzom azt a könyvet, ami arról a témáról szól, és akkor én ott azt elolvasom úgy gondolati szinten, úgy megyek az energiájával.

Szóval egy kicsikét misztikus a a megfogalmazásom, de hogy én megyek ezzel az energiával, és tudom, hogy tudom, tehát hogy a a bármit tudok, és most azt a könyvet, hogy hogy tudom előhúzni, példá nagyon sokszor van az, hogy jó, akkor fölmegyek a ha nincsen ötletem, vagy valamit nem tudok, akkor azt tudom, hogy hol tudok odakapcsolódni, hogy én tudjam.

És ez már egy magabiztosságot fog nekünk szülni, hiszen a nem tudom, az az, hogy én elzárom magam minden tudástól, kicsivé teszem magam.

És ahogy én kicsi vagyok, ez egy ilyen hát így fogom mondani, hogy tudattal ez egy megfelelési kényszer, hogy a másiknak én megfeleljek, hogy én tudjam mindenre a választ, hogy én meg tudjak felelni a másik embernek.

És ezt a megfelelést, ezt hogyha nem ismerjük fel, akkor van az, hogy szerintem a nem tudom kérdés az kisebbség érzést okoz.

De alapvetően mondhatjuk akkor azt az elmondásotok alapján, hogy a nem tudom az nem gyengeségem >> és nem bizonytalanság, hanem semmi. >> Egy állapot, tehát hogy ne címkézzük fel.

Meg talán érdemes felismerni vagy így így felfigyelni rá, hogy te is, hogy ezt mennyiszer mondjuk magunknak, mert ez egy fajta önkorlátozás is lehet, hogy hogyha tényleg így kijelentem, hogy nem tudom, akkor ott pont ott teszek a mondat végére, és nem hagyom meg a lehetőségét magamnak arra, hogy hogy utána járjak.

Hiszen akkor nem ismerem el, hogy én amúgy ugyanúgy hozzáférek az információk végtelen garmadájához.

Ebben a mai korban tényleg nincs olyan, aminek nem tudsz utána járni.

Tehát nem a beavatott bölcsek birtokolják csak a a tudást, hanem tényleg mindenkinek van lehetősége tágítani azt, amivel ő rendelkezik, a annak a információnak a körét.

Úgyhogy ha kijelentem, hogy nem tudom, akkor igazából csak saját magamat zárom el ettől.

Át biztál sokszor mondanám akkor ott megállítanám magam és egy kérdésé változtatnám ezt oké jelen pillanatban az a nézőpontom hogy nem tudom de milyen lenne hogyha megtudnám hogy mi ez >> vagy bármi ilyesmi kérdés >> ja bocsánat ne úgy már. kétszer is bele belind szoktam, de nyugodtan >> nem szeretném átvenni.

Nem tudom átvenni. >> Ha nem tudom, így ahogy mondtad, hogy pont van a végén és nekem egyből az az információ jött, hogy a kíváncsiságot állítod meg. >> Igen, igen, igen. >> És a az a nem tudom, az ugye összeszűkít az, hogyha én meg kíváncsi vagyok, vagy utánanézek dolgoknak, akkor kitárul elém a lehetőségek tere, >> tárháza. >> Tárháza.

És hogyha azt mondom, hogy nem tudom, akkor bezártam magamat a saját üres szobámba, és leengedem a rolót, és magámra zárom az ajtót.

Ha viszont a kíváncsisággal ott egy óriási teret nyitok és onnét még mi mennyi mindent tudok még befogadni.

Tehát mondjuk egy matek példán keresztül kapcsolódok mondjuk a gyerekemhez, aztán akkor kapcsolódok egyébként valamilyen útonódon a a tanárhoz is, valamilyen úton módon a saját bölcsességemet is növelem, mondjuk így, vagy rálátásomat nyitottá teszem magamat a világra.

Ha nem tudom, az pedig zárkózottá tesz. >> Az egy döntés.

Így van. >> Ez egy döntés, egy kiköveszkeztetés, ami ami bezárja az ajtót a az elől, ami bejöhetne újként. >> És lehet, hogy azért használod ennyiszer, mert hogy tudattalanul be szeretnéd zárni magad. miközben szeretnél oné kijönni és kíváncsivá tenni magadat, ez most nem elemzés rólad, de hogy úgy általában szerintem ezek így benne lehetnek ebbe a ebbe a nézőpontba is.

És ugye a vagy az a nézőpontom a nem tudom rá, hogy megállítom magam, vagy az van, hogy én kíváncsi vagyok.

Szerintem ez ez nézőpont kérdése, és ez ami meghatározza szerintem ennek a szónak a jelentőségét is. >> Én most azt hiszem, hogy ebben a fázisban vagyok, hogy hogy kellene ezt megváltoztatni.

Egyelőre nekem mindig egy egy mém jut az eszembe.

Biztos ti is a hallgatók is sokat láttak látták már.

Bár szerintem korábban volt divat ez a mém, amikor egy színész, akinek nem fog eszembe jutni a neve, áll és így támasztja a fejét, és akkor az van csak a képerre írva, hogy tényleg mesélj még.

És akkor mindig ez nekem most egyelőre ez a kép jött, hogy amikor jön egy nem tudom, hogy tényleg mesélj még, mertogy így egyszerűen amikor én legalábbis a saját bőrömön azt tapasztalom, hogy néha olyan egyszerű dolgokra hozom ezt csípőből válaszként, hogy ott tényleg az tényleg, >> tényleg és akkor már ez a az egyik részen felháborodik, hogy na jó, ez azért már durva.

Na de mindegy, mert itt nem is rólam van szó, hanem arról, hogy mi ez az egész Nem tudom állapot, és tök jó, hogy erre mentetek, mert azt szerettem volna egyrészt megtudni, másrészt meg megmutatni nyilván a hallgatóknak is, hogy hogy van ebben lehetőség, de eszembe jutott az is, amit korábban ugye Zsuzsi mondtál te sokszor, hogy ugye a kérdések kinyitnak, a válaszok pedig bezárnak.

Ez tulajdonképpen ugyanaz, hiszen a Nem tudom, egy válasz, és ezt írtátok körbe, hogy >> az mindent megállít, mindenféle kíváncsiságot, de attól függetlenül van olyan, amikor tényleg nincs válasz.

Most nézzünk komolyabb dolgokat, amikor a gyerekpéldát említettétek itt, mondjuk a a tanulásos rész az inkább a vicces része, >> de van válasz, mert a nincs válasz is válasz, a nem válasz is válasz.

Úgyhogy a válasz szólma a kérdésedre az a nincs válasz. >> Meg szerintem azt érdemes, ami mondjuk kíváncsi vagyok, hogy te mire gondolsz, milyen példa…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Vörösmarty Rádió

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „#133. „Nem tudom… és ez rendben van!” – A bizonytalanság ereje”

Miről szól ez az epizód: „#133. „Nem tudom… és ez rendben van!” – A bizonytalanság ereje”?

A Tudatos család podcast #133. adásában Koller Zsuzsi és Koller Krisztián a bizonytalanság erejét és a „nem tudom” kifejezésben rejlő lehetőségeket járják körül. A beszélgetés során megosztják személyes tapasztalataikat a megfelelési kényszerrel és az önkorlátozással… Az epizód a Tudatos család podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 10. 05..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „#133. „Nem tudom… és ez rendben van!” – A bizonytalanság ereje”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Palkó Zsuzsi, Koller Zsuzsi, Koller Krisztián.

Milyen témákat érint ez az epizód: „#133. „Nem tudom… és ez rendben van!” – A bizonytalanság ereje”?

Fő témái: bizonytalanság, önismeret, tudatosság.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „#133. „Nem tudom… és ez rendben van!” – A bizonytalanság ereje”?

Megjelenés: 2025. 10. 05.. Hossz: 31 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/tudatos-csalad-podcast/133-nem-tudom-es-ez-rendben-van-a-bizonytalansag-ereje-83f45734

Több epizód a Tudatos család podcast-ből