Tudatos történetek

✨ A fotózás lelke: a fény mögött az ember - vendégem Birta Endre

· PT51M8S

Összefoglaló

Bírta Endre fotográfus a Tudatos Történetek podcastban mesél a fotózásról, mint hivatásról, üzletről és önismereti útról. Szó esik a személyes kapcsolódás fontosságáról, az egyedi látásmód megtalálásáról, a művészet és a vállalkozás egyensúlyáról, valamint az emberi kapcsolatok…

Röviden

Műsor
Tudatos történetek
Megjelenés
2025. 11. 11.
Hossz
51 perc
Szereplők, említett nevek
Böröcz Tamás
Témák
fotózás, önismeret, vállalkozás, művészet
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Meg azt is megfigyeltem, hogy amikor találkozunk így, tehát így a így az emberekkel, akkor tényleg nagyon fontos, hogy most beszélgessünk és és tényleg úgy őszintén tudjunk beszélgetni az első 10 percbe, mert általában ki szokott derülni, hogy vagy sokszor azt hallom, hogy hát ő nem szeret fényképezkedni meg, meg neki nincs jó fényképarca, meg róla nem készültek jó képek.

Tehát ez szokott lenni az elő >> Bbara is ezt gondolja magáról valószínűleg. >> Igen.

És akkor így így mindenkit megmutatok, hogy én azt gondolom, hogy mindenkiről lehet jó képet készíteni.

Nagyon sok múlik a fotóson, tehát hogy ő hogy látja, milyen fényeket állít be, hogy azt a a másik embernek a karakterét, tehát amilyen ő, hogy azt tudj megjeleníteni képeken, mert mert a a fénnyel, a a háttérrel, a színekkel annyira sok mindent lehet alakítani, hogy így így így sokat lehet rajta változtatni, hogy így így jó legyen, jól jól nézzen ki. tényleg ilyen ilyen stílusos, hangulatos fotó legyen belőle. [Zene] Sziasztok!

Én Börös Tamás vagyok, ez pedig a Tudatos Történetek podcast következő része.

És mai vendégem Bírta Endre, aki fotográfus, viszont én ezt nem zárnám be ebbe a kicsi dobozba, hiszen a mai Magyarország és őtt talán mondhatom, hogy a világpiacon is azért itt vállalkozónak, marketingesnek, üzletépítőnek és nagyon sok titulusnak kell lenni ahhoz, hogy ez igazán jól működjön.

És hát erről és ehhez hasonló témákról fogok vele beszélgetni.

Köszöntelek itt a podcastban. >> Sziasztok, Birta Andra vagyok és én is köszöntöm a nézőket. >> Na hát főleg ez lesz a főcsapásunk, hogy így üzlet hozzá fogjuk kapcsolni a tudatosságot nyilván, mint fotós kihívások és hasonlók.

Viszont még mielőtt ebbe belecsapnánk, azért engem érdekel az, hogy így kisgyerekként ott volt neked a világban már az, hogy téged érdekel a fotózás, vagy ez úgy úgy később jött az életedbe?

Tehát hogy volt ennek az átmenete?

Hát így amikor egész pici voltam, akkor még nem gondoltam, hogy hogy majd később, amikor felövök, így ilyen fotós leszek, vagy ezzel kapcsolatos bármit.

Arra emlékszem, hogy ugye az én déd nagyapám, ő még a háborúban légi fényképész volt, >> tehát foglalkozott így fotózással, meg a nagymamám mutatott sokszor olyan képeket, amit a nagypapám csinált így vízparton, meg különböző ilyen helyszíneken, helyeken, ami nagyon érdekes volt.

Ugye csak feketefehér képek voltak még akkor abb az időben.

És hát am arra emlékszem most, hogy amikor néztem azokat a fekete-fehér képeket, az mindig valami behozott egy ilyen ilyen emléket meg ilyen érzéseket is.

Volt egy ilyen hangulata, meg olyan volt olyanok voltak ezek a papírképek, hogy nem sima, tehát ilyen le úgymond ilyen simán levágott egyenes oldalúak voltak, hanem kicsit volt benne egy ilyen forma is, meg ilyen fatáblára voltak felragasztva.

Szóval, hogy nagyon érdekes volt, meg az nagyon tetszett.

És akkor amikor ilyen 14 körül voltam, akkor apukám még fényképező gépével elkezdtem fotózni.

Meg az úgy tetszett, hogy ú készítek egy képet, és azt majd meg lehet nézni a a napot majd egy papírképen.

Tehát >> ez még a filmes időszak volt. >> Igen, ez Ja, igen, igen, ez még a filmes időszak volt.

Hát akkor még nem gondoltam, hogy majd a jövőben lesz olyan, hogy eltűnik a film egyáltalán.

És az is így nagyon megfogott.

Mikor láttam, hogy papírképen ott van, amit én láttam úgymond így a szememmel, az egy ilyen nagyon érdekes dolog volt.

Aztán úgy fotózgattam ott, de de akkor nem voltam rá úgy egyébként úgy tudatos, csak úgy tetszett.

És akkor amikor elvégeztem a középiskolát, mert én egyébként egy ilyen olyan iskolába jártam, ami úgy tudom, ma már nem létezik, ez egy ilyen öt éves technikum volt, ami egy érettségit adott és egy plusz egy szakmát, és én ilyen iskolába jártam, amit aztán elvégeztem, és utána igazából ott volt a kérd, hogy mi meg hogy, mert vegyipari ilyen gépésznek nem akartam így menni, mert azt tanultam egyébként De így érdekelt érdekelt mindenféle más, és valahogy úgy alakult, hogy hogy mi lenne, ha megpróbálnám a fotót, van ilyen fotószt fényképésznek lehet tanulni, és mondom az fú, az milyen érdekes lehet.

Egyébként tök közel volt hozzánk az iskola és akkor mondom, akkor azt megpróbálom, meglátjuk, hogy mi lesz belőle.

De bocsánat, még mielőtt ez megtörtént, elmentem a a TV1-nek volt egy olyan tanfolyama, ahol igazából ilyen operatőrnek meg kameramennek lehetett tanulni.

Tényleg én egy ilyet is elvégeztem, egy ilyen egy-két éves ilyen tanfolyam volt ilyen különböző előadókkal.

Az is úgy tetszett, de valahogy a ez a ez a videós világ, ez még akkora annyira nem fogott meg.

És akkor lett, hogy hogy elmentem a fényképész iskolába, és akkor az az viszont nagyon megtetszett, hogy egy képekkel dolgozunk, ott az iskolán belül volt labor, tehát ahol mi hívtuk elő a a fényképeket egy ilyen ilyen sötét kamrába.

Az nagyon érdekes volt, hogyha nem égett a lámpa véletlen, akkor mindenki átesett az összes széken, mert ugye ki volt minden rakva, csak tök sötét volt.

Volt egy kis piros fény, és akkor azzal lehetett úgy navigálni, de azért mindig hallottuk, hogy valaki azért bukfencezik egyet.

Tehát az mondjuk így vicces volt. >> Tehát ha jól veszem ki a szavaidból, akkor te inkább a így az érzelmi oldaláról kerültél bele ebbe a fényképészetbe, és így az alkotói szemlélet van benned, mert hogy hát ez nem egy reprezentatív felmérés, de azért megfigyeltem a különböző fotósokat.

Nyilván akik férfiként jönnek ebbe a szakmába, azért ott sokkal erősebb a technikai vonal, és inkább a női fotográfusok visznek bele sokkal több érzelmet, de hát ez egy nem egy általánosítható dolog.

Szóval te is inkább így a az érzelmes megközelítésből vagy benne, és akkor így ez ad egy élőséget a képnek, ha jól értem.

Hát igen, igen, mert bennem úgy van, hogy hogy mondjuk van egy kép, és ha így így nézem most egyébként picit azért nehéz erről beszélni, mert most a tehát most 2025-ben annyira sok ilyen vizuális tartalom meg képesz minket körül, hogy én amikor még a ugye az iskolába jártam így a 90-es években, akkor nem volt ennyi ennyi kép úgy mindenhol, meg hát azért internet is még csak olyan kezdett úgy bekúszni egyébként, tehát hogy teljesen más volt.

És hogy így néztem egy képekét képet, és akkor mindig így átjött belőle úgy valami.

Tehát így volt egy ilyen érzete, egy ilyen hatása úgy így a úgy a lelkemre.

Azt így megfigyeltem >> és el is lehetett rajta időzni, nem pedig túlagörgetve már a nycadik. >> Ah igen, hogy így tudtad nézni és akkor úgy valahogy belemerült az ember, meg úgy érdekes volt, akkor még lehet, hogy még úgy gondolkodtam is róla.

És amikor a ezt az iskolát én végeztem, akkor volt itt Franciaországból egy egy fotóművész, egy egy fekete fotóművész volt egyébként, és annyira jó képeket készített, és hozott ilyen magazinfotókat, és nagyon érdekes volt számomra, hogy egy képről, tehát ő is ő is kérte tőlünk, hogy mi is hozzunk egy olyan képet, bármit, ami tetszik nekünk, és akkor mi is hoztunk képeket, ő is hozott képeket, és azt a képet így kielemeztük, és nagyon érdekes volt. ahogy beszélt róla, hogy hogy milyen színek vannak, hogy van a megvilágítás, hogy mit fejez ki számára, mert azért ez a ez a fotózás, ez ez azért egy ilyen szubjektív dolog is egybe.

Szóval nehéz ebbe így objektívnak lenni, de én nagyon jókat mondott és nagyon megfogott engem is, hogy tényleg egy képpel mennyi mindent ki lehet fejezni, érzéseket, vidámságot szomorúságot hangulatot és hogy ott egy kép és a egy állókép, és nézed és abba úgy történik valami.

Hát azért akkor ide behozzám azt az aspektust, amit végül is részben érintettél, hogy gyorsul a világ, egyre több kép van, és ez mondjuk mennyiben befolyásolta a te ilyenfajta művészeti hozzáállásodat, hogy mondjuk 10-15 éve még el lehet idő, el lehetett időzni egy-egy ilyen képen, ma meg már nyilván rendezvények események megyünk dolgozunk egyik napról a másikra, hogy érzel-e magadban is egy ilyen belsőnyomást, hogy hát itt lehet, hogy kicsit több művészetet kellett volna beletenni, de hát azért van ilyen érzés benned, ami nem valószínűleg nem is igaz, >> csak hogy te így éled meg, vagy >> vagy marad idő azért azokra, nem tudom művészi portrékre, vagy úgy megélni ezt a fajta belső értéket, ami >> ami neked is fontos? >> Hát így őszintén így magamban nézvek nézve már nagyon kevés idő marad erre.

Szóval ez így ez így tényleg nehéz. pedig így így így így érdekelne ez a jobban a a művészeti oldala a fotózásnak.

Mivel így vállalkozást csinálok, ezért nagyon nehéz ezt így menedzselni, hogy vállalkozó is vagyok, és akkor még mellette még egy ilyen ilyen művészeti dolog is legyen.

Még korábban egy ilyen jó 15 évvel ezelőtt még voltak ilyen kiállításaim is.

Az egyik az a kapcsolatok címmel. a fen volt a budai várba, akkor még ott volt a Magyar Nemzeti táncáz ott a Karmelitába, és akkor a múzeumok éjszakáján volt nekem egy ilyen nagy kiállításom, ugye a kapcsolatok címmel.

Ez egy ilyen fekete-fehér képek voltak benne, és két táncművészt kértem meg, hogy segítsenek a képeket elkészíteni.

És úgy csináltuk a fotókat egyébként, ez ilyen érdekessége, hogy van egy nagyon kedvenc filmem, egy Brad Pitt film, a Bábelüm. >> És akkor ez ugye ez egy olyan film, ami több síkon mutatja be különböző embereknek az életét, meg a találkozásait. és így nagyon megfogott a film, és nagyon jó volt a zenéje, és később még megtudtam azt, hogy ez egy olyan film, amiben egyedül kettő darab színész van.

A többi ember azok azok tulajdonképpen azon a területen, ahol ott az arab meg észak-afrikai részeken játszódott a film, ott a helyi lakosok voltak a színészek, úgymond.

Tehát ő ő ő velük készült a film, úgyhogy ők nem voltak színészek, és nagyon jó volt a zenéje, és nekem engem ez nagyon mozgatott, meg az emberi kapcsolatok.

És ezért amikor készítettük a a képeket a a stúdióba, akkor már mondtam is nekik, hogy úgy fognak készülni a képek, hogy ezt a zenét fogjuk hallgatni közben, tehát hogy hogy ők is úgy próbálják átélni, meg beszélgettünk előtte, és ezek olyan képek, hogy hogy mozgás, tehát ő az ő mozgásuk van rajta, az köztük lévő kapcsolata, egy egy férfi és egy női táncos, és akkor ebből készült egy ilyen képsorozat, és akkor az volt ilyen nagy méretű képbe kinagyítva, és az volt a kiállítás.

Hm. >> Ja. >> És behoztad így az üzleti oldalát az egésznek, és nyilván ezt én is többször hangsúlyoztam, meg mesélek is róla más adásokban, hogy igen, itt az asszisztensstől a könyvelőn átta marketing esik.

Ez mint mi vagyunk ugye egy személyben? >> Ühüm. >> Mi az, amiket látsz így mostanában?

Tendenciák, trendek, mert nyilván ez egy nagyon változott dolog, ugye, ahogy említetted is gyorsul az egész.

És valószínűleg egyetértünk abban, hogy nem tudunk hátradőlni, hogy na megvannak az ügyfelek, és akkor ez majd így az adott éves ciklusban az szépen visszatér, hanem hanem egy olyan állandó, nem is küzdelemnek mondanám, bár a fáradtabb napokon lehet, hogy ez küzdelem is, de hogy mindig ott kell lenni új dolgokat kitalálni, változni az egésszel.

Ezt hogy éled meg amellett, hogy ott vannak ezek a művészi vénák benned?

Hát így a ez a vállalkozás, ez tényleg egy ilyen nagyon felgyorsult világ, és hogy hát mindig valahogy mindig jelen kéne lenni a így a a partnerek meg az ügyfelek meg úgy az emberek között, hogy mindig úgy tudjanak a másikról. eddig azt tapasztaltam, hogy amit tehát, hogy a készítem a munkámat, meg készítem a képeket, hogy elégedettek az ügyfelek meg a partnerek a a munkámmal, viszont mindig jelen kell lenni mert mert olyan világban élünk, hogy hogy ugye vannak ezek a szakmák, hogy én is például fényképész vagyok, meg nagyon sokféle más szakma is van, de hogy hogy mindenki azért így belecsöppen fiataloktól. ól kezdve mindenki, és ez úgy kicsit úgy bont bontja úgy a a teret abból a szempontból, hogy több vállalkozó meg több fotós jön be egy adott területre, ami egyébként nem baj. és hogy így kell így így kapcsolatot építeni, és hogy folyamatos ügyfélkört fenntartani.

Hát valamiben mindig meg kell újulni, ami nekem azért nem mindig olyan egyszerű, hogy hogy mindig valami tehát valami újat meg, hogy a mai világgal úgy lépést tartani, hogy hogy ugye itt van a itt van a válunkon az AI, és ő is azért így beköszön, és ez egy >> gondolod, hogy ez annyira valós veszély, hiszen itt gyakorlatilag az emberi kapcsolódásokat tesszük azzal szembe, hogy egy teljesen személytelen gép által generált kép, ami Nem rossz, de mi van, hogyha a fotózás úgy tud élmény lenni, hogy én oda felkészülök, ruhát veszek, elmegyek a fodrászhoz, ha hölgy vagyok, kisminkelem magam, elmegyek a fotóshoz, ő ott engem megdicsér, tök jó hangulatban eltelik.

Versus az, hogy feltöltöttem egy képet, fizettem 5 dollárt és kidobott valamit.

Szerinted >> ezt a fajta kapcsolódást, ezt ki lehet ezzel törölni? >> Hát én azt gondolom, ne nem lehet kitörölni semmiképp. viszont a az élje egy olyan eszköz, amit így most tanulunk, meg most most került be, és én úgy tekintek rá, hogy tényleg mint egy ilyen eszköz és egy támogatás, és mondjuk az én munkámat tudja segíteni, de nem azt, hogy hogy akkor ő csinál onnantól kezdve, hogy ez a rendszer csinál mindent. viszont a tényleg itt a fotózásnál tényleg fontos, hogyha készülnek így az emberekről ilyen tehát portréfotók például, akkor tényleg nagyon fontos egy ilyen bizalmi kapcsolat, hogy amikor találkozunk, akkor beszélgetünk és attól lesznek jók a képek.

Azt gondolom, hogy túl azon, hogy van egy van egy szakmai felkészültségem, de az, hogy épp azt az embert, akivel azt a hölgyet vagy férfit, amikor találkozunk, hogy hogy mennyire tudunk egymásra hangolódni, és már már akkor ő is a kamera előtt úgy tudja magát így adni, úgymond, hogy hogy még ő is úgy tud így jelen lenni, meg meg olyan mosolyt, vagy úgy tud nézni, hogy az az akkor úgy a képeken jól nézzen ki, és ne pedig egy ilyen távolságtartást legyen, hanem inká inkább egymáshoz való közelítés.

És igazából akkor készülnek jól a képek, hogyha az ember elég közel tudott menni.

Amúgy úgy gondolom, hogy a fotós elég közel volt ahhoz a ahhoz a…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „✨ A fotózás lelke: a fény mögött az ember - vendégem Birta Endre”

Miről szól ez az epizód: „✨ A fotózás lelke: a fény mögött az ember - vendégem Birta Endre”?

Bírta Endre fotográfus a Tudatos Történetek podcastban mesél a fotózásról, mint hivatásról, üzletről és önismereti útról. Szó esik a személyes kapcsolódás fontosságáról, az egyedi látásmód megtalálásáról, a művészet és a vállalkozás egyensúlyáról, valamint az emberi kapcsolatok… Az epizód a Tudatos történetek című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 11. 11..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „✨ A fotózás lelke: a fény mögött az ember - vendégem Birta Endre”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Böröcz Tamás.

Milyen témákat érint ez az epizód: „✨ A fotózás lelke: a fény mögött az ember - vendégem Birta Endre”?

Fő témái: fotózás, önismeret, vállalkozás, művészet.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „✨ A fotózás lelke: a fény mögött az ember - vendégem Birta Endre”?

Megjelenés: 2025. 11. 11.. Hossz: 51 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/tudatos-tortenetek/a-fotozas-lelke-a-feny-mogott-az-ember-vendegem-birta-endre-ec4fcd51

Több epizód a Tudatos történetek-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból