Friderikusz Podcast

NORMÁLISNAK MARADNI EGY ŐRÜLT VILÁGBAN - Palya Bea, énekes, dalszerző /// Friderikusz Podcast 136.

· PT1H10M21S

Összefoglaló

Ebben a részben Palya Bea énekes, dalszerző, hangtanár a vendég, aki arról beszél, hogyan maradhatunk ép lelkűek egy kiszámíthatatlan világban. A sorozat harmadik vendégeként Palya Bea a saját életén és tapasztalatain keresztül mutatja be, hogyan találhatunk belső békét és erőt…

Röviden

Műsor
Friderikusz Podcast
Megjelenés
2026. 02. 05.
Hossz
1 óra 10 perc
Szereplők, említett nevek
Palya Bea, Friderikusz Sándor
Témák
lelkivilág, belső béke, önismeret
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

- Nem őrültebb a világunk, mint általában a világok lenni szoktak.

Másodikként meg rögtön arra gondolok, hogy talán mégiscsak őrültebb, mert van egy csomó olyan jelenség, amire nem vagyunk felkészülve. - Tavaly ősszel Mácsai Pál színművésszel, rendezővel indítottuk el a 'Hogyan maradjunk normálisak egy őrült világban' című sorozatunkat, hogy közelebb kerüljünk ahhoz, mi segíthet embernek maradni ebben a szélsőségekkel teli korban. - Nem arról van szó, hogy mindig van rosszabb, hanem arról van szó, hogy muszáj valami kicsit fölemelkedni, kicsit messzebbről megnézni a helyzeteket, amikben vagyunk, hajlamosak vagyunk beleragadni. - Most a sorozat második részében egy olyan vendéggel találkozhatnak, akinek művészete és jelenléte különleges érzékenységgel mutat rá arra, hogy az emberben mindig van egy úgynevezett igazodási pont, ahol rend van, még akkor is, ha kívül minden bizonytalan. - Van olyan, amikor elveszti a világba vetett hitét? - Én nagyon szeretek élni.

Szeretek élni és nagyon tisztelem is az életet.

Ritka az, hogy elveszítem a hitemet, de azért vannak sötét korszakaim. - Palya Bea énekes, dalszerző, hangtanár, az 'Énekeld magad szabaddá' program alapítója következik, aki a testből, a lélekből és a hagyományból egyszerre épít menedéket, és talán épp ezért tud segíteni abban, hogy megtaláljuk a saját belső ritmusunkat is ebben a kaotikus világban. - Ha mindenki magán kezdené a gyógyulást, akkor nem lennének ekkora elcsúszások, mint amik most vannak.

De az a legnehezebb. - Ezt megelőzően személyesen nemigen találkoztunk, de feltűnt, ahányszor csak láttam tévében vagy színpadon, hogy mindig mosolyogva beszél, sőt mosolyogva énekel is.

Gondoltam, ha találkozunk, megkérdezem: mindig jókedvű, vagy az ön által képviselt műfajnak ez a szűnni nem akaró mosolygás a természetes velejárója? - Nem vagyok mindig jókedvű, és a műfajnak sem feltétlenül velejárója, de nagyon imádom csinálni.

És valószínűleg jön egy ilyen gesztus vele.

Ha húsz évvel ezelőtt kérdez, az is benne van, hogy szeressetek még jobban! - Ja, hogy ez is benne van. - Igen, persze. - Azért mosolyog, hogy szeressetek még jobban? - Persze.

Hát azért annak idején ez a megfelelés ott volt a színpadi létemben. - Ahogy a felvezetőben is említettem, ön az 'Énekeld magad szabaddá', rövidítve ÉSZA program és módszer kitalálója.

Nem több, mint három-négy mondatban kérem szépen, hogy foglalja össze, hogyan kell szabaddá énekelni magunkat. - Nagyon sok népdalt és saját dalt használunk, amikor a hallgatókat képezzük.

Az első részben a hangadás öröméről van szó, a puszta öröméről, hogy áááhh, így csinálni jó, vagy megölelni valakit.

A második részben nagyon sokat foglalkozunk az anatómiával, légzéssel, a harmadik rész a hang és szexualitás, a negyedik részben... - Hang és szexualitás?

Ilyen tantárgy is van? - Igen, ilyen tantárgy is van.

Sokan ezért jönnek. - Sok mindenre gondoltam, ha magával találkozom, hogy fogunk beszélgetni, de hang és szexualitás összefüggéséről nem feltétlenül. - Nagyon finom szinten dolgozunk ebben a harmadik részben, és a negyedik részben pedig a hallgatók saját dalt írnak, és ezzel átírják az életük történetét. - És voltaképpen tényleg szabaddá éneklik magukat, addig nem engedik el őket a tanfolyamról? - Egy évig együtt vagyunk, és lényegesen szabadabban távoznak, mint ahogy eljöttek. - Nos, mi ebben a podcastben mindig vendégünk bemutatásával kezdjük, ami ez esetben is az önéletrajzának a kivonatát jelenti, most ezzel folytatjuk.

Makón született 1976-ban, anyja adminisztrátor, apja gépszerelő volt, bátyja jelenleg is mérnök.

Palya Bea gyerekkorát Bagon töltötte, a falu néptánccsoportjában hat éves kora óta táncolt és énekelt. '94-ben az Apáczai Csere János Gyakorló Gimnáziumban érettségizett, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen Néprajz és Kulturális Antropológia szakra járt, ahol néprajz szakon diplomázott.

Mi történt közben a kulturális antropológia szakkal?

Azt elengedte? - Elengedtem, mert nagyon sokat táncoltam és énekeltem akkor. - És nem maradt ideje. - Nem maradt időm tanulni. - Tehát, szakképzettsége szerint néprajzkutató, de van alapfokú néptánc és jógatanári végzettsége is, magyar, cigány és bolgár népzenén nevelkedett, később más népek zenéjéből is merített. 1992-től a Zurgó együttes, '96-tól a Laokoón Csoport énekese volt, '97-től 2002-ig Szőke Szabolcs Hólyagcirkusz Társulatának tagja.

Mi volt ez a Hólyagcirkusz? - Ez egy zenés színházi társulat, ahol nagyon sokat kísérleteztek a hang és a látvány és a különleges kosztümök és hangulatok összerakásával.

Ez egy kísérleti színház volt a javából, rengeteget tanultam. - 2002-ben a budapesti Francia Intézet ösztöndíjasaként Párizsban tanult Kakoli Sengupta indiai énekesnél, Párizsból hazatérve 2003-ban kezdte meg itthon szólista karrierjét.

Műfaja a népdal, a világzene és a jazz. 2008 óta éneket is tanít és zenei mentorálással is foglalkozik, népdalokra és drámaelemekre épülő zenepedagógiája olyan saját fejlesztés, amely hatékonyan támogatja a speciális figyelmet igénylő gyerekek és felnőttek fejlődését. 2005-ben megalapította együttesét, a Palya Bea Quintettet, azóta másik saját zenekarával koncertezik bel- is külföldön egyaránt, de szólóban is gyakran fellép.

Énekelt sok más helyszín mellett New Yorkban Carnegie Hallban, Washingtonban a Kennedy Centerben, de a londoni Covent Gardenben is.

Tevékenysége mérlegét 23 album, 600 saját dal és évente mintegy 500 tanítvány jelzi.

Legfontosabb kitüntetései: Prima-díj 2008-ban, Fonogram-díj, amit háromszor is megkapott, 2007 óta a magyar kultúra és az esélyegyenlőség nagykövete, ugyancsak megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét, majd a Budapestért Díjat is.

Három idegen nyelven beszél, franciául, angolul és spanyolul.

Élettársa mesterséges intelligenciakutató, két lánya közül a nagyobbik 13, a kisebbik 9 éves.

Hobbija a természetjárás, a jóga, a tánc és a ... jeges vízben merülés?

De mi célból? - Nem szerettem fázni, és elkezdtem levenni magamról a kabátot, és aztán egészen a hideg sétáktól a jegesmerülésig jutottam, ami nagyon érdekes.

Gyönyörű, ilyen 'hi' állapot, mintha drogoznék, csak nem kell hozzá drogozni. - Na jó, gondoltam, hogy nem lesz ez egy hagyományos beszélgetés, de ezt már az első pár percben is bebizonyította.

Ha rendben voltak az életrajzi részletek, akkor kezdjük rögtön a beszélgetést, de előtte pár másodpercben még bejelentkeznek támogatóink. - A következőkben Palya Bea énekessel, dalszerzővel folytatjuk a tavaly ősszel elindított sorozatunkat, amelyben azt kutatjuk, hogyan maradhatunk normálisak ebben az egyre kiszámíthatatlanabb, olykor őrültnek tűnő világban.

Kezdjük talán azzal, azt kérem, hogy mit gondol, az a világ, amelyben ma élünk valóban őrült, vagy inkább csak felerősíti mindazokat a szélsőségeket, amelyek eddig is benne voltak az emberben? - Szerintem nem őrültebb, mint korábban.

Nem jön szembe az oroszlán, nem harapja át a torkomat, folyik a víz, meleg van, ha innen nézem.

Másrészről persze őrült, mert nagyon követhetetlenül sok minden bejut a rendszerünkbe, ami feldolgozhatatlan.

Azt hiszem, nekem az a fontos, hogy mit juttatok be és mit nem juttatok be egy ilyen zajos világban a szervezetembe. - Egy olyan világban, ahol folyamatos az információs zaj és az érzelmi túlterheltség, a világ és az ország meglehetősen nyughatatlan.

Ön szerint mit jelent egyáltalán normálisnak maradni? - Például reggel úgy kezdem a napomat, hogy van egy reggeli rutinom, van benne légzés, torna, zene, zongora néha, és van egy manifesztum, amit mindig elmondok.

Kiállok a teraszra és én fennhangon elszavalom, hogy 'Tágas és szabad világban élek, a tengelyemben izzik az élet'.

Utána elég intim, de majd lehet, hogy egy ponton elmondom, de hogy tudjam, hogy merre tartok én, nekem mi a normális. - Saját maga írta azt a szöveget, ami ad egyfajta erőt, tehát a napot valamilyen módon egyben tartja? - Mederbe rakja, hogy ez a normális.

Efelé megyünk, ezért keltünk fel egyáltalán.

Benne vannak a lányaim, a párom, a dalok, a test. - Ez olyan, mint egy ima tulajdonképpen minden reggel. - Igen, mondhatjuk azt is, hogy egy ima.

Amikor mondom, akkor igyekszem a szavakhoz minden sejtemmel becsatlakozni, főleg amikor a lányaimról beszélek. 'Két lányom csoda, szárnyaik nőnek, sok tanulással készülnek nőnek'.

Meg ilyen sorokkal. - Versbe fogalmazta ezt tulajdonképpen.

Tehát rímelnek. - Persze, persze, hát ez a szakmám.

És ez azt a tárgyalt normalitást úgy belerakja a testembe, hogy na, efelé megyünk.

És az is sokat segít a normalitásban, hogy minden nap olyan dolgokkal töltöm az időmben, amit szeretek.

És aztán utána ez viszi az egész napnak a lendületét. - Egyáltalán lehet-e manapság a normalitás irányadó, ha minden a végletek, a szélsőségek felé sodródik?

Tehát hogyan tudja az ember megtartani a normalitást úgy, hogy körülöleli egy csomó szélsőség? - Ahogy én nézem a világot, az mindig az aznapi sejtösszetételem, emésztési rendszerem, gondolataim, kialudtam-e magam, szeretkeztem-e, nem tudom min múlik még.

És először visszamegyek magamba, hogy énbennem van-e zaj, van-e szélsőség, én mit gondolok arról, hogy milyen vagyok ma, és ugyanazt, pont ugyanazt a tárgyegyüttest, meg jelenségeket egy teljesen más fényszögből látom meg hogyha jól kelek, vagy ha nem kelek föl.

Ötven év mintavételem van körülbelül, és rám is igaz az, hogy egy buborékban töltöm a napjaimat.

Nagyon keveset jövök a városba, nagyon keveset megyek ilyen szociális eseményekre, szóval lehet, hogy én is egy buborékban létezem.

Azt viszont nagyon gondosan megválogatom, hogy az interneten milyen más buborékokkal kapcsolódom. - És nem kell attól tartani, hogy lemarad valamiről? - Nincsen bennem.

Inkább az van bennem, hogy azokkal a dolgokkal vettem körül magam, amelyeknek tartása van.

Egy kis horror, egy csipetnyi ilyen bulvár, egy csipetnyi horror, tehát igyekszem magam távol tartani tőle.

Nem mindig sikerül, tehát nem vagyok tökéletes. - És ha onnan közelítünk, hogy manapság mit jelent az igazság, és van-e még értelme egyáltalán az igazságot keresni, akkor erre mit válaszol? - Én egy nagy lázadó voltam annak idején, emiatt nagyon idegesítő lehettem egy csomó közegben, mert nem úgy csináltam dolgokat, ahogy kellett.

Lehet, hogy egy másik szélsőséges igazságot találtam ki, de bejött?

Szinte a magam ötven évével az első, aki ilyen nagyon nagy népszerűségre tett szert ezzel az életmóddal?

Tehát azért valamennyire visszaigazolt az élet most már ennyi idő után. - Tehát az igazságot, ha kereste, megtalálta önnön személyében.

Jól fordítom le? - Nem gondolom magam az egyetlen igazságnak, de azt tudom, hogy engem, amit csinálok, nagyon emel és másokat is nagyon emel.

És ezt most már nehéz lenne nem meghallani, hogy amikor mások azt mondják, hogy a dalodra házasodtunk, a dalod segített át a pánikrohamainkon, a dalodra szültünk.

Szóval ezt nehéz lenne nem hallani már, hogy ennyi segítés, meg pozitív átalakulás teremtődött. - Ezek a visszaigazolások fontosak az ön számára? - Igen, nagyon szeretem őket olvasni.

Nem függök már annyira tőle, mert nagyon sok van már belőle, de nagyon szeretem.

És tudja, az én közönségem, meg hallgatóim magukról beszélnek.

Nem arról beszélnek, hogy én zseniális vagyok, meg szép, meg jó, hanem hogy mit csinált a munkám velük, és az sokkal izgalmasabb, mert akkor történetek jönnek szembe.

Tehát az én dalszerzős módszerem az valamit segített. - És hogy még egy alapfogalmat, a szeretetet szóba hozzam itt a beszélgetés első részében: a szeretet fogalmát az elmúlt évek, évtizedek elég rendesen kiforgatták, meg el is használták.

Ön legalább önmaga számára meg tudja tölteni ezt igazi tartalommal? - Jaj, nagyon van válaszom.

Ott van a képernyőn ötven hallgató, és akkor egyszer csak így csinálunk.

Mondjuk Sándor elénekelte a Tavaszi szelet, és aztán így megszeretgetjük. - Ja, hogy ezzel jelzi? - Igen, ez egy ilyen kis jelzés. - Ezzel azt is mondja, hogy a szeretetet azt mindig ki kell fejezni? - Nem kell, de ki lehet.

Nem tudom, ismeri-e, a görögöknél volt nyolcfajta szeretet.

És egyetlen volt, az utolsó, az agapé, amihez nem kellett érzelem.

Erre mondtam azt, hogy nem kell, hogy én különlegesen szeressem Sándort ahhoz, hogy így csináljak, ez egy döntés.

Tehát nem is az a lényeg, hogy ki kell fejezni, de hogy ki lehet, és az nem jelenti azt, hogy akkor Sándorban ne jelenne meg egy mosoly, hogy jaj, engem itt szeretnek.

Már nagyon sok zárt embert láttam, meg zárt lelket akár a programban, az ÉSZA-ban belépni, és egyszer csak az a dolog, hogy őt itt szeretik, az felemeli azt az embert.

Azt látom, hogy ez az egyik legnagyobb hiánya az embereknek, engem várnak, szeretnek, elfogadnak egy közösségben. - Ez közhely lesz, de olyan közhely, amiben van valami igazság, hogy valahogy olyan szeretetlenebb lett a világ, nem?Tehát, hogy sokkal kevésbé fejezzük ki az egymás iránti szeretetünket.

Mi vezethetett ide? - Szerintem bizalmatlanság, tehát hogy biztos, hogy az embereknek van egy ilyen gyanakvása, meg van benne szerintem félelem, meg az is, hogy nem tudjuk, hogy hogy kell szeretni.

Azért mondom, hogy az én világomban ez mindig cselekvés, meg csinálás.

Ha bárki színpadi embert megkérdez, azért megyünk oda, hogy 'Szeressetek, látjátok, én érvényes vagyok.

Ugye látjátok?' Hát hanggal dolgozom.

Hát arról szólt az egész gyerekkorom, hogy nem hallották valahogy a hangomat.

Én falun nőttem föl, és egy olyan mentalitású családban, ahol hát én munkaerőnek születtem, és én a krumpliföldön, meg a paradicsomföldön dolgoztam, meg a kertben.

Tehát ez egy érték volt, hogy a gyerek az tud dolgozni.

Hozzáteszem, ennek van jó oldala, mert ha valamit máig tudok, azt dolgozni.

Imádok és szeretek és tudok dolgozni.

Ugyanakkor az, hogy én mondjuk énekes akarok lenni, azt tudták, hogy jó,…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „NORMÁLISNAK MARADNI EGY ŐRÜLT VILÁGBAN - Palya Bea, énekes, dalszerző /// Friderikusz Podcast 136.”

Miről szól ez az epizód: „NORMÁLISNAK MARADNI EGY ŐRÜLT VILÁGBAN - Palya Bea, énekes, dalszerző /// Friderikusz Podcast 136.”?

Ebben a részben Palya Bea énekes, dalszerző, hangtanár a vendég, aki arról beszél, hogyan maradhatunk ép lelkűek egy kiszámíthatatlan világban. A sorozat harmadik vendégeként Palya Bea a saját életén és tapasztalatain keresztül mutatja be, hogyan találhatunk belső békét és erőt… Az epizód a Friderikusz Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 02. 05..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „NORMÁLISNAK MARADNI EGY ŐRÜLT VILÁGBAN - Palya Bea, énekes, dalszerző /// Friderikusz Podcast 136.”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Palya Bea, Friderikusz Sándor.

Milyen témákat érint ez az epizód: „NORMÁLISNAK MARADNI EGY ŐRÜLT VILÁGBAN - Palya Bea, énekes, dalszerző /// Friderikusz Podcast 136.”?

Fő témái: lelkivilág, belső béke, önismeret.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „NORMÁLISNAK MARADNI EGY ŐRÜLT VILÁGBAN - Palya Bea, énekes, dalszerző /// Friderikusz Podcast 136.”?

Megjelenés: 2026. 02. 05.. Hossz: 1 óra 10 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/friderikusz-podcast/normalisnak-maradni-egy-orult-vilagban-palya-bea-enekes-dalszerzo-friderikusz-po

Több epizód a Friderikusz Podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból