Futópodcast

Strava, ITBS, futótechnika

· PT1H10M13S

Összefoglaló

Az ITBS (tractus iliotibialis szindróma) sérülésekről, futótechnikai fejlesztésekről és a Strava alkalmazás használatáról szól ez a podcast epizód. Kriván Andris, gyógytornász és erőléti edző, valamint Csereg Gáspár, olimpikon maratonfutó és futóedző, Seres Arthur…

Röviden

Műsor
Futópodcast
Megjelenés
2026. 04. 01.
Hossz
1 óra 10 perc
Szereplők, említett nevek
Csereg Gáspár, Seres Arthur, Seres Gáspár, Vitárius Bence, Csere Bence, Kriván András
Témák
itbs, futótechnika, strava
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[zene] [zene] [zene] Sziasztok!

Üdvözlünk titeket a Futópodcast legújabb részében.

A szokásos csapattal vagyunk megint itt.

Kriván Andris, gyógytornász és erőléti edző. >> Sziasztok! >> Csereg Áspár, olimpikon maratonfutó és futóedző. >> Sziasztok! >> Vitárius Bence, amatőr profi, profi, amatőrfutó. >> Sziasztok! >> Én pedig Seres Arthur vagyok, sporttudományos szakember és futóedző.

A mai részben három témát tárgyalunk át.

Lazább és szakmaib vizekre is evezünk.

Az első témánk a stráva és a sztráva betegség, illetve milyen pozitív dolgokat lehet kihozni ebből az alkalmazásból.

Utána Andris végigvezet titeket az IT-ben sérülésen, amiben hát valószínűleg már többen keresztül is mentetek, vagy éppen benne vagytok.

És az epizód utolsó részében pedig Gáspár vezet minket végig a futótechnikán. >> És akkor kezdjük is a Stravával.

Ö Artur, nem tudom, hogy vannak-e ilyenek, de ha valaki nem ismerné esetleg a Stravát egyébként, mi az a Stráava? >> Igen, a Strava az most már egy hát nem annyira fiatal, egy 17 éves egy alkalmazás vagy közösségi médium.

A lényege igazából az, aki nem ismerni esetleg, hogy a futásaidat, kerékpározásaidat, illetve most már minden egyes sporttevékenységedet szinte fel tudod tölteni rá, és erre ott van lehetősége a többieknek kommentelni, lájkot küldeni, mindenféle mérőszámat meg tudnak nézni, te is tudod követni.

Tehát egy egyszer egy edzésnaplózó szoftver igazából, bár annak talán nem a csúcsa, de mégis csak arra is való.

Egyszerre pedig egy ilyen közösségi média vagy médium és lényegében azért ezt, ahogy te is mondod, manapság már ritkább az, aki nem használja, mint aki igen.

Tehát ez ez egy nagyon erős tényleg platformja lett a a az állóképességi sportolóknak.

Azért főként állóképességi sportolók használják. tényleg egyrészt nagyon könnyen átlátható, látványos, tehát ha valaki végez egy futásával, ott van a térkép, ott vannak a legfontosabb értékek, tehát milyen tempó, milyen pulzus, milyen táv, ugye ezek ezek szoktak lenni, és és akkor van, akik ebből gyakorlatilag tényleg csinálnak egy ilyen nagyon izgalmas, színes, szagos saját oldalat, ahol végigkommentelik minden futásokat, futásukat, írnak mögé izgalmas dolgokat.

Vannak, akik pedig tényleg ilyen úgynevezett afternoon run vagy morning run ezek a Stráva automatikus névadásai, és csak le töltik fel és igazából másra használják. >> Hát nem kevés sportoló van, akinek alig van már Instagram vagy más accountja, hanem itt ide tömöríti tényleg a az önkifejezését.

Tényleg ahogy mondtad, hogy teljesen körbeírja az edzéseit mind a teljesítményoldalról, mint hogy érezte magát, vagy akár ilyen kis vicces sztorikat, amik a futás közben eszébe jutottak, sőt ugye föl lehet tölteni képeket, videókat is, illetve egy dolog jutott eszembe, hogy kezdőknél egyébként azért is lehet hasznos a Strával, mert ezzel tudsz konkrétan tevékenységet rögzíteni is.

És nekem is volt több kezdőfutóm, akinek nem volt futóája, és ezzel mérte az elején a futásait.

És egyébként a térkép meg a GPS funkciója az az elég profi, úgyhogy egy ilyen átmeneti megoldásnak tök jó.

Sőt az a tapasztalatom, hogy némely okosóránál sokkal pontosabban mér a Stráva. >> Egyébként beszélünk ugye majd az előnyeiről és korábbi adásokban is szóba kerültek már a Straava szegmensek.

És egyébként szerintem tök érdekes, hogy hogy kerékpáros közvetítésekben egyébként csomószor már konkrétan a tév adásban egyébként beemelték, hogy a az adott hegynek a Strava szegmensén mennyi volt egyébként a csúcs.

És beszélünk majd itt a motivációs pozitív, illetve adott esetben talán már egy kicsit ilyen toxikus hatásairól is azt rá válnak, de szerintem a szegmenseknél ez egyébként pont izgalmas.

Én is mindig, főleg egyébként, amikor biciklizem, felmegyek mondjuk, nem tudom hármas határhegyre vagy vagy dobogókőre, akkor mindig tök érdekes megnézni, hogy mondjuk egy ilyen maxom az hol van mondjuk azokhoz a profikhoz képest, akik oda felmentek.

Úgyhogy ez ilyen tök érdekes ilyen összehasonlítás tud lenni.

Nyilván talán ezen a szinten ez azért nem toxikus, mert azért, hogy is mondjam, nem fogom magamat a Walteratihoz, vagy nem tudom, hogy külföldi tekerés alapján a pogcsárral összehasonlítod, azért mégis csak úgy érdekes látni.

A kerékpár ilyen szempontból az egy picikét más, mert ott azért a szélerárnyék, a szélviszonyok azért eléggé bele bele tudnak ebbe szólni. >> Akkor lehet, hogy egyébként megvertem volna a pogadás [nevetés] sokkal jobban, mint futásnál.

És és emiatt hát ott a mióta van Strava és mióta mennek ezek a szegmensek, igazából én emlékszem, amikor ilyen 2014 körül elmentünk egy nagyobb group ridra, és és tehát így elég könnyen lehetett egész mű pilisbe is komokat gyűjtögetni.

Hát most már nem, de tehát igazából most már az van, hogy főleg a Tourda Hongr vagy akár a Girot ráviszik olyan szegmensekre ott a Pilisben, ott a Fellegvár környékén, az onnantól kezdve az gyakorlatilag meg megdönthetetlen lesz. >> De a Bubán is vagy szakaszon mentek? >> Hát bubán tetyeknél láttam talán a leaderborba elég komoly eredményeket.

Az nem az én nevem volt, amit [nevetés] Bubán talán ott a ott azon a részen nem mentek, bár nem vagyok ebben most biztos, de hogy de igen, tehát brutális brutális komók vannak, és kerékpárban ezért ez ez már tényleg annyira elrugaszkodott, és igazából nem is nagyon tudod ezt összehasonlítani.

Vannak olyan napok, amikor egy brutális hátszélben, egész alac alacsony sokkal jobbat mész, mint egy elég erőtelszen beszélben egész nagyok mellett.

Szóval ott már ig igen ott ott az picikét már más. meg a a komkodás az persze futásban is benne van, de ez kerékpárban ez ez elég régóta elég régóta most már így a a része ennek, ami talán majd hátrányként vagy elő előnként jelenik meg, az az persze egyenileg elbírálandó.

Amúgy azért is megkerülhetetlen ez a Stráva jelenség, mert egyébként tényleg az amatőr versenyzőknek szerintem 80-90%-a használja, de már az éls sportolók, sőt elit profi sportolóknál is nem tudok számot mondani, de szerintem már ilyen 50% fölött van azoknak a száma, akik akik ezt használják. >> Gáspáról esetleg mondanál pár dolgot, mert te ugye említetted, hogy korábban te nem voltál egyébként nagy Stravás, és még talán egy olyan elgondolásról is volt, hogy fú, hát nem akarod megmutatni az edzéseidet.

Most viszont már ha jól tudom, akkor nagyjából mindent feltöltesz.

Én 2015-ben kezdtem használni, ott egy pár hónapig használtam, aztán utána jött egy hosszú szünet, és akkor ott 2019 év végén kezdtem újra használni. ott kábé egy évig publikus volt, és akkor valahogy nem tudom, ahogy bejött a pandémia utána, kicsit így lenémítottam, és inkább csak magamnak használtam edzésnaplózása, meg egy-két ilyen heroikusabb efortot vagy versenyet így kiposztoltam, és akkor ez így ment éveken keresztül, hogy csak egyszer-egyszer föltettem tevékenységeket, aztán egy idő után rájöttem, hogy igazából persze érthető az, hogy profiknál valamelyest az ember szeretné egy ilyen kis védelmet magaköré építeni, vagy vagy akár adott esetben egy-két információt titkolni, de aztán rá kellett jönnöm, hogy ez a legeslegmagasabb szinten ez egy ez egy valid hozzáállás, de mondjuk az én szintem most szerintem sokkal egészségesebb hozzáállás, hogyha ami én vagyok meg ami velem történik, az úgy van bevállalom, és hogy hogy tiszta lapokkal játszok, és most mit rejt rejtegessek az emberek elől, mert nyilván miután edző is lettem, így így örültem is, hogyha esetleg bárki ebből tud információt vagy inspirációt meríteni.

Úgyhogy most már egy éve megint publikus ö volt egy [nevetés] egy bőfél évig.

Aztán most mivel elég rendszertelen edzek, ezért most megint nem töltögetem föl.

De egyébként nem zavarna, hogyha látnak az emberek.

Most azért nem töltöm föl, mert nincs olyan nagyon nagy érdekessége, de mondjuk tavasszal nyáron, amikor amikor még elég keményen csináltam a futóedzéseket, akkor föltöltöttem mindent, és úgy láttam, hogy úgy tetszett az embereknek ez a hozzáállása. >> Én azt gondolom, hogy ilyen csinálk ilyen szendvicsben, hogy az elején elmondtuk, hogy az ilyen jó, hogy milyen szuper ez a tráva.

Most mondjuk el miért rossz, mert azért azt is ismerjük, és akkor a végén majd még kitérünk.

Ugye ezt a kifejezést már biztos hallottátok, hogy Stráva betegség.

Ez igazából én nem is azt gondolom, hogy ezt nem is feltétlen stráva betegségnek nevezném, én szerintem ez az ilyen általános állóképességi sportoló betegség felerősítve a Stráva által.

Ugye nagyon gyakori az, vagy nekem legalábbis mind ismerősi, mind sportolói közegben nagyon gyakori az, hogy valaki például egy adott futást egészen nehéznek érez.

Tehát, hogy például azt mondja, most nem ez lenne a könnyű tempóm, legyen ez most a 455 tempó, és azt mondja, hogy hát ez most nehéz. 459-ig leengedem, öt perc alá nem mehet, mert látják mások is.

És gyakorlatilag nem az érzésre, nem az edzés minőségre megyünk rá, nem arra megyünk rá, hogy a fejlődés meglegyen, hanem van egyfajta nyomás, ugye így a közösségi a közösség részéről egy elképzelt nyomás.

Ez nem egy létező a valóságban.

Tehát azért ebben egészen biztosak lehetünk, hogy nem állnak ott emberek és így ú nézd meg XY öt percesbe futott, mennyire szánalmas.

De valahogy mégis magunkra helyezünk egy ilyen nyomást, és érdekes módon akár egy tudatos felkészülésből is lehet egy ilyen váltás arra, hogy hát nekem teljesítenem kell a a nézőim felé.

Nem tudom ti ezt tapasztaljátok-e, akár magatokon, akár sportolókon.

Szóval ez a külső motiváció, az teljesen meg tudja ölni a belső motivációt.

És ez nem is egy igazi motiváció, az sokkal inkább egy nyomás, ami szerintem elég negatív lehet, könnyen átmehet tényleg ilyen ilyen teljesítménykényszerré, hogy őszinte legyek.

Én ilyen social feletekén nem vagyok túl erős.

Nekem a Strával is egyszer volt így rá lehetett így nyomni arra, hogy a Google a Garmin Connecttel össze lehetett így párosítani, aztán egy stheres edzésen kaptam, vagy [nevetés] nem tudom hány először komot, aztán flagget, és akkor ott aztem elnémítottam az egészet, és talán talán volt egy fél éves időszak, hogy töltögettem fel, de de példá ez engem abszolút nem motivál, és igazából tehát így annyira magamért bringázom, és annyira nem a számokért és az időeredményekért, és például az, hogy egy emelkedő nekem hol ér véget, az az sokkal inkább az érzéseken vagy a játékosságon múlik az adott bringázásban, amit ami amit ott megélünk a barátokkal, mint mint hogy hol van a szegmensnek a vége, és ez számomra sokkal fontosabb, és ezért tehát nekem a Strava az ilyen szempontból sose volt, sose állt közel hozzám.

Hát én úgy gondolom, hogy már jó pár éve a sportolok így is nagyon sok teljesítménykényszerrel megfelelési kényszerrel, rivalizálással küzködnek a sztrávát leszámítva is.

És akkor még plusz, hogyha magunkra vesszük ezt az ig, ahogy mondtad Arthur, ez még jobban felerősödik.

Tehát igen, én abban látom a fő problémát, hogy hogy már a futás előtt, futás közben és a futás után is minket a Strávánnak a a jelenléte az kizökkent a az önazonosságból és a pillanatnak a megéléséből.

Tehát már lehet, hogy előtte is kalkulál az ember, hogy milyen időpontban, hova fog fut menni futni. már lehet, hogy előre gondolkozik, hogy majd módosítja az előre eltervezett edzéstervet, hogy optikailag valami olyan produktum szülessen ebből, amit majd jó lesz kiposztolni, és akkor jön maga a futás, és ott is ahelyett, hogy hogy megélni, élvezni és figyelne a testére, és mondjuk esetleg rugalmasan könnyítené, vagy alakítani az edzést, ragaszkodik egy ideához, és azon gondolkozik, hogy ez ezt majd milyen kép fog ebből formál formálódni, hogyan fogja tudni láttatni ezt a ezt az erőfeszítést.

És és már ott is sok sokszor ilyen ilyen rossz érzések vannak az emberekben, hogy hogy hú ez lehet, hogy nem lesz nem fog elég lájkot kapni ez a futás.

Na és akkor befejezi a futást és akkor utána jön a legerősebb rész, hogy visszavisszamegy és nézegeti, hogy végülis hányan lájkoltál, ki lájkolta, méregeti magát.

Úgyhogy ez ez egy nagyon toxikus oldala ennek az egész történetnek.

Én ez a Strava jelenséget egy picit másik oldalról is nézem, mert egyébként amikor én nem futok, akkor meg egyébként dizignnerként dolgozom, és egyébként érdekes, mert pont egyébként dolgozom egy nyelvtanuló alkalmazáson, illetve egy futós alkalmazáson is, és azért itt nagyon vékony a határmezsia között, hogy nyilván azért ezek alapvetően piaci alapon működő cégek, az a céljuk, hogy te az ő alkalmazásukat minél gyakrabban elővegy minél többet interaktálj azon keresztül, és aztán egyébként előfizess.

És nyilván azért az ember, hogy is mondjam, megengedőbb egy nyelvtanuló alkalmazásra vagy olyan alkalmazással, ami azért mégis csak a sporttal foglalkozik, hogy ő téged abba nyomjon bele, hogy te minden nap visszagyere és építsd a streakedet és teljesíts többet, mint előző nap.

De hogy azért a Stravánál is vannak már olyan dolgok, hogy egyébként a dualingóval kapcsolatban is például sokszor felmerül ilyen váltként, hogy ez mennyire egészséges, ahogyan ők belenyomnak téged abba, hogy újra előved.

Ezt pár év talán még tavaly is ott volt egyébként egy ilyen heti összehasonlítás, hogy előző héten mennyit futottál és ezen a héten nyilván ugyanazon a napon.

És nagyon sokáig ott volt így pirosan világított, hogy te ezen a héten mondjuk mit tudom én 15 kmel kevesebbet futottál, mint a múlt héten.

Nyilván [horkantás] abba az irányba nyomva téged, hogy menj el, tölts fel még egy még egy futás, még egy kerékpárt, valamit, holott egyébként a te sportteljesítményedet, egészségedet egyáltalán nem biztos, hogy ez előrzdítja, sőt mégis a részükről ott volt egy ilyen nyomás.

Szóval, hogy hogy azért és a streak is egyébként egy tök jó dolog, mert egyébként biztos van akinek ez segít, csak hogy azért ez ne ne vegye át, hogy is mondjam, a jó zanészis felett a az irányítást.

És vannak tényleg azok a pillanatok, amikor vissza kell venni, el kell engedni ezt a streaket, mert az tök mindegy, mekkora nyomás érkezik a a Straaval különböző gamification funkciói felől.

Akkor még egy szöget még, vagy akkor…

Említett entitások

Témák

  • itbs
  • futótechnika
  • strava

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Strava, ITBS, futótechnika”

Miről szól ez az epizód: „Strava, ITBS, futótechnika”?

Az ITBS (tractus iliotibialis szindróma) sérülésekről, futótechnikai fejlesztésekről és a Strava alkalmazás használatáról szól ez a podcast epizód. Kriván Andris, gyógytornász és erőléti edző, valamint Csereg Gáspár, olimpikon maratonfutó és futóedző, Seres Arthur… Az epizód a Futópodcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 04. 01..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Strava, ITBS, futótechnika”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Csereg Gáspár, Seres Arthur, Seres Gáspár, Vitárius Bence, Csere Bence, Kriván András.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Strava, ITBS, futótechnika”?

Fő témái: itbs, futótechnika, strava.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Strava, ITBS, futótechnika”?

Megjelenés: 2026. 04. 01.. Hossz: 1 óra 10 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/futopodcast/strava-itbs-futotechnika-5f2339d3

Több epizód a Futópodcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból