BEKezdés Podcast I Budai Egészségközpont

Mozgásra hangolva – BEKezdés podcast

· PT42M24S

Összefoglaló

A BEKezdés podcast ezen epizódjában Dr. Hidas Péter, ortopéd-sportsebész főorvos a mozgásszervi panaszokról, azok okairól és a sportsérülésekről beszélget Kis Andrással. Szó esik a helytelen edzésmódszerek veszélyeiről, a túlsúllyal végzett futás kockázatairól, valamint a modern…

Röviden

Műsor
BEKezdés Podcast I Budai Egészségközpont
Megjelenés
2025. 11. 27.
Hossz
42 perc
Szereplők, említett nevek
Dr. Hidas Péter
Témák
mozgásszervi panaszok, sportsérülések, edzésmódszerek, futás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Akkor kezdtem a pályámat, amikor nyitva elkezdtünk operálni, és közben velünk együtt fejlődött az artoszkópos technika.

A leggyakoribb azért majdnem minden sportnál a tércsérülés.

Talán azért, mert a legtöbb sport az futással jár.

Nagyon sok ö olyan embert látok, aki el akart kezdeni sportolni, de azt rosszul tette, és ebből adódott a sérülés, és azért ül velem szembe.

Túlsúllyal ne kezdjünk futóterhelést, mert mert előbb-utóbb biztos, hogy az alsó végtagon fog jelentkezni.

Amit egy protézis ígérni tud egy 80 éves embernél is, vagy 80 fölötti embernél, hogy kap nagy valószínűséggel egy fájdalmatlan, jól mozgó ízületet. >> Bekezdés: Egészségről szakértőkkel érthetően.

Ez a Budai Egészségközpont podcastja, ahol az orvostudományt a mindennapok nyelvére fordítjuk. >> Kis András vagyok.

Üdvözlöm önöket a Bekezdés legújabb epizódjában, melyben a Budai Egészségközpont szakértőivel beszélgetünk az egészségről.

Hidas Péter, ortopédus, sportsebészfővos.

Üdvözöllek. >> Köszönöm szépen a meghívást.

Üdvözlök én is minden hallgatót, nézőt. >> Nemrégiben megjelent egy európai kutatás, amely szerint a mozgásszervi megbetegedések rendkívül nagy kockázatot jelentenek a munkahelyeken.

Ez a legnagyobb kockázat tulajdonképpen.

Egyébként ezt megerősítik a saját kutatásaink is, a saját felméréseink szerint.

A legnagyobb arányban mozgásszervi megbetegedésekkel érkeznek a páciensek.

Mi lehet ezeknek a statisztikáknak a hátterében?

Miért okoz ennyi megbetegedést a a csont és vázrendszer a munkahelyeken, ahol ugye jórészt ülőmunkával foglalkozik az emberek többsége, mégis azt tapasztaljuk, hogy a sok ülés is mintha ebbe az irányba hatna növelni a megbetegedések kockázatát. >> Ez pontosan így van.

Egyrészt az utóbbi évtizedekben azért nagyon erősen a tudatosabb életmód az élet vitel mellé felé fordult a társadalom.

Tudjuk, hogy a mozgásnak vannak pozitív hatásai.

Egyrészt az anyagcserére gyakorolt hatások, másrészt a szívkeringési rendszerre, légzési rendszerre gyakorolt pozitív hatások.

Ugyanakkor, hogyha ezt nem megfelelően tesszük, akkor akkor az óhatatlanul akár sérülésekhez, de mindenképpen előfordulhat, hogy túlterheléses ártalmakhoz vezethet, ami aztán ugye bizonyos olyan gyulladásokat, olyan fájdalmakat, duzanatokat okoz, ami miatt orvoshoz fordulnak az emberek, és sokszor ugye kiesnek a munkából, főleg érinti ez a fizikai dolgozókat.

A szellemi dolgozóknál meg pedig pont az, amit említettél, hogy a sok ülő munka, az emberek valahogy elkényelmesednek, bizonyos izomcsoportokat nem használnak, aztán rájönnek, hogy mégis kéne, elkezdik használni őket, és ezek az izomcsoportok, amik ettől a munka stílustól picit le vannak gyengülve, ezek nehezen bírják aztán a terhelést, és dekompenzációhoz is vezethet.

Általánosakban véve a te praxisodban, hogy látod az utóbbi 15-20 évben, vagy fogalmazzunk úgy, hogy ebben a ebben az évezetben mi az, ami ami itt most már teljesen máshogy működik, mint mondjuk egy 30 évvel ezelőtt?

Legyen szó akár diagnosztikáról, akár az ellátás különböző formáiról?

Tehát ha valaki hozzád fordul, most mi az, amit másként kezdesz el azzal az adott beteggel vagy betegséggel kapcsolatban, mint mondjuk 30 évvel ezelőtt? >> Nagyon sok mindent.

Ugye ez egy folyamatos fejlődés, tehát nem mondanám azt, hogy vannak ilyen nagyon erős lépcsőfokok, ahol ahol nagy ugrások vannak.

Kétségtelen, hogy vannak olyan felfedezések vagy olyan technikák, amik nagyon meggyorsítottak és meg szóval hatékonyabbá tettek bizonyos kivizsgálásokat, kezeléseket.

Ilyen volt például az artroszkópnak a megjelenése.

Tehát az, hogy kis üregekbe be tudunk menni egy kamerával.

Először ez volt, hogy a diagnosztikába segített ez.

A aztán be tudtunk vinni már műszereket, már tudtunk fedetten operálni ilyen pici lukakon keresztül.

Ez a mindenki vagy kulcsukchnikának, vagy artuszkópos technikának ismeri.

Ugye ez azért fontos, mert mert nem kell egy ízületet teljesen megnyitnunk, nem kell átvágnunk a a tokot, bizonyos szalagokat, az ízületet körülvevő lágyrészeket, hanem pici mini behatolási pontokon jutunk el. és ugyanazt a hat ugyanazt a hatást, ugyanazt a műtétet el tudjuk végezni.

Ez például egy olyan nagyobb lépcsőfok volt, de ugyanakkor a diagnosztikában is ilyen nagyon jelentős előrelépések történtek a CT-vel, a 3Dct-vel, az az MRI vizsgálatokkal, aminek ugye folyamatosan nő a felbontása, ami nagyon segíti azt, hogy a beteg meghallgatása után, tehát amikor meg megismerem a problémáit, a beteg megvizsgálása után, tehát amikor megvizsgáltam és én éreztem ö a bizonyos duzzanatokat, melegséget, az instabilitást satöbbi, satöbbi.

Ezt nagyon hatékonyan alátámasztja egy képalkotó vizsgálat, mert szinte ma már kis túlzással, majdnem molekuláris szinten, de hát szóval nagyon részleteibe látjuk a sérült vagy nem megfelelően működő szöveteket, és ez nagyon hatékonyan kiegészíti a vizsgálatot, és nagyon pontossá teszi a diagnózist.

Ez 30 évvel ezelőtt ez nem volt.

Amikor a az MRI megjelent, akkor az ilyen iszonyatos kuriózum volt.

Ugye én elég öreg vagyok már a szakmában, tehát ezt végigéltem én a emeri nélküli időszaktól, amikor még csak kézzel tudtunk vizsgálni.

Még egy röngen is olyan volt, hogy egy ilyen elmosódott képet néha nézegettünk a a vizsgálónak a neonfényénél, és abból próbáltuk meg összerakni a betegséget.

Ehhez képest mondjuk egy óriási könnyebbség az, hogy szinte belelátunk anélkül az ízületbe, hogy úgynevezett invazí invazív technikákat kéne alkalmaznunk, tehát hogy kinyitjuk vagy bemegyünk egy kamerával, mert az MRI ez ez nagyon pontosan föl tud térképezni már nagyon sok mindent.

Tehát ezek azért nagyon fontos dolgok voltak, és nagyon előremozdította, előrelendítette a a fejlődést.

Az utóbbi időben ugye megjelent a robottechnika a sebészeti eljárásokba, ami pontosabbá teszi a műtétnek a kivitelezését, még gyerekcipőbe jár, meg össze kell szokni a az embernek a robottal.

Még ez s hosszú fejlődésen fog keresztülmenni, de már megjelent és alkalmazzák, sőt mi is alkalmazzuk a budai egészségközpontban, úgyhogy azért jelentős fejlődés van, és szerintem ez gyorsul, ahogy nézem.

Tehát egyre másra fognak kijönni a újabb és újabb technológiák, mesterséges intelligencia is bekapcsolódik az egészbe.

Úgyhogy én már örülök, hogy itt tartok má életkorba, és azért biztos, hogy ennek vannak majd olyan részei, amiben már nem tudunk mi a mi agyunkkal bekapcsolódni.

Majd a fiatalok azt átveszik. >> Értem.

Tehát a fejlődés az elképesztően gyors.

Kicsit próbáljuk ezt most a betegek szempontjából megközelíteni.

Ez a fajta fejlődés hogy csapódik le az ő esetükben.

Tehát amikor ők hozzád fordulnak, ez azt jelenti, hogy a fejlődési révén, a jobb diagnosztika révén nagyobb az esély a gyógyulásra, gyorsabb a gyógyulás.

Hogyan történik ez az ő szempontjukból? >> Mindenképpen tehát ez ezek az eljárások ugye eleve a diagnosztika sokkal gyorsabb.

Én amikor fiatalon bekerültem a sportkórházba, én a sportkórházba kezdtem a pályafutásomat, akkor egy úgynevezett meniszkusz műtét a térdben, ez a gyűrű porc, aminek egy kis sérülése is komoly panaszokat tud okozni, az feltárásból ment oda, ott fel kellett tárni az egész térdízületet, és ha már ott volt a az illető sebész, akkor ezt az egész porzgyűrűt, ezt eltávolította.

Sokszor akkor is, ha nem volt sérülés rajta, merthogy akkor már nem is lesz.

Ezzel a sebészeti eljárással a beteg közel egy hetet feküdt a kórházba, utána nagyon hosszú rehabilitáció volt.

Mire mondjuk a normál életbe visszatért, az minimum egy-két hónap volt.

Mire a sportba visszatért, három-négy hónap lett.

Ma ez úgy néz ki, hogy egy artroszkóppal bemegyünk a térdízületbe.

Azt a pici részt, ahol ahol a sérülés van a a gyűrű porcon, azt ellátjuk.

A beteg aznap délután lábra áll, másnap reggel, de van úgy, hogy aznap este hazamegy.

Nagyjából egy hét után a normál köznapi életet éli.

És ez ugye az első kérdésre visszautalok, mert az volt a kérdés, hogy a munka szempontjából ez ez hogy alakul.

Egy irodai munkás az gyakorlatilag egy héttel a műtét után simán be tud menni a munkahelyére.

Sőt ma már ugye a homeofice miatt másnap nyugodtan otthonról dolgozik. fizikai munka, sport meg egy szűk hónap múlva abszolút kivitelezhető.

Tehát a 30 évvel ezelőtti vagy 20 évvel ezelőtti három-négy hónap az most egy hónap.

Ugyanez érvényes sok minden másra.

Keresztszalagpótlás, stabilizálások satöbbi, válműtétek.

Ugyan ugyanez történik és ugyanígy fölgyorsítja a rehabilitációt.

Tehát visszautalva még egyszer gazdasági vagy népgazdasági szempontból is egy óriási előny, hogy már ilyen lehetőségeink vannak. egyébként ezt az arthroszkópos technológiát, ahogy mondtad, nem csak a térdnél alkalmazzátok, han gyakorlatilag minden nagy ízület vagy minden ízülettel kapcsolatban ez felmerülhet lehetőségként. >> Abszolút.

Hát ugye ezt az 1910-es években egy dán sebész próbálta meg először.

Az egy kadáver térden végzett egy ilyen kísérletet, hogy hogy egy ilyen kamerával bemenni.

Aztán utána Japánban egy Vatanaber nevű professzor az 50-es években kezdte el ezt az arcoszkópos technikát, akkor az az akadályozta meg azt, hogy ezt kiteljesedjen.

Ez a technika, hogy nem volt hidegfény.

Tehát ugye bement az ízületbe, meg kellett világítani, tehát be kellett vinni a fényt, de az meleg volt, és az ott hőt generált, és égette a szöveteket.

És aztán a 70-es években a hidegfénynek a megjelenésével, vagy az annak az alkalmazásával akkor kezdődött el ez az egész fejlődés.

Először a térdbe alkalmazták, aztán gyakorlatilag azóta mindenhova egy kis ízületbe, ahol egy üreget lehet teremteni, mert ugye azért kell egy látótér, tehát lágyrészek közé ezzel ha bemegyünk, akkor azért a lágyrészek ráborulnak a lencsére, és nem látunk tőle.

Tehát ezt folyadékkal föltöltjük az ízületet, és akkor keletkezik egy tér, olyan, mint egy akvárium, úgy is hívják sok sokszor, hogy akváriffektus.

És akkor ebben a térben tudunk mozogni ezzel a kamerával, és mindenhol, ahol ilyen teret tudunk csinálni, és elég hely van, oda be tudunk menni arcoszkóppal, akár egész kis ízületekbe, a lábujjaknál, kézujjaknál, csukló satöbbi, ott vannak megfelelően kisméretű arcoszkó.

Nyilván ezeknek azért nagyon limitált a használati lehetősége, de nagy ízületekben, mint térd, vál, könyök, boka, itt azért ez ez napi szinten most már minden ortopédsebész használja, tehát ez alappá vált. >> És vannak olyan sérülések, megbetegedések, vagy vannak olyan korlátók, amelyek során ezt nem lehet alkalmazni, vagy még jelenleg nem tartott a fejlődés, hogy ezt alkalmazni lehetne?

És ezért a hagyományos módszereket alkalmazzátok inkább.

Inkább azt mondom, hogy hogy vannak az artoszkóp használatának vannak nagyon szigorú indikációs kritériumai, hogy mikor használhatod, és melyek azok az ízületek, amikor nem célszerű használni, mert sokkal nagyobb a kockázata egy ilyen arcoszkópos műtétnek, mintha kinyitom és ott van szem előtt.

Most csak egy példát mondok, hogy érthető legyen mindenkinek. mondjuk egy könyökizületbe, amikor volt mondjuk egy egy olyan komplex törés, komplex sérülés a könyökízületbe, ahol a szalagok is, a csontok is sérültek, ott már nem nagyon van egy olyan korrekt anatómia, ahol kockázatmentesen be tudunk jutni a könyökizületbe, anélkül, hogy a közelben futó ereket, idegeket, mi úgy hívjuk, hogy nemes képletek ne veszélyeztetnénk.

Ezért ilyen esetekben ez például könyöküzületi artroszkópiánál le van írva, hogy nagy deformitás, komplexörések után tilos könnyegzületi artoszkópiát végezni, mert több kárt okozhatunk, mint amennyi hasznot hajt.

És azért még mindig ugye főleg mi régebbi sebészek, azért mi szeretünk nyitva operálni, megmondom őszintén.

Tehát nekem az az igazi műtét még mindig, amit föl lehet tárni, és akkor azért ott van a a ott tudunk dolgozni.

Tehát szerintem ez egy jó kombináció, és szerencsésnek mondhatom magam, hogy hogy én akkor születtem, amikor vagy akkor kezdtem a pályámat, amikor nyitva elkezdtünk operálni, és közben velünk együtt fejlődött az artoszkópos technika, és ugye mind a kettőt tudjuk használni, és tudjuk, melyiknek mikor van helye sok mai fiatal már nem tud igazán nyitva operálni azért, mert mindent arcoszkóppal csinálnak.

Nincs nincs gyakorlata benne, és nem is tudja kitől megtanulni, mert a az idősebb sebész azért nem fog kinyitni egy ízületet, ha nem muszáj, csak azért, hogy megtanítsa a fiatalnak, hogy így néz ki nyitva.

Úgyhogy érdekes, hogy ez majd hova fejlődik, és mi lesz a végső beállása, vagy hol áll ez meg ez az egész, de hát valószínűleg sehol, hanem ez egy folyamatos fejlődés lesz továbbra is. >> A páciensek nem elhanyagolható része valamilyen sportsérüléssel vagy sportolásból adódó problémával fordul hozzátok.

Tudnál mondani arról valamit, hogy melyek a különböző sportágemző sérülései, milyen problémákkal fordulnak hozzád leggyakrabban a betegek?

Hát talán a leggyakoribb azért majdnem minden sportnál a tércsérülés.

Talán azért, mert a legtöbb sport az futással jár.

Emellett ugye a szórakoztató sportok, tehát ahol játékosság van benne, ott meg irányváltoztatással is jár.

Az irányváltoztatás óhatatlanul ahhoz vezet, hogy hogy nyíró erők keletkeznek a térdízületben, nyilván a bokában is, meg a csípőben is, de a legnagyobb terhelésnek a térd van talán kitéve.

Ugye gondoljuk el, egy 80 kg-s ember fut egyik irányba, ha mondjuk labdarúgó, hogyha egy cselt akar csinálni, akkor ezt a 80 kg-t ezt le kell fékeznie, és az ellenkező irányba föl kell gyorsítania.

És mindeközben ugye a a lába a stoplis miatt ugye benne van a a talajban, tehát az nem mozdul, de körülötte a térd az csavarodik, tehát nyíróerők keletkeznek a a térdben, miközben a 80 kg-t fékezi, majd gyorsítja.

Tehát a porcfelszíneken a 80 kg-nál jóval nagyobb terhelés keletkezik, és közben rotálódik, csavarodik a tér.

Ez az ott lévő porcfelszíneknek, a gyűrűcnak, a szalagoknak ez egy óhat óriási terhelést ró rá.

És hogyha ezt egy labdarúgó mondjuk nem tudom én egy edzésen hány ilyen csert csinál, de biztos, hogy több 100-at, utána jön a meccs, és akkor még ugye a meccsen…

Említett entitások

Témák

  • mozgásszervi panaszok
  • sportsérülések
  • edzésmódszerek
  • futás

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Mozgásra hangolva – BEKezdés podcast”

Miről szól ez az epizód: „Mozgásra hangolva – BEKezdés podcast”?

A BEKezdés podcast ezen epizódjában Dr. Hidas Péter, ortopéd-sportsebész főorvos a mozgásszervi panaszokról, azok okairól és a sportsérülésekről beszélget Kis Andrással. Szó esik a helytelen edzésmódszerek veszélyeiről, a túlsúllyal végzett futás kockázatairól, valamint a modern… Az epizód a BEKezdés Podcast I Budai Egészségközpont című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 11. 27..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Mozgásra hangolva – BEKezdés podcast”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Dr. Hidas Péter.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Mozgásra hangolva – BEKezdés podcast”?

Fő témái: mozgásszervi panaszok, sportsérülések, edzésmódszerek, futás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Mozgásra hangolva – BEKezdés podcast”?

Megjelenés: 2025. 11. 27.. Hossz: 42 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/bekezdes-podcast-i-budai-egeszsegkozpont/mozgasra-hangolva-bekezdes-podcast

Több epizód a BEKezdés Podcast I Budai Egészségközpont-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból