Mozinet Nagylátószög

A rendszer elleni lázadás helyett egymást gyilkolják / Pogátsa, Szirmai & Pauló-Varga / Nagylátószög

· PT33M35S

Összefoglaló

A Mozinet Nagylátószög podcast új epizódjában a "Nincs más választás" című film kapcsán Pogátsa Zoltán közgazdász–szociológus és Szirmai Gergely filmkritikus beszélgetett Pauló-Varga Ákos műsorvezetővel. A film sztoriját, stílusát és relevanciáját elemezték, összevetve azt más…

Röviden

Műsor
Mozinet Nagylátószög
Megjelenés
2025. 12. 21.
Hossz
34 perc
Szereplők, említett nevek
Szirmai Gergely, Pogátsa Zoltán, Park Chan-wook, Veiszer Alinda, Pauló Varga Ákos
Témák
filmkritika, közgazdaságtan, nincs más választás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

helyett, hogy a rendszer ellen lázadnának, azon elkezdik egymást gyilkolni.

És szerintem ez mindenhol így van. >> Tartósan munkanélküli vagy.

És hogyha igaz az a tézis, hogy az identitásod fő részét képezi a munkád, akkor az kevés lesz, hogy otthon milyen hobbijaid vannak, vagy nem tudom.

Tehát ha az a fokmérő, hogy kell valami karriert, és ezt nem tudod prezantálni, akkor az kemény. >> A csapta.

Ez itt a Mozinet nagylátószög.

Én Paulo Varga Ákos vagyok, és ez egy különleges alkalom, ugyanis az Etele szinemában ülünk és hát nem konkrétan egy néhány perccel az előtt ért véget a Nincs Más Választás című film teltházzal.

Pogács Zoltán, közgazdás szociológus.

Szia! és Szirmai Gergely, youtuber, videoblogger, filmkritikus.

Szia! >> Szervusz! >> Ti először láttátok a filmet, és szerintem egy pár csambú filmet mindig nagyon izgalmas először látni, és én nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy nektek hogy tetszett, és mik a mik az első benyomásaitok, tapasztalataitok a a filmről. >> Ez ez nem fair.

Nézzétek, egy kicsit friss az élmény egy borzasztóan profi rendezőről van szó, úgyhogy nagyon rossz, nagyon igazán katasztrofális filmet nem lehet látni.

Én egy kicsit ott két élmény között ugrálok.

Az egyik az, hogy ez azért egy nagyon szép, egy hangulatosan megcsinált, meg kialakított kis sztori.

A másik pedig az, hogyha még egyszer meg egy férfinek egy köz késő közorú férfinek kell megnéznem a történetét, ahogy visszanyeri az élete fölött a kontrollt, akkor lehetséges, hogy én is elmegyek visszanyerni az életem fölött a kontrollt.

Szóval a történet, a karakterek maguk nagyon ismerősek.

Szóval, hogy bárki, aki látta a Breaking Badet, hogyha nem érezte háttérben süvölteni a Skylight.

Ne mondd, hogy miatt nem csináltad.

Magad miatt csináltad? >> Ezek a ezek a történetek mostanában kifejezetten relevánsak, és ezért nagyon sokszor visszatérnek a televízión filmen keresztül.

Viszont itt szerintem egy unikális és nagyon értékes megközelítését kaptuk ez ennek az alapfelállásnak.

Én azon gondolkodtam közben, hogy ez egy komédia, vagy egy krimi, vagy egy ilyen horrorfilm, vagy micsoda pontosan ennek a stílusa.

Én egy kicsit jobban ilyen viccesebbre számítottam, de közben egy kicsit nekem meg Last Font Reer ugrott be.

Ez az ilyen széteső családi idil az elején, ahol aztán kiderülnek, hogy az embereknek vannak sötétebb oldalai és pillanatai is.

Ö Gergő, itt az előbb említetted, hogy így képben vagy a rendező munkásságával, és ahogy hallottam, neked ő egy ilyen apák csámok egy ilyen inspirációs forrás, vagy hát, hogy így >> nem nem egész? >> Én az ország országára gondoltam, én én nagyon szeretem a koreai rendezőket, de úgy általában tehát, hogy ő specifikusan számomra nem ő nem olyan filmeket gyárt a parok, amiket én igazán élvezek. [nevetés] Szóval, hogy az ő főleg a bosztó trilógiában, az ő műveiben, tehát mind visszatérő ellen például az, hogy az a bűnös, az elköveti a bűnt, majd bűnhődik, de sokkal jobban bűnhődik, mint amennyire bűnös.

Tehát az Old Boy az az egy fenomenális alkotás, és ennek az egész gondolatnak szerintem a tetőpontja és a kikristályosított tökéletessége nem akarom még egyszer megnézni. képzel ki vágjátok, hogy kijö ez az amerikai verzió és mondja, jaj, hát miért kell újra?

Nem is az, hogy de de tehát hogy ott valaki szadista volt a háttérben, aki azt mondta, hogy hátha, hogyha Josh Brolyt beletesszük, akkor még egyszer megnézitek, és megint rosszul érzitek magukat az élet értelmetlenségével kapcsolatban.

Szóval, hogy hogy nem nem mondanám, hogy inspiráció számomra, mint mint szakember, mint rendező, mint egyedi látásvilágú tehetség.

Minden elismerésem az övé, és lehet úgy is az övé, hogy én én annyira nem kedvelem ezt a ezeket a fajta hangulatú filmeket.

Ez ne Tokomédia volt kérdésedre válaszolván.

Tehát, hogy ez azért ez azért habkönnyű volt ahhoz képest, amit elvárni lehetett.

De azért ebben is volt mélyen tehát, hogy azért vagyok egy kicsit még a hangulata alatt, mert ebbe ebben is voltak olyan szálak a mélyben, amik azért nagyon nyomasztóak voltak. >> Ugye említetted Dél-Koreát, mint a az imádat tárgyát.

És itt ugye az a helyzet, hogy ez egy regényadaptáció, ami 1997-ben jelent McDonald Weszlaknek a fejszet című regényét adaptálja. nem ez a hogán a filmet aki 2005ít ennek a regénynek az adaptációját a fej címmel >> francia nyelven >> viszont és így csatlakoznék rá dél-koreára hogy mit gondoltok mi lehet az oka annak akár akár szociológusként is nézve ezt a dolgot hogy épp egy diélkorai rendező ráadásul egy nagyon-nagyon régóta délelgetett terve valósult meg ezzel a filmmel.

Gondolok itt például arra, hogy milyen a munka kultúrája, vagy ez a fajta teljesítménycentrikusság Dél-Koreában? >> Hát szerintem erre nagyon egyértelmű a válasz.

Dél-Korea a világ egyik legstresszesebb országa, ha nem a legstresszesebb országa abban az értelemben hogy nagyon-nagyon nagy a verseny, elképesztő sokat dolgoznak az emberek. minden pozíció, de ez ott kezdődik már, hogy a gyerekeknél az iskolában konkrétan a különböző vizsgákon elképesztő sokat kell tanulni, mindenkinek külön órákra kell járni, és akkor utána, hogy érettségizzenek, fölveszik-e őket egyetemre, állásokba, fölveszik-e, meg tudják-e tartani az állásukat.

Tehát, hogy azt már nagyon sokan nagyon sokszor részletesen bemutatták, hogy Dél-Korea a világ egyik haláma.

Talán még Szingapú meg egyre inkább Kína kezdi ilyen lenni, ahol valami elképesztő hajtást van, stressz van.

És az, hogy az embereknek az identitása a munkájukhoz kötődik, tehát az, hogy téged mennyire értékelnek, az abból vezetődik le, hogy hogyan tanulsz, milyen munkát tudsz találni magadnak, mennyire tudsz karriert csinálni, mennyire tudod az, hogy elveszted a munkaalt, az tényleg a lefejezés maga, de még az is, hogyha nem haladsz gyorsan előre, ha nem keresel sokat.

Tehát ugye az, amit amúgy a világ egésze megtapasztal, hogy a a modern vagy a posztmodernori identitásunk főeleme az a munka, ha valakit megkérdezel, hogy ki vagy, az egyik első dolog, amit mondani fog, hogy hát mi a munkája, miért nem volt mindig így?

És ez extrém módon így van Dél-Koreában.

Tehát én nem csodálkozom rajta, hogy a dél-koreaiakat ez megfogta ez a ez a téma, de >> hogy itt a a konfuciuszi alapok keverednek a neoliberalizmussal, és hogy ez okozza ezt így vagy ezt hogy hogyan hogyan hogyan néz ez ki?

És miet arra akarok, miért pont ezekben az országokban történik ez így, illetve ezekben az országokban történik-e csak? >> Hát ezt nagyon nehéz lenne megfejteni, hogy itt most konfuciánus alapok vagyan.

Alapvetően az egész távol keretre jellemző ez a típusú munkamorál. hogy ezen belül ennek mi a kulturális mintázata, azt persze azt persze nagyon nehéz lenne visszafejteni, de azt hiszem, hogy itt egy itt valamifajta ilyen megfelelés kényszer az is benne van persze, hogy máshol nem tudod magad kiélni.

Tehát, hogy egy ilyen távolkeleti társadalomban az individualizmus az gyakorlatilag le van tiltva.

Tehát ahogy mi nyugaton mindig ki akarunk a tömegből látszani és különlegesek akarunk lenni, a távolkeleten ez pont fordítva van, hogy aki ki akar lógni, azt azonnal kínosnak tartják, vagy ilyen, nem tudom, nem szeretik.

És akkor igazából az a az az előrelépésnek vagy a megbecsültségnek, így talán ez egy jobb szó a megbecsültségnek a fokmérője, hogy mennyire tudsz beilleszkedni, hogy mennyire tudsz csapat részévé válni, a társadalom részévé válni, egy fogaskerék lenni, ezeket a szerepeket jól eljátszani és nem az, hogy hogy kirísz, hanem az, hogy beilleszkedsz.

É, hogyha ha nem vagy beilleszkedő, azt nagyon sok távolkeleti film már japán filmek is, meg hongkongi filmek is nagyon sokszor már bemutatták, hogy ha nem vagy rendesen beilleszkedő, akkor akkor ott nagyon drámaian ki tudsz kerülni a világ a társadalom megbecsültségéb. >> [nevetés] >> Ti érzékeltetek bármiféle párhuzamot, mondjuk a aközött, hogy egy koreai munkásember hogyan reagál a státusz vesztésre, és mondjuk egy magyar munkásember hogyan reagál a státuszvesztésre.

Tehát ez a a státuszvesztéstől való félelem, ez mennyire ez mennyire mondjuk egy a kapitalizmusnak a terméke, és mennyire lehet mondjuk országspecifikus, ahogy ahogy mondod, vagy kultúraspecifikus? >> Én szerintem itt azért ez el van túlozva, nem tudom mit gondolsz, de hogy én úgy érzem, hogy azért nyilván a a legtöbb ember nem így reagál, hogy elkezd gyilkolászni meg satöbbi.

Nyilván ez egy ez egy paródia.

Tehát ebben az értelemben nehéz azt mondani, hogy így reagál-e egy magyar ember, de hogy maga az a leépülés, az a dezinte dezintegráció, a személyes önképednek, a személyes integrációdnak a a szétesése az mindenkinél ugyanúgy zajlik.

Tök mindegy, hogy ő koreai vagy magyar vagy hondoraszi. ha tartósan munkanélküli vagy, és hogyha igaz az a tézis, hogy a az identitásod fő részét képezi a munkád, akkor és nem találsz gyorsan valami mást, amibe el tudsz mélyedni, megint el tudod narrálni azt, hogy te ki vagy most az új narrációdat nem tudod előadni, akkor ha ez tartós, akkor akkor szerintem magyar emberre, és nem is csak munkásnál ugyanúgy igaz, hogy fehér gallosra is, hogy egy idő után után az összes többi barátja el tudja mondani, hogy ő kicsoda, ő meg ő meg nem tudja elmondani, mert az kevés lesz, hogy otthon milyen hobbijaid vannak, vagy nem tudom.

Tehát ha az a fokmérő, hogy kell valami karrier, akkor és azt nem tudod prezentálni, akkor az az kemény. >> Szerintem ez sokkal erősebb vonal volt a filmben egyébként, ami viszont teljes mértékben transzkulturálisan mindenhol megtalálható.

Az az a fajta rendszerkritika, hogy ugye a rendszer dobta ki magából a főhősünket, tehát azt mondta, hogy nincsen rád szükség, mert mert merger van és és upgrade és integráció és és mi mi egyéb ilyen buzwök, és emiatt ugye kirúgták ezeket az embereket, és ahelyett, hogy a rendszer ellen lázadnának, azon elkezdik egymást gyilkolni, és szerintem ez mindenhol így van.

Tehát én én szerintem ez a ha a filmnek van egy igazán nyomaszló része, az ez, hogy a problémát, a társadalmi problémát teljes mértékben figyelmen kívül hagyva egymást kezdjük marcangolni.

És ez szerintem mindenkinek egy kicsit ismerős lehet, mint általános társadalmi élmény, hogy figyelmen kívül hagyva a valós problémát, vagy egymást próbáljuk legyűrni, hogy mint a patkányok, akik próbálnak visszamászni a hajóra, hát még még egy kicsit, hátha még a őnek is a feje fejére állok, akkor később fulladok meg.

Tehát kicsit szerintem ez volt, és ezért van egy van egy bohókás része, rengeteg vicc és satöbbi, és az egész alat borzasztó lehangoló.

Egy dolgot viszont szeretnék kiemelni, amiről biztos már később is beszélni fogunk.

Én nem tudom, hogy mikor láttam egy olyan pár párt egy filmben, akik nagyon szeretik egymást, és nagy bajba kerülnek, tovább szeretik egymást.

Én únem ez az egy dolog számíthat, hogy h meg meg ne csald, meg ne verd, ne meg ne öldj.

Szóval, hogy ez és innen lehetett tudni, hogy ez egy fikció és fantázia, de csodálatos volt.

Tehát én én már vártam azt a klisét, ami ugye a többi családban meg is történt, és a srác folyamatosan félt ezektől a borzasztó kriséktől, és egyszer egyszerűen az a felesége csak ott volt, és így jó, ezt is megöljük.

Szóval így ez ez egy egy így kimagaslópont volt, és irreális is a film történetét tekintve, de bocsánat, előre szaladtam. >> Én ezekkel nem is tudtam mit kezdeni egyébként.

Tehát nekem pont itt ezeken a pontokon meg is törik ez az egész, amikor így nem úgy viselkedik, ahogy 99% az embereknek viselkedne, hanem akkor ez micsoda?

És és nem is nem is tudom értelmezni, hogy hogy miért van az, hogy >> 99%-a az embereknek.

Abban több a dráma, meg abba több a izé.

És akkor a csaj is megvágja, és akkor aztán igazán meg tudni.

Nem így viselkedik, akkor meg valami magyarázatot várok, hogy akkor oké, akkor miért nem így viselkedik, vagy nem tudom, nekem egy kicsit mélyebb.

Nekem az jutott eszembe közben, ha már így pillanatra vissza lehet menni erre a Korea történetre, hogy miért Korea, hogy ami még jellemző Koreára, ez az elképesztő digitalizáltság.

Tehát az, hogy ez egy papírgyár, ugye a papír itt a hagyományt, a régit jelképezi, és ugye ott abban a térségben a papír, meg a kaligráfia, meg a pecsétek, szóval ennek volt egy ilyen elképesztő kulturális jelentősége.

Itt ez az ország, ahol már minden az összes gyerek, mindenki folytana az iPaden meg a telefonért törnek be.

Az egész Kórában az a probléma, ezt nem tudom, hogy mennyire tudják a Magyarországon az emberek, hogy le kell lassítani az internetet.

Tehát, hogy a kormány hozott egy rendeletet, hogy le kell lassítani az internetet, mert éjszaka, a gyerekek nem alusznak, nem alusznak, hanem számítógépes játékokat játszanak online egymással, és hoztak egy törvényt, hogy éjszakára le kell lassítani az internetet, hogy ezt ne tudják játszani.

Tehát, hogy itt ez is benne van ebbe a sztoriban, hogy a a papír, amiről úgy mindig mindenki áradozik, az valahol egy ilyen vágyódás vissza abba a világba, ahol még így meg lehetett fogni dolgokat. ilyen még ilyen közel voltunk, ahogy ugye kertek vannak meg fák meg növények.

Ez még ugye a régi világ, és akkor tudjuk, hogy igazából ennek ez már sose fog visszatérni, hanem a végén az lesz, hogy egy ilyen automatizált gyár, de az egész papírgyártás már a múlté, tehát hogy miközben ott áll a végén és ott ilyen utolsó mohikánként fönnmarad, de közben meg mindenki tudja, hogy a papírgyártásnak van vége tulajdonképpen.

Két két oldalról csatlakozik rá.

Az egyik egy referencia, hogy ugye mondod, hogy még mondjátok, hogy hogy el van túlozva, olyan dolgok történnek, amik így 99% és a többi.

Itt itt nekem erősen kilálkozott egy referencia az Eszeveszett mesék című argenentin film.

Szintén Mozinet forgalmazásúan…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Mozinet

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „A rendszer elleni lázadás helyett egymást gyilkolják / Pogátsa, Szirmai & Pauló-Varga / Nagylátószög”

Miről szól ez az epizód: „A rendszer elleni lázadás helyett egymást gyilkolják / Pogátsa, Szirmai & Pauló-Varga / Nagylátószög”?

A Mozinet Nagylátószög podcast új epizódjában a "Nincs más választás" című film kapcsán Pogátsa Zoltán közgazdász–szociológus és Szirmai Gergely filmkritikus beszélgetett Pauló-Varga Ákos műsorvezetővel. A film sztoriját, stílusát és relevanciáját elemezték, összevetve azt más… Az epizód a Mozinet Nagylátószög című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 12. 21..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „A rendszer elleni lázadás helyett egymást gyilkolják / Pogátsa, Szirmai & Pauló-Varga / Nagylátószög”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Szirmai Gergely, Pogátsa Zoltán, Park Chan-wook, Veiszer Alinda, Pauló Varga Ákos.

Milyen témákat érint ez az epizód: „A rendszer elleni lázadás helyett egymást gyilkolják / Pogátsa, Szirmai & Pauló-Varga / Nagylátószög”?

Fő témái: filmkritika, közgazdaságtan, nincs más választás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „A rendszer elleni lázadás helyett egymást gyilkolják / Pogátsa, Szirmai & Pauló-Varga / Nagylátószög”?

Megjelenés: 2025. 12. 21.. Hossz: 34 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/mozinet-nagylatoszog/a-rendszer-elleni-lazadas-helyett-egymast-gyilkoljak-pogatsa-szirmai-paulo-varga-e430bea6

Több epizód a Mozinet Nagylátószög-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból