Mozinet Nagylátószög

Az építészet maga a téboly / Erő Zoltán, Smiló Dávid & Borenich Levente / Mozinet Nagylátószög

· PT40M19S

Összefoglaló

Az "Egy dán építész Párizsban" című film kapcsán Erő Zoltán főépítész, Smiló Dávid építész és Borenich Levente szerkesztő az építészetről, a hatalomról és a jelenkori Magyarországról beszélgetnek. A film Georges Mitterrand elnöksége alatt épült monumentális diadalív történetét…

Röviden

Műsor
Mozinet Nagylátószög
Megjelenés
2026. 06. 07.
Hossz
40 perc
Szereplők, említett nevek
Veiszer Alinda
Témák
építészet, hatalom, magyarország
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Egymást kérdezik, hogy te mit csináltál az elmúlt 16 évben, hogy még élsz?

Mert hogyha élsz, akkor kollaboráns voltál, ha nem élsz, akkor jó fej vagy.

Tehát hogy miért épülnek ezek?

Mik hatalmazzák föl a megrendelőt a közpénzek elköltése során egy ilyen léptékű dologra?

Irodaháznak irodaház, csak hát milyen hatékonysággal.

Ebből a szempontból egyébként gyönyörű, hogy hogyan tud alakulni az építészet politikai tettek sorozataként egyébként.

Tehát ugye megtörtént a a választás és utána láttuk, hogy máshelyben fog végre haladni az ország.

Akkor talán sokakban egyébként tök egyértelmű volt a szakmán belül, hogy ezeket az épületeket meg kell nyitni és be kell engedni oda az embereket.

Ez az én személyes tanácsom is ez volt mindig, amikor engem kérdeztek erről, hogy ez az egyetlen járható út. >> Az egy dán építész című film kapcsán fogunk most beszélgetni Erő Zoltánnal, Budapest főépítészével.

Smiló Dáviddal, a Terbint építészának a tulajdonosával alapítójával tervezőjével.

Én pedig Borenic Levent vagyok az építészfórum szerkesztője.

Azt hiszem, hogy érdemes a párizsi urbanisztikai tervek kontextusában beszélni erről a filmről, Mitel annak a nagy projektjeiről, ami nem csak ez az egyetlen egy kocka, ami a Lood Defense fehőkarcón mellett épült, hanem ahogy a filmben is láthattuk, az Pay-nek a piramisa, amit a RUV-nak a bővítéseként tervezett meg. egy másik projekt, ami fontos ebben az időszakban a 80-as években és a 90-es évben fejezték be néhány projektet, vagy van a az új könyvtár, ami egyébként Mitelnak a a nevét is viseli.

Ez a személyi kultusz, ez egy ilyen visszaköszönő téma a filmben, amit valamennyire paradizál a film.

Ez az említett könyvtár, ez négy négy darab L alakú tömegből áll, ami a nyitott könyveket szimbolizálja.

És azt hiszem ennél a projektnél is felvethető ez a kérdés, hogy ami ugye a cím is művészet vs politika, hogy mennyiben alátámasztható ez a fajta sztárépítészet és ez a fajta papírépítészet stigasztus, amit ezek a projektek képviselnek, vagy még nem említettem a Bernár Csominak a a pár delavat projektjét, ami szintén a dekonstruktivista építisznek egy fő precedense.

Mit gondoltok erről a társadalmi jelenségről, ami így ebben az időszakban zajlott, és hogy az elmúlt 40 év tállatában ez szerintetek hogyan, ennek a megítélése, amire a a film is reflektel, hogyan változott, vagy hogyan képzelhető elen? >> Ugye Párizsban mindig leképezve látjuk az uralkodói gesztusokat.

Nem véletlenül hívják Oszmannian városfejlesztésnek a párizsi bulvárok és áven kialakítását.

Az a fajta 19. századi átépítés is egy uralkodói gesessztus volt.

Ugye említhetjük a Pompidu központot, amit éppen most újítanak föl, de hát az is egy elnökről van valahol elnevezve.

És hát ebben a nagy tengelyben, amit Grand Axnak is hívhatunk, ugye a Luvr udvarából indulunk, a karusselen és az Ard Triomfon keresztül jutunk el a semmibe, amit ebben a filmben is láttattuk, hogy két ponton fogott meg Pont Mitera. a Lur udvarán a tejféle piramissal és a messzi távolban a zárs árssal vagy kübbel.

Ez önmagában egy nagyon finom kis pikáns története a filmnek, hogy most kocka vagy ív.

Szerintem egy ilyen tengelyt létrehozni csak ilyen nagy gesztusokkal lehet, csak ilyen meghatározó magatartással, amire viszont Franciaországban nem ez az első példa.

Ja, nem feltétlen tisztán ilyen urbaisztikai szempontból közelítve ezt az egészet, de hogy szerintem az tök fontos az ilyen típusú egyébként nagy állami beruházásoknál, hogy ez sokszor sok esetben és ez most igaz egyébként ránk is visszamenőlegesen, nem csak az elmúlt 16 évben, hanem 30 évre visszamenőleg, nagyon közel ezek a projektek totális tbynak tűnnek.

Ez a hiszer ez a film jól mutatta be azt, hogy hogy egyébként maga ez a varázslatos építmény, amely megvalósult, és a mai napig a a párizsi összképnek a része egy egyébként nagyon-nagyon végiggondolt folyamat mentén.

Közvetlen közelében, ha azt vesszük, hogy egy nem létező vagy éppen akkor megszűnt intézménynek még mégis csak befejezték valamire és valamire mai napig használják, egym nem néztem utána pontosan, hogy minek.

Ö ez így közelről rázomolva TBO.

Ilyen Téboy a Sydney operaház, de ilyen Téboy nálunk a parlament, ilyen TBO a a Budai vár egésze egyébként 100 évre visszamenőleg, de mégis, hogyha arról beszélünk, hogy most eltelik egyébként az a idő, amiből meg tudjuk ítélni, akkor elindul ez a fajta ilyen pozitív visszacsatolás és értékelés, hogy nem is baj egyébként, hogy ezek létező jönnek a Gízai piromosok szintén.

Tehát nyilván akik építették a Gézai pillamosokat, azoknak egy ilyen totális tboly volt, hogy ez létrejött, de hogy ez a tehát itt válik el az majd és biztos beszélünk, ez a két építész karaktere, hogy ki hogyan éli meg, meg hogyan menedzseli ezt a TBoyt, és aztán hogyan tekint vissza rá erre egyébként, vagy mi mi hogyan befolyásolja a saját identitását az, hogy igazából ezt a ezt ezt kihegyezte egyetlen egy ilyen igaz hamis kérdésé azt, hogy ez lehet-e vagy nem lehet, vagy helyes-e vagy nem helyes-e, és lesöpör mindent, amit egyébként behoz egy mondjuk egy jobboldali politikai vezetés most éppen akkor itt Franciaországban. >> De hogyha nem túl személyes a kérdésem, akkor ti melyik pozícióval tudtatok jobban azonosulni?

A technokrata vagy pedig a nárcisztikusabb? >> Szerintem az a gyönyörű ebben a filmben, hogy a két figura nagyon árnyaltan van megrajzolva.

Egyik sem ilyen, vagy csak olyan.

Az egyik, amikor a D templomban találkoznak, vagy dá templomban nézik az alkotást, ugye ott minden téglafuga a helyén van, az orgona gyönyörűen megszólal, a mester gyönyörűen játszik, de ez egy nagyon más világ, mint a Roaszi repülőtér, a Shard the Gol.

Az egyik pragmatikus, a másik pedig idealista, de mind a kettőnek nagy az egója.

Tehát azért ezt itt egyiket se lehet nagy egó nélkül csinálni.

Nyilván erről szól a filmnek a drámája, és szerintem nagyon szépen vannak megrajzolva ezek a figurák.

Sokkal jobban, mint a közelmúlt filmjeiben láttuk az építészeket megrajzolva, hogy én melyik vagyok, én a négyes metrót nyertem pályázaton és megépítettem.

Nekem nem volt ilyen közvetlen megbízói élményem.

Mi egy projektirodával voltunk, és azt tudtuk, hogy a Demski Gábor szereti, a Tarlós István utálja, de végül is mind a kettő beletette a munkát, és elkészült a dolog.

Tehát de ott is azért megkimlódtuk ugyanezt, hogy apró részletekben hittünk, apró dolgokban hittünk.

Amikor a kivitelező azt javasolta, hogy az íveset alakítsuk át egyenesre, akkor ellenálltunk, amikor nekünk is volt egy ilyen egy ilyen felületkezelési botrányunk, hogy antigrafiti bevonattal egy túl mézszerű anyaggal kenték be, és akkor az egész építés szakma fölháborodott, hogy túl mézszerű az a bevonat. senki nem tudná megmutatni, hogy ez hol van.

És én azt gondolom, de majd Dávidot megkérdezzük, hogy hogy egyetért össessze velem, hogy itt akár a két figura egy személyben is összejöhet, tehát egy irodában nagyon sokszor előfordul az, hogy kell egy vizionárius álmodótípus, és kell egy nagyon gyakorlatias ember.

Ez a párosirodáknak jellemzője, de van, amikor ez egy emberbe gyűlik össze, és akkor ő neki egy személyben van ez a két lelke. >> Igen.

Ehhez tudnék csatlakozni, ugye tehát, hogy azért volt nagyon felüdülés ezt a filmet nézni építészként, aztán nem építészként tökre kíváncsi vagyok, hogy milyen lehetett.

Merthogy nincs nincs nagyon olyan film a piacon az elmúlt xé évből, ami ennyire közel tudta hozni az építész karakterét, ami és ennyire be tudta mutatni ezt a kettősséget.

Én szerintem akkor vagyunk közel a valósághoz, hogyha ezt a két alakot összegyúrjuk, és elképzeljük azt, hogy ezzel a ilyen kettős identitással kell végigcsinálni egy projekt.

Tehát egyfelől dolgozik az építészben ez az ilyen végtelen gőz, hogy mindenki hülye, csak én vagyok okos, és csak a főnökkel akarok beszélni.

Ez ez egyébként egy visszatérő pattern.

De nagyon hamar kiszagoljuk, hogy oké, itt van valaki, aki dönt, ehhez a csávóhoz kell menni, mert ez az, aki érti, amit én akarok.

És ezek a kis projekt menedzserek itt, ezek ezek hagyjanak engem békén, nem velük dolgozom rossz arcok.

És a másik oldalon ott van az a szintén az az ilyen pragmatikus mindennapi dolog, hogy ahhoz, hogy egy ház egyébként felépüljön, egy ilyen kegyetlen projektmenedzsernek kell lenni. aki aki esetleg abban a pillanatban is még így próbál turkálni a projektben, mikor arról van szó, hogy akkor 15 szintet dobjunk rá, hogy fenntartható legyen, hogy akkor még akkor még ott még görögjünk, mert legalább megvalósul.

Ugye ez a fajta ilyen nagyon-nagyon mély vágy.

És ez nagyon ez azért volt üdülő és sok minden részletével együtt még majd kiterhetünk még, hogy mi volt nagyon közel ahhoz az egyébként valósághoz, amiben az építészek dolgoznak.

Nyilván részben karikírozva, ezért sokszor igazából vicces is.

De hogy ezt tehát most ha csak brutalistát vesszük elő, amiben egyetlen igaz pillanat volt, mikor a megrendelő megerőszakolja az építést kábé, és aztán azon kívül semmi.

Ahhoz képest nagyon örültem hogy >> ez ez azért nem rendszer szintű. >> Nem rendszerszintű, de azért erről is erről is hozhatnánk példá.

Ö ahhoz képest ez a ez az építész karakter bemutatás kettős és közéhelyezve a projektmenedzser fazon szintén még aki ugye a megrendelő oldaláról van nagyon tényleg egy ilyen reális képet mutat arról hogy mi zajlik egy építész fejében.

Ez zajlik le az építész fejében.

Nem egyszerű. >> És ne hagyjuk ki a feleséget sem, mert a feleség is behoz egy szálat, ami ami itt egy nagyon pragmatikus szál az idealista építész mellett.

És valahol az is, az is kell ebbe a folyamatba. >> Igen.

Finom hangolja ezt az egészet.

Ez szerintem nagyon szépen, mikor még ott rá kontrázz, hogy figyú, elérted a célodat, megvan a kő, kezeljük már le, mert egyébként tényleg a márvány gyönyörű anyag, imádjuk, de egy dolog történik vele, szétrohad.

Konyhapultként nem lehet használni, függőleges burkolatként lehet használni addig, amíg a savas eső szét nem marja kábé. >> Ezen az elnök vitatkozna.

Igen, de >> de az elnök is jól meg volt rajzolva, vagy nem tudom, hogy milyen volt az elnök valójában, de itt a filmben ehhez a drámai folyamathoz remek figura volt és remek színészi teljesítmény volt. >> Igen. sok témát kinyitottatok az előző pár mondatban, de talán még visszamennék tényleg ehhez a francia kontextushoz abb a szempontban, hogy tényleg a ugye a szocializmust a kormánynak egy ilyen paradigmatikus projektja volt ez az egész, és ahogy betüremkedett így a neoliberalizmus a a filmben is a a kormányváltásnak a a hangulata, és ezeknek a politikai szála is az az, hogy folyamatosan költség megvonásban részesül a a projekt.

De hogy még visszamennék mégis ehhez a az épülethez, merthogy szerintem az, hogy értsük a filmnek a tékjeit, ezeket a apró gesztusokat, amit a rendező megtesz annak érdekében, hogy kifigurázza akár mit jelent magát azzal, hogy a az ő személyi kultuszát meg az ő megjelenését reakcióit ábrázolja, azon keresztül lehetne sorolni, hogy nekem én ezen gondolkoztam, amikor vége lett a filmnek, hogy a művész mire képes a saját épületéért, vagy egyszerre van egy ilyen árnyaltan ábrázolója ezt a film, mert egyszerre mutatja ezt a hogy az építész, aki tényleg a költségek és a különböző problémák ellenére végigviszi az akaratát.

Ez van, de ahogy mondtátuk, azért a paranóiáját is rendesen ábrázolta.

És csak nagyon kíváncsi vagyok tényleg, hogy és már valamennyire erreő a Dávid válaszolt is, hogy ez az épület egyébként úgy, hogy vagy van-e értelme úgy tervezni házakat, hogy nincs valódi funkciója. hogy a amikor bemutatja a házat az elején a a sajtótájékoztatóan az építész, akkor kérdezi, hogy mi a funkciója, hogy miről szól egyáltalán ez a a projekt, ő sem tudja maga, hanem egy kocka, egy 110 mes kockáról van szó.

Én próbáltam fotókat keresni, hogy hogyan néz ki ennek a belseje.

Igen, ahogy végül is szerint azt hiszem, ha jól értesültem, akkor állami vagy önkormányzati irodák kaptak benne főleg helyet, illetve a tetőn gondolom egy spektakuláris kilátó és különböző fogyasztási terek is vannak.

Ugye ezt is a film valamennyire ábrázolta.

De hogy van így értelme tervezni akár ekkora léptékben, Budapestenek ez milyen példa és hogy Párizs történetében a azt hiszem, hogy ez egy fricska azért volt a filmben erre errel vonatkozó kérdésekre is.

Erre mit gondoltok? >> Én azt gondolom, hogy a ház gyönyörű, a gesztus gyönyörű.

Igazából nem is csak a tetejéről, hanem magáról a hídról is van egy fantasztikus kilátás.

Az a lift, ami, mert ugye a valóságban van egy egy lifttorony, ami ebben föl ebbe fölszalad ebbe a hasába. >> Egy üveglift >> abba egy üveglift.

Itt az a kérdés, hogy ebben a teljesen kommerciális környezetben, mint a DEFANS, ahol mindegyik ház projektként utolsó szögig ki van számolva, egy ilyen lehetetlen projekt, aminek Lukas a közepe, aminek ami nem használja ki a beépítési lehetőségeket, hanem egy egy formai elem.

És hát Nagyznak, nagy elnöknek van létjogosultsága.

Lehet, hogy Budapesten ez egy kicsit nevetséges lenne. >> Igen.

Nem, nem akarom idéhozni a négyes metrót egyébként, ami ugye sokan kérdezték, hogy egyébként magának annak, hogy ennyit költsünk el egy metróra van értelme.

És aztán egyébként ha a tereket nézzük, gyönyörű. használatában egyébként valamennyire használjuk, de arányaiban nem jön össze.

De hogy ez tehát, hogy ez azért tehát azt fontos szerintem ebben látni, hogy ezt az építészetnek és a hatalom viszonyának mindig is egy örökös velejárója.

Nyilván most vagyunk egy katarzison, tök jó valahogy máshol lesznek a dolgok, de ez a fajta ilyen, hogy a hatalom keresi a saját reprezentációját bizonyos objektumokon, és akkor legyenek ezek tisztán infrastruktúrális objektumok, vagy legyenek akkor sokkal reprezentatívabbak mondjuk visszaépített, nem tudom, kastély részletek vagy palarészletek.

Az nyilván az az ott ez egy skála, tehát…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Az építészet maga a téboly / Erő Zoltán, Smiló Dávid & Borenich Levente / Mozinet Nagylátószög”

Miről szól ez az epizód: „Az építészet maga a téboly / Erő Zoltán, Smiló Dávid & Borenich Levente / Mozinet Nagylátószög”?

Az "Egy dán építész Párizsban" című film kapcsán Erő Zoltán főépítész, Smiló Dávid építész és Borenich Levente szerkesztő az építészetről, a hatalomról és a jelenkori Magyarországról beszélgetnek. A film Georges Mitterrand elnöksége alatt épült monumentális diadalív történetét… Az epizód a Mozinet Nagylátószög című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 06. 07..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Az építészet maga a téboly / Erő Zoltán, Smiló Dávid & Borenich Levente / Mozinet Nagylátószög”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Veiszer Alinda.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Az építészet maga a téboly / Erő Zoltán, Smiló Dávid & Borenich Levente / Mozinet Nagylátószög”?

Fő témái: építészet, hatalom, magyarország.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Az építészet maga a téboly / Erő Zoltán, Smiló Dávid & Borenich Levente / Mozinet Nagylátószög”?

Megjelenés: 2026. 06. 07.. Hossz: 40 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/mozinet-nagylatoszog/az-epiteszet-maga-a-teboly-ero-zoltan-smilo-david-borenich-levente-mozinet-nagyl-05399068

Több epizód a Mozinet Nagylátószög-ből