Mozinet Nagylátószög

Nem volt kedvem rosszkedvű filmet csinálni / Enyedi Ildikó & Veiszer Alinda / Mozinet

· PT33M38S

Összefoglaló

A "Mozinet Nagylátószög" podcast vendége Enyedi Ildikó filmrendező, aki Veiszer Alindával beszélget a "Csendes barát" című filmje kapcsán. A stáb a Sellyei Kastélypark arborétumában forgatott, ahol a főszereplő ginkgo fa alatt ejtettek szót fákról, növények kommunikációjáról…

Röviden

Műsor
Mozinet Nagylátószög
Megjelenés
2026. 02. 01.
Hossz
34 perc
Szereplők, említett nevek
Enyedi Ildikó, Veiszer Alinda
Témák
filmrendező, csendes barát, növények kommunikációja
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

azon gondolkodtam, hogy amikor néztük a filmet, akkor mit szólt a fa, vagy nézte magát, mi zajlott benne, vagy nincsen nem volt ilyen gondolkodás, hogy most itt vagyunk, hát az egész film arról szól, hogy ezek éreznek, látnak, kommunikálnak.

Most itt mi történt körülöttünk szerinted közben? >> Hát kétféle érzést mozgott bennem.

Egyrészt nagyon hálás vagyok a moz csapatnak, hogy kitalálták ezt az ötletet, amit először azt gondoltam, hogy min ne biztos esni fog az eső meg ez tényleg nem egy ilyen kertmozis film igazából.

És aztán én főleg azzal foglalkoztam közben magamban, itt órálkodtam hátul, hogy aki itt lakik, az most melyik ponton örül, melyik ponton borul ki attól, hogy hát ugye film, ez film, ugye csalás.

Ö, összehoztuk ezt a teret Marburgal, ezt a szegény fiú fát kineveztük lánynak. [nevetés] Van ugye a a két fiatalabb fa.

Ők tényleg lányok. >> Várjál, mert szerintem ez nem annyira evidens mindenkinek, amit most így elmondtál, tehát hogy hány helyszínen, hány fával forogtatok. >> Azért az látszott, hogy először ekkora a törzs, aztán ekkora, aztán meg ekkora.

Szóval, >> szóval három helyszín volt három ilyen fával. >> Igen.

Meg kellett találnunk ráadásul.

Mind a háromnak az végül is annyira nem látszik, de mi nagyon megörültünk neki, hogy ugye ennek a fának is van egy majdnem horizontális nagy kinyúlóága, és annak a két fának is van, és így életkorban körülbelül megfelelnek ezek az ugrások a film ugrásainak.

És aztán amit eredetileg kérdeztél, az meg itt a végén, amikor itt volt ez a nagy totál, az nekem azért valahogy nagyon megható volt, pláne, hogy nagyon sok erős emlék fűződik ehhez a helyhez. >> Úgy érted, hogy a Igen. forgatási emlékek.

Volt egy pillanat, ahol >> amikor ez tényleg már azt érezte az ember, hogy a növények megfigyelnek minket.

Szóval nagyon érdekel, hogy benned a saját filmed mit változtatott a növényekkel kapcsolatban.

Tehát hogy úgy jársz-e kelsze a világban, hogy mindenhol megfigyelnek, vagy nem?

Nekem kamaszkoromban akadt ez be, akkor nagyon sok, tehát ez a 70-es évek, nagyon sok olyan kísérlet volt, ami a növénykommunikációról szólt.

Ugye ez az egész Flower Power arról szólt, hogy nyissunk mindenki felé, mindenféle módon próbáljuk a saját érzékelésünket is tágítani. és hogy itt vannak ezek a lények körülöttünk, akik attól még még, hogy nem tudjuk, hogy mit érzékelnek és mit éreznek, és milyen a világuk, azért nekik van egy világuk és az első ilyen szenzorok azok hazugságvizsgáló gépet kapcsoltak rá a növényekre, és én ebbe teljesen belezúgtam.

Nemrég ilyen pincepakolás közben megtaláltam újságkivágásokat abból az időből.

Én >> gyűjtötted az erről szóló írásokat?

És van olyan kísérlet, ez az ajtónyitós kísérlet, amit egy kanadai tudós abban az időben, nem is kísérletként, tulajdonképpen egy mókaként csinálta.

Volt egy cserepes növénye, az ablakban állt, és otthon is kísérletezett, tehát a egyetemi laborban is, de otthon is rá voltak rakva a szenzorok.

És egy idő után észrevettem, hogy amikor autóval bekanyarodik, a növény már már >> én erről teljesen azt gondolom, hogy ez már a fikció.

Hát ezen már mosolyogtunk. >> Nem.

És akkor egyszerűen, mert mi is elektromos lények vagyunk, vagy nem tudom, hogy mondjam, a növények is, és azt a picike elektromos jelet egy, nem tudom transzformátor, vagy, ami így fölerősíti, azzal rákötötte a garázsajtóra, és egyszerűen jött az autóval, és kinyitotta neki a növény a garázsajtót. >> Teljesen szürreális, >> de megtörtént. >> És most megcsináltuk ennyi idő után.

De várjál, akkor ez a ez téged nagyon régóta foglalkoztat ez a téma.

Ahhoz képest hát nem az első filmeddel kezdtél el vele foglalkozni.

Hát mondjuk a Simon Mágusban ott egy gyilkossági ügyet sikerül egy szoba Pikusznak megoldani. >> Igen. >> Szóval valahogy már beköszönt egy pillanatra a motívum, de hogy ilyen És akkor persze ez is kérdés, hogyha már olyan régóta érdekel, akkor most, hogy elkezdtétek a filmet írni, akkor rengeteg új tudományos eredményt néztetek meg.

Szóval, hogy ennek van egy nagyon erős tudományos bázisa.

Ti nagyon sok kutatást tettetek abba, hogy ami itt történik, az tudományosan helytálló legyen. >> Hát azt nem kell olyan, hogy mondjam, olyan izzadságszan elképzelni, hogy ú akkor most ezt jól megkutatjuk, mert ez elképesztő érdekes és izgalmas.

Tehát láttam, hogy ott a 70-es évek egy kicsit new ageigi, kicsit naiv kísérletei után ezek úgy elhaltak, és nagyon izgatottan és nagyon nagy örömmel láttam, amikor egy ilyen körülbelül 20 éve jött egy újabb hullám.

Mondanék egy kanadai biológus nőt, aki elképesztő érdekes kutatásokat végez.

A net nagyon könnyen meg lehet nézni.

És van egy még zseniálisabb nő, akinek minden videóját nagyon ajánlom.

Monica Gallano olasz a neve, de Ausztráliában kutalt. szintén növénykommunikációt, tehát ők egyetemi kutatásokat végeznek, picit más, mint a volében.

Szóval ez merő öröm ezzel foglalkozni.

És akkor természetesen, amikor már a forgatókönyv készen volt, akkor megkerestük nagyon pontosan, különösen a neurológia területén a szakértőket, de ott is tulajdonképpen az inspiráció előbb jött, tehát egyszerűen olyan izgalmas tudományterület ez ma.

Kicsit párhuzamosan tud a második világháború után annyira filozófiailag izgalmas dolgok történnek a biológia területén, neurológia területén. mint ahogy a 20. század első felében a fizika matematika területén, >> mármint filozófiailag izgalmas. >> Igen.

Tehát ahogy szegény atomtudósok ott találták magukat egy olyan szerepben, ami elvileg filozófusok területe, ez most elmondható biológusokra ugyanúgy, >> vagy legalábbis ilyen határterületen, vagy ilyen határokkal találkoznak.

Hát egyszerűen olyan kérdésekkel szembesülnek, amik a filozófia, de a létünk alapkérdései.

Hát nem szaktudományi kérdésekkel.

Hát ezt kapták. >> A legelején még ugye a csecsemők hálózata is bejön, és itt szó van egy lámpa jelenség, vagy mi is ennek a neve?

A >> Igen, Előzan Gapnik. >> Ez megint csak egy csodálatos kutatónő.

Szóval véletlenül csupa nőt mondok.

Nagyon jó kutató férfiak is vannak ezeken a területeken. >> Erre csak a professzort tudom idézni, csak nem egy feminista kisfölgel van dolgunk. [nevetés] >> Szóval neki két könyvét is ajánlom.

Szerintem nincs meg magyarul, de Tudós a bölcsőben, az az egyiknek a címe. >> Bölcsek a bölcsőben. >> Bölcsek a bölcsőben. >> Igen. >> Vow!

De ezek ugye babák és The Philosophical Baby, a filozófus baba.

Aha. >> Az a az a másik nagyon izgalmas.

Nem is tudom mibe kezdtem bele. >> Hát hogy ők miért kerülnek bele, hogy ezzel a lámpajelenséggel az ő figyelmétek?

És ez ez tulajdonképpen egy egyet vissza kell mennem megint a 70-es évekbe.

Azwavad nevű nagyon érdekes, tulajdonképpen kultúraközvetítő, egy brit bölcsész lényegében, aki azt tűzte ki feladattá utá az 50-es évek végén, 60-as években, hogy a buddhizmust valahogy hozzáférhetővé, értelmezhetővé teszi európai ember számára.

Nagyon érdekes előadásai voltak. nagyon fontos volt nekem anno kamaszként és tulajdonképpen azon gné tőle vette ezt a fogalmat, hogy van a spotlight, ez a ez a felgép, ez ami most itt a pofánkba világít, bocsánat, ami egy határozott fény. a annak a fajta problémamegoldó gondolkodásnak a a megfelelője, ami lényegében a a felnőtt alap, ha csak nem gombázunk be, vagy nem álmodozunk.

És ehhez képest van ez a lantern like consciousness.

Ez a tulajdonképpen ez az imbolygó, mint egy ilyen lampionnak a fénye, ami tulajdonképpen egy picit a környezetét is megvilágítja, nincs ugye lehatárolva, és ehhez hasonlította az elemvavad azt a fajta állapotot, amiben mondjuk egy buddhista szerzetes meditációval kerül, és az elizon gopnick szerint a gyerekeink meg folyamatosan ebbe a tripbe vannak. >> Ez csodálatos, te, hogy téged ennyire izgatnak a tudományok.

Egyrészt, másrészt meg azon is gondolkodtam, hogy azért most már felkeltni azt a kérdést, hogy ugye amikor állatok az álomban két embert összekapcsolnak, mondta a testről és lélekről, amikor a növények megoldást jelentenek a magányra és baráttá válnak, és aztán megoldást jelentenek az emberek kirekesztődésére, akkor azért azért nagyon érdekel az a kérdés, hogy neked mi a viszonyod az élővilághoz?

Tehát, hogy oké, hogy van egy tudományos érdeklődésed, de most már érdekelne, hogy hogy járszkelsz a világban, tehát az emberek hol állnak a te rangsorodban. >> Én szimpatizálok az emberekkel. >> Megnyugtató. [nevetés] Azért ez jó hír.

De >> én én nem vagyok ilyen kertészeti zseni.

Örülök, hogyha valahogy életben tartjuk a növényeinket otthon. és városba nőttem fel, tehát nagyon késő tudtam meg, hogy lába is van a csirkének.

Szóval ez nem egy nem az a magától értetődő belesimulás.

Bennem nagyon erős a vágyakozás és a annak a figyelme.

Tehát ez nem egy magától értetődő dolog.

Negyedik emeleten lakom a város közepén.

Mondjuk a dolgozószobámmal szemben van egy csodálatos hatalmas cseresznyvfal, ami most már fölért a negyedik, és azért vele intenzív kapcsolatot ápolok, de nem azzal magától értetődő, nem a volében vagyok. >> Igen.

Van egy volt egy kép, aminél megfordult a fejemben.

Több kép is volt, amikor ugye a háttérben történik az esemény, az előtérben pedig növényt állatot látunk, természetet, hogy hol lehet idomított szarvasbogarat bérelni forgatásra. [nevetés] Van ilyen? >> Hát mindenfélet lehet.

Őt egyébként véletlenül találtuk és akkor ott állt 120 ember meg egy világsztár, aki hogyha nem olyan nagyvonalú és nem jön el annyiért amennyiért most így jó kedvében eljött, akkor egy nap forgatás az nekünk a büdzeng negyede és akkor megtaláltuk a szarvasbogarat, és akkor mindenki leállt, és akkor szarvasbogarat filmeztünk egy darabig.

Gondoltam, hogy ezt nem lehet beleírni egy forgatók, mert ezt az élet hozza, nem?

Vagy a csigákat bele lehet, de a szarvasbogarat nehezebb. >> Igen.

Hát bizonyos dolgokra készültünk.

A szarvasbogár ő jött. >> És van még ilyen, ami úgy hirtelen alakult? >> Sok apróság.

Például nem tudom, hogy mennyire emlékeztek.

A Hnesses amikor először még nyakkendősen ott a sok dús hajóhípi között kódorog, akkor van egy nagy rovarfelhő, ilyen aranyszínű rovarfelhő, és Asutúton volt az egyik fa, az ő fája, és akkor egy ilyen koddal elkezdtük üldözni.

Őket mindig leálltak, megvárták, amíg beállunk a kamerával, >> és akkor arrébb mentek.

Szóval elég genyák voltak. [nevetés] >> Azért ez érdekes forgatás lehetett, hogy mit csináltok.

Üldözzük az alcsúti rovar nem tudom micsodát egy napon át, vagy nem tudom.

Ez érdekes lehet, de egy kicsit most eltávolodva a természettől, ugye itt három száron fut a cselekmény, nagyon érdekes fölfedezni a struktúráját, hogy mikor mi történik ezekkel az emberekkel. ugye az elmagányosodás, a mélypont, az ötlet, az újdonság megcsinálása valaminek az alapján, amit nem ők találtak ki feltétlenül, de gondolkodtam azon, hogy miért pont ezek a korok, miért pont ez a történelmi háttér, mert mindegyiknek van egy markán történelmi háttere, vagy egy pillanata.

Ugye a fekete-fehér vonalnak ugye hát ez az emancipáció pillanata, az első nő az egyetemen.

A fiataloknak egy egyetemi blokád, mondjuk a történetük, a kerettörténetük, és a kortársszálnak pedig a covid.

Ugye azt én értem, hogy legyen a század eleje, század közepe, század vége, vagy már az új század.

De hogy pontosan kötötted-e történelmi pillanatokhoz ezeket a a jeleneteket, vagy ezeket a szálakat? >> Tulajdonképpen adta magát az, hogy miután egy fáról van szó, ez nem egy este fog játszódni ez a film.

Tehát valami más léptéket kerestem, és nagyon fontos volt számomra az, hogy nem csak a növények vagy az állatok percepciója ugyanolyan rangú, mint a miénk, és nagyon-nagyon más. vagy ha úgy tetszik, a miénk nagyon sajátos, hanem maga az emberi percepció is elképesztő sebességgel változik.

Tehát azt gondolom, jók, hogy így itt ülünk, ez a valóság, ez ilyen, kész.

De 70 éveel, 120 éve ugyanígy ülnénk itt.

Egyszerűen mást látnánk és mást éreznénk, mást emelne ki a tudatunk, mert ez valamilyen módon egy kulturális konstrukció is.

Meg persze az érzékeink által is nagyon mélyen befolyásol, de ez mondjuk a növények vagy az állatok tekintetében érdekes.

És mind a három epizódban valami olyan elemet kerestem, ahol ránéz valaki egy növényre, és azt mondja, hogy úristen, láttam 1erszer, de mi ez?

És a tulajdonképpen az 1908-as időpont az nekem nagyon kötődik egy Car Bloss Feld nev fotóshoz, aki még a 19. század végén kezdett el növényeket fotózni. egy egyszerű sima háttér előtt volt egy picike iránya a fénynek, hogy plasztikus legyen.

És azt látod tényleg, tehát hogy rákerestek telefonon kén kblosfel képek, egyszerűen az ember sokkot kap attól, hogy mik ezek a műalkotások, mert kiemel valamit, és ebben benne van a fekete-fehér fotográfia, benne van a a kor, kiemel valamit abból a kis kuszaságból, ahogy egy növényt látunk, és és a felszére emeli azokat a csodálatos, univerzális kozm ikus struktúrákat, amik ezeket a növényeket alkotják.

Szóval ez a pillanat szerintem nagyon erős volt akkor.

És azért volt akkor erős, mert akkor jött be a Fekete Fehér fotó, és nem tudom, az útszéli családt így megfogta a Blossfed odatette, és azt mondod, hogy ez egy öor.

Vannak például ilyen rügyes ágacskák, ilyen fotói, amik a rügyek olyanok, mint egy archaikus görög szobornak a mosolya.

Hát a 70-es évek elejét azt nem kell mondanom, ott mindenre úgy néztünk rá, és iszonyú mázista vagyok, hogy hogy akkor még kamaszként én elkerültem két évre egy francia egyetemre, ahol mindenki idősebb volt nálam.

Szóval én pont bele tudtam szagolni ebbe a csodálatos, szabad mindent nagyon friss szemmel megnéző világ. >> És a tudatot mindenféle szerekkel tágító világba.

És az meg nem a struktúráról szólt, az meg az érzetekről.

Tehát egy ilyen impresszionista lebegés a feromonok és hormonok között.

És aztán hát a lockdown azt meg mindátéltük, hogy lett időnk dolgokat észrevenni.

Igen, ez nagyon érdekes, amit már azért is, mert hogy a fotózás, ahogy szerepel benne, valahogy arra is…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Mozinet

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Nem volt kedvem rosszkedvű filmet csinálni / Enyedi Ildikó & Veiszer Alinda / Mozinet”

Miről szól ez az epizód: „Nem volt kedvem rosszkedvű filmet csinálni / Enyedi Ildikó & Veiszer Alinda / Mozinet”?

A "Mozinet Nagylátószög" podcast vendége Enyedi Ildikó filmrendező, aki Veiszer Alindával beszélget a "Csendes barát" című filmje kapcsán. A stáb a Sellyei Kastélypark arborétumában forgatott, ahol a főszereplő ginkgo fa alatt ejtettek szót fákról, növények kommunikációjáról… Az epizód a Mozinet Nagylátószög című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 02. 01..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Nem volt kedvem rosszkedvű filmet csinálni / Enyedi Ildikó & Veiszer Alinda / Mozinet”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Enyedi Ildikó, Veiszer Alinda.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Nem volt kedvem rosszkedvű filmet csinálni / Enyedi Ildikó & Veiszer Alinda / Mozinet”?

Fő témái: filmrendező, csendes barát, növények kommunikációja.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Nem volt kedvem rosszkedvű filmet csinálni / Enyedi Ildikó & Veiszer Alinda / Mozinet”?

Megjelenés: 2026. 02. 01.. Hossz: 34 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/mozinet-nagylatoszog/nem-volt-kedvem-rosszkedvu-filmet-csinalni-enyedi-ildiko-veiszer-alinda-mozinet-464de84a

Több epizód a Mozinet Nagylátószög-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból