Nőszintén Podcast

Egyedül utazni – szabadság vagy bűntudat? | S03E01

· PT58M20S

Összefoglaló

A Nőszintén Podcast legújabb epizódjában a műsorvezetők, Monostori-Prohászka Ágnes, Makó Mariann, Szlivka Tünde és Udvarhelyi Mónika, hallgatói kérdés nyomán arról beszélgetnek, hogy milyen érzés egyedül útra kelni, és miért okoz sokaknak bűntudatot az énidő. Saját…

Röviden

Műsor
Nőszintén Podcast
Megjelenés
2025. 09. 03.
Hossz
58 perc
Szereplők, említett nevek
Makó Mariann, Monostori-Prohászka Ágnes, Udvarhelyi Mónika
Témák
egyedül utazni, szabadság, bűntudat, énidő
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Ez itt a Nőszintén podcast, ahol kimondjuk, amit mások csak gondolnak.

Ha nem is tudjuk mindenre a választ, legalább feltesszük a kérdést.

Négy nő, egy közös hang tabuk nélkül, akiket hallhattok >> Manostori Proházka Ágnes, >> Makó Marián, Szlivka Tünde, Udvarhelyi Mónika és néha a témas szakértő vendégei. >> Sziasztok!

Sziasztok! >> Sziasztok! >> Ez itt a harmadik évad nőszintén podcast.

Az eredeti, az igazi. >> Itt a szeptember.

És rengeteg sok tervvel feltöltődve, ugye van aki még nyaraláson innen, van aki meg nyaraláson túl. >> Így ez így helyes. >> Nagyon szűke nyaralás előtt.

Na hát a mai témánk az egy kis segítséget, hogy ne őzzek annyit, ha már így jött ilyen komment, hogy a sok ő, de hát sajnos na ilyen ez a ő betű spontanitás, hogy hogy nem nem képeztek erre, úgyhogy így tudok beszélni. neki nem akarja, ne hallgassa.

Szóval közvéleményt kutattam, és az volt a kérdés, föolvasom, hogy szoktatok-e egyedül utazni, magatok mögött hagyni csapott papot, csak úgy egy pár napra elvonulni mindentől és mindenkitől.

Ha nem, akkor vágytok rá, és ha mennétek, de nem mentek, akkor az miért van?

Félelem bűntudat. erről beszélgettünk, és tök sok hozzászólás jött, és nagyon jók egyébként, nagyon gondolatébresztők.

Nem, nem mondok vezetéknevet, csak keresztnevet.

A például a Niki írja, hogy ő nem megy, és hogy nem engedi a bűntudat, ami tök érdekes.

Zsófi írta, hogy hát ő már így nagyon sok helyen volt, és még vannak nagy tervei, ami így hú, varázslatos.

Hát Tündit tudjuk az ő hozzászólását, hogy ő jön megy bátran.

Judit itt írta, hogy neki sokáig nem volt rá igénye se egyedül, se a férjével, de most így már fölmerült, hogy mi lenne, ha de még nem tudta rászánni magát.

Ami Zitánk is hozzászólt, hogy hát ő már utazott egyedül, és hogy hogy hiányzott neki azt, hogy nem tudta megosztani, hogy hogy kivel vagy vagy hogy merre járkál, és hogy milyen élmények érik.

Betti is írt nekünk, a mi drága Bettink, és ő is azt írja, hogy ő már eljutott arra a szintre, hogy egyedül jön megy. >> Julcsi >> Julcsi is írt, igen, hogy >> tehát megszólította a kérdésed itt a nyár közepén az utazással szerintem. >> Igen, igen.

Szóval nagyon nagyon érdekes téma.

És hát nyilván azért jutott eszembe, mert ő bocsánat, tényleg ne haragudjatok, de na szóval igen, de majd nem tudom, eljárok orvoshoz és így kikezeltetem magamból a sok ő betűt, valahogy belém szorultak az ő betűk, de mondjuk nem csoda.

Tehát, hogy így nézzétek meg, ez van a fejemben.

Hát csoda, hogy ennyi ő betűt mondok.

Na, szóval nekem jutott eszembe egyébként, hogy milyen lenne elutazni valahova így egyedül, mert miután hazajöttünk a nyaralásból, négy napot, ahol négy napot töltöttem a családommal és >> úgy éreztem, hogy mindenki az idegeimre megy, és rájtam, hogy akkor valószínűleg én vagyok idegesítő, hogyha az egész családom minden tagja az idegeimre megy, és hogy valószínűleg ben bennem van a probléma, de tényleg így nagyon nehéz, tehát hogy így az, amikor folyamatosan ez Anya nézd, anya nézd.

Nem tudom ismerős dehogy. >> Láttátok azt a mémet a amikor a két nő videón és hogy akkor az amikor elhangzik az a mondat, hogy anya felkiél, akkor itt isznak egyet és akkor így így júliusban láttam akkor már így értettem, hogy mi van, de hát ugye nem iszunk nyilván, de hogy ez így ühüm.

Igen, én is láttam egy ilyen videót, amikor így a medenceces szélén az anyukabora, és akkor így folyamatosan angol nyelv volt, és akkor így anya, de nézd, anya nézd, anya, nézz, és akkor így folyamatosan de nézem, de látom, igen láttam de figyelk, igen nézem, nézem és így na tehát, hogy tényleg nálunk tud a gyerek, ha nézzük, ha nem néz pontosan.

És akkor hát ez a legkisebb, és akkor még a nagyokról nem is beszélek, amikor folyamatosan küldözgetik az üzeneteket, és akkor ha nem válaszolok azonnal, vagy nem lájkolom, vagy valamit, nem, akkor anya, ignorálsz engem. >> Ó, istenem, >> nem szívem, nem, nem ignorállak, csak mondjuk dolgozom, vagy nem tudom, közben a másik három beszél hozzám, vagy nem tudom.

És hogy tényleg így azt tapasztaltam, hogy egész nap próbálok egyensúlyozni dolgozom folyamatosan beszélnek hozzám, és egyszerűen nem hallom a saját gondolatomat.

És én emlékszem rá, hogy például amikor a bankba dolgoztam, ott kötelező volt kivenni két-hét szabadságot, és először nem értettem, és aztán amikor először elmentem, akkor megértettem, hogy egy hét azzal telik, hogy így na végre szabadságom z csináljuk, csináljuk, csináljuk.

És a második hét volt az, amikor így megérkeztem.

Igen. >> És egyszerűen muszáj.

És így elkezdtem gondolkozni ezzel, hogy hát valamerre így el kéne menni.

A férjem azt mondta, hogy a könnyű utat választom.

És hát ugye már így nézegettem az utakat, mikor is most kedden a lányom eltörte a bokáját, és fekvő gipszel fekszik otthon, úgyhogy az elkövetkezendő hat hétben biztos, hogy nem utazok sehova. >> Jól meg tudod gondolni.

Biztos nézegethetem, hogy hova szeretnék utazni. majd elmondom, hogy van egy üres ház, ahova esetleg be tudsz menni, hogyha gondolodm >> úgyhogy de egyébként meg tehát, hogy így el, hogyha így elgondolkozok komolyan, akkor nem tudom, hogy elmernék-e menni, vagy így tényleg, hogyha a szívemre teszem a kezem, akkor így bűntudat nélkül el tudnék kemenni, és nyilván ez a megjegyzésre segített, hogy a könnyi utat választod.

Tehát, hogy >> Igen. >> És persze most így nem akarom, ez a könnyű neked, de hogy a férjem baromi mázlista így munkaügyileg, mert hogy kertész és akkor így egész nap a saját gondolatait has hallhatja, és akkor ráadásul vonattal közlekedik.

Tehát nettó, nem tudom, két óra oda, két óra vissza, nettó 4 óra öideje van, amikor csak néz ki a fejébe.

Viszont tök jó lenne, merthogy úgy lehetnék, mit szokott mondani a vekerdi, vagy mit mondott, hogy cincálható vagyható ráható. >> Na hát én most már nem vagyok rágható, de még mindig rágnak. >> Aha.

Úgyhogy, úgyhogy szerintem így kell, és hogy nagyon elgond, elgondolkodtató volt az, hogy miket válaszoltak, és hogy hogy mindannyian ezzel küzdünk, hogy >> ez az én telefonom. >> Igen.

Na nem halkítottuk le, >> de én lehalkítottam, de van rajta egy pohárvíz alkalmazás, hogy mindig igyek és az és az mindig jelez.

Tehát hiábaítod le, kikapcsolod, akármi, az mindig jelez. hogy life hacket láthatjátok hallatjátok őszintén szintén igen szóval állítsátok be a telefonotokat hogy igyatok elég folyadékot >> ági telefonját hallhattátok >> ez itt a reklám >> itt is ugyanaz volt amúgy, hogy így elfolyad >> na tessék >> igen.

Azt akartam mondani, csak ahogy mondtad, ez a több dolog is ez fejembe járt ezzel kapcsolatban, de ez az alapmondata amúgy Vekerdinek, hogyha az anya jól van, akkor mindenki más is jól van.

És erre én építettem egy komplett mentorprogramot, meg a hamarosan megjelenő könyvem címe is majd ez lesz, hogy az anya jól van, merthogy igazából mi vagyunk a családnak a motorja.

Tőlünk tudnak energiát vinni, venni, föltöltődni.

És az a pont, amikor azt érzed, hogy hú de nagyon elegem van, hú de nagyon elmennék, az az a pont, amikor lemerültél teljesen.

És most már azt is látom, hogy ezek a ez ez a lehetne a könnyű út, tehát lehetne az, hogy akkor most elmegyek, feltöltődök és minden király, de hogy valójában ez egy ez egy olyan gyors segélynek tud működni, amit esetleg ott van időd végiggondolni, hogy a hétköznapokban hogyan kéne másképp működnöm, vagy másképp csinálnom, ahhoz nem lesz mindig lehetőségem elmenni, és valószínűleg nem is mindig tudom megoldani, mert pont amit mondasz, munka, gyerek satöbbi, de hogy közben meg az a lehetőség, hogy csak magamra figyelek, csak azt eszem, amit amit én akarok, csak azt veszem elő, vagy olvasok, vagy vagy egész egyszerűen nem csinálok semmit, és nem mondják nyolcan, hogy ki mit akar.

Az egy akkora lehetőség a saját gondolataidnak, hogy utána lehet, hogy át tudod azt gondolni, hogy hogyan fogok én ebből táplálkozni a következő három, négy vagy akár fél fél évbe, három- négy hónapban, vagy fél évbe, hogy újra az legyek, akiből tudnak merítkezni.

És közben meg látható, hogyha anya jól van, akkor a családban mindenki jól van.

Ha nincs jól, akkor ott ott megjelennek a problémák, vagy vagy betegek lesznek a gyerekek, vagy a férjünk, vagy vagy egész egyszerűen utolsó a utolsónak mi robbanunk le, mert az már a ugye ez az utolsó jel, amikor már teljesen izé kakuk van, tehát hogy vajon nem engedhetjük-e meg ezt magunknak, vagy mi a program ebben?

Egyébként nekem is ez jutott eszembe, hogy hogy én is azt érzem, hogyha én jól vagyok, akkor az egész család, de ez meg annyira önző hozzáállás, hogy én így azt mondom, hogy de igenis hagyjatok, hogy jól legyek, vagy támogassátok, hogy jól legyek, hogy tudjatok tudjak titeket tölteni. >> Igen.

Az a példa, amit szerintem te szoktál mondani, hogy az oxigénmaszk, >> hogy a repülőn az oxigénmaszkot először magadra teszed, utána tudod a többieket megmenteni.

Igen, csak tehát, hogy szerintem van bennünk egy ilyen eredendő bűntudat.

És egyébként visszatérve erre beteg leszel.

Na most én a szabadságom első napján, tehát hogy így szabad és azonnal fájt a torkom és fájt a fülem és mit tudom én mondom, ezt nem hiszem el, hogy >> na és tényleg így van. >> Aha.

És akkor ráadásul ott is így >> igen, mert azért az új helyszínek, tehát hogy azt nem tudom ti érzékelitek-e, vagy hogy most már lehet, hogy talán Dávidkával majd fogjátok, de hogy az új helyszínt is meg kell szokni a családnak, a minden más és az a kicsi gyerekek valahogy még később alkalmazkodnak.

Nekünk az volt a tapasztalat, hogy még később alkalmazkodtak hozzá, és kellett egy nem tudom egy három-négy nap, mire mondjuk így már így nem voltam nem tudom síkideg attól, hogy leesik a lépcsőn, nem tud fölmászni, ez is, ez a baja lesz.

És aztán megszokták, és akkor lehetett volna egy olyan időszak, amikor pihenünk, és aztán hazajöttünk.

Tehát, hogy hogy nem tudom, hogy ti tapasztaltatok-e ilyet, hogy a az új >> nekün friss most az élmény, mert elmentünk Debrecenbe, barátokhoz. >> Igen. >> Ö hát én nem tudom.

Ö nem, nem volt olyan ö bennem ez a feszültség, vagy ez a ez a nagyon ilyen nagyon gyorsan >> otthon éreztük magunkat. >> Jó, mondjuk az biztos más, hogy otthon voltatok.

Nem, mégsem nem, mert azért nem nem mondhatom, hogy annyira rendszeres, hogy oda járjunk sajnos, tehát hogy nem járunk nagyon össze, pláne az út, ami gyerek van, tehát hogy így azért ott a vásárra több napon keresztül ott voltunk négy éjszakát, >> öt nap, négy éjszaka.

Szóal az már így minden szempontból egyébként egy újú.

És szerintem az első pillanattól kezdve olyan otthonosan mozgott mindenki, még a gyerek is a térben.

Tény, hogy tettem róla, hogy minden nap jól elfáradjon.

Szerintem az, hogy mennyire alkalmazkodsz ahhoz, amiben vagy, az attól is függ, hogy mennyire fárasztod le magadat meg a gyereked nyilván. élményújdág ingerát az így nem volt már kérdés hogy a akárhova megyünk haza, ott már egy nyugvópont van, és hogy igazából az mindenkinek jól esik.

Úgyhogy de igen, tény, hogy biztos, hogy hogy azért kell idő, hogy hogy átállj arra, hogy most ekkor egy másik üzemmódban vagy és ez vagy valakinek viszonylag gyorsan megy, vagy ugye elmegy vele, tényleg napok mennek el vele, és mire már megszokta, kialakította, hogy itt most már minden jó és biztonság, akkor már jössz haza. >> Igen.

Viszont te utaztál a barátnőddel valamikor tavasszal, tehát hogy van van saját? >> Van van.

Májusban én kétszer is május elején utaztam egy csapattal Egerszalókra és május végén utaztam a barátnőmmel az őrségbe. >> Mindjárt jön a kommentónami csak figyeljél. >> Így van.

Hogy mit meg nem engedtem magamnak?

Tehát, hogy elmúlt két éves. >> És végül is most volt először az, hogy én teljesen külön és úristen a gyerek az apjára hagytam. ez meg a másik egyébként élményük volt nélkülem.

Tehát de várjál, volt lelki furid?

Nem, >> hát mennyire jó már. >> Nem volt attól volt lelki ismeretfurdalásom, mikor kiderült, hogy ez a két esemény egy hónapra fog esni, hogy a hónap elejére meg a hónap végére két hét különbséggel.

És akkor ott elkezdtem gondolkodni, hogy hogy hű, hát hogy ezt én megtehetem-e.

És de ez ez az én kérdésem volt, csak azért feltettem nyilván a Hapinak is, hogy engem ez így elkezdett bántani belülről, kell ezzel foglalkoznom vagy sem.

És akkor mondta, hogy >> hát ezt neked kell ott belül elintézni.

Mi nagyon jól ellzünk Dávidkával.

És akkor mondtam, hogy oké, elmentem. >> És milyen jól tetted. >> És nagyon jól tettem, mert nyilván mind a két elutazás egyébként az egy teljes hétvége volt, tehát hogy az biztos, hogy úgy jöttem haza, hogy megalapozta a következő hónapokra >> a a az energiát, meg az erőt, meg a feltöltés. >> Azért nem mond a nyíő betűt, mer ki pihente magát.

Én meg azért mondok egy nyő betű.

Úgyhogy úgyhogy igen, van benne tapasztalatom.

Nyilván a gyerek nélkül ez sokkal egyszerűbb volt, amikor még csak a párkapcsolat volt, vagy a házasság.

Tehát ott bennem semmilyen szinten fel nem merült, hogy hogy külön menni meg te erre, te arra.

Sőt, szerintem jövő hétvégén, ha minden igaz, a hapi megy külön hétvégézni.

Remélem, hogy össze is jön, mert tehát most valami mindegy, valami az erőkben valamilyen zavar van.

És én most bőszen kérdezgetem, hogy ugye ment, >> mert hogy igazából látom, hogy hogy mindegy, hogy mi a körülmény, mindegy, hogy izé, de menjetek, tehát menjetek, mert mert húzd ki magad egy kicsit ebből az egész mókuskerékből.

De egyébként még mielőtt, mert Moncsit teljesen elnyomjuk még szegény egy szót se szól.

Ennem annyi gondolat, hogy nehogy nehogy el nehogy elnyomd, >> hogy még az jutott eszembe, hogy >> hogy miért van az nagyon sokszor, hogy mondjuk egy párkapcsolatnak is ugye nagyon jót tesz, hogy elutaznaküm >> és hogy szerintem ez az én teóriám, ez azért van, mert hogyha így elmész, teljesen mindegy, bárhova, így máshova, akkor annyira sok új ingerért, tehát ugye amikor itthon vagy, akkor ugye mindent…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Nőszintén Podcast

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Egyedül utazni – szabadság vagy bűntudat? | S03E01”

Miről szól ez az epizód: „Egyedül utazni – szabadság vagy bűntudat? | S03E01”?

A Nőszintén Podcast legújabb epizódjában a műsorvezetők, Monostori-Prohászka Ágnes, Makó Mariann, Szlivka Tünde és Udvarhelyi Mónika, hallgatói kérdés nyomán arról beszélgetnek, hogy milyen érzés egyedül útra kelni, és miért okoz sokaknak bűntudatot az énidő. Saját… Az epizód a Nőszintén Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 09. 03..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Egyedül utazni – szabadság vagy bűntudat? | S03E01”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Makó Mariann, Monostori-Prohászka Ágnes, Udvarhelyi Mónika.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Egyedül utazni – szabadság vagy bűntudat? | S03E01”?

Fő témái: egyedül utazni, szabadság, bűntudat, énidő.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Egyedül utazni – szabadság vagy bűntudat? | S03E01”?

Megjelenés: 2025. 09. 03.. Hossz: 58 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/noszinten-podcast/egyedul-utazni-szabadsag-vagy-buntudat-s03e01

Több epizód a Nőszintén Podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból