Palikék Világa

HUSZÁRIK KATA VALLOMÁSA: „ATTÓL FÉLTEM, KIDERÜL: NEM VAGYOK ELÉG JÓ | Szóló

· PT44M10S

Összefoglaló

Huszárik Kata színésznő vendége a Palikék Világa Szóló című műsornak, Dombovári Vanda műsorvezetővel. Kata pályája elejéről, a Katona József Színházban szerzett nyomásról, valamint belső küzdelmeiről mesél. Elmondja, miért érezte, hogy nem illik a közegbe, ami végül vidékre…

Röviden

Műsor
Palikék Világa
Megjelenés
2026. 05. 07.
Hossz
44 perc
Témák
színészet, színház, szinkronszínészet, önbizalom, pályakezdés, vidéki színház
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Én egy nagyon gátlásos, nagyon kevés önbizalommal bíró ember voltam.

Azt éreztem, hogy a katonának nyilván van egy olyan nagy nimbusza, hogy én én nem hibázhatok, tehát hogy nem lehetek nem jó.

Nekem a katona alkatilag nem volt való. >> Szinkron színész szerepek találtak meg.

Korán Lexiben például nagyon azonosnak éreztelek.

Hát, Lexit, >> Lexit nagyon szerettem a Grace klinikából, de például Dr.

Én voltam a kis tudálékos, megengedtem magamnak azt a luxust, hogy én dönthessem el, hogy mit csinálok és mit nem.

Néhány évvel ezelőtt én beiratkoztam az LT-re. >> Milyen szakot választott? >> Az LT-n egy másod diplomás képzést végeztem el, beszédtréner, beszédtanácsadás.

Azért itt ez nagyon sok közös pontot mutat a színházzal.

Minden ami nyilvános beszéd, az egy picit színházis. >> Hát a Huszárik Zoltán lánya.

Tőle többet várok, vagy ezt sosem érzékelted, vagy önmagad felé támasztottad ezt?

A Paliték világa szóló vendége ezúttal egy különleges hölgy, aki nagyjából ugyanúgy néz ki, mint 30 évvel ezelőtt.

Színésznő műsorvezető édesanya Huszári Kata.

Na látod, én viszont nem nézek ki mondani, amikor valaki azt mondja, hogy úgy nézel ki, mint 30 év, dehogy nem nem nézek ki úgy. >> Van valami rejtély, ami téged övez? 30 évvel ezelőtt, amikor én >> 60 Ft-os órabérrel a Katona József színházban próbáltam ruhatáros lenni, hát ilyen egyetemi kiegészítő kis munkát vállalni, akkor ugye már kezdő színésznőként fantasztikusan mind a Katona József Színház Kamara és a Nagy színházában játszottál. >> Nagyjából ugyanígy festettél. >> Jaj, de édes! >> Biztos van valami titok. vagy a derű, vagy a genetika, vagy mindkettő, de majd te jól elárulod.

Biztos mástól is hallod ezt. >> Szokták mondani, de olyan érdekes, tudod, hogy időnként így meglátogatok olyan barátokat, akik idősebbek.

Tegnap például voltunk a kedvesemmel egy házaspárnál, akik már 80 pluszosak, és úgy azt figyeltem, hogy hogy annyira fiatalok voltak, és hogy egy nem is tudom, egy 10 perc után úgy beszélgettem vele velük, mint veled vagy egy jóval fiatalabb barátnőmmel, hogy nem éreztem a kort, és ez azt gondolom, hogy inkább valahol belüldől el, mint kívül. >> Nálad ez döntés kérdése, vagy egyszerűen csak sodrósz mindezzel, és ez egy jelenség, nagyjából családi, mert édesanyád is rendkívül jó.

Hát biztos, hogy van ebben genetika is, de én azt gondolom, hogy kíváncsi vagyok, hogy hogy nem érzem magam késznek és befejezettnek még most sem. >> Ez jó. >> Úgyhogy úgyhogy valószínűleg valami ilyesmi lehet a dolog hátterében. >> Tehát a tetvágy túlbúzog benned. >> Nagyon sok mindent szeretnék.

Iszonyatosan sok tervem van, és nagyon sok irány van, ami amivel én még mind szeretnék foglalkozni, és mind érdekel.

Egészen más, mint a művészet a színművész. >> Egészen más.

Hát sőt, én most annyira, hogy én most egy picit mással is foglalkozom már, mint ami a színház meg mint ami az én eredeti szakmám volt.

Megmaradtam színésznek, de úgy viccesen azt szoktam mondani, én olyan hobbi színész lettem, tehát hogy tényleg azt csinálom, amit amihez nekem kedvem van, amiben nekem örömöm van, és hát így megengedtem magamnak azt a luxust, hogy én dönthessem el, hogy mit csinálok és mit nem. >> Te nagyon szép, amit mondasz. 50 fölött kezdtem arra gondolni, hog az álmaim beteljesültek. >> Érdemes még mennem utána? >> Ühüm. >> Valami BV és nem feltétlenül egzisztenciálisan az álmok után való menetelés.

Nálad ez történ? >> Hát álmok után is meneteltem persze, de mondjuk volt ennek egy abszolút praktikus oka, hogy én a covid előtt lettem szabadúszó.

Rendkívül jó ütemérzék. >> Nagyon dramaturgiailag érezted nem.

És akkor így jött a covid, és nekem így lemondták február közepén, június július végéig az összes munkámat, de mindent pedig hát akkor is eléggé sok lábon álltam én, tehát csináltam ezt, csináltam azt, csináltam azt, és minden eltűnt.

És hát persze van ennek egy szakmai oldala, hogy az ember úgy azt mondja, hogy ú de sajnálom, hogy ezt nem fogom megcsinálni.

De hát a harmadik ilyen lemondás után az embernek a fejében ketyeg a pénztárgép, hogy és meddig fogjuk bérni?

Pláne úgy, hogy én is ketten voltam a fiammal.

És akkor így hát nyilván a covid alatt volt is időm gondolkodni, hogy akkor akkor mit évő legyek.

Meg hát nem is csak az én döntésem volt, tehát én így hiszek abban, hogy létezik valamiféle gondviselés, aki időnként így megnyit előttünk ajtókat.

És egyszer csak jött egy lehetőség, és elkezdtem fiatalokkal foglalkozni, aminek az lett az eredménye, hogy néhány évvel ezelőtt én beiratkoztam az eltérre, és azt mondtam, hogy na akkor gyerünk és kezdjük el egy teljesen más irányból is az életet. >> És az eltén milyen szakot választott? >> Az eltén egy másod diplomás képzést végeztem el. beszédtréner, beszédtanácsadás, azért itt ez nagyon sok közös pontot mutat a színházzal.

Minden, ami nyilvános beszéd, az egy picit színház is.

Úgyhogy azt gondoltam, hogy itt azért ez egy olyan terület, ahol az én tapasztalataimat kamatoztatni tudom. >> Hát pláne egy olyan szinkrons színész tapasztalatait, aki már harmadévesen láttam, hogy szinkron színész szerepek találtak meg.

Tehát há később szokott kifejlődni mindez.

A másik láb ugye színészeknél felfedezik, hogy jó az orgánum, alkalmassá érzi a ritmust.

Ugye ahhoz jó ritmusérzékkel talál. >> Ritmusérzék az biztos, hogy kell hozzá.

Hát ezért én nem gondolnám, hogy én harmad évben olyan jelentő szinkron színész lettem volna.

Én csak arra emlékszem, hogy akkor így ott álltam a mikrofon előtt, és és így azt éreztem, hogy hát ez képtelenség, hogy én ugyanakkor tudjak megszólalni úgy, hogy olvassa a szöveget, mint ott az a színész a válsznó, hogy ezt nem lehet megcsinálni.

Er ehhez képest rengeteg szinkron ehhez képest rengeteg rengeteg szinkron szerepem lett.

Meg hát mondjuk azért az is szerencse volt, hogy abban az időben még volt ránk idő, tehát hogy >> tanulni mi nem tanultuk a szakmát, a szinkron képzés még akkor nem volt, és nem nem volt ez része.

Az volt, hogy amikor főiskolások voltunk, akkor a szinkron rendezők kihívtak bennünket, kíváncsiak voltak a hangunkra ránk, és akkor adtak először ilyen pici feladatokat, egy-két tekercset. és instruáltak, tehát mondták, hogy mire figyelj, hangosabban most nézd meg, mozog, leül, feláll, ezt hogy tehát hogy akkor azért ott tanultuk meg gyakorlatban a szakmát. >> Annyira kíváncsi vagyok rá.

Ugye valóban most felgyorsult, meg tekercsek, sietni kell minél rövidebb idő alatt, amilyen a világ is lett.

Hát szépen sajnos szimultán ez is felgyorsult, és talán egy picit lelketlenebb lett, de legalábbis a mennyiségre megy.

Akkoriban, amikor először megrémültél, hogy tűpontos szinkronnak kell ugye a szájmozgásával rákerülnie majd a filmvászonra, >> az igazi kihívás mi volt?

Mert mindig az érdekel, hogy mennyire bújtok bele abba a szerepbe?

Hat rád, mondjuk egy mentalista az később talált meg, nagy kedvencem. >> Ühüm. >> Rész van Pelt.

Hat inkább az az érdekes, hogy amikor egy szinkront csinálok, akkor akkor ott van egy másik színész.

Tehát azért a szinkron az egy alázatos dolog, hiszen én a hangomat adom, és azzal tudok egy kicsit formálni, tudom egy kicsit ilyenebbé vagy oabbá tenni az egészet, de azért a kép az már adott, tehát hogy az az van, amit az a színész csinált.

És nagyon érdekes, mert vannak színészek, akikkel hasonló a ritmusunk, és valószínűleg hasonló a habitusunk.

És olyankor az nagyon-nagyon könnyen megy.

És bizony előfordul az is, hogy ennek pont az ellentétje történik.

Ki volt a kihívás, >> akivel egy kicsit nehezen birkóztatok? >> Most nem fogok tudni ilyen nevet mondani.

Valószínűleg azért, mert gyorsan el is felejtettem. >> Én nem felejtem.

A Lextiben például nagyon azonosnak éreztelek.

Hát cáfolj Lexit, Lexit nagyon szerettem a Gréce klinikából, de például Dr.

Én voltam a kis tudálékos, tudod, az is >> rá például nem hasonlítasz, de különemre a Grere nagyon >> a Grumpet a mentalistából, illetve ugye Lexire is a Grisklinikából majdnem, hogy alteregód.

Biztos, hogy benne van azért ez, hogy jobban eszélybe jut egy szinkron rendezőnek valaki, aki fizikai valóságában is hasonlít arra, aki ott a vásznon van, de azért ez nem feltétlenül szükséges. >> Hát azért azért nem árt, mert egyébként úgy látom, hogy mintha azokkal tényleg jobban az oronosulnál.

A kihívás részére azért ha eszedbe jut, nagyon kíváncsi leszek.

A másik nagyon furcsa ez igazán szerencsés, mondhatni áldásos volt a pályád eleje.

Tehát igen hamar fölvettek a főiskolára.

Nagyon szép szerepek találtak meg.

Nem egy, nem kettő Rosenkráncban.

Tehát ha már visszautalok a Katona Józsefes, akkor nagy nimbuszú színházra.

Szerintem az aranykorba kerültél bele. >> Igen. >> Ez nyilvánvaló egyfelől súly is lehet, egy teher lehet egy szíven >> Ühüm. >> Mert oké, hogy ott vagy, rögtön még friss színészként, ropogós színészként, de azért abban van egy, úgy érzem presszió is, hogy ott van egy csomó óriási nép, Básti Juli udvaros Dorottym.

Sokan játszottak ott, akiktől lehetett tanulni. >> Nem, nekem nem annyira a nevek volt a presszió, tehát hogy nem azzal volt nekem bajom, mert nagyon kedvesek voltak és kollégának, partnernek tekintették az embert.

Tehát ők nem éreztették azt, hogy volna bármi oka, ami miatt nekünk tartani kellene tőlünk. >> Én azt gondolom, hogy hogy inkább az lehetett, hogy én nekem a katona alkatilag nem volt való.

Tehát én én én egy nagyon gátlásos, nagyon kevés önbizalommal bíró ember voltam.

Tehát még biztos, hogy most is bennem vannak ennek a nyomai.

És nekem ez a fajta versenyistáló nem tett jót, annak ellenére, hogy hát nyilván mindannyiunknak az volt a vágya, hogy uff, ha a katonába mehetnénk, de jó lenne, hiszen hiszen az a csúcs és az a legjobb hely.

Meg hát ráadásul nekem a Zsánbéki volt az osztályfőnököm, >> úgyhogy így aztán különösen fontos volt nekem az, hogy de jó lenne odakerülni, hiszen az egyfajta kontinuitást is jelentett így a a főiskolához képest, de utólag visszagondolva ezt olyankor nem érzi az ember csak a tüneteit, nekem nem nekem nem volt igazán jó.

Tehát, hogy azt gondolom hogy hogy nem véletlenül volt az régen, hogy a színészeknek főiskola után kötelező volt elmennie vidékre, és ott eltölteni egy-két- három évadot, mert mert az az idő az, ami alatt mindenfélével megterhelik a színészt, eljátszik az operátől kezdve a nagy drámai szerepig, a mellékszereptől, a nem tudom még mindent. >> Jót tesz.

És akkor azalatt már azért úgy felvérteződik egy kicsit a gyakorlatban is.

Én meg teljesen hülye gyerek voltam.

Tényleg. >> Ez ezek szerint Zsánbéki döntése lehetett, mert hogy ennyire szerencsésen belekerültél rögtön a legeslejobb helyre a csúcsra. >> Igen.

Ő engem hívott, és ráadásul én voltam az osztályból az első, akit hívott, úgyhogy emlékszem, hogy akkor már így játszogattunk a kamrában pont.

És szeptember környékén valamilyen felújító próba lehetett, vagy előadás.

És akkor így odajött hozzám a főső, és kérdezte, hogy Kata, van már felkérése, szerződése?

Még nem, még nincs, merthogy én így szeretném, ha maradna, mondta.

És akkor így annyira váratlan volt ez nekem, hogy utána hosszú ideig azon gondolkodtam, hogy ez tényleg azt jelenti, amit én hallottam, vagy vagy valami másra értette azt, hogy én most maradjak itt a kamrában, és így még egy kicsit az előadás után meg kell beszélni valamit, tehát hogy annyira nem nem nem.

Tehát, hogy olyan nagy olyan nagy dolog volt, hogy >> hogy ez hogy ez megtörtént. >> Ez óriási gondolom a többi osztálytárssal is ezt le kellett valahogy rendezni, hiszen minden odavágá. >> Nem ismerem nekik mondani.

Nem is mertem nekik mondani az elején, mert így azt gondoltam, hogy az nekik így most nem lenne jól jó, vagy nem esne jól, hogy >> később ezt rendeztétek voltak.

Hát aztán később úgy mindenkinek lett szerződése, és akkor már tudod, úgy könnyebb volt, mert mindenkinek megvolt a helye, tehát akkor már nem volt ennek olyan éle vagy olyan nehézsége, mint akkor ott első pillanatban lett volna. >> Hát Kata, én azért csodálkoztam, azért mert láttad az arcomon, hogy azokat az éveket kicsit nyomasztalak, vagy nehéznek élted meg, vagy nem a személyiségeddel összhangban működtél, ezért történt cigliget?

Szóval nem tudom ezt neked, hogy mondjam.

Tehát én, én azt éreztem, hogy a katonának nyilván van egy olyan nagy nimbusza, hogy én én nem hibázhatok, tehát hogy nem lehetek nem jó, vagy nekem muszáj csinálnom.

És ez azért így össze, vagy megteremt össze összeránt és így megteremt egyfajta görcsöt, amitől tényleg nem lesz igazán jó az ember.

Hát akkor jó színésző vagy, mert nem látsz a darabokban.

Hát a darabokban talán nem, de én én én azért ilyen kínlódós vagyok. >> Tehát nem mentél be könnyű szívvel, lazán nevetve és derűsen? >> Szerettem tehát, hogy szerettem a katonát.

Én könnyű szívvel, derűsen mentem be, de az amikor ott jött a feladat, én nekem nekem hosszú időn keresztül, amikor megláttam kiírva a nevem, és beültem egy olvasópróbára, az volt minden alkalommal az volt az érzésem, hogy most fogok lebukni, hogy én nem tudok semmit.

Tehát én minden munkának így futottam neki. >> Ha én ezt 30 évvel ezelőtti fejemmel láttam volna, mert az akkori vőlegényem annyira rajongott érted, hogy meg kellett nézni többször téged a Rózrácban, a Dantomban, talán a fővényben is, de mindenesetre sokszor be kellett ülnünk, hogy ne engem, aki ugye a jegyszedő voltam, hanem téged nézzen.

És íy így milyen klassz, hogy itt most ezt meg is beszéljük, hogy ezek szerint a döntésed sem volt véletlen, hogy vidékre húzott a szíved és a szigligatieti, szolnoki szigligáati színházba mentél a közel 11 évre. >> Igen, ez sem volt feltétlen döntés.

Nekem egy nagyon édes osztálytársam, a Molnár Laci szerződött oda, és ő rendezett is, megrendezés, és ő hívott.

Hát gondolom én is egy ilyen biztos pont lehettem neki az első rendezésében.

Említett entitások

Témák

Személyek

  • Huszárik Kata
  • Dombovári Vanda

Szervezetek, cégek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „HUSZÁRIK KATA VALLOMÁSA: „ATTÓL FÉLTEM, KIDERÜL: NEM VAGYOK ELÉG JÓ | Szóló”

Miről szól ez az epizód: „HUSZÁRIK KATA VALLOMÁSA: „ATTÓL FÉLTEM, KIDERÜL: NEM VAGYOK ELÉG JÓ | Szóló”?

Huszárik Kata színésznő vendége a Palikék Világa Szóló című műsornak, Dombovári Vanda műsorvezetővel. Kata pályája elejéről, a Katona József Színházban szerzett nyomásról, valamint belső küzdelmeiről mesél. Elmondja, miért érezte, hogy nem illik a közegbe, ami végül vidékre… Az epizód a Palikék Világa című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 05. 07..

Milyen témákat érint ez az epizód: „HUSZÁRIK KATA VALLOMÁSA: „ATTÓL FÉLTEM, KIDERÜL: NEM VAGYOK ELÉG JÓ | Szóló”?

Fő témái: színészet, színház, szinkronszínészet, önbizalom, pályakezdés, vidéki színház.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „HUSZÁRIK KATA VALLOMÁSA: „ATTÓL FÉLTEM, KIDERÜL: NEM VAGYOK ELÉG JÓ | Szóló”?

Megjelenés: 2026. 05. 07.. Hossz: 44 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/palikek-vilaga/huszarik-kata-vallomasa-attol-feltem-kiderul-nem-vagyok-eleg-jo-szolo-palikek-vi-abe83b6f

Több epizód a Palikék Világa-ből