Partizán Podcast

Így formálja a jog a mindennapjainkat egy jogfilozófus szerint | Ez egy hivatal

· PT1H36M57S

Összefoglaló

Az Ez egy hivatal podcast legújabb adásában dr. Szigeti Péter jogfilozófus, egyetemi tanárral beszélgetnek a jog társadalmi szerepéről, a jog és a politika viszonyáról, valamint a magyar jogrendszer globalizációs kihívásairól. Kiemelik, hogy a jog nem csupán szabályrendszer…

Röviden

Műsor
Partizán Podcast
Megjelenés
2025. 12. 19.
Hossz
1 óra 37 perc
Témák
jogfilozófia, jog és politika, demokrácia, jogrendszer, közigazgatás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Rég nem látott tételbíró választás elé nézünk itthon.

A következő fél évben folyamatosan erősödő kampányzajban igyekszünk tájékozódni, míg globálisan is változó algoritmusok, felbomló konszenzusok és új életre kelő régi ideológiák között lavírozunk.

A túláradó hírfolyamban nehéz önállóan eligazodni.

Abban sem lehetünk biztosak, hogy mi valóságos és mi az, ami mesterséges. [zene] Pláne abban, hogy mi az, ami igaz.

A Partizánban kiemelten fontos, hogy olyan anyagokat készítsünk nektek nap mint nap, melyek érthetővé, átélhetővé és megismerhetővé teszik mindazt, ami velünk és körülöttünk történik.

A közösség lehetőség arra, hogy hatalmi és piaci érdektől függetlenül tájékozódhassunk, és a közösség felelősség is, mert csak együtt vagyunk képesek megteremteni a közös megértés élményét, hogy ne csak elszenvedői, hanem alakítói legyünk a saját sorsunknak.

Így lesz a [zene] Partizán közös veled, független miattad.

Csatlakozz te is, támogasd a Partizánt.

Részletekért keresd a partizan.hu/ [zene] támogatásoldalt. เฮ [zene] [zene] [zene] Szeretettel köszöntök mindenkit.

Ez az egy hivatal podcast, amit Udvarhelyi teszt a Gészabó Dániel és Törölcs Edit készítünk közösen.

A podcast célja, hogy közösen megértsük a közigazgatás működését, a jó és a rossz oldalait, és megtaláljuk azt is, hogyan lehet megújítani és olyanná alakítani, ami az embereket szolgálja.

A mai témánk a jog társadalmi szerepe, a jog és a politika viszonya, mert a jog nem csupán szabályok rendszere, hanem a társadalom értékeinek, konfliktusainak és fejlődési irányainak a tükre.

A jog társadalmi szerepe abban áll, hogy képes biztosítani az igazságosságot, szabályozni a hatalmi viszonyokat és védelmet nyújtani a közösség tagjainak.

A jog és a politika viszonya különösen érzékeny terület.

Míg a jobb korlátokat szava a politikai hatalomnak, addig a politika alakítja a jog tartalmát.

A jog autonómiája és függetlensége elengedhetetlen a demokrácia működéséhez.

A beszélgetés során arra keressük a választ, hogyan őrizhető meg a jog társadalmi érzékenysége, miként lehet elkerülni a politikai befolyás túlzott térnyerését, és milyen szerepet játszhat a jog a társadalmi integrációban.

Szigeti Péter, jogfilozófus, egyetemi tanár.

Köszöntöm, hogy elfogadta a meghívásomat.

Az ez egy hivatal podcastba. >> Én is köszönöm a meghívást. >> Még mielőtt elindítottam és azt mondtam, hogy most akkor elmondom a bevezetést, előtte már természetesen beszélgettünk és ugye én azt mondtam az előbb, hogy nem lesz nem személyes dolgokkal fogom indítani, de most mégis az, hogy egy jogásznak hogyan van jogelmélet érdeklődése, hogy honnan van ez?

Igen, hát konkrétan azt lehet mondani, hogy tulajdonképpen még első másodéves koromban noha azért mentem a jogikarra, mert újságírói orientációm volt, és hát azt is lehetett tudni már akkor, hogy a jogért a társadalom egész életének egy ilyen keresztmetszeti normatív képet ad.

Tehát nem a valóságot, hanem annak a normatív szabályozását, amiben egy értékrend is megtestesül.

Tehát ilyen értelemben kezdtem el a jogra járni és a joggal foglalkozni.

Na most az elméleti érdeklődés aztán felülkerekedett bennem ennek a, hogy mondjam, a jogzociológikuma, politikuma.

És ehhez tulajdonképpen hát jó tanárok is adtak inspirációt.

Tehát ilyen szempontból aligha lettem volna jogfilozófusa, mondjuk Peska Vilmosnak a 1972-ben megjelent könyvét, a modern jogfilozófia alapprémáit, azt szívesen olvasgattam, meg tanulmány kötetét is.

Hát nagyon jó tanárom volt polgári jogokból, a korábban is nagyon híres őrsi Gyula professzor, akinek a 75-ös Sopusz Magnuma az összehasonlító polgári jog, de ott jogtípusok, jogfej és a jogfejlődés útjai.

Tehát ugye látszik, hogy egy társadalmi történelmi meghatározottsággal tárgyalja a különféle jogtípusokat és jogrendszereket.

Úgyhogy ilyen értelemben ez a perspektíva már a jogelmélet felé vezetett.

Milyen gondolkodók hatottak rá, hatottak önre leginkább? >> Hát a szociológiai szempontból azt mondom, hogy a Kulcsárkálmánt is szívesen hallgattam, és a Peska és az őrsi előadásaira szorgalmasan jártam.

Volt még más jó tanárom is, de mondjuk hosszútávú hatást talán mérsékeltebben tettek.

Például bizonyos érdeklődést kiváltott belőlem a a közigazgatási jogis a Madarász Tíbor volt, aki szintén egy nagyon jó pedagógus egyéniség volt, tehát úgy megszerettte velünk ezt a problematikát, a közigazgatást és a közigazgatási jogot egyaránt, hiszen a kettő az ugye nem esik teljesen egybe. >> Aranyos, hogy azt mondja, hogy megszerett.

Én én szeretem, tehát hogy én én magam is ezt ezzel foglalkozom, hogy szeretem, de az, hogy ezt hogy érti azt, hogy megszerett?

Hát úgy, hogy a a a közügyek, a közérdeknek a védelme, szabályozhatósága, tehát általában véve ugye az állami végrehajtó hatalom, az nagyon sok mindent érint a társadalom életéből, és ennek a a végrehajtó hatalomnak, a központi végrehajtó hatalomnak tulajdonképpen ugye a közigazgatása egyik legfontosabb eszköze, más eszközei is vannak a kormányzásnak, de mindenesetre az biztos, hogy ez az egyik leg fontosabb. >> Én én magam is így gondolom, hogy szerintem az egyik legcsodálatosabb, de hát a a nem csak, hogy legfontosabb, hanem legcsodálatosabb az, hogy hogyan lehet az emberek életére magán egy szervezett rendszeren keresztül azzal, hogy végrehajtok egy politikai döntést hatni.

Tehát, hogy ez szerintem tökéletes most a politikai döntésen természetesen a mindent, amit mondjuk egy parlament, egy minisztérium, tehát nem egy egy személy politikai döntését, hanem mondjuk egy ilyen bármilyen jogszabályt amikor végrehajtom, akkor én azzal hogyan járulok hozzá reményeim szerint a társadalom és az adott embernek a jólétéhez.

Tehát nem feltétlenül anyagi jólétéhez, jóllétéhez.

Akkor így fogalmazom meg. >> Igen.

Hát a jóllét az most ma már egy komoly kategória.

HD index, ugye ezt alkalmazzák.

Tehát itt az életkor, az egészségi állapota, a képzettség, az anyagi javak, tehát nem pusztán gazdasági mutató.

Úgyhogy ez került előtérbe így nemzetközileg is.

És hát valóban, ha lehet ilyet mondani, akkor bizonyos értelemben egy normális államnak az kell, hogy az egyik állam célja legyen, hogy ugye ezt az életminőséget, amit így indexálnak ezzel az HD-al, hát ezt minél magasabb szintre emelje.

Az előbb ön is azt mondta, hogy akkor, amikor a továbbtanuláson annak idején gondolkodott, hogy aknak a normativitása azt így fogalmazott, hogy a normatív szabályozó és a való élet különbsége. >> Igen.

Hát a valóság és a jogi szabályozás az részbe egybe esik, részben jelentősen eltér egymástól.

Tehát, hogy mondjam a >> ezt ezt mérik valahol különben. >> Hát a jog a jogszociológia foglalkozik meg, a jogtársadalmi hatékonysága az jogelméleti téma is.

Hát mondok egy ilyen államelméleti összefüggést, hogy hogy voltaképpen ugye a szuverenitást, hogyha a maga helyén kezeljük és egy jogi fogalomnak vesszük, így exakt.

Az, hogy aztán ezt a gazdasági erőviszonyokra, a geopolitikára sok mindennel parttalanul dobálóznak, az egy más dolog.

De a jogás számára ugye a szuverenitás azt jelenti, hogy az állam saját maga határozza meg alkotmányát, állam szerkezetének felépítését, működését, és nemzetközi jog alanya, aki tehát a kapcsolatait kifelé is építi, szervezi.

Na most ez az állam tulajdonképpen addig szuverén ebben a jogi értelemben, és itt, hogy Bangladesről vagy Burmáról, vagy az Egyesült Államokról, vagy a Csekhöztársaságról, vagy Magyarországról van szó, mindegyik szuverén, mindegyik szuverén nemzetállam.

Nem a nemzetközi súlyukat nézzük, hanem a jogszempontú elszigeteléssel látjuk, hogy nemzetközi jogalanynak kell lenni, aki a saját nevében vállal jogokat, kötelezettségeket, belép nemzetközi szervezetekbe, vagy éppen regionális integrációkba, de ez csak akkor áll fenn, és itt jön a válasz a kérdésre, hogy amíg érvényt tud szerezni a saját jogrendszerének, legalábbis nagy mértékben, tehát a jog érvényesítése, társadalmi hatékonysága feltétele annak, hogy szuverinnek tekintsünk egy nemzetállamot, mert mi történik akkor, hogyha nem tud érvényt szerezni a saját rögrendszerének, akkor vagy kettős hatalom van, vagy anarchia van, vagy polgárháború van, akkor kezd felbomlani.

Tehát ilyen értelemben akkor erodálódik és megszűnik a szuverenitása.

De jogi értelemben a szuverenitás nem csak azt jelenti, hogy így akármilyen önrendelkezést, hanem ezeknek a kritériumoknak a alkalmazhatóságát és meglétét közben ezt is, hogy a jogrendjét érvényesíteni tudja.

Van kivétel, mert a látens bűnözés az 100zres nagyságrendű, mondjuk a mai magyar társadalomban is, meg mást is.

Lehet, hogy ugyanakkora súlyú, mint a leleplezett és üldözött bűnözés.

De ettől még egy jogrendszer ugye, hogy mondjam, az államnak az a legitim erőszakmonopóliumnak az a potenciális fenyegetettsége valamilyen szinten ugye korlátozza és és le is leplezi a bűnözést, tehát van visszatartó ereje.

De ettől függetlenül azt nem mondhatnánk, hogy mondjuk ezen a területen, a bűnözés területén hát maradéktalan lenne a jogérvényesítés. >> E ettől izgalmas a terület, nem?

Azt hittem, hogy erre is van egy ilyen egy ilyen képlet, amivel kiszámolják ezt, hogy a mennyire hatékony a társadalmi viszonyok és annak a szabályozottsága, annak a megvalósulása.

És akkor ugyanúgy rangsorolják mondjuk az országokat, mondjuk mint a nemi esélyegyenlőség, meg bármilyen GDP meg ilyesmi alapján, hogy ez mennyire izgalmas lenne, hogyha lenne ilyen számokba kifejezhető.

Nem, >> vannak ilyen törekvések, mindent operacionalizálni, de hogy mondjam, azért a mérhetőség illúzióját azt nem osztanám. tudnék, a társadalom élete egy folyamat, tehát szakadatlanul változik.

A közvéleménykutatásokkal is az a helyzet, hogyha fejlett technikán, nagy mintán nézik, akkor is azzal nem tudnak számolni, hogy gyorsan változhat a közvélemény.

Ha van valami olyan esemény, befolyás, az teljesen eltéríteti, tehát egy adott időpontban akár nagyon jó kutatás érvényessége is megkérdőjeleződhet olyan társadalmi politikai változások nyomán, amik átírják a közvéleményt.

És akkor ugye eddig is arról beszéltünk, ugye a jog nem steril, hanem rendszerfüggő.

És hogy ez mit jelent a gyakorlatban?

No hát a rendszerfüggő, szóval én alapvetően egy olyan elméleti pozícióban vagyok, hogy a társadalmi létet, mint olyat tekintem önszervező önszabályozónak ha tetszik, autópétikusnak, önépítőnek, és nem a részrendszereit, de az emberi élet, társadalmi gyakorlat ugye kitermelte azokat a részterületeket intézményeket vagy adott esetben, ha ezt ilyen szellemi oldalról közelítjük, akkor kulturális formákat, mint a jog, a tudomány, a vallás, az erkölcs, a politika.

Tehát ezeknek aztán megvannak a szervezeti, intézményes formái is, és a jog ezek közül az egyik.

Na most ennek a leírhatósága az többféleképpen történik.

Én azt gondolom, hogy egy magasfokú autonómiával rendelkező részrendszer, mert a jogrendszernek, egy fejlett nemzeti jogrendszernek megvan ez a saját arculata, és anélkül nem tudná jól betölteni egyébként az alapfunkcióit se, hogy mik ezek arra talán majd visszatérünk, de hát ez a sajátlagos önfényűsége, amitől a jog egy nem egy szakma is, de nem csak egy szakma, hanem egy értékrend, egy objektivációs forma, egy intézményes esültség is.

És tulajdonképpen ez a részrendszerbeli autonómiája, ez nagyon nagy mértékben előtérbe tud kerülni, de az összejlődéstől végső soron nem szakadhat el.

Tehát a nagy válságok, megrázkodtatások azok aztán új alapról indítják a jogfejlődést. sok mindent zárójelbe tesznek, bár a jog életében a folytonosság se mellékes, tehát sose tudják egyszerre és rövid idő alatt az egész joganyagot lecserélni, de azért forradalmak, ellenforradalmak, polgárháborúk, azok új alapról indítják a jogfejlődést. nagyobb mértékben van változás és minőségi változás, mint a folyamatosságnak a bizonyos elemei, amik egyébként szintén jelen vannak, hiszen a régi jogszabályokat is új körülmények között változó tartalommal is lehet alkalmazni.

Tehát bizonyos értelemben a jogalkalmazásnak is van egy bizonyos adaptációs technikája és kényszere.

De az összejlődést nem a jog határozza meg. az összejlődést a társadalom élete, szervezettsége, fejlettségi foka határozza meg, és a jog ilyen értelemben ennek alá van vetve.

És mégis néha azt jogászként is azt tapasztalom, hogy mintogyha az egész fordítva lenne, mintogyha azzal akarnék élethelyzeteket megoldani, hogy csak hozok rá egy jogszabályt most, mint általános alanyként, mint jogalkotót mondom, vagy mint ez helyi szinten vagy országos szinten, és hogy ez pontosan fordítva kellene, hogy legyen. >> Hát ez az illúziója ez a hatalmon lévőknek, a kormányzatoknak megvan, hogy jogot alkotok, tehát vagyok, törvényt alkotok, tehát vagyok.

Természetesen nem közömbös, hogy milyen a szabályozás, de sokszor itt a közvéleménynek a torznyomása is kifejeződik, hogy mondjuk új bűncselekményért kiállt, vagy vagy azt gondolja, hogy az teljesen a jogászok hibája.

Bár természetesen ez is benne van sokszor az elhúzódó perk gyakorlatában.

Hát bizony a jog egy eljárás, tehát azt nem lehet megkerülni.

Nem csak arról van szó, hogy valami materiális igazságosságot vagy jogszerűséget kell kimérni a kettő viszonyára, mer viszonyával megint csak foglalkoznunk kell, hanem arról is, hogy az az egyik erejét, legitimitását adja a jognak, hogy egy eljáráshoz kötött, egy racionális eljáráshoz kötött folyamatot jelent az igazgatás is, a közigazgatás is, és általában véve a szélesebb értelemben vett, tehát kormányzás is.

Tehát nem lehet megkerülni a jogbső racionalitás igényét az eljárásjoggal, a bizonyítottsággal, a bizonyítás eszközeivel, a az igazságszolgáltatás felépítésével.

Vád védelem bíró felperes alperes bíró.

Tehát ezek olyan munkamegosztásban kialakult szerepmegoszlások, amik garanciája annak, hogy itt egy fejlett racionális eljárás keretében történik a döntés.

Ez azonban nem jelent mechanikusságot, nem jelent egy ilyen automatikus helyettesíthetőséget.

Nem arról van szó, hogy belül bedobjuk a jogszabályt alul pénzt és megnyomjuk a gombot, hogy mit kívánunk és kijön a kapucsinó.

Említett entitások

Témák

Személyek

  • Szigeti Péter
  • Geszabó Dániel
  • Törőcsik Edit

Szervezetek, cégek

  • Partizán

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Így formálja a jog a mindennapjainkat egy jogfilozófus szerint | Ez egy hivatal”

Miről szól ez az epizód: „Így formálja a jog a mindennapjainkat egy jogfilozófus szerint | Ez egy hivatal”?

Az Ez egy hivatal podcast legújabb adásában dr. Szigeti Péter jogfilozófus, egyetemi tanárral beszélgetnek a jog társadalmi szerepéről, a jog és a politika viszonyáról, valamint a magyar jogrendszer globalizációs kihívásairól. Kiemelik, hogy a jog nem csupán szabályrendszer… Az epizód a Partizán Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 12. 19..

Milyen témákat érint ez az epizód: „Így formálja a jog a mindennapjainkat egy jogfilozófus szerint | Ez egy hivatal”?

Fő témái: jogfilozófia, jog és politika, demokrácia, jogrendszer, közigazgatás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Így formálja a jog a mindennapjainkat egy jogfilozófus szerint | Ez egy hivatal”?

Megjelenés: 2025. 12. 19.. Hossz: 1 óra 37 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/partizan-podcast/igy-formalja-a-jog-a-mindennapjainkat-egy-jogfilozofus-szerint-ez-egy-hivatal-5ce3702d

Több epizód a Partizán Podcast-ből