RageQuitPodcast

Tényleg HALOTT a TRIPLA A? | RAGEQUIT PODCAST #1

· PT1H27M16S

Összefoglaló

Ebben a podcastban a RageQuitPodcast házigazdái, Büki Dani és Bálna, a videójáték-iparág nagy kérdéseit és trendjeit vitatják meg. Az adásban szó esik a Last of Us 2. évadáról, a "tripla A" játékok problémáiról, a Live Service modellekről, a kreatív válságról, az infláció…

Röviden

Műsor
RageQuitPodcast
Megjelenés
2025. 04. 14.
Hossz
1 óra 27 perc
Témák
videójátékok, iparág, trendek, elemzés, kritika
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Fejezetek

  1. — intro 09:30 Last of Us 2.
  2. — Mi a baj a tripla Á-val? 37:30 Live Service bajok 46:13 Kreatív válság 52:10 Infláció a játékárakban 01:06:42 AA térnyer
  3. — Elfuserált Gamer Vélemények

Ebben az epizódban

Nagyon sok szeretettel köszöntök mindenkit ezen az új podcastonban, amivel hát látjátok, hogy Bálnával együtt indítottuk el.

Ami nagyon vicces volt, hogy már beszéltem korábban arról a terveimről, hogy lehet, hogy valakivel együtt akarok csinálni egy podcastot, és kapásból szerintem ötből öt ember bálára tippelt.

Erre erről te mit gondolsz szerinted?

Amúgy jó kérdés, mert talán egyszer voltunk nálad a csatornán, így mit tudom én, te meghívtál engem, mint interjú alany, meg voltam szereplőként egy egy Twitch streamben, amikor próbáltál egy ilyen outdoor setupot, de hogy azon kívül, hogy ez hogy lett összekötve ötletem sincs, de érdekes valóban.

Egyébként sziasztok, Pálna vagyok.

Ha nem ismernétek, akkor ismerjetek meg.

És visszaadom a Daninak a szót, mert kő kőpapírollóban coin flippel döntöttük el, hogy ki fogja felvezetni.

Úgyhogy Dani, itt a lehetőség.

Szóval ez ez az új ilyen formátumunk, amit most most elindítunk, és hát láthattátok, hogy Rage Quit névre hallgat, ami ugye amikor amikor nagyon nagyon nagyon morcosan kilépsz a játékból, amikor valamin annyira felhúzod, hogy befejezed.

Szóval, hogy valahogy ez a logika így a podcast mögött.

Szerintem ebből ebből lehet érezni azt, hogy milyen hangsúlyokkal szeretnénk beszélni a videójátékokról.

Ha ha meg kéne határozni ilyen ilyen ilyen küldetést ennek a podcastnak, akkor igazából szerintem az, hogy az ilyen iparágat foglalkoztató nagy kérdéseket boncolgassuk.

Tehát, hogy ezt nem nem az akar lenni ez a podcast, hogy felolvassuk itt nektek a híreket, nem az akar lenni ez a podcast, hogy kipróbáljuk az összes új játékot és arról beszélünk, hanem hanem így reagálunk az ilyen nagyobb trendekre.

Igen, és olyan témákat hozunk valószínűleg majd nektek, amik nagyon széles körben ismertek, tehát elég sokan rá tudnak csatlakozni kommentben, ugye érvelni, érveket ütköztetni, és igyekszünk majd titeket is bevonni bizonyos hát pontok mentén, és akkor talán egy következő adásban meg majd kialakul egy trend abból, hogy lesz újabb visszacsatolás.

De igen, alapvetően az lenne a cél, hogy nagyobb dolgokat átölelve beszéljünk ki mindenkit egyébként, valószínűleg mindenkit érinti témát, akik valaha videójátékkal játszottak, vagy fognak játszani.

Én gondoltunk arra, hogy beszéljünk a saját ilyen rage quit élményeinkről, ami ami olyan effektív, olyan volt, hogy ottagytunk egy játékot.

Én nagyon sokat gondolkoztam, hogy mit hozzak ide be, és melyik sztorimat meséljem el, és rájtem, hogy van két majdnem ugyanolyan sztorim.

Úgyhogy azt fogom, ami ami korábban történt.

Én várjál, ez ős élmény, vagy csak egy a sok közül?

Tehát ez ez egy ilyen nagyon korai.

Én sose voltam ilyen kompetitív játékos nagyon.

Tehát, hogy játszottam nyilván olyan multiplayer kompetitív címeken, akik így megalapozták, de sose volt bennem az a versenyszellem, hogy én nekem ki kell törnöm, hogy a legjobb legyek.

Tehát, hogy ebbe sose mentem el, mert ugye ezen lehet nagyon felhúzni magad.

Szerintem az emberek többségének ezzel van rage quit élménye.

Nekem bugokkal kapcsolatban van, ami jó, ez nem is feltétlenül bug, hanem inkább azt mondanám, hogy a UI design húzott fel a Vice City, ha egész konkrét akarok lenni.

Platform, mert ugye PS2 vagy PC PC.

Tehát ez ez valamikor most évszámot nem tudok mondani, de valamikor a Vice City megjelenését követő néhány év.

És nem tudom mennyire emlékszel a menüjére, hogy hogyan működött a mentéseknek a betöltése és a és a a felülírása.

De ugye az a lényeg a harmadik a harmadik generációs GTA-kba harmadik vagy tehát a az a három játék az mind olyan volt, hogy hár hazamentél és akkor ott ott tudtál menteni, nem csak ott.

Tehát, hogy ott csak fix mentéspontok voltak.

Már mondjuk ez majdnem végigmaradt a GTA-ban, csak hogy ugye a menüben volt valamiért ezt a régi játékok mindig csinálták, hogy a betöltés, a mentés betöltése és a mentés törlése gomb, azok nagyon közel voltak egymáshoz.

És amikor tudom érezni, hogy amikor játszottam, hát mert eléggé előrehaladott állapotban voltam, tehát hogy már nem tudom már tuti, hogy már az egész város unlockolva volt, és szerintem épp ez a ez a havanna haiti küldetéseket csináltam épp emlékeim szerint, amikor be akartam tölteni a mentésemet és nem vettem észre, mert hiszen ha megnyomod a mentés törlése menüpontot, akkor ugyanúgy bejön az összes mentésed. kiválasztottam a mentésemet, rám, rányomtam, hogy oké, és eltűnt.

És ott jöttem rá, hogy én hülye egy slotot használtam végig, és és kezdhettem előről a játékot, és akkor úgy voltam vele, hogy nekem ehhez most nincs kedvem, és akkor bezártam, és átettem a Vice Cit-t egy jó időre, aztán később végigjátszottam nem is tudom, szerintem legalább egy ilyen fél évveltéréssel.

Aztán egy ugyanilyen élményem volt az Assassin's Creeddel.

Az Assassin's Creed 1 is ugyanezt csinálta amúgy, hogy így a a törlés és a betöltés gomb annyira közel voltak egymáshoz, hogy ezt meg lehet csinálni.

Ez ez nekem ez nekem egy nagyon maradandó rage quit volt, mert akkor nagyon kíváncsi lettem volna, hogy hogyan folytatódik a sztori, és játszottam volna vele, mert teljesen vibe bolondult voltam és és nem nem tudtam.

Tehát érdekes, az a szerencséje ezeknek a játékoknak, hogy kelően jók ahhoz, hogy akár újra is bele tudj vágni, és nem az, hogy eddig is egy nagy szívás volt, és akkor még most kapom ezt a nyakamba.

Nem, nekem nem volt amúgy szerintem ilyen, hogy töröltem volna tudatosan, vagy bocsánat, véletlenül szép fát és és ilyen problém lett volna.

Hát az én Rage Kit ősélményem egészen biztos, hogy tehát fiatal gyerekkorom már ott kezdődött a a nagyon durva rageelés.

Ez kérlek szépen vagy Tekken 3, vagy Soul Blade, ami a Soul Kaliburnak volt a hát a sorozatnak az előzménye.

PlayStation 1, 1990-es évek vége fele, és hát megtudom, majd esetleg egy képen elküldöm neked, hogy hány PS1 kontrollert vágtam haza ezzel a két verekedős játékkal, de főleg a Soulbladdel, mivel ezen belül nem csak annyi volt, hogy végigviszed, unlockod a karaktereket, hanem volt egy Edge master mód, amiben minden karakternek az összes rejtett fegyverét a ki tudtad unlockolni.

Ez egy ilyen sztory mód volt, ahol így mentél, és minél ugye tovább haladtál, annál jobban nehezítették meg a csatákat.

Például volt olyan, hogy mondjuk negyed életed van, és ölj meg öt ellenfelet egymás után, úgy, hogy nincs szünet.

Vagy például aminél tudom, hogy volt egy nagyon durva rage ququit élményem, és egy kontrollert is el eltörtem, vagy legalábbis kettét tört ilyen nem first party, hanem kicsit ilyen utángyártott. úgy kellett az ellenfeleket egymás után négy ellenfelel félel elbánni, hogy csak akkor sebződtek, ha épp a levegőben voltak.

Tehát úgymond juggle ölted őket.

És nyilván amikor én 10 éves koromban, hogy ezt legyen, hogy egyáltalán hogy tudtam értelmezni, hogy szerintem csak véletlenül rájöttem, hogy úgy sebződnek, hogyha valahogy alá tudok ütni, amikor ugranak egyet.

És ö és rengetegszer rengetegszer volt nagyon kellemetlen pillanatom, de volt oly tényleg úgy oda odavertem a kihúztam, akkor itt vittem ki a szobába, hogy én többet ezzel nem játszom.

Sőt még lehet, hogy durvábbakat is mondtam, de jaj, hogy általános iskola.

És ez szerintem a mai napig megvan, hogy fel tud egy játék hasonló szintre húzni, de talán már nem törnék szért perifériát, vagy nem bántanám az egeremet, vagy ilyesmi, annál már okosabb vagyok.

Igen, nekem is volt ilyen, hogy játszottam épp a szerintem a Fallen Order volt, amivel játszottam, és a a Ott én nagyon sokat szenvedtem azokkal a bossokkal, akik szintén fénykartot használtak, és és ott volt ilyen váj ez attól függ, hogy milyen difficultyn játszod a játékot.

A legeslegnehezebben játszott talán, talán easy, normal hard, very hard.

Tudom, hogy máshogy nevezik, mit tudom én, jedy mode meg master.

Én szerintem a a fő bajom amúgy az volt, hogy azt még én billentyűzettel próbáltam megjátszaniú és azzal vittem amúgy végig.

De de szenvedős volt, és ott kérdezte meg egyszer így a feleségem, aki így ült így a szobában velem együtt, mintha játszom, hogy de te élvezed ezt, merthogy így nem nem úgy hangzik, minthogyha te élveznéd ezt a játékot.

De én mondtam, hogy ne amúgy tök jó, csak hogy így Ja, hát ilyen hangok kijönnek belőle, amin kijönnek.

Amit mondtál a multiplayer élményről szerintem nagyon sok embernek van rage quit élménye, és inkább inkább ez az, ami így a köztudatban benne van, hogy valaki egy csapatjátékból amikor vesztésre rállnak, kilép és ott hagyja a csapatát a szarban, és mert hát ő kirageelt.

Hogyha nektek van ilyen élményetek, osszátok meg velünk, mert nagyon érdekel minket, hogy nektek mi volt az ilyen legmeghatározóbb rage quit élményetek, ha szemtoni voltatok, vagy ha ti követtétek el, arra is kíváncsiak vagyunk.

A héten nem csak játszottam videójátékokkal, hanem néztem is valamit, ami videójátékokkal kapcsolatos.

Mind a ketten ott voltunk a Last of Us második évadának a premier előtti vetítésén.

Ja, egyébként előtte tisztázzuk, hogy a játékokat játszottad-e, vagy mennyit játszottál velük?

Én azokban nem voltam nagyon benne, tehát hogy mondjam, játszottam velük, de nekem az nem egy olyan élményem, hogy így fullosra végigkipörgettem őket, hanem a azt jelenti, hogy a sztorit sztorit végigláttad, vagy nem tudod végig, hogy a sztorit ismerem végig azt, mert ugye videóhoz videót csináltam róla, de hogy nem egy saját effektív végigjátszásból tudom a sztorit, hanem ez ez nekem csak ilyen ilyen próbaintű volt.

Én igen, amúgy ezt érdemes így letisztázni, mert lehet, hogy nem mindenki tudja rondolni, hogy én mindig is egy nagyon PC játékos voltam és most már nyilván vannak PC-re, csak hogy nekem emiatt nagyon sok ilyen konzolos dolog kimaradt.

Amúgy nekem meg pont fordítva, nekem meg a PC-sek maradtak ki.

Tehát nekem a DOS az úgy ahogy van, kimaradt meg ilyenek.

Én sose leszek boomer shooter fan, mert egyet se játszottam gyerekkoromban.

Na én meg a tipikus Boomer shooter fan vagyok, úgyhogy azért mondom, hogy szerintem jól kiegészítjük itt egymást.

Ja ja. végre szóval, hogy nekem a játék úgymond megvolt, hogy játszottam vele.

Ö úgy úgy úgy többet is, de nem voltak végig végigjátszva, de úgy ismerem a sztorit amúgy.

Ö, és merthogy csak annyi, hogy ez ugye nagyjából egy öt nap múlva fog premierelni.

Szóval úgy beszélhetünk erről, hogy még a telefonunkat se használhattuk közben, hogy el kellett rejteni.

Szóval, hogy nem tudom, hogy ez az adás mikor lesz kint, de akkor szerintem azért ne ne tehát nem tudom, hogy érted, egy olyan dolgot, hogy spoilerezel el, amihez bárki hozzáfér, merthogy tudod, hogy a sorozat követi a videójáték eseményeit.

Szóval igen, és elég elég közvetlenül, tehát hogy eléggé, de már az első évad is, tehát hogy látszod, hogy ez azért hozzáadott dolgokat, de hogy így ami benne van a játékban, az az kábé benne van a sorozatban.

Szóval igen, szerintem a sztory spoilereket nem nagyon lehet itt ellőni.

Az egyetlen spoiler, amit lehet erről beszélni, hogy jól sikerül-e az adaptáció vagy nem jól.

Tehát, hogy az, hogy az alapanyag milyen, azt mindenki itt tudja meg el tudja dönteni.

De én az első évadban is amellett voltam, hogy szerintem el lehetett volna rontani, tehát lehet nagyon rossz adaptációt csinálni, de a Last of Uff az kifejezetten egy jó adaptáció volt.

És most amit az első részben meg lehet mondani, ez is jó adaptáció lesz szerintem.

Igen, ez szerintem inkább annak a hát ténye, hogy hogy annyira közel volt nekem itt most akkor beszélek itt a második évad első részéről annyira közel volt számomra, hogy hogy így szinte a cutszínt láttam Ierrel, tehát hogy hogy így bent van a fejemben, hogy hogyan táncol Dina Ely és ugyanazt a jelenetet láttam élő szereplőkkel, egy picit több érz emberi érzelemmel az arcukon, de hogy hogy tényleg szórószóra követte, voltak olyan dolgok, amik Szerintem nem így történtek alapból a játékban.

Tehát nem ismer, na most nem tudom, tényleg nem tudom, hogy hogy így belemenjek ebbe a sztori részbe, de hogy de hogy volt olyan, ami szerintem nem így történt a játékban, de minimális.

Alapvetően alapvetően végig így történtek a dolgok.

Tehát ez nyilvánvaló tényleg, tehát hogyha most nyilván meg nincs nincs nem férünk hozzá magához a videóhoz, de hogyha egymás fölé raknád a a sorozatot és a kint, akkor így látnád.

Tehát, hogy konkrétan most az az egy kameramozgás, tudod, amikor a pont a táncos jelenet, jutt nekem is eszemben, amikor a fényekről lejön és ott van Elinak a sziluetje, az volt az, am ilyen egy az egyben a játékcut szín és így úgy megy tovább.

Szóval t lehet azt mondani, hogy nem volt nehéz dolguk igazából.

Hát tehát hogy ezzel most mit kezdjél, mert hogy annyira meghatároz az a cutcin a Last of Us Part 2 elejéről, nem azt mondom, hogy hidegrázós, de hogy ez meghatározó.

Tehát szerintem erre nagyon sokan emlékeznek, akik játék játszottak.

Nyilván már a játék első egy órá egy órájáról beszélünk, de hogy több nem is történt, mint ami a játék első egy órája, pedig a játék az nem tudom 50-60 óra.

És egyébként most hallottam, hogy a harmadik évadot is már bejelentették, szóval, hogy hogy nem nem egy évad fogja elmesélni a második rész játék videójáték eseményeit.

Igen, ez amúgy ilyen pletyykaként már volt.

Én emlékszem, amikor az első évadnak vége lett, vagy vagy hogy egy ilyen tervként volt, hogy a második évad az nem fog végigmenni a második részen, hanem csak a feléig megy el.

De hát igen, igazából szerintem ez erről szól egy adaptáció, tehát hogy meg tehát hogy egy újraértelmezése az alapanyagnak, hogy mi az, amit megtartasz belőle, mi az, amit nem tartasz meg belőle, mi az, amit hozzáadsz, és újra értelmezed gyakorlatilag.

Hát itt itt azt gondolom, hogy nyilván fog történni egy nagyon meghatározó dolog a történetben.

Szerintem addig a pontig nem fog a videójáték elmesélésétől nagyon elhajlani a sorozat sem.

Említett entitások

Témák

Személyek

  • Bálna
  • Dani

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Tényleg HALOTT a TRIPLA A? | RAGEQUIT PODCAST #1”

Miről szól ez az epizód: „Tényleg HALOTT a TRIPLA A? | RAGEQUIT PODCAST #1”?

Ebben a podcastban a RageQuitPodcast házigazdái, Büki Dani és Bálna, a videójáték-iparág nagy kérdéseit és trendjeit vitatják meg. Az adásban szó esik a Last of Us 2. évadáról, a "tripla A" játékok problémáiról, a Live Service modellekről, a kreatív válságról, az infláció… Az epizód a RageQuitPodcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 04. 14..

Milyen témákat érint ez az epizód: „Tényleg HALOTT a TRIPLA A? | RAGEQUIT PODCAST #1”?

Fő témái: videójátékok, iparág, trendek, elemzés, kritika.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Tényleg HALOTT a TRIPLA A? | RAGEQUIT PODCAST #1”?

Megjelenés: 2025. 04. 14.. Hossz: 1 óra 27 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/ragequitpodcast/tenyleg-halott-a-tripla-a-ragequit-podcast-1-82be6211

Több epizód a RageQuitPodcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból